Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-01 / 10. szám
Harc a talajerózió ellen a magasabb hozamok érdekében Harmadik öléves tervünkkel kapcsolatban sok sző esik a talaj jobb kihasználásáról, töként a mocsaras területek és terméketlen talajok feljavításáról. Ez a feladat kétségtelenül fontos, de nem szabad megfeledkeznünk a talajerózió ellen vívott harcról sem, hiszen az eróziós károk miatt többezer vagonnyi mezőgazdasági terméket vesztünk évente, éspedig mindenekelőtt a hegyes-dombos terepeken. Miután a talajerózió fogalma nem mindenki előtt világos, tömören rámutatunk az ismert eróziós tényezőkre, s arra, hogy ezek milyen károkat okoznak népgazdaságunknak. Eróziónak nevezzük a víz, szél és jég romboló hatását, amelyet a talajra fejt ki. Kétféle eróziót ismerünk, mégpedig a természetes és mesterséges eróziót. A természetes erózió független az embertől, tehát ez gondos gazdálkodás esetén is lejátszódhat, s ezt csupán fékezni tudjuk. Viszont a mesterséges eróziót helytelen talajműveléssel és megfontolatlan gazdálkodási módszerekkel magunk idézhetjük elő. A károkat a víz, szél és jég azáltal okozza, hogy lemossa és elhordja az apró talajrészecskéket, aminek következményeként a talajminőség romlik. Továbbmenőleg a vízerózió nemcsak a talajrészecskék elhordásával okoz károkat. hanem azzal is, hogy a sebesen lezúduló, nagyobb tömegű víz megváltoztatja a talaj fizikai és vegyi sajátosságait. A víz hidrogén-ionja kimossa a talajból a meszet, s ezáltal a talaj szerkezete leromlik, megmunkálása nehezebb. De kedvezőtlenül hat a vízerózió a talaj kémhatására is, mert a mész (Ca) kimosásával a mész Qi-ionjinak helyére a víz H-ionja (hidrogén-ionja) lép, ami fokozza a legtöbb kultúrnövényünk számára nemkívánatos savanyú kémhatást. Nálunk a szél és jég eróziós hatása kisebb: csupán télen fordul elő, éspedig ugyancsak a talaj részecskék elhordásának formájában. Ha eredményesen akarunk védekezni az említett károk ellen, ismernünk kell az eróziót befolyásoló tényezőket. Közülük a legfontosabbak: a terep lejtése, a talaj fizikai és vegyi összetétele, a talajt borító növénytakaró minősége és a talajmüvelés módja. A terep lejtése azért fokozza az erózió hatását, mert lejtőn a víz nagyobb erővel 38 1961. február 1 • és sebességgel halad, tehát több talajrészecskét ragad magával. A talaj fizikai és vegyi összetétele nagyon fontos szerepet tölt be, éspedig azért, mert ha a talaj fizikai állapota kielégítő, jobban ellenáll a víz és szél okozta eróziónak, ha pedig a jó vegyi összetételű talaj elég huminsavat tartalmaz, nehezebben oldódik és azt a víz nehezebben is hordja el. Ami a növénytakarót illeti, ennek az a jelentősége, hogy a dús növényzet megvédi a földfelületet az elmosással szemben. A növényzet főleg a záporeső hatását csökkenti, mert fölfogja a lehulló csapadék erejét. Ezzel összefüggésben azt is említsük meg, hogy a dús növénytakaró a havat visszatartja, amely lassabban olvad és a hóié nem folyik el haszontalanul, hanem a földbe szivárog. Kizárólag tőlünk függ a talajművelés színvonala, amelyre nagy súlyt kell helyeznünk. Most, amikor a mezőkön majdnem szünetel a munka, nagyon fontos, hogy a talajerózió meggátlására megtegyük a következő intézkedéseket: 1. Végezzünk talajrendezést, amely abból áll, hogy a parcellákat lejtésük szerint osztályozzuk. 2. Emeljük a talaj televénytartalmát, aminek eredményeként javul a talaj szerkezete, fokozódik a benne foglalt huminosav mennyisége, ami mind az erózió hatásának mérséklését szolgálja. A kémhatást meszezéssel javítsuk, mert ezáltal a talajszemcséit összetapadását is jobban biztosítjuk. 3. A vetésterületeket a talajok jellege és fekvése szerint jelöljük ki. A szántóföld lejtése legföljebb 10 %-ig, a rétek és legelők lejtése pedig csak 10 — 20 %-ig terjedhet. Az erősebben lejtő területeket csupán erdőtelepítésre használhatjuk. A domoldalakat ún. bakhátakkal védjük, amelyeket a lejtés mértékéhez képest 2 —10 m távolságban és 30 —40 cm mélyen szántással készítünk. 4. Lejtős területeken kizárólag a rétegvonalakkal párhuzamosan szántsuk (szintvonalas talajművelés). Domboldalakon lehetőleg herefüves takarmányokat termesztünk a takarmányozás vetésforgó keretén belül, s az ilyen területeket csak 5 — 6 évenként szántsuk föl, hogy ezzel A nyitott istállókban kellőképpen gépesíthető a legtöbb munka. A sládkovicovói EFSZ- ben a régi istállót nyitott istállóvá alakították át. A kemény kifutóban, ahol a szarvasmarha a nap nagyobb részét tölti, a trágya eltakarítását egy ember rövid idő alatt végzi el egy RS— 09 jelzésű eszközhordozóra szerelt lapát segítségével a trágyagödörbe söpri. így nagy idő-, munkaerő- és költség megtakarítás érhető el az új technológia célszerű alkalmazásával. is enyhítsük a vízerózió romboló hatását. Hosszabb lejtőkre sávosan fákat és cserjéket telepítsünk, amelyek lefékezik az esővíz és a hóié lefolyásának gyorsaságát. Ezek az intézkedések lényegesen elősegítik a talaj termőprejének növelését, s ezáltal mezőgazdasági feladataink maradéktalan megoldását. Kovács János, a Deméndi Állami Gazdaság igazgatója Gazdakalendárium Kezdjük talán a takarmánykészletek kezelésének teendőivel. A takarmány-, törek- és pelyvakazlakban könnyen kárt tehet a téli idő, tehát hetenként ellenőrizzük, hogy tetejüket nem borzolta-e fel a szél, vagy valahol nem folyik-e beléjük a csapadékvíz. Az etetés alatt álló kazlakat mindig kis felületen bontsuk meg, s rakodás után a megbontott kazalfelületet legalább 60 cm vastagon takarjuk be rozsszalmával. Ha kevés az abrak, de pillangós szénából bőséges a készlet, úgy lucernaliszttel pótolhatjuk a szemestakarmányt. Egy kg lucernaliszt 80 dkg szemestakarmány tápértékével egyenlő. A süldők abrak adagjának 15 %-át, a fejőstehenek adagjának pedig 20 — 40 %-át helyettesíthetjük lucernaliszttel. A lucernalisztet azonban lehetőleg ne tároljuk hosszabb Ideig, hanem darálás után nyomban etessük föl. Ne tűrjünk meg egereket sem a magtárban, sem a takarmányelőkészítőben, de az istállóban sem. Ez a kártevő nemcsak a takarmányt pusztítja, hanem háziállataink egészségét is veszélyezteti. Az egerek ellen legjobb védekezés: a tisztaság. Ahol a burgonya- és répaprizmákat azzal a tudattal földelték be, hogy január az esztendő leghidegebb hónapja, ne feledkezzenek meg az idei tél enyheségéről. Télen a prizmázott burgonyát és i pát ellenőrizzék, s ha a prizma tartalma befülledt, romlásnak indult, azonnal lépjenek közbe. A burgonyát és répát haladéktalanul válogassák át, a prizma védőrétegét pedig kapával csíkozzák meg, hogy a prizma belseje a megvékonyodott rétegen át levegőhöz jusson. A csíkozás azért célszerű, mert a csíkok helyén a réteget ismét könnyen helyrehozhatjuk, ha hidegebbre fordul az idő. Használjuk ki az enyhe időt komposzt készítésére. Hordjuk ki a melegágyak készítéséhez szükséges friss lótrágyát, s a melegágyak közelében laza halmazokban tároljuk. Üvegházainkban elvethetjük a paprikát, paradicsomot, amelyet majd márciusban ültetünk ki a melegágyakba. A raktározott zöldségmagvakat időnként forgassuk át, szellőztessük és védjük meg az egerek kártételétől. Gyümölcsöseinkben fontos munka a madárvédelem, mert a madarak a leghasznosabb segítőink, s ilyenkor bizony rászorulnak gondoskodásunkra. A koronaalakító metszést végezzük el, s ezzel egyidejűleg távolítsuk el a hernyófészkeket, valamint a moníliás rothadással fertőzött gyümölcsmúmiákat. Az ágakat és a fatörzseket drótkefével kaparjuk le. A lekapart petecsomókat, kaparékostul együtt, égessük el.
