Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-18 / 84. szám

A kukorica gépi betakarításának bemutatója Kelet-Szlovákiában ban működik. Itt tapasztalták, hogy a aiker az egész évi jó munkának az eredménye. A Nagyidat Állami Gazda, ság a kukoricatermelés teljes gépe­sítését már nem is a vetéssel, ha­nem az istállótrágya kihordásával éa szétszórásával kezdte. Az ój technológia alkalmazásával csökken a nehéz testi munka és job­ban kihasználják a gépeket. Két év­vel ezelőtt nálunk 300 — 450 óra em­beri munkaerőt vett igénybe egy hek­tár kukorica termesztése, a Szovjet­unióban 60 — 110 órát, Angliában 36— i 80 órát, az USA-ban 11 — 17 órát; a múlt évben pedig a Szovjetunióban már 30 — 40 órányira csökkent az em. béri munkaerő-szükséglet hektáron­ként. Az idén a Szovjetunióban még szebb az eredmény, de erről pontos számadatokat még nem tudunk. Hogy a fejlett kapitalista államokat ezen a téren is utolérjük és túlszárnyal­juk, szükséges az új technológia hiánytalan alkalmazása. Csurilla József Gombospusztán mintha a nyurga facsemetékkel vetélkednék a kuko­rica, olyan nagyra nőtt a dús erdő szélén. A tábla másik oldalán forgal­mas út vezet. Innen könnyen meg­figyelhették a járókelők, hogy a kul­túrnövények királynője milyen szépen növekedett a mostoha idő ellenére. Már a vetés után gyorsan kikelt nö­vényeken is észrevehette a szakava­tott szem, hogy külön gondban része­síti a kukoricát a Nagyidai Állami Gazdaság. Ugyanis ehhez tartozik Gombospuszta. Szinte mérnöki pon­tossággal kirajzo­lódtak a 70X70-6S kötések, és később sem zavarta meg semmi a szép sor­rendet, mert egy árva gyom sem dugta ki a fejét a televényes földből. Az ősszel meg­szántott és tavasz­­szal jól megmun­kált föld olyanná vált, mint a fosz­lós kalács: jó ta­pintató és rugal­mas volt. Mint emez a tejet, úgy itta amaz a csapa­dékot, s ezáltal a nap éltető melege is jobban érvényesült, mint másutt. A traktorosoknak ugyancsak ipar­kodniuk kellett a sarabolással, hogy négyszer elvégezhessék addigk amíg a gép nem tesz kárt a növényben ennek nagysága miatt. Az volt a sze­rencséjük, hogy a gondosan művelt talaj mindig jól tartotta magát. Bírta az esőt, a szárazságot egyaránt. So­hasem volt sáros vagy rögbe szakadó. A gyomokkal pedig a Simazin bánt el még csírájukban. De nemcsak ezen az egy táblán termesztette új mód­szerrel a kukoricát a gazdaság, ha nem mindenütt. A tenyészidőben kézi munkaerőre alig került sor. — No majd a betakarításkor — mondogatták az új módszerben ké­telkedők. A betakarításkor pedig még na­gyobb szerep jutott a gépeknek. A traktorosokon és a kombájnosokon kívül más munkaerőre nem is volt szükség. Erre a betakarításra várt kíváncsian az egész vidék. Hála a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazda­­sági osztályának, nem járási, hanem országos bemutatóra került sor Gom­bospusztán. A résztvevők délig érdekes szak­előadáson, „kukoricás" filmbemutatón vettek részt, amit elég szegény vita követett, a rendezőség nagy csodál­kozására. Csak az autóbuszban tud­ták meg az okát. Mindenki igyeke­zett a kukorica betakarításának gépi bemutatójára. Ugyanis az előadások tovább tartottak a tervezettnél. Gombospusztán pedig a gépeket ál-A Bárcai Mezőgazdasági Műszaki Kö­zépiskola növendékei eszmecserét folytatnak Smajda József igazgatóval lították meg. Egyébként csak a hűlt helyét leltük volna a kukoricának, oly jól dolgozott a három kukorica­kombájn. Nem maradt utánuk egy letiport szár vagy egy elszórt cső. Ez aztán csodálatba ejtette még azo­kat is, akik már évekkel előbb ta­pasztalatokat szereztek a kukorica teljes gépi betakarításával. Alaposan szemügyre vették a gépeket és a ku­koricát, utána pedig a kérdések gar­madája szállt Smajda József igazgató felé. Különösen a lányokat és az asz­­szonyokat érdekelte a gépesített ku­koricatermesztés minden mozzanata. Első dolguk volt, hogy egy-egy csö­vet letörjenek a dús termést ígérő kukoricából, azután megindult a kér­dések pergőtüze: Milyen fajta a ku­korica? Mikor vetették? Hányszor sarabolták? Mennyi gépi és mennyi kézi munkaerőre volt szükség ? Hány kg Simazint permeteztek egy hektár­ra? Milyen növényt termesztenek a kukorica után? Hogyan szervezték meg a munkát? A kérdések hallatára a jövő mező­gazdászaiban kellemesen csalódtunk. Amfkor Kassán az előadóterembe be­jöttek, egyesek úgy vélték, hogy ezekből a „kisasszonykákból" sem lesznek mezőgazdászok soha. Most pedig úgy látják, hogy már azok is. Izig-vérig szakemberek. Ezeknek a fiataloknak javarésze a Bárcai Mező­­gazdasági Műszaki Középiskolában tanul. Itt élnek közel, nyitott szem­mel járják a határt, ezért találták A kukorica betakarításának tel­jes gépesítése a Nagyidai Álla­mi Gazdaságban FIGYELEM! A „Szabad Földműves“ téli nagy ankétja A szocializmus építésének jelen­legi szakaszában, mint ismeretes, mezőgazdaságunk dolgozói megnö­vekedett feladatok teljesítése előtt állnak. Harmadik ötéves tervünk célul tűzte ki a mezőgazdasági termelés gyorsütemű növekedését. Ez kifejezésre jut abban, hogy 1965-ig országos méretben 22 */«­­kai, Szlovákiában pedig 28 %-kal kell emelnünk mezőgazdaságunk termelését. Egységes földmüvesszövetkeze­­teink és állami gazdaságaink dol­gozói értékes kötelezettségválla­lásaikkal juttatták kifejezésre, hogy tudatosították feladataik fon­tosságát és így kifejezték azt a nemes törekvésüket is, amely az ötéves tervünkből eredő feladatok négy év alatti teljesítésére irányul. Lapunk, a SZABAD FÖLDMŰVES megjelenésének pilianától szo­cialista nagyüzemi mezőgazdasá­gunk fejlődését szolgálja. Magától értetődik, hogy most, amikor a mezőgazdaságunk megnövekedett feladatok teljesítése előtt áll, a SZABAD FÖLDMŰVES is hatéko­nyabban akar hozzájárulni dolgozó parasztságunk eredményes erőfe­szítéseihez. Ezt az őszinte szándé­kot hivatott manifesztálni az októ­ber 15-én induló és 1962. február 28-án befejezendő TÉLI NAGY ANKÉT is, amelyet lapunk szerkesztősége az alábbi sorokban meghatározott tartalommal szervez: AZ ÖTÉVES TERVÜNKBŐL EREDŐ FELADATOK NÉGY ÉV ALATTI TELJESÍTÉSÉHEZ EGYSÉGES FÖLDMŰVES­­SZÖVETKEZETÜNKBEN (állami gazdaságunkban) MEG­VANNAK AZ ELŐFELTÉTELEK! Célunk, hogy a Szabad Föld­műves hasábjain, tapasztalatcsere formájában segítsük elő mindazon rejtett tartalékok feltárását, ame­lyek döntő fontossággal bírnak mezőgazdaságunk fejlődése szem­pontjából. Tehát mindazokra a mezőgazdasági dolgozókra, akik a Szabad Földműves TÉLI NAGY ANKÉTJÁBAN mint pályázók részt vesznek, az a feladat hárul, hogy körülbelül négy gépelt oldal terjedelemben megírják, milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy egységes földművesszövetkezetük, illetve ál­lami gazdaságuk négy év alatt tel­jesítse a harmadik ötéves tervből származó feladatokat. Hogy milyen lehetőségek vannak a szántóföld területének bővítésére, a meglevő szántóterület, rétek és legelők terméshozamának növelésére. Ho­gyan képzelik el a termelés szako­sítását, a mezőgazdasági gépek maximális és gazdaságos kihasz­nálását, az állattenyésztés fejlesz­téséhez szükséges takarmányatap biztosítását és az állatállomány termelékenységének növelését. Természetesen szükséges lesz írni azokról a fogyatékosságokról is, amelyek az irányító és szervező munkában előfordultak, valamint javaslatokat kell tenni a munka­­szervezés megjavítására. Tájékoztatásként még közöljük pályázatunk résztvevőivel, hogy a beküldött hasznos írásokat lapunk hasábjain sorrendben közöljük. Azt, hogy az egyes írások mennyi­re hasznosak, elsősorban is a tar­talom, vagyis a felvetett javasla­tok jellege határozza meg. Ennek ellenére feltételezzük, hogy a pá­lyázaton résztvevők írásuk kül­alakjára és nyelvezetének helyes­ségére is gondot fordítanak. A legjobb, illetve legértékesebb írásokat az alant felsorolt díjakkal jutalmazzuk: 1. díj: Moped motorkerékpár 2. díj: 1 db rádió 3. díj: 1 db táskaírógép 4. díj: 1 db Flexaret V/A tí­pusú fényképezőgép 5 — 9. díj: 1 db Flexaret IV. tí­pusú fényképezőgép 10 — 14. díj: 1 db Pobeda karóra 15 — 19. díj: 1 db Ljubitel típusú fényképezőgép 20-24. díj: 1 db arany töltőtoll 25 — 29. díj: 5 kötet könyv. Reméljük, hogy olvasóink és la­punk levelezői nagy számbap vesz­nek majd részt TÉLI NAGY ANKÉTÜNKÖN, hogy értékes tapasztalataikkal és javaslataikkal — melyeket írásaik­ban ismertetnek — segítsék mező­­gazdaságunk gyorsabb ütemű fej­lődését. A Szabad Földműves szerkesztősége fel annyira magukat a helyi jellegű szakmai kérdésekben is. A nyugat-szlovákiai vendégeket pe­dig az lepte meg, hogy már itt is tudják milyen káros hatással lehet a Simazin a következő növényre, ha az nem kukorica, majd beszámoltak ar­ról, hogy 30 — 50 százalékkal kevesebb árpa termett hektáronként az ilyen földben, mint ahol Simazint nem használtak gyomirtásra. Viszont a teljes gépi kukoricatermesztés alap­vető követelménye: a gyommentes kultúra. Különösen a gépi betakarí­tásnál fontos. A jánoki EFSZ-ből többen jöttek a bemutatóra, mint más gazdaságok­ból, mert már nekik is van kukorica­kombájnjuk, de még nem a legjob-Tar esi a televízióban E? utótűznél gyorsabban terjedahir. Szájról szájra jár a vén Duna melletti falucskában. — Hallottad-e a nagy újságot? — szólítja meg dilidöben egyik szövet­kezeti tag a másikat. Kissé meghökken a kérdezett. Át­villan agyán a gondolat: „Csak nem nyugatnémetek raktak ross2 fát a tűz­re?; Amilyen hirtelen támadt ez a feltevése, olyan hamar elhessenti, s kérdéssel válaszol a hírel'ó kérdésére: — Miféle nagy újság lehet? Tán a harmadik űrutas repül a Holdra?... — Ejnye-ejnye, hát nem tudod? Ma este Turcsit adják a televízióban. Ogy ám! - újságolja amaz boldogan. - Képzeld, utánamentek a határba. Filmezték, meg sokmindenfélét kér­dezgettek tőle. No de én megyek a dolgomra. Száll tovább a hír, addig száll, míg­nem eljut Kolozsnéma minden zegébe­­zugába. Tudomásulvételekor rögtön­zött vélemények röppenek fel az aj­kakról: — Traktoros S a javából! — A cselekvés embere, nem híve a szószátyárságnak. — Ha dologvégzésről van szó, neki édesmindegy; akár ünnep, akár hét­köznap; éjjel vagy nappal. Megint más: — Tarcsit még soha nem láttuk részegen. Nem féldecizik, de amellett kedveli a szórakozást, okosan elbe­szélget az emberekkel. Cf mit mond a legilletékesebb, a szövetkezet elnöke? — Tarcsi elvtárs szerény, dolog­­szerető ember. Valóságos mestere gé­pének. Idejekorán észreveszi a hibát, nem akkor, amikor már késő; a ja­vítás sem okoz neki fejtörést. Majd tényeket közöl: — Tarcsinak nagy része van abban, hogy a vetést kilenc nappal koráb­ban elvégezhettük, mind azt eredeti­leg terveztük. Mégpedig azzal járult hozzá, hogy hosszabbított műszakban (reggel 4 órától este 0-ig) 30-32 hektárnyi magágyat is elkészített. E kiváló munkája és erényei jó hatással vannak a többi traktorosra. Különösen lemérhető ez a hatás Szabó József esetében, aki — annak ellenére, hogy még csak két eszten­dője traktoros — , a legiparkodóbbak egyike. — Szabó huszonötöt Zetorral, egy vet ógéppel naponta 10-14 hektárba vetette el a gabonát — közli Tarcsi Lajos, a szövetkezet mezőgazdásza, mind pedig a szövetkezetben vezető­ségi tag. Miként egyezteti össze ebbeli tennivalóit egész embert kívánó trak­toros- szakmájával ? Leszáll a DT—54-es lánctalpasról, igazít az ekén, majd válaszol; — Már a gyűlés előtt néhány nap­pal tudatják velem az időpontot, t ahhoz alkalmazkodom. A gyűlések rendszerint a kora esti órákban van-, nak. Ilyenkor, hogy a gyűléssel le­foglalt időt behozzam, korábban ki­megyek dolgozni a határba. A szántást hozzuk szóba. Elmondja, hogy bizony már vagy három hónapja nem esett. Így a talaj vérmetlen, kő­kemény, nemegyszer kidobja az ekét, vagy elcsúszik fölötte. — Napjában háromszor-négyszer is kell az ekevasat cserélni - beszéli a traktoros. Ám, siránkozásnak még hal­vány jelét sem fedezzük fel hangjá­ban. Inkább ilyesmit olvashatunk ki tekintetéből: „Sebaj, azért megbirkó­zom az előbbi éveknél jóval nehezebb körülményekkel." Ami az ekevas-cserelés problémáját illeti, ilyképpen vélekedik róla: — Nálunk a vezetők törődnek az effajta, kicsiségnek vélt dologgal is. Gondoskodtak arról, hogy a szántást zavartalanul végezhessem: reggel annyi élesített ekevasat viszek ma­gammal, amennyi egész napon át szükséges. JDcszélgetés közben szemünk a lánctalpas vontatta talajelökészí­­tő eszközökön jár, amelyek gondos ápolóra vallanak. Az ekék után saját szerkesztésű gyűrűshenger van kap­csolva, amely — a mezőgazdász sza­vai szerint — igen-igen nagy szolgá­latot tesz. Apróra töri a kemény han­tokat. — S milyen munkafelajánlással kö­szönti a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusát, vala­mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulóját? — kérdezzük a Szlovákia-szerte élenjáró traktorostól, aki nem marad adós a válasszal. — Legtöbbet a mélyszántás terén tudok tenni. Tehát vállaltam, hogy a 224 hektárnyi mélyszántást november 7-ig befejezem. Ezenkívül legalább 100 hektár erejéig segítek valamely legjobban rászoruló környékbeli szö­vetkezetnek a mélyszántás elvégzésé­ben. Lám, Tarcsi elvtárs így járul hozzá a jövő évi bő termés alapjának meg­vetéséhez. Az elnök: mint olyan példát, amely említésre érdemes. - Idén jóval korábban kezdtük a vetést. Okultunk a tavalyi hibából, amikor is október végén tet­tük földbe a búzát. Most szépen néz­tünk volna ki, ha Pató Pál módjára ráérösködünk. Zsákban maradt volna a vetőmag. Nem ezt tettük. Ogy vár­tuk az esőt, hogy október 6-án je­lenthettük: befejeztük a vetést! A falutól mintegy fél kilométernyi­­re akadunk rá riport hősünkre, Tarcsi Ervin traktorosra, aki éppen a másodvetés-tarlót buktatja. — Ogy hallottuk, mind a pártban, — Ervin igazan megérdemli, hogy kedvenc lánctalpasával a televízió képernyőjére került. Hiszen már több mint 500 hektár szántás van mögötte. Ozáll a hír. A televízió-adással ki­­^ szabadult szűk kolozsnémai kör­nyezetéből. Ojságok cikkeznek róla, bemutatják ezt a végtelenül szerény embert a maga valóságában, akinek páratlan munkalelkesedése, gépszere­­tete, példás magánélete minél több követőre vár. Szárnyal a hír: Tarcsi, a traktoro­sok példaképe! Tarcsi vezet! Nádszegi Kovács István

Next

/
Thumbnails
Contents