Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-02-05 / 11. szám

Még lelkesebb kulturális munkát!

A CSEMADOK lévai járási konferenciája alapos számvetést készített a falvakon végzett kulturális munkáról. A beszámoló értékelte az eredményeket és élesen bírálta a hiányosságokat. A vitázók viszont, a múlt hibáin okulva, főleg a jövőről beszéltek. A konferencián felszínre kerültek a kulturális munka égető problémái.

tek 128 előadást tartottak, azonban — ha figyelembe vesszük a lehetőségeket — ez még mindig kevés. Madarász Lajos Kálnáról elmondotta, hogy három előadást tartottak és most a párt 40. évfordulójára beszélgetést rendeznek egy régi kommunistával. Hasonló szép eredményekről és tervekről beszéltek többen is. Viszont felvetődött a kérdés, hogy az előadássorozatokat eredményesebben tarthatnák meg a szövetkezeti klubokban. Sajnos, a járásban példás szövetkezeti klubról nem tehetünk említést. Pedig sok helyen megalakulhatna már a szövetkezeti klub. Középtúron például megvan már minden felszerelés a szövetkezeti klub megalakításához, csak a szövetkezet vezetősége idegenkedik tőle. Tóth Géza, az Alsótúri Helyi Nemzeti Bizottság titkára bííálta a szövetkezet vezetőségét, hogy a művelődési alapból 32 000 koronát fordított kirándulásra, de a szövetkezeti klub megalakítását itt is elhanyagolják. A szövetkezet vezetősége még azt sem teszi meg, hogy az irodából a televíziót a fiatalság részére átvigye a kultúrházba. Helyi nemzeti bizottságainknak alaposabban kell foglalkozniuk ezzel a problémával. A járásban már több helyen beszéltek a szövetkezetek a klubok megalakításáról, de cselekvésre nem került sor. Pedig a klubokban az összes tömegszervezetek együtt dolgozhatnak.

NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS AZ IRODALMI ESTEK IRÁNT

A CSEMADOK-csoportok eddig 23 irodalmi estet rendeztek. A szemlélőt szinte meglepte, hogy milyen nagy az érdeklődés az irodalmi estek iránt. Különösen sikeres 1 irodalmi est volt Csatán, Zalabán, Oroszkán, ahol részt vettek Lovicsek, Csontos, Gyurcsó és

Szőke írók és költők. A jövőben a csoportok még több irodalmi estet terveznek, és szeretettel várják az írókat körükbe. Szükséges, hogy a fővárosban élő írók és költők még több irodalmi esten vegyenek részt, hogy közelebb kerüljenek a néphez.

A TELEVÍZIÓ ÉS A KULTŰRMUNKA

Sokan a kulturális munka elhanyagolását azzal indokolják, hogy a falusiak inkább a televíziót nézik és nem jönnek el a színi előadásokra. Ez a nézet teljesen helytelen. Keszi Pál például elmondotta, hogy jól rendezett szilveszteri műsorukon éjfélig szórakoztak a falu lakói. Természetes, hogy a televíziót néző dolgozók kultúrigénye nagyobb. Tehát arra kell törekednünk, hogy a CSEMADOK rendezvényei színvonalasabbak legyenek. A tarka estekbe például beiktathatják a televízió egyes müsorszámait is. Tehát a televízió még segíthet is a kultúrmunkában(

JAVÍTSUK MEG a SZERVEZETI ÉLETET

A konferencián meggyőződtünk róla, hogy a CSEMADOK lévai járási titkársága, élén Lukács elvtárssa!, szép munkát végzett. A jövőben azonban fontos, hogy többet törődjenek a szervezeti élettel. Ipolyságon például négyszer kellett elhalasztani az évzáró gyűlést, mert nem jöttek össze a tagok. Az ilyen szervezet nem is fejthet ki jó kulturális munkát. A CSEMADOK-szervezetek példát vehetnek a karolinai helyi szervezettől, amely nemrég alakult és máris szép terveik vannak. Vörös Vilmos küldött bejelentette, hogy minden hónapban előadásokat tartanak az időszerű problémákról, betanulnak egy színművet és 600 órát dolgoznak le a faluszépítési mozgalomban. Jó lenne, ha lelkesedésük átragadna a többi szervezetekre is, s a lévai járás a jövőben még szebb eredményekkel dicsekedhetne.

Bállá József

Ludwig van Beethoven minden idők egyik legnagyobb zeneköltője. Művei számban messze elmaradnak elődei alkotásaitól, de 32 zongoraszonátája, 9 szimfóniája, 16 vonósnégyese, s a „Missa Sollemnis“ (ünnepi mise) addig nem hallott robusztus erővel, intenzitással és szenvedélyességgel szólalnak meg. Műveinek monumentalitása, témáinak fennséges, nemes egyszerűsége a klasszikusok közé sorolja Beethovent, de mondanivalója, a harc az emberiség szabadságáért és boldogságáért, túlfeszíti a klasszikus forma kereteit. Beethoven a francia forradalom gyermeke, annak eszméit szívta magába már kora ifjúságában és nem szűnt meg hirdetni őket műveiben egész életén át.

1770-ben született Bonnban. Atyja udvari énekes volt; könnyelmű, iszákos, gyenge akaratú ember, aki szerencsétlenné tette Beethoven ifjúkorát. Hogy zilált anyagi viszonyait rendezze, „csodagyereket" akart faragni fiából. Megerőltető tanulmányokkal gyötörte, de oly rendszertelenül, hogy csak ártalmára volt a gyermeknek. Szerencsére kilencéves korában Neefe udvari orgonista veszi kezébe zenei nevelését, oly sikeresen, hogy a tizenhároméves Beethoven már másodorgonista, brácsás a színházi zenekarban s alkalmi komponista lett.

Breuning udvari tanácsos özvegyének házában második otthonra lelt, s ebben a kulturált környezetben általános műveltségre tett szert. Breuningéknél ismerkedett meg Waldstein gróffal, aki élete végéig őszinte barátja maradt. Amidőn bonni ösztöndíjjal Bécsbe kerül, az ő ajánlására nyílik meg előtte az ottani főurak: Licatenstein, Schwarzenberg,

Lichniwsky stb. grófok ajtaja. Itt mutatta be utolérhetetlen zongorajátékát, amelynek titáni ereje, újszerű, beszédes kifejezőerejű költészete messze maga mögött hagyta vetélytársait. A legnagyobb csodálatot azonban merész, szinte kimeríthetetlenül gazdag fantáziájú rögtönzései keltették. Ezek a körök Beethoven zeneköltői kibontakozását is nagymértékben elősegítették. Kamarazenekarok, sőt egész nagy zenekarok álltak rendelkezésére, s így tehetsége a megalkuvás minden kényszere nélkül fejlődhetett. Ám Beethoven nem elégedett meg azzal, hogy csak a főurak számára alkosson; belső szükségének érezte, hogy a nagy töpiegekhez szóljon. Arra törekedett, hogy zenei mondanivalója az emberiség kultúréletének közügye legyen.

1795-ben a Burgtheaterben B-dur zongoraversenyével lép először a nyilvánosság elé. Játszik Prágában, Berlinben, Pozsonyban, s 1800-ban megtartja első nagyszabású önálló szerzői estjét. Bemutatásra kerül a C-dur zongoraverseny, az első szimfónia és a különösen nagy tetszéssel fogadott szeptett (héttagú kamarazenekarra írt mű); 1801-ben a Theater an der Wienben sikerrel játsszák a „Prometheus teremtményei“ című balettjét; 1803-ban előadják „Krisztus az olajfák hegyén“ című oratóriumát, a második szimfóniát és a harmadik zongoraversenyt. Ez időben keletkeztek a vonósnégyesek, a patetikus és a holdfény-zongoraszonáták. De a sikerek örömét borzalmas fizikai csapás keseríti meg: hallása fokozatosan romlik. Harmincéves korára már a süketség környékezi, s nemsokára elvész számára a külső világ

TÖBB SZÍNMÜVET A SZÖVETKEZETI ÉLETRŐL!

Lukács elvtárs, a CSEMADOK lévai vezető titkára beszámolójában megemlítette, hogy a színjátszó-csoportok 105 háromfelvonásos színművet adtak elő és 16 csoport benevezett a járási versenyre. A lévai helyi csoport az „Anna Frank naplója“ című színmű előadásával megnyerte az országos versenyt is. A felszólalók azonban többen bírálták, hogy az Irodalmi és Színházi Képviselet kevés színművet biztosít a falusi szervezetek számára. A leküldött műsoros füzet Is gyenge. Kevés a falusi élettel, a szövetkezet problémáival foglalkozó hosszabb vagy rövidebb színmű. Banczi Boldizsár Középtúrról elmondotta, hogy Lovicsek Béla „Húsz év után" című színműve nagy sikert aratott, mert a falu mostani problémáival foglalkozik. Több hasonló müvet kér. Készéi Pál Váradról ellenezte a „Hacsek és Sajó“ és hlás régi, polgári darabok előkaparását, és szintén a mai életünkről szóló színműveket kér. A lévai járásban a CSEMADOK falusi szervezetei nagy lelkesedéssel játsszák a színműveket, azonban fontos, hogy végre íróink a fővárosi asztalok mellől a falu felé forduljanak. A CSEMADOK-tagság és a magyar dolgozók többsége a mezőgazdaságban dolgozik, tehát joggal várják íróinktól, hogy több földművestémát érintő színművet írjanak.

MIÉRT ALAKULNAK NEHEZEN A SZÖVETKEZETI KLUBOK?

A felszólalók nagyon sokat foglalkoztak a népnevelési munka formáival. Maguk is rájöttek, hogy a színművek előadásán kívül a népnevelés legbeváltabb formája: az időszerű

problémákat felölelő előadássorozat. A múlt-évben a CSEMADOK-szerveze• Kulturális egyezményt írtak alá Csehszlovákia és Bolívia között. A megegyezés alapján a két ország között több alkalommal került sor tudományos dolgozók találkozására, valamint kiállítások megrendezésére.

★ ★ ★

Dallal, tánccal

A Leleszi Állami Gazdaság szakszervezeti kultúrcsoportját a terebesi járás majd minden falujában ismerik. Amerre elmennek (s bizony sok helyen megfogjanak), mindenütt kedves emlékeket hagynak hátra. S mindenüvé újra meg újra meghívják őket.

A kultúrcsoportnak 30 tagja van. Mindnyájan a Leleszi Állami Gazdaságban dolgoznak, s bizony a legtöbbjük már nem is fiatal. De kedvvel és szorgalommal tanulják a jobbnál jobb műsorszámokat a falvak szövetkezetesinek a szórakoztatására. Az elmúlt évben legalább 30 alkalommal léptek tarka műsorukkal a közönség elé a környező falvakban. Jelenleg az ifjúsági alkotóversenyre készülnek, s minden este szól a zene, perdül a tánc a leleszi művelődési otthonban.

A kultúrcsoport a februári események 10. évfordulóján alakult, 1958- ban. Azóta dolgoznak benne a 47 éves Jozef Varnel, aki a munkahelyén mint csoportvezető működik. A 65 éves Mojzer bácsi, aki már az elmúlt évben nyugdíjba ment, a csoportban még mindig tevékenyen dolgozik. S így lehetne sorolni a zenekar, a tánccsoport és az énekkar összes tagját, mert mindnyájan megérdemelnék, hogy a nevüket följegyezzük. Ha mindenkit nem is, de Lovász tehéngondozót még okvetlenül meg kell említenünk, ugyanis 1960. március 1-től feleségével együtt a szocialista munkabrigád büszke címért versenyez. S a lányok közül különösen Vojková Marienka, Szűrös Kató és Költő Erzsiké érdemel említést.

A kultúrcsoportra ma már nemcsak az állami gazdaság igazgatósága, hanem az egész terebesi járás is büszke. De hogy még büszkébbek lehessenek, a kultúrcsoport tagjai elhatározták, hogy az állami gazdaságban dolgozók 80 %-át beszervezik csoportjukba.

Ján Sádel (Trebisdv)

ÖL A VÉREB

Ül a veréb a faágon bóbiskolva szendereg, mint falevél őszi szélben, kicsiny teste úgy remeg .,

Fázik szegény és éhezik, nincs már sehol jó falat, reménykedve megjelenik sok bezárt ablak alatt.

Morzsát keres a kis madár; látjátok e gyerekek?

Akad tán a kamrácskában, mi megtölti a begyet.

Hintsétek a fagyos hóra melyen nem talál magot, nézzétek, hogy örvendezik, hálás szeme, hogy ragyog!

Ha majd újra lombba borul köröttünk a nagyvilág, vidám nótát csicsereg majd késó estig a madár!

Hogy nem tud ö énekelni, arról szegény nem tehet, azért ti csak szeressétek a kis szürke verebet.

AMON ÁGNES

A naptár még a hosszú téli estéket jelzi, azok számára azonban, akik estéről estére a művelődési otthonokban ülik körül az asztalt, vagy már a színpadon próbálnak, hogy az élő szó erejével szórakoztassanak, neveljenek, nagyon is rövidek ezek az esték. Ha végigjárjuk falvainkat, a farsangi bálokra csalogató plakátok mellett már ott találjuk a színelőadások falragaszait is, amelyek a Dodi, a Húsz év után, Fekete bárány, Leánynéz ö, Fészek a viharban stb. című drámákra, vagy egy-egy jól összeállított esztrádestre hívják az embereket.

Színjátszó-csoportjaink megszaporodtak, de nagyobbak lettek a követelmények is, s az utóbbi időben jobban megtelnek kultúrházaink. Ma már igényesebb a falusi közönség is és állandóan szebbet, jobbat akar látni. Ahol aztán nem a legjobban sikerül az előadás, színjátszóink azzal igyekeznek védekezni, hogy drámaíróink nem írnak falusi színjátszó-csoportjaink részére színdarabokat és így nehézségekbe ütköznek a darabválasztás alkalmával.

— Olyan „könnyű“, nekünk való dráma kellene! — hangoztatják főleg

4

1961. február 5.

azok, akik még a mai napig sem kezdték meg a próbákat. Vajon ma, amikor az emberek gondolkodásmódját, életkörülményeit formáló században élünk, helyes lenne-e ha drámaíróink a huszas és harmincas évek semmitmondó figuráit mozogtatnák és szólaltatnák meg a színpadon? Ugye, nem! Az új életért, a szebbért és jobbért folytatott harc időszakát éljük, s ebben a harcban a színpadoknak is kell segíteniük. Éppen ezért drámaíróink is a mai élet problémáit boncolgatják drámáikban, s persze ezzel nagyobb követelményeket támasztanak színjátszóinkkal szemben. Ma már azonban a legtöbb faluban megvannak azok a technikai lehetőségek, amelyek segítségével az igényes dráma színrevitele is megoldható.

Színjátszó-csoportjaink műsorpolltikájának, valamint a művészi színvonal állandó növelésének érdekében a CSEMADOK járási titkárságai, a népművelési otthonokkal karöltve, meghirdették a falusi színjátszócsoportok versenyét. Sajnos azonban,

nagyon sok szereplő és rendező idegenkedik még most is a versenytől, mert abban csak az egymás elleni küzdést látják és nem akarnak tudomást szerezni arról, hogy a verseny a segítés egyik módját is jelenti.

A színjátszó-csoportok versenyére eddig körülbelül 90 együttes jelentkezett, A lévai, losonci és a komáromi járásban járásonként több mint 10 — 10 színjátszó-együttes vesz részt a versenyen. Nagyon kevés az olyan falu, ahol nem tanultak volna eddig vagy ne tanulnának most színdarabot. Csak éppen a versenytől idegenkednek. A rimaszombati járásban például már 22 bemutatót tartottak, a versenyen azonban egyetlen együttes sem vett részt. Hasonló a helyzet a galántai járásban is, ahol 15 együttes kezdte meg a próbákat, de a versenyre nem akarnak benevezni.

A CSEMADOK járási titkárságainak, valamint a népművelési otthonoknak segíteniük kell színjátszó csoportjainkat a munkában, hogy a népnevelőmunka egyik leghatásosabb eszköze, a műkedvelő színjátszás minél nagyobb teret hódítson falvainkon és városainkban.

Csikmák Imre

minden hangja. Az 1802-ben kelt megrendítő „heiligenstadti végrendeletében egy fivéreihez intézett levélben panaszolja el. végső kétségbeesését, amely az öngyilkosság szélére kergeti.

— Egyedül a művészet tart vissza — írja —; úgy érzem, még kell alkotnom, amire hivatásom képesít. Művészetében új korszak nyílik, amidőn 1804-ben megalkotja a forradalmi pátosszal telt monumentális harmadik szimfóniáját: az „Eroicá“-t. „Bonaparte“ volt a fedőlapjára írva, de midőn a művész megtudta, hogy Napóleon császárrá koronáztatta magát, eltépte a fedőlapot. így lett a mű címe: „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékezetére“. Ezekben az években keletkeztek a „Kreutzer“ hegedűszonáta, a „Waldstein" és az „Appasszionáta“ zongoraszonáták. Eszmei tartalmuk az Eroicáéval rokon, de talán egyetlen zenemű sem ad oly megrendítő kifejezést a harc tragikumának, mint az „Appasszionáta“, Lenin e kedvenc műve.

1805-ben alkotta meg a házastársi hűségről és az ember szabadságvágyáról daloló örökbecsű remekművét, -, a „Fidelio“ című operáját. A mű meg nem értéssel találkozott, s csak 9 év múlva, harmadik átdolgozásában aratott nagy, megérdemelt sikert, s azóta is állandó műsorszáma a világ operaszínpadainak. Ma is megrendíti a szíveket a rabok kórusa, az elgyötört ember örök szabadságvágyának ez a csodálatos dala. Ötödik szimfóniájának rövid mótívumú főtémájában „a sors kopogtat az ajtón“. Ebben a csodálatos műben saját életét, a tragikus betegség által örök magányra ítélt ember balsorsát ecseteli, míg az utolsó tétel dur-harsonáiban a balsorsán lelkileg felemelkedő ember harcos derűlátásának ad hangot. Hetedik szimfóniája hatalmas méretű táncdal, címe „Világünnep“.

A bécsi Tcongresszus idején alkalmi művekkel társadalmi sikereket is arat, koronás fők hódolnak nagyságának. Koncertjei és a kiadók, akik versengenek műveiért, biztosítják anyagi függetlenségét. De betegsége előrehalad; 1816-tól már csak „társalgási füzetek“ útján tud barátaival érintkezni. Utolsó műveire, a zongoraszonátákra és a vonósnégyesekre hatással van ez a lelki magány, azonban teljes süketségének idején még két utolérhetetlen remekművet ad a világnak, a „Missa Sollemnis“-t és az egyedülálló IX. szimfóniát.

A mű első tétele a harc sötétségének, a kétségbeesésnek és fájdalomnak a mély filozófiai kifejezése. A második tétel, a „Scherzo“ is riasztóan vésztjóslő hangulatú. A harmadik, lassú tétel az elmélyült bölcsesség kifejezője, s a negyedik tétel - a mű koronája — Schillernek „Az örömhöz" írt ódáját zenésíti meg, a zenekaron kívül énekkarral és magánénekesekkel.

„Öröm, égi szikra, szárnyaid alatt minden ember testvér lesz“ — énekli a fődallámot a szólista, majd különböző változatokon át egy másik dallam szólal meg: „Átölellek benneteket milliók, e csók az egész világnak!" Végül e két dallam összefonódik. így a zárótételben két eszme egyesül: az ember örök boldogságvágyának és a világmindenség fennségének eszméje.

Beethoven még megérhette művének sikerét. Ötvenhétéves korában, 1827-ben halt meg egy viharos tavaszi napon. Később Richard Wagner emeli ki a feledésből a „Kilencedik“et, de csak a Nagy Októberi Forradalom hozta létre elsőnek azt a tömeghallgatóságot, amelyről Beethoven csak álmodhatott. Ma gyakran csendül fel az „Öröm“ ódájának hangja, s az új nemzedék elragadtatással hallgatja e hangokat; a felszabadult emberiség himnuszát.

v Simái Miklósné, zenetanár

Színjátszásunkról és a falusi színjátszó-csoportok

versenyéről