Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-02-01 / 10. szám

Tapasztalataim a teleltetés körül Már évek óta sikertelenség kíséri mé­hészetünket. Ennek okát főleg a kedve­zőtlen tavaszi időjárásoknak tulajdonít­hatjuk. A méhek tavaszi fejlődése pedig inkább a beteleltetéstől, mint a tavaszi időjárástól függ. E kettő együtt - a rossz betelelés és a kedvezőtlen tavaszi időjárás — végzetessé válhat. Erre példa volt a legutóbbi tavasz. A gyümölcsvirágzás kezdete kitűnő kilátásokkal kecsegtetett. A családok szépen fejlődtek, s a méhészek tűzde­­léssel is bővítették a fészkeket, ami korai időszakban nagyon kockázatos dolog. Az anyák azonban szépen befiasították a tűzdelt lépeket, s gyümölcsvirágzás de­reka és végefelé már 7 —8 (épen volt fiasítás. Ekkor állt be a több mint három hétig tartó hűvös idő, amikor méheink jóformán ki sem repültek. A családok fejlődése megakadt, csök­kent a petézés, s amire a méhész rájött, hogy etetni kellene, már késő volt. Akác­virágzásig nem bírták kiheverni a csa­ládok ezt a megtorpanást, s így nem is tudták azt kihasználni, mert nem népe­sedtek meg eléggé. A kedvezőtlen idő­járás következtében a méhek népessége április 25-én, gyümölcsvirágzás . elején, nem érte el a kellő mennyiséget. Ennek főokát nem a fejlődésre kedve­zőtlen időjárásban, hanem az élelem hiányában kell keresnünk. Azok a csalá­dok, amelyek bő mézkészlettel, elég fia­tal méhekkel indultak neki a télnek, nem igen sínylették meg a fogságot. Viszont a szűkösen ellátott, egyébként elég népes családok sem petézhettek kel­lően, csökkent a fiasítás, csökkent tehát a népesség is. A gyenge családoknak pedig alig volt fiasításuk. A jól betelelt családok elegendő fiatal méhhel, jó anyával és 18 — 25 kg élelem­mel mentek telelőbe. Az. ilyen családok­ban is megeshetett, hogy a kedvezőtlen tavaszi időjáráskor rohamosan fölette a mézet. A méhészetben nem éppen ritka do­log, hogy egy-egy törzscsalád „tartalék­ká fejlődik vissza vagy egészen megsem­misül a rosszul petéző anya vagy a hosz­­szabb ideig tartó anyátlanság miatt. A családok népességének és élelemkész­letének megőrzése céljából nagyon fontos a téli és a tavaszi jó takarás. Nálunk nem az enyhe tél szokta okozni a bajt, hanem a hűvös tavasz. Jó téli takarással több élelmet mentünk meg a tavasszal meginduló fiasítás számára, s tavasszal kevesebb hőveszteséget szenved a csa­lád. A fészket szeptemberben annyira össze kell szorítanunk, hogy a méhek jól ta­karjanak. Nyolc-tíz lépnél többet hagyni nem szükséges, mert ennyi lépen 18-25 kg eleség fér el. A fészket jó oldalról és felülről is betakarni. Figyelmet érdemel a padlásos telelte­tés is, bár szerintem sok pepecselő mun­kával jár. Egyszerűbb a fészekre helye­zett szalmapárna. Ez a nedvességet át­engedi, s így nem keletkezik penész, legfeljebb a tető vagy a fedödeszka belső felén egy kevés. A takarásnak többféle jól bevált módszerével a hőmérséklet ingadozásait ellensúlyozhatjuk. Minden­esetre nem szabad megfeledkeznünk a jó szellőzésről, bő és friss levegőről sem. Ne sajnáljuk a fáradságot és a cukrot a család élelmének kiegészítésére, mert ezzel nemcsak méheinket, de magunkat is megmentjük a bajtól. Télen ugyanis csak az a méhész aludhat nyugodtan, aki családjait jól betelelte. Bagári József (Bős) LAPSZEMLE <lilllll!lilljllllilll!lllllllillllllllllllllW A Vcelár 1960. évi 12. számában olvas­hatjuk, hogy a gyomorvész, más néven noszéma (Nosema apis) elleni küzdelem kérdését még nem sikerült teljesen meg­oldani, s ezért a kísérletezők által föl­fedezett vegyszereken kívül a gyakor­latban még sok háziszert is használnak ellene. Egy tiroli méhész szerint a fok­hagyma nedvével igen kedvezőn lehet védekezni a gyomorvész ellen, főleg ha azt a méhek téli eleségébe keverjük. Ugyanitt olvashatjuk tovább, hogy egy méhész méheinek már nyolc év óta ősz­szel fokhagymát (10 — 15 gerezdet egy liter cleséghez) ad. Ezt cukorral keverve teljesen szétzúzza és kristálycukor ál­landó hozzáadásával addig keveri, amíg a fokhagyma rostja széjjel nem malik. Szakemberek megállapítása szerint 1959- ben méhcsaládjai gyomorvészmentesek voltak. Továbbá a Vcelár ugyanezen számában olvashatjuk S v a n c e r Lajos cikkét is, amely szerint a méhcsaládot nem men­tesítjük a fertőzéstől, ha a betegséget okozó noszéma-sprőrákat el nem távo­­lítjuk a kaptár minden részéből. A kap­tár falait 5 %-os lúggal vagy 3 .%-os klórszeptollal súrolják le, majd benzin­­lámpával pörköljük át. A kaptárakban legalább kétévenként újabb, alapos fer­tőtlenítést kell végeznünk. A lépeket olyképpen cseréljük ki, hogy a méheket ezzel új lépek építésére serkentsük. Az öreg lépek kiolvasztásával a noszéma­­spórákat is megsemmisítjük. Költésrot­hadás esetén a lépeket elégetjük. A mo­lyok ellen általában használt kénezés árt a lépekben összegyűlt virágpornak és méznek, s a noszéma-spórákat sem pusz­títja. A további használatra alkalmas lépeket fertőtlenítsük és légmentesen záródó ládába (szekrénybe) helyezzük. A láda legmagasabb pontján ecetsavban áztatott vattát vagy gyapotot erősítünk föl. Egy 180X120X60 em-es szekrényhez 2,6 liter ecetsavat kell fölhasználnunk, hogy elpusztuljanak a molylepke petéi, valamint a gyomorvész spórái is. A fer­tőtlenített lépeket használat előtt ala­posan szellőztessük át. A lépeken maradt virágpornak vagy méznek ez a fertőtle­nítés nem árt. A fertőtlenítéssel egy­idejűleg biológiai védekezést is végzünk'. Megjegyzendő, hogy az ecetsav 20 foknál párolog a legjobban. Az EFSZ-ek V. kongresszusán bizonyára sok szó esik majd a szövetkezetek mé­hészetének fejlesztéséről is. Annál is in­kább, mert a méhészet ma már köztudo­másúan egyike a mezőgazdasági termelés legfontosabb mellékágazatainak. Az ok­szerűen és kellő körültekintéssel dolgozó szövetkezetek tagsága és főképpen veze­tősége már régen felismerte a méhészet jelentőségét, s ezért sok helyütt látha­tunk újonnan felépített és célszerűen berendezett épített méheseket vagy sza­­badkaptáros kerti méheseket, esetleg vándorméheseket. Nagy hasznot is je­lent a méhészet segítsége a gyümölcs-, termesztésben, a magtermesztésben és egyebütt a méhek megporzási munkája folytán. Felvételünkön a dél-morvaorszá­­gi vranovicei EFSZ 70 családot befogadó új méhesét látjuk, amely éppen egy dol­gozó munkáját veszi igénybe. A méhes közepén a szövetkezeti méhész rendelke­zésére áll egy szerszámokkal felszerelt műhelyszerű dolgozószoba. Bizonyosra vehetjük, hogy szövetkezeteink a közel­jövőben gondoskodnak a méhészet foko-. zottabb fejlesztéséről és sok hasonló kor­szerű méhest építenek. (ku) Egy további cikk arról számol be, hogy a cukor méhszúrás ellen is használható. Ez azon alapszik, hogy a cukor kiválóan felszívja a folyadékot, tehát a méhmér­­get is. Méhszúráskor eltávolítjuk a ful­lánkot, a szúrás helyét vízzel megnedve­sítjük, rányomjuk a cukrot és rajta hagy­juk hosszabb ideig. Ha azonnal így cse­lekszünk, mielőtt még a méhméreg testben elterjedne, teljesen elkerüljük még a legkisebb danagatot is. Eleinte úgy tetszik, mintha a fájdalom fokozód­nék, de csakhamar rohamosan enyhül a fájdalom. A cukor felszívta a mérget.

Next

/
Thumbnails
Contents