Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-02-12 / 13. szám

A brnói- traktorgyár L4-es részlege egy évvel ezelőtt nagy nehézségekkel küzdött. Az itt dolgozók nem teljesí­tették az időtervet, sok volt a selejt, s kevesellték a fizetést. Pedig a csap­ágyakra igen nagy szükség volt a traktorok, de egyéb gépek gyártásé­hoz is. — Mit tegyünk? — törték a fejüket az üzem vezetői. — Szégyen lenne ha nem tennénk eleget a megrendelések­nek. S ha a terv nem lesz teljesítve, kevesebb traktort kap majd a mező­­gazdaság is. Pedig szavunkat adtuk, hogy a lehető leg­­jooban elősegítjük a mezőgazdaság gépesítését... Amikor már tán minden lehetőt megmozgattak, a részleg nyolc mun­kása egy napon ez­zel állított be a vezetőséghez: — Szocialista munkabrigádot ala­kítunk mi is, a többi részlegek dolgozóinak példája nyomán. Kötelez­zük magunkat, hogy elmélyítjük az újltómozgalmat, úgyhogy a részleg az év végéig a termelési tervét 100 %-ra teljesítse. A vezetőség nagyot nézett. Az iga­zat megvallva, kételkedtek abban, hogy ez a nyolc ember az egész rész­legen változást tudna előidézni. De azért mégis lelkesítették őket, mert hát, ki tudja ? ... A brigád vezetője majdnem a leg­fiatalabb, Polák elvtárs lett, aki egy­úttal a részlegre is felügyelt. Az első dolguk az volt, hogy Holubek techno­lógussal megbeszélték a termelés mielőbbi növelésének a lehetőségét. — A szovjet szakemberek tapaszta­lataihoz folyamodtunk — mondja Po­lák elvtárs. — Ugyanis a forgácsoló kések igen törtek. Egy-egy munkás­nak tízszer is kellett naponta cserél­nie. A Kolesovova módszere alapján módosítottuk a késtartókat, s az eredmény az lett, hogy naponta eset­leg egy törés fordul elő. Megjavult á termelés üteme, keve­sebb lett a selejt, megjött az emberek kedve. A kereset is egyre javult. biztonsági előírásukat. Ha netán va­laki e téren felületes volt, azt kemé­nyen megróttuk. A kis brigád, az üzemrészleg büsz­kesége, ez évben már selejtmentesen dolgozik. S javulás állott be az egész részlegen is. Egy évvel ezelőtt egy munkásra egy műszak alatt 90 fillér értékű selejt esett. Ma pedig már csak 22 fillér. Számolni kezdem az embereket. Polák elvtárs elneveti Polák és Sloboda elvtársak a brigádnapló fölött magát, majd magyarázkodni lébzd: — A brigád tagjai közül ezen a műszakon csak öten dolgoznak. A töb­biek a másik műszakban. Ugyanis az új módszerek népszerűsítését csupán így tudjuk elérni. Mit nyernénk véle, ha csak a mi brigádunk tűnnék ki a termelésben? — Azon is gondolkodtunk már — szól közbe Sedlák elvtárs —, hogy az egész részleg dolgozóit bevonjuk a szocialista munkabrigád cím elnyeré­séért folytatott versenybe. Számunk­ra egy cseppet sem lesz baj, ha az említett megtisztelő címet fél vagy egy év múlva nyerjük is el. Máskü­lönben is a szocialista életmódunkon van még mit javítanunk. Mi pedig nem akarjuk érdemtelenül viselni ezt a címet. A harmadik ötéves terv első évében még jobb munkát igyekszenek végez­ni. Ezért is tanulnak az üzemi mun­kaiskolában. Ha már az 1960-as évet 118 %-os tervteljesltéssel zárták, az 1961-et sem akarják kisebb eredmé­nyekkel zárni. Zúgnak a gépek, pattognak az esz­tergapadok... Egyre szaporodnak a A brigád legtöbb tagja már ennek következtében 100 %-os tervteljesí­tést ért el. Itt volt még azonban a kollektíva legfiatalabb (17 éves) tagja, Docekal elvtárs, aki ekkor még má­sodéves tanonc volt. — Brigádtag, közénk tartozik — mondogatták. Segítünk neki és kész! Polák elvtárs vállalt fölötte véd­nökséget. Szorgalmasan tanította s jó tanáccsal látta el. És Docekal jó diáknak mutatkozott. Ma mór a havi tervet 105 %-ra teljesíti. — A legnehezebb munkát szokta végezni — mondja Sloboda elvtárs. — S nem félünk, mert tudjuk, hogy jól dolgozik és a tervét is 100 %-ra tel­jesíti nap mint nap. Egy év telt el a megalakulás óta. A brigád tagjai csodát műveltek. Ti­zenkét újítási javaslatot nyújtottak be és valósítottak meg. Az üzemrész­leg minden dolgozója (ennek követ­keztében) 100 %-on felül teljesíti a termelési tervet. S egyébként az em­lített újítási javaslatok mintegy 50 000 korona megtakarítást jelentenek az üzemnek. — Amióta a brigádunk megalakult, részlegünkön egyetlen baleset sem történt — újságolja Kachlííová elv­társnő. — Ezt pedig úgy előztük meg, hogy a brigád tagjai havonta bizton­sági szolgálatot tartottak. Reggelen­ként és napközben is többször ellen-Egy őszhajú asszony Eredményekben gazdag esztendő Országszerte a szövetkezetekben ez időben az évzáró közgyűléseken számot vetnek az elmúlt év eredményeivel. Ezt cselekedte most az Állami Statisztikai Hivatal is. Elénk tette az elmúlt év országos eredményeit, amely sokszáz számot tartalmaz. Mi nem idézzük mindet, de azért néhány számnál megállunk, természetesen azoknál, amelyek részünkre a legérde­kesebbek. A Statisztikai Hivatal jelentéseiből kitűnik, hogy az ipar termelési ter­vét az 1960-as évben 101,2 %-ra teljesítettük. Az 1959-es évhez viszonyítva ez 11,7 %-os emelkedést tesz ki, amely a második ötéves terv éveiben a legnagyobb. Mégis le kell szögeznünk, hogy mintegy 120 üzem nem tel­jesítette évi tervét. Valahol előfordultak objektív nehézségek, de számos üzemben csupán az év végén akarták behozni a lemaradást. Következett a hajrá, de már késő volt. A mulasztottakat nem tudták behozni. Ebből az a tanulság, hogy minden üzem tartsa be és ellenőrizze gyakrabban, sőt naponta az időterv teljesítését. A régi burzsoá köztársaság gyér statisztikai jelentéseit még aláfestette a munkanélküliek száma. Ez a helyzet ma is a tőkésországokban. A mun­kanélküliek száma egyre szaporodik. Ezzel szemben mi viszont örömmel számolhatunk be arról, hogy az elmúlt évben már 87 üzemben 111 000 munkás dolgozott rövidített munkaidőben, s ez a szám egyre szaporodik. Szép sikereket értünk el a mezőgazdaságban is. Az 1959-es évhez vi­szonyítva, mezőgazdaságunk nyerstermelése 7 %-kaI emelkedett. Ez rész­ben annak köszönhető, hogy tovább bővült a szocialista szektor tábora. Az EFSZ-ek földalapja, 1958-hez viszonyítva, 126 000 hektárral bővült, a szövetkezeti tagok száma pedig 21 000 fővel szaporodott. Az EFSZ-ek az elmúlt év végén 4 915 000 hektár mezőgazdasági földön (a mezőgazda­­sági földterület 67,5 %-án) gazdálkodtak. Az egész szocialista szektor részaránya az év végén elérte a mezőgazdasági földterület 87,4 %-át. Ezek a szép eredmények annak tudhatok be, hogy szövetkezeteink évről évre gazdagodnak, gyarapodnak. Eredményeik meggyőzték a még tétovázó egyéni gazdálkodókat, s ezek nagy része a közöst választotta. Sok helyen helyesen fölismerték, hogy a szövetkezetek egyesítése nagy gazdasági előnyökkel jár, és egyesültek. Eddig összesen 3477 szövetkezet egyesült, s az EFSZ-ek átlagos földalapja meghaladja a 654 hektárt. A növénytermesztésben gabonából és a cukorrépából értük el a legjobb eredményeket. Jelentősen emelkedett a szemeskukorica hektárhozama, vetésterülete és általános betakarítási színvonala is, úgyhogy 18 %-kaI többet takarítottunk be belőle, mint 1959-ben. Mezőgazdasági üzemeink 522 000 tonna műtrágyát, tehát 5 %-kal kaptak többet mint 1959-ben. Különösen a foszfor- és nitrogéntrágyák adagjai növekedtek. Az előző évekhez képest nagyobb terjedelemben végeztük el a kapásnövények sorközi ammóniás trágyázását. Az építkezések terén a legnagyobb nehézséget az egyéni építkezések okozták. A lakásépítési szövetkezetek száma az elmúlt év végén 653 volt, amelyek több mint 48 000 tagot számláltak. Az elmúlt évben 74 700 lakást adtak át építészeti dolgozóink rendeltetésének és építés alatt mintegy 199 000 lakás áll. Az állami, szövetkezeti és vállalati lakásépítés tervét 99,9 %-ra teljesítettük. Az építőiparban a hiba ott van, hogy nem tartják be az időtervet. A lakosság egyéni fogyasztása megközelítően 9 %-kal emelkedett. Egy munkás havi átlagos bére 1348 koronát tett ki. Ez az 1959-es évhez vi­szonyítva 3 %-os növekedést jelent. Emelkedett a lakosság életszínvonala, amit nagyban elősegített a nyolcadik árleszállítás, amely dolgozóinknak mintegy 1.8 milliárd korona megtakarítást jelent évente. Végezetül hadd említsünk meg néhány érdekes adatot. 1960-ban 106 ezer házasságot kötöttek s az elválások száma 15 000-et tett ki. Orszá­gunkban ugyanebben az időszakban 217 000 élő gyermek született. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságnak az év végén 13 692 000 lakosa volt, köztük 7 011 000 a nő, tehát több, mint a férfi. Kacntirova eivtarsno az esztergapadnál őrizték, hogy a dolgozók betartják-e csapágyhoz szükséges alkatrészek... Az udvaron feldübörög egy traktor motorja, amely többi társával e mű­szak alatt készült el. Majd • szépen, katonás sorban „dirigálja" őket az erős emberi kéz, hogy itt várjanak addig, amíg valamelyik szövetkezetbe segítőtársul szegődnek, hogy meg­könnyítsék a szövetkezeti tagság munkáját. Polák és Sloboda elvtársak pedig a brigád naplója fölé hajolnak, hogy benne egy újabb, eredményes munkanap emlékét örökítsék meg. Németh János Hotárková elvtársnőt nagyritkán lehet csak odahaza találni. Nem a szomszédokhoz jár láto­gatóba, hanem sorra járja a brnói pionlrcsapatokat és a hadsereg CSISZ-szer­vezeteit, s elmeséli nekik harcos életét, amelyet a pártnak, a mun­kásmozgalomnak szentelt. De nem­csak beszélgetni jár el közéjük, hanem segíti is őket munkájukban. Annak ellenére, hogy már 71 élet­évét tapossa, több párt- és tömeg­szervezeti funkciót lát el. Hogy jó munkát végzett és végez, arról tesz tanúságot a Köztársasági Rend is, amelyet a kormánytól kapott kiváló munkájáért. — Már az első világháború után tagja voltam a szociáldemokrata pártnak - mondja az ősz hajú, mosolygós arcú, ma sem tétlenkedő ízig-vérig kommunista. — Akkori­ban nem nagyon tetszett az emlí­tett párt, s gyakran mondogattuk a férjemmel, hogy egy forradal­mibb pártra lenne szüksége a pro­letariátusnak. Ez azonban csak 1920-ban teljesedett be. Ugyanis a brnói konferencián a délutáni órákban Vanek elvtárs bejelentette, hogy h jelenlevők 75 %-a a Har­madik Internaeionálé 21 pontjával egyetért. A szavazásnál ez meg is mutatkozott. Pihenésre ekkor kevés idő ju­tott. Nappal a megszokott munkát végezte, este pedig segítette a szervezkedést. Ebben az időben zidenicei negyedben laktak, de nemegyszer lejött Brnóba is. Se­gített, agitált, hogy a pártszerve­zet minél erősebb és egységesebb legyen. Aztán 1925-től 1939-ig a párt kerületi vezetőségének tagja, majd a IV. és V. kongresszus közti időben a Központi Bizottság tagja volt. — Pártszervezetünk a megalaku­lás után egy zászlócskát küldött Lenin élvtársnak Fridlich elvtárs, a „Rovnost" szerkesztője által. Se­­hogysem akartuk elhinni, hogy a rábízott dolgot el is juttatta Le­nin elvtárshoz, vagy éppen a Szovjetunióba. S csodák csodája, nemrég a városi múzeum egy fény­képet kapott a Szovjetunióból, amelyen egy zászlócska látható, s arra kérik a múzeumot, hogy írják meg, hogy ki készítette. A húszas években nem egy nem­zetközi nőnapot szervezett meg Brnóban. Az 1926-ban megtartottra így emlékszik vissza: — Mintegy 4000 nő gyűlt össze a főtéren. Az ünnepi beszámolót Szlovákiából Kollarik elvtársnő tartotta... azaz csak tartotta vol­na, mert a rendőrség szétzavart bennünket. A munkásotthon felé vettük utunkat, s a tömeg köve­tett. Az otthon előtt egy teher­autó vesztegelt. Kolláriková fel­ugrott rá, s amire a rendőrség észbekapott, megtartotta az ünne­pi beszédet. Az asztalán levelek hevernek. Elismerést, jó kívánságokat tartal­maznak. Négyen még alig száradt meg a tinta. A nőbizottság asszo­nyai írták. — Jöjj el, elvtársnő közénk, ha Hotárková Antónia időd és egészséged engedi, s ve­lünk ünnepeld meg az idei nem­zetközi nőnapot! S melyiknek tesz majd eleget ? Ki tudja? De az biztos, hogy aho va csak tud, elmegy. Nemmel még sohasem felelt. A burzsoá rendszei hiába zárta gyakran börtönbe, nem tört meg. Mindenkihez van egy-kéi biztató, meleg szava, tanácsa. Nem tétlenkedik ma sem, bár már rá­férne a pihenés. S ha valaki erre tesz célzást, mosolyogva válaszol­ja: — Bírom még erővel s egészség­gel is. Vétek lenne tétlenül szem­lélni ezt a hatalmas fejlődést. Hi­szen mindaz, amiért harcoltunk, küzdöttünk, met valósul meg. S eb­ben én is segíteni akarok még. mert úgy érzem, hogy ez kommu­nista kötelességem. -nj-A rozsnyói bányaüzemek vállalták, hogy még ez évben 860 000 korona értékű ércet fejtenek ki terven fe­lül. A bányászok több munkaszaka­szon a fejtett érc tonnájaként csak­nem 50 fillérrel csökkentik a terme­lési költségeket, s ezzel mintegy 50 ezer koronát takarítanak meg az üzemnek. Az ércdúsító dolgozói pedig elhatározták, hogy valamennyien részt vesznek a szocialista munkabrigád cím elnyerésére irányuló munkaver­senyben, Így köszöntik a párt 40. év­fordulóját. Jó! készítsük elő a népszámlálást • A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 32 762 népszámlálási körzetre oszlik • A nyomtatványokat február végéig minden­kinek kézbesítik • A pontos és megbízható adatok közlése mindnyájunk érdeke Már csak alig pár hét választ el bennünket a népszámlálástól. Erre a rendkívül fontos eseményre 1961. március 1-én kerül sor. A közbeeső napokat az előkészítő munkálatok veszik igénybe, s főleg a nemzeti bizottságoknak kell jól' felkészülniük, mivel a legtöbb felelősség rájuk há­rul. A népszámlálás megkönnyítése érdekében éppen ezért országunkat 32 762 népszámlálási körzetre osztot­ták; megközelítőleg úgy, hogy min­den körzetben körülbelül 500 ember legyen. A nemzeti bizottságok már 32 250 népszámlálási biztost neveztek ki, főképpen nemzeti bizottsági tagokat, mezőgazdasági munkásokat és nyug­díjasokat. Február 1-én tartották meg a számlálási biztosok iskoláztatását, akik az eskü letétele után február vége felé megkezdik munkájukat. Miről is van szó tulajdonképpen A népszámlálásnak minden fontos adatot kell ölelnie hazánk lakosságá­ról. Alapul kell majd szolgálnia és segítenie kell a pontosabb tervezést az elkövetkező években. Kizárólag a pontosan megállapított adatok alap­ján lehet arra következtetni, hogy mennyi gyermek jár majd a legkö­zelebbi években iskolába, s ahhoz vi­szonyítva kell az iskolaépítést irá­nyítani, mennyi lakos kerül abba a korba, amikor munkába kell állnia, hányán mennek katonának, hányán kerülnek nyugdíjba, továbbá pontos adatokat kapunk a munkaerő-tartalé­kokról, a lakosság társadalmi össze­tételéről mind nemzetiségileg, mind műveltség szempontjából, s tiszta ké­pet nyerünk a nőtlenek és nősök számáról, az özvegyekről és elvál­takról, stb. Az idei népszámlálásnak azonban van még egy fontos feladata, illetve célja: pontos adatokat kell szolgál­tatnia a lakáshelyzetünkről, a jobb alapokra helyezett lakáspolitika érde­kében. Eddig ugyanis még hiányza­nak a ház korát feltüntető adatok, amelyek alapján aztán megbízhatóan lehetne tervezni új lakásokat a már lebontásra érettek helyébe is. A nép­­számlálásnak továbbá meg kell álla­pítania. hogy hány lakás építésére van szükség a lakók egyes helyeken előforduló túlzsúfoltságának a csök­kentésére, hány lakó jut egy helyi­ségre, stb. Ebből is látni, hogy olyan fontos mozgalomról van szó, amely az egész lakosság érdekeit képviseli. Hogyan is kezdjük hozzá? Február közepe táján a számláló­biztosok mindegyike megállapítja, hogy hány nyomtatványra van szük­sége a saját körzetében, igényli a megfelelő mennyiséget és február 23 — 26 között kézbesíti a családok­nak. Tulajdonképpen háromféle nyom­tatványról lesz szó: • Számlálási ívek, a szöve­gek pontos magyarázatával, amelye­ket a lakás használói töltenek ki a család minden tagjára vonatkozólag. • Számlálási lapok, amelyek főként azokra vonatkoznak, akik szál­lodákban vagy kórházakban, szanató­riumokban tartózkodnak. • Házlapok a házról szóló ada­tokkal, amelyeket a számlálóbiztosok töltenek ki. Az első két nyomtatványt maguk a lakosok töltik ki, kivéve talán 700 községet, ahol a népszámlálás kér­dés-felelet alapján valósul meg, s a nyomtatványokat maga a számláló­­biztos tölti ki. A nyomtatványok ki­töltését a február 28-án éjfélkor fennálló állapotnak megfelelően vé­gezzük el. Március első napjaiban aztán a megbízottak újra meglátogat­ják a háztartásokat, ellenőrzik és aláírják a kitöltött nyomtatványokat, s ezeket továbbítják. A népszámlálás hozzávetőleges eredményének az is­mertetésére ez év júliusában kerül sor, s utána az adatokat feldolgozás végett átveszik a prágai és bratisla­­vai statisztikai hivatalok. (Pr) fiiWMpVlf 5 1961. február 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents