Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-01-04 / 2. szám

Mezőgazdasági kutatók és újságírók .értekezése Megvalósítható feladat a Modrai Borászati Kutatóintézet igazgatója a szőlészet fejlődéséről és távlatairól beszélt. Huba A. mezőgazdasági mérnök pedig a kártevők okozta hatalmas veszteségekre hívta fel a hallgatók figyelmét. A kártevők minden évben elpusztítják a termés 15 — 20 %-át, s további 10 %-át pedig a raktárak­ban teszik tönkre. A vegyszerek hasz­nálata hatalmas értékeket menthet meg. A sajtókonferencián ezenkívül nagyon sok kérdés hangzott el, amely­re a tudományos dolgozók kimerítő feleletet adtak. (rn) Egy korszerű, gé­pesített mezőgaz­dasági üzem nem nélkülözheti a ZKS -3 jelzésű burgo­nyaszár kitépöt. Ez a Német Demokra­tikus Köztársaság­ban készült gép háromsoros és tíz óra alatt 5 — 8 hek­táron tépi ki (né­hány nappal a ki­szántás előtt) a burgonyaszárat. (Kép és szöveg: H. V.) Újdonságok a szovjet mezőgazdaságban Az ukrajnai Lvov városban új gép­pel kísérleteztek, amely hígtrágyá­zásra szolgál. Ez a berendezés két­kerekű gumiabroncsos gépcsoportból áll, amely lehetővé teszi a növények egyidejű trágyázását és művelését. Ez az eljárás négyszer olyan olcsó, mint a trágyázás többi módja. A gép egy óra alatt 3 hektárt trágyáz meg. Az SZKP KB decemberi ülésén elhatá­rozták, hogy legelőször a mezőgazda­ság legjobb dolgozói kapják ezt a gépet. Egyébként a Szovjetunióban összesen 400 különféle mezőgazdasági gépet gyártanak. az egyesített szövetkezetekben A Csehszlovák Mezőgazdaságtudo­mányi Akadémia szlovákiai tagozatá­nak tudományos dolgozói sajtókonfe­rencia keretében tárgyalták meg a szlovákiai sajtó dolgozóival a mező­­gazdasági termelés legfontosabb prob­lémáit. Az újságírók számtalan kér­déssel fordultak a tudományos dol­gozókhoz. A legtöbben arra vártak feleletet, milyen lehetőségeket látnak tudományos dolgozóink a harmadik ötéves terv feladatainak négy év alat­ti teljesítésére. A legfontosabb feladatokkal és le­hetőségekkel dr. Emil S p a 1 d o n professzor mezőgazdasági mérnök a Nyitrai Mezőgazdasági E'őiskoia rek­tora és a Csehszlovák Mezőgazdaság­tudományi Akadémia szlovákiai tago­zata növénytermesztési szekciójának elnöke foglalkozott részletesebben. Hangsúlyozta, ha a termelésben ér­vényre juttatjuk mindazt, amit tu­dunk és maradéktalanul eleget te­szünk a korszerű agrotechnika köve­telményeinek, akkor a harmadik öt­éves tervet négy év alatt sikeresen teljesíthetjük. A nálunk ismert és termesztett növényfajták lehetőséget nyújtanak nemcsak a harmadik, ha­nem a negyedik ötéves terv felada­tainak sikeres teljesítésére is. De az ötödik ötéves terv igényes feladatai már megkívánják, hogy növényneme­sítő állomásaink dolgozói új, az eddi­ginél még magasabb hozamú növény­fajtákat termesszenek ki. Továbbá rá­mutatott arra, mennyiben segíti elő a feladatok teljesítését a mezőgaz­dasági munkálatok széleskörű gépesí­tése. Főleg a gépesítés járulhat hozzá a legnagyobb mértékben a város és a falu közötti különbségek kiküszö­böléséhez. Az a célunk, hogy a me­zőgazdaságban is éppen olyan higié­nikus feltételek között dolgozzanak az emberek, mint az iparban, és a munkát két műszakban végezzék, méghozzá egy-egy műszak ne legyen hosszabb hat óránál. J. G u s p a n mezőgazdasági mér­nök, a Piesíanyi Növénynemesítő Ál­lomás igazgatója beszámolt az inté­zet eddigi eredményeiről. Az intézet kísérleti gazdaságának földjein a ne­mesített vetőmagokkal ^lért hektár­hozamok lényegesen túlszárnyalják a harmadik ötéves tervben előirány­zott hektárhozamokat. Például gabo­nából 42 mázsás, burgonyából 308 mázsás, cukorrépából 575 mázsás, borsóból 52 mázsás, szemeskukoricá­ból pedig 69 mázsás átlagos hektár­hozamot értek el. f. a h n f, meznnflzdasáni mérnök A prágai Kerületi Mezőgazdasági Tervezőintézet dolgozói a Kutná Horá-i járási pártbizott­ság és a járási nemzeti bizottság, valamint a suchdoli „Druzba“ EFSZ tagjainak bevonásával műszaki-gazdasági elemzést végeztek az említett szövetkezetben, amelynek alapján kidolgozták a mezőgazdasági épületek létesítésére vonatkozó érdekes tervet. ** _ Kiadja a Me?ö Firdíl is VUgardasSgi Minisztérium a MezőgazdasSgt Kiadóvállalatban - Megjaie-no tietehi* Kétszer - Szerkeszti a szerkesztőmé itsay - f-ószertresztfl Major Sándor — Szerkesztőség és kiadóhivatal: E&§49 Brat isIhvr Suvt.r. ifl - Telefon: fószerkesztfl 515*58, titkárság 501-00— Telefonközpont 545 91 fit 10 55(1-93 - Belső vonalak főszerkesztő helyettese- 636. mezőgazdasági osztály: 632, aglt-prop. f Wbw.tV! & u Bi& osztály 634. szakmelléklet 585 — Nyom.la a Polvgraflcké zévody o D-. Bratislava ul. Februárovéhr vifar«tya 6/d - Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata — Megrendelhet minden postahivatalnál és kéz­besítőnél - Előfizetési dH évente. 36.40 Kcs. K-10*1101 □ Az észak-amerikai nagy tőkés vállalatok haszna 1955-ben — az adók leszámítása után - 21,8 milliárd dol­lárt tett ki. □ A szív hozzávetőleg kinek-kinek az öklével egyenlő nagyságú. Mindenekelőtt korszerű istállókra és egyéb gazdasági épületekre van szükség, amelyeket gyorsan fel kell építeni. Ezeknek az istállóknak nem csupán a korszerű iStállőzás követel­ményeinek kell megfelelniük, hanem az állattenyésztés új technológiájának felhasználásával hozzá kell járulniuk a munka termelékenységének emelé­séhez és lehetővé kell tenniük a két­­műszakos üzemeltetést. Az eddigi típusok csak részben vagy egyáltalán nem tesznek eleget a követelmények­nek. Több helyütt nem tartják be a sor­rendet: a közösségi érdekek háttérbe szorulnak, ahelyett, hogy a előtérbe kerülnének. Az egyesüléskor személyi és helyi kicsiségeken rágódnak, szem elől tévesztve a legfőbb feladatokat. Fontos, hogy ezektől a hibáktól mi­előbb megszabaduljanak, s szilárd, gazdaságilag megalapozott nagy me­zőgazdasági üzemeket létesítsenek, ami majd lehetővé teszi a megfontolt beruházási építkezéseket. Először szakosítani a termelést! A járás irányelvei szerint a szövet­­kezeteseknek ki kell dolgozniuk az egyesített szövetkezetek termelésé­nek szakosítási tervét. Helyesen kell elosztani a növénytermesztés és az állattenyésztés feladatait, meg kell határozni, hogy a szövetkezeten belül melyik községben létesítenek gazda­sági központot. Csak ezután lehet a 'beruházási építkezések tervét kidol­gozni, amely a gazdasági épületeken kívül a kulturális létesítményeket és lakásépítkezéseket is magában fog­lalja. Többször felvetődik a kérdés; mek­kora gazdasági egységeket alakítsa­nak? Megállapítást nyert, hogy s répatermelési körzetben legcélszerűbt az 1200 hektáros termelési egység. Az ilyen kiterjedt gazdaság lehetővé te­szi a nagyüzemi termelést mind a növénytermesztésben, mind az állat­­tenyésztésben; elsősorban a szarvas­marhatenyésztésben és sertéshizla­lásban, valamint a baromfitenyésztés­ben. Az egyesített szövetkezetekben a szarvasmarhatenyésztés elsőrendű kérdés, úgyhogy a beruházási építke­­kezések is elsősorban a szarvasmarha részére szükséges istállók építésére vonatkoznak. Hol építkezzenek ezek a szövetkezetek? A suchdoli ^Druzba“ EFSZ példája azt mutatja, hogy a haszonállatokat egy központban összpontosítani több okból nem célszerű. Már annál is in­kább nem, hogy sok szarvasmarha és baromfi elhelyezése nagy területet foglalna le, ugyanakkor a már meg­levő épületek nagyrésze kihasználat­lan maradna. Az ilyen elrendezés nem teszi lehetővé a helyes munkameg­osztást sem. Az elemzés azt mutatta, hogy a gazdasági központban mindenekelőtt a fejősteheneket lehet összpontosítani majd, mégpedig egy közös istállóban és élletőben. A hízósertések elhelye­zését és a tyúkállomány kérdését a „Druzba“ EFSZ egyelőre nem oldja meg véglegesen, mivel számol a szom­szédos szövetkezetek csatlakozásával. Sertéshizlalást nagyüzemi módon! Az EFSZ-ek V. országos kongresz­­szusának vitaindító anyaga szerint az új sertéshizlaldák építésekor a nagy­üzemi termelés új technológiáját kell érvényesíteni, és 800—1300 férőhelyes sertéshizlaldák építése válik szüksé­gessé, ahol elegendő egy sertésgon­dozó. Erre már van követésre méltó példa: a Smiricei Állami Gazdaságban egyetlen sertésgondozó 2500 sértési hizlal. Természetesen, az új techno­lógia érvényesítésével. Ma már telje­sen nyilvánvaló, hogy 300 sertés, vagy 1000 — 2000 tyúk részére nem gazda­ságos az építkezés. A férőhelyek építésénél nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy min­den falunak megvan a maga sajátos­sága, s nemkülönben a községfejlesz­tési terve. Ezt mindenképpen figye­lembe kell venni az építkezéseknél (gondolunk itt nemcsak a gazdasági épületekre, hanem a kulturális, nép­művelődési és társadalmi célt szol­gáló épületek létesítésére). Nyitott, 384 férőhelyes tehénistálló A prágai Kerületi Mezőgazdasági Tervezőintézet dolgozói kidolgozták a „Druzba“ EFSZ számára az átjárós, takarmányfolyosós nyitott istálló ter­vét, amelyhez közös fejőház és ellető ként naponta 50 kg silóval számolnak. A szénjiidrátos silótakarmányt árok­silókban, a fehérjetartalmút pedig 6 méteres átmérőjű silótoronyban he­lyezik el. Az etetést reggel zöldtakar­mánnyal kezdenék, míg a silőtakar­­mányt este használnák fel, hogy az üzemeltetés a lehető legkönnyebb legyen. Az egyoldalú túltápláltság veszélyének elkerülése érdekében egyik nap szénhidrátos silótakar­mányt, másnap meg fehérjéset etet­nének, mindaddig, amíg be nem veze­tik a szénhidrátos silótakarmány fe­hérjékkel történő mesterséges ki­egészítését. A zootechnikai munka súlypontja az elletőben Kevés emberi munkára lesz szük­ség az új istállóban, miután a gépe­sítés elég jelentős helyet kap. így a zootechnikai munka súlypontja az ehetőre esik. Az ellető a szokásosnál aránylag nagyobb, ugyanis 96 tehén számára tervezték, amelyeket nyitott istállóban tartanak, hogy az istállózás módja ne változzék. A teheneket több csoportra osztják, mégpedig: fejős­Hol, mikor, mit és hogyan építsünk Nyitott istálló 100 üsző számára is tartozik. Ez az istálló 384 férőhe­­' lyes lesz. A teheneket 96 — 96 db-ból ' álló csoportra osztják. Minden cso­portot még kétfelé osztanak, úgyhogy t az alapegységet 48 fejőstehén alkotja. . Traktorvontatású önrakodó kocsi to­­. vábbítja a takarmányt az etetővá­lyúkba. Az etetővályú és az etetőhely < között a takarmányozás ideje alatt rekeszeket alkalmaznak; egy fejős­tehén számára 75 cm széles helyet jelölnek ki. A rekeszeket úgy osztják el, hogy a 48 tehenet gyorsan meg lehet kötni vagy szabadjára engedni. Tartóoszlopok nincsenek az istálló­térségében, az állása folyosó szintje alatt legfeljebb 15 cm-re van enyhén besüllyesztve. Tehát inkább olyan al­­mozásról van szó, amely 80-400 cm magasra emelkedik majd. A fejőstehenek szabadon mozoghat­nak; mindegyiknek körülbelül 3,5 négyzetméter helye van, s csak-ete­téskor kötik be őket. Kétrészes a fe­jőház; ez tulajdonképpen két kor­szerű fejőállás 16 fejőstehén részére. A fejőház és az istálló közötti rész fölött tető van. Alatta várótérség, amelybe egyszerre 48 tehenet be lehet hajtani. A tej üvegcsöveken jut az istállóból a tartályba. Minden takarmányt közvetlenül az etetővályúba adagolnak, mert a cso­portban levő fejőstehenek egyenlő termelékenységűek lesznek. A fejős­tehenekre fordított egyéni gondosko­dásról áttérnek a csoportos gondos­kodásra, ami önköltségcsökkentést jelent. Az istállóban 12 dolgozó végzi majd tennivalóját, két műszakban. Egy gon­dozóra tehát 32 fejőstehén jut, s a tehenésznek minden hatodik napja szabad. Egy fejőstehénre számítva az istálló építési költségéből 3870 korona esik, ami a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium által az 1961. évre jóvá­hagyott átlagnál sokkal kevesebb. A „Druzba“ EFSZ tervében tehenen­tehenek, vemhes tehenek, az elletőben levő tehenek és borjas tehenek. E módszer alapján minden fejős tehén négy hónapig lenne az elletőben. A borjakat kezdetben egyedileg istál­­lózák, azután ötösével, majd később tízesével. A borjúistállók könnyű anyagokból, például szolomitból ké­szülnek és déli oldaluk nyitott lesz. A növendékmarha-istállók építését is gazdaságosan oldják meg. Nyitott istállózást terveznek a részükre, ahol legalább 100 növendékállatot helyez­nek el. Ezeket csűrökkel kötik össze, amelyek takarmány- és alomraktárul Mi legyen a már meglevő tehénistállókkal ? Már rámutattunk arra, hogy a 100 férőhelyes tehénistállók egy egyesített szövetkezetek számára kicsinyek ah­hoz, hogy bennük a nagyüzemi tech­nológia érvényesülhessen. Mindamel­lett milliós értékűek, tehát nem lehet azokat kihasználatlanul hagyni, ezért a helyi viszonyoknak megfelelően alakítsuk át. A „Druzba" EFSZ ta­pasztalatai alapján az ilyen tehén­istállókat a beteg tehenek elkülöníté­sére vagy a hízómarha istállózására lehet felhasználni. * * * A szövetkezetek egyesítése a fejlő­dés új korszakát jelenti. Lehetővé válik az új munkamódszerek beveze­tése, a munka termelékenységének fokozása és az új élet kialakítása a falun. A mezőgazdasági építkezések tervezői részére is új, váratlan fel­adatok merülnek fel, hogy az istállók megfeleljenek azoknak az új követel­ményeknek, amelyeket a mezőgazda­­sági üzemek már a legközelebbi idő­ben támasztanak. A „Druzba“ EFSZ átjárós, nyitott tehénistállójának ter­ve az első kísérlet, amely a jövő fej­lődésének útját mutatja meg. •T. Parik . > TTetek óta vitatták a ,, faluban: miként le­hetne legcélszerűbben fel­használni a községfejlesz­­' ’ tési alapot. Kultúrház, • • mozi, orvosi rendelő már ,, van, épült az elázó évek­ben, a sportpálya építése is befejezés előtt áll; mi legyen hát a soron kö­•. vetkező lépés? ,, A vélemények megosz­lottak és a falu két párt­ra szakadt. Betonjárda­­‘ • pártiakra és trombita­,, pártiakra. ,, — Betonjárdákat épít­sünk — mondják az előb­biek —, mert egy kiadó­­' ■ sabb eső után akkora itt .. a sár meg a latyak, hogy nincs az a déli szél, amely <> egy héten belül képes ,, lenne felszárítani. Addig, amíg a trombita meglesz, a tűzoltózenekar szájhar­­' ’ monikán játszik. • > — Trombita kell! Ze­,, nekar kell! — zajongott a másik oldal. — Ha meg­tette ez a járda óseink­­° nsk, akkor tegye meg < > nekünk tarhonyásiaknak ,, is még egy ideig. Egyéb­ként is a szájharmonika ’ marhaság, mert hogy le­‘ '■ hetne azon eljátszani: • [ a tűsarkú cipők... Rezs­­nyák Marcsi vette az el­sőt hétfőn, szombaton már harminc nő tipegett hasonló kínok közt, ha­sonló cipőben, vasárnap délután kettőkor pedig a járda rekordidő alatt. Es micsoda járda! Elég volt ránézni, s az ember­nek nyomban sétálhatnék­­ja támadt... Az esőt meg kimondottan kívánták a tarhonyásiak — bárcsak „Recece, nem vagyok en kapitány", meg aztán mi lesz a szamárral, amelyet direkt azért vásároltak még tavaly, hogy húzza majd a nagydobot... Már-már úgy látszott, hogy a trombitapártiak győznek, amikor váratlan fordulat történt: színre­léntpk n rrnk nrn.7. hnan befejezett tény volt, hogy Tarhonyáson betonjárda épül... Es hozzáfogtak az épí­téshez. Azt ‘a munkát! A férfiaknak még a fülén is csöpögött a víz a nagy igyekezettől és úgy dol­goztak, ahogy az női ösz­tökélés nélkül el sem képzelhető. El is készült üröm az örömben esne már — hadd tapasz- 1 falnák ki maradék nélkül a betonjárda örömeit. Szerdán délben, azután az eső is megeredt. Es esett kisebb megszakítá­sokkal jó másfél héten át. Mondták is a járáson: „No, megvan a tarho­nyásiak öröme...“ Es ekkor kopogtak a járás ajtaján. Tíztagú küldöttség lépett be, Tar­­hányásról jöttek és azt kérték: tegyen már va­lamit a járás, hogy Tar­honyáson a kocsiutat is kikövezzék. A járás vezetői előbb elsápadtak, aztán felzú­dultak: — De hiszen, most kap­tak betonjárdát! A gumicsizmás delegá­ció előbbre lépett és meg­­lóbálva a kezükben tar­tott tűsarkú cipőket, így válaszolt: — Az igaz, elvtársak, de azóta azon közleked­nek a kocsik meg a mo-

Next

/
Thumbnails
Contents