Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-25 / 86. szám

rr Őszi határszemlén Megsárgult a határ. Az idő festő­művésze, mint rendesen, most sem késett. Jött pontosan, ecsetje nyomán megváltozott minden, a föld, a táj és megváltozott jöttére a nap járása is. Minden úgy következett egymás után, ahogy az úgymond „meg vagyon írva“, csak egy valami késett: az eső, s az égről elmaradtak a lassú méltósággal hömpölygő őszi felhők. A határ meg­sárgult, megöregedett. A rimaszécsi szövetkezet 1400 hek­táros határát sem kímélte a szigorú piktor. Mindenfelé szövetkezetesek szorgoskodnak. Á sárgán zörgő kuko­ricában ugyanúgy, mint a cukorrépá­ban vagy másutt, mondjuk a vetés vagy a szántás körül. Simon Gyula mérnökkel, a szövet­kezet mezőgazdászával beszélgetünk az őszi munkák menetéről, s pár pil­lanattal később, hogy az irodában elvégezte a tennivalóját, határszem­lére indulunk motorkerékpárján a fél­méteres porban. Bizony már három hónapja, hogy Gömörben nem láttak egy csöppnyi esőt sem. — Talán a vetést néznénk meg elő­ször — javasolja —, bár nem valami szemet gyönyörködtető látvány, amint a vetőgép bukdácsol a rögök között. Mert a rögöt aztán semmiképp sem tudjuk összetörni, de annál inkább a gépet — teszi hozzá keseregve. Valóban így is van. A Zetor 25-ös traktor egy vetőgéppel is csak nehe­zen kapaszkodja ki magát a dűlő vé­gére. Révai László bácsi — ahogy megállnak magot tölteni a tartályok­ba — ugyancsak cifrázza a szót, mi­után kitörli szeméből és szájából a már sárrá vált port. — Ilyen istentelen őszt még nem értem meg — dohog, s az égre for­gatja fejét; nézi, hogy nem felhősö­­dik-e, mert most aranyat érne egy az esőt. Pedig abba is mindbe búza „menne“ — sóhajt egy nagyot —, de ha sokáig nem esik, alaposan meg­késünk a vetéssel. A következő megálló a szántás, ahol Tuba Sándor éppen az utolsókat kerüli DT-jével. Egyedül szánt. Van ugyan a szövetkezetnek még egy má­sik DT-je is, de mivel a Super nem boldogul a talajelőkészítésben sem, hát most Mackó László a másik gép­pel ott dolgozik. — Burgonyaföld volt - mondja Simon elvtárs —, de kénytelenek vol­tunk felszántani, hogy vethessünk. Megtudom azt is tőle, hogy eddig csak egy műszakban dolgoztak a gé­pek. Mivel azonban az idő sürget, ha at szántás nem is, de a talajelőkészí­tést éjjel is végzik majd. Tovább vágtat velünk a motorke­rékpár. Az aranylő kukoricatábla vé­gében leállít bennünket a csősz. — Mérnök elvtárs! Itt már végez­tek az asszonyok; küldjön traktort, amely elszállítja a kukoricát. — Kézzel törik? — fordulok Simon elvtárshoz. — Igen! A járásról ugyan már hív­tak bennünket, hogy ott a kukorica­kombájn, menjünk érte, de nálunk még valahogy idegenkednek a gépek­től az emberek. Meg aztán ez csak egysoros, nekünk meg az nem felel meg, hisz 100 hektár a kukoricánk. S mielőtt válaszolhatnék, újabb megálló következik: a répaföld ... Hangyamódra szorgoskodó embe­rek. Traktor szántja a répát. Éppen a dűlő végén erőlködik. Van ugyan kombájnja is a szövetkezetnek, de ebben a szárazságban nem lehet hasz­­. nálni.' Egy csoport üldögélő emberbe „bot­lunk“. Ők a répaszállítók, illetve ra­kodók; ebédelnek, azért ültek így Ebédszünet. Ízlik a szalonna kis eső. Nem, nem is aranyat, hanem jövőt, a jövő évi kenyeret. Száraz a föld, s amint Simon Gyula mezőgazdásztól megtudom, a vető­szántással s a mélyszántással is le­maradtak. A rengeteg heréföld is mind az ekét várja. Megpróbálkoztak ugyan a szántásával, de olyan han­tokba szakadozott föl, hogy kénytele­nek voltak leállítani az egészet — A herefölddel meg kell várnunk * 1 csomóba. Megismerkedünk, Varga Barna, Hajdú József, Pásztor Gyula, Lóska Gyula és Hizsnyay Sándor sza­­lonnázik jóízűen, mert bizony már rég elharangozták a faluban a delet. — S miért nem mennek haza ? - kérdezem. — Az messze lenne — mondja Hizsnyay Sándor, a csoport fejese. — Nekünk meg pénz az idő. Beszélgetünk. Többi között azt is elmondja, hogy minden tannak külön­­külön szállítják el a répát, s a jutal-Szántani kell! Simon Gyula mérnöki (jobboldalt) megbeszélést tart a; traktorossal mat majd mindenki azután kapja,; amennyi répát termelt. Jegyezgetek.; — A „nevünket“ is felírta? — néz» rám huncutságot sejtető szemmel; Pásztor Gyula bácsi. ; — Fel én! ; — Osztán minek? Csak nem valami; prémiumra akar előterjeszteni ? S máris csattan a nevetés. Ügy száll; az őszi ég alatt vidáman, frissen, mint; a postagalamb. Amint elcsitul a zaj,; magyarázom, hogy cikket akarok írni'; róluk, szövetkezetükről, munkájukról; és terveikről... — Szóval újságíró? - szól közbe; Hajdú József. ; — Igen! — A tavaszon olvastam én is egy; újságot — veszi át a szót ismét Pász-; tor, bácsi. A többiek valami tréfát; sejtve előredőlnek, hogy egy szavát; se szaiasszák el, de Gyula bácsi most; komolyan beszél. — Novotny elvtársi beszéde vöt, s ő azt mondta, hogy a; terv nagyon szép valami, de csak ak-; kor van értelme, ha teljesítődik is.; Igaza vöt. Mi igyekszőnk is, s nemcsak; mi, hanem mindahányan. De hát, tud-; ja, sokszor még ugyanolyan mődsze-; rekkel dolgozunk, mint száz éve.; * * * ; Végül a szövetkezet irodájában; „horgonyoztunk" le. Az íróasztalból; előkerül az őszi munkák terve,; s mindjárt azt is elárulja, hogy itt-; ott kisebb-nagyobb hiba csúszott a; számításokba. Mégpedig a kukorica; betakarításával maradtak le az idő-; terv szerint a szövetkezetesek; bizony; elég alaposan. Ügy tervezték, hogy; szeptember 30-ra befejezik a kuko-; rica törését mind a 100 hektáron,; s még csak most kezdtek hozzá. Sze-; rintünk nem is lenne rossz dolog az; az egysoros kombájn, amíg a várt; háromszoros megérkezik, mert napi; kéthektáros teljesítményével gyorsí-; taná a betakarítás menetét. ; Az emberek egy része még mindig; idegenkedik a gépektől... így mon-í dotta Simon mérnök. Mégis, amióta; átvette a növénytermesztés irányító-; sát, hatalmas fordulat állt be a sző-; vetkezetben. Állandóan az emberek; között jár, beszélget, vitatkozik ve-» lük, magyaráz. Akaratlanul is ezzel; szerettette meg magát. S reméljük,; hogy rövidesen a gépeket is megsze-; retteti az emberekkel, amelyek meg- • kímélik a nehéz, fárasztó munkától; a szövetkezeteseket. Tóth Elemér; Korszakunkat, amelyben élünk, egy­kor az emberi társadalom fejlődésé­nek egyik legdicsőbb korszakaként emlegetik majd a történetírók. A tár­sadalom fejlődését egyre nagyobb mértékben a szocialista világrendszer irányítja, amely a szocialista államok gazdasági erejével mindjobban befo­lyásolja a nemzetközi helyzet alaku­lását. Az emberi társadalom szem­pontjából ezért rendkívüli a jelentő­sége a szocialista és kapitalista rendszer versenyének. A gazdasági verseny szab irányt a Szovjetunió külpolitikájának is, amely mindig a két rendszer közötti gazdasági, politikai és kulturális kap­csolatok elmélyítését szolgálja, ami elengedhetetlen a békés egymás mel­lett élés szempontjából. Ebben a béke és a haladás ügyét szorgalmazó igye­kezetben a Szovjetuniónak döntő a szerepe. A szovjetállam első éveiben a gaz­dasági megerősödés egyenesen lét­kérdést jelentett. A Szovjetunió a cári Oroszországtól egy teljesen elmara­dott nemzetgazdaságot örökölt, ame­lyet a polgárháború és az idegen intervenció csaknem megsemmisített. Lenin ezt írta 1921-ben G. M. Krizsa­­novszkijhoz intézett levelében: „Kol­dusok vagyunk Kiéhezett, elszegénye­dett koldusok.“ Másutt pedig ezt írja: „A forradalom hozta, hogy Oroszor­szág néhány hónap leforgása alatt a társadalmi fejlődésben utolérte a töb­bi államot. Ez nem elég. A háború kérlelhetetlen kérdés elé állít: elbuk­ni, vagy gazdasági téren is utolérni a fejlett államokat!“ A szovjet népgazdaság rohamos fejlődése világosan bebizonyította a szocialista társadalmi rendszer elő­nyeit. Az első évek, a dicső ötéves tervek a második világháború kezde­téig alapjában megváltoztatták a szovjet föld képét. A szocialista ipa­rosítás folyamatában hatalmas nehéz­ipar épült, s néhány új iparág kelet­kezett, amely a cári Oroszországban egyáltalán nem volt; például traktor­­gyártás, gépkocsigyártás, nehézipar, fejlett kohóipar, vegyipar, mérőké­szülékek gyártása stb. Sikerült a szocialista gazdaság felépítésének a legnagyobb feladata is: megnyerni a vidéken elszórtan élő kisparasztok hatalmas tömegeit annak a célnak, amelyet Lenin tűzött ki a szövetke­zeti tervében, megnyerni a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás ügyének. Ebben az időszakban a szovjet nép­gazdaság legkimagaslóbb eredménye az volt, hogy a kpitalista államokkal szemben gyorsabb fejlődést mutatott. Például 1958-ig a Szovjetunió ipari termelése, az 1915-as évhez viszo­nyítva, hat- és félszerte nagyobb lett, míg a kapitalista országoké ugyan­abban az időben csak 45 %-kal foko­zódott. Tíz év alatt, 1950-tól 1940-ig, a Szovjetunió ipari termelése évente 18 %-kal növekedett, míg Francia­országban csak 2,5 %-kal, az Egyesült Államokban pedig 2,8 %-kal. A gyorsabb fejlődés következtében a Szovjetunió az ipari össztermelés­ben utolérte a legfejlettebb európai kapitalista államokat. A Szovjetunió részvétele a világtermelésben 1913- tól 1937-ig 2,7 %-ról 10 %-ra emel­kedett. A Szovjetunió felépítette a szocia­lista társadalom anyagi és műszaki alapját, ipari nagyhatalommá vált, éspedig fejlett mezőgazdasággal, ame­lyet a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás elvei alapján a legkorszerűbb technikai és az új technológia fel­­használásával építettek ki. Erre tá­maszkodva tűzhette ki az SZKP XVIÍI. kongresszusa a bátor feladatot: utol­érni és túlszárnyalni a legfejlettebb kapitalista államokat az egy főre eső termelésben! Kétségtelen, hogy a második világ­háború elodázta a feladat teljesítését. A háború beláthatatlan veszteséget okozott a Szovjetunió népgazdaságá­nak: a kár körülbelül 2569 milliárd rubelre becsülhető. A Szovjetunió, amely győztesen került ki a háború­ból, rendkívül gyorsan felújította nép­gazdaságát, s tovább halad a hatalmas fejlődés útján. Benne a kapitalizmus olyan ver­senytársra akadt, amelynek fölénye az elkövetkezendő időszakban teljes egészében kibontakozik. Ez mindjob­ban a szocialista rendszer javára bil­lenti a verseny mérlegét. Vitathatat­lan, hogy miénk a jövő! (í. n ) Szövetkezeti klub és a tömegszervezetek Számtalanszor hangsúlyoztuk már, hogy falvainkon a kulturális forrada­lom betetőzését csakis a szövetkezeti klubok segítségével érhetjük el. Az­zal, hogy a falu gazdasági életének irányítója, a szövetkezet saját tagjai nevelésének szolgálatába állítja a szövetkezeti, klubot, lényegesen meg­gyorsítja a kulturális forradalom győzelmes kibontakozását. Sok faluban idegenkednek a szövetkezeti klub létesítéséről. Van, ahol a megfelelő kultúrfelelős kiválasztása okoz gondot, ám sok helyen az tartja vissza az EFSZ és a nemzeti bizottság vezetőségét, hogy nem látják bizto­sítottnak a tömegszervezetek jó munkáját a klub keretén belül. Nézzük csak meg közelebbről ezt a kérdést. Alsószeliben az utóbbi évek folya­mán úgyszólván alig volt kulturális életnek nevezhető tevékenység. Sok­szor hetekig, hónapokig nem volt előadás a faluban; még szerencsének mondható,, hogy a mozi, illetve a tele­vízió működött. Néha-néha rendezett a CSEMADOK vagy a CSISZ, esetleg a tüzoltótestület egy-egy műsoros estet vagy színi előadást, de nagyon sok kezdeményezés kudarcba fulladt. A tömegszervezetek rendszerint nem tudtak megegyezni abban, ki legyen az egyik vagy a másik színmű rende­zője. De az a kérdés is gyakran fel­vetődött, hogy az olyan fiatal, aki CSEMADOK-tag is és a tűzoltótestü­letben szintén dolgozik, hol szerepel­jen. A huzavona persze legtöbbször azzal végződött, hogy elvetették az előadás megrendezésének a tervét, így volt az a kirándulások, ismeret­terjesztő előadások legtöbbjével is. A faluban most felépült az új, kor­szerű népművelődési otthon. A lako­sok kérdő szemmel nézegetik, vajon lesz-e valami haszna, s jelent-e majd változást a falu kulturális életében a művelődés új otthona. Sokat jelenthet, de csak abban az esetben, ha a helyi nemzeti bizottság összhangot teremt a társadalmi szer­vezetek működése között, ha az EFSZ vezetőségével való egyetértésben a kulturális népnevelő munkát helyesen irányítja. Szükség van egy jól szer­vező kultúrfelelősre, aki a tömegszer­vezetek képviselőiből választott ve­zetőség segítségével — a nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősé­gének irányítása mellett, kidolgozza a klub tevékenységének tervét. Nem kell senkinek attól tartania, hogy nem érvényesülhet, hogy a társadalmi szervezetek tovább nem dolgozhat­­nak A kistárkányi, kelecsényi vagy kis­­kövesdi szövetkezeti klub terveiben például ilyen tételek szerepelnek: « A CSEMADOK színjátszó és tánc­csoportja a párt megalakulásának 40. évfordulóját köszönti ünnepi műsor­ral. • A Vöröskereszt az aratási munkák megkezdése előtt népszerű előadáso­kat tart a mezőgazdasági munkában előforduló balesetekről és az egész­séges táplálkozásról. • A CSISZ előadást és egy verses­zenés estet készít elő. • A CSSZBSZ a barátsági hónap keretében megszervezi az orosz nyelv­tanfolyamot. • A tűzoltótestület egy mulatságra készít kultúrműsort. Így sorolhatnék tovább a klub mun­katervét, amelyben sűrűn szerepelnek az érdekkörök hetenkénti összejöve­telei (méhészeti, kertészeti körök; asztalitenisz, sakk stb.). Nem is em­lítve, hogy a klub keretén belül kerül sor évenként a CSISZ iskolázási évére, a szocialista munkabrigádok vitaest­jeire arról, hogyan kell szocialista módon élni és dolgozni, a járási nép­művelődési dolgozók ismeretterjesztő előadásaira, a Magyar Területi Szín­ház vagy a környékbeli színjátszók vendégszereplésére és a hetenkénti filmvetítésekre, valamint az estén­kénti összejövetelekre, televíziónézés­re a társalgóban. Irodalmi esteken ismertetik meg a klub aktivistái — különböző tömegszervezetek tagjai — a lakossággal egy-egy író vagy költő életművét, kiemelkedő alkotásait. Nem csoda hát, hogy amióta szö­vetkezeti klub van a faluban, tartal­mas, mozgalmas Kistárkány és a hoz­zá hasonló községek élete, gyorsabb a szövetkezeti tagok fejlődése, jobb a szövetkezetben a munkafegyelem, fellendült a szocialista munkaverseny, nagyobb iramban halad a munka. Nemcsak Alsószelire, de a többi szövetkezeti klub létesítésében této­vázó falura is vonatkozik az, hogy csak akkor lesznek a tömegszerveze­tek a lakosság nevelésének, a falu kulturális élete megteremtésének te­vékeny részesei, ha jól irányító kezek összehangolják működésüket és meg­határozott feladatokat állítanak elé­jük. Szocialista nagyüzemi gazdálko­dással rendelkező falvainkon csakis a szövetkezeti klub lehet a kulturális élet fejlesztésének alapja. Ne féljenek hát a szövetkezetek, nemzeti bizottságok, tömegszerveze­tek tagjai a kezdeményezéstől: hozzák létre minél előbb a szövetkezeti klubokat, hogy ezáltal mielőbb lehetővé váljék a kulturális forradalom megvalósítása. HARASZIINÉ MÉSZÁROS ERZSÉBET Teljes erőbedobással. Soha ilyen szorgalommal még nem dolgozott szövetkezetünk tagsága, mint most, az ősz folyamán. Még egy-két nap, k — a mélyszántás kivételével — ‘befejezzük az őszi munkát. (Bajcsy Jenőné, Lakszakállas) Szívük szerint. Az elmúlt napok­ban értékelte a trebisovi járás Népi Fogyasztási Szövetkezeteinek (Jed­­nota) igazgatósága a járás legjobb tojáseladóit és felvásárló központ­jait. Az értékelés alkalmával 25 köz­ség tojáseladói és felvásárlói 18 500 korona jutalomban részesültek, köz­tük a kozuchovi szövetkezet is, amely vállalta, hogy év végéig ter­ven felül még 10 000 tojást elad. Ez alkalommal versenyre hívták a járás szövetkezeteit, hogy melyik mező­gazdasági üzem ad több tojást ter­ven felül a közellátás részére. (Palágyi) Zöldellő vetések. A bogyai szö­vetkezetesek már október 8-an be­fejezték az ősziek vetését. Már szé­pen zöldell az őszi repcéjük, szépen sorol az őszi árpájuk, s csírát bon­tott a búza is. (A. P„ Geller) Asszony a brigádvezető. Nagy Ala­­josné, Juhos József és Szabó István, a nádszegi szövetkezet sertésgon­dozói versenyre keltek a szocialista munkabrigád címért. Vezetőjüknek az asszonyt választották, aki tagja a járási nemzeti bizottságnak, s a közéleti munkában is jártas, amel­lett példás sertésgondozó. Ez a de­rék fiatalasszony 30 anyakocát gon­doz, szaporulatával. Terve: 12 he­lyett 14 malac elválasztása kocán­ként. Előreláthatólag év végéig el­éri az átlagos 15 darabot anyako­cánként. (K. F„ Galánta) A Nagy Október tiszteletére. A •Trebisovi Élelmiszeripari Üzem ol­­sinai gazdaságának dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója tiszteletére vállalták a többi között, hogy év végéig terven felül 58 770 liteV tejet eladnak a közellátás részére. Összes munka­felajánlásuk teljesítésének értéke 124 478 korona. (pl) & gkcL Kiadj* * Mező- ffrdd éa Vízgazdasági Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban - MaaJtlanlk hatén*-« kétszer — Főszerkesztő- Patbd Károly-Szerkesztőig és kiadóhivatal: Bratislava, Suvorovova 1«. fíÍiS2MI fftff f ~~ TeIeíon főszerkesztő 515^58, szerkesztőség 501 00. - Telefonközpont: 513.91, 511 10. 550 93. - Belső vonalak: főszerkesztő helyettese: 634, Felit, titkárság 639, mezőgazdasági osztály 632. agit-prop. rwmWntwWmm ostály: 535, szakmelléklet 624. — Nyomja a Polygralikká závedy, a, j., Bratislava, ul. Febru&róvého vltazstva 6. d. - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. —. Megrendelhető minden postahivatalnál és kéz-1 besítőnél. - Előfizetési díj évem« 36,40 Kés. ' K-10*11355 * V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents