Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-12-24 / 103-104. szám

Dicséretet érdemelne* A nyugat-szlovákiai kerület képvi selői csütörtökön vették át a kor­mány és a Központi Szakszervezet Tanács vörös zászlaját, amelyet i talajjavításban elért sikereikkel érdé meltek ki. Ez a kerület a III. negyed­évben talajjavitási tervét 84,4 %-r; teljesítette. A jó munka az év utolsi negyedében is folytatódott. Decembei 1-ig a kerület évi talajjavítási ter­vének 104 %-ra tett eleget. A siker a járási nemzeti bizottsá gok mezőgazdasági albizottságai é: egyes talajjavítási szövetkezetek ji munkájának köszönhető. (du Csak így tovább A sülyi szövetkezet nehezen kapott lábra. Sokan már nem is bíztak hozzá, de a jó szervezés, a tervszerű és odaadó munka végül is meg­hozta gyümölcsét. S á n k a Móric, a szövetkezet elnöke, és Puha Benő, a szövetkezet mezőgazdásza, dicsekedve beszél az elért eredményekről. — Derekas munkát végeztek sertésgondozóink — mondja Sánka elvtárs — hisz sertéshúseladási tervünket már december közepére teljesítettük, s év végéig még további 20 mázsa hús eladását vállaltuk. Nem kis részben az ő érdemük is. hogy a szövetkezet 2 130 000 koronás pénzügyi tervét 100 %-ra teljesítette. Ugyancsak nem kis része van e terv teljesítésében Puha Benő mezőgazdásznak sem, akinek az irányítá­sával a szövetkezet növénytermesztési csoportja 130 %-ra teljesítette termelési tervét. A szövetkezetben fontos szerepet játszott a prémlumozási rendszer bevezetése is. Idén nem kevesebb mint 34 000 koronát osztottak szét a jó munkát végző tagok jutalmazására. A sülyi szövetkezet felett elmúlt a krízis. Mindenképpen megizmosodva látnak most hozzá az új feladatoknak, harmadik ötéves tervünk második esztendejében. A telet önművelésre, szakképzettsége fokozására hasz­nálja fel a szövetkezeti munkaiskola keretén belül a szövetkezet minden­egyes tagja. Pongrácz Gábor (Mihályfa) hetes választási idő alatt ugyanis a kötelező 12 kg-os malacok helyett általában 14 kg-osakat adunk tovább. Csörögnek a kannák. Izük a here­­darából és a keveréktakarmányból készült ebéd. Magduska fürgén hord­ja a vödröket. Milyen fiatal, és rr\ár harmadik éve dolgozik ... — Elégedett? — Nem! - hangzik a határozott válasz. És megtudom, hogy hogyan is kép­zeli el Magda a munkáját. Amint beszél, szeme mint két gyöngyszem csillog. — Elsősorban is gépek kellenének, aztán elegendő takarmány és végül a nagyüzemi termelésnek megfelelő istálló. Csak Így lehet eredményeket elérni. — És ha mindez meglenne? - látom azon a nagy gyöngycsillogású szemén, hogy akkor sem lenne elé­gedett, mert ma már mindenféle té­ren megnőttek az igényeink, s hogy azokat kielégíthessük elsősorban (s saját magunknak kell alkotóbban hozzájárulnunk. — A napokban olvastam egy új­ságban, hogy „a mát, a szocializmust építő embernek mindig többre és jobbra kell törekednie“. Ezt én igaz­nak tartom — mondja komolyan. Egy fiatal lány szájából meghök­­kentőek ezek a szavak. Reggelen­ként nehezére esik a felkelés, de a vödröket cipelni még nehezebb, és ő helytáll. — Ha a gyárba járnék sem lenne könnyebb. így meg legalább napköz­ben szabad vagyok és mindig ide­haza. Délben rendszerint felváltva etet­nek, de este már újra közösen látják el az állományt, s aztán ha fialásra van kilátás, éjfélig is erőlködnek, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Az odaadás, a munkaszeretet tehát a szép eredmények titka, és ugyancsak ez a titka a fizetéskori kövér borítéknak is. — Hova teszi a keresetét? — Én is szeretek szépen öltözni, — mondja és mosolyog. — Meg az­tán pár hete egy televíziós készülék­kel (amely már karácsonyi ajándék­nak is számít), leptük meg magunkat és én is spóroltam bele. Anya és lánya! Már harmadik éve dolgoznak együtt, s ők a szövetkezet legjobb sertésgondozói. Tóth E. — Hiába járod a határt,.. úgyis üres a tarisznyád mondja Süveges Kutyíknak. nér egy időre kint rekedt a szövet­kezetből. De újra visszavették. Mos? lelkiismeretesen végzi munkáját a növendék-marháknál. Idős. de fiata­losan néz a gazdálkodásra. — Nézetem szerint a többéves ta­karmányokból a földterület 30 °/o-át is bevethetnénk, — jegyzi meg. Ezek a tréfálkozó, bajuszos bácsik féltő gonddá' beszélnek a jövőről Ha el is szaladtak az évek, nem mindegy számukra, hogy az unokák hogy élnek majd. A szövetkezet útja a klubhelyiség­ben van megírva. Amikor ,Novotny elvtárs köztársasági elnökünk meg­látogatta a szövetkezetét, az emlék­könyvbe a következőket írta be? „A nagysallói szövetkezeti tagok legye­nek minden évben elégedettebbek Munkájukhoz jó egészséget kívánok!" Az emlékkönyv fölött lévő fali­újság nagy fejlődésről beszél. A kö­zösnek 1950-ben még csak harminc szarvasmarhája, 294 sertése és 46C ezer korona értékű vagyona volt. Idér már 900 szarvasmarhával, 2000 ser­téssel és 18 millió koronás vagyon­nal dicsekedhet az 1700 hektáros szö­vetkezet. Pakusza Lajos, szövetkezeti elnök és Ján Kondac könyvelő az asztalra terítik a még szebb jövő távlatait Az ötéves terv teljesítése még töbt mosolyt csal majd az arcokra. Mái 1964-ben 186 kg húst. Í15 mázsa sze­­meskukoricát, 33 mázsa búzát, 48( mázsa cukorrépát termelnek hektá­ronként. A bevétel meghaladja a IS millió koronát. Amíg 1961-ben négy millió 400 ezer koronát osztanak e munkaegységekre, az ötéves ten Vita az emeletes ház előtt szövetkezetesek. Nincs panasz a kony­hára. Nem is lehet, Ottjártunkkor is Fila Magda főszakácsnő olyan ropo-NAGYSALLÖ, a zslrosföldü Garam­­völgyben terül el. Látogatásunk nap­ján Is szorgalmasan tett-vett a falu népe. Többen munkába érkeztek, má­sok már hazafelé jöttek. Az utat sze­gélyező betonjárdákon, jólöltözött, pirospozsgás arcú, csillogószemü lá­nyok sétálták. Huncutul nevettek bele a téli világba. Az idősebb bácsik inkább a régi világot rágják. A nagy­­bajuszú Kutyik József hatalmas va­dászpuskával tér meg a határból. Az öreg Süveges meg társai kuncogva ugratják a mázsaháznál. — Kár a válladon hordani azt a flintát, hiszen mindig üres a háti­zsákod. A cél mellé lősz már! — Elsősorban vagyonúnkat védem, a tapsifüles csak akkor kerül puska­végre, ha netán az utamat keresztezi. — Ha ez ember öregszik, nem tud kilépni. De legalább a haja ne fe­­héredne, a kutyafáját, — mérgelődik a fehérhajú (Angyal) Molnár. — Hja, barátom, megtört az idő, meg az az istentelen nagybirtok — azögezi le Süveges. A jókedélyü nagysallóiak együtt hányják-vetik a múltat s jövőt. Volt a községben primási birtok, s nagy­ságos úrban sem szűkölködtek. A fene sem tudja sorját, hány előtt kellett kalapolni. A félproletár falu múltját egy mondatban összegezik: — Egy kotláért egy napot kellett kaszálni. Ennyi az ízelítő a falu tegnapjá­ról. A nagyságos urak világából 1949 május 20-án mozdították ki a közsé­get. Süveges, Valach, Matík, Molnár sokat törték a fejüket, hogy milyen úton induljanak el. Elmentek a szom­szédos Tőrébe Furinda Rudolfhoz ta­nácsot kérni. Nyitrán és Zselízen is megkopogtatták a hivatalok ajtaját. Éjszakákba nyúló viták után megala­kították a gépszövetkezetet. Bizony az indulástól a betonjárdáig elég rö­gös volt az út. Volt olyan esztendő, hogy gyorsan előre léptek, a másik­ban meg visszaestek. (Angyal) Mol­negyedik évében már több mint hat­milliót. A szövetkezet elnökével, könyvelő­jével kicsit belesétálunk a jövőbe. Az őzondús levegőből minden szip­pantás felüdit. A gazdasági udvaron a szerelőmű­hely dolgozói dalolva kopácsolnak a hatalmas tartályokon. — Ugyan mi készül itt —, kíván­csiskodunk. — Hozzánk is eljött a Trousil Jós­ka módszere — tréfálkozik az egyik. A nagysallói szövetkezetben leg­jobban szorít a csizma a tejterme­lésben. Hogy a helyzeten javítsanak elhatározták, hogy áttérnek az élesz­­tósitett takarmányozási módszerre. A saját erővel épített berendezés se­gítségével napi 100 hektoliter élesz­tősített takarmányt készítenek. A keverékbe főleg szárított cukorrépát adnak. Ha beválik, még a fiatal ser­téseket is ezzel táplálják majd. A szövetkezetben a sertéstenyésztés már most is kitűnő. Terven felül 400 mázsa sertéshúst és 1600 malacot adtak el. Mélyalmon 10 000 csirkét nevelnek, és már épül a négysoros istálló. A szövetkezeti asszonyok szorgalmára jellemző, hogy kizárólag csak nők fejnek. A jókedvű szakácsnők gós palacsintát sütött, hogy még az a mesebeli király is megnyalhatná utána a tíz ujját. Ne neked „csajka­mese“! Ilyen konyhában fgazán ott­honosan étkezhet akárki. VÉGÉTÉRT A SÉTA. Ha Kulyik Jó­zsef tarisznyája üres volt a láto­gatás elején, — mi bizony alaposan megrakodva távoz­tunk Nagysallóról. A csillogó szemek­ből, a bizakodásból egy életre valót raktároztunk tar­solyunkba. Távozó­ban a mázsaház ablakán még lát­tuk, ahogy az öreg Süveges dekányi pontossággal mér­te a pótkocsi ra­kományát. Rava­szul mosolygott fe­lénk:- Lám, mivé formáltuk mi a „kot­­lóstyúk“ világot... Aztán összenevettek (Angyal) Mol­nárral, meg a nagypuskájú Kutyíkkal. Bállá Józbef A szövetkezet főleg vetőmag ter­mesztéssel foglalkozik. De nagy gon­dot fordítanak a gyümölcstermesz­tésre is. Több mint 3000 gyümölcs­fájuk van és most 6000 diófát ültet­tek ki. A falu napról-napra változik. A fő­tértől nem messze serénykezü embe­rek fejezik be a kultúrház építését. A munkavezető eldicsekszik, hogy a hatalmas teremben parketten táncol majd az ifjúság. Odébb már tetőre vár az első szövetkezeti lakás. Egye­lőre négy család részére építettek emeletes házat, de a jövőben egész sor követi. Kondac elvtárs örömmel mutogatja a kibontakozó utcasort, ahol már kizárólag emeletes házak lesznek. Hol is érhet a séta véget, ha nem a szövetkezeti konyhában. Hisz a séta közben mindenki megéhezik. A szövetkezet a mezőgazdasági iskolá­val együtt tartja fenn a konyhát. Na­gyobb munkaidőben itt étkeznek a Ahol majd az élesztósített takarmányt készítik Telkes Béla derekát kiegyene­­sítve, nagyot fúj a kukoricás kellős közegén. Végigtfimítja izzadt homlokát. Szemével szűri, méri a hátralevő távolságot. Bizony, messze van a messze. A nap korongja már halványodik, s négy sorral végezni akar estig. Gyors mozdulattal ciga­rettára gyújt, maid fürgén nyúl egyik-másik .cső után. Irgalom nélkül cibálja róluk a levelet. Nyomja a gombot úgy istenigazában. Zireg­­zörög a kukoricaszár, siratja a testé­ről letépett ruháját. ~ A zaj hirtelen elüt Lelkes egy ha­talmas csövet tart kezében. Fordít egyet-kettőt rajta, ^ nézegeti. Óriásira nőtt ebben a nagy szárazságban. Ezt hazaviszi! Mutató­ba... Mire a sötétség hatalmába kerítet­te a kukoricást, Lelkes négy muta­tós csővel kereke­zett hazafelé. Üt ja a szövetkezet irodája előtt vitt, ahol Lantos Józsi rákiáltott. — Béla, egy pillanatra! Nálatok voltam az imént. Gyűlést tartunk. Már csak te hiányzol. Bejöhetnél! Mit volt tenni, a kiérdemelt vacso­rát későbbre halasztja. Az ellenőrző bizottság választott tagja, hívják, helyt kell állni. Benn Kiss Imre az elnök viszi a szót.- Idén nagy feladat vár ránk. Szűkös a takarmányalap, csínján kell vele bánni, hogy újig kitartson. Az ellenőrző bizottság tagjainak köteles­sége, hogy nyitott szemmel járjanak, s lássák meg a meglátnivalót. A ko­csisok bitangolják a kukoricát. Lo­vaikkal a „jövő hetet“ is megzabál­­tatnák. Gebéiket kövérre hizlalják, a sertések pedig soványak maradnak. A kukoricaszedők között is akadnak enyveskezűek. Pár száz cső a lovak­nak, ugyanannyi a szatyrokba, ha ezt elnézzük, a közös szárítói üresen maradnak. Vasárnap keresztül-kasul csatangoltam a Felső-dűlőt. A köze­pesnél is silányabb a termés. Nem láttam szemrevaló csöveket. — No, no — veti oda közömbösen Lelkes, majd tekintete megpihen a székre helyezett táskáján.- Megmutatom - villan át agyán a gondolat. — Hadd lássák az óriá­sira nőtt csöveket. Székéről ráérősen jelemelkedik, de az elnök visszaparancsolja; nem sze­reti, ha beszédében zavarják.- Megközelítően sem lesz annyi kukoricánk, mint tavaly. Éppen ezért vigyázzunk minden cső kukoricára, nem szabad előfordulnia, hogy valaki illetéktelenül hazavigyen a termésből. Még mutatóba se! Lelkes összerezzen, ö négy csövet visz mutatóba. Négyet. Négy kacsá­nak, vagy két lódnak elegendő egy­szeri tömésre.- Házirendünk szerint egytől tízig terjedő munkaegység levonásával bün­tethetjük, akiket tetten érünk. Egy cső, egy munkaegység. Ahány cső, annyi egység.- Mutatóba viszem, mutatóba — nyugtatja Lelkes önmagát. Nyílik az ajtó, a szövetkezet elnöke lép a szobába. A bentlevők hellyel kínálják. Csak a táskával lejog'.alt szék szabad. Az elnök egy kézmoz­dulattal leemeli a » táskát, s tréfásan megjegyzi.- Nehéz ez a táska, valami nyomja a fenekét. Lelkessel forogni kezd a világ. Nem mer a táska jelé nézni. Cgy érzi, a kukorica nyújtogatja fejét a táskából. Mindjárt meglátják, észreveszik, hogy négy cső kukorica lapul táskája je­nekén. Inkább itt nyelje el a föld, minthogy kitudódjék, ellenörzöbizottm sági tag létére mire vetemedett. Are cát pír égeti, rágja, marja a bűn­tudat. Fejét lehajtva szunyókálást színlel. Türelmetlenül várja, hogy a gyűlés befejeződjék. Otthon éhes ember módjára fülja a vacsorát. Nincs kedve a beszédhez, szórakozáshoz. A koránkelés ürügyé­vel hamar ágyba kerül. Fáradt, mégis sokat forgolódik, míg elalszik. Álmá­ban a falu végén áll, ellenőrzi a Me­zőről hazatérő tagokat. Nyitogatja táskáikat, keresi amit nem talál. Még mutatóba sem kerül elő egyetlen ku­koricacső. TJ i7jvaiban az első kakaskukoré­■f-*- kolás ébren találja. Nyújtózik egyet-kettőt, majd katonásan felöl­tözik. Most nem vár az asszony se­gítségére, maga rakja táskájába a kenyeret, szalonnát. Pitymalatkor ér munkahelyére. A határ csendes, sehol egy lélek. Tekintete mégis jobbra, balra révedez, mintha lopni készülne. Ellenkezőleg! Négy cső kukoricával gyarapodik a közös takarmányalapja. Sándor Gábor ! Négy cső í I kukorica í ► L 1 a? rífinl 4- A Í41 f M 1 ^nva és leánya Úgy csapott ránk ez a csontba ma ró hideg tél, mint a vércse a magas ból kiszemelt áldozatára. Villám gyorsan, minden előzetes figyelmez tetés nélkül csak jött, s még a fá is beledideregtek. A pozsonypüspöki szövetkezet ser tésistállóiban ugyancsak visítoznak malacok. Valicsek Gyulától a sertés tenyésztési csoport vezetőjétől, sertésállományról, valamint a gondo zók felöl érdeklődünk. Az első kérdésre nehezen érkezi a válasz, de amint a gondozókra te relödik a szó, nagyot csillan Valicse elvtárs szeme, s síinte dobálja a sza vakat: — Az anyasertéseknél... Anya é lánya hatvan anyasertést gondoz é ... No de jöjjön, nézze meg. Má bizonyára etetnek, s beszélhet is ve lük - invitál jó kedvvel az istálló felé. A legszélső, kukoricakóróval körül állítgatott faistállóban hatalmas kan nacsörgés fogad. Sinn Ilona és lány a tizenhétéves Magduska etetéshe készülődnek. Kannákban hordják moslékot, mert a gépesítés itt mé csak annyira terjedt, hogy a trágya nem kell tragacson, vagy targoncán kihordani.- Jó, hogy jönnek - fogad ben­nünket a szaporabeszédű Ilona „néni" — elkel a segítség, mert nekünk már fázik a kezünk. Hideg is van az istállóban. A kis­malacok csomóra bújva melegednek az infravörös lámpák alatt. Magduska rendezgeti őket. Éppen hét „újszülöt­tel“ foglalkozik. Fiatal, tizenhétéves, pirosarcú, táncoslábú lány. Már har­madik éve dolgozik a szövetkezet­ben, s hogy nem rosszul, azt az elért eredményei is bizonyítják. Hisz 763 db-os leválasztási tervüktől csak mintegy 30 — 35 db-bal maradnak el Ezt viszont, amint Valicsek elvtárs­tól megtudom, főként az év eleji ta­karmányhiány és az egyoldalú takar­mányozás okozta. A maiacelhullás is itt a legalacsonyabb, mintegy 4-5 százalékos.- Hát ha hideg is az istálló, de legalább az az előnye, hogy száraz. A kismalacoknak meg ez a fontos, — magyarázza szakszerűen az anyu­ka.- Az ennivaló is jobban fog rajtuk — toldja meg Magduska. - A nyolc-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents