Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-08 / 12. szám
Ügy gazdálkodjunk a vízzel, mint a pénzzel! A Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden polgárára 37 ár szántóterület jut. Ha tehát a mezőgazdasági termékszükségletet a lehető legnagyobb mértékben saját forrásainkból akarjuk fedezni, fokoznunk kell a belterjes gazdálkodást. A trágyázás, a föld televénytartalmának növelése és az egyesített táblákon alkalmazott helyes agrotechnika az alapvető s legfontosabb tényező. Mindamellett éghajlati viszonyaink és az adott feltételek között nem tudnánk állandóan nagy termést biztosítani. A földdel kapcsolatos intézkedéseket a helyes vízgazdálkodással kell egybekapcsolni. A vízlevezetés, a víz felfogása és a talaj öntözése, valamint ezeknek gyors és olcsó megoldása — lehetőleg a nehezebben beszerezhető építőanyagok igénylése nélkül — ez a mi állandó feladatunk. Három tenger vízválasztója Közép-Európában vagyunk, három tenger vízválasztóján. A tengermelléki és szárazföldi éghajlat váltakozó hatásai okozzák a csapadékok rendszertelenségét, a száraz és esős évek váltakozását s a csapadék egyenlőtlen megoszlását az állam különböző területein. Ez az oka, — a talajösszetétellel egyetemben — a talaj nedvességének és szárazságának. A talaj vízgazdálkodási egyensúlyának helyreállítása érdekében el kell távolítanunk a káros vízfoiösleget, másrészt pedig mindent el kell követnünk, hogy a fölösleges vízmenynyiséget megfelelő helyeken felfogjuk olyan időszak számára, amikor érezhető a csapadék hiány. A szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelést mesterséges öntözés segítségével függetleníteni kell a természetes csapadékoktól. Víztartalékaink: a vízierőművek Mi vagyunk az egész világon az egyetlen állam, amely vízgazdálkodási tervvel rendelkezik. Ennek az a célja, hogy a népgazdaság minden ágának érdekeit összhangba hozza, s a vízgazdálkodásban szükséges beavatkozásokat irányítsa. A vízszükséglet évről évre növekszik. Államunk célszerűen megteremti a vízgazdálkodásban is a szükséglet Eső után köpönyeg Komoly gonddal küzd a zempléni szövetkezét vezetősége. Ugyanis azzal a szomorú valósággal néznek szembe, hogy pár hét múlva kimerül a szövetkezet takarmányalapja. Persze, most nagy a kapkodás, jobbra-balra. — Honnan szerezzünk új tartalékot? - törik a fejüket a zempléni vezetők. Pedig most már késő. Akkor kellett volna ezen gondolkodni, amikor jó néhány mázsa lóherét kint hagytak a határban megrothadni és amikor a kukoricatermésnek csak elenyésző része került a szövetkezet raktárába, mert a többi a tagokhoz vándorolt. Most aztán drága pénzen kel! takarmányt vásárolni az állatállomány részére. A szövetkezetnek nagy mennyiségű répaszelet-silő áll a rendelkezésére. A kényelmes állatgondozók azonban idegenkednek az etetésétől. Pedig szakszerű etetéssel ugyanis kitűnően lehet hasznosítani a répaszelet-silőt. Csak egy kicsit több baj lenne az etetésével. De amint látjuk, a zempléni szövetkezetesek a rendelkezésükre álló tartalékot sem használják ki. így aztán nem is lehet nagyon csodálkozni, ha a szövetkezet nem teljesíti a tejbeadásban vállalt kötelezettségeit. A lemaradásnak másik fő oka, hogy a vezetőség nem áll szoros kapcsolatban a tagsággal. A taggyűléseken mindig értékes felszólalások hangzanak el a tagság részéről. A felszólalások legtöbbje konkrét javaslatot tartalmaz, hogyan lehet kiiáboini a most fennálló nehéz helyzetből. Sajnos. a gyűlések után már senki nem gondol a javaslatokkal. Legkevésbé a vezetőség. Pedig megszívlelhetnék a dolgot a zempléni vezetők, mert hogyan akarják harmadik ötéves tervünk iránymutatóit teljesíteni, ha már az első évet adóssággal kezdik. Szorosabb kapcsolatot kell kialakítaniuk maguk és a tagság között. S ha ez megtörténik, az új,gazdasági évben már nem ismétlődhetnek meg a régi hibák. Kovács Zoltán, Zemplén maximális kielégítésének lehetőségét azzal, hogy nagy vízierőműveket létesít, amelyek vízbőség idején többmillió köbméter vizet fognak fel, amivel később a talajöntözésnél számolni lehet. A szárazság jobban csökkenti a terméshozamot, mint sok csapadék. Nálunk sokkal több a száraz, mint a nedves talaj. Ezért az Öntözőberendezések létesítése az alapvető intézkedések közé tartozik. A celákovicei példa Arra, hogy mit jelent az öntözés a mezőgazdasági termelés emelése szempontjából, jó példáink vannak. A radonicei földmüvesszövetkezetben tavaly öntözték az őszi káposztát. Másodnövényként 1000 mázsát értek el hektáronként a nem öntözött talajjal szemben, ahol csak 400 mázsás eredményük voít. A raceticei szövetkezetben a cukorrépával bevetett és öntözött területről hektáronként 630 mázsát takarítottak be, míg a nem öntözött földön hektáronként csak 320 mázsát. Ez csak két kiragadott példa a chomutovi járásból. További például a kelet-prágai járásban levő öelákovicei szövetkezetesek szolgálnak, akik az év elején elhatározták, hogy önerőből a korai burgonya termesztésére szolgáló földeken öntözőberendezést létesítenek. Hetvennégy hektár öntözését vették tervbe. Medencét létesítettek, amelyet kiselejtezett, előre gyártott elemekkel falaztak körül, úgyhogy a szigetelésre csak kis mennyiségű cementre volt szükségük. Az elért eredmények senkit sem hagynak kétségben. Celákovicében nemcsak idejében teljesítették a 25 vagon burgonya leszállítását, hanem még három vagonnal többet adtak át. A öelákovicei szövetkezetesek már kezdetben jő tapasztalatokat szereztek. Az eredetileg 316 000 koronára tervezett költségvetésnek egyharmadát megtakarították azáltal, hogy önerőből oldották meg az öntözőberendezés létesítését. Mindenütt van elég lehetőség és forrás Nézzünk csak körül, s rájövünk, hogy mindenütt elég forrást és lehetőséget találunk, amelyeket egyszerűen, nagyobb befektetés nélkül a bő termések életadó forrásává változtathatunk át. A halastavak térségét is jobban használjuk ki, tisztítsuk és mélyítsük ki, iszapjukat pedig felhasználhatjuk komposztkészítéshez. A patakokon és kisebb folyókon létesítsünk egyszerű medencéket, továbbá olyan tartályokat, amelyek a vízlevezető berendezésekből, az esővízből, hóolvadásből nyerik a vizet. Ilyen és hasonló módon szerzünk megfelelő csapadékforrásokat. A vízzel úgy kell takarékoskodnunk, mint a pénzzel! Kevés vizünk van, és az a jelszó „a só és a víz aranyat ér“ nem túlzott, ha meggondoljuk, hogy egy kg cukor előállításához 4,5 liter vízre van szükségünk. Ma 3 milliárd köbméter vizet fogyasztunk, a harmadik ötéves terv idején ötmilliárdot fogunk, s 1965-ben összesen 9 milliárd köbmétert. Még mindig évenként 30 milliárd köbméter víz folyik el területeinkről kihasználatlanul. Kizárólag rajtunk múlik, hogy a vizet hogyan fogjuk fel és miként juttatjuk el oda, ahol szükség van rá. Ha azt akarjuk, hogy a föld jobban eltartson bennünket, akkor jobbal} kell gondoskodnunk róla. Mirosíav Vavrina, a Dél-csehországi Kerületi Mezőgazdasági és Erdőtechnikai Talajjavítási Vállalat igazgatója Tanultak a vitaanyagból • 1964-ben egy fejőstehéntől 3400 liter tej • 100 hektáronként 75 szarvasmarha A Hurbanova Ves-1 szövetkezet taggyűlésén foglalkoztak a kongresszus előtt kiadott első két vitaanyaggal, s több fontos kérdést oldottak meg, hogy határidő előtt teljesíthessék a harmadik ötéves tervet. A taggyűlésen élénk vita alakult ki. Először Medovarsky János, a szövetkezet mezőgazdásza kért szót. A gépek jobb kihasználásával és a növények tápanyagellátásával foglalkozott. A gépek átvétele óta javult a helyzet, de gondoskodni kell a jobb munkabeosztásról. A mezőgazdász foglalkozott a talaj termőereje fokozásának kérdésével is. Istállótrágyán kívül komposztot és zöldtrágyát készülnek adagolni. A zöldtrágyázás legbiztosabb és legolcsóbb módja: az alávetés a tavasziak, vagy tavasz» szál az ősziek közé. A sertéshizlalás kérdésével Vacula János sertésgondozó javasolta a takarmányadagok jobb és változatosabb összetételét. Kocian Bretislav, a mezőgazdaság! munkák gépesítését sürgette. Javasolta, hogy a kukoricatermesztésben komplex gépesítést alkalmazzanak, mert a csúcsmunkák idején munkaerőhiánnyal küzdenek. A harmadik ötéves terv első évére tervezett magasabb hektárhozamok előfeltételeit a szövetkezet már biztosította. A dolgozók idejében és jól előkészített talajba vetették az őszieket. Minden munkát agrotechnikai határidőben végeztek, így az istállótrágyázást és a mélyszántást is. Idén a takarmányalap kibővítésével számolnak, öt hektáron takarmánymurkot, 2,5 hektáron takarmánykáposztát és 4 hektáron takarmány-cukorrépát készülnek termeszteni. A tavalyihoz viszonyítva nagyobb területen termesztenek silókukoricát s azt tejesviaszos érettségben silózzák majd le, amikor a legtöbb tápanyagot tartalmazza. Kidolgozták a harmadik ötéves terv határidő előtti teljesítésének tervét is. • * * A szövetkezetben az állattenyésztés színvonala elég magas, így 1960-ban hektáronként több mint 700 kg sertéshúst és több mint 600 liter tejet termeltek. Ezzel azonban nem elégedettek. Elsősorban a szarvasmarha,, főleg a tehenek állományát akarják gyarapítani. Terv szerint 1964-ben 100 hektáronként 75 szarvasmarhát, s ebből 38 tehenet tartanak majd. Elegendő és jő minőségű takarmányt biztosítanak, s így 1964-ben egy-egy fejőstehéntől átlagosan 3400 liter évi tejhozamot akarnak elérni. Ez azt jelenti, hogy négy év alett 500 literrel magasabb átlagos tejhozamot biztosítanak. Növelik a sertésállományt is. Jelenleg 100 hektáronként 163 sertést tartanak, s ezt az állományt 1964-ig már 178-180 darabra emelik. Oj tervek készülnek a Hurbanova Ves-i szövetkezetben, a tagok bátor távlati tervei. Hiszen ők is négy év alatt akarják teljesíteni a harmadik ötéves terv feladatait. Krajcsovics Ferdinánd (Galánta) Ä szovjet mezőgazdaság új irányítása (Folytatás az 1. oldalról.) tényezőket összhangba kell hozni az anyagi érdekeltséggel. Helyes, ha a dolgozót jó munkájáért megdicsérjük. Ez erkölcsi támaszt jelent. De ha a dicséret mellé a jobb munkáért magasabb fizetést is adunk, akkor a termelés növeléséért folytatott harcunk sikeres lesz. Mária Hermanová, a dubnicai szövetkezet anyasertésgondozója munkacsoportjával együtt versenyez a szocialista munkabrigád címért. Jó munkájával kiérdemelte munkatársai elismerését és méltán képviselte munkacsoportját a szocialista munkabrigádok országos értekezletén. A járások vezető dolgozóinak feladatairól Ha a járásban még ma is vannak gyengén gazdálkodó szövetkezetek, amelyek évről évre semmilyen haladást sem mutatnak fel, az a járási vezetők rossz munkájáról és gyenge szervezőképességéről tanúskodik. Növelnünk kell a járások vezető dolgozóinak felelősségét a kolhozok munkájáért. Az embereket tanítani kell, figyelemmel és gondossággal kell körülvenni őket. A munkát azzal kell kezdenünk, hogy segítőkezet nyújtunk a kolhozok és szovhozok vezető dolgozóinak. nem pedig azzal, hogy helyettesítjük őket. Tisztelnünk kell a kolhozok elnökeit és becsülnünk tudásukat, ügyességüket és tapasztalataikat. néhány ember önzése miatt a létminimum színvonala alatt élni. Űrrepülés, tranzistorok, atommagerő az egyik oldalon, s a másik oldalon „az átlagos tudással rendelkező átlagos ember“, aki a szemétládákban keresi az élelmet. Mennyivel derűlátóbb, mennyivel biztosabb volt saját magával és társadalmi rendszerével Petuhov professzor, aki a Dubnóban velem folytatott beszélgetését így fejezte be: — Ha annyira leszünk, hogy az emberi szükségletek előteremtése Részlet Stephan Heym „The Cosmic age" című könyvéből 2 fÍipművii 1331. február 8. (X.) Ha visszatekintünk néhány évszázadra, látjuk, hogy a fizika mindig a történelem legfőbb hajtóerőihez tartozott. A fizika felfedezései ásták meg a hűbéri világ sírját, s a katolikus egyház a világ ideológiai protagonists ja, nagyon jól tudta, miért égette el a máglyán Giordano Brúnót és kínzásokkal fenyegetve miért kényszerítette Galileit, hogy visszavonja tanítását. A történelmi változások menete alakjában igen egyszerű. A természettudósok új lehetőségeket fedeznek fel és megfigyeléseik helyességét kísérletekkel bizonyítják. A tudósok felfedezéseit a technikusok a gyakorlatban alkalmazzák, és új termelőerőket hoznak létre. Az új termelőerők összeütközésbe kerülnek a régi termelési viszonyokkal, megbontják őket és azok elvesztik hatásukat: a nap programján az emberek akaratától függetlenül megjelenik a szociális forradalom. Petuhov ezt igen velősen fejezte ki: — Tudományunk minden felfedezése azokba az időkbe mutat, amikor éppen olyan könnyen kielégíthetjük az emberek minden szükségletét, mint amilyen könnyen most belélegezzük a körülöttünk levő levegőt. Ugyanis a levegőből fogjuk megszerezni az energiát, méghozzá olcsón és bőségesen. De ki tudná kisajátítani magának a levegőt? Pedig a magántulajdon a kapitalizmus alapja. Tehát hogyan fogja magát tartani a kapitalizmus akkor, amikor az embernek az élete fenntartásához semmi másra nem lesz szüksége, csak levegőre? A kapitalizmust a saját tudósai fogják eltemetni. Az a legnagyobb paradoxon a dologban, hogy sok tudós nem is tudatosítja, hogy minden újabb felfedezéssel annak a rendszernek a sírját ássa, amely őt alkalmazza. Úgy tűnik, hogy néhányan közülük erre már rá is jöttek. Dubnóban hallottam, hogy egy bizonyos nyugati, jól ismert fizikus, az utóbbi tudományos kongresszusok egyikén egy magánbeszélgetés alkalmával kijelentette, hogy a kapitalista államok kormányai csak akkor tudnák megmenteni a kapitalizmust a bukástól, ha halálbüntetés terhe alatt betiltanák az atommag-fizika, elektronika és az automatizáció terén folytatott további kísérleteket. De a kapitalisták . hiába akarnák követni a középkori egyház példáját, a tudósoknak megtiltani a további gondolkozást és elzárni az új idők útját. Erre már nincs meg a lehetőség. A világ egyharmadán a tudomány nem ismer bilincseket. S éppen ez a versenytárs kényszeríti a kapitalista rendszer képviselőit arra, hogy még fizessenek is azokért a hurokért, amely egyszer majd a kapitalizmus halálát okozza. Az említett problémák nemcsak egyetlen gazdasági rendszer problémái, amelyet megdöntenek és elvetnek az új felfedezések, az új technika. Ugyanolyan, sőt még talán nagyobb jelentőségűek itt az emberi tényezők. Igaz, hogy a nyugati tudósok legnagyobb része nem látja világosan mit tartogat a kapitalizmus számára a történelem, ennek ellenére senki sem tagadja, hogy a nyugati tudósokat a szomorúság, nyugtalanság és a rémület mély, sőt tragikus érzése vette hatalmába, amikor szembekerültek az új erőkkel. Nem kisebb személyiség, mint Norbert Wiener professzor, aki az önirányító gondolkodógépekkel foglalkozó tudománynak a „kibernetika“ nevet adta, hasonló című könyvében ezt írja: „.. .s ennek a második ipari forradalomnak a betetőzése után az átlagos vagy még annál is alacsonyabb műveltséggel rendelkező átlagos embernek nem lesz semmije, amit eladhatna, s amit érdemes lenne megvenni tőle.“ Ez kockában a jövő képe. Wiener ezzel a néhány szóval érzékeltetni akarja azt a világot, amelyben néhány nagy szaktudású ember a rendkívül bonyolult gépek tömegével mindent kitermel, amit a társadalom egyáltalán képes lesz elfogyasztani, amíg azok a derék emberek, akik más híján eddig a kezüket bocsátották áruba, most már azt sem adhatják el, mivel kezük munkájára nem lesz többé szükség. A nyugati gondolkodók éppen attól félnek, hogy embertöbblet lesz: olyan társadalom, amely fulladozik majd a saját bőségében, olyan emberek, akik a jólét közepette kénytelenek lesznek A „Lenin" szovjet atomjégtörö, amely egyedülálló a világon, már sokezer kilométert tett meg az Eszaki-Jegestengeren, ahol utat tör a szovjet teherhajóknak. J. Gruncsin és V. Szeröv ügyéinél: az atomjégtörö matrózainak egészségére. Napotiként vizsgálják a jégtörő kabinjait és munkahelyeit, olyan könnyű és természetes lesz, mint most a levegő belélegzése, az embernek végre ideje jut arra, hogy az élet igazi értelmére, az igazi életre összpontosítsa a figyelmét. Még azt is megéljük. Az emberiség már e cél felé halad. (Folytatjuk.)
