Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-09-24 / 77. szám

Cukorgyári földeken

A diószegi cukorgyári gazdaság rétimajori üzemegységében már teljes ütemben halad a cukorrépa betakarítása. Ezt hallva azt gondolná az ember, hogy minden épkézláb ember kinn van a répaföldeken, s reggeltől késő estig verejtékezve dolgozik. Tehát volt miért csodálkoznom, amikor a gazdaság egyik 45 — 50 hektáros cukorrépatábláján mindössze 11 (tizenegy) embert találtam.

De mondani sem kellene, hogy itt valóban teljes ütemben haladt a munka. Méghozzá annyira, mintha 60—70 ember dolgoznék.

— Biz meg kellett nyomni a gom- ^ gép cammogva bot — magyaráz Szalay János —, ha

egy ember naponta ügy 9—10 árnyi területről be akarta takarítani a cukorrépát. Mi pedig itt mindössze

Felhívás

A Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága tudatja az érdeklődőkkel, hogy a távtanulási tagozat az 1961/62-es iskolai évben is megnyílik. A tanulmányi idő három év és szakérettségivel végződik. A tanulók minden hónapban két napot konzultáción töltenek az iskolában.

Az iskola igazgatósága ez úton kéri mindazokat, akik ilymódon akarnak mezőgazdasági szakképesítést szerezni, hogy küldjék el kérvényüket az iskola alábbi címére legkésőbb IMI. szeptember 27-ig. Az iskola közgazdasági irányú és magyar tanítási nyelvit.

POLNOHOSPODÁRSKA TECHNICKÄ SKOLÁ Saiárikovo

• Gomba módra szaporodnak azok

a szebbnél szebb szanatóriumok és üdülőtelepek az enyhe éghajlatú Fekete-tenger festői szépségű partján, amelyeket az ukrajnai, grúziai. örményországi stb. szovhozok építenek fél saját költséggel tagjaik ingyenes üdültetésére.

• Garcia, a Fülöp-szigetek elnöke

kénytelen volt kihirdetni az „országos inségállapotot“. amely a végzetes rizshiány, következménye. Elegendő rizs' nélkül éppoly elképzelhetetlen az élet a Távol-Keleten, mint nálunk kenyér híján.

• Mongóliában csaknem kétszeresére emelkedik a mezőgazdasági termelés az új ötéves terv folyamán; 1965-ben már 753 000 hektáron gazdálkodnak majd az ország földművesei.

• A Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság állatkertjében mérgeskígyófarmot létesítettek, ahol főleg kobrákat nevelnek. A kobraméreg a gyógyszeripar egyik legfontosabb, pótolhatatlan kelléke.

• Az angliai „Mather and Paltt

Ltd.“ cég tökéletesített zöldborsóbetakarító gépet hozott a piacra. Az új gép átlagos teljesítő képessége a viszonyokhoz mérten 4 — 7,5 tonnányi zöldborsónak felel meg óránként. Jelentős előnye abban rejlik, hogy akár villamos erővel, akár pedig benzin- vagy Diesel-motorral lehet hajtani. (KE)

tizenegyen dolgozunk, s ha jő! megy, hát 9 — 10 hektárról ■ takarítjuk be a termést.

Nem csoda ez. Tény és való. A betakarítást ugyanis teljesen gépesítették. Egyszerre két kombájn szántja

a behemót gépnek. Az ember nem állja meg, hogy el ne csodálkozzék rajta, mégha a gépesítési csoport tagjai mindjárt meg is mosolyogják érte egy keveset. S az az érdekes benne, hogy nem romlik el gyakran a gép. Igaz a karbantartással rendszeresen törődnek a gépkezelők, s az is igaz, hogy immár a legapróbb részletig ismerik kedves gépüket.

Cícha Dániel, aki a felszedő gépen dolgozik nem is tudja már másként elképzelni a munkát, mint így. ülve, kényelmesen. Hány ember munkáját végezheti el? Hm. Egymás után rakja meg a traktorokat a lefejezett répával. De gépe nemcsak a répát, hanem — ha átállítja — a répafejet is felszedj.

— Jó lenne - rukkol ki javaslatával —, ha még egy felszedő géppel rendelkeznék a gépesítési csoport, így bizony megtörténhet, hogy a kollégák utolérnek.

tjiabb traktor ál! a felszedő elevátora alá. Szaporán hull a répa, a traktor nyugodtan „baktat“ Cicha elvtárs gépe mellett, aki jóízűen pöfékel rá egy cigarettára. Lépésben vezeti a gépét, nehogy elhagyjon a répából. Mosolyogva búcsúzik tőlom, s váltig bizonygatja, hogy nem tartottam fenn egy keveset sem. Ügyis egyedül van ezen a gépen, még örül is, ha meglátogatják. A felszedő gépet ugyanis beszélgetés közben is üzemben tudja tartani. Lám, még az van hátra, hogy a traktorokba rádiót is szereljenek.

Távolról még visszatekintek a gépekre. Fényes acéltestük meg-megvillan a déli verőfényben. Gondolatban azonban már messze-messze a múltban járok. Kuffner báró úr földjein, majorjain, a szegényes cselédházak közt. Ilyenkor, répaszedés idején. S látok a földeken hajlongani erős, megtermett férfiakat, vézna asszonyokat, szomorú szemű gyerekeket. S az árokparti diófák árnyékában nádpálcás intézők, hajcsárok eregetik a kék füstöt szivarjuk végéről. S az emberek félnek felállni. megtörölni izzadó homlokukat, rágyújtani egy cigarettára.

Az „izzadó“ úton cukorrépával teli autók. traktorok száguldanak Diószeg felé. Megindult a gyár. A földekről vándorútra kél a répa. A traktorok vidáman tülkölnek mögöttem... S a répaföldröl még egyszer szemembe villának, mint apró gyémánt-tükrök pajkos sugarai, a gépek. P. I.

Ä szakképzettség mindenütt gyümölcsöző

Szécsénkén már a közös gazdálkodás első esztendejében foglalkoztak zöldségtermesztéssel. Az első években azonban nem sok örömük telt benne, mert nem tudták elérni a tervezett hozamokat, s így persze a közösség pénztára is megrövidült.

Ez a tény bírta rá a tagságot, hogy Hornyák András személyében állandó kertészt jelöljenek ki, akit aztán kétéves kertészeti szakiskolára küldtek Vágsellyére. A szakképzettség meg is hozta gyümölcsét, mert a Hornyák elvtárs vezette kertészet évről évre tízezrekkel haladja túl a tervezett bevételt.

— Idén 240 000 koronás bevételt terveztünk, de minden valószínűség szerint 40 000 koronával meg is tetézzük — mondja a szövetkezet kertésze.

Mintegy 8 hektáron termeltek zöldségféléket. A valóságban azonban 12 hektárról szüretelték a paprikát, paradicsomot, uborkát, káposztát.

— Ez meg hogyan lehetséges, Hornyák elvtárs?

— Ügy, hogy azokat a területeket, ahol retket, zöldhagymát és más nyári zöldségféléket termeltünk, még egyszer beültettük. így például nagyszerű termést értünk el káposztából azon a fél hektáron, amelyen zöldhagymát termesztettünk. Eddig már nem kevesebb, mint 5 vagon káposztát szállítottunk el.

A kertész szakképzettségét és igyekezetét igen jól kiegészíti a szécsénkei asszonyok szorgalma. Erről

a kertészetben tett sétánk is meggyőzött, mert a gyomos föld náluk ismeretlen fogalom. S ez a lányok, asszonyok jó munkájának köszönh'ető.

A szécsénkei szövetkezetben egy munkaegységre előlegként 10 koronát fizetnek, s már most biztosra vehető, hogy év végén minden munkaegység után 10 korona osztalék is üti majd a szövetkezeti tagok markát. S hogy ez így lehet, nem kis részben a kertészetnek, a kertészetben dolgozóknak is köszönhető.

Agócs Vilmos (Ajnácskő)

Kellemest a hasznossal

A szolnocskai szövetkezetben már szinte hagyomány, hogy a szövetkezetesek — befejezve a nyári munkálatokat - megérdemelt pihenésre, kirándulásra mennek.

Az elmúlt évben a Magas-latrába látogattak el. Idén szeptemberben valósítják meg a kirándulást, méghozzá két csoportban, s két irányban. Az öregebbek, köztük G e r i Miklós, id. Sípos János, G e r i Sándor és még sokan mások a népszerű fürdőhelyeket látogatják meg. a fiatalok pedig — összekötve a kellemest a hasznossal - Brnóba, a nemzetközi árumintavásárra látogattak el, hogy megismerjék azokat a mezőgazdasági gépeket is, amelyek majd az elkövetkezőkben lehetővé teszik a még magasabb terméshozamok elérését mezőgazdaságunkban.

TOMI VINCE (Szolnocska)

óránk. Tessék a s elszalad a ba.4 kukorica csodálatra méltó növény...

(Hruscsov)

A csengd hangjára, mint feldőlt kannából a tej, szinte ömlenek az iskola folyosójára a diákok. Tornaiján vagyunk a mezőgazdasági szaktanintézetben.

— Itt van K i s z 1 i n g igazgató elvtárs?,- — fordulok az egyik lánykához.- Most volt vele tantestületibe ... — rátnője után.

A kissé szűkre méretezett tanáriból Kiszling elvtárs azonnal a „szentélye“ felé invitál.

Magas, inkább soványnak mondható férfi, mosolygós arccal, de szigorúan villogó szemüveggel. így fest az első pillantásra, s amikor beszélni kezd hamarosan kiderül. hogy szakember a, javából. A kukoricatermesztés szakembere.

— Még Zsélyben, 1953-ban kezdtem cukoricával foglalkozni. Ugyanis ott i szövetkezetesek között az járta, íogy „nálunk biz a kukorica meg nem :erem!“ Az első évben 70, másodikban .00, majd pedig 117 mázsás csőternést értünk el hektáronként. S a szövetkezetesek azóta is termesztik.

Jegyzetfüzetet szed eló az egyik siókból; a múlt, a kezdés nehézségei elevenednek meg előttünk. A kísérle:ek, majd a kövecsesi működés. Ötvennyolcban Tornaijára került a melögazdasági iskola élére. Szerette volna mindjárt tovább folytatni a kísérleteket, de ez csak az 1960/61-es évben válhatott valóra. A harmadik jtéves terv idejére ugyanis a méhi szövetkezettől 25,5 hektár földet kap-A»> » *■(«** ff

gomon uttoro

meglepődött, amikor az orvos tréfás arccal bemondta a diagnózist; kukoricabetegség. De h^t így is van. Él-hal a kukoricáért, s nincs olyan nap, hogy ne nézné körül. S amint mondotta, addig meg sem akar halni, amíg el nem éri a hektáronkénti 200 mázsás szemtermést.- Ügy tervezem, hogy jövőre hektáronként 8 kg Simazint adok majd — mondja —, ugyanis 20 hektáron monokultúrát (kukorica után kukoricát) akarunk megvalósítani, s így aztán az ötéves terv hátralevő éveiben már nem kell újra vegyszeres gyomirtást végeznünk.

Tervek, célok, vágyak, állandó fejtörés: hogyan, miképp is lenne'jobb. Szakkönyvek tanulmányozása, állandó tanulás; pótolni kell azt, amit az ifjúság mostoha évei Kiszling elvtárstól is megtagadtak.

— No de majd a lányom helyrehozza. amit én elmulasztottam — mondja mosolyogva. - Ugyanis mezőgazdasági főiskolára készül, ő majd folytatja ott, ahol én abbahagyom. Csakhogy már neki sokkal könnyebb lesz.. .

Ez Kiszling elvtárs, a gömöri úttörő. Mert annak is nevezhetjük, hisz elsők között szállt síkra a jobb, a szebb eredményekért. S ha 160 diákja közül csak 20 vagy 10 követi majd a példáját, már nem volt hiábavaló a munkája, a tanítása, mert a 10 követő 10 jól működő szövetkezetét jelent majd.-tó-Kiszling János

— Mit számoltok, gyerekek?

— Házi feladatot kaptunk. Ki kell számolnunk, hogy hány kocka cukor szóródott szét a cukorgyár felé vezető úton.

Gyönyörűre megnőtt a kukorica

Szép. sárga a dohány

Halk nótázás, csendes beszédfoszlányok szűrődnek ki a dohányszárítőból. Odabenn szorgalmas munka folyik. Fürge kezű lányok osztályozzák az aranysárga színben játszó dohányleveleket.

Hat hektáron termeltek az idén dohányt az izsai szövetkezetesek. S az itt dolgozó 14 ember alaposan kitett magáért a munkában. Szeptember első hetében már a törést is befejezték, s 1600 zsinór dohány szárad a szárítókban. A műszárítóbó! pedig már 46 mázsát szállítottak a dohánygyárba.

— Most is vagy 5 mázsányit készülünk bevinni - mondja Zahorán János, a dohányosok csoportvezetője. — A lányok munkájával elégedett vagyok. Különösen Mázán Mária, Csizmár Erzsébet, Huszár Mária és Csizmár Dorottya ügyeskedik.

— A termés sajnos csak közepes — fűzi tovább a szót Zahorán csoportvezető. — A májusi hideg sok kárt tett a dohányban, utána pedig a nagy szárazság hátráltatta a fejlődésben. A tervezett munkaegység-mennyiséget sem léptük túl: igaz, néha az asszonyok panaszkodtak, hogy kicsit „szilárd“ a norma. Am a lányok bebizonyították. hogy lehet keresni, ha a nyelvük mellett a kezük is gyorsan jár.

A „dohányos" lányok a CSISZ-szervezét kulturális tevékenységéből, is kiveszik a részüket. Maga a szövetkezet vezetősége is igyekszik kielégíteni a fiatalok kulturális igényét. A jő! dolgozókat időnként színházi jeggyel jutalmazza, kirándulásra viszi és elősegíti másirányú hasznos szórakozásukat is.

Kurucz Nándorné (Izsa)

Cicha Dániel gépe munka közben (A szerző felvételei)

a ballag a Földön Felszedi és fejez a répát

ki és egyúttal fejezi is a cukorrépát Utána következik a felszedő, melletti : a traktor ... Milyen egyszerű, gon , dolja most már az ember.

Sőt mi több. A gépkezelők kényei mesen elhelyezkednek, nem fájdu meg a derekuk a hajlongástól. Játsz könnyedséggel irányítják a gépet amely türelmesen, becsületesen en gedelmeskedik az ember akaratának A gépesítési csoport tagjai nem pa naszkodnak a munka minőségére, di a gépekre sem. Gyanakodva tekinte! a „rendre“ rakott répákra. Vajon nen vág-e le a gép nagyobb karajt, min amilyet kellene? Az arcomról, a ké telkedő tekintetről, úgy látszik, leol vasta a kérdést Szalay elvtárs.

— Tetszik tudni, az úgy van — szó mosolyogva —, hogy olyan a karaj mint amilyenre mi akarjuk. A vágó szerkezetet irányítani, szabályozn lehet.

Nézd csak! Mintha esze lenne enne!

tak megművelésre. Mármint a Tornaijai Mezőgazdasági Szaktanintezet. Jelenleg 18 hektáron ágaskodik az égnek — npm túlzunk, ha azt mondjuk - a gyönyörű kukorica.- Hibridek, az 1276-os, 1298-as és 1295-ös — sorolja a fajtákat. — Fojtík mérnök elvtárs, a Topol'níkyi Nemesítő Állomás vezetője adta a vetőmagot — teszi hozzá magyarázóig.

Már kipróbálta a vetés valamennyi módját, s arra az érdekes megállapításra jutott, hogy most, amikor megvan a Simazinuk a jó termés nem azon múlik, hogy négyzetesen vagy ikersorosan ültetik-e a kukoricát, hanem azon, hogy egy hektáron meglegyen a szükséges 40 — 45 000 növényegyed.

— Annak idején vállaltuk, hogy 100 mázsás szemtermést érünk el egy hektáron, de az idei nyár nagyon mostohán bánt velünk. Kukoricánk eddig mindössze 176,5 milliméteres csapadékot kapott, holott legalább 400-ra lenne szüksége. Ugyanígy vagyunk a meleggel is. A szükséges 3200 napfényóra helyett eddig csak 2400 napfényórát kapott a növényzet.

5 ha hozzátesszük, hogy a földünk

6 év óta nem volt istállótrágyázva, mégis szép, hogy 75 — 80 mázsás termés mutatkozik.

A méhi szövetkezetnek tehát nem lesz a télen „kukoricagondja“. A szövetkezetesek is hizlalhatnak. Meg is adnak minden lehetőséget Kiszling János elvtársnak, hogy a tett vállalását teljesíthesse. Ö viszont él is a lehetőséggel. Mindenki ismeri a környéken, s ha valaki kimondja a nevét, önkéntelenül utána gondolja a kukoricát is. A múltkoriban megbetegedvén; elment az orvoshoz, s alaposan