Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-19 / 15. szám
A Biztonsági Tanács Kongó ügyéről tárgyal • Hammarskjöld bemocskolta az ENSZ-t • Viharos vita a Biztonsági Tanács ülésén • Az USA kongói politikája semmit sem változott Az ENSZ épületében kedden a késő éjszakai órákig rendkívül nagy volt a sürgés-forgás. A jelenlevők figyelmének központjában a szovjet kormány legutóbbi nyilatkozata állott. Lumumbának és fegyvertársainak gálád meggyilkolása minden becsületes embert felháborított. Szerdán Jnvvfy A nemzetközi imperializmus és gyarmati rendszer kongói bérenceinek gyalázatos bűntette, Lumumba törvényes kongói miniszterelnök cs két társának meggyilkolása, valamint a Szovjetunió új, ragyogó űrkutatási sikere állt az elmúlt hét külpolitikai eseményeinek középpontjában. A világ valamennyi rádióállomása és újságja ezzel a két kérdéssel foglalkozott a legtöbbet. Mindkét hírről majdnem egy időben értesült az emberiség. A kongói hazafiak meggyilkolása nemcsak Afrika, hanem az egész világ haladó gondolkodású embereiben mély felháborodást váltott ki. Mondhatjuk, a földteke valamennyi sarkában gyász borult az emberi szivekre azokért a hazafiakért, akik életüket áldozták a nyomor és a rabság elleni harcban. Moszkvától Pekingig, Berlinben és Londonban, Prága és Budapest utcáin az egyszerű emberek százezrei juttatták kifejezésükre felháborodásukat a kongói hazafiak meggyilkolása miatt. A világ minden részében a legőszintébb részvéttel emlékeztek meg Lumumba és két társának meggyilkolásáról. Az emberek saját halottjuknak tekintik ökot. Lumumba és társai halottak, de a kongói nép a világ többi népével együtt valóra váltja álmukat. A fekete földrész előbb vagy utóbb elnyeri függetlenségét, bármennyire is próbálja azt fékezni az imperialista gyarmattartó hatalmak ádáz hada. Amíg világszerte mély felháborodást váltott ki a kongói hazafiak meggyilkolása, az egész világ osztatlan elismeréssel adózik a szovjet tudomány új sikerének, amely tovább szélesítette a világűrkutatáshoz vezető utat. A szovjet tudósok és technikusok által alkotott tudományos bolygóközi űrállomás olyan távlatokat nyit az emberiség előtt, amire nincs példa a történelemben. A nyugati sajtó is, amely még néhány évvel ezelőtt előszeretettel beszélt a Szovjetunió ún. technikai lemaradásáról, kénytelen elismerni, hogy az utolsó öt év alatt a Szovjetunió olyan eredményeket ért el az űrkutatás terén, amelyek a Nyugattal szemben behozhatatlan előnyt jelentenek. Kennedy elnök személyes üzenetet intézett Hruscsov elvtárshoz, amelyben a maga és az amerikai nép nevében elismerését fejezi ki a szovjet űrkutatás e nagyszerű sikere fölött. Az elnök kifejezte reményét, hogy az elkövetkező évek során kibővül a szovjet és az amerikai űrkutatási együttműködés. Hruscsov elvtárs választáviratában annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Kennedy által felvetett kérdések nem nélkülözik az őszinte elgondolást, és rövidesen gyümölcsözőkké válnak az amerikai és szovjet tudósok erőfeszítései a világűr meghódításáért folytatott harcban. A hét eseményei közül figyelmet érdemel Leonyid Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökének Guineái látogatása is. A szovjet államfő és Guinea vezetői közötti tárgyalás eredménye, hogy a két ország között szorosabbra fűződik a gazdasági és kereskedelmi kapcsolat. A Szovjetunió nagy menynyiségű hitelt nyújt Guineának az ország Iparosításának fejlesztésére. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió mindent megtesz a függetlenségüket nemrég elnyert országok gazdasági megsegítése érdekében. A laoszi fejlemények az elmúlt hét folyamán ugyancsak magukra vonták a világ figyelmét. A hazafias erők Kong Le kapitány vezetésével végzetes csapásokat mértek a puccsisták haderőire. Legfrissebb jelentések szerint a lázadó laoszi puccsisták közölték, hogy tárgyalásokat szeretnének folytatni a hazafias erők képviselőivel. Ez azt bizonyítja, hogy a dollárral támogatott puccsisták egyre jobban veszítik el a talajt a lábuk alól és végső megoldásként tárgyalások útján szeretnének elérni bizonyos eredményt. Kong Le kapitány azonban közölte, hogy haderői nem adják fel a harcot, amíg végképp meg nem semmisítik a lázadókat. egyszerű amerikaiak vonultak fel a ENSZ épületéhez és viharosan tiltakoztak a gyarmattartók véres gaztettei ellen. A napirend jóváhagyása után az elnök bejelentette, hogy további országok kérik részvételüket a BT ülésén. A tanács asztala mellett, ahol csak 13 vendég számára van hely, nem fér el valamennyi ország képviselője, amely részt akar venni a BT munkájában. Ez az eset páratlan az ENSZ történetében. Ezután Stevenson, az Amerikai Egyesült Államok képviselője mondott beszédet. Az amerikai küldöttség vezetője az ENSZ kongói operációinak folytatását javasolta, s teljes mértékben támogatta Hammarskjöld lépéseit. Hangoztatta, hogy az ENSZ csapatainak és személyzetének Kongóban kell maradnia. Amikor Stevenson beszédében dicsőíteni kezdte Hammarskjöldöt, a karzat viharosan közbekiáltott: „Megölték Lumumbát! Éljen Lumumba szelleme!“ Utána Zorin szovjet küldött szólalt felv Hozzászólt az amerikai küldött beszédéhez, s fenntartotta magának a későbbi részletes elemzés jogát. Sajnálatát fejezte ki, hogy Stevenson a szovjet politika ellen intézett régi támadásokkal kezdte kifejteni az új amerikai kormány álláspontját. Az egész világot ámulatba ejtette a Venus felé tarló szovjet bolygóközi állomás felbocsátásának hire. Képünkön a bolygóközi állomás modellje, amelyet a szovjet népgazdasági kiállításnak ,,A Szovjetunió villamosítása" elnevezésű pavilonjában tettek közszemlére. (TASZSZ-felvéte!) m fiz ENSZ főtitkára Lumumba társgyilkosa (A Szovjetunió kormányának nyilatkozatából) A törvényes kongói miniszterelnök, Patrice Lumumba és két munkatársának meggyilkolása mélyen felháborította a Szovjetunió népeit is. A Szovjetunió kormánya nyilatkozatban foglalt állást a kongói hazafiak aljat meggyilkolása ügyében, amely a többi között így hangzik: Lumumba és társainak meggyilkolása nemzetközi bűntett, amely meggyalázása az ENSZ alapokmányának. A szovjet kormány követeli, hogy a Kongóban állomásozó haderők a Biztonsági Tanács határozata alapján azonnal tartóztassák le a gyarmatosítók kiszolgálóit, Csombét és Mobutut, s állítsák bíróság elé őket. A szovjet nyilatkozat továbbá leszögezi, hogy Dag Hammarksjöldöt meg kell fosztani titkári tisztségétől, mint a gaztett bűnrészesét. A Szovjetunió kormánya bejelentette, hogy nem tart fenn többé semmilyen kapcsolatokat Hammarksjölddel és nem tekinti az ENSZ funkcionáriusának. Szovjet geofizikális rakéták a napfogyatkozás megfigyelésére A február 15-i napfogyatkozás idején a Szovjetunióban több geofizikális rakétát lőttek fel különleges kutatóműszerrel ellátva. A rakéták feladata a napfogyatkozás következtében beállott helyzet tudományos megfigyelése volt. • Tovább tart az angol televíziógyártás válsága. Angol sajtójelentések szerint az 1960-as év elejétől 33 %-kal csökkent a távolbalátókészülékek gyártása az előbbi évekhez képest. íl szabadság eszméi öä Élnek! az afrikai népek szabóságáért és függetlenségéért. A történelem Ítélőszéke elé elsősorban a nemzetközi Imperializmus és a gyarmaturalom került, amely most Kongóban vonultatta föl az afrikai népek ellen folytatott szégyenletes harc zsoldosait. Nagy felelősség terheli az afrikai népek legnagyobb hőse, Lumumba meggyilkolásáért az Egyesült Nemzetek Szervezetét és annak főtitkárát, Hammarskjöldöt, aki a világszervezetet az imperialisták szolgálatába állította. A világ valamennyi haladó gondolkodású embere mély meg. döbbenéssel és fájdalommal vett* tudomásul Patrice Lumumba, a törvényes kongói miniszterelnök és két társának meggyilkolásáról szóló hírt. A kongói nép árulói Tshombe, Kaszavubu és Mobutu, külföldi szekértolóikra támaszkod. va, a történelem legsötétebb lapjaira kerültek e páratlan gaztettükkel. Nem dobog többé a szíve annak az embernek, aki fáradhatatlanul meg nem alkuvó harcot folytatott Harminckét évvel ezelőtt, 1929. február 18—23-án tartotta meg Prágában Csehszlovákia Kommunista Pártja V. kongresz. szusát, amelynek rendkívüli jelentősége volt pártunk történetében. A kongresszus jelentőségét és fontosságát a párton belüli válság határozta meg. Az V. kongresszus előtti időszakban a pártvezetés opportunista likvidátor-elemekből álló csoport kezébe került, amelynek élén Jilek és Bolen állott. E likvidátor csoport a párt tekintélyét és ütőerejét éppen abban az időben gyengítette, amikor a proletariátusnak a legnagyobb szűk. sége volt ütőképes kommunista pártra. A válság okai a párton belüli opportunizmusban (megalkuvás az osztályellenséggel), passzivitásban és szociáldemokrata hagyományokban gyökereztek. A CSKP V. kongresszusának főfeladata volt, hogy megtegye a döntő lépéseket ahhoz, hogy a válságot leküzdje és ezzel teljesítse történelmi feladatát. E válságos időszakban nagy segftséget nyújtott pártunknak a Kommunista ínternacionálé, amelynek VI. kongresszusát 1928. július végén tartották meg Moszkvában. A kongresszus Gottwald elvtárs beszámolója alapján határozatot dolgozott ki, amely irányt szabott a válságokból kivezető úthoz. E határozat szellemében az egész ország területén pártvitát szerveztek. A párt alapszervezeteiben megvitatták a pártközpont nyílt levelét, ame-Patrice Lumumba 1926-ban született mint a Baluba-törzs tagja. Fiatalkora óta az afrikai népek szabadságának szentelte életét. Pályafutásának kiemelkedő állomása az 1958-as év, amikor megindította Belga-Kongó Nemzeti Mozgalmát, s még ugyanebben az évben az afrikai és ázsiai országok akkrai értekezletén a kongói küldöttség vezetőjeként vesz részt. Az 1960-as választások során mint a Nemzeti Mozgalom küldöttje győzelmet arat, s elfoglalja helyét a törvényes kongói kormányban. Miniszterelnöki tisztségében meg nem alkuvó politikát folytat az imperialista belga gyarmatosítók ellen. Ugyanebben az évben az áruló Kaszavubu megfosztja Lumumbát miniszterelnöki tisztségétől, mert látja, hogy tevékenysége az ország szabadságát és függetlenségét szolgálja. Ez év február 10-én megkezdődött tragédiájának utolsó fejezete. Katangáből a világ közvéleményét megtévesztő hírek érkeztek Lumumba és társainak állítólagos megszökéséről a börtönből. Viszont minden józanul gondolkodó ember tudta, hogy ez nem más, mint a kongói hazafiak meggyilkolásának előjátéka. Lumumba és társai halottak, de az eszme, amelyért életüket áldozták, halhatatlan. Egész Afrika népe saját halottjának tekinti őket. Világszerte mély felháborodás fogadta az imperialisták legújabb gaztettét. Moszkvában, Delhiben, Kairóban, Pekingben és másutt hatalmas tömegtüntetések zajlottak le, amelyeknek résztvevői leginkább a külföldi egyetemeken tanuló néger diákok voltak. Szívünkbe zártuk Gáládul megölték Patrice Lumumbát, a kongói kormány törvényes miniszterelnökét. Az egész világ mély felháborodással nyugtázza a gyarmatosítók e újabb gaztettét. John Charles Nyekoguluval a hazánkban tanuló ugandai főiskolai hallgatóval beszélgettünk el a kongói eseményekről. — Milyen érzést váltott ki önből és társaiból Lumumba halálának híre? — Nehéz szívvel fogadtuk a hírt. Azonnal gyász-gyűlésre jöttünk össze, amelyen méltattuk az elhunyt érdemeit. — Véleménye szerint milyen hatása lesz a kongói eseményekre Lumumba halála? — A miniszterelnöknek rengeteg híve van Kongóban, de az egész Afrikában. A gyászhír több mint valószínű még jobban összekovácsolja híveit. Remélem, hogy Lumumba helyettes miniszterelnöke, Gizenga is nagy halottunk nyomában jár majd, híven követi eszméit. — Van-e valamilyen emléke Lumumbáról? — Sajnos, csak a televízióban láttam őt, a függetlenség kihirdetésének az évfordulóján. Sohasem felejtem el beszédét, örök élményem. — Ki ön szerint Patrice Lumumba halálának közvetlen okozója? — Engedje meg, hogy röviden válaszoljak: a belgák, a Vatikán, az ENSZ. — Helyesli-e a Szovjetunió és a többi szocialista állam állásfoglalását Hammarskjölddel és egyáltaln a kongói eseményekkel kapcsolatban? — Nem csak én. Egész Afrika népe helyesli. Mindenki, aki becsületesen gondolkodik. — Részt vett-e a bratislavai tiltakozó tüntetésen? — Részt vettem. Köszönöm! Sajátmagam és összes társaim nevében köszönöm a felemelt öklöket, a tiltakozást. Számunkra pedig nem marad más hátra, minthogy minden erőnket latba vetve küzdjünk az afrikéi népek szabadságáért. Ez ma a világ békeszerető népeinek egyik legnagyobb, legnemesebb feladata. P. I. Határkövet jelentő kongresszus lyet a párttagokhoz Intézett. A levél mottója: „Opportunista passzivitásból bolsevik aktivitásba!“ A párt taggyűlésén határozatot fogadtak el, amelyben elítélték a Jilek által vezetett opportunista pártvezetést. Ez abból a helytelen felfogásból indult ki, hogy a kapitalista gazdasági rendszer megszilárdult, aminek következtében a tömegek passzívakká váltak, s ebben a helyzetben gazdasági harcokat vezetni nem lehet. Ugyancsak helytelen nézeteket vallottak Csehszlovákiáról is, amikor tagadták Csehszlovákiának mint imperialista államnak a szerepét. A párt irányvonalának ilyen elferdítése a pártnak a tömegektől való elszakadásához vezetett, valamint az osztályharc szünetelését jelentette. A nyílt levél leleplezte e nézetek antimarxista irányvonalát, s megmutatta a válságból a kivezető utat. A pártaktívákat járási, majd kerületi konferenciák követték, amelyek mintegy előkészítői voltak pártunk V. kongresszusának. A kongresszus a Gottwald elvtárs által vezetett ellenzéki csoport teljes győzelmével végződött. A kongresszus hangsúlyozta, hogy a párt céljait csak a kapitalista rend erőszakos megdöntésével és a proletárdiktatúra felállításával érheti el. Ennek alapvető feltétele volt a proletariátus igazi harci egységének, a munkások és a dolgozó parasztság, valamint az elnyomott nemzetiségek forradalmi szövetségének kiépítése. A kongresszuson új központi bizottságot választottak, amelynek tagjai Gottwald köré tömörült, nagyobbrészt fiatal, áldozatkész bolsevikokből tevődtek össze. Az y. kongresszus irányvonalának érvényesítése nehéz feladatokat rótt a pártra. Az új pártvezetőség ellen nemcsak a burzsoá sajtó üvöltött, hanem összeesküvést szőttek ellene a pártból kizárt opportunista vezetők is. A párt ellen felléptek egyes képviselők, szenátorok. Hais és társai elrabolták a Vörös Szakszervezet prágai épületét és vagyonát. A párt elleni támadást teljes egészében támogatta az állami apparátus, betiltotta a kommunista sajtót, s bebörtönözte a párt hű vezetőit. Csak a kommunisták határtalan áldozatkészségével magyarázható, hogy sikerült a pártból kizárt elemek s a burzsoázia együttes támadását viszszaverni. Az V. kongresszust követő időszak teljes egészében igazolta pártunk helyes, marxista elemzését a kapitalista rend stabilizációját illetőleg. 1929-ben az egész kapitalista világot nagy gazdasági válság rázkódtatta meg, amely egészen 1933-ig tartott. Ez években Csehszlovákiában a munkanélküliek száma meghaladta az egymilliót. Például 1933-ban, az 1929-es évvel szemben, a termelés 60 %-kal csökkent. A párt következetesen harcolt, hogy a válság terheit a kapitalisták viseljék, s kiadta a jelszót: „Egy embert sem az üzemből, egy fillért sem a bérünkből!“ A válság éveiben a pártunk által kezdeményezett és vezetett bérharcok és sztrájkok napirenden voltak. A dolgozó tömegek mindennapi követeléseiért vívott harcban pártunk megnyerte a nép biza! mát, sorait megszilárdította, s i munkásosztály igazi élcsoportjávi vált. Ez évben' emlékezünk meg pártun] megalapításának 40 éves évforduló járói. A felszabaduláshoz vezető ú nehéz és tövises volt. Pártunk törté nelmi feladatának teljesítéséhez, i kapitalizmus megdöntéséhez, az ú szocialista társadalom kiépítéséhe: szociáldemokrata maradványoktól é opportunizmustól mentes, harcedzet pártra volt szükség, amelynek meg teremtéséhez lényegesen hozzájárul 32 évvel ezelőtt pártunk V. kongresz Ugyanazon év folyamán további emlékezetes dátum forradalmi munkásmozgalmunk történetében február 21-e, amikor is 40 évvel ezelőtt Prágában megalakult a Csehszlovák Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége. E szervezet a proletár nemzetköziség szellemében fölsorakoztatta a kapitalizmus elleni harcra pártunk zászlaja alatt Csehszlovákia öntudatos ifjú dolgozóit, akik bátor és hű segítőtársai voltak pártunknak a felszabadulásért vívott harcokban. Róják Dezső 1961. február 19.
