Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-11-01 / 88. szám

A Berek vadonéban békák milliónyi hada brekeg egymással versenyezve, káka tövében bíbic és vadkacsa bú­vik kora tavasztól késő őszig. A bő­vizű erek tele vannak ebihallal, ló­piócával, mocsári ponttyal, s halász helyett félénk vadliba, hosszúnyakú gém és fél lábon álló gólya leseget rájuk. Az ingoványt és a tocsogókat érdes, savanyú fű nőtte be. A szik­kadt részeken pedig réti perje nő ritkán, silány aljfüvekkel vegyesen, amelyek olyan puhák, mint a selyem és úgy lapulnak a földhöz, hogy a kasza sem fogja. — És mégis kaszáltunk — sóhaj­tott fel Begala Gyula, a növendék­állatok gondozója, aki nemcsak Já­­nokon, de az egész vidéken a legjobb kaszások közé tartozott. Vele egy Időben a híres kaszások között emlegették még a Köteles­fiúkat, Pétert, Dezsőt, Ferit és a töb­bit. A Musinszkik meg olyan széles rendet vágtak, mint manapság a ka­szálógép. Feri pusztai tölgyként emel­kedett ki hatalmas termetével a töb­biek közül. Pista is derék volt és felülmúlta valamennyiüket, bikaerejé­vel. De ki győzné felsorolni azokat, akikre büszke volt a falu, a vidék, a parasztság. Rengeteg kaszás vágta a vadbíkának se való szénát részibe és napszámban hétről hétre. Ajku­kon káromkodás és nóta született, Szidták a sorsot, vigasztalták magu­kat, hogy könnyebben menjen a mun­ka. Még a békák ts elhallgattak, ami­* / kor rázendítették: „Harminchárom kaszás mind egyszerre vágja .. .* Ez az idő elmúlt. Gépek könnyítik meg a parasztság munkáját. A min­dennapi robotot felváltotta az embe­ribb élet. — Mindenkin segített a «zoclallz­­mus, csak a Bereken nem, — jegyez­te meg bajuszát pödörve egy öreg jánoki ember. És mivel a Berek, meg néhány szántóföldi dűlő csak a munkaerőket kötötte le, de nem sok hasznot haj­tott a szövetkezetnek, a fiatalok Karcsák Erzsiké negyedmagával választott új otthont szülőfalujában kezdtek elszállingózni a faluból. Mes­teremberekké váltak, szülőfalujuktól távol a Kötelesek, a Muszinskik meg a többiek. Elmentek, de nem örökre. Egyen­ként jönnek vissza és szebbnél szebb házakat építenek szülőfalujukban. Ide húzza őket a honvágy és a változó természet. Karcsák Erzsiké, a szövet­kezet egyik legügyesebb fejőnője pe­dig negyedmagával választott új ott­hont szülőfalujában; két gyermeké­vel és férjével, Drahoslav Bichterrel, az ügyes bágerossal, aki egész nap vájja a vízlevezető csatornákat az ingöványban. A szabályozott Berek vize a szintén szabályozott Kanyapta patakkal az új medrű Bódvába ömöl­ve hagyja el a tájat, áradást soha többé nem okozva. A beláthatatlan silány réteket trak­torok szántják éjjel-nappal az egész Vízlevezető csatorna az Ingoványbán vidéken. Eltűnt a vadvíz, de he szom­jas lesz a föld, a csatornák bőséges öntözővízzel locsolják a növényzetet. Eddig ezeken a réteken átlag 20 má­zsa silány széna termett, beleszámít­va a sarjút is. Jövőre pedig ugyan­azon a helyén 700 — 800 mázsa siló­­kukoricával számolnak, bizonyára a korai burgonya, cukorrépa és a többi nagy termőképességű növény is gaz­dag termést hoz. — De nemcsak a széna és a siló­kukorica termése közötti különbséget kell számításba venni - magyarázta Stromp József, a szövetkezet elnöke, — hanem azt is, hogy mennyivel több tejet adnak a tehenek, mennyivel 1 több istállótrágya jut a földre, és mennyivel több takarmányt termeszt­hetünk magra. Ez évben például 18 hektár lóhere 75 mázsa magot ter­mett. Ha nem lett volna szükség ta­karmányra, mind a 70 hektárt meg­hagytuk volna magnak; bizonyára még osztalékra is jutott volna a munkaegységek kifizetésén felül. UTOLÉRTÉK AZ IDŐT Kecskeméti István könyveld papírt, ceruzát vesz a kezébe, számol és ma­gyaráz: — Eddig az alacsony hozamú nö­vényfajták, mint például a zab, ad­ták a nagyobb hozamot a talaj gyen­ge termóereje miatt, s lemaradtak a nagy termőképesSégü növények, a kukorica meg a cukorrépa. De meg­változik a helyzet emezek javára a Berek révén. Az embereknek is meg­jön a kedvük. Ez éven már az őszi szántást is hiánytalanul elvégezzük, amire azelőtt nem volt példa. Ezután pedig nem engedünk a negyvennyolc­ból. A szocializmus tehát már a Bere­ken is segített. Megváltozik a termé­szet és új arcú emberek születnek. Csurilla József Változik a természet, változnak az évek A Berek vadonéban 3 > .A ^ la s jí ^ ja Vidám szüret LKS„Kirp" Ki ne ismerné Limbachot s annak mámorító borát. Gyöngyöző, mint a tiszta kristály, s tüzes, mint s tűz­ről pattant menyecske. A limbachi bor a nemzetközi bor­kiállításokon Is sikert aratott. A Lim­bachi szilvánlt 1959-ben Brüsszelben, 1960-ban pedig Budapesten tüntették ki aranyéremmel. Ilyen a limbachi bor emberemlékezet óta. A Kis-Kér­­pátok lankáin termő bor erejét és varázsát már a római birodalom ha­tárait és útjait őrző légiók tagjai is ismerték. Megkedvelték az aranyié italt, amely azóta is nagy közked­veltségnek örvend. Megérett a szőlő. Benépesültek a Kis-Kérpátok lankái. Az emberek vi­dáman dalolva szüretelik szorgalmas munkájuk gyümölcsét. Forr az édes must, csakhamar gyöngyöző tüzes bor válik belőle. Ezekben a napokban csaknem egész Limbachot a szőlőkben találjuk. Nem kis dolog a szüret. Hiszen egész éven át erre a pillanatra vártak. Ludovít Hanus, Martin Holenda és Stefan Ba­­bulic csoportvezetők irányítják a munkát, hógy az édes szőlő minél hamarabb puttonyba, s onnan a prés­házba kerüljön. Az első mezei csoport a kultúrház mögötti hegyoldalon szorgoskodott. Harminc asszony, közöttük a legidő­sebb szövetkezeti tagok közé tartozó Anna Mitanová, Zuzana Bogárová és Katarina Slimáková oly gyorsan töl­tögették a puttonyokat, hogy Ondrej Hanúsek és Duáan Letrich alig győz­ték hordani a szekerekre helyezett kádékba. — Az idei termés nem tartozik éppen a legjobbak közé — kezdte szőni a beszéd fonalát Stefan Mackó, a szövetkezet elnöke és Ján Marko­vié mérnök, a szövetkezet mezőgaz­dásza, amikor a szőlőből visszatérve megpihentünk a szövetkezet irodájá­ban. — A szárazság kedvezőtlenül befolyásolta a szőlő fejlődését. Re­méljük, hogy a jövő év kárpótol majd az idei veszteségekért. A limbachi szövetkezetnek jelenleg 89 hektár szőlője van. Ha jő termést ad, van bőven bor is, jövedelem is. Más volt a helyzet 1950-ben, amikor a szövetkezetei megalakították. A sző­lőtelepek nem voltak ilyen jó álla­potban, mint most. A tagok régi, hagyományos módon telepített szőlő­ket hoztak a közösbe, s így ^zó sem lehetett azok gépi ápolásáról. Ezért a szövetkezet már az első évben hozzálátott a szőlőtelepek átrendezé­séhez. Az utóbbi időszakban évente körülbelül 12 hektárt rendeztek át vagy telepítettek be szőlővel, úgy­hogy ma már 66 hektár alkalmas gé­­j>\' művelésre. Milyen szőlőfajtákat termesztenek? Elsősorban Zöldszilvánit, amelyet Limbachi szilváni néven ismer a fo­gyasztóközönség. Továbbá kisebb mértékben Kékszilvánit, Olaszrizlin­­get, Tramlnt, Burgundit, Zöldveltll* nit, Müller-Thurgaut (Rizlingszilvá­nit) és Kékfrankost. Benépesültek a Kis-Kárpátok lan­kái. Telnek a hordók, pezseg a must, hogy dolgozóink ünnepi asztala még csábítóbb, gazdagabb legyen. Jozef Sluk» Szüretelnek a limbachi asszonyok A nagyüzemi technológia, a gé­pesítés, valamint a szövetke­zetek egyesülése új irányt szabott a mezőgazdasági be­ruházási építkezéseknek. A mezőgazdasági termelés nagyarányú összpontosítása, valamint a termelés szakosítása megkívánja, hogy az épü­letek megfeleljenek az új technológia minden követelményének. Mezőgazda­­sági üzemeink igyekezete már eddig is arra irányult, hogy az építkezés minél olcsóbb és gyorsabb legyen, azonban gyakran elfeledkeznek arról a még nagyobb jelentőségű szem pontról, hogy az új épületek beosztá­sukkal lehetővé tegyék a gépesítés minél nagyobb mértékű alkalmazását, az üzemeltetési költségek csökkenté­sét, és minél hosszabb ideig meg­feleljenek rendeltetésüknek. Ezek a szempontok megkövetelik, hogy a gazdasági épületek teljes mértékben megfeleljenek a ma ismert leghala­dóbb termelési technológia és gépesí­tés követelményeinek. Csak így aka­dályozhatjuk meg, hogy a most épülő gazdasági épületek néhány éven belül elavultakká váljanak. A harmadik ötéves terv idején már csakis ilyen szempontok szerint épít kezünk. Az ország összes mezőgazda­­sági üzemeit az a közös cél vezeti hogy megfelelő gazdasági épületek­kel növeljék a termelés hatékonysá­gát. Ennek ellenére mégsem lenne helyes, ha szövetkezeteinket az irá­nyító szervek egyoldalúan egy bizo­nyos épülettípus felépítésére kötelez­nék. A mezőgazdasági üzem joga és kötelessége, hogy természeti és gaz­dasági adottságai alapján a legjob­ban megfelelő és a leggazdaságosabb üzemeltetést biztosító épülettípus mellett döntsön. Az állattenysztésben a fejőstehenek ápolása emészt' fel a legtöbb munka­erőt. Az eddigi kötött tartású istál­lók, amelyekben a takarmányszállí­tást függővasút alkalmazásával gépe­sítettük, haladást jelentettek ugyan a régi kisüzemi módszerekkel szem­ben, azonban az itt tartott tehenek gondozása mégis sok emberi munkái kívánt. Az említett épületek befoga­dóképessége (legfeljebb 100 tehén el­szállásolására alkalmasak) nem tette lehetővé, hogy nagyobb összegeke* fordítsunk a munka gépesítésére. Föld­műveseink ezért a gépesítéssel első sorban a munkát igyekeztek meg-Az előrelátó gazda nemcsak a mának épít könnyíteni, a munkaerőszükséglet csökkentésének kérdését pedig rend­szerint figyelmen kívül hagyták. így ezekben az istállókban egy-egy állat­gondozóra 14-18 fejőstehén ápolása jut. Tehát egy tehén gondozása éven­te körülbelül 160 munkaórát vesz igénybe. A jövőben olyan tehénistállókat kell építenünk, amelyek nagyobb be­fogadó képességükkel és ésszerű be­osztásukkal a munka megkönnyítésén kívül lehetővé teszik a munkaerő­szükséglet lényeges csökkentését is Ilyenek a nyitott szabadtartású és a takarmányfolyosős kötött tartású te­hénistállók. Az élő munka csökkentése szem­pontjából kétségkívül a nyitott istálló bizonyult a legmegfelelőbbnek. Min­denütt alkalmazhatjuk, ahol erre megfelelő éghajlati és természeti fel­tételek vannak, s a szövetkezet az állatállomány számára elegendő ta­karmányt tud biztosítani. A melegebb éghajlatú vidékeken az istálló dél felé néző oldala nyitott, másutt pe­dig nyáron eltávolítható épületele­mekből áll. Helyes, ha gondoskodunk a tető hőszigeteléséről. A pihenőt » legtöbb helyen mélyalommal melegí­tik be, és úgy építik, hogy az almot gépileg takaríthassák el. A legtaka­rékosabb megoldás, ha az állatok ta­karmányozását önetetővel oldjuk meg. A 224 tehén befogadására ter­vezett nyitott tehénistállőban 1 állat elszállásolása 4200 koronába kerül, és egy tehén gondozása évente csak 85 munkaórát vesz igénybe. Nyitott istállózás esetén a legna­gyobb munkamegtakarítást a tejház­ban végzett gépi fejéssel érjük el, amely az istállóban végzett gépi fe­jéssel szemben 30 °,b-os munkaidő­megtakarítást jelent. Ezenkívül a tej kezelése higiénikus s a nagy befogadó képességű istállókban lehetővé válik a két műszak bevezetése. Jelenleg háromfajta fejőállást hasz­nálunk: a tandem, a halszálka elren­dezésű és a párhuzamos fejőállást. Mindegyiknek megvan a maga előnya és hátránya. A tandem és a párhu­zamos féjőállás lehetővé teszi az ál­latok egyéni beengedését, fejését és kiengedését, viszont ez a körülmény lehetetlenné teszi a munkatermelé­kenység oly nagy fokú növelését, mint a halszálkás fejőállás esetében. A halszálkás fejőállás viszont megkö­veteli a tehenek csoportos beenge­dését és fejését, tehát szükségessé válik a tehenek tejelékenység sze­rinti csoportosítása. Ezek szerint a tandem és a párhuzamos fejőállást a kevés férőhellyel rendelkező istál­lók nellett, a halszálkásat pedig a Nyitott tehénistálló középütt a halsz"lka rendszerű fejőállással nagy befogadó képességű istállók mellett építjük fel. Ahol az éghajlati viszonyok nem engedik meg a nyitott istállózást, ott négy takarmányfolyosóval ellátott is­tállót építünk. Az ilyen típusú istálló fölöslegessé teszi a legtöbb munka­időt fölemésztő takarmányrakodást, mivel a takarmányt a mezőkről egye­nesen a jászolba szállíthatjuk. Erre a célra a közeljövőben ipari üzemeink nagy ürtartalmú teherkocsikat gyár­tanak, amélyek a takarmányt nem­csak a jászolba juttatják, hanem szükség szerint össze is keverik. Ezért a takarmányfolyosős istállók­ban is igen kevés helyet kell bizto­sítani a takarmányelókészítésre. A takarmányfolyosős istállókba automa­tikus fejőberendezést szerelünk, s a tej üvegcsöveken át jut az istállóból a tejbázba. A trágyát körben futó trágyaszállítóval takarítjuk el. Egy férőhely beruházási költsége 4100 ko­rona, s egy állat gondozásának évi munkaszükséglete körülbelül 110 óra. A növendékállatok elszállásolására a jövőben kizárólag nyitott istállókat építünk. A fiatal állatoknak szüksé­gük van szabad mozgásra és legelés­­re, ami a bekötéses tartás esetében nagy munkamegterhelést jelentene. Egy-egy állatnak a pihenőben és a kifutóban — korának megfelelően — 2 — 4 négyzetméter helyet biztosítunk. A túlméretezett férőhely több mun­kát és több almot igényel. A növen­­dékállatok számára is — éppen úgy, mint a tehenek számára — építé­szeink kétfajta istállót terveztek: egy teljesen nyitottat a déli melegebb vidékek, és egy zártat a hegyvidéki körzetek részére. A növendékállatok­nak régi épületek átalakításával is biztosíthatunk nyitott istállót, mivel egyszerűbb megoldású, mint a tehén­istálló, ahol nagyobb összpontosftásr* és a fejőállások megfelelő elhelyezé­sére van szükség. A borjakat könnyű istállókban he lyezzük el, ahol többnyire mélyalmo» kutricákban, csoportosan szállásoljál* el őket. Az istállónak kifutója lc le­gyen, a borjak már Védettől hozzá­szokjanak a nyitott ist'állózás felté­teleihez. Ä sertések számára a harmadik ötéves terv idején teljesen gépesí­tett, ipari jellegű hizlaldákat építünk. A munka termelékenységének minél nagyobb növelése érdekében igyekez­nünk kell egy helyre minél több álla­tot összpontosítanunk. A kidolgozott épülettípusokban automatikus etetők­kel és a munkálatok teljes gépesíté­sével csökkentjük a munkaerőszük' ségletet, úgyhogy 1200 állatot bízha­tunk egy ember gondjaira, s egy má­zsa húst körülbelül egy óra alatt állíthatunk elő. A munka termeié • kenységét az állatok súly szerint* csoportosításával növelhetjük. A technológiában a legutóbbi évek során a legnagyobb változásokat » baromfitenyésztésben tapasztalhat tűk. A nagy kifutókkal ellátott, 250 — 300 baromfi befogadására épített ólak nagy igényeket támasztanak a gondo­zásra és értékes földterületet foglal­nak el. A mélyalmos tojőházak hat­szorosára növelik a munkatermelé­kenységet és nagy szántóterületet szabadítanak fel. A nagyobb városok mellett számításba jön a ketrece* baromfitelep építése amelyben a mun kálatok teljes gépesítésével még job . ban csökkenthetjük a munkaszükség­letet. Ezek a baromfitelepek azonban költségesek és takarmányigényesek. A harmadik ötéves terv folyamán 4200-5500 férőhelyes gépesített tojó­házak építését tervezzük. Ezenkívül 10 000-20 000 férőhelyes baromfi­­telepek építésével is számolunk, ame­lyekben 2 — 4 földszintes tojóháznak közös gépi felszerelése lesz, vagy pe­dig a baromfiállományt ötemeletes tojóházban helyezzük el, ahol a tyú­kokat mélyalmon vagy ketrecekben tartjuk. A termények tárolására kizárólag emeletes raktárak építését tervez zük. A múltban a mezőgazdasági épít­kezés kizárólag hagyományos építő­anyagok használatával számolhatott. Az építkezéseknél tehát nem alkal­mazhattunk ipari módszereket. A jö­vőben a mezőgazdasági építkezés szá­mára is egységesített építőelemeket gyártunk, amelyek az építkezést ol­csóbbá és gyorsabbá teszik. Az épü­letelemek készítését az építkezési vállalatok kerületi társulásai már ez évben megkezdik. C. Gajdács Irén

Next

/
Thumbnails
Contents