Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-22 / 16. szám
Ä magyar nép szívélyesen üdvözölte Antonín NOVOTNY elvtársat A budapestiek ezrei fogadták a kedves vendégeket vasárnap este, amikor a rövaros ezer meg ezer lámpa fényárjában úszott, sok prágai jött búcsút vetinl Antonín Novotny elvtárstöl, a CSKP Központi Bizottságának első titkárától, köztársaságunk elnökétől, aki a testvéri Magyar Népköztársaságba utazott. Antonin Novotny elvtárs Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására látogatott a baráti országba. A. Novotny elvtárssal együtt elutalott Rudolf Strechaj, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, miniszterelnökhelyettes, Václav David, a CSKP KB tagja, külügyminiszter, S. Vlna miniszter, az Állami Tervbizottság elnökének első helyettese, Frantisek Faraga, a galántai járási pártbizottság vezető-titkára és V. Dolezal, a jesenicei EFSZ elnöke. Miután A. Novotny elvtárs a-epálya- Udvar elé érkezett, felhangzott a csehszlovák és magyar állami himnusz. Antonin Novotny elvtárs fogadta a díszőrség parancsnokának jelentését. majd B. Lomsky nemzetvédelmi miniszter kíséretében szemlét tartott a díszalakulat fölött. Antonín Novotny elvtárs -és a vele együtt utazó elvtársak ezután szívélyesen búcsút vettek a jelenlevőktől. Antonín Novotny elvtárssal együtt Marjai József, a Magyar Népköztársaság prágai rendkívüli meghatalmazott nagykövete is elutazott. Röviddel az államhatár átlépése után Novotny elvtárs különvonata 7 óra 45 perckor rövid ideig Szob határállomáson időzött. Az ünnepélyesen feldíszített pályaudvaron Marosán György, az MSZMP KB politikai bizottságának tagja, a KB titkára, Kristóf István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára és Púja Frigyes külügyminiszterhelyettes üdvözölték és fogadták Novotny elvtársat. A szfvélyes üdvözlések után Novotny elvtárs Marosán Györggyel és ¥ ¥ ¥ Felkészültek A galántai járás szövetkezeteiben teljes ütemben folynak a tavaszi munkálatok előkészületei. Akadnak olyan szövetkezetek, amelyek már be is jelentették: készen vagyunk! A peredi EFSZ gépjavító-csoportja idejében kijavította, a tavaszi munkákra előkészítette mind a 18 kerekes traktort, 3 lánctalpas traktort és 12 vetőgépet. Vetésre vár a jó minőségű vetőmagárpa is. A szövetkezet tagjait így nem találja készületlenül a legszebb februári napsütés sem. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta Talajjavítási társulás A kecervidéki és magyarbődi körzetek szövetkezetei 1961 januárjában társultak, hogy közös erővel oldják meg a talajjavítás kérdéseit. A társulás elnökévé Beregszászi Imrét választották. Az új talajjavítási társulás 29 szövetkezetei foglal magába és 13 613 hektár mezőgazdasági földterület tartozik hozzá. Andreas Sándor (Kassa) a többi elvtárssal beszállt a vonatba . és folytatta útját Budapestre. , A katonazenekar rázendített a ha- ( gyományos Rákóczi-indulóra, amikor < a vendégek különvonata 9 óra 10 perc- < kor begördült az ünnepélyesen feldl- ( szltett Nyugati-pályaudvarra. Kádár ( János elvtárs, az MSZMP KB első tit- ( iára, államminiszter, Novotny elvtárs < »lébe sietett és barátian összeölel- i teztek. Utána Kiss Károly, az MSZMP ( xüitikai bizottságának tagja, a Ma- < iyar Népköztársaság Elnöki Tanácsé- < iák elnökhelyettese, dr. MUnnich Fe- < ■enc, az MSZMP KB politikai bizott- j iágának tagja, a forradalmi munkás- J jaraszt kormány elnöke és dr. Sík * Sndre, az MSZMP KB tagja, külügy- ’ niniszter üdvözölte Novotny elvtár- J iát és kíséretének tagjait. A pályaudvar előtti ünnepi díszben j iszó téren a budapesti dolgozók ezres ( iömegei tapssal, csehszlovák, magyar ( is vörös zászlócskákkal üdvözölték ( 'Jovotny elvtársat, Kádár elvtársat és i i többi vendéget. Felhangzott a cseh- " izlovák és magyar himnusz. Közben íuszonegy üdvlövés dördült el Nozotny elvtárs tiszteletére. Novotny ílvtárs ezután Kádár János és Kiss •Cároly kíséretében ellépett a disz;zázad előtt. Az alakulatot „Nazdar ( soudruzi!“ cseh köszöntéssel Udvö- í üölte, amire egetverően felhangzott a £ /álasz: „Erőt, egészséget elnök elv- ( :árs!" Pionírok futnak a csehszlovák s vendégekhez, és vörös szegfücsokrok- £ <al kedveskednek nekik. A szívélyes fogadtatás után Kádár / János elvtárs rövid, meleghangú be- í szédben üdvözölte a vendégeket. Töbsek között elmondotta, nagy öröm ! számukra, hogy a csehszlovák kor- c nányküldöttség a meghívásukat el- ' fogadta, s most megérkezett hozzájuk. > Hangsúlyozta, hogy a csehszlovák és a magyar nép barátságának történelmi « jyökere a két ország legjobb fiainak t közös harcából ered. amelyet az egy- c kori Habsburg-zsarnokság és a hitleri t fasiszta elnyomás ellen vívott. A kö- s zös harcban született barátság igazi r virágzásnak akkor indulhatott, amikor r. i Szovjetunió segítségével 16 évvel c ezelőtt mindkét ország felszabadult, i 5 népe kezébe vehette sorsa intézését, t Kádár elvtárs beszéde után Novotny t elvtárs állt a mikrofon elé, s almon- s dotta, hogy a két ország népe szóró- t san együtt halad a szocializmus útján í s együtt is ér majd a kitűzött célba, j Az az alap, amelyre a két ország és > egész szocialista rendszer egységét > építjük: a szocialista országok egy- J sége, a szocialista országok kommu- 1 nista és munkáspártjainak az egysége. 1 Mint a moszkvai novemberi értekezlet i leszögezte, a forradalmi pártok egy- t sége ma óriási erőt képvisel a béké- i ért, a leszerelésért, a békés együtt- i élésért, a szabadságért és az emberi 1 haladásért folytatott küzdelemben. < 0 ol volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt egy ismeretlen bölcs, aki úgy gondolta, ö még a híres Nagy Sándornál s bölcsebb. Lehet, hogy az újkori smeretlen s nagy macedón hírét irigyelte meg, mert intézkedésének nem:sak az ipolymenti kis városka lakosága lett a kárvallottja, de körmönfont gondolkodásának híre egyre terjed, : lám, már a bratislavai öreg vár diai mentén pandúrzsiványt játszó jyerekek is erről csevegnek. Hogy ez nem túlzás, bizonyítéka, logy én is így szereztem tudomást a lolgokról, azzal a kikötéssel: a hírt nagamnak meg ne tartsam, de adjam dvább másoknak is. Télvégi s tavaszjáró időkben a kis táros valóságos tengerrel van körüllatárolva. Az áldott, jó Ipoly, amely i nyári nagy melegek idején sokszor >iz éppenhogy csak csurgatja ember ; állat számára egyaránt üdítő vizét, nostanság úgy megdagadt, hogy tönéntelen vizével valósággal körülöleli i várost, s a várossal szemközti szövetkezeti gazdasági udvart. A szövetkezet központját még annak idején így választották meg, hogy messze ;e legyen a várostól, helyesebben a agság lakásától, távol se a rétektől, égetőktől, vasúttól, mztöl. Egyszóval f 61 megválasztották, ne mondhassák najd róluk a kései utódok: az öregek még azt sem tudták kiókumlálni, hogy iová is telepítsék a gazdasági udvart. Mondom, hát az ipolyságiak úgy döntöttek, hogy a várostól nyugatra eső, fpolyan túli oldalra telepítik a gazdasági épületeket, már csak azért is, hogy a városba érkező viski ember orrát jól megböködje, s irigykedve legeltesse majd szemét az épületeken, a jószágon. Kinek van igaza? Hát igen, ez így hasznosnak is jónak is mutatkozott mindaddig, amíg egy szép napon az Ipoly jahídját le nem bontották, s a parttól kétszáz méternyire fekvő gazdasági központot mesterséges beavatkozással le nem választották a várostól, legelőtől, réttől, vasúttól. Meglett tehát a baj. Kötődtek az emberek, a szövetkezet a magáét fújta, mások meg a maguk vélte igazságot. Lett is a dologból akkora vita, hogy még ma is ettől hangzik az ipolymenti város. Hogy a fahíd eltűnt, a szövetkezeti tagok megindultak hivataltjáró útjukra. A vezetőség, a könyvelő, igazgatósági tag, elnök, tehénpásztor, sertésgondozó, ki-ki előkaparva legjobb érveit, megkezdte az instanciázást, hogy hát, kéne a híd, s bizony elég sürgősen. De hát a bölcs azért bölcs, hogy ne engedjen a magáéból.- Hidat, azt nem - mondta nyájas kedvességgel —, de helyette szép, hosszú, kanyargós utat, azt igen. Tessék? ... Hogy ötszörösébe kerül, mint a híd? Mit fő attól a maguk feje! S az ígéretet tett követte, hid helyébe megépült a hosszú-hosszú szakasz, testvérek közt is megvan jó négy kilométer. Bölcsünk úgy vélte, fején találta a szeget, s kettévágta a gordiusinák vélt csomót. A szövetkezeti tagság azóta is a híd helyett (a rövidebb út helyett) a tekergőz utat járja, azóta a szövetkezeti marha, birka és disznó, nap mint nap bégetve, bukdácsolva, röfögve járja az aszfaltot meg a köves utat, áldva azt a jóakarót, aki végre lehetővé tette, hogy ö is ott korzózhasson a városka parkírozott terén és tisztára söpórt utcáin. Sőt, már előre örülnek a park friss tavaszi zöldjének, nem lesz panaszra ok, lesz dolguk elég a város köztisztasági dolgozóinak, gondoskodnak majd bSven takarítani és seperni valóról. Ha kell, akár a városka főterén is otthagyják pecsétjüket, igazolva, hogy ők a Bölcs pártfán állnak. Dg hagyjuk ezt a valóságcsinálta tréfát! Sajnos, más véleményen van a város vezetősége, s vele egyetemben a szövetkezet egész tagsága, mert ők, bármily furcsán is hangzik, a hidat követelik - mint maguk mondják —, a kollektív élet fejlődését biztosító hidat, és valljuk be: jogosan. Mert vajon mennyi tejet ad majd az a tehén, amely a városon át, kopogós úton naponta 10 — 14 kilométernyi utat tesz majd meg, milyen súlygyarapodásnak nézhet elébe az a birka, marha vagy sertés, amely nap mint nap, hasonló turisztikai utakra kénytelen fanyalodni, csak azért, mert a vitát egyoldalúan akarták Ipolyságon megoldani. A monda szerint Gordius ökrösszekerének rűdját annyira összecsomózta az igazával, hogy nem akadt ember, aki azt feloldozza. Reméljük, csak akad valaki, aki a napról napra jobban és jobban elmérgesedő ipolysági ügyet ügyes kardcsapással megoldja, s az egyre terebélyesedő aktára végre ráírja a végső, s egyetlen helyes határozatot: A lebontott híd újból, záros határidőn belül, a néphadseregünk által javasolt segítség igénybevételével sürgősen felépítendő: NAGY JENŐ Legyőzhetetlen dicsőség A születésnap mindig bensőséges, kedves ünnep. Ilyen ünnepet til éppen a napokban a szovjet hadsereg, a munkások és parasztok első államának fegyverei ereje, ■ béke és a haladás legyőzhetetlen őre. Negyvenhárom esztendővel ezelőtt, 1918 februárjában Leninhez, a Szmolnijba egyre-mésra érkeztek a riasztó jelentések. A poroszok megszegték a fegyverszünetet és gyors ütemben törnek előre Pétervár felé. A Narva tolyónál súlyosra fordult a helyzet. Veszélyben a fiatal izovjet állam. A Szmolnijban már néhány éjjel senki sem aludt. Az ircvonalakat vörös ceruzavonásokkal jelölő térkép fölé hajolnak a virrasztók. Ezeket a vonalakat az ellenségnek nem szabad átlépnie. A gyárak munkásai gépeik mellől indulnak az arcvonalra. A forradalom szívét, Pétervárt keil megvédeni. 1918. február 23-ának ködös hajnalán Pszkov alatt a narvai arcvonalon végigfut a parancs: „Szuronyrohamra felkészülni!“ A szovjet katonák a forradalom jelképét: vörös zászlócskákat tűznek szuronyukra. E zászló alatt pedig győzni kell! Ádáz, véres harc bontakozott ki. A poroszok a váratlanul hatalmas szovjet rohamot, á forradalom győzelméért küzdők mindent elsöprő támadását nem bírták ki. Fejveszetten menekültek. Azóta ez a nap, február 23-a a szovjet hadsereg születésnapja. Negyvenhárom év távlatából ezekre az eseményekre visszatekintve, az akkori hősökre, valamint a későbbi csaták összes hőseire kegyelettel emlékezve, szívünk meleg szeretetével köszöntjük felszabadítónkat, a kommunizmust építő szovjet nép hős hadseregét születésnapján. ORMAY KÁLMÁN Részlet Stephan Heym „The Cosmic age“ című könyvéből • Büntessék meg Lumumba gyilkosait! Az egész világon erősödik a felháborodás Lumumba meggyilkolása miatt. Sanghájban több mint négyszázezer ember vett részt a tiltakozó gyűléseken.. Londonban többezer afrikai és ázsiai gyűlt össze a Trafalgar téren, hogy erélyesen követelje Lumumba gyilkosainak megbüntetését. Delhiben tízezrek adóztak a Gandhi téren Lumumba emlékének. Indiában elhatározták, hogy a következő vasárnapot az ország egész területén Lumumba napjaként ünnepük meg. • A szovjet rakéta tovább halad a Venus felé. A mérések szerint a Venus bolygó központjától 180 000 kilométer távolságra fog elhaladni. 2 Szófiait ftiimíutr 1961. február 22. (XI.) De .Noröert wiener is megszabadul végre borúlátásától. Bár semmi közé sincs a marxizmushoz, mégis azoknak az embereknek, „akiknek semmijük sincsen, amit érdemes lenne megvenni“, a kegyetlen pusztításával szemben egy másik lehetőséget Aliit. „Olyan társadalmat, amely nem az adásvételen lesz felépítve, hanem más emberi értékeken.“ A kibernetika ideológusának ez az álláspontja igen nagy jelentőségű. Wiener ezután fgy folytatja: — Egy ilyen társadalom megteremtése sok tervezést és harcot kíván, amely ha minden jól megy, ideológiai szakaszon fog lejátszódni, mert másképp ki tudja? Meg tudnék nevezni néhány embert, aki ezt tudja: Marx is közéjük tartozik. De most szeretnék visszatérni Wiener „átlagos tudással bíró átlagos embereihez“, akik alatt a dolgozók nagy részét, tehát önöket is meg engem is gondol. Ugyan mi is kell, hogy történjék velünk abban a most már nem is olyan távoli jövőben, amikor Petuhov professzor szerint minden életszükségieti cikket könnyűszerrel előállítunk? Természetesen feltételezzük, hogy addigra mindenütt olyan társadalmi rendszer lesz, amely nem az adásvételen, de más emberi értékeken lesz felépítve, olyan emberi társada; lom. amelyben a termeloeszkozok és a kitermelt áru szétosztása nem lesz , néhány ember monopóliuma. Mit fogunk akkor csinálni mi, az átlagos ! tudással bíró átlagos emberek? Sakkozni fogunk, mint a Lihacsov-autógyár önműködő gépsora mellé beosz' tott munkás? Virágokat fogunk ül, tetni a házaink melletti kertecskékben? Halászni fogunk? Ne mondják azt, hogy mindig ilyen . élet után vágytak. Időnként mindenki szívesen játszik valamivel vagy áso• gat a kertben, esetleg elüldögél- a , folyó partján. De ezt csinálni az egész I éven át? Az év minden napján? Éie- tünk minden évében, amíg a jóságos társadalmi rendszer szállítaná a táp- láló tablettákat, hogy szépen, rendec sen működjék testünk anyagcseréje? Nem, így nem akarnánk élni. Nem > akarunk herékké válni. Dolgozni aka- i runk. De vajon milyen munkát kapsz t te szerencsétlen átlagos műveltséggel 5 bíró, átlagos ember? i Wiener professzor egy tényről el- feledkezik: hogy ma 1961-ben átlar gosak vagyunk és átlagos a mi tudát sunk is. Ez azért van, mert 1961-es évi eszünk van, amelyet tíz, hűsz v vagy harminc évvel ezelőtt olyan cé- i lókra gyakoroltunk, amelyek akkor- előreláthatóak voltak, s nem pedig í többre. Természetesen vannak olyan- emberek is, akik tehetségesebbek a többieknél, s azután az életben sok függ a lehetőségektől is. De merem állítani, hogy az átlagos emberi agy a test legfejlődöképesebb része és egyáltalán nincsen szükség további ezer évre, hogy tovább fejlődjék. Az agyat csak iskoláztatni és gyakoroltatni kell. Hiszem, hogy az emberi agyvelöben határtalan alkotóerők rejtőzködnek. Hiszem, hogy az ember, az átlagos ember is uralni fogja az anyag magjának erejét. Hiszem, hogy a társadalom egy csoportjának megjelölésére szolgáló elnevezés az értelmességből ered, az észbeli tehetségekből, s azokat tovább lehet fejleszteni és támogatni. Az, amit a Szovjetunióban láttam, az emberek, akikkel megismerkedtem, a beszélgetések, amelyeket velük folytattam, ezt a meggyőződésemet csak megerősítették. Az a szegény árva, amelyből az autofázisosítás feltalálója és a világ legnagyobb részecskegyorsítójának igazgatója lett; a nyomdásztanuló, aki mérnökké és egy nagy vizierőmű igazgatójává verekedte tel magát; a parasztok és munkások gyermekei, akik ma a Tudományos Akadémia tagjai és ott állnak a világ tudományos haladásának az élén, — szerintem mindez eléggé meggyőzően bizonyítja, hogy még nem fejlesztettük ki eléggé nemcsak azokat az erőket, amelyek az anyag magjában van-Az „Amúr I.“ jelzésű szovjet kibernetikus számológép, amely nagyban hozzájárul a szovjet űrhajókról érkező adatok gyors feldolgozásához. Néhány óra alatt annyi számtani feladatot végez el, amennyit egy ember tív év alatt sem tudna megoldani. (Gir) nak elrejtve, de azokat az erőket sem, amelyek a koponyánkba zárt különös szürke anyagban rejtőzködnek. Nem félek attól, hogy az átlagos ember nem fog megfelelni a jövő követelményeinek. Ha az ember, aki nem más, mint a bonyolult szerkezetű anyag összetettsége, meg tudja fejteni annak az anyagnak titkát, amelynek maga is része, akkor az ő tehetsége valóban határtalan. Hiszek a jövőben, hiszek az emberekben, hiszek az életben. (Folytatjuk.)
