Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-02-01 / 10. szám

Téli növényvédelmi mnnkák a gyümölcsösben & Mindenki előtt felvetődött már az a kérdés, mi az oka, hogy a kártevők és kórokozók olyan mértékben képesek elterjedni, hogy kártételükkel gyakran je­­js lentős terméskiesést okoznak. A felelet viszonylag egyszerű. Amikor az ember íj a nagyarányú mezőgazdasági termeléssel megváltoztatta a környező természetet, » akkor megbontotta a környezet biológiai egyensúlyát is. Ezáltal lehetőséget adott § bizonyos élő szervezeteknek, hogy a monokultúrák létrehozásával az élősködők |: nagymértékben elszaporodjanak. Ezt a nagyfokú szaporodást nem követte a kártevők természetes élősködőinek elterjesztése. így érthető, hogy az ember |j közbelépése által nagy terméshozamokat elérő nemesített fajták, amelyek ellen* íj állóképessége általában kicsi, állandóan védelemre szorulnak. További ok, hogy í; a más környezetből hozzánk kerülő kártevő, kórokozó sok esetben végzetes í bajt hív elő, mert nincs meg a természetes élősködője és a gazdanövénye nem rendelkezik megfelelő ellenállósággal velük szemben. Ilyen közismert például « a kaliforniai pajzstetü vagy a mindenki által ismert burgonyabogár hatalmas 8 kártétele. Ezek után érthető, hogy minden me­zőgazdasági dolgozónak fontos feladata az okszerű növényvédelem, mert csak ennek segítségével tudunk állandóan magas termést betakarítani. Ez a mun­ka csak akkor lesz eredményes, ha azt céltudatosan, tervszerűen és időben hajtjuk végre. A gyümölcsösök védelmi munkáját a téli védekezéssel alapozzuk meg. Ha ezt megfelelően végezzük, akkor igen sok kártevőtől óvjuk meg fáinkat. Ehhez a fontos munkához kívánok most néhány tanáccsal szolgálni. A téli védekezésre a természet igen hosszú időt biztosított az embernek. Ez az idő a nyugalmi időszak, ami kö­rülbelül november közepétől márciusig, vagyis rügyfakadásig tart. Ebben az idő­ben nemcsak a gyümölcsfa, hanem a legtöbb kártevő is nyugalomban van. A kártevők megsemmisítése ekkor a leg­könnyebb, mert igen tömény vegyszere­ket használhatunk. Első feladatunk azonban a gyümölcs­fák megtisztítása. Igen sok kártevő a fák kérgét, ágait választja telelésre. Fontos, hogy az összes hulladékot földre terített papíron vagy ponyván felfogjuk és azonnal megsemmisítsük. A fatisztí­tást tökéletesen kell elvégezni, a fát jól le kell kaparni és drótkefézni. A gyü­mölcsmúmiákat, leveleket a fáról le kell szedni és elégetni. Ezt az alkalmat hasz­náljuk fel a korona helyes metszésére. De nem feledkezhetünk meg a sebek kezeléséről sem. Szeptember közepe felé a gyümölcs­fákat hernyófogó övékkel ajánlatos el­látni. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kártevők a fák koronáján lerakhassák petéiket, mint például a kis és nagy téli araszolok, vagy hogy a fán a kéreg repedéseiben átteleljenek, mint ahogy azt a bimbólikasztó teszi. A téli munkák idején ezeket az öveket leszedjük és elégetjük. Kora tavasszal rakjunk ismét hernyófogó öveket a fákra. Gyümölcsfáinkat nagymértékben káro­sítják a különféle pajzstetvek, amelyek közül a kaliforniai pajzstetü a legvesze­delmesebb, és igen hirhetté vált nem­csak nálunk, de az egész világon is. Ellenük csak a téli permetezés vezet ko­moly eredményekre. A nyári permetezés csak az egészen fiatal lárvákat képes elpusztítani. Később a kialakult pajzs megvédi nyár idején alkalmazható min­den vegyszertől. Télen a már említett fatisztítás után 5 %-os Aspergollal vagy Asperzannal permetezünk ellenük. (Ás­ványi olajtartalmú szer.) Használhatunk téli hígítású mészkénlevet is. Fontos tudni, hogy őszibarackot és kajszit nem szabad ásvány- vagy kátrányolajos per­metezőszerekkel kezelni, ezeket mész­­kénlével permetezzük. A permetezésre szélcsendes időt vá­lasszunk. Permetezni locsolásszerűen kell hogy a fa minden része nedves legyen a permedétől. így igen sok permedé fogyasztásával kell számolnunk, mégpe­dig körülbelül 20 — 30 literrel a termőfa egységeként. Ez a permetezés igen ha­tásosan pusztítja a levéltetvek áttelelő tojásait is. Az áttelclő kártevők ellen eredménye­sen védekezhetünk kátrányolaj és sárga­­méreg keverékével. Ajánlható a 3 %-os Superdanol és az 1 %-os Nitrosan ke-A gyümölcsfák nyugalmi állapotában végzett téli permetezést mindenütt olyan jól kellene elvégezni, mint ahogy azt a jesennéi gépállomás védöölfőzetbe bújt dolgozói teszik. (ku) veréke. Ez eredményesen pusztítja töb­bek között a gyapjas pille,- gyűrűs pille átteielő tojásait, meg a sodrók és a le­vélmolyok hernyóit vagy bábjait. Itt is az a szabály, hogy nem szabad a permetlével fukarkodnunk. A sárga­­méreg kitűnő tojásölő hatású, s ha a fát locsolásszerűen permetezzük vele, akkor a rajta található összes petét elpusztít­juk. Kora tavasszal, közvetlenül a rügy­­fakadás előtt az igen veszélyes bimbó­likasztó és az almaeszelények ellen vé­dekezhetünk 1 — 1,5 %-os Nitrosannal. A szilvaeszelény ellen 1 %-os DDT-vel, Dy­­nollal védekezhetünk rügyfakadáskor. Ugyancsak rügyfakadáskor az alma és a körte moníliája és varasodása ellen 2% -os bordóilevet kell használni. Az alma egyik legveszedelmesebb betegsé­ge, az almafa-lisztharmat ellen is a vé­dekezést rügyfakadáskor kell megkezdeni 0,2 —0,5 %-os Sulikol oldatból készült permetlével, amelyhez % % vasgálicot adagolunk. A llsztharmat ellen lombhul­lás után téli higítású mészkénlével per­metezünk. Ezt a hatást 1 % vasgálic hozzáadásával fokozhatjuk. E néhány sorban összesűrített véde­kezési eljárással a legkártékonyabb ro­varok ellen védhetjük meg gyümölcsö- * seinket Tenyészirlőben a védőké 'őst méq fokozottabb mértékben kell végrehajtani, mert sok betegséget és kártevőt csak ekkor tudunk elpusztítani. Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy minden természetszerető ember figyelmét felhívjam a madárvédelem fontosságára. Gyakran látjuk mostaná­ban, hogy fiatal gyerekek légpuskával pusztítják a hasznos madarakat. Min­dent el kell követni, hogy a gyerekek csak felügyelet mellett játszhassanak légfegyverrel, és hogy ezt senki se hasz­nálja az énekes madarak pusztítására. Néhány példát hozok fel az énekes ma­darak hasznáról. Apró énekes madaraink egynapi rovartáplálékának súlya sokszor meghaladja saját testsúlyukat. A király­ka, legkisebb énekes madarunk, naponta több mint 1000 hangyatojást eszik meg. Négy cinke naponta 10 000 pilletojást fogyaszt el. A fecske a nyár folyamán fél-egymillió legyet, szúnyogot és levél­­tetűt fogdos össze. De elegendő, ha csak a harkály hasznos munkájára gondolunk. Minden kertészet hasznát látja annak, ha sikerül a gyümölcsösben a hasznos madarakat megtelepíteni. Véleményem szerint egyetlen nagyüzemi gyümölcsös sem termelhet jó eredménnyel, ha dol­gozói nem gondoskodnak a hasznos ma­darak letelepítéséről. Persze ez a mun­ka nem oldható meg máról holnapra. A madárvédelem legbiztosabb módja a mesterséges fészekodúk és fészkelő helyek elkészítése a gyümölcsösben. Gondoskodni kell arról, hogy a hasznos madarakat megvédjük a verebektől és a házimacskától. A bokorlakó hasznos madaraknak tele­pítsünk valamilyen cserjét a kertben. A téli zord idő ellen meg kell védéni a nálunk telelő énekes madarakat, úgy­hogy megfelelő helyeken mesterséges etetőket helyezzünk ki számukra, s eze­ket olajos magvakkal és állati zsírokkal (maradékokkal) lássuk el. Igaza van Szmirnovnak, amikor ezt írja: „A magas terméseredmények elérése céljából kertjeinkben minden gyakorlati kertésznek feltétlenül föl kell vennie üzemtervébe az apró madarak meghono­sítását és azok védelmét, mint a kerté­szetben feltétlenül kötelező agrotechnika egy részét!" B 1 a b I a Károly mérnök A Szovjetunióban újabban víz alatti kapálógépeket gyártanak, amelyekkel a nádat és egyéb vízinövényeket a tavak­ban, csatornákban, valamint más vizek­ben rendkívül gyorsan és olcsón lehet levágni. 1961. február 1.

Next

/
Thumbnails
Contents