Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-09-13 / 74. szám

Az őszi napsugár szelíden ragyogja be a szorgalmas szövetkezeti tagokkal teli határt. Az ipoiykeszi szövetkezetesek minden órát kihasználnak a termés betakarítására. A gazdasági udvaron is meggyőződhetünk róla, hogy itt jő munkával fogadják az őszt. A talajegyengető épp az utolsókat simítja a silógödrök tetején. Belá József a szövetkezet könyvelője megjegyzi, hogy 250 köbméter silókukorica már a helyére került. Utána a trágyalével átitatott földet túratják halomba.

— Talán ezt is felhasználják komposztkészítésre? — kérdem Klinkó István mezőgazdászt.

— Természetesen. A talaj humusztartalmát 1150 köbméter komposztta! javítjuk fel. A talajerő fokozására nagy gondot fordítunk. Az őszi vetések alá hektáronként legkevesebb 3,5 mázsa műtrágyát szórunk el.

— Ha már itt tartunk: hogyan haladnak az őszi munkákkal?

— A gabonafélék alá a vetőterület felét már megszántottuk. A repce után földbe került a rozs is. Traktorosaink jó munkát végeznek.

— A gabonafélék hektárhozamát új büzafajtákkal is emelhetik. Milyenek a tapasztalataik ezen a téren?

— Nem akarunk többé alacsony hektárhozamokat. A talajerő fokozásán és a jó agrotechnikán kívül az új búzafajtákat is meghonosítjuk. Csak K o s ú t i búzát vetünk, ezenkívül 5 hektár puhabúzával is kísérletezünk.

Az előzetes párbeszéd is megmutatta, hogy a betakarítási munkák jó! mennek és a jövőre is gondol a szövetkezet vezetősége. A gazdasági udvaron Gyurkovics János és Torma József már a burgonyát vermelik. Szaporán dobálják a földet.

— „Akkordba“ dolgozunk — mondja nevetve Gyurkovics János.

A burgonyatáblán csokornyi aszszony szedi a gumókat. Huszárné, Lednickiné, Valuszné; idősek és fiatalok egyaránt szorgalmasan dolgoznak.

— Negyvenen kezdtük a munkát. Most egy kicsit megfogytunk — mondják többen is -, de reméljük, hogy holnap már többen leszünk. Igyekszünk, hogy minél előbb, mielőtt még be nem áll az esős idő, befejezzük a munkát.

A másik táblában Zsiika János és Ivanics Pál traktoros már a burgonyaföldet szántja vetés alá.

— Idén sokkal jobban megy a munka, mint tavaly — állapítja meg örömmel a mezőgazdász. — Telik is a közös raktár. Burgonyából 180 mázsás hektárhozamot is elértünk. A takarmányalapra 10 vagont juttatunk.

Nem messze a magherét hordják.

— Milyen termést várnak? — érdeklődünk.

A mezőgazdász elgondolkodik, és mosolyogva mondja:

— Számításom szerint 45 mázsa heremagunk lesz. A feleslegért jó pénzt kapunk.

— Mennyi a szálastakarmányuk?

Belá Józseffel, a szövetkezet könyvelőjével gyorsan számolnak.

— Tizenkét kazal van összesen, ebből 3 lóhere és 2 lucerna. Súlyra 36 vagont teszi ki. Egy darab szarvasmarhára jóval több mint 10 mázsa széna jut egy évre. Ehhez még hozzájön a 10 hektár őszi keverék is, amit majd tavasszal kaszálunk.

Minden oldalról megvizsgáljuk a takarmányalapot. Ha a szemeskukorica-termést is hozzászámítjuk, szemestakármáriyunk is lesz elég. Régen volt ennyi jő minőségű .szálastakarmánya a szövetkezetnek. A következő gazdasági évben tehát van mivel indulni. Az állattenyésztés azonban még mindig nem érte el a kellő szintet.

A szövetkezet 405 hektár földet művel. Ebből 236 hektár szántó, 115 hektár rét és 54 hektár erdő. Marhaállományuk ezzel szemben még mindig csak a 200 darab felé közeledik. Majer Vince, a szövetkezet zootechnikusa bizony kissé szomorúan állapítja meg, hogy az év végén 14 tehén hiányzik majd a tervezett állományból,

— Szép a tehénállományunk, az istállőátlag most tehenenként napi hat liter — mondja a zootechnikus. — Am ezzel az eredménnyel csöppet sem vagyunk elégedettek.

A tejelékenység tényleg nagyobb lehetne. A járási nemzeti bizottság instruktora is javasolta már, hogy a gulyások külön fejjék a tejet és a termeléstől függően kapják a munkaegységet. Sajnos, még ezt eddig nem vezette be a szövetkezet vezetősége. Pedig ez minden szövetkezetben bevált.

A fiatal szövetkezet biztatóan indul az új gazdasági évbe. Az eladást is teljesítik. Sertéshúsból még 10 mázsát terven felül is adnak. A szövetkezet könyvelőjével meghányjuk-vetjük a pénzügyi tervet is. Egymillió 133 000 korona az évi bevétel terve. A várható bevételek szerényen számítva is meghaladják ezt a tételt. Egy munkaegységre 8 korona előleget adnak és még 8 korona osztalék jut.

Az ipoiykeszi határjárás, s a szövetkezet vezetőivel és tagjaival folytatott vita megmutatta, hogy a közös gazdálkodás életében döntő fordulat várható. Már most, az őszi munkák idején megteremtik a jövő évi bő termés alapját és ha a meglevő takarmányalapot szakszerűen etetik fel, az állattenyésztésből még nagyobb hasznot várhatnak. Joggal mondhatjuk, hogy Ipoiykeszi is előrelép.

Bállá József

Amii lehet, géppel

A nyugat-szlovákiai kerület cukorrépatermesztői ez évben további száz német gyártmányú E — 710-es répakombájnt kapnak. Ez a gép a kiszedett, megtisztított és lefejelt cukorrépát sorokban hagyja maga után, s ezzel a sorral párhuzamosan, szintén sorokban, a levágott répafejeket gyűjti.

A sorokba rakott ■ cukorrépát azután a T-272-es rakodóval szedik fel és rakják tehergépkocsira. A rakodót az RS — 09 szerszámhordozóra szerelik. A rakodónak külön terelőtengelye van a répatestek, s külön a répafejek felszedésére és rakodására. (1. kép)

Erik a szőlő a ladmóci szövetkezetben

A csehszlovák gyártmányú SCZ-1 kombájn a cukorrépát halmokba rakja. Ezeket a halmokat hidraulikus rakodóval szedik fel, amelyre a markolókanál helyett kosarat szerelnek. Az NUJN —100-as jelzésű rakodó saját, 320 kg teherbíró képességű alvázzal rendelkezik. (2. kép)

A cukorrépabetakarítás gépesítését elősegíti a szilonhálók használata is. A cukorrépaföldeken megfelelő távolságokban szétteregetik a hálókat, s a répát fejelő és tisztító dolgozók a megtisztított répát egyenesen a hálóra gyűjtik. Majd jön a trágyarakodó, amelynek vázára rákapcsolják a hálót, és az egész répahalom egyszerre, pillanatok alatt a pótkocsira kerül. (3. kép) -du(Fényképezte: B. Dusek)

nem lesz könnyű a dolgod — szólítjuk meg a Komáromban, néhány évvel ezelőtt végzett jiatal zootechnikust. — Hogyan próbáltok kievickélni ebből a rózsásnak éppen nem mondható helyzetből?

— Megragadunk minden lehetőséget, hogy a takarmányalapot valamiképpen többítsük. Van 640 hektár kukorica —> a háztájival együtt —> ennek a szárát mind lesilózzuk.

A tardoskeddiek leleményességét bizonyítja az is, hogy a 11 hektáros halastó — amely a nagy szárazság következtében kiszáradással jenyeget — halállományának megmentése végett kutak fúrását forgatják a fejükben.

— Ha fene fenét eszik is, a halakat nem hagyjuk elpusztulni — fogadkozik Bogyó elvtárs.

— De az állatállománynak is előteremtjük a kosztját, a fekete föld alól is — így a mosolygósképü, zömök termetű zootechnikus. — Még a szűkös kukoricatermés ellenére is!

A 3333 hektár föld gazdái, az újarcú milliomosok egyemberként vallják: „MEGMENTJÜK, — ELŐTEREMTJÜK!!“

Nádszegi Kovács István

A 3333-aso

valódi tényállás, hát gyerünk ...

ÉPPEN TELEFONÁLT AZ ELNÖK. Dolgavégeztével kezetráztunk, s minden köntörfalazás nélkül a tárgyra tértünk.

— Ügy értesültünk róla, hogy itt, maguknál már elvermelték a silókukoricát.

A szövetkezet fókormányosa erre olyan képet vág, mintha nem értené az egészet. Majd észbekap.

— Levágtuk, az való igaz, de a vermelés dolgát a jószág végezte el a maga módján — szólott ilyenformán a felelet.

Erre aztán mi képedtiink el, jól megnézve egymás ábrázatját.

— A jószág vermelt?

— Sajnos ... a jószág

— sóhajtozott az elnök

— felfalta frissiben. Mindet!

- Hát ez meg hogy lehet ? — hitetlenkedünk.

— Hiszen az temérdek zöld eleség lehetett.

Egy zömök, mosolygósképű fiatalember már nem tudta tovább türtőztetni a beszélhetnékjét.

— Ott kezdjük, hogy meg se nőtt. A szárazság földhöz nyomta, ki sem kalászolt. Mit tehettünk

mást, mint egy hónappal ezelőtt megkezdtük a feletetését.

— A zootechnikusunk - mutatta be a fiatalembert az elnök, majd tovább gombolyította a beszéd fonalát.

Elújságolta Bogyó Géza elvtárs, hogy a huzamos ideig itt vendégeskedő aszály ellenére kifogástalanul jó a magheréjük, amely 75 hektárnyi, és az átlagosnál jóval magasabb hektárhozamot várnak. Kettő-kettő és fél mázsa helyett négyet. A vöröshere már gyengébb, 120-150 kilót mutat hektárja. Ez ugyanolyan nagyságú terület.

— Nagyon kell a vetőmag, mert a tavasszal kiszántott 200 hektár herét nem nélkülözhetjük. Vetni kell helyette, mégpedig többet a kiszántottnál — mondotta nyomatékkai a szövetkezet elnöke, majd hozzáfűzte, hogy a magnak meghagyott vörösherét rendre vágták és kombájnnal csépelik ki — azaz, kétmenetes módszer érvényesül, ami nagyonis helyénvaló.

Üjra visszakanyarodtunk az előbbi témához, a takarmányhoz.

— Marsovszky elvtárs,

Ahol a Bodrog délkeletre fordul, s kilépni készül a rónaságra, ott fekszik Ladmóc község. A sziklás, köves dűlőket járva, azt hinné az ember, hogy valahol a karsztos vidéken jár, mert a község határának jó része ilyen jellegű.

Halász Gyulával, a szőlőtermesztési csoport vezetőjével a szőlőhegy felé tartunk. A község már régi szőlőtermesztési múltra tekint vissza. A Bodrogszerdahely felé vezető út szélén levő „Rossz pincék“-ben valaha boroshordók terpeszkedtek. Halász elvtárs útközben elmondta, hogy a szőlővel 1938 óta foglalkozik. Eleinte a gróf Andrássy-féle szőlőben mint szőlőmunkás dolgozott. A különböző tanfolyamok elvégzése után a ladmőci EFSZ tagsága megbízta, hogy szőlőt telepítsen a kiváló talajú és fekvésű Zslró-alji dűlőben. A szőlőhegyen újabban gyümölcstelepltés is folyik. Három hektáron telepítenek alma- és körtefát.

Beszélgetés közben lassan kiértünk a szőlőhegyre. A vincellér már érett szőlővel kedveskedett. A szőlőt szemelgetve aztán már miről is lehetett volna szó, mint a szőlőtermesztésről, a tervekről, eredményekről.

A szőlő telepítéséhez öt évvel ezelőtt fogtak, kezdetben csak a régi, hagyományos módon, sürűsorosan. Ekkor még a szőlőfajtákkal szemben sem voltak igényesek, mert Izabella, Delaware, Othello voltak azok a fajták, amelyekkel betelepítették az első hektárt. Az új telepítésen már meglátszik a korszerű szőlőtelepítési forma, mert a sorokat 170X130 cm-re rendezték. Ez a telepítési forma nagyon sok előnnyel rendelkezik. Géppel művelhető, be lehet vezetni a gépi permetezést, s ennek alapján természetesen a kordonmüvelést, amely szakavatott szőlészek szerint majdnem 50 %-os eredménytöbblettel jár.

Ha mérlegre állítjuk az elmúlt éveket eredmény szempontjából, a következő kép tárul elénk:

Az első három évben telepítési munkálatok folytak. Valamirevaló termést csak a múlt esztendő hozott. A tavalyi eredmény 35 hl volt. Idén ennek a többszörösére számítottak, de a szőlő 80 %-os jégkárt szenvedett, amelynek következtében az évi bevétel körülbelül csak a 40 000 koronát éri el.

Az elkövetkező években aztán már teljes hozamra számíthat a szövetkezet tagsága. Az új telepítésen Rizling, Hárslevelű található.

— Nagyszerűen beváltak ezek a fajták — mondja a csoportvezető. — Tavaly a must cukortartalma, amikor mindenütt alacsony volt a cukortartalom, elérte a 16 — 17 fokot, ugyanakkor a tokajhegvaljai szőlő cukortartalma alig haladta meg a 11 fokot. Jelenleg vizsgálják szakmailag, hogy a község határát felveszik-e a tokajhegyaljai körzetbe. Előzetes kivizsgálások szerint a talaja, az éghajlata, valamint a bora hasonlatos a hegyaljaihoz, s így nemsokára a ladmóci szövetkezetesek is büszkén mondhatják, hogy tokaji bort termesztenek és isznak.

Már teljes lendülettel készülődnek a szüretre. Ezt bizonyítják a borház előtt javításra és kénezésre váró taposőkádak és hordók.

— Jelenleg a szőlészeti részleg nehézségekkel küzd a felszerelést és a gépesítést illetőleg — sóhajt a csoportvezető. — Pedig kellene egy modern robot-kistraktor, s ennek segítségével nemcsak a kapálás, de a permetezés is kevesebb munkaegységet emésztene fel. Közeledik a szüret, és sehol egy nagyobb begyüjtőkád, vagy sajtoló, de még a puttony is kevés. Szükség lenne egy szőlődarálóra is, motoros meghajtással. De reméljük, hogy a hiányzó felszerelést a szövetkezet vezetősége mielőbb

biztosítja, mert ezek nélkül nem sokra haladunk.

Halász Gyula a szőlőmpnkásokkal elégedett. Itt is a munkaerőhiány a legnagyobb probléma. A legodaadóbb dolgozók, akik szinte szerelmesei a munkának, id. Katona Mihály, Tóth Imre bácsi és ifj. Bodnár Lajos. A fiatalok közül is számosán akadnak, akik a szőlőtermesztési részlegen dolgoznak. Ide tartoznak elsősorban Kovács Béla, aki a múlt évben végezte el a szőlöskei szőlészeti-borászati mesteriskolát, valamint Katona Istvánná és Katona Margit.

Amire befejeztük a beszélgetést, lassan este lett. Elbúcsúztam tehát Halász elvtárstól, valamint ettől a festői, igazán tokajinak tűnő szép tájtól, miután vidám szüretet és minél zamatosabb bort kívántam a csoportvezető által a ladmóci szövetkezet egész tagságának.

Szombathy László

NÉGY EGYFORMA SZÁMJEGY, egymás mellé koppintva. Ám elég ahhoz, hogy egy közös gazdaság birtokának terjedelmét kifejezze. Meg arra is jó, hogy a szóbanforgó közösség valamennyi tagja ráismerjen, róluk van szó, senki más emberfiáról.

Mert akár hiszi valaki, akár nem, ennyi hektár földet vallhatnak magukénak. Öt száztizenhat an! Azaz, ennél többen, mert a családtagok ebbe nincsenek beleszámolva, akik ugyancsak dolgoznak a közösben, ha nem is mindennap.

Elöljáróban annyit: az érsekújvári járáshoz tartoznak. Ám nem az udvardiak! Nagyon ritkán szerepelnek az újságban. A „nagyon ritkán" alatt esztendőket kell érteni.

Bosszankodott is az irodabéli ceruzaforgatók egyike:

— A nyáron is csak hitegettek bennünket, hogy benne leszünk az újságba...

Az igazat megvallva, mi is csak úgy csöppentünk ide, hogy a járáson szóba hozták őket, mégpedig avégböl, hogy már 152 hektár silókukoricát levágtak. Négy szövetkezet együttvéve nem silózott annyit kukoricából, mint ók. Szólok az utitársamnak, hátha ez a

a A kuchynai szövetkezet több mint 30 hektárnyi termőföldhöz jut azáltal, hogy a nyár folyamán csatornázással levezette a pangó vizet. Így a zsombékos, mocsaras terület jövő évben már savanyú fű és sás helyett kapásnövény, avagy takarmányféle teremhet. Képünk Viliam Hrdlovicot, a talajjavítási szövetkezet dolgozóját mutatja be csatornamélyítés közben. <Nádszegi Kovács István felvétele)

Őszelői disputa