Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-01 / 10. szám
Törődjünk az állategészségügyi szabályokkal Az állatállomány veszteségmentes áttelelését nagymértékben befolyásolja az állatok egészségi állapota. Ezért az állategészségügyi óvóintézkedéseket a legmesszebbmenően tartsuk be. Állataink számára elsősorban megfelelő istállóról, jó elhelyezésről gondoskodjunk. Javítsuk ki az álláshelyeket, jászlakat és az egyedi etetésre szolgáló rácsokat. Az egyedi etetésre szolgáló berendezés lehetővé teszi, hogy valóban az az állat fogyassza el a takarmányt, amelyiknek szántuk. A kijavított álláshelyen nem gyűlik össze a hígürülék, kevesebb alommal tudunk kényelmes fekvőhelyet biztosítani állatainknak. Gondoskodjunk arról, hogy az istálló egyenletes hőmérsékletű, levegője pára- és ammóniummenles legyen. Az istálló levegőjének tisztántartása jelentős mértékben befolyásolja az állatok — különösen a tehenek — termelő képességét. Az istálló egészséges hőmérséklete nem több 12 — 14 foknál. Ezt a hőfokot megfelelő szellőztetéssel érjük el. Mindig ügyeljünk azonban arra, hogy a beáramló hideg levegő közvetlenül ne csapja meg az állatokat. Ha istállónk hőmérséklete eddig magasabb volt a kívánatos 12 — 14 foknál, a megfelelő hőmérsékletre csak fokozatosan térjünk át. Külön gondot fordítsunk a takarmányok romlatlanságára, tisztaságára, idegen anyagoktól való mentességére. Az újonnan vásárolt és a beteggyanús állatokat minden körülmények között különítsük el, helyezzük karanténba, és hívjuk az állatorvost. Az elléseket külön elletőistállóban vagy istállórészben folytassuk le, utána mind az állatot, mind pedig álláshelyét frissen oltott mésztejjel, klórmeszes vízzel fertőtlenítsük. Az istállók bejáratai elé helyezzünk fertőtlenítő anyaggal (égetett mészpor, klórmész, hidrogénlúg) kellően átitatott fűrészport tartalmazó ládákat. De nem kevésbé fontos teendő, hogy állatainkat naponként — ha nem nyitott istállóban tartjuk — szabad levegőre vigyük, rendszeresen járlassuk. A déli melegebb órákban még a növendékállatokat is hajtsuk száraz, szélvédett kifutóba. Az állatok egészségének megóvása érdekében naponta etessünk a szükségletnek megfelelő mértékben takarmánymeszet, s adjunk eléjük nyalósót. A növendékállatok vitaminszükségletének kielégítése érdekében adassunk vitaminos oltásokat és etessünk velük vitaminos készítményeket. Ne hanyagoljuk el a patkányirtást A fertőző vagy ragályos betegségeket az állatvilág mikrobái, vírusai és élősködői okozzák. Ezek közül elsősorban a patkányok a legveszedelmesebb fertőző betegségek okozói, s ha még hozzáveszszük, milyen óriási anyagi károkat okoznak az épületekben, élelmiszerekben, baromfiállományokban, akkor az egész ország területén meg kellene közös akarattal szervezni a patkányok elleni harcot. A patkányok két faja él nálunk: az első az ún. „házi patkány", a másik a „vándorpatkány" Európában eredetileg a házi patkány volt honos. A kifejlett állat nagysága meghaladja a 25 cm-t, ebből a feje és törzse 16 cm. Színe a test felső részén barnásfekete, a hasi részen világosabb. A hosszú farkot pikkely fedi. A vándorpatkány sokkal nagyobb, termete nyúlánk, feje és törzse 24 cm hosszú, a farka maga 18 cm. Felül barnásszürke, oldalán a szín sárgásszürkébe mosódik, a hasoldalon, a végtagok belső részén és a lábakon fehéresbe megy\át. A vándorpatkány hihetetlenül szapora. Párosodás után 5-25 kölyköt dob; két hónap múlva újra párosodik, s így évente 4-6 ízben fiadzik. Leginkább az istálló, árnyékszék, vágóhíd közelében és egyéb félreeső helyeken tartózkodik, de főleg ott, ahol eleséget talál. Mindent felfal, ami csak megehető, a bomlásnak indult dögtől a legfinomabb ínyencfalatokig, sőt az élő állatokat, a fiatal baromfit is megtámadja. De a patkány nemcsak kárt okoz az emberiségnek, hanem a létét is veszélyezteti. A tudomány megállapította, hogy a patkány nem csupán a pestist terjeszti, hanem a kolerát, tífuszt és sok más ragályos betegséget is. Rendkívül fontos, hogy pusztításakor a csalétket puszta kézzel soha ne fogjuk meg, mert a patkány azonnal megérzi a kéz szagát, és nem nyúl az ételhez. Legjobb, ha a csalétket olyan ronggyal fogjuk meg, amelyet ember már régóta nem érintett. A patkányirtás módjairól bővebben írtunk már lapunk 1960. évi 28 és 36. számában. Az emberiség évszázadok óta küzdött a patkányok ellen, de csak kevés eredménnyel. A sikertelenségnek nem annyira a megfelelő irtóanyag hiánya az oka, hanem inkább az, hogy elhanyagolták az óvatosságot és hiányzott a szervezett munka. —m — 1961. február 1. Hasznos tanácsok gazdasszonyoknak Amíg a tojásból csibe lesz Keltetéshez 10 — 12 naposnál nem régibb, szép, tiszta, 55 — 65 grammos tojásokat használjunk. A tojásokat nem túl nedves és nem is túl száraz, körülbelül 10 — 15 fok hőmérsékletű helyiségben tartsuk. Azokat, amelyeket keltetésre szántunk, a nap felé fordítva vagy lámpa elé tartva vizsgáljuk meg. Ha a tojás sárgájának szélén jól látható egy sötét pont, a csíra, akkor alkalmas a keltetésre. Vastaghéjú, hosszúkás vagy apadt tojás keltetésre nem alkalmas. A kotlókat zajmentes, egyenletes hőmérsékletű, jó levegőjű, homályos vagy elsötétíthető helyiségben tartsuk. így ugyanis nyugodtan ülnek és a tojásokat kevesebb veszély fenyegeti. A kotlófészket úgy készítsük el, hogy legalul újságpapírra félujjnyi vastagon fahamut, erre pedig égetett mészport és kevés kénporral kevert homokot szórjunk. A legtetejére helyezzük a szénavagy szalmafészket. Ez a védekezés nagyon jó maga a tyúk és a fészek eltetvesedése ellen. A kotló alá csak annyi tojást tegyünk, amennyit jól be tud takarni. Körülbelül 15 — 21 darabot, és naponta kétszer 15 — 20 percre vegyük le a tojásról, hogy levegözzék, mozogjon és egyék. A tojásokat ilyenkor gondosan takarjuk be. A kotlókat csak száraz kukoricával vagy darával etessük, mert ez fokozza legjobban a test melegét. Száraz homokból, fahamuból és kénporból készítsünk nekik fürdőt. Az eleség és víz mellé pedig tegyünk homokot és apróra tört faszenet, amelyek elősegítik az emésztést. A 18. napon a tojásokat langyos vízben óvatosan fürösszük meg és vizesen rakjuk vissza a fészekbe. Ez azért szükséges, mert a tojás hártyája is megpuhul, s könnyebben kelnek ki a csibék. A tojásból kibújt csibéket 24 óráig ne etessük. Emésztő-csatornájukban ugyanis maradt vissza annyi tojássárgája, hogy abból két napig elélnek. Jó levegőjű, száraz, világos helyiségben tartsuk őket és csak melegebb napokon engedjük a szabadba. A csibék első eledele száraz vagy tejben áztatott darából (búza, árpa, zab, kukorica, köles, fűmag) álljon, s adjunk mellé nekik is apróra tört faszenet és finom homokot. Hat-hét nap múlva már keverhetünk eledelükbe zöldtakarmányfélét, 4 — 5 % hallisztet. Ezenkívül 15 — 20 csibének adhatunk egy apróra vágott főtt tojást is, mivel ez elősegíti erősödésüket és növekedésüket. A kis állatokat 10 — 14 nap után már rendes takarmányozáshoz szoktathatjuk. Keverjünk a dara közé zöldség féléket is, mint például burgonyát, répát, salátát. Adjunk nekik korpát, főtt burgonyával, s 4 —5 %-nyi állati eredetű fehérjedús takarmányt (tej, túró, hús, vérliszt, olajpogácsa). Négy-öt hét után szoktassuk rá a csibéket előbb a durvára zúzott, majd később a szemestakarmányokra.
