Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-09-17 / 75. szám

4 főWMifyff

1961. szeptember 17.

Fellépés előtti próba a „szakértők“ előtt

\7érbeli szurkoló vagyok. Bár so ” hasem futballozhattam két bal lábam miatt, mégis imádom ezt ; sportot. Szurkolok! Ehhez tudvalevő leg csak jó torok és „gyenge idegek' szükségesek. S e követelményeknél megfelelek. Csakhogy... Igen. Mi tegyek most? Este a televízió kitűní labdarúgó-mérkőzést közvetít... s ér itt állok Ragyolc kellős közepén. Idegen helyen kihez szemtelenkedjen be. Hisz magam is jól tudom, menynyire szívesen látott vendég az efféle Ragyogó ötletem támad. Erre igazán hamarabb is rájöhettem volna. Elnézek a népművelődési otthonba, Hátha! Próba: szerencse. Van még vagy félóra idő a kezdésig, addig csak odatalálok.

Egyemeletes, szép külsejű, mutatós épülethez érek. Nyakamat rá, hogy ez a népművelődési otthon. De... Várjunk csak? Nem, ez nem lehet. Ekkora hatalmas kocsma? Hisz akkor én nem Ragyolcon vagyok. Mert ha e? vendéglátóüzem, a nagyságának megfelelően legalábbis egy fővárosi zenés mulatónak kell lennie. Elsétálok előtte egyszer, kétszer; bepillantok. Hm, hm. Ha jól látok, akkor odabenn söröznek, boroznak. Megjegyzem, ha jól látok. De a fülem az csak nem csal. Mert a kiszűrődő hangok „valódi“ kocsmazaj hatását keltik. Gyerünk csak beljebb. Ügyis megszomjaztam. A cigarettám is fogyóban ...

Nem valami tágas helyiség. Egy lépcsőfeljáratot, jegyeladáshoz szükséges kis fülkét, ablakocskával, egy nagyobb termet sejtető ajtót fedezek fel. Megkérdek egy söröző bácsit:

— Tessék csak mondani, bácsi ez ... ez itt, szóval ez itt — nagyokat nyelek — ez itt kocsma?

— Nem, dehogy. Van nekünk kocsmánk is elvtárs — feleli a bácsi természetesen —; ez itt a kultúrház.

Megköszöntem a felvilágosítást, félrébb álltam. Ezek után mondja nekem valaki, hogy nincsen jó ösztönöm. Megéreztem, hogy ez népművelődési otthon. Meg én! Még akkor is, ha a látszat, az első benyomás félre akart vezetni. Még akkor is!

— Srácok, kezdődik a meccs! — süvölt le egy szőke legény a lépcsőkről.

Nekem ez persze elég ahhoz, hogy a világ legtermészetesebb módján felballagjak az emeletre, s helyet foglaljak a televízió képernyője előtt, ahol majd pár perc múlva a fekete

Uú iítu rMis hírdis

♦ Goya több ismeretlen alkotása került kiállításra Madridban. A képeket IV. Fülöp palotájában állítják ki.

♦ Ulan Bátorban kínai népművészeti kiállítás nyílt meg. A mongol főváros lakossága nagy érdeklődést tanúsít a kiállítás iránt.

♦ Szeptember 1-től jelentősen felemelték a jegyek árát az osztrák színházak, köztük a bécsi Opera is. Az Operában például eddig 100 schilling volt a legdrágább jegy ára, most 140 schilling.

♦ „Az Ukrán Kommunista Párt vázlata“ címen adott ki jelentős művet az Ukrán Állami Politikai-Irodalmi Könyvkiadó. A mű a munkásforradalom és az azt követő kommunista építés korszakát ábrázolja.

♦ Szarmata-kori kőedény-maradványokat találtak Magyarországon Orosháza közelében.

♦ Nemzetközi atomfizikai értekezlet kezdődött Salzburgban. A tudományos találkozón a világ minden részéről mintegy 500 tudós vesz részt.

Ragyolci kérdőjelek

~ ^ iuujicic íxicy-kezdődik a mérkőzés. Mindenesetre addig is szétnézek. Gyönyörű berendezés. Ez bizonyára a klubterem. Asztalkák, székek, hatalmas vitrin, különleges kivitelben, úgyhogy a televízió a gramofonos rádió is helyet kapjon rajta; újságok, képeslapok tömkelegé, könyvek. Ez már döfi! Lám csak, a ragyolci fiataloknak bezzeg van hol szórakozniuk. Minden szabad idejüket itt tölthetik. Izmos, erős ember lép be. Igazít a készüléken, ezt-azt helyére tesz. Ez biztosan a népművelődési otthon vezetője. Persze, hogy ő az. Hiába, ma szerencsés napom van. Bemutatkozunk.

— Jó lenne, ha egy kicsit elbeszélgethetnénk — javasolom, s már az a borzasztó ötlet is megfordul a fejemben, hogy feláldozom az első félidőt.

Erre azonban nincs szükség. A népművelődési otthon vezetőjével a mérkőzés után találkozom újra, s most már minden nyugtalanító körülmény nélkül beszélgethetünk.

— Arról szó sincs, szép a művelődési otthon — válaszol kérdésemre. — De hát ez itt elöl. Való ez?...

Hát igen. A népművelődési otthonban rögtönözött kocsma sok gondot okoz. Az ittas ember elveszti az eszét. Rongálják a berendezést, hőrögetnek stb., stb. Miért nem szüntetik meg ezt az áldatlan állapotot?

A szerződés... Az pedig az év végéig szól. A Jednota dolgozói viszont gondolkodhatnának egy keveset a helyzeten. Mégiscsak ízléstelen dolog népművelődési otthonból kocsmát csinálni. Holott ők is tudják az irányelvet: népművelődési otthonokat a kocsmákból?

A fiatalok kerülnek szóba. A népművelődési otthon vezetője keserűen panaszkodik. Nem megy. NemJ Nem! Nem! A fiatalság Füleken dolgozik, húzódoznak a szövetkezettől. Mivel pedig ők munkahelyük által már nem „falusiak“, a kulturális életről is megfeledkeznek, illetve azt állítják, hogy ók az üzemben fejtenek ki kulturális tevékenységet. Ez még csak a rendjén lenne, ha úgy lenne. , De nincs úgy. A füleki zománcgyár ■ CSISZ-funkcionáriusai bizonyíthatják. : Nagyon nehéz a falusi fiatalságot, fő- ] leg a fiúkat bevonni a kulturális i munkába. Miért ? Azért, mert ők állí- ; iólag a falujukban kötelesek előmoz- , dítani a kulturális forradalom ügyét. ; Ugyan akad olyan is, aki az üzemben - nagyon szépen bekapcsolódik a mun- ] kába, de hát ezek a fiatalok mentik . meg az otthoni helyzetet is. j

—Valóban gyönyörű labdarúgó- ; pályánk yan, stadionnak is beillik — ] „panaszkodik“ tovább a népművelőíési otthon vezetője. — S mintha j äz ördög bújt volna beléjük; amióta ; mindenük megvan, öltözők, mezek, ] ;dző, hanyatlik a labdarúgás. j

Tehát íme a vádak:

A fiatalok húzódnak a szövetkezet- ; :ől. Nem törődnek a falu kulturális i

életével, nem kapcsolódnak be a tömegszervezetek munkájába, a pártiskolát sem látogatták, szabad idejüket kocsmázással, kártyázással töltik el.

Nem kell tanúkat hívni, hogy mindez beigazolódjék. Elég este végigsétálni a faluban. Betekinteni a gyönyörűen, úgy is mondhatnék - irigylésre méltóan — berendezett népművelődési otthonba. Igaz, ott vannak a fiatalok. Szó sincs róla. Csupán jobban szeretnék, ha inkább a belső és fölső termekbe vonulnának. Mondjuk, színdarabot próbálni, könyv-vitát rendezni, táncot gyakorolni, sakkozni, zenét hallgatni, énekkart szervezni, stb.

Felmerül azonban a kérdés: miért nem teszik ezt? Hisz szüleik csak nem küldik őket inni? A falu vezetői szintén azon fáradoznak, hogy eltérítsék őket a kocsmától. A legnagyobb baj talán az, hogy a gyengélkedő ragyolci szövetkezetben sehogy sem találják meg a helyüket a fiatalok. Itt már gazdasági probléma előtt állunk. Hiába, mégiscsak ez mindennek az alapja, ez határozza meg falvaink kulturális fejlődését is.

A ragyolciak is bizonyára ismerik azokat a módszereket, amelyek a szövetkezetek sikeres gazdálkodású- , hoz vezetnek. Naponta olvashatnak róluk a lapokban, hallhatják a rádió- , ban. Az biztos, hogy az ilyesmi nem 1 megy egyszerre. Viszont az első lé- ‘ péseket már régen meg kellett volna tenniük. Rendet teremteni, de sürgő- ; sen, a szövetkezet háza táján. Amenynyire a körülmények megengedik, , gépesíteni kell a termelést. Minden téren haladó munkamódszerek bevezetésére kell törekedniük, ha azt ; akarják, hogy szövetkezetük — nem is hiszik, milyen rövid időn belül — a fejlődés útjára lépjen. Szakembe- , reket a szövetkezetbe! Minél több szakembert! Ha ez megtörténnék, bezzeg nem jelentene problémát a ' fiatalság Ragyolcon. A szövetkezet ) erősödnék, izmosodnék.

• •

Ö

ssze kell fogniuk a falu vezetői- j nek. A helyi pártszervezet, l. amelynek soraiban valóban tapasz- í talt, régi párttagokat találunk, bizo- I nyára tudja, mit kell az adott eset- l ben tennie. 'Sokat, nagyon sokat kell S törődni a fiatalokkal. Itt nem az z anyagiakra gondolunk. Nevelni kell. I A céltudatos nevelés, amelynek első- > sorban a szülői házból kell kiindulnia, r, végül meghozná a maga gyümölcsét. S Minden halogatás nélkül fel kell erő- ^ síteni a helyi CSISZ-szervezetet. Ön- ó tudattal kell felvértezni a fiatalságot, r Sajnos, a falu két pártra szakad. A & helyi nemzeti bizottság titkára mer- (j jen hozzányúlni a kényes helyzethez, r Ragyolcon mindenki fogjon össze — í a falu lakosai és vezetői — a fiata- £ lók érdekében. Lehetőség van, kor- (’ látlan. Mi kell még? í

A kérdésre a fentiekben találhat- L ják meg a feleletet. Tenni kell, akar- ? ni kell! Polák Imre 2

VILÉM ZÁVADA: SS

rr . £Í

Őszi színekben 1

•V7

Hallod, vad táncát a szél már hogy járja? £?

Miként lampicnos-menete a jóknak, rőten távoznak napjaink, és rárak a fagy béklyókat lassanként a tájra.

Látod, az erdő már milyen vörösölö? ^

Így vágyunk is most mind bíborrá válik és kacsjaival kapaszkodik váltig,

épp úgy, miként a tűzpiros ebszőlö. yj

MILAN LAJClAK:

Grúziái ősz §

Grúziái ősz, tajtékos Aragvi,

a nyár emlékeit lassan sírba kell rakni. ' ^

Összebújunk, a hegyekből hull, hull a hideg, on

a bódéban az eb nyüszít, a völgyben a szelek.

A kaukázusi szédítő úttal tele -még tested, véred - P* omladozó őrtornyok, tört cserepek, öszvérek, koszáli sasok jészke, ősrégi ballada.

A jorró kályhának hamvad már a parazsa.

Összebújunk, a hideg hull, hull szüntelen.Gazdánk saslikot tesz elénk friss ürömlevélen.

(Fügedi Elek fordítása)

A színjátszás a népművelés egyik leghathatósabb legelterjedtebb formája falvainkon. Talán nincs olyan falu, ahol évente egy vagy több színművet ne mutatnának be a különböző tömegszervezetek. A színjátszás szerelmesei alig várják a hoszszú őszi, téli estéket hogy újból összekovácsolódjék a régi kollektíva és megkezdődjenek a próbák. Sok-sok hosszú, éjfélbe nyúló estét töltenek el próbálással, vitatkozással a színjátszó csoport tagjai, fáradhatatlan rendezőjükkel az élen, amíg kitűzhetik a boldog napot, amikor is a színjátszók és a közönség szüretelhetik az érett gyümölcsöt.

Ez a gyümölcs azonban nem mindig érett, friss, egészséges. Néha bizony fanyar, s mind a nézők, mind a színjátszók félrehúzzák a szájukat. Kezdődik egymás okolása: „Azért, mert te nem játszottál jól, mert ez és ez nem járt rendszeresen próbára, a rendező volt gyenge, és főleg a színmű volt rossz.“ Nagyon kevés együttesnél vetődik fel így a kérdés: „Vajon helyes volt-e, hogy erőnket meghaladó színművet tűztünk műsorra? Vajon milyen közel áll a színmű témája a falusi dolgozók életéhez, problémáihoz? Vajon a színjátszó saját szemében meg tudja-e eleveníteni az életet? Vagy talán ott volt a hiba, hogy az alig párszáz lakost számláló falucskában a CSISZ is, a CSEMADOK is, esetleg a tűzoltók szintén külön színművet tanultak be, s így szétforgácsolódtak az erők és minden fellépés alacsony színvonalú, művészietlen volt?“ Ahol már így boncolgatják a sikertelenség okát, jó úton járnak, és ott még sok babér terem a színjátszó együttes számára. Ezek az együttesek rájönnek arra is, hogy

a haKói'MaL' a eik-ewnak a rPÍ+líriatns

Miiven színmüvet válasszunk?

színjátszás az alapja, illetve a színmű jó megválasztása, de nem feledkezhetünk meg a szervezetek közötti egyetértés, a közös munka és a művészi színvonalra való törekvésről sem.

Aki jól ismeri a falusi színjátszó csoportok munkáját, azt is tudja, hogy a színmű megválasztása rendszerint a rendezőtől, a rendező politikai fejlettségétől, hovatartozásától függ. Azt is jól tudjuk, hogy a külön dramaturg a falusi színjátszó csoportjainknál ritka, mint a fehérholló. Természetesen, így színjátszó csoportjainknak dramaturgiai tervük sincs.

Ki legyen vagy kik legyenek tehát, akik a színművet kiválasztják és milyen színművet tűzzenek műsorra a falusi színjátszó együttesek? Semmi esetre sem egy ember vagyis a rendező. Jó azt megbeszélni a pártelnökkel, a CSEMADOK és a CSISZ vezetőségével, a helyi nemzeti bizottságon, illetve minél szélesebb kollektívában. A színmű megválasztásakor töb oldalról kell mérlegelni a falu problémáit. Vajon hol szorít legjobban a csizma? Milyen a szövetkezeti demokrácia? Tudatnak-e mindent a tagsággal, ami a szövetkezetben történik? Milyen a munkafegyelem? Milyen a falu viszonya a cigány származású polgárokhoz? Vannak-e a szövetkezetben, akik görbe úton szeretnének vagyont harácsolni?

A falusi dolgozók rohamos gazdasági, politikai és kulturális fejlődése folyamán napról napra összecsapnak a maradi nézetek a haladóval, az újjal. A színpadról kell megmondanunk

■ a haladás híveinek, hogy jó úton jár■ nak, s hogy ezáltal még bátrabban i törjenek az új, a haladó felé, viszont

meg kell mondanunk, ki kell gúnyol- I nunk a maradiak káros tevékenységét is, s ezáltal a középutat keresők is i tisztában láthatnak majd. „Gyökerek , a viharban“, „Mikor a hárs virágzik“,

■ „Mi is emberek vagyunk“, „Szembe fúj a szél“, „Szivárvány“ és még sok

; mai témájú színmű fejtegeti művészi tollal társadalmunk előbb felsorolt problémáit.

Z a r u d n i j „Szivárvány“ című színműve mesterien íyúl hozzá egy régebben nagyrabeesült kolhozelnökön keresztül a megcsontosodott, a haladással lépést nem tartó kolhozelnökhöz, aki előbb-utóbb elszakad a tagságtól és akaratlanul is a fejlődés kerékkötőjévé válik. A „Szivárvány“ tagsága soká hallgat, soká tűr, végül megmozdul és új elnököt választ. Ezt Zarudnij elnöke nem bírja elviselni; fiatal lányai tiltakozása, jóakarói kérésének ellenére álnok vejéhez költözik a malomba. A fiatalok egy ideig tűrnek, de soká nem lehet őket a kőfalak közé szorítani. A szerelem, a fiatalos tenniakarás kiragadja, visszaviszi őket az életbe. Velük együtt otthagyja kapzsi férjét, a molnárt a volt kolhozelnök legidősebb lánya is, és a vetélytárs, az új kolhozelnök felesége lesz. Az öreg először magába roskad, majd később titokban látogatja a kolhoz földjeit, végül otthagyja becstelen vejét és visszaindul az életbe, a kolhozba, ahol szívesen várják. A kitűnő színmű a haladás, a tiszta szerelem, az ifjúság élniakarásának művészi rajza.

K á k o s vígjátéka a „Szembe fúj a szél“ az önkényeskedő, harácsoló szövetkezeti vezetőket pellengérezi ki. A fiatalok a sarkukra állnak és véget vetnek a rossz módszerü vezetésnek, az önkényességnek. Kákos éles tollal, a szatíra fegyverével rengeteg mulatságos helyzetet teremtve oldja meg a falu legégetőbb problémáját.

Minden felvetett gondolatomra tudnék színdarabot tanácsolni, de ez rövid írásomban lehetetlen. Ezt a feladatot a néhány hét múlva megjelenő műsorfüzet oldja majd meg.

Talán sokan közbevethetnék: miért csak a mai témájú színmüveket játszszák? Dobjuk el talán a klasszikusokat? Nem, ezt senki sem akarja, hogy a továbbiakban színjátszó csoportjaink ne játsszák a klasszikusok müueit. Viszont meg kell érteni, hogy a kommunizmus küszöbén állunk, a gyors gazdasági fejlődéssel lépést kell tartania az új típusú, kommunista ember formálásának, s ezt, a legfontosabbat segítik a mai témájú színdarabok. E nemes cél érdekében a CSEMADOK, a CSISZ, valamint a művelődési otthonok közös harcba indulnak: a magyar falusi színjátszó együttesek részére megrendezik a „szocialista dráma fesztiválját“, s e nemes vetélkedésben minden színjátszó csoport részt vehet. A legjobbak pedig ott büszkélkedhetnek a szemlét befejező országos fesztiválon.

Az elmondottakat összegezve: a

színjátszó csoport biztos sikerének záloga a színmű helyes megválasztása, a rendező odaadó, hozzáértő munkája és nem utolsósorban a legjobb erők összefogása, a színjátszás örök szerelmeseinek önzetlen, fáradtságot nem ismerő munkája.

Tóth Dezső