Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-10-18 / 84. szám
i Szovjetunió betartja a potsdami egyezményt A munkatermelékenység növelése a szovjet mezőgazdaságban Egyetlen ember 3000 lakos számára termeszt zöldséget j| „A munkatermelékenység a mezőgazdaságban 10 év alatt legalább 9 két és félszeresére, 20 év alatt pedig 5-6-szorosára emelkedik, g A munkatermelékenység Ilyen gyors növekedése lehetővé teszi a § mezőgazdaság lemaradásának megszüntetését az ipari termelés mögött, és a kommunista társadalom magas fejlettségű gazdasági ága- zatát építi ki belőle.“ (A Szovjetunió Kommunista Pórt jónak programtervezetéből.) Ki issza meg a bonni feketelevest? A nyugatnémet parlamenti választások óta pontosan egy hónap telt el. A világsajtó azóta is behatóan foglalkozik a bonni politikai válsággal, jelezvén, hogy a válság mélyén Adenauer alkonya húzódik meg. Az új kormány megalakításával kapcsolatos tanácskozások parázs összecsapásokban robbannak ki. Ez a politikai „körhinta" lényegében a körül forog, hogy az Adenauer-párt abszolút többségének elvesztése után milyen típusú koalíció vigye tovább a régi politikát és kinek a vezérlete alatt. Ennek a pozíció-harcnak a sarkpontja az agg kancellár szinte görcsös ragaszkodása a hatalomhoz. Amikor az alku kezdetén még úgy állott a helyzet, hogy a Mende-féle szabad demokraták nem hajlandók Adenauer alatt szolgálni, szinte látványos jelenetek zajlottak le. Mendéék ellenállása felbátorította az Adenauer személyi terrorja alatt nyögő kereszténydemokrata vezetőket, különösen Erhard gazdasági minisztert. A frakcióí-Ulésen a kancellár sírva fakadt, s azt kérte, hogy „csak még 16 hónapig” hadd maradhasson a hatalomban. — Ha akarják, uraim — mondta —, ezt akár Írásban is adom. Adenauer persze nemcsak sirt, hanem cselekedett is. A nyugatnémet monopoltőke nyíltan közbelépett és Mende pártjának Adenauer-ellenessége e közbelépés nyomán meglepő gyorsasággal enyhült. !gy áll tehát a helyzet a nyugatnémet belpolitikai válság utolsó szakaszának kezdetén, ugyanis október 17-én kerül sor az új szövetségi parlament összehívására, amely minden valószínűség szerint eldönti a kancellári bársonyszék gazdájának sorsát. Hiba lenne azt hinni, hogy a nyugatnémet monopoltőke kegyeletből akarja megőrizni Adenauert. Az NDK- val kötendő békeszerződés aláírásának közeledése, az NDK elismerésének egyre határozottabb áramlata a világpolitikában, mindez nemcsak Adenauer, hanem a német monopoltőke 12 esztendős politikájának csődje is. Bonnban — amint az egyik neves nyugatnémet kommentátor megírta — most úgy vetődik fel a kérdés: ki fogja kikanalazni azt » levest, amelyet Adenauer 12 éven keresztül feltálalt a gazdasági csoda sültje előtt? A fegyvergyárosok és monopolisták számára Adenauer személyének ideiglenes megmentése nemcsak egyszerűen az öregek hatalomvágyát elégítené ki, hanem pompás alkalom arra is, hogy a feketelevest Adenauer és külügyminisztere, Brentano „kanalazza ki". Ezzel szabaddá válnék az út a nyugatnémet monopoltőke agresszív politikájának mai lovagjai előtt. A kancellári bársonyszék körül folytatott bonni politikai körhinta tulajdonképpen visszatükrözi a monopolistáknak azt a leplezett szándékát, hogy megfelelő „előjáték" után Strauss hadügyminiszter kezére játsszák a tényleges hatalmat, akinek politikai elképzelései leginkább megfelelnek a nyugatnémet revansisták szájízének. (tg) ozuuruun luutuyuijun u és a többi szocialista állam ama szilárd elhatározását, hogy még ebben az évben aláírják a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, amennyiben a nyugati hatalmak nem hajlandók aláírni mindkét német állammal. Erről az útról nem térítenek le bennünket a nyugati kormánykörök fenyegetései sem. Mi is jelsorakozunk a béketábor hatalmas erői mögé, amelyek elrettentik a támadd agreszszort. Munkahelyeinken mindent elkövetünk szocialista hazánk mezőgazdaságának felvirágoztatásáért, hogy efezel is Hozzájáruljunk a világbéke győzelméhez. A Szabad Földműves olvasó és levelezői konferenciájának résztvevői A közeljövőben ugrásszerűen emelkedik majd a munkatermelékenység a szovjet mezőgazdaságban. De vajon lehetséges-e, hogy a kolhozparaszt és a szóvhozmunkás 10 év alatt két- és félszer többet termeljen, mint az idén? És hogy további 10 év során újra megkétszerezze ezt a termelést? Lehetséges! Vegyünk csak egy kézzelfogható példát, a zöldséget, és meglátjuk, hogy ezek a feladatok a gyakorlatban is teljesíthetők. A „Bolsevik" szovhoz konyhakertészetének minden dolgozója évente 2164 mázsa zöldséget termeszt. Sok ez vagy kevés? Ha elérhetnénk az orvosi előírások szerint ajánlatos zöldségfogyasztás színvonalát, úgy egyetlen munkás 1800 lakos évi zöldségszükségletét tudná fedezni. Ha pedig ezt átszámítjuk a mai fogyasztásra, úgy egyetlen szovhozmunkás által termelt mennyiség elegendő lenne egy kisebb, 3000 lakosú város vagy falu zöldségellátására. Más példa: 350 szovhozmunkás évi termelése biztosítaná Prága egymilliőnyi lakosának zöldségszükségletét. Az ilyen számadatok figyelmet érdemlőek. De hogyan érnek el a „Bolsevik“ szovhozban ekkora munkatermelékenységet? A „Bolsevik“ szovhoz a Szovjetunió legnagyobb zöldségtermesztő gazdasága. Egyike azoknak a városkörnyéki gazdaságoknak, amelyet Hruscsov elvtárs indítványéra szakosítottak zöldség- és tejtermelésre. Az említett szovhoz szántófölden termeszti a zöldséget: idén 1350 hektáron, 550 hektáron pedig burgonyát termelt. Ezt a szakosítást jól kiegészíti a tejgazdaság. Marhaállománya egyelőre 800 tehénből áll. Az átlagos tejhozam évente meghaladja a 3700 litert. Beigazolódott, hogy a termelési ágazatok ekénti kapcsolása azért előnyös, mert a zöldségtermesztésben nem csekély mennyiségű trágya kell, másrészt pedig a zöldség elegendő takarmányt is biztosít a fejőstehenek számára. A zöldségtermesztést eddig általában csak kismértékben gépesítették. A „Bolsevik“ szovhozban 1957-től kezdték alaposabban kihasználni a gépesítés nyújtotta előnyöket. Eddig mindenféle zöldséget kézzel ültették. Most viszont teljesen kihasználják az NRM-4 és NRM-6 jelzésű vetőgépeket. A földterületnek már csak 4 °/oán ültetik kézileg a zöldséget. A zöldség vetése és gondozása során a DVSS-16-os öngördülő alvázat, a DT — 20-as és T — 28-as trakjó bor, jó egészség Csoda. Rengeteg szóló, rengeteg bor. A modoriaknak lesz miből iszogatniuk. -t-Az új magasművelésű szőlészeté a jövő A modoriak ezt rész-;, ben már meg is valósították,;“, s méghozzá gyönyörű ered-“;“ mennye). Sodorna elvtárs (a;;;* képen) a 4 éves magasműveié- “ ses tőkék hatalmas termésében gyönyörködik. 2 1961. október 18. A 3X1,5 m-es sor- és tőtávolság lehetővé teszi az öszszes gépi eszközök kihasználását. A modoriak élnek' is a lehetőséggel. Képünk a sorközi művelés gépesített formáját mutatja be. Simko Gustáv felvételei 4 <2**0 tort, valamint * vontatott berendezéssel ellátott „BeIorusz“-t használják a szovhozban. Nemcsak a növényápolást, de a növényvédelmet is gépesítették. A szovhozban nem várnak csupán arra, milyen gépeket kapnak az államtól, hanem egyes gépeket saját maguk alakítanak át a szükséghez képest, másokat viszont a szovhoz műhelyében állítanak elő. A terméshozam növelésének és a költségek csökkentésének egyik legfontosabb kelléke a zöldségöntözés gépesítése. Azon a 890 hektárnyi földterületen, amelyet rendszeresen öntöznek, úgyszólván szakadatlanul Jó terméshozamot tudnak biztosítani valamennyi zöldségféléből. A szovhoz a DDN-45 és DDA-100 jelzésű permetezőkészülékkel dolgozik. Üszó szivattyútelepek szolgáltatják a vizet az öntözőcsatornákba. Egyetlen permetezőkészülék, amelyet maga a traktoros kezel, 120 méter széles sáv öntözésére elegendő. A készülék együtt«! mútrégyaoldattal végzett fejtrégyázásra Is alkalmas. Az öntözőberendezésekre fordított befektetések egy éven belül megtérülnek. A szovhoz továbbra is bővíti öntözőhálózatát; a következő két év alatt 1500 hektárra terjeszti ki az öntözött földterületet. A zöldségtermesztés — sőt az egész szovhoz — legnagyobb problémáját a betakarítás képezi, amely a költségek 64 %-át emészti fel. A szovhoz dolgozói azonban nem várják meg, amíg a gépgyártők elegendő számú, nagy teljesítő képességű gépet szerkesztenek, hanem egyes gépek észszerűsítésével e téren maguk is növelik a munkatermelékenységet. így például a sávos módszerre! vetett sárgarépa és .murok, valamint a retek begyűjtésénél átalakították a vontatott répaszedögépet és kihasználták a KON-2,8-as elöhántós ekét is. A zöldségtermesztés gépesítésének feladatai azonban eivi jelentőségű megoldásra szorulnak. Ugyanakkor abból kell kiindulni, hogy a zöldség betakarítása, elszállítása és beraktározása láncszemekként kapcsolódnak egymáshoz. Ezért e munkálatok gépesítését a felvásárló szervezeteknek is szorgalmazniuk kell. Meggyőző bizonyítékul szolgálnak azok a tapasztalatok, amelyeket a 350-400 kg répát vagy sárgarépát befogadó szállítóládák felhasználása körül szereztek, amelyek jól beváltak. A ládák autóra rakásának, valamint raktárakban történő kirakodásának gépesítésével nagyon csínján kell bánni. A növénytermesztéssel járó nehéz feladatok egyike a sorozatos gyomirtás. Nyilvánvaló, hogy a nagyüzemi termelés e téren nem támaszkodhat a kézi gyomlálásra, annak helyébe vegyszereknek kejl lépniük. A szovhoz egyelőre herbicidekke! (gyomirtó készítményekkel) kísérletezik, s idén ciánamidot és dalapont használt. A libatop. a szűlák s a gyomnövények egyéb fajtái elleni küzdelem tapasztalatai szerint jó eredményeket érnek el közönséges petróleummal. Sárgarépa-ültetvényeken a kezelésnek ez a módja csupán 14 rubel költségráfordítást és 0,5 munkanapot követelt meg hektáronként, s ugyanakkor 390 métermázsa terméshozamot értek el. Ezzel szemben ott, ahol kézi gyomlálást végeztek sárgarépa-ültetvényen, 52 rubelnyi költségráfordításra és 32 munkanapra volt szükség, a terméshozam pedig csak valamivel volt magasabb: 392 métermázsa hektáronként. Az egyetemes gépesítés és kemtzálás korszerű „zöldséggyárakká“ változtatja a szakosított szovhozokat: a termelés és a munkatermelékenység lényegesen emelkedik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjában kitűzött feladatokat ezen a részlegen is teljesítik. Jifí Ruif lapunk 83. számában már írtunk arról, hogy a nyugati hatalmak sorozatosan megszegték a potsdami egyezményt, amelynek következtében a vereséget szenvedett Németország nyugati részében, a mai Német Szövetségi Köztársaságban újból a fasizmus, a revansizmus jutott uralomra. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy Németországnak abban a résziben, ahol ma a Német Demokratikus Köztársaság van, mi lett a sorsa a potsdami egyezménynek. A négy győztes nagyhatalom - a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország — képviselői által aláírt potsdami egyezmény egyik legfontosabb követelménye a hitlerista nemzeti szocialista párt megszüntetése, vafamennyi náci intézmény felszámolása és mindennemű militarista tevékenység megfékezése volt. Németország keleti részében a Szovjetunió ezt következetesen végrehajtotta. Elsöpörte a fasizmus maradványait és biztosította a társadalmi élet demokratikus fejlődését. Az államapparátusból, a gazdasági és kulturális központokból eltávolított mintegy félmillió fasisztát, több mint 600 000 háborús bűnöst állított birósáa elé. megfosztotta tisztségétől a fasiszta bírákat stb. Ennek következtében már 1952-ben a bírák 80 %-a munkásokból, földművesekből és a dolgozó értelmiség soraiból került ki. A Szovjetunió által ellenőrzött területen feloszlatták az összes hitlerista, fasiszta pártokat, és a német revansisták „hagyományos“ egyesületeit. Űj, demokratikus pártok alakultak, élén Németország Szocialista Egységpártjával, amely a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülése folytán jött létre. A potsdami egyezmény meghatározta Németország teljes leszerelését is. A Szovjetunió ennek a követelménynek is eleget tett. Amikor azonban a nyugati hatalmak által támogatott Német Szövetségi Köztársaság a maga revanslsta-militarlsta terveivel fenyegetni kezdte a Német Demokratikus Köztársaság biztonságát, a Szovjetunió és a többi szocialista állam hozzájárulásával az NDK kormánya megteremtette népi hadseregét, amely biztosítja az első szocialista német állam függetlenségének védelmét. Ugyancsak a potsdami egyezmény szögezte le, hogy egész Németországban egyenlő jogok illetik meg a lakosságot. A Szovjetunió következetesen védelmezte Németország gazdasági és politikai egységét, mindezt békés alapokon. Az 1946-ban tartott párizsi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten a szovjet kormány határozottan szembeszállt a Németország kettészakítottságának fenntartására irányuló amerikai tervvel. Két Ívvel később a Szovjetunió építő jelegű javaslatot terjesztett elő egy »gysége.i, demokratikus, békeszerető Németország megteremtésére. Ezután i szovjet javaslatok többször meglsnétlődtek, de a nyugati hatalmaknál nindeddig süket fülekre találtak. A «lémet Demokratikus Köztársaság tormánya nem kevesebb mint 109 avaslatot terjesztett a bonni kornány elé, amelyben a két német álam közeledését, a békés úton törtélő egyesítést szorgalmazta. Bonnban, Vashingtonban és a többi nyugati óvárosban azonban elutasították eze:et a javaslatokat. A potsdami egyezmény gazdasági éren is jelentős változásokat helyeett kilátásba. Többi között kimondta, logy a legrövidebb időn beiül végre :eli hajtani a német gazdasági élet lemokratizáiását, azaz meg kell akalályozni a kapitalista gazdasági csoiortok létrejöttét. A Német Demokratikus Köztársaágban mindez meg is történt. A nénet munkásosztály, amely végérvélyesen uralomra jutott, kisajátította t monopolisták és a háborús bűnösök ■agyonát. A földreform végrehajtásával az egész ország helyzete megváltozott. Több mint 12 000 nagybirokot osztottak fel közel félmillió cis- és középparaszt között. Azóta a lémet parasztság döntő többsége a izocialista nagyüzemi mezőgazdaság ltjára lépett. A négy nagyhatalom közül eddig csak a Szovjetunió tett eleget a potsdami egyezményben foglalt követelményeknek. Ezzel ellentétben a nyugati hatalmak egyszerű papírdarabnak tekintik azt, mert a levert Németországot imperialista politikájuk európai eszközévé és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista illám elleni támadás központjává változtatták. Éppen ezért a Szovjetunió azzal a szilárd elhatározásával, hogy határozottan még ebben az évben aláírja i német békeszerződést, a potsdami egyezményben foglalt kötelességének :esz eleget. (os) JÓL SIKERÜLT ÉRTEKEZLET A Szabad Földműves szerkesztősége 1961. október 14-15-én Érsek újvárott olvasói és levelezői konferenciát tartott, amelyen részt vettel a nyugat-szlovákiai kerület szövetkezeteinek, állami gazdaságainak kép viselői, valamint számos levelezőnk és olvasónk. A meghívott vendégek között ott volt Ondrej Báláz elvtárs is, a Szlo vák Nemzeti Tanács mezőgazdasági megbízottjának helyettese, aki igei értékes beszámolót tartott mezőgazdaságunk időszerű feladatairól. A konferencia résztvevői táviratot küldtek Csehszlovákia Kommunist, Pártja Központi Bizottságának, amelyet az alábbiakban közlünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Prága Mi, a Szabad Földműves érsekújvári olvasói és levelezői konferenciájának résztvevői azokban a napokban jöttünk össze, amikor az egész szovjet nép és a világ haladó közvéleménye Moszkvára tekint. A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XXII. kongresszusa olyart időben ül össze, amikor a nyugati hatalmak által okozott feszült nemzetközi helyzet sürgős megoldásra vár. Nagy figyelemmel kísérjük a szovjet kommunisták tanácskozását, amely meghatározza a kommunizmus építésének nagyszerű távlatait és döntően befolyásolja a nemzetközi helyzet további alakulását a szocializmus és a béke erőinek javára. Mondja a nóta, s hol nótázhatnak legtöbbet az emberek? Csak is ott, ahol a fent említett jóságnak bővivel vannak a pincék. De hol találhatjuk meg ezt a helyet? Könnyű. Hisz még csak messzire sem kell mennünk. Elég mindössze a modori szövetkezet szőlészetébe ellátogatni. S ha már az ember ott van, szeme, szája tátva marad a csodálkodástól: hát ez is, ilyesmi is létezik? Nem, nem a pincében. Hanem a föld felett. Mert a csoda ott kezdődik a földön, a fürtökkel megrakott magasrrtfínt*7Áeií nlin A Siát* o f-pl
