Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-09-24 / 77. szám
Az „érem11 másik oldala Még az elmúlt év őszén történt. A Bálványi Állami Gazdaság csörgői részlegén 7 anyasertésgondozó elhatározta, hogy versenyre kel a szocialista munkabrigád büszke címért. Név szerint Bagita Lajos, Téglás József, Bagita Ferenc, KUrty Géza és Kiss Ferenc újságolvasás közben / Kürty Géza, Kiss Ferenc, Őszi Géza, Gogh Gábor és Őszi Ferenc. Vállalták, hogy ez évben 2250 malacot nevelnek fel. Ennyi, ami a munkát illeti. Ugyanis a szocialista munkabrigád büszke címért versenyző kollektíva másik fontos ténykedése a szocialista életmód formálása. No de erről majd később. * * * Délutánra hajlik az idő. Közeleg az etetés ideje. A sertésistálló előtt gyülekezik a versenyző kollektíva. Elkészítették a sertések eledelét, így hát most ráérősen beszélgetnek, cigarettázgatnak. Legtöbbjük kezét barnára festette a dió. — A délutáni szabad időnkben diót és almát szedtünk — mondja Bagita Lajos, a kollektíva vezetője. — Ránkférne az a párórás pihenő, de hát a gazdaság gyümölcsösében is minden beérett, le kell szedni. A lányok a cukorrépaföldön szorgoskodnak, így mi végezzük a gyümölcsszüretet. Bagita Lajos egyébként a kollektíva legfiatalabb tagja, bár már a 37. életévét tapossa. A legöregebb Gogh Gábor 61 évével. A 60 éves őszi Géza bácsi egy pár hónappal ezelőtt megbetegedett, s így jelenleg Nagy Ferenc lépett helyette a kollektívába. Az ő kivételével mindegyikük már 10 — 12 éve dolgozik a sertések körül. — Vállalásunkat nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük — töri meg a csendet Kiss bácsi. —'Ugyanis július végéig a tervezett 1453 malac helyett 1666 db-ot választottunk el. Ez átlagban kocánként 9,2 darabot tesz ki, mivel 180 anyakocát gondozunk. Nagyot húz a cigarettából, majd *ékes füstöt eregetve folytatja: — Nem mondok lehetetlent, amikor azt állítom, hogy kocánként az év végre meglesz a 15 malac, sőt talán a 16 is. — Meglesz, egész bizonyosan — szól közbe Kürty Géza. — Vigyázunk is rájuk. Elles után a malacokat 3 — 4 napig külön tartjuk, s csak akkor engedjük őket az anyjukhoz, amikor szopniuk kell. így megerősödnek, s az anyjuk sem fekszi meg őket. Közben elérkezett az etetés ideje. Kialusznak a cigaretták, s az etetők vállukra vetik a kosarat, amelyben vöröshere-szecska van és kezükbe vefzik a darával telt vödröt. Aztán mindenki a maga „rajonjába" indul. Oly szaporán végzik munkájukat, hogy öröm nézni is. Az 'istállóban rend és tisztaság. Tiszta szalma a ketrecben, az istálló közepe pedig olyan, mintha porszívózták volna. Egyszóval becsületes, odaadó munkát végeznek. Látszik rajtuk, hogy komolyan veszik a versenyt. Az etetés befejezése után az istálló kis különhelységében telepednek le. Aátán ismét a mindennapi munkára, a mindennapi életre terelődik a szó. Szóbakerül az „érem" másik oldala is: a szocialista életmód. S itt álljunk csak meg egy pillanatra. — Szocialista módon élni — mondja gondolkodva Nagy elvtárs —, ez többek között azt jelenti, hogy jól megértsük egymást, s kollektív szellemben éljünk és dolgozzunk. Ez azonbén csak az egyik része a dolgoknak. S meg kell mondanunk, hogy itt ' valami sántít. A héttagú kollektívában vannak haragosok is. Furcsán hangzik, de így igaz. S vajon mért nem siet a gazdaság vezetősége a versenyző kollektíva segítségére? Ezt az esetet okvetlen felül kell vizsgálniuk, hisz ez már nem mai keletű. Téglás József etetés közben A jelenlegi helyzet megkívánja, hogy ezzel a problémával az üzemi tanács és a helyi pártszervezet is kellően foglalkozzék. Meg kell találni a kivezető utat, s ha másképp nem, ki kel! zárni a kollektívából azt, aki nem oda való. Erre azonban csakis akkor kerülhet sor, ha józan, maggondolt határozatok megvalósításával nem sikerül kiküszöbölni a jelenlegi hibákat. Szocialista módon élni nem nehéz, de nem is könnyű. Az embereket formálni, csiszolni kell. De azért van a kollektíva. A hiba lényegében ott keresendő, hogy ezek az emberek csupán munka közben vannak együtt. Munka utáni idejüket ki-ki a maga családjával tölti. Mindennapi munkájuk végeztével csak nagyritkán jönnek össze, pedig mindnyájan egy falubeliek, gútaiak. Akaratlanul is fölvetődik a kérdés: ki a hibás? ők vagy az üzemvezetőség? Elsősorban az üzemi szakszervezet vezetősége. Ugyanis amikor egy kollektíva versenyre kel a büszke címért, tagjainak alaposan meg kell magyarázni, hogy milyenek is a verseny föltételei, hogyan is kell azoknak eleget tenni. S itt mulasztás történt, amelyet rövidesen helyre kell hozni. Másik fontos tényező: a szakmai tudás bővítése. Jelenleg is szép eredményeket érnek el, de a szakmai tudás gyarapításával eredményeik még szebbek lennének. Éppen ezért be kell vonni őket az üzemi munkaiskolába (azonban nem papíron), ahol sok hasznosat tanulnának meg, természetesen akkor, ha megfelelő előadókkal rendelkeznek majd. Ez az ő érdekük, de a gazdaságé is. Hiszen négy év alatt akarjuk teljesíteni a mezőgazdaságban az ötéves tervet. Mindezek a felvetett problémák könnyen megoldhatók. A kollektíva tagjai életkedvvel telt, alkotni akaró emberek. Szinte ragyog az arcukon az a tudat, hogy a szocialista munkabrigád büszke címért versenyeznek. Elért eredményeikre joggal lehetnek büszkék. S reméljük, hogy amire legközelebb találkozunk, még több szépet és jót írhatunk Bagita Lajos versenyző kollektívájáról. Németh János ülésezett a Nyugaí-szlovákiai KNB Csütörtökön, szeptember 21-én Bratislavában a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság küldöttei értékelték az idei aratási, cséplésl és felvásárlási eredményeket, egyúttal az őszi munkák szervezési problémáival is foglalkoztak. A küldöttek egyöntetűen megállapították, hogy az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban a megosztott aratás hektáronként legalább 200 korona megtakarítást jelentett. A továbbiakban a küldöttek állást foglaltak amellett, hogy az őszi munkákban teljes mértékben be kell tartani az előírt agrotechnikai intézkedéseket, ★ ★ ★ • Nagy sikere volt az idén a libereci kiállítási vásárnak. Három hét alatt 578 000 látogató tekintette meg a vásárt, vagyis 35 000-rel több mint tavaly, ötvenöt ország 4000 külföldi látogatója elismeréssel beszélt a színpompás vásárról. Lakodalom van a mi utcánkban... Egyre többet hallhatunk arról, hogy a fiatalok nem mennek a templomba hűséget „esküdni“ egymásnak, hanem elégnek tartják, hogy a boldogító igent a helyi nemzeti bizottságon mondják ki. Örvendetes tény ez, mert a felvilágosultság terjedésére vall, s még örvendetesebb, hogy a házasságkötésnek említett módja ma mér falvalnkon sem ritka jelenség. Alsószeliben is mintegy 12 ilyen házasságkötést tart nyilván a polgári ügyek aktívája. A polgári névadásról sem feledkeznek meg. Most készülnek az ötödik megtartására. De nézzük csak meg, hogyan is rendezi meg a polgári ügyek aktívája az említett házasságkötéseket. Estére hajlik az idő. Alsószeli utcáit mindenfelé embersövény szegélyezi. Nevetgélnek, tréfálkoznak. Emlékezetükbe idézik, hogy is volt akkor, amikor ők tartották lakodalmukat. Hisz most is az ifjú párt akarják látni. MACSALI Kálmán, a Galant ai Állami Gazdaság dolgozója és KOZÁK Edit, a helyi szövetkezet tagja készül örök hűséget fogadni egymásnak. A nemzeti bizottság épülete előtt is emberek álldogálnak. Benn, a nemzeti bizottság elnöke és a polgári ügyek aktívájának tagjai várakoznak. Minden készen áll már, megérkeztek a pionírok is a virágcsokrokkal. A kis pionírok ki-kiszaladnak a kapuba, hogy megnézzék: nem jön-e már a lakodalmas menet. Egyszer csak lelkendezve szaladnak vissza: — Jönnek! Mindjárt ideérnek! Mindenki elfoglalja helyét. Az iskola tanítója a fényképezőgép után nyúl, hogy megörökítse az ifjú párt. Az utcáról egyre közelebbről hallatszik a vidám zene. Pár perc múlva az ifjú pár a piros vászonnal befedett asztal előtt áll. Az odakészített ezüst tálcára helyezik a karikagyűrűket. Antal Judit, az anyakönyvvezetö bemutatja Szabó Lőrinc elnöknek a jegyeseket. Aztán egymás után két „igen“ hangzik el. Az egyik halkabban, a másik erősebben. Mindkettő azonban boldogan. A gyűrűsujjakra visszakerülnek a karikagyűrűk. Nem érte őket szenteltvíz, s nem is áldotta meg a pap. Egyszerű emberek állták csupán körül. Az ifjú pár arcán azonban még fényesebben csillogott a boldogság, mintha a tömjénfüstös templomban álltak volna. S a jókívánságok közepette• beírták nevüket a polgári ügyek aktívájának emlékkönyvébe, amelynek oldalán a kővetkező olvasható: „Két szív, egy szeretet. Békés, boldog szebb holnapot!. - ezt kívánja a helyi polgári ügyek; aktívája.“ Milyen meleg szavak! Nem szebben hangzanak, mint a nyakatekert latin mondókük? Aztán hazafelé indult a lakodalmas sereg. Otthon Safranik János vőfély vállán éppúgy ott pihent a pántlikás vőfély-pálca, mint a régi vőfélyeknek. Az étel fölszolgálásánál is talán épp azokat a rigmusokat mondotta el, mint valamikor az apja vagy a nagyapja. De mégis más volt ez a házasságkötés. Üj, szocialista emberhez méltó házasságkötés volt. Vacsora után fiatalja, öregje táncra perdült. Szólt a zene, szállt az ének. „Lakodalom van a mi titcánkban .. S az ifjú pár elindult az életbe. — n— Mielőtt az „igen" elhangzanék ... Szép és korszerű az új Skoda 706-os autóbusz BRNO! KÍPEK. Vasárnap zárja kapuit a brnói árumintavásár. Akik megtekintették, egészen bizonyos, hogy elégedettek a látottakkal. A látogatók meggyőződhettek a szocialista tábor és hazánk gépiparának hatalmas fejlődéséről. Nap mint nap ezrével özönlöttek a látogatók. A világ csaknem minden tájáról eljöttek a szakemberek, hogy üzletkötéssel pecsételjék meg az árumintavásár sikerét. A látogatók száma naponta meghaladta a 80 — 90 000-et. A „Z“ pavilon korlátjának támaszkodva egy szőke kislány szemlélte a nagy forgalmat. Kezében füzet és ceruza. Vázlatot készített. — Az árumintavásár befejezése után a „Z“ pavilon metszetét szeretném elkészíteni. Ugyanis a Brnói Iparművészeti Középiskola negyedéves hallgatója vagyok. A nyári szünidő alatt az említett pavilon díszítésén dolgoztam. Ha befejezem a tanulmányaimat, ide szeretnék jönni dolgozni. Nagyon érdekes és sokrétű az árumintavásár előkészítése még a képzőművészek számára is. A mezőgazdasági szakemberek, szövetkezeti tagok a mezőgazda— Igazán érdemes volt eljönni Brnóba. Sok szépet láttunk és sokat is tanultunk. Stefánia Kubská és Mária Prájov& nagy figyelemmel szemléli a mezőgazdasági gépeket A mezőgazdasági gépek szemlélése közben meggyőződhettünk a szocialista államok kölcsönös Traktorgyáraink egyik újdonsága a 2011-es 22 lóerős Zetor traktor. Tíz sebessége van előre, hátra pedig kettő. Ez a traktor a Zetor 3011-es leszármazottja. Alkalmas az összes mezőgazdasági munkák elvégzésére. (A mai Zetor 25-ös traktor minőségének felel meg.) sági gépeket mustrálják. Tetszenek az új, korszerű gépek. Egyedül az a kívánságuk, hogy mielőbb magukénak mondhassák a látott új gépeket. Stefánia Kubská és Mária Prá-Magyar silókombájn, csehszlovák traktor. A Zetor 25-ös traktorunkra szerelték a KB — 1-es jelzésű magyar silókombájnt. Teljesítménye 10 óra alatt 1,8 hektár. A kukoricakórót felszecskázva az utána haladj) pótkocsira fújja. tóvá az egyik Brno melletti mezőgazdasági iskolából jöttek az árumintavásárra. Gondosan megnézte! minden gépet. A látottakról elégedetten nyilatkoznak: Az NUPN-300 jelzésű gép (felvételünkön) a sajtolt szalma betakarítását könnyíti meg. A szalmabálákat a földről a traktor pótkocsijára juttatja. együttműködéséről. Ezt bizonyítja például a Zetor 25-ös traktorunkra szerelt magyar kukoricakombájn, amely majd egyformán megkönynyíti a magyar és csehszlovák földművesek munkáját. két nehéz lenne egytől egyig felsorolni. Egy párat a látottak közül fényképen mutatunk be olvasóinknak. — os —
