Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-12 / 13. szám
Bíztató indulás az ipolysági szövetkezetben A nagymihályi járás mezőgazdasági gépjavítói szorgalmasan készülnek a tavaszi munkák megkezdésére. Egyedül a nagymihályi gépállomás műhelyében eddig nem kevesebb mint 91 traktort, 11 kombájnt javítottak meg s 330 különböző mezőgazdasági jelszerelésen végeztek kisebb-nagyobb javítást. Felvételünkön Ján Mirda és Mikulás Jakub az utolsó vetögépet javítják. Készülnek a tavaszi munkákra Az ipolysági szövetkezet az utóbbi években rohamosan fejlődik. Kitűnő gazdálkodásáért az EFSZ-ek IV. kongresszusán kitüntetésben is részesült. A tavalyi esztendő munkásságát a napokban évzáró taggyűlésen értékelték az ipolyságiak. Taggyűlés előtt körülnéztünk a gazdasági udvaron. Szikszay elvtárs, a szövetkezet elnöke épp a mázsaház körül tevékenykedett. — Készítjük a pénzt a fizetésre — mondja tréfásan. — Huszonhat üszőt adunk át a Zselízi Állami Gazdaságnak, amelyekért 74 000 koronát kapunk. — Lesz-e elég pénz a szilárd bérezés rendszeresítésére? — Ahol ilyen az állatállomány, ott kell pénznek lennie! Ami az új bérezési rendszert illeti, ebben a vonatkozásban még az ipolyviskieken is túlteszünk. A tagok nálunk már csak a közös művelésbe vont háztáji gazdaságok után kapnak természetbeni részesedést. Megtekintettük az állatállományt. A szövetkezeti dolgozók kifogástalanul gondoskodnak a tehenek állományának kiegészítéséről, hiszen 46 üsző már az első félévben leellik. A borjak a .rudakból és szalmából épített szellős istállóban szemlátomást jól érzik magukat. Buda Imre bácsi jó munkát végez, s az általa gondozott 36 fürge, erős borjút a környéken is dicsérik. Szikszay elvtárs szerint még egy szellők istállót építenek. A szarvasmarhaállomány ellen tehát nem eshet kifogás, de a sertésállomány is kitűnő. — Jól jövedelmez-e az állattenyésztés ? — kérdezzük az elnöktől. — A 919 000 korona értékű törzsállomány 1491000 koronát jövedelmezett, s az állattenyésztési bevételek tervét 131929 koronával túlszárnyaltuk. Terepszemlénk végeztével a szövetkezet irodájában Lőwy és Jámbor könyvelőkkel váltunk szót, akik szintén biztatónak ítélik a pénzügyi helyzetet. — Az elvtársak szerint lesz-e elegendő pénz a szilárd bérekre? — kérdezzük tőlük. — Az első évnegyedre — halljuk a választ — 10 000 munkaegységet irányoztunk elő, s ennek értelmében 250 000 koronát kell a tagoknak kifizetnünk. Viszont egyedül az állattenyésztésből eredő bevétel meghaladja erre az időszakra a 300 000 Jó! választottak! (MF) Az Idei iskolai év befejezésével friss erők kerülnek a jicíni szövetkezetbe, mégpedig a nyolcéves iskolát most végző diákok soraiból. Eddig már nyolcán határozták el véglegesen magukat, hogy az iskolai év befejezése után a mezőgazdaságba mennek dolgozni. koronát, tehát a bérek kifizetése nem okoz számunkra gondot. A taggyűlési beszámoló elénk tárta a szövetkezet tényleg szép eredményeit. A tervezett 2 853 125 koronás bevétel helyett 3 475 758 koronát bevételeztek az ipolyságiak. Munkaegységekre 1 400 000 koronát irányoztak elő, viszont 1566 916 koronát folyósítottak. A munkaegység értéke 26 koronát tett ki. Hektáronként a termelés összértéke meghaladja a 8000 koronát, a tiszta hektárjövedelem pedig 3984 korona. Szikszay elvtárs beszámolójából megtudtuk, hogy a harmadik ötéves terv első esztendejére előirányzott termelési mutatókat túlteljesítik. A mezőgazdasági földterület hektáraként 527 liter tejet, 201 kg húst és 517 db tojást termelnek. Búzából 28 mázsás és árpából 30 mázsás hektárhozamra számítanak. Az egy ha-ra eső árutermelés értéke meghaladja az 5000 koronát. Örvendetes tény, hogy a szövetkezeti tagok munkaifegyelme sokkal, jobb, mint megelőzőleg. Gyarapodott a takarmányalap is. A tagok azonban joggal nehézményezik, hogy a Lévai Járási Nemzeti Bizottság a sok ígéret ellenére sem helyezi üzembe a takarmánykeverő-központot, holott Ipolyságon akad elég üres raktér, ahol ez a fontos üzem megkezdhetné működését. De az üzem nem működik, s emiatt Ipolyság környékén a szövetkezetek nem adhatnak állataiknak megfelelő összetételű abrakkeveréket. De hiba lehet az abraktakarmányok elosztása körül is, mert például az ipolysági EFSZ számára mindössze 12 mázsa korpát utaltak ki az elmúlt évben. Az évzáró taggyűlés tapasztalatai szerint a tagság általában elégedett a tavalyi gazdálkodással, hiszen a 26 koronás munkaegység igazán nem megvetendő, bár 2 koronával alatta marad annak, mint ahogyan tervezték. A lényeg azonban, hogy a tagok 166 916 koronával kaptak többet munkaegységeikre a tervezettnél, csakhogy 10 000 munkaegységgel többet merítettek ki, s ezért nem futotta a tervezett 28 koronára. Voltak, akik kifogásolták, hogy a szövetkezet vezetősége nem töltötte föl kellő mértékben az alapokat, s szerintük például a betegeket nagyobb támogatásban kellene részesíteni. Egyszóval kisebb zökkenő mindenütt előfordul, így Ipolyságon is. Tény viszont, hogy a szövetkezet nagyon szép tervekkel lépte át a harmadik ötéves terv küszöbét. A szilárd bérek bevezetése bizonyára még jobb munkára serkenti majd a tagságot. A szövetkezet pénzügyi helyzete biztató, s nem kell aggódnia, hogy a kifizetések pontossága körül hiba akad. A vezetőség címére csupán annyit, hogy a jövőben helyesen magyarázza meg a tagoknak a szövetkezeti alapok feltöltésének fontosságát. Ha az ebben kételkedő tagok beletekintenek a könyvelésbe, maguk is meggyőződnek, hogy jól ellátott alapok nélkül nem lehet előbbre jutni. A leleszi szövetkezet gépjavítóműhelye körül s bent a műhelyben is nagy a sürgés-forgás. Javítják a traktorokat, vetőgépeket és a többi gazdasági felszerelést is, mert nem akarják, hogy a tavasz készületlenül találja őket. A szövetkezetesek elhatározták, hogy négy év alatt teljesítik a harmadik ötéves tervet. Szavukat be is akarják tartani, s már most összedugják a fejüket, hogy az első év iránymutatóit túlteljesíthessék. Teljes erőből hozzáfogtak a munkához. Dobos István, Vaszily István és Hornyák János már a végefelé tartanak a gépjavításban, sajnos azonban sokszor hátráltatja munkájukat az alkatrészek hiánya. A királyhelmeci gépállomástól azonban ígéretet kaptak, hogy a jövőben alkatrészek terén hathatósabb segítséget nyújtanak a szövetkezetnek. A lelesziek négy év alatt teljesítik a harmadik ötéves tervet, de tudják, hogy ez csak jól felszerelt gazdasággal és szakképzett emberekkel lehetséges. S éppen ezért a tagok többsége a szövetkezeti munkaiskolát látogatja s a mezőgazdasági technikumokban is sok fiatal tanul a szövetkezetből. Milan Novák (Lelesz) Dehrődi zárszámadás Dimbes-dombos a debrödi határ s növénytermesztésre nem a legalkalmasabb. Egyedül a juhtenyésztés hozott jó hasznot a szövetkezetnek. A debrödiek azonban mindent megtesznek, hogy egyre jobb eredményeket érjenek el a növénytermesztésben is. Már az elmúlt évben, annak ellenére, hogy rossz volt az időjárás, csaknem kétszeresére emelték a termelést. Jó gazdák, s öntudatosak a debrödiek. Ezt bizonyítja az a tény te, hogy az év végi részesedésük 50 %-át bent hagyták a bankban, hogy zavarmentesen kezdhessék a harmadik ötéves tervet. Dunajszky Géza (Debröd) Bállá József A Tornaijai Mezőgazdasági Tanonciskola a délelőtti órákban csendes. Csupán az ügyeletes lépteinek visszhangja hallatszik a folyosóról. Széthordja az újságokat, aztán néhány perc neki is jut a pihenésre. A kora délutáni órákban azonban zajos lesz és a környéke. Megérkeznek a tanoncok, s jó étvágygyal elfogyasztják az ebédet. Ebédszünet, pihenő következik, de nem sokáig, mert a szobákban máris felhallatszik az ügyeletes kiáltása:- Gyerünk, fiúk, tanulni! S a fiúk, lányok szó nélkül veszik könyveiket és tanuláshoz látnak. Aki lustálkodni merészel, rossz pontot kap. Ezt pedig egyikük sem akarja. No meg hát roszszul felelni sem az elkövetkező órán. Maslanyák Zoltán nevelővel és a 28-as szoba lakóival beszélgetünk. Eleinte nehézkesen fonódtak a beszéd szálai de aztán végül is a Úgy mint otthon lányok mégiscsak lányok, s megered a nyelvük: — Olyan jól érezzük magunkat itt, mint odahaza. Második otthonnak tekintjük az internátust — mondja Svantner Erzsébet, a béreikéi EFSZ tanonca, aki a második évfolyamot látogatja. - Van televíziónk, különböző társasjátékunk, úgyhogy szabad időnkben egyáltalán nem unatkozunk. Jól érzik magukat, hisz ennek érdekében az iskola vezetősége mindent megtesz. 'S a szövetkezetek? Sokan jóformán semmit sem tesznek. A szerződést is alig akarták vagy akarják aláírni. Itt■ van például a két rimaszécsi lány. A szövetkezet elnöke kiutasította őket az irodából, amikor a szerződést vitték aláíratni. Pedig hát a rimaszécsi szövetkezetben is szükség van a fiatalokra. Reméljük, hogy hasonló esetek a közeljövőben nem fordulnak majd elő, s a szövetkezet vezetősége maga is igyekszik majd minél több fiatalt megnyerni a tanulásnak. A fiúk csoportjából azonban annál örömtelibb hírt újságol Fejes Elemér:- Mi négyen vagyunk az iványi szövetkezetből, s igyekszünk olyan jól tanulni, mint amilyen jó munkát végeztünk az elmúlt nyár folyamán. Hárman aratógéppel arattunk és a cséplésböl is kivettük részünket mind négyen. Sokat lehetne róluk írni. Vidámak, jókedvíiek, s ami a legfontosabb, tanulnivágyó fiatalok. Csupán azt nem értik, hogy az épületben, amely internálüsnak szolgál, és az iskola egy részében is miért laknak még idegenek? Az internátusi iskolázás csupán az első lépéseknél tart. A vezetők még kevés tapasztalattal rendelkeznek. Jóakarattal s megértéssel kell segíteniük a szövetkezetek vezetőit és az illetékes szervek iskolavezetőségét. Hiszen a fiatal szakemberek nevelése szorosan összefügg a termelés fokozásával. S erre pedig mindnyájan szavukat adták, —né — Napsugarak a tavaszba hajló egon nyhe a február. Amerre csak szalad az autó, mindenfelé sár meg sár. Nem kivétel ez alól Deáki sem. Félóráig topogunk a szövetkezet irodája előtt, amíg úgy-ahogy a cipőnk „szalonképessé“ válik, s benyithatunk. Bent aztán annál nagyobb a megrökönyödésünk a sok mosolygó arc láttán. — Itt a tavasz! — mondja Horák György elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Nemsokára hozzáfoghatunk a vetéshez. Hát ennek örülnek a deákiak. Tízen is ülnek az asztalok fölé hajolva, terveznek, vitatkoznak, hogy majd ha megkezdődik a munka kint a határban, ne legyen többé fennakadás. Nem kis gond az 1187 hektár szántófölddel rendelkező szövetkezet vezetése, és éppen ezért van szükség a pontos, megbízható tervezésre mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. A MÚLT ÉV EREDMÉNYEI A múlt hibáiból okulva egyre szebb és jobb eredményeket érnek el a deáki szövetkezetesek. Van hozzá szakemberük, aki a hibákra rávezeti őket, s megmagyarázza a helyes tennivalót. Mégpedig fiatal ember. Trvdon Silvester állattenyésztési mérnök, ő indul velünk a gazdaság megtekintésére. Két éve él és dolgozik Deákin. Eleinte sokat gondolt arra, hogy otthagyja a szövetkezetét, de most már megszokta a falut. Az emberek megszerették a szövetkezet javát szolgáló munkájáért, megbíznak benne. — Mi 83-an végeztünk a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, s mindössze csak négyen dolgozunk kint a szövetkezetekben — kesereg Trvdon elvtárs —, pedig ma már csak hozzáértő emberek irányításával érhetjük el a kitűzött feladatokat. Jó munkát végez. Ezt abból is látni, hogy a pár éve még hátul kullogó állattenyésztés megelőzte a növénytermesztést. Hogy számokkal is igazoljuk, íme: állattenyésztésből az elmúlt évben 2 982 000 korona bevétele volt a szövetkezetnek, a növénytermesztésből pedig 2 800000 koronát értek el. De Tvrdon elvtársék nem pihennek a habáraikon, hanem tovább növelik, szélesítik állatállományukat. A harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesítik, s érdemes megfigyelni, hogy 1960-hoz viszonyítva egy hektár szántóterületre hogyan fogják növelni a termelést. Hozam Terv Termék 1960-ban 1964-re hektáronként Tej (lit.) 495 835 Tojás (db) 95,3 630 Marhahús (kg) 99,1 128 Sertéshús (kg) 102,9 262 Persze, ezeknek az adatoknak megfelelően kell növelniük az állatállományt, de ugyanakkor az istállók építéséről sem szabad megfeledkezni. Tvrdon elvtársék is jól tudják ezt, s a tervkészítés idején minderre ügyeltek. — Idén építünk a növendékállatok részére egy 140 férőhelyes növendékistállót, egy régit pedig szintén nyitottá alakítunk át. S 1963-ban építünk még egyet a tehénállományunk elhelyezésére. Ezenkívül egy tojóház építését tervezik 6000 baromfi részére és egy 5200 férőhelyes csibenevelö is tető alá kerül. Ez azonban csak a nagyja, a fontosabb, mert még száz meg száz kisebb-nagyobb tennivaló várja a deáki szövetkezeteseket. — Mi a véleménye a nyitott istállózásról? — Sokkal egészségesebb állatokat lehet így felnevelni. Csak az a baj, hogy sok helyen a régi istállókhoz szokott állatokat egyenesen a nyitott istállókba helyezték, s bizony sok állat fölfázott, lebetegedett. Az állatokat fokozatosan kell hozzászoktatni az új istállókhoz, s időt kell nekik hagyni, hogy szervezetük alkalmazkodni tudjon az új feltételekhez. A hosszú szőr pedig nem hiba, mert erős és edzett állatot takar. A SERTÉSÖLAK KÖRÜL — Lépjünk ki, tizenegy óra! - biztatott kísérőnk —; most kezdődik az etetés. Naponta többször is etet Dóra Vilmos és Seres Dezső, — magyarázza Tvrdon elvtárs —, mert az 573 süldő, amelyet gondoznak, nem fér egyszerre a vályúhoz. Különben az egész istállómunkát gépesítettük. Egyetlen gombnyomás, és működni kezd az egész gépezet, a keverőgépek, a pumpák, s a vályúk pillanatok alatt megtelnek moslékkal. Ilyen, ehhez hasonló gépesítést szeretnénk minden istállónkban bevezetni. A moslékos etetésre csak nemrégen tértek át a szövetkezetben, s a kevésbé jó minőségű takarmányokkal is szép eredményeket érnek el. A napi hízási átlag 40-45 dkg. — Ki végzi a legjobban a dolgát az állattenyésztésben? — Madari Erzsébet. Jöjjenek, most éppen napos, beszélhetnek vele. Erzsi „néni“ mosolygós, negyvenegyéves asszony. Már két éve 23 anyasertést gondoz, s a leválasztás 16 malac anyakocánként. S mindez a jól végzett munka eredménye. Amikor lefiadzik az anya, úgy vigyázza a „családot“, mintha saját gyerekei lennének. Tisztán tartja a helyüket, nyugalmat biztosít nekik, külön eteti az anyákat, s ha valami rendellenességet észlel a kicsinyeken, azonnal jelenti az állatorvosnak. A múlt évben 928 munkaegységet keresett, ugyanis alomalja és súlygyarapodás után fizetik. De nemcsak dolgozik, hanem tanul is Madari Erzsébet. A szövetkezeti munkaiskolát látogatja, s szakkönyveket olvas, mert szeretne még jobb, még szebb eredményeket elérni. A FIATALSÁG HELYZETE, S EGYEBEK Tvrdon elvtárstól tudjuk, hogy bizony az utánpótlás helyzete nem. valami rózsás a szövetkezetben. Kevés a szórakozási lehetőség is, és a fiatalok inkább elmennek üzemekbe dolgozni, mert ott kézhez kapják a tiszta keresetüket, s nem kell rá egy évet várni. Ezen a helyzeten úgy akarnak segíteni a deákiak, hogy a szövetkezet fiatal dolgozóinál már idén bevezetik a szilárd bérezést. Pénz van bőven, hisz amíg 1957-ben 350 000 korona került az oszthatatlan alapba, 1960-ban ez az összeg már 650 000 koronára emelkedett. Ez a bevétel 13 %-a, s hogy a szövetkezetüket még jobban megszilárdítsák, az elkövetkezőkben évenként 1 °/o-kal növelik, úgyhogy 1964-re már a bevételek 17 °/o-a kerül az oszthatatlan alapba. A művelődési alapban összegyűlt pénzből minden évben üdülésre «küldik legjobb dolgozóikat. Az elmúlt évben Tusková Judita és Horák Erzsébet Prágában, Bogár István pedig a Magas-Tátrában élvezte a szövetkezet gondoskodását. Részt vettek csoportos tanulmányi kiránduláson is, 30 szövetkezeti tag pedig a nagyszerű brnói gépkiállítást. nézte meg. Ezenkívül ebből az alapból fizetnek elő 100 földművesújságot. Mindent összegezve, jó a deáki szövetkezet, olyan, mint egy nagy család. Sok érdekes dolgot hallottunk s láttunk, és most ízlelgetem magamban az élményeiket, mint a jó bort szokás. Szövetkezet, család ... Sok minden belefér ebbe a két szóba. Sokak öröme, boldogsága. S amikor beülünk újra az autónkba, észre sem vesszük a sarat, csak a napot látjuk a tavaszba hajló égen, Tóth Elemér .. 3 1961. február 12. Madari Erzsébet
