Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-12-20 / 102. szám

Piros, kék, zöld fény villan a fülkében. Az állatgondozó elörehajolva figyeli a gépek munká­ját. Időnként egy-egy gombnyomással utasítást ad a takarmánykeverő vagy a takarmányelosztő gépnek, majd megindítja az almozó szerkezetet. Háromszáz tehén ellá­tását végzi gépi felszerelés segítsé­gével egy fehérköpenyes állatgondo­zó. Rövid munkaidejének legnagyobb részét azzal tölti, hogy végigsétál az ellenőrző hídon és fentről figyeli az állatok viselkedését meg a gépek működését. Ügy mint a gépgyárban, vagy a textilüzemben, itt a hús­gyárban is minden munkát önmű­ködő gépi szerkezet segítségével ellenőrzi. Tévedés azt hinni, hogy ezt a szin­te hihetetlennek tűnő leírást a kép­zelet szülte és messze áll a valóság­tól. Bár bizonyos eltérésekkel, való­sággá válik mezőgazdasági üze­meinkben is. Ami ebből már megvalósult, azt a Mladá Boleslav-i Állami Gazdaság krnskoi farmján láthatjuk. Az állatokat gondozó Pechota Mar­tin még nem visel fehér köpenyt, de ez nem bántja őt, mert a 60 nö­vendékbika hizlalása nem sok mun­kát ad neki. A munka menete a gépesített ta­­karmányelőkészitőben kezdődik. Ez az épület közepén levő áthajtós he­lyiség, ahova beáll a takarmánnyal megrakott pótkocsi. A szénát és a répaszeletet a pótkocsiról egy ada­goló asztalra juttatják. Ilyen adagoló asztalt használnak üzemeinkben nyá­ron a hárommenetes aratáshoz is. Az asztalról gombnyomásra megindul az ott összekevert takarmány a hajlított műanyag lapokból készült félkör keresztmetszetű vályúba. Itt egy ha­sonló alakúra formált lapátsor to­vább viszi a takarmányt. A vályúban összekevert szálas- és silótakarmány tetejére megszabott mennyiségű dara jut. A 15 mázsa darát befogadó nagy bádogtartályt önműködő adagoló­szerkezettel látták el. A kint meg­álló kocsiról a zsákolt darát az épü­let oldalára szerelt garatba öntik, ahonnan egy csőben elhelyezett csa­varvonalú csiga viszi a tartályba. Mielőtt a vályúba friss takarmány kerülne, a lapátsor gombnyomásra kitisztítja a vályút a maradéktól és a lapátsor a vályú alatt visszatér. A vályúba futtatott takarmányt, mihelyt átérne a hizlaló helyiségbe, a közelebb álló bekötött növendék­bikák felfalnák, s így egyenetlen lenne az elosztás. Ezért a vályút olyan rácsozattal látták el, amelyet csak akkor nyitnak ki, amikor az egymástól 0,50 méter távolságra, vagyis egy etetőhely szélességre el­helyezett lapátsor takarmánnyal be­töltötte az egész vályút. Az állatok két sorban állnak a vályúnál egy­mással szemben, de a rácsozat csak egy-egy fülke vagyis állás szélessé­gének felére nyílik ki, mert a másik fele a túloldalon álló hízóbikáé. Egymás elöl nem ehetik el a takar­mányt az állatok, mert a vályúban a lapátok, fönt pedig a bádoggal körülvett fülkerész határolja körül az állatok fejét. Friss vízhez állandóan hozzájut az állat, mert az önitatókat nem he­lyezték a rács mögé. A fülkék tisztántartása még em­beri munkát igényel. Ez abból áll, hogy az állatgondozó a trágyát vil­lával a 10 cm mély és 45 cm széles bélsár-árokba húzza, ahonnan az istállóban lassan körbemozgó kapa­rólapos szállítőlánc a gyűjtőgödrön keresztül a padlózat alá szerelt fu­tószalagra juttatja. Innen azután a trágya emberi beavatkozás nélkül kijut az udvarra, ahol az odakészitett pótkocsira hull. Amint Pechota Martin mosolyogva és elégedetten végigsétál az ellen­őrző hídon, az a kérdés kezdi fog­lalkoztatni az embert, hogy vajon hány órát dolgozik ez az állatgon­dozó és mennyi a fizetése. — Naponta háromszor etetem és gondozom a hizlalásra beállított 60 növendékbikát — válaszolta érdek­lődésünkre — ami körülbelül 6 óra munkaidőt vesz igénybe. Persze en­nek nagy része ellenőrzésből áll. Fizetést a kezelt növendékbikák szá­ma és súlygyarapodása szerint ka­pok» és ez havonta 1900-2000 koro­nát tesz ki. — Hány dekás a súlygyarapodás? — A hat-héthónapos korban ide kerülő 160-200 kg-os növendékbikák az első hónapban átlag csak 60 — 70 vekednek a rövid, sima szőrű álla­tok, a borzolt szőrüek gyengék és nehezen térnek magukhoz. — Milyen takarmányt kapnak a hízóba állított növendékbikák? — A napi takarmányadag 1,5 kg rétiszéna, 3 kg lucernaszéna, 25 kg szilázs (répafej és répaszelet), 1,5 kg árpadara és 1,5 kg búzadara. A búzadara a puha Hadmerslebeni fajta takarmánybúzából készül. A bú­za- és az árpadara csak a 8 hónap­nál idősebb növendékbikáknak meg­felelő, a fiatalabbaknak legjobb zab­darát adni, amit könnyebben emész­tenek meg. Minél finomabbra őrlik a daraféléket, emészthetőségük an­nál jobb. — Elégedett-e az önműködő be­rendezéssel? — Nagyon jól működik, de épp a napokban tanácsoltam az ittjárt gépész- és építész-szakembereknek, akik Nyitra mellett az állandó ki­állítás részére készülnek építeni egy 300 férőhelyes hasonlóan berendezett istállót, hogy az önitatót helyezzék magasabbra, mert így belejut az alomszalma. Közben megérkezett Hlaváéek Ján a farm vezetője, aki a mondottakat még a következőkkel toldotta meg: — A padlást jövőre megtöltjük szénával és fuvatással egyenesen az adagoló asztalra juttatjuk a szálas­takarmányt. A silógödörböl történő takarmányszállltást is gépesítjük. Még a trágyalehúzást kell megköny-A kaparólapos szállítőlánc a gyűjtő­­gödrön keresztül a padlózat alá sze­relt futószalagra juttatja a trágyát, ahonnan egy további futószalag segít­ségével az udvarra állított pótkocsiba hull. javítani lehetne, de ebben a Mária Terézia-korabeli boltíves istállóban az is nagy eredmény, amit eddig elértünk. A régi nevelési módszerrel szemben naponta és állatonként 5,20 koronát takarítunk meg. Az állat­kezelő díjazása most 0,22 korona állatonként naponta, továbbá 0,50 ko­rona minden kg súlygyarapodásért. A munka termelékenysége 100 °/o-kal nőtt, az állatgondozó keresete na­gyobb mint azelőtt, pedig alig végez fizikai munkát, a gazdaság pedig szép összeget takarít meg. Nyitrán a munka hatékonyságát 500 %-kal növelik majd, mert a 300 szarvas­­marha kezelését terv szerint mind­össze egy gondozó végzi. A súlygya­rapodás emelése érdekében végzett kísérletünk is szép eredménnyel járt. Beoltottunk 15 növendékbikát az ivarsejtek működését szabályozó Sil­­berstrollal, s a súlygyarapodás na­ponta 0,26 kg-mal nagyobb volt mint az oltásban nem részesült ellenőrző állatcsoport egyedeinél. — ■ — A Mladá Boleslav-i Állami Gazda­ság példája igazolja; a nagyüzemi termelés szakosítása és magasfokú gépesítése a közeljövőben lehetővé teszi, hogy 100 kg marhahús előállí­tását a mai több mint 40 órás em­beri munka helyett, 2 — 3 órai mun­kával érjük el. Tehát valóban bíztató távlatok nyílnak mezőgazdasági ter­melésünk előtt, ami biztosítéka an­nak, hogy 1970-ig elérjük a fejlett ipari termelés színvonalát. Piros, kék, zöld fény villan a fül­kében. Az állatgondozó előrehajolva figyeli a gépek munkáját és reméli, nemsokára társai is ezt tehetik. Kúti Szilárd Az önműködő hizlalda ellenőrző hídjáról az állatok viselkedése és a gépek működése egyaránt megfigyelhető dekás súlygyarapodást érnek el. A nyítenünk az állásokban. Ezt Pechota hizlalás második hónapjában a napi elvtárs már részben meg is oldotta, gyarapodás körülbelül 1 kg, a har- mégpedig úgy, hogy az újonnan ér­­madikban 1,30 kg, a negyedikben kezett állatokat egy-két hét alatt pedig 1,70 kg. A negyedik hónap betanította, miképp álljanak a bél­­után a súlygyarapodás csökken, ezért sárárok fölé. Amint ezt az állatok legfeljebb 450 — 500 kg-ig hizlaljuk megszokják, kevesebb a munka. Oj a növendékbikákat. Legjobban nö- épületben a munkaszervezésen még Újra találkoznak Jól sikerült ankétot tartott néhány nappal ezelőtt a Nagymegyeri Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága, közösen a mezö- és erdőgazdasági dolgozók szövetségének járási vezetőségével. Erre az újszerűnek mondható, hasznos összejövetelre az iskola tavaly végzett hallgatóit hívták meg, akik már csaknem valamennyien túlhaladták a há­rom, sőt a négy „ikszet“, s jobbára a szövetkezetekben, valamint az álla­mi gazdaságokban töltenek be felelős tisztséget. Az összejövetel szervezőit főleg az a cél vezérelte, hogy a végzett „öreg diákok" beszámoljanak tapasztalataikról, nehézségeikről és élő kapcsolat teremtődjék az iskola, s a mezőgazdasági üzemekbe visszakerült dolgozók között. Vitaindító beszédében az iskola igazgatója, T á n c z o s Tibor elvtárs különösképpen kihangsúlyozta, hogy a végzettek szemtől-szembe azt is mondják meg, az iskola eléggé felkészítette-e őket a gyakorlatra, s sze­rintük mi volt a fölösleges. Ott ültek az ankét résztvevői között az iskola jelenlegi tanulói is, akik­nek címére számos jótanács hangzott el a tavaly érettségizettek részéről. fa Cseh Károly (Lakszakállas) kért szót először. Azt fejtegette a többi között, hogy náluk 1000 korona jut naponta üzemanyagfogyasztási költ­ségre. Ezt legalább száz koronával szeretnék csökkenteni. Majd amellett tört lándzsát, hogy szövetkezeteinknek az eddiginél még több embert kellene mezőgazdasági iskolákba küldeni. — Nekem is nagy segítséget nyújtott ez az iskola! — mondotta. — Sok­kal magabiztosabban, s könnyebben végzem ezáltal a feladatomat. fa Nagy Gyula (Töhöl): - Az egyéves iskola elvég­zése után még nagyobb iskola következett — a való élet. Ez újabb érettségi volt. Éppen a takarmányfélék kaszálása után jöttek az esők, majdpedig a szinte végnélküli szárazság, amely a közös gondot szaporí­totta. Ami az iskolát illeti, csak az fáj, hogy nem ta­nultam meg traktort vezetni. A sofőrtanfolyamot egész éven át szervezték, de a tanév végéig sem került sor a megvalósítására. A gépesítést magasabb színvonalon kellett volna tanítani. fa Kántor Tibor (Csallóközkürt) lényeges dolgokat mondott:- Ügy érzem, az iskolában sokat tanultam. Azóta határozottabb, körül­tekintőbb vagyok. - Felszólalásában kiállt a gépi fejés mellett: - A jövő év derekán áttérünk a kombájnfejésre. Fejő-specialistáinkat odaállítsuk a fejőkombájn mellé. Így a 400 tehén fejését néhány ember könnyen elvégzi. Bírálólag jegyezte meg, hogy az öreg funkcionáriusok a szövetkezetek­ben úgymond „be vannak penészedve", a régit fújják. Ogy vélekedett, hogy a régi termelési módszereket el kell vetni, ha az hátráltatja a szö­vetkezet előrehaladását. Az ilyen újért való bátor kiállás csak helyesel­hető! Találó az általa idézett közmondás: „Aki korpa közé keveredik, felfalják a disznók“. Ezzel azt húzta alá, hogy különös gondot kell fordí­tani szövetkezeteinkben a szakképzettség növelésére. Ne csak egy-két ember, hanem az egész tagság tanuljon! fa Dömény János (Nyárasd) már több, mint egy év­tizede a szövetkezet elnöke, ő is nagyra értékelte, amit az iskolában tanult: — Nem megy a fejembe — mondogattuk a tanév elején. Januárban, februárban kétszerannyi volt a ta­­nulnivaló. Ekkor ugyancsak az előbbit hajtogattuk. S megtanultuk! Az a véleményem, meg kell gyorsítani a szövetkezetekben az iskolázás ütemét. A megnöveke­dett termelési feladatok teljesítése nagyobb szaktudást követel a szövetkezet valamennyi tagjától. A még iskola padjaiban tanulóknak azt tanácsolta, hogy ne sajnálják azt az időt, amit az iskolában eltöl­tenek. A tananyagot naponta vegyék át, mert az év végén 3-4 nap alatt nem lehet mindent megtanulni. fa Rácz Péter (Dunaszerdahely) másodéves a jelen­leg még tanuló „öreg diákok" nevében beszélt. Hadd sürítsük néhány mondatba, amit mondott. Fájlalta, hogy 40 éves fejjel azt is meg kell tanulniuk, hogyan kell a hegedűt „felspanolni". viszont keveset foglalkoznak a szocialista írókkal, annál többet a pap-írók életraj­zával. kivel élt, hogyan élt... Gyakorlatibb szlovák - nyelv-tanítást kért. — Az önköltséget kevés vezető tudja kiszámítani. Ezt nem lehet nélkülözni. Több időt kell erre szntelni, jobban megismerni, bővebben kell foglalkozni a nyil­vántartással, a tervezéssel. Még jónéhányan szóltak hozzá, mint például a kulcsodi Nagy László, a somorjai Fehér Károly, a nyárasdi Forró Géza és még mások. Végül Tánczos elvtárs, az iskola népszerű igazgatója válaszolt a felszólalásokra. Elismerte, hogy helyes volt a géptannal és a sofőrtanfolyammal kapcsolatos bírálat. Az említett tanfolyam idén már megvalósul, mondotta az igazgató. Az iskola kibővül. Korszerű laboratórium, valamint gépészeti tanműhely épül. — Ami az előírt tanterveket illeti, ez törvény. Én nem változtathatom meg. A nevelést nálunk is javítani kell. Főleg az önfegyelemre nevelés terén. Hasznos volt ez az összejövetel, s követésre méltó példa. Nádszegi Kovács István IFJÚSÁGI BRIGÁD aaaaaaGaaaaaaaGaaaaaaaaa A vasárnap délután csendjét a DT —54-es pöfögése szakította meg. A falu sáros utcáján lustán halad a traktor. Olyan lassan megy, mint az öreg ember, aki már pihenésre kí­vánkozik. A gyorsaságát az sem változtatja, hogy két tizennyolcéves fiú vezeti. ALBERT József és BARNABÁS Antal ül a kabinban. Mindketten a Szepsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola negyedik osztályának tanulói. Egy­hónapos brigádra jöttek, hogy kise­gítsék az alsóhutkai szövetkezete­­seket a mélyszántásban. Szántottak esőben, fagyban, vasárnap és sokszor meghosszabbított műszakban a késő esti órákig. Már több mint két hete pöfög a DT megállás nélkül, éjjel, nappal. A fiúkat éjjelre SZTOLÄR Péter, a szövetkezet legjobb traktorosa váltja föl a kormánynál. Szaporodik is a barázda. A fiúk teljesítménye is egy műszak alatt már meghaladja a hat hektárt. S ha netalántán kisebb üzemzavar adja elő magát, azonnal eltávolítják. Értik a szakmájukat, a gép a szívükhöz nőtt. Folyik a harc az Idővel, hogy egy talpalatnyi földje se maradjon szán­­tatlanul a szövetkezetnek. • • • A fiúk újra az iskola padjaiban ülnek. Visszatért mind a 40 osztály­társ, akik egy-egy hónapig szántot­tak a kassai járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban. Már az érettségire gondolnak, kezdik a fel­készülést, amelynek sikeréhez hoz­zájárul ez a most végzett gyakorlati munka is. — Én úgy láttam, hogy sok még a hiányosság szövetkezeteinkben, — mondja Albert József. — De több helyen a szövetkezet vezetősége az oka. Ugyanis némely vezető nem érez felelősséget az egyes feladatok teljesítéséért. A gépekkel sem szak­emberek módján bánnak, ezért gya­kori az üzemzavar. Meg aztán egész éven át a szabad ég alatt vannak a gépek. Ott eszi őket a rozsda. Ilyen és hasonló tapasztalatokkal jött vissza a fiúk legtöbbje. Tehát tudják, hogy mi vár rájuk az élet­ben. Az emberekben új viszonyt kell majd kinevelniük a gépekhez. De nem ijednek meg ezektől a nehézségek­től és akadályoktól. Mert az iskola jól felkészíti őket e feladatok meg­oldására. Nem hagyják el a földet, a gépet. Barnabás Anti is például földmű­ves családból származik. A rima­­szombati járásból került az iskolába. Elégedett a pályaválasztásával. S a gépeket nem adná semmiért a vilá­gon. Prágába készül az egyetemre. * * * Az ifjúsági műszak véget ért. Több­száz hektárral szaporodott a kassai járásban a fölszántott terület az ifjú jövőbeli gépesítők jóvoltából. A szövetkezetesek jogosan látják bennük mezőgazdaságunk jövőjét. MATÖ PÁL (Alsóhutka) Teljesítettéit adott szavukét Országszerte közismert az észak­­morvaországi kerület mezőgazdasági üzemeinek dolgozói által kezdemé­nyezett: „Minden tehéntől naponta egy literrel több tejet!" mozgalom. E kerület az említett mozgalom eredményeképpen már december 15- én teljesítette ez évi tejeladési ter­vét, az esztendő végéig még 11 mil­lió liter tejet ad a közellátás részére — terven felül. ★ ★ ★ ■ A Topolcany-i Állami Gazdaság bosanyi részlegének dolgozói terven felül 350 ezer liter tejet adtak el. Vállalták, hogy év végéig még továb­bi 32 ezer liter tejet eladnak, (zu) ■ Még november elején teljesítet­ték húseladási tervüket az Aleksin­­cei Állami Gazdaság dolgozói. Év vé­géig még terven felül eladnak 450 mázsa sertéshúst és 90 mázsa mar­hahúst. (rn) ■ A nyugat-szlovákiai kerületben a dunaszerdahelyi járás mezőgazda­­sági üzemei december 16-án teljesí­tették évi sertés- és marhahúseladási tervüket. Eladtak az államnak 1572 mázsa húst, amely egy vagonnal több az előirányzottnál, (tk) faznifait . —. fSUHHUVff 3 1961. december 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents