Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-15 / 83. szám

Példátlan az a nagy igyeke­zet. amely a szovjet dolgo­zók munkáját jellemzi párt­juk, u Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXII. kongresszusa tisz­teletére, amely 1961. október 17-én kezdődik meg Moszkvában. Felvételünkön: A harkovi traktor­gyár dolgozói megbeszélik a párt­­kongresszus tiszteletére tett munka­­felajánlásuk teljesítését. (Foto: CTK-TASZSZ) Az elmúlt héten minden más nem­zetközi eseményt háttérbe szorítottak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának előkészületei. Moszkva, mint már annyiszor, újból a világ közvéleményének reflektor­fényébe került. A szovjet dolgozók példátlan munkasikerekkel, szocialista kötelezettségvállalásokkal és a válla­lások sikeres teljesítésével köszöntik pártjuk kongresszusát, amely törté­nelmi jelentőségű tanácskozás lesz a kommunizmushoz vezető úton. Nap mint nap hírek érkeznek arról, hogy a szovjet kommunisták jövő héten megnyíló kongresszusát az egész or­szágban megnyilvánuló óriási munka­lendület, tenniakarás előzi meg. A szovjet emberek egy emberként áll­nak a pártkongresszus előtt közzétett programtervezet mögött, amelynek immár világszerte elterjedt a jelsza­va: „a szovjet embereknek már ez a nemzedéke a kommunizmusban fog élni." A nyugati államok haladó közvéle­ménye is fokozott érdeklődéssel várja a szovjet kommunisták tanácskozását. Egyes államférfiak, politikusok vagy más közéleti személyiségek ugyan megpróbálják csökkenteni az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségét, a józanabb nyugati politika képviselői azonban óva intenek e rendkívül fon­tos esemény alábecslésétől. Jellemző többi közt a washingtoni kormány szócsövének, a New York Herald Tri­bune szerkesztőségi cikkének egyik megjegyzése, amelyben megállapítja, hogy az elkövetkező hetek külpolitikai eseményeit minden bizonnyal a szov­jet kommunisták tanácskozása szabja meg. Az események fonalát ugyancsak az óceánon túlról érkezett jelentésekkel folytatjuk. Kennedy elnök szokásos sajtóértekezletén körvonalazta Gro­­miko szovjet külügyminiszterrel foly­tatott megbeszélésének eredményeit. Üjságirók kérdésére az elnök csak annyit mondott, hogy a tanácskozás hasznos volt, de egyelőre nem történt semmiféle megegyezés sem a német kérdés, sem pedig Nyugat-Berlin ügyében. Az elnök a továbbiakban arról beszélt, hogy kormánya tárgya­lásokba kezd a NATO többi tagálla­mával a „közös álláspont" kidolgozá­sára. A szovjet külügyminiszter és a Fehér Ház főnökének találkozásával kapcsolatban nyugatnémet részről kü­lönös diplomáciai incidensre került sor. Grewe professzor, Bonn washing­toni nagykövete ugyanis az amerikai televízióban nyilatkozott a szovjet­amerikai megbeszélésekről és azt hangoztatta, hogy a megbeszélések eredménytelenek voltak, sőt „egy lépést jelentettek hátrafelé". Washing­toni diplomáciai körökben ezzel kap­csolatban hangsúlyozzák, hogy a nagykövet e nyilatkozatával durván megsértette a diplomáciai szabályo­kat, hiszen olyan tárgyalásról nyilat­kozott, amelyen ő maga nem is vett részt, s nyíltan megpróbált bele­avatkozni a két vezető világhatalom közötti eszmecserébe. A Kennedy-Gromiko találkozó után jelentős eseménynek számít még a közben Moszkvába hazatérő, s útját Londonban megszakító Gromiko kül­ügyminiszter találkozása Macmillan­­nel és Home külügyminiszterrel. A szovjet és angol államférfiak közt le­folyt tárgyalások középpontjában a német kérdés állt. A repülőtérről tá­vozó Gromiko külügyminiszter'újság­íróknak adott rövid nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy hasznosnak tartja a szigetország vezetőivel foly­tatott megbeszéléseket. A hét eseményei közül még ki kell emelnünk az Egyesült Nemzetek Szer­vezete közgyűlése XVI. ülésszakának munkáját Is, ahol tovább folytatódott a vita a világpolitika egyes kérdései­ről. Péter János, a Magyar Népköz­­társaság külügyminisztere felszólalá­sában állást foglalt a Kínai Népköz­­társaság ENSZ-tagsága mellett, majd élesen elítélte az amerikai diplomácia mesterkedéseit az ún. magyar kérdés ügyében. 2 1961. október 15. Az ENSZ-közgyűlés munkájáról New Yorkból jelentik (CTK). Az Egyesült Nemzetek Szervezete köz­gyűlése XVI. ülésszaka folytatja mun­káját. A felszólalók között nagy vi­hart vert fel a Dél-Afrikai Köztár­saság külügyminiszterének beszéde, amely az afrikai nemzeteket sértő ki­fejezéseket tartalmazott. A dél-afrikai miniszter felszólalása után több küldött, köztük Libéria képviselője azt javasolta, hogy a dél­afrikai küldött beszédét töröljék az ENSZ jegyzőkönyvéből. A közgyűlés ezután szavazatra bocsájtotta a ja­vaslatot, amelyet 67 szavazattal egy ellenében elfogadott. Az USA és szövetségeseinek állás­pontja a közgyűlés küldöttei között olyan visszhangot váltott ki, hogy a washingtoni kormány megbízottja kénytelen volt külön nyilatkozatban „megmagyarázni" az USA tartózko­dásának okát. Az, íítUaiások i/ízutno, Gagarin és Tyitov nem kapott vízu­mot. Kitől? Az Amerikai Egyesült Államok kül­ügyminisztériumától. Hová? A washingtoni nemzetközi űrérte­kezletre! Nem tévedés. Ismételjük: arra a nemzetközi konferenciára, amely az űrhajózás problémáit tárgyalja. Az USA külügyminisztériuma sze­rint ugyanis Gagarin és Tyitov „inkább politikai személyiségek, mint Űrrepü­lők!" Az, hogy Gagarin a történelem első űrhajósa, a „kozmosz Kolumbusa", mindez nem számít. Az, hogy Tyitov több mint egy napot töltött az űrben, miközben 700 000 kilométert tett meg és tizenhétszer kerülte meg a Földet, ez is mellékes. Azért a washingtoni külügyminisztérium szemében mégis „inkább politikai személyiségek". Igaz: mindketten tagjai a Szovjet­unió Kommunista Pártjának. És poli­tizálnak is. Mint kommunisták, termé­szetesen állást foglalnak a béke, a szocializmus, a társadalmi haladás mellett. Ezért nemkívánatos vendégek Was­hingtonbon, ahol attól tartanak, hogy Gagarin és Tyitov jelenléte veszedel­mes gondolatokat vetne föl nemcsak a konferencia résztvevői között, de az amerikai nép körében is. Például azt, hogy a szocialista rendszer, a kom­munisták olyan diadalra képesek, amely messze túlszárnyalja a vezető imperialista nagyhatalom, az USA tel­jesítményeit. Ha pedig a nemzetközi űrértekez­leten valaki űrhajózási tapasztalatok iránt érdeklődik, nyilván a küliigymi­­nisztériumi urak felelnek majd. Igaz, ők nem járták a kozmoszban, de kényesek, finnyásak mindennel szemben, ami politika; amint ezt a szovjet űrhajósokat kitiltó döntésük oly fényesen bizonyítja. Gagarin és Tyitov tehát nem utaz­hatott Washingtonba. Kénytelenek megelégedni a világ­űrrel. Oda ugyanis nem kell amerikai vízum. (gp) Akiket nem lehet nem beengedni... — Helló, hol a vízum? (Mészáros András rajza) Pillanatfelvételek a mai Romániából Társasgépkocsink méltóságtelje­­jg sen kígyózik Románia síkságain. ■ A határ olyan, mint másutt. A S fennsíkokat szőlőtáblák fedik. Az B útmenti pihenőknél csoportosan g gyümölcsösök zöldellnek a körü­­jj lőttük levő réteken tehéncsorda, ta a dombtetőkön pedig juhnyáj lege­­® lészik. Már régen elhagytuk Bukarestet, és egy községbe érkezünk. Az útjelző­táblán Fundulea felirat olvasható. Feltűnik, hogy a falut embernagyságú kukoricaerdő övezi. Megtudjuk, hogy itt vannak a Kukoricatermesztési Ku­tatóintézet kísérleti táblái. A kuko­ricaerdő kellős közepén találjuk Ko­­vor Alexandra agrármérnököt, aki készségesen válaszol kérdéseinkre. — Kísérleti parcelláinkon — kezdi a beszélgetést — több mint 700 két­szeres keresztezésü kukoricahibridet kísérünk figyelemmel. Ezek közül vá­logatjuk ki a termelésre legalkalma­sabbakat. Tavaly már 100 hektáron termeltünk hibridvetőmagot. A ne­mesítő parcellák száma már 20 000 és a nemesítések során vagy 100 000 mű­veletet végeztünk. Több éven át bizo­nyos kukoricanövényeket saját virág­porukkal termékenyítettünk meg. Az ilyen magvakból gyenge, kevésbé életerős, alacsony riövésű kukorica fejlődött. Ha ezeket összeházasítjuk egymással, az egyszerű hibrideket összekeresztezzük, akkor bőven ter­mő, életerős, ún. kétszeres kereszte­zésü hibridhez jutunk. Ilyen magot szeretnénk 1963-lg az ország négy­millió hektárnyi vetésterületén vetni. Néhány lépéssel odább látni, hogy öntözéses területre értünk.- Itt a ter­més 120 mázsa volt hektáronként. Mindez a hibrid vetőmag, az istállő- és műtrágyázás, valamint az öntözés és jó gondozás eredménye. — Természetesen ez Csak a kez­det — folytatja vendéglátónk — .mert ez egyelőre az itteni 100 hektáron az átlagos hozam, de az elkövetkező években kísérleti állomásunk kukori­cája másutt is. megadja, ezt az ered­ményt. Bennünket is elgondolkoztatott ez a megállapítás. Milyen jó lenne, ha nálunk is, sőt az egész szocialista táborban alkalmazhatnánk ezeket a módszereket! Mennyi húst és mennyi tejet jelentene ez! * * * Hajnalban érkeztünk Fetestibe, a Dunához, amely kelet felé hömpölyög széles medrében. Pirkadni kezdett és lassan gyülekeztek a különböző jár­müvek, lovasszekerek, hogy idejében kerüljenek a kompra, amely átviszi őket a túlsó partra. A sirályok széles ívben keringenek a víz tükre fölött és' nagy lármával csapnak le halzsákmá­nyukra. Időközben kinyitott a halász­­csárda, és a korai vendégek néhány kupica hamisítatlan cujkát hajtanak fel. Felkelt a nap is, s a tűzhelyben már lobog a láng. A nagy bogrács már várja a halászok reggeli fogását, amelyből kitűnő halászlé készül. Megérkezett a gőzös is, amely • kompot vontatja. Kikötött, és a jár­művek nagy zajjal átgördültek a töl­tésre. Társasgépkocsink is felsorako­zott a kompra. Huszonöt percig tar­tott az átkelés a széles folyón. A Duna ( románul Dunarea - bal partján tábla jelzi, hogy új tarto­mányba, Dobrudzsába érkeztünk. Dob­rudzsa ... Egykor az éhség földje volt. Tőkések, földesurak szipolyozták « népet. írástudatlanság, nyomor, sötét­ség, munkanélküliség uralkodott itt. Ilyen volt a felszabadulás előtt e te­rület lakóinak az élete. Ma, Dobrudzsa a bőség földje. Gyá­rak, ipari központok egész sora épült fel, megszépültek a városok, s a ki­épült tengerpart ékessége az ország­nak. A tartomány mezőgazdasági földterülete 100 %-ban a szocialista szektorhoz tartozik. A szövetkezete­­sek legnagyobb része új házban lakik, a nádfedelet a cserepes tető váltotta fel, a falvak utcáit kikövezték. Jólét jellemzi a szövetkezetesek életét. Oj bútorokat, rádiót, televíziót vásárol­nak. A szocializmus útjára lépett Dob­rudzsában 6300 traktor hasítja a ba­rázdát, 2000 kombájn aratott, csépelt és többszáz más mezőgazdasági gép könnyítette meg a szövetkezetesek murtkáját. Nagyarányú talajjavításí munkálatokat is végeznek. Termő­földdé tették a mocsarakat és csak­nem 20 000 hektáron öntözéses nö­vénytermelés folyik. Egyedül a mezs­gyék eltüntetésével 6000 hektár terü­letet nyert a tartomány és jelentősen növekedett a terméshozam is. Például a búza hektárhozama majdnem há­romszor akkora, mint amilyen a 40-es évek elején volt. Az anyagi jólét mellett a szövetke­zeti gazdálkodás megteremtette a szellemi, kulturális fejlődés lehetősé­geit is. Teljesen megszüntették az írástudatlanságot. Nincs olyan falu a virágzó Dobrudzsában, amelyben ne lenne új vagy épülő kultúrotthon. A tartomány lakói; románok, törökök, tatárok, bolgárok, ukránok együtt dolgoznak a szebb holnapért. B A Román Munkáspárt és a kor­* mány minden tartományban nagy ■ gondot fordít a mezőgazdaság ál­■ landó fejlesztésére. A régi Romá- 5 niában az elnyomott parasztok fa­■ ekékkel művelték a földet, ma • viszont a legkorszerűbb mezőgaz-1 dasági gépek egész raja lepi el a ■ román termőföld széles rónáit. Az 5 egykori szegény agrárországból ma ■ virágzó ország lett, amely a szo-2 cialista tábor többi országával I együtt halad a kommunista társa­id dalom megteremtéséhez. ■ GREK IMRE A megtorpédozott Potsdam A nyugati nagyhatalmak potsda­mi megegyezéshez való viszo­nyát a következő esettel jellemezhetnénk, amelyet K. B a r z k i n szovjet újságíró élt át Potsdamban. Potsdamba, Bériin külvárosába na­ponta sok látogató érkezik. Vonzza őket a gyönyörű San-Souci és Ceci­­lienhof-kastély. — Mutassa meg kérem, hol írták alá a potsdami egyezményt. Miről is van benne szó tulajdonképpen? — érdeklődik unottan egy tengeren túl­ról érkezett rózsásarcú úr. Arcára haragos kifejezés ül. Valószínűleg kellemetlenül érintette, hogy éppen ezen a helyen annyi látogatóra akadt. Miért járnak ide? Hiszen éppen itt a legfőbb ideje, hogy elfeledkezzenek arról, amiről a nagyhatalmak annak idején ezen a helyen megegyeztek. Ügy, amint azt Nyugaton tették ... Az amerikai arca világosan vissza­tükrözi gondolatait. S valóban. Nyu­gatról Berlin felé haladva, sok teher­kocsival találkoztunk. — Hadianyagot szállítanak Berlin­ből — mondta ki hangosan német gépkocsivezetőnk a nyílt titkot, mi­szerint Nyugat-Berlinben több mint 20 üzem gyárt bonni megrendelésre , katonai felszerelést. S többek között éppen ezt tiltja a potsdami egyez­mény. Arról nem is beszélve, hogy Nyugat-Berlint a Német Demokra­tikus Köztársaság és a szocialista országok ellen folytatott kémkedés és szabotázs központjává változtatták. Az 1945-ben a négy győztes nagy­hatalom közötti potsdami egyezményt gyakran nevezik találóan 4 D-nek, amelyet a nagyhatalmak voltak hiva­tottak Németországban érvényesíteni. Mit jelent a 4 D? Denacifikáció. demokratizálás, demllitarízálás és dekartellizálás. Ezeket az elveket a Szovjetunió a háborút követő időszakban a saját hatáskörében következetesen érvé­nyesítette. A nyugati nagyhatalmak azonban Németország megszállási zó­nákra osztása után olyan politikát folytattak Nyugat-Németországban, amely végképp eltemette a 4 D-t, mivel nekik más terveik voltak. Néz­zük csak, mivel szegték meg a nyu­gati nagyhatalmak a 4 D-ben kifeje­zett kötelezettségeiket. DENACIFIKÄCIÖ. Ezen a téren vaj­mi keveset kell bizonygatnunk. Tud­juk, hogy a bonni államban a nácik százai kerültek vezető állásba; a bon­ni kormány a nyugati nagyhatalmak beleegyezésével támogatja a náci ele­mek és egyesületek működését, s egyre élesebb revansista propagan­dát. A világsajtó nyíltan megírta: Hitler elment, de a generálisok itt­maradtak. S ezek a generálisok — Speidel, Heusinger és mások - csak" hamar feltűntek az Atlanti Szerződés hadseregének parancsnoki posztjain. DEMOKRATIZÁLÁS. Ennek a D-nek az érdekében a nyugati nagyhatalmak semmit sem tettek, ami az előbb em­lített elv megszegésének természetes következménye. Szó nélkül tűrték, hogy a bonni kormány a kommunista pártot törvényen kívül helyezze, ül­dözze a haladó és demokratikus szer­vezeteket, a német békeszövetséget DEM1LITARIZÄCIÖ. Ezen a ponton különösen kirívó a nyugati nagyha­talmak potsdami egyezmény-ellenes tevékenysége. Elég, ha csak néhány tényt említünk. Nyugat-Németorszá­­got bevonták a NATO-ba. Elvetették a Közép-Európa leszerelésére és fegy­verkezésének korlátozására irányuló javaslatot, egyetértettek a nyugat­német rendőrség megalakításával, amely a Bundeswehr alapját képezte. 1950-ben rendeletet adtak ki a Német Szövetségi Köztársaság katonai hoz­zájárulásáról a nyugati szövetséghez. S ezt a rendeletet 1952-ben a párizsi egyezménnyel törvényerőre emelték. Így a Német Szövetségi Köztársaság­ra vonatkozó kötelező fegyverkezési korlátozások már csak papíron létez­tek. Nyugat-Németország ma már saját légi haderővel, hadiflottával és rakétákkal rendelkezik, sőt — amint azt Adenauernak Kennedy ígérte — csakhamar atomfegyvereket is kap. Elég, ha megemlítjük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság eddig csak­nem olyan összeget fordított fegyver­kezésre, mint Hitler a második világ­háború előkészületeire, s 1963-ban a Bundeswehr a NATO európai földi haderejének 43 °/o-át, légi haderejé­nek 30 %-át és tengeri haderejének 80 %-át fogja képezni. Tehát a har­madik D, a nyugati nagyhatalmak jó­voltából romokban hever. DEKARTELLIZÁLÁS. A nyugati nagyhatalmak ahelyett, hogy meg­akadályozták volna a második világ­háború kirobbantásáért felelős nagy nyugat-német monopóliumok felújí­tását, sajátkezűleg segítették talpra őket, és azok gazdasági erejét a NATO szolgálatába állították. Jellemző, hogy a nyugati megszálló hatalmak 1949- ben vétóval akadályozták meg a hes­­seni és az észak-rajnai vesztfáliai alapvető iparágak államosításáról szó­ló törvényjavaslat jóváhagyását. A potsdami egyezmény szellemével el­lentétben Washingtonban, Londonban és Párizsban már akkor terveket szőttek Nyugat-Németország katonai és gazdasági tartalékainak bekapcso­lására a NATO keretébe. A nyugati nagyhatalmak így temet­ték el a rájuk bízott megszállási öve­zetekben a potsdami egyezmény szel­lemét, s ma már csak akkor hivatkoz­nak rá, amikor az nekik éppen meg­felel. így szeretnék eltemetni a német békeszerződést is, amelynek szintén tartalmaznia kellene a 4 D-t. Mi azon­ban nem várjuk meg, amíg ezt sikerül elérniük. J. SVRClNA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents