Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-19 / 15. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) gazdaságunk szükségletének. Viszonyaink közepette az öntözőberendezések az egyik utat jelentik a hozamok gyors növelésére. A harmadik ötéves tervben 174 000 hektár földön, tehát a jelenleginél háromszorta nagyobb területen kell létesíteni öntözőberendezéseket. Egyrészt nagy öntözőrendszerek. másrészt kisebb öntözéses gazdaságok építéséről van sző. A talajjavítás) szövetkezeteknek döntő szerepet kell játszaniuk a feltételezett nagyszabású talaj javítási építkezésekben. A fö hangsúly a növénytermesztésre esik A növénytermesztés fő ága a gabonatermesztés, mivel az egész vetésterület 52 %-át foglalja el, * * * Az előirányzott vetéstervetek rendszeres be nem tartása, az agrotechnika és vegyszeres gondozás alacsony színvonala, valamint a nagy termésveszteségek következtében egyetlen évben sem érjük el a tervezett gabonahozamot és nehézségeink vannak a szemestakarmányok felvásárlásában és biztosításában is. A múlt év őszén is több mint 40 000 hektárra az őszi búzát és 20 000 hektárra a rozsot nem vetettük el. Alapvetően megváltoztatjuk a gabonafélék. különösen a búza és árpa fajtaösszetételét. Például új nemesített búzafajtáink a legutóbbi négy év folyamán átlag 5 mázsával nagyobb hozamokat eredményeznek, mint a többi nálunk termesztett búzafajta, amelyek 1960-ban a vetésterületnek mintegy 70 %-át foglalták el. Gyorsan el kell terjeszteni a megosztott betakarítást, hogy az idén legalább 500 000 hektáron, a földek 20 %-án, 1963-ban 1250 000 hektáron, azaz a földek 50 %-án alkalmazzuk, 1965-ben pedig mér 60 %-os részaránya legyen az összes gabonaföldeken. A komplex közvetlen kombájnbetakarítással együtt a harmadik ötéves terv végéig legalább 80 %-ban terjesztjük el a progresszív technológiákat. A burgonyatermesztés növelése alapvető kérdésének megoldásakor a burgonyaterületek megoszlását is meg kell oldanunk az egyes termelővidékek szerint. A burgonyaföldek több mint 30 %-a eddig a kukorica, és répatermesztő vidéken, tehát a burgonyának legkevésbé kedvező feltételekkel rendelkező vidékén van. A vetőmagszaporítás egész folyamatában meg ' kell szilárdítani a fegyelmet, és saját vetőmagalapjaik következetes biztosítására kell késztetni a mezőgazdasági üzemeket. Nagyon fontos, hogy véget vessünk a rendes vetőmaggazdálkodási elvek durva megszegésének, ami egyes járásokban a vetőmag felvásárlásakor és kiadásakor rendszeresen előfordul. A takannánytermesztésben legyünk önellátók Minden mezőgazdasági üzemnek úgy kell megszerveznie a takarmánytermesztést, hogy valamennyi fő takarmányfajtában teljesen önellátó legyen és kellő tartalékkal rendelkezzék. A takarmányok közül a kukoricát illeti az első hely. Az utóbbi években a szövetkezetek és állami gazdaságok jelentős része győződött már meg a kukorica előnyeiről. Amíg 1955-ben a kukoricaföldek összesen 200 000 hektárt tettek ki, tavaly már elérték a 495 000 hektárt. A silókukorica vetésterületei az említett időben több mint 3 és Vj-szeresére bővültek, a silókukorica termése pedig elérte a 7 millió tonnát. A hektárhozam országos átlaga 291 mázsát tett ki. Ilyen hozamok mellett nem érvényesülhet teljesen a kukoricának, e döntő fontosságú takarmánynövénynek a jelentősége. Ennek ellenére számos példát említhetünk arra, hogy a szövetkezetek eltérő termelési viszonyok közepette hektáronként az országos átlagnál kétszerteháromszorta többet takarítanak be. így például Plzen északi járásában a vejpfnicei EFSZ 8 hektáron több mint 800 mázsás átlagos hektárhozamot, az olomouci járásban a tovacovi EFSZ 43 hektárról több mint 700 mázsás hektárhozamot takarított be. A cukorrépa tényleges hozama tavaly országos átlagban 347 mázsa volt, tehát répatermesztésünk történetében a legnagyobb. Sok mezőgazdasági üzem egyenesen rekordhozamokat ért el a gondos agrotechnika alkalmazásával. így például Bfeclav vidékén a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett tyneci EFSZ 28 hektáron 602 mázsás hektárhozamot ért el. Fi-2 ffcÍMtf/Ff 1961. február 19. Több termelés - magasabb életszínvonal gyelemre méltó eredményekkel dicsekedhet a trebiSovi EFSZ. A szövetkezet átlagos hektárhozama 240 hektáron 515 mázsa volt és 5 hektáron a csúcshozamok 855, 923 és 1003 mázsát tettek ki. Lényegesen ki kell terjeszteni a cukorrépa termesztését a takarmányozásra, főként a takarmányrépa, esetleg a takarmányburgonya vetésterületeinek rovására. A kukorica- és a cukorrépatermelés biztosításával együtt határozottabban át kell térnünk a lucerna, lóhere és a hüvelyesek vetésterületei bővítésének és hektárhozamai növelésének útjára, hogy gyorsan több fehérjetartalmú takarmányt termeljünk és biztosítsuk az egyenletes takarmányozást. Fejlesszük az állattenyésztést! A második ötéves terv folyamán az állattenyésztés ugyan felfelé ívelő irányzatot mutatott, azonban nagyon egyenlőtlenül növekedett. A háború előtti idők 73,5 számosállatához képest 83 számosállat jut minden 100 hektár mezőgazdasági földre. A termelés növekedése az árutermelésben is megmutatkozott; ,1955- höz képest 1960-ban 167 625 tonnával, azaz 27,4 %-kal több húst, 743 millió literrel, azaz 38,3 %-kal több tejet és 426,5 millió darabbal, azaz 50 %kai több tojást vásároltunk fel. Ezzel szemben 1960-ban nem teljesítettük a hús, a tej és a tojás felvásárlási tervét. Komoly tény, hogy a harmadik ötéves terv megkezdésekor 58 300 tehén hiányzik a terv teljesítéséhez. Ugyanakkor az átlagos tejhozam 1960-ban csak 1800 liter volt. E téren úgyszólván valamennyi európai szocialista állam túlszárnyal bennünket, A sertések 27 dekás alacsony napi súlygyarapodása rendkívül kedvezőtlen és a takarmányfélék ésszerűtlen felhasználáshoz vezet. A harmadik ötéves tervben tervezett termelés teljesítéséhez és túlteljesítéséhez csak egyetlen út vezet: a tehénállomány egyidejű növelése és termelékenységének fokozása. A tejtermelés biztosítása a harmadik ötéves tervben teljesen tőlünk függ. Napjainkban már sok mezőgazdasági üzem eléri az 1965-re tervezett tejhozamot, amely tehenenként 2300 liter. Baromfitenyésztésben lényegesen meg kell változtatni a tenyésztés módját, mert az eddigi eredmények nem felelnek meg a szocialista mezőgazdasági nagytermelés lehetőségeinek. A harmadik ötéves terv során a baromfitenyésztést is nagyüzemi alapra helyezzük, amely lehetővé teszi, hogy a tojás és a vágóbaromfi árutermelésének döntő részét a szocialista mezőgazdasági üzemek állítsák elő. Már ez évben túl kell szárnyalnunk feladatainkat A harmadik ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése megköveteli, hogy a kitűzött feladatokat a harmadik ötéves tervnek már az első évében ne csak teljesítsük, hanem túl is szárnyaljuk. A januárban elért eredmények azonban rendkívül kedvezőtlenek. A hús és a tej felvásárlási tervének nem teljesítése a további Időszakban komoly nehézségeket okozna #z ellátásban. Ezt nem szabad megengedni. Az 1961-es évi tervet minden kerület és járás átvette, s a feladatokat valamennyi üzemmel szerződésekben rögzítettük le. Fontos kérdés a sertéshús felvásárlásának nem teljesítése. Az északcsehországi kerület, ahol az elvtársak mind tavaly, mind ez idén jól teljesítik feladataikat, a vágósertés felvásárlását januárban, mint egyetlen kerület 103,5 %-ra teljesítette. Hogy elérjük a feladatok teljesítését a növénytermesztésben, az irányítás valamennyi fokán és minden mezőgazdasági üzemben gondosan kell felkészülnünk a tavaszi munkák gyors és jó elvégzésére. A járási nemzeti bizottságokra teljes felelősség hárul a tavaszi munkák elvégzéséért, azért, hogy valamennyi mezőgazdasági üzemben rövid időn belül elvégezzék a tavasziak vetését, és az ősszel he nem vetett terület tavaszi búzával vessék be, agrotechnikai határidőben ültessék el a burgonyát, a cukorrépát és a kukoricát, s idén sehol se késlekedjenek a növényápolási munkákkal. Ez megkívánja, hogy a tavaszi munkák kezdetétől figyelmünket a gyengébb üzemek megsegítésére összpontosítsuk. Fokozzuk a mezőgazdaság gépesítését A mezőgazdasági munkák gépesítésének alapvető fokozása nélkül elképzelhetetlen, hogy ez a termelési ág elérje az ipar színvonalát. Ezért a harmadik ötéves terv folyamán több milliárd koronát biztosítunk a gépekre és berendezésekre, ami lehetővé teszi, hogy 1965-ben az egy dolgozóra számított műszaki felszerelést 141 százalékkal és hektáronként 102 %kai emeljük, az 1960-as évvel szemben. A gépesítés terén a legfőbb hiányosságunk egyik oka az, hogy gépesítő berendezéseink nem komplexek. Ez alapvető oka annak, miért nincsenek kellőképpen kihasználva a rendkívül jó teljesítményű gépek. A nem komplex gép kerékkötője a leghaladóbb mezőgazdasági technika bevezetésének is. A második ötéves terv folyamán gyakorlatilag megoldatlan maradt a gépesítés a fő ágazatokban, mint például a cukorrépa és a burgonya termesztésében és betakarításában, valamint a takarmány behordásában. Nem lehetünk megelégedve a technika minőségével az úgynevezett hagyományos gépesítést illetőleg sem, mint például a kévekötők minőségével. Szinte hihetetlen, hogy olyan gyártmánynál, ameiyet Jiöínben már 1901-től állítanak elő, hatvanéves gyártási hagyomány mellett előfordulhat az, hogy 1960-ban olyan kévekötőket gyártottak, amelyek 74 %-a ellen minőségi kifogás esett. A takarmánybegyüjtés gépesítésére nincsenek biztosítva a nagyüzemi technológiát szolgáló gépek. A cukorrépa termesztésének és begyűjtésének technológiájában és gépesítésében, bér hagyományos termékekről van szó, nagyon lemaradtunk. A legfáradságosabb munkát, a betakarítást csupán a terület 4 %-án gépesítettük. A burgonyabetakarítás gépesítése a könnyű és középkötött talajokon kielégítő megoldást nyert a Német Demokratikus Köztársaságból behozott E-675 kombájn segítségével. Nem lehetünk megelégedve a pótalkatrészek gyártásával. Szinte felfoghatatlan, hogy már több éve nincs elegendő csapágy, szivattyú, ekevas, cukorrépa-szedőkés, ékszíj stb. Az ipari üzemeknek kellő mennyiségű jó minőségű pótalkatrészt kell gyártaniuk, hogy a gép-' és traktorállomásokon tartalékot létesítsenek. A gép- és traktorállomásokra a gépek javarészének a szövetkezetekbe történt átadása után is teljes felelősség hárul a gépesítés állapotáért. Az EFSZ-ek nagyüzemi termelővállalatok A párt Központi Bizottságának s a köztársaság kormányának határozata alapján márciusban összeül az EFSZ-ek V. országos kongresszusa, amelynek az lesz a feladata, hogy megvitassa a szövetkezetek termelésének és gazdálkodásának további irányait, s a szövetkezetek részvételének fokozását a harmadik ötéves terv teljesítésében és túlteljesítésében. Az EFSZ-ek eddigi fejlődése azt mutatja, hogy a csehszlovák mezőgazdaság átépítését a szövetkezetek további gazdasági konszolidációja kísérte. Számos szövetkezetünk gazdasági fejlődésében azonban egyes negatív vonások is jelentkeznek, melyeket ki kell küszöbölni. A Liptovsky Mikulás-! járásban a Novy Liptov-i EFSZ és sok más szövetkezet, ahol túlsúlyban volt a melléktermelés részaránya, a tényleges mezőgazdasági termelés mellékvágányra szorult. Novotny elvtárs: A mezőgazdasági termelést kezelték melléktermelés gyanánt. A mellékterm§lés csak olyan mértékben indokolt, amilyen mértékben elősegíti a fő ágat, a mezőgazdasági termelés fejlődését. Szövetkezeteink többsége helyesen fogja fel, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése legyen az EFSZ gazdasági tevékenységének főcélja. Az új felvásárlási rendszer egyrészt a termelő vidékek jellegzetes terményei felvásárlási árának szintjével, másrészt a mezőgazdasági adó differenciálásával és közvetlen államsegély előirányzásával próbálja megoldani ezt a kérdést. Az 1959 —1960-as években 3477 szövetkezet kezdte meg gazdaságainak egyesítését, s ily módon 1323 új szövetkezet alakult. Az egyesített szövetkezetekben jobb a munkaszervezés, s általában magasabb az irányítás színvonala. Szilárdulnak az állandó munkacsoportok; állandó gépesítési csoport, javítóműhely létesül, megfelelően összhangba jut a növénytermesztés és az állattenyésztés.- Ma, amikor a tavaszi munkákra készülünk, le kell állítanunk a további egyesülést, s minden figyelmünknek az egyesített szövetkezetek termelési feladataira és gazdasági megszilárdítására kell irányulnia. Tekintette! a tavalyi nemzeti bizottsági választásokra, egyelőre nem lehet szó a községek egyesítéséről, és ahol ez feltétlenül szükséges lesz,'ott is csak 1962 vége felé mérlegeljük a lehetőségeket. A szövetkezetek egyesítésének célja, hogy céltudatosan lehetővé tegye a termelés összpontosítását és szakosítását. s a nagyüzemi termelési technika és technológia meghonosításénak, a beruházások leghatékonyabb ráfordításának föltételeit. Az új bérezési módszer bevezetéséhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket. A szilárd bérezés bevezetése fontos feladat és nagy igényeket támaszt a szövetkezet vezetőségével szemben. Megköveteli, hogy a szövetkezetesek alkotó tevékenységének felhasználásával gyorsan tárják fel a termelési tartalékokat és növeljék az árutermelést, ami biztosítja a nagyobb jövedelmeket. A háztáji gazdálkodás jelenleg számos szövetkezetben szükséges kiegészítő forrás a szövetkezetesek és családtagjainak személyi szükségleteinek kielégítésére. Ám a termelés növekedésével, jobb szervezésével és a gazdálkodás javulásával párhuzamosan a szövetkezetek teljes mértékben biztosítani tudják majd tagjaik szükségleteit és így a háztáji gazdaságok elvesztik jelentőségüket. Egyes szövetkezetek bevezették a háztáji gazdaságok közös megművelését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az út nem elkerülhetetlen formája a háztáji gazdaság nélküli gazdálkodásra való áttérésnek. Ennek következtében gyengül a szövetkezeti jutalmazás hatékonysága, ami ellentmond a azilárd bérezés bevezetésével követett elvnek, Helyesebbnek tartjuk, hogy az EFSZ-ék közvetlenül térjenek át a háztáji gazdaságok nélküli gazdálkodásra, amit egyes politikailag és gazdaságilag magszilárdult szövetkezetekben követnek is. Javítsuk meg az irányító munkát Fontos, hogy a tervezés színvonala az irányító és szervező munka hatékonysága megfeleljen célunknak, annak, hogy az EFSZ-ek és az állami gazdaságok rendkívül nagy termelékenységű szocialista nagyüzemekké váljanak. A járási nemzeti bizottság szerveinek kötelessége, hogy megvitassák a mezőgazdasági termelés elemzéseit és a mezőgazdasági üzemek gazdálkodását. E téren azonban a kevesebb gyakran többet jelent. Milyen hatá* sósak lehetnek a mezőgazdasági termelés fejlesztésére hozott Intézkedések azokban a járásokban, ahol nagyon rövid idő alatt, lényegében néhány héten belül vitatták meg a járás összes vagy majdnem összes EFSZ-ei gazdálkodásának elemzéseit? A nyilvántartás és a statisztika mai állapota sem felel meg a mezőgazdasági termelés irányítása és a tervteljesítés ellenőrzése szükségletének. Ezért nem csoda, hogy a jő hozamok egyes eseteiről tudunk, de azt már nem tudjuk, hogy milyen területen érték el ezeket a járás, a kerület vagy a köztársaság viszonylatában. Az átlagszámok tüzetesebb ismerete nélkül nem tudunk jól irányítani. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésében tudományos dolgozóinknak is az eddiginél sokkal tevékenyebben kell részt venniük. Ä Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia eddigi segítsége nem volt elég hatékony, s még mindig nem ad világos választ számos komoly problémára. A párt Központi Bizottságának nagy jelentőségű határozata, amelynek alapján tavaly 7700 politikailag és szakmailag képzett ember lépett munkába a szövetkezetekben, hogy megerősítse kádereiket, nagy segítséget jelentett szövetkezeteseinknek. Ügyelnünk kell arra is, hogy az üzemekbe lépett szakértők odaköltözzenek és ott letelepedjenek. 1960-ban 6000 hektár mezőgazdasági földre jutott egy mezőgazdasági mérnök és 1300 hektárra egy mezőgazdasági technikus, viszont 1970-ben el kell érnünk, hogy 400 — 500 hektár föld jusson egy-egy mezőgazdasági mérnökre, 100 — 150 hektár egy technikusra. Ez megköveteli, hogy 1970-ig 22 000 főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakembert és 90 000 mezőgazdasági technikust képezzünk ki. A harmadik ötéves terv feladatainak teljesítése megköveteli, hogy 1965-ben minden hektár szántőföldön 1230 kg gabonát és 579 tojást termeljünk, s minden hektár mezőgazdasági föld után, a baromfival együtt, 178 kg húst és 746 liter tejet termeljünk ki. Az 1965. évi terv előirányozza, hogy 1060-hoz képest 250 000 tonnával több húst, egymilliárd 100 millió literrel több tejet és 528 millió darabbal több tojást kell felvásárolni. Kiváló szövetkezeteink és gazdaságaink elérik, sőt túl is szárnyalják a kitűzött termelési színvonalat. A mezőgazdasági termékek felvásárlására kötött szerződések országos viszonylatban még csak a tervezett mennyiséget biztosítják. A szövetkezetek és állami gazdaságok mozgalmát, hogy négy év alatt teljesítsük a harmadik ötéves tervet, most az évi termelési-pénzügyi tervek befejezésével kapcsolatban konkrétabban és szélesebb körben használjuk fel, küszöböljünk ki minden formaiságot és bíráljuk élesen azokat az eseteket, amikor a felajánlás csak papíron szerepel. Büntetést érdemelnek a vállaláskor követett bürokratikus eljárás ama esetei, amelyekről Novotny elvtárs tett említést a szocialista munkabrigádok értekezletén. A Központi Bizottságnak e plénuma is azt bizonyítja, hogy a párt rendszeresen törődik a mezőgazdasági termelés fejlesztésével. A CSKP vezetésével falvainkon győzött a csaknem egymillió parasztot egyesítő szövetkezeti mozgalom. A munkásosztály és a szocialista állam rendszeres segítsége folytán létrejönnek a mezőgazdasági termelés fejlődése szélesalapú meggyorsításának feltételei. A szocialista mezőgazdaság építésének folyamatában növekszik a szövetkezeti parasztok öntudata, az új szocialista falu szervezőinek és önfeláldozó harcosainak ezrei születtek. Tapasztalataik és lelkesedésük a termelési dolgozók alkotó kezdeményezésevei együtt biztosítéka annak, hogy gyorsan leküzdjük a mezőgazdaság elmaradottságát, úgyhogy népgazdaságunk mindkét alapvető ága szocialista társadalmunk érdekében harmonikusan fejlődjék. Egyre épül-szépül Tornaija is. A város szélén egészen új lakónegyedek létesülnek. Felvételünkön a fejj eldolgozó-üzem mellett épült új utcasor látható. , (Fényképezte: Németh)
