Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-02-01 / 10. szám

Az új életforma úttörői A szocialista munkabrigádok küldötteinek Prágában tartott értekezlete hatalmas lendületet jelent a munkaverseny legmagasabb formája, a szo­cialista munkabrigádokban történő versengés igényesebb folytatása terén. A tanácskozás szellemében nem elégedhetünk meg a meglevő brigádok munkájának javításával, hanem körül kell néznünk saját portánkon, s az eddig kiaknázatlan lehetőségeket kihasználva az EFSZ-ek V. kongresszusa előtt mindenütt, ahol erre érett a helyzet, meg kell alakítani a szocialista munkabrigádokat. az országos erteKezieten 04 414 kollektíva képviseletében résztvett több mint 3000 küldött közül 64-en szólaltak fel, számtalan ötlettel gaz­dagítva a jelenlevő brigádtagok ta­pasztalatait. Az értekezlet kapcsán 862 vállalás született meg, amelyek az önköltségcsökkentést, az anyag­megtakarítást, a termelékenység fo­kozását, a gépesítés kiterjesztését, a munkaidő lerövidítésére történő áttérés előkészítését, a „Minden tize­dik dolgozó újító legyen!" mozgalom élénkítését és még számos egyéb nagy jelentőségű kötelezettségválla­lást tűztek ki célul. A konferencia befejeztével új is­x * * A befagyott 3000 hektár A rimaszombati járásban a múlt évben rendkívül kedvezőtlen időjárás uralkodott. A gyakori esőzés miatt sokszor a gépek sem dolgozhattak. Most, a gépjavítások idején kíváncsian látogattunk el a járásba, hogyan ké­szülnek a tavaszi munkákra. Először -a feledi traktorállomáson néztünk körül. A javítóműhelyben szorgoskezíí szerelők „orvosolták“ a traktorokat. A gépjavítással kapcso­latban néhány kérdést intéztünk M e - d e István gépellenőrhöz.- Hány szövetkezet traktorait ja­vítják itt?- A mi gépeinken kívül még 62 szövetkezet hozza ide a nagyobb ja­vításra szoruló traktorokat. Terv sze­rint 48 kerekes és 7 lánctalpas trak­tort kell kijavítanunk április 1-ig.- Többet nem javítanak?- Terven felül vállaltuk, hogy még 25 kerekes és 3 lánctalpas traktort munkaképessé teszünk. De ha a szö­vetkezetek többet hoznak, azt is meg­javítjuk. Gépállomásunk dolgozói a múlt évben is 134 %-ra teljesítették tervüket.- Milyen nehézségeik vannak?- A szokásos alkatrészhiánnyal küzdünk. Különösen nagy szükségünk lenne csapágyakra. Kérnénk az ille­tékes szerveket, hogy minél előbb biztosítsanak a javítók részére csap­ágyakat.- Hogyan segítik még a szövetke­zeteket a gépjavításban?- Bizony ebben a körzetben a szö­vetkezetek még csak kezdetleges mű­helyekkel rendelkeznek, s ha a szö­vetkezetek hívnak, a gördülő mühely­­lyel is segítünk nekik. A beszélgetés után ellátogattunk a járási nemzeti bizottság gépesítési osztályára. Molnár István elvtárs, a járási nemzeti bizottság dolgozója bizony elég komoly hiányosságokról tájékoztatott. A feledi traktorállomás teljesíti feladatait. Eddig már több mint 40 kerekes és 10 lánctalpas traktort javítottak ki. De a járásban lemaradás is észlelhető. Ott jártunk­kor a lánctalpas traktoroknak alig egynegyed része és a kerekes trak­toroknak is csak egyötöde volt ki­javítva. Amikor az őszi mélyszántás­ról érdeklődtünk, megtudtuk, hogy több mint 3000 hektár befagyott. Tehát nem végezték el a rájuk váró őszi mélyszántást. Ez azt jelenté, hogy a rendes tavaszi szántás mellett már az elmaradt 3000 hektárt is rheg kell szántani. A járási nemzeti bizottság­nak még jobb szervező munkát kell kifejtenie, hogy minden gép legalább február 20-ra ki legyen javítva. Hogy a lemaradást behozzák, talán nem ártana a hegyvidéki szövetkezetekből is kölcsönkérni traktorokat. A hektár­hozamokra már így is rosszul hat ki, hogy a mélyszántást nem végezték el időben, s ha tetejéöT még megkésünk a tavaszi szántással és vetéssel is, nem érjük el a tervezett hektárhoza­mokat. B. J. IA Biztonsági Tanács újra Kongóról tárgyal • New Yorkban közölték, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Biz­tonsági Tanácsa újra összeül és megvitatja a kongói helyzetet. — Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára valószínűleg még az ülés előtt é újabb jelentést terjeszt elő a kon- i gói fejleményekről. 2 2 £zrMcL 1961. február 1. merösök, új barátok búcsúztak egy­mástól, s a vidám életkedvtől zsengő forgatagban megszólítottunk néhány résztvevőt. Kiss Ilona, a palásti EFSZ kerté­szetének ifjúsági szocialista munka­brigádját vezeti, s mielőtt az elő­állt autóbuszok egyikébe felszállt vol­na, megkérdeztük tőle, hogy minek köszönheti kiküldetését erre a nagy jelentőségű értekezletre. Megtudtuk, hogy a 18 CSISZ-tagot számláló ker­tészeti csoport, amelynek vezetésé­vel megbízták őt, elnyerte a jó mun­kával kiérdemelt „szocialista munka­brigád" címet. így került ő a kül­döttek sorába. Az értekezleten el­hangzottakból jegyzeteket készített. Hogy hazatérve hasznosítsa a hallot­takat és mindent elmondhasson mun­katársainak, akik éppen a melegágyak előkészítésén dolgoznak. Hogy az 1959-től versenyben álló palásti fia­talok jól dolgoztak az elmúlt évben, kitűnik a hektáronként elért 45 600 korona bevételből. Vincze István, a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár galántai üzemének alkal­mazottja. Megtudtuk tőle, hogy az üzemükben jelentkezett nyolc cso­portból három elnyerte a „szocialista munkabrigád“címet. — Nagy hatással volt rám a kon­ferencia - mondotta Vincze elvtárs -, s pártunknak és kormányunknak úgy akarom kifejezni hálámat, amiért népünkről mindenben gondoskodik, hogy üzemünk szocialista munkabri­gádjainak munkáját segítem majd fejleszteni. Amikor a pionírok kö­szöntötték értekezletünket, megha­tódva gondoltam arra, hogy az én kislányom, Veronka is nemsokára szikrácska lesz. Amikor a tanácsko­zást vezető Daubner elvtárs megkö­szönte a megjelent 634 pionír és 44 szikrácska üdvözlését, megkérdezte: „Miért lábad könnybe a szemünk mindig, ha köszönteni jöttök bennün­ket? Azért, mert eszünkbe jutnak 1 örömtelen gyermekéveink és mert • érezzük, hogy felelősek vagyunk éle­­>• tétekért." c Misík Kálmán, a tósnyárasdi EFSZ 1 tagja mint etető és fejőgulyás az ál- 1 lattenyésztésben dolgozik. Négyen 1 tagjai az általa vezetett brigádnak. A „szocialista munkabrigád“ címet . 1960-ban sikerült elérniük. Megtud­­j tűk tőle, hogy brigádjuk minden dol­­r gozója 17 tehenet látott el egész éven át. Az állomány átlagos tejhozama . tavaly 2691 liter volt, amit kevésnek . tart, ezért intézkedéseket tesznek a . helyzet javulására. Tavaly 100 te­­. héntöl 88 borjút választottak el. Az • értekezlet tanulságos volt számára, t csupán azt fájlalta, hogy a mezőgaz­daságból aránylag kevesen szólaltak . fel. Nagy élmény volt' részére, hogy . vezető államférfiatokat személyesen . láthatta. A tanácskozás ugyan befejeződött, . de a munka most kezdődik, hogy . megvalósuljon az iránytmutatő jel­szó: „Szocialista módon dolgozni, szo­­.' cialista emberként élni!“. Kúti Szilárd t DoxiDDaamaoaDaaDnaaDnaD ' A velcicei szövetkezet az elmúlt években számtalan fejönót és fejő­­j gulyást látott vendégül. A vendégek útja egyenesen Bozena Zitníková fe- i jőnó, a Szlovák Nemzeti Tanács kép­­. viselőjének munkahelyére vezetett. r Meg akartak győződni arról, valóban . lehetséges-e hogy Zitníková elvtársnö j 10 tagú munkacsoportja a gondjaira bízott teheneknél elérte a napi 3500 . literes tejelési átlagot. A látogatás - mindig szívélyes ' tapasztalatcserével ; végződött és hozzájárult ahhoz, hogy : a többi szövetkezetben is emelkedett a tejhozam. Bozena Zitníková mun­­. kacsoportja is versenyre kelt a szo- I cialista munkabrigád címért. (Petrlik felvétele) 1 JÉÉÉIéi A forradalmi proletariátus harcánál! kezdete Csehszlovákiában « Az 1918-ban ala­kult Csehszlovák Köztársaság impe­rialista állam volt. Politikája Francia­­országra támaszko­dott és tagja volt a Szovjet-Oroszor­­szág . elleni tömb­nek. Az ellenforra­dalmi orosz emig­ráció központjává vált, s ezek a kö­rök állandóan szí­tották a szovjetellenes cselszövéseket. A szociáldemokrata jobboldali veze­tőség árulása miatt a nemzeti és demokratikus forradalom után a bur­zsoáziának döntő helyzete volt a kormányban, a parlamentben, s át­vette az egész államgépezetet. De nem volt képes szembeszállni a for­radalmi tömegmozgalommal, amely egyre erősödött. A dolgozók ugyanis hamar felismerték, hogy becsapták őket. A burzsoáziának nem volt érde­ke javítani a munkásság anyagi hely­zetén, rohamosan emelkedtek az árak, s mindenütt elburjánzott a spekuláció, az uzsora. A munkásosztály ösztönös harcéval bizonyos részeredményeket ért el: bevezették a nyolcórás munka­időt, a munkanélküli segélyt, s kis mértékben megjavították a betegbiz­tosítást. Hiányzott egy párt, amely a mun­kásosztály élére állt volna, hogy he­lyesen irányítsa a harcot, mert az opportunizmustól áthatott szociálde­mokrácia nem vezethette a munkás­ságot... Ezt megmutatta a szociál­demokrata párt 1918 decemberében, XII. kongresszusán. Az alulról jövő nagy nyomásra a vezetőség kénytelen volt a nép néhány követelését, mint a nagybirtokok kisajátítását, a hábo­rús nyereségek elsajátítását, a bányák és a nagy iparvállalatok szocializálá­sát napirendre tűzni. Ugyanakkor azonban koalíciós politikájával meg­akadályozta e követelések megvaló­sítását. A parasztkérdésben is hely­telen álláspontot foglalt el. A földnek a parasztok számára való juttatása helyett azt javasolta, hogy a nagybir­tokosok földjeit adják bérbe szövet­kezeteknek. Ezen a kongresszuson alakult ki a baloldali ellenzék csírája, amely Szov­­jet-Oroszország védelmére kelt és a pártvezetőség reformista politikája ellen harcolt. Amíg az Oroszországban levő cseh és szlovák hadifoglyok között gyorsan terjedt a forradalmi gondolat, oda­haza ezek az eszmék sokkal lassabban érvényesültek. 1919 januárjában és később került sor a németországi szpartakisták lázadására, Magyarországon és Bajor­­jrszágban kikiáltották a tanácsköz­társaságot. Nálunk Bohumir Smeral és Antonín Zápotocky köré csoportosult i baloldal. Az orosz hadifogságból visszatérő katonák egyre erősítették ezt a csoportot. A burzsoázia, ezt felismerve, a hazatérő hadifoglyokat politikai vesztegzár alá vetette. Amikor a proletariátus magához ragadta a hatalmat Magyarországon, ennek nagy visszhangja volt Cseh­szlovákia népében is. Ez veszedelmet jelentett a csehszlovák burzsoázia uralmára, s ezért igyekezett a mun­kásságot eltántorítani a magyar pro­letariátus példájától. A csehszlovák burzsoázia a Magyar Tanácsköztársa­ság első pillanata óta megkezdte elle­ne a hadjárat előkészítését. Ebben azonban nagy ellenállásba ütközött. Hiszen az államfordulat előtt, 1918 végén Szlovákiában a nagyobb váro­sokban és ipari központokban a mun­kások kezükbe vették a hatalmat, megválasztották a munkástanácsokat. Vörös Gárdát alakítottak. A csehszlo­vák hatóságok első intézkedése volt feloszlatni a Nemzeti Tanácsokat, de a munkástanácsokat hivatalosan fel­oszlatni nem merte. A burzsoá állam­­hatalom könyörtelen osztálydiktatúra formájában nyilvánult meg, a munka­­nélküliség egyre növekedett, s a földreformra, a földosztásra nem ke­rült sor. Érthető tehát, hogy a nem­zeti felszabadulással kapcsolatos illú­ziók hamarosan szétfoszlottak. Álta­lános sztrájk tört ki, amelyet ugyan elnyomtak, de azért a forradalmi mozgalom egyre erősödött és elmé­lyült az opportunista szociáldemok­rata vezetők elleni harc. • Moszkvában megjelent a hét­éves terv szótára. Mintegy 120 jel­mondat a szovjet népgazdaság hét­éves tervének óriási feladatait tárja az olvasó elé. • UKRAJNÁBAN az idén rekord­­termést érnek el vasérctermelésben. Több mint 60 millió tonna vasércet termelnek ki. Ez a mennyiség körül­belül annyi, mint Nyugat-Németor­­szág, Nagy-Britannia, Kanada és Spa­nyolország 1959. évi össztermelése. • SZÍRIÁBAN egyre nagyobb mére­teket ölt a korszerű építkezés. Amint ismeretes, az Egyesült Arab Köztár­saság szíríai tartománya gazdaságilag fejletlenebb volt, mint az egyiptomi tartomány. A hatalmas építkezésekkel az ország gazdasági egyensúlya hely­reáll. • IDÉN három új televízió-adót építenek Lengyelországban. Az év vé­gén összesen 11 adóállomás sugároz majd műsort az országban. • A KOREAI Népi Demokratikus Köztársaságban az elmúlt év folya­mán jelentősen emelkedett a lakosság élelmiszerellátása. A gabonatermesz­tés az 1959. évhez viszonyítva majd­nem megkétszereződött. Jelentősen emelkedett a halkitermelés is. hatna olyan embert, akinek az atom­mag-kutatói munka közben olyan ér­zései lennének, mint a kapitalista országokban élő kollegáinknak, ha néha kénytelenek a saját szívükbe tekinteni. Úgy gondolom, ez azért van, mert a mi tudományos munkánk coljai azonosak az egész társadalom céljaival. — Más szóval — mondtam -, nem szenvednek azoktól az ellentmondá­soktól és konfliktusoktól, amelyek azokban az országokban uralkodnak, ahol a nép egyik társadalmi osztálya termeli az összes értékeket, s ezzel szemben a másik társadalmi osztály ezeket az értékeket kisajátítja. — Nálunk nincsen kapitalizmus — hagyta jóvá. — Mégis valami nyugtalanít engem — mondtam. — Kétségkívül kívánatos lenne olyan feltételeket teremteni az egész világon, hogy a fizikusok által felszabadított erőket a kapitalisták ne használhassák fel az emberek megfélemlítésére és ne fenyegethes­sék őket újabb és még rettenetesebb Hirosimákkal. De még jó ideig el fog tartani, amíg ezt sikerül elérnünk. Előbb az emberek millióinak meg kell szerezniük a szükséges tapasztalato­kat, hogy helyes következtetésekre jussanak. De addig ... Petuhov professzor a lenyugvó nap utolsó sugaraitól vöröslő nyugati ég­boltra mutatott. — Ott, Nyugaton a mi kollégáink mindent megtesznek azért, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsák. Ránéztem. Nem úgy nézett ki, mint aki tréfál. — A fizika mint tudomány — mondta nyugodtan — nagyban hozzá­járul a kapitalista rendszer bukásának meggyorsításához. (Folytatjuk) Részlet Stephan Heym „The Cosmic age“ című könyvéből (IX.) Ez igen egyszerűen hangzott de gyakran éppen a legegyszerübi dolgokat lehet a legnehezebben meg­valósítani. Elbeszéltem neki, hogj 1946-ban New Yorkban egy ebédet az atommag-fizikusok egy csoportjá­val találkoztam, s bizony eddig mét nemigen láttam náluk szerencsétle­nebb s a ielkiismeretfurdalástó agyongyötörtebb embercsoportot. — Minket is szerencsétleneknel vagy a saját lelkiismeretünktől agyon­­gyötörteknek lát? — Nem. — Találkozott már Pontecorvo pro­fesszorral? — Igen. — Nos, Pontecorvo professzor Nyu­gatról jött hozzánk. Azelőtt az Ame­rikai Egyesült Államokban és Nagy- Britanniában dolgozott, s egyike voh eme országok legismertebb atom­mag-tudósainak. Talán úgy tűnt te önnek, hogy a munka, amelyet mosl végez, szerencsétlenné teszi? önkéntelenül is elnevettem magam Bruno Pontecorvo professzor Dubno­­ban keresztül-kasul vezetett a szink­­rofazotronon. S le sem kellett huny­nom a szememet, hogy újra magair előtt lássam ezt a keskeny arcú, élet­tel teli férfit, amint előttem kapasz­kodva a hatalmas elektromágnes gyomrába, a fém megmunkálását mu­tatja, a kék és piros színt, az égést gépét, amely a naaicirKaio niajara emlékeztet, s a maga olaszos kiejtésú gyors angol beszédével magyaráz: — Isn’t this beee-autiful? ... Hát nem gyönyörű mindez? És később a szinkrocyklotrón előté­rében, ahol a vastag falakba a kire­pülő részecskék számára keskeny nyílásokat fúrtak, s ahol körös-körül különleges műszerek, acéltömbök és betonvédök feküdtek nagy összevisz­­szaságban, mintha valami fiatal óriás éppen most hagyta volna abba velük a játszadozást, ismét: „Isn’t this beee­­autiful?" Igen, boldognak láttam őt. Boldog­nak a munkája és a neki nyújtott lehetőségek mellett. Boldognak, hogy egy ilyen egyedülálló, óriási beren­dezés áll rendelkezésére, amelyet szemmelláthatólag a sajátjának is tekint. Boldognak a kollegái között. Megkérdeztem Pontecorvo profesz­­szort, miért ment el Nyugatról, ahol az atommag-fizika legmegbecsültebb tudósai közé tartozott, s ahol egészen biztosan rendelkezésére bocsátották a kapitalista világ minden kényelmét. Az a fiatalos lelkesedés, amelyet eddig a kérdésig Pontecorvo profesz­­szor fő jellemvonásának gondoltam, mintha egyszerre elpárolgott volna. Az arca elsötétedett, sőt a gyűlölet­hez hasonló kifejezés jelent meg rajta. — u, az a piszkos munKu:... — mondotta. — A mi munkánk eredmé­nyeivel való undorító visszaélés! S Hirosima után, amely éppen eléggé piszkos munka volt, napról napra min­den még piszkosabb lett... . De még milyen piszkos munka az: Milyen tragikus következményekkel jár az olyan tudós életében, akiben megmaradt a lelkiismeretnek legalább egy kicsiny szikrája is! A United Press hírügynökség 1958. június 27-én ezt jelentette Csikágó­­ból: „Donald A. Flanders matematikust, Ralph K. Flanders republikánus sze­nátor 57 éves bátyját ma halva talál­ták otthonában. Túlságosan nagy adag altatót vett be. Mr. Flanders, aki ma­tematikai lángelme hírében állt, a háború alatt az Cj Mexikói Államok­ban résztvett az atombomba kidolgo­zásában. A Csikágótói délkeletre fekvő Argonni National Laboratory Alkal­mazott Matematikai Osztályának ve­zetője volt, amely az Atomerőbizott­­ság alá tartozott. Felesége, Sarah kézzel írott egyoldalas levelet talált, amelyben többek között ez állt: „Nem tudnék a laboratóriumba menni. Sok dolog vár ott döntésre, s én már nem érzem magam képesnek arra ... Bo­csáss meg cselekedetemért, de nem tehettem másként“. Petuhov professzor folytatta: — Nem hiszem, hogy nálunk talál-

Next

/
Thumbnails
Contents