Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-07-02 / 53. szám
Gyorsabban fejlesszük a mezőgazdaságot! (Folytatás az 1. oldalról.) nak élni. A versenynek ezt a felsőbb fokozatát minden EFSZ-ben meg kell honosítani. Ez is egyik útja annak, hogyan teljesíthetjük harmadik ötéves tervünk feladatait rövidebb idő alatt. Chudík elvtárs ezután foglalkozott az egyre sikeresebben kibontakozó nagy hozamok mestereinek mozgalmával. Ez a mozgalom 1959-ben a trebisovi, a dunaivánkai, az ifjúságfalvi és a studeneci EFSZ-ek kezdeményezésére született, s élén olyan elvtársak állnak, mint amilyenek Lopatník György, Hlásny Anton, Králik György és Rusnák Pavol. Ennek a mozgalomnak köszönhető, hogy Szlovákia számos EFSZ-ében kiváló eredményeket, csúcshozamokat értek el. A példák azt mutatják, hogy a nagy hozamok mestereinek kezdeményezését terjeszteni kell, hogy az ebben a mozgalomban elért eredmények általános felhasználása által mezőgazdaságunk minden dolgozójának munkáját eredményesebbé tehessük. Ilyen és az ehhez hasonló konkrét intézkedésekkel a leghatékonyabban segítjük elő harmadik ötéves tervünk mezőgazdasági feladatainak négy év alatti sikeres teljesítését. A harmadik ötéves terv idő előtti teljesítésének egyik legfőbb alapföltétele a föld termőerejének fokozása. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a Szlovák Nemzeti Tanács decemberi ülése is és a nemzeti bizottságok tevékenységét ez irányban szabta meg. A harmadik ötéves terv éveiben az állami terv szerint Szlovákiában a növénytermelést, az 1960-as évben elért eredményekhez viszonyítva, 33,7 °/o-kal kell növelni, és emellett a kenyérgabona termelését 54 %-kal. A kenyérgabona termesztésének ilyen lényeges növelését a hektárhozamok további fokozásával akarjuk elérni. Számos szövetkezet vállalta az ötéves terv idő előtti teljesítését. Ha azonban figyelembe vesszük a vállalások teljesítését, nem lehetünk megelégedve, hiszen az elmúlt év őszén 38 000 hektár kenyérgabonával kevesebbet vetettünk el, mint amennyit a terv előirányzott és 40 000 hektáron nem végeztük el a mélyszántást. Tavasszal pedig 11 400 hektáron nem ültették cl a burgonyát. Ezek mellett azonban pozitívan értékelhetjük több nemzeti bizottság igyekezqtét, amelyek a poprádiak példájára bekapcsolódtak a kétszázas mozgalomba. De ezzel még nem tettünk meg mindent. Több helyen lemaradás mutatkozik a burgonya kapálása terén. Amíg Poprádon június 20-ig a burgonya sara-< bolását befejezték és 1950 hektáron a második kapálást is elvégezték, addig a zilinai járásban az említett ideig az első sarabolással sem végeztek. A legfontosabb és legösszetettebb feladat továbbra is a kellő takarmányalap biztosítása marad. Az állattenyésztési termékek további növelését csakis úgy tudjuk biztosítani, ha szövetkezeteink kellő mennyiségű takarmánnyal rendelkeznek, vagyis e téren is önellátók lesznek. A harmadik ötéves terv kidolgozásakor megmutatkozott, hogy egyes szövetkezetek továbbra is takarmányvásárlással számolnak az állami alapból. Ez a tény és az ilyen szándék nem helyes, s nem vezet az állattenyésztési termékek növeléséhez. A takarmányok biztosítása terén bőven akad még tartalék, amelyek feltárásával önellátók lehetnek takarmányból szövetkezeteink. Az idei takarmányok betakarításánál meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy megfelelő és jó minőségű takarmányt biztosítsunk. A kimutatás ugyanis azt mjutatja, hogy az 1961-es terv szerint 55 000 hektárral kevesebb az évelő takarmányok területe. Ehhez a nem kedvező tényhez még hozzájárul az is, hogy sokjárásban, mint a trnavai, nyitrai, érsekújvári, lévai, az évelő takarmányok területe a kiszántások következtében még jobban csökkent. Meg kell mondanunk, hogy ebben az időben is bőven vannak még tartalékaink, különösen a takarmány minőségének növelése terén. Ezek egyike nem más, mint a szárítás különféle formája, mint a hideg-, vagy mclcglevegős szárítás és az állványokon történő szárítás, mert a földön szárított takarmány igen sok fehérjét elveszít. ' A takarmányveszteség további csökkentését a silózással érhetjük el, mivel ezen eljárás a legolcsóbb takarmánytartósítás, mert a silózással öszszefüggö mindennemű munkát gépesíthetünk. Meg kell mondanunk azt is, hogy ma már nem elég a silóról egyetemesen beszélnünk, hanem azt is le kell szögeznünk, hogy miből készítünk silót. A takarmányszükét tovább csökkenthetjük a tarlókeverékek vetésével, ezért szükséges, hogy szövetkezeteink mielőbb és minél nagyobb területen vessenek tarlókeverékeket, felhasználva az összes rendelkezésre álló vetőmagokat. Elvtársnők, elvtársak! Szót kér az idei termés, harmadik ötéves tervünk első termése. Ha 14 — 18 napon belül akarjuk elvégezni az aratást minden mezőgazdasági üzemben, úgy feltétlenül javítsunk mind a nemzeti bizottságok, mind az egyes mezőgazdasági üzemek szervező munkáján. Az előző évek tapasztalata azt mulatja. hogy az aratási munkák legfontosabb pillanata az indulás időpontjának helyes meghatározása. Nálunk rendszerint csak lassan látunk hozzá az aratáshoz, a kezdet kezdetén késlekedünk. Hamis illúzió napos időre várni. Minden késlekedés hatalmas veszteséggel jár. Ebben az évben alkalmazzuk nagyobb mértékben az aratásnál az új technológiát. Két- és hárommenetes aratással 150 000 hektárról aratjuk le a gabonát. Ez az a módszer, amely eddig a leghaladóbb s a legjobban beválik. Lényegesen kevesebb munka-erővel s veszteséggel végezhetjük e módszerrel az aratást. Tavaly például a Zselízi Állami Gazdaságban majdnem 340 koronával csökkentették az egy hektárra eső költségeket. Nem lenne helyes, ha a nyári munkának csak az aratást, cséplést és a felvásárlást tekintenénk. Mert az aratás nemcsak egész évi munkánk gyümölcsének a betakarítását jelenti, hanem előkészületeket a jövő évre is. Már most kell biztosítanunk a jövő évi bö termést a tarlóhántás időbeni elvégzésével, az értékes, jó minőségű vetőmag biztosításával. A nyári munkák további fontos része: a magnak hagyott herefélék betakarítása. Évelő takarmányok nélkül nem várhatjuk a takarmányalap javulását. Mind az aratás, mind a takarmányok veszteségmentes betakarítása befolyásolja feladataink teljesítését az állattenyésztés terén. Kötelezettségvállalásainknak, amelyek harmadik ötéves tervünk határidő előtti teljesítésére irányulnak, még ebben az évben meg kell mutatkozniuk az állattenyésztési termékek felvásárlásában. Bár a múlt évvel összehasonlítva ebben az évben eddig 3356 ton^ nával több húst, 12 225 000 literrel több tejet és 19 680 000 darabbal több tojást vásároltunk fel; az időtervet június 20-ig mégsem teljesítettük. Az állattenyésztési termékek felvásárlása terén elért javulás azonban nem jogosít fel bennünket önelégültségre. A nyári csúcsmunkák idején is arra törekedjünk, hogy a felvásárlás terén mutatkozó lemaradást behozzuk. A nyári hónapok alatt, amikor a funkcionáriusok az aratási munkákba kapcsolódnak be, a járási nemzeti bizottságok bízzanak meg embereket, akik csak az állattenyésztési termékek felvásárlásának menetével törődjenek. Gondolnunk kell az állatállomány feltöltésére is. Ezen a téren a nyugat-szlovákiai kerület marad el a legjobban, hiszen 24 300 tehén hiányzik még a kerületben a tervezett állományhoz. Szlovákiai méretben 40 000 tehénnel kellene feltölteni a terv szerint az állományokat, 1965-ig pedig további 70 000 db-bal. Bár földműveseink kötelezettségvállalásai biztosítékot nyújtanak, hogy 1965-ig, illetve 1964-ig meglesznek a tervezett állományok, mégis az említett hiány ebben az időszakban nagyon kedvezőtlenül befolyásolja, — mondhatjuk: akadályozza — az állattenyésztési termékek felvásárlásának teljesítését. Még ebben az évben meg kell tennünk a sürgős és célravezető intézkedéseket, mert a mai helyzet harmadik ötéves tervünk teljesítését fenyegeti. Ennek az állapotnak okát saját szervező munkánkban kell látnunk: a kerületi és járási nemzeti bizottságok, főleg pedig ezek albizottságainak munkájában, ahol nemegyszer helytelenül értelmezik a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének kérdését. A dunaszerdahelyi és a galántai járásban helyesen értelmezték a kérdést, s előre kidolgozott terv szerint biztosították az állatállomány feltöltését. így ebben a két járásban a szövetkezetek minden 100 hektár mezőgazdasági földterület után 60 darab szarvasmarhát tartanak, ebből 22 darab tehenet. Nemrég ezekben a járásokban még alacsony színvonalú volt a hús- és tejtermelés, mert az állatállomány nagyobb része nem a szocialista szektor tulajdonában volt. Ma, amikor a szövetkezetesítés ebben a két járásban már befejezettnek mondható, még jobban megjavultak az eredmények. Minden hektár mezőgazdasági földterület után 59 kg vágómarhát és 545 liter tejet adnak a közellátásnak. A galántai és a dunaszerdahelyi járás példáját követik a komáromi és lévai járások is, ahol azonban eddig még nem érték el a szarvasmarhatenyésztés színvonalának kerületi átlagát. A tervteljesítést csak úgy érhetjük el, ha az állattenyésztés minden szakaszán összpontosítjuk erőnket, így például szükséges az állatorvosok, az állatgondozók, valamint az állattenyésztésben működő dolgozók szoros egysége. Hogy alapjában fellendítsük a szarvasinarhatenyésztést, meg kell javítanunk az állatgondozók munkáját. Továbbra is csökkentenünk kell a tej- és hústermelés költségét, s ennek lehetőségét leginkább a takarmánytermesztésben kell keresnünk. Chudik elvtárs ezután részletesen foglalkozott a szövetkezetek és állami gazdaságok takarmánykészletének biztosításával, rámutatott azokra az eredményekre és hiányosságokra, amelyek az idei takarmánybetakarítás körül voltak. A továbbiakban leszögezte: — Állandóan szem előtt kell tartanunk az állattenyésztés és növénytermesztés új technológiájának fontosságát, az állatgondozás megjavítását, stb. Továbbra is szélesítenünk kell az állatok nyitott istállózását, hogy minél előbb egészséges szarvasmarhaállományunk legyen. Ugyanakkor az új technológia alkalmazása megköveteli, hogy az állatgondozók minél előbb elsajátítsák a szükséges alapismereteket. Jó például szolgálnak erre a sárosfalvi szövetkezetben Czetli és Takács elvtársak, a királyfai szövetkezetben Gamcík elvtárs és mások. Chudík elvtárs ezután megemlítette Novotny elvtárs felszólalását az EFSZ-ek V. kongresszusán, amelyben arról beszélt, hogy mennyire szükséges a szövetkezetek szakszerű irányítása, szövetkezeti vezetőink ismereteinek állandó gyarapítása. Ezzel kapcsolatban kijelentette: — Nálunk minden feltétel megvan arra, hogy a mezőgazdaság különböző szakaszán dolgozó emberek gyarapíthassák szakmai ismereteiket. Ennek ellenére a tanonctoborzás idei tervét nem teljesítettük. Ez év június közepéig a tervet csupán 54 %-ra teljesítettük. A szövetkezeti vezetők továbbképzési tervét csak 73 százalékra teljesítjük. Egyes szövetkezetek és állami gazdaságok mindeddig nem értik meg, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődését csakis szakmailag jól képzett káderekkel tudjuk biztosítani, s .ennek egyik, legfontosabb követelménye, hogy minél több fiatal szakembert képezzünk ki szocialista mezőgazdaságunk számára. Különösen a tavalyi tapasztalatok mutatják, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői az iskolákra bízzák a fiatalok toborzását. Ugyanakkor elfeledkeznek arról, hogy a gyakorlati példa kellő bizonyítékai nélkül sok esetben ez a munka eredménytelenül végződik. Chudík elvtárs foglalkozott a mezőgazdaságban dolgozók átlagos életkorának kérdésével is, majd így folytatta: — Különösen a szövetkezetekben kedvezőtlen a helyzet. Amíg például 1956-ban a 20 évesnél fiatalabb szövetkezeti dolgozók az átlag 7,1 0 b-át tették ki, tavaly ez az arány 4,5 °/o-ra csökkent. Ugyancsak 1956-ban a 60 éven felüliek száma 12,3 % volt, s tavaly már 15,3 %-ra emelkedett. Különösen a közép-szlovákiai kerületben alakul kedvezőtlenül a szövetkezeti dolgozók átlagos életkora. Itt a szövetkezetekben dolgozók húszéves korig csupán 3,l°/b-ot tesznek ki, s a 60 'éven felüliek pedig a 17 %-át képezik. Chudík elvtars nagy figyelmet szentelt a mezőgazdaságban dolgozó női munkaerők kérdésének. Megállapította, hogy a mezőgazdaságban dolgozók 53 °/o-a a nő, s ennek döntő többsége nem rendelkezik megfelelő szakmai képzettséggel. Rámutatott arra, hogy egyes szövetkezeti vezetők lebecsülik a nők szakmai továbbképzésének jelentőségét. Ugyanakkor előfordulnak esetek, hogy a nők maguk is ellenzik a továbbtanulást különböző szakmai iskolákon. Elsőrendű feladatunk, hogy javítsunk ezen az állapoton. Szükséges, hogy mind a nőket, mind a férfiakat egyaránt jó szakemberekké neveljük, mert az állattenyésztésben és a növénytermesztésben egyre nagyobb teret hódító új technológia szakképzett káderek nélkül nem hozza meg a várt sikert. Meg kell még említenünk, hogy nem elég csak beszervezni^ az asszo-Búcsúzunk Major elvtársiól Major elvtárs munkásságát és fáradhatatlan harcát mindig érdemben értékelte, s a kormány 1958-ban az „Építés terén elért sikerekért" kitüntetéssel méltányolta. így dolgozott, így élt. így harcolt és így tanított a párt hü fia, Major Sándor. Meghalt. Eltávozott sorainkból, de szívünkben továbbra is él. Mély gyászunkban, sajgó fájdalmunkban a párt, s Major Sándor harcos élete, múltja kötelez, s erőt ad további munkánkhoz, hogy mihamarabb teljesítsük azokat a feladatokat, amelyekért ó is egész életében becsülettel és áldozatkészséggel küzdtöt. Szerkesztőség nyokat a mezőgazdasági termelésbe, hanem gondoskodnunk kell gyermekeik megfelelő ellátásáról is. Különösen a nyári csúcsmunkák idején bölcsődéket rendezzünk be a kisgyermekes szövetkezeti anyák munkájának megkönnyítésére. Chudik elvtárs ezután foglalkozott a mezőgazdasági termelés irányításának kérdésével. Kijelentette, hogy a termelés minden szakaszán abból az elvből kell kiindulnunk, hogy ne bürokratikus intézkedéseket halmozzunk fel, hanem közvetlen a termelésben részt vevő, s ahhoz értő emberek irányítsanak. Sok esetben vállalásokat tesznek, ami megköveteli, hogy minden mezőgazdasági dolgozó magáénak érezze ezt a vállalást. Kell, hogy minden mezőgazdasági dolgozó számára biztosítsuk a vállalás teljesítésének lehetőségét. (Chudik elvtárs beszédének befejező részét lapunk következő számában közöljük.) .Vz emit, _ fÖHMMíf 3 1961. július 2. A nemzetközi proletariátus harcosa j (Frantisek ZUPKA elvtárs 60. születésnapjára) i mentben a CSKP képviselőjeként T a kapitalizmus ellen. Ott találjuk f őt az építő munkások, vasasok, * i földmunkások és a favágók sztrájk- i ininál Vörös fonalként húzódik át életén a proletár nemzetköziség gondolata, szelleme — így jellemez" hetnénk tömören Frantisek jíupka elvtárs hat évtizedes életútját. ,, A Zupka-esalád, illetve az apa a Banská Stiavnicá" hoz közeli Kolpa<> chyból származott. Mint öntudatos munkás több sztrájkbizottság tagja volt, s így • • csakhamar a munkaadó feketelistájára került. Az éhhalálra ítélt ember ' ’ arra kényszerült, ■ • hogy családjával ,, állandóan vándoroljon. A kis Feri „nem esett messze ■’ áfájától". A lázon° gó apának igazi .. forradalmár fia növekedett föl. A család az ausztriai ” Marcheggben tar• • tózkodott, amikor ,, 1901. június 30-án a kisfiú megszüle■ . tett. Hároméves ,, korában kerül Bukarestbe, ahol apja részt vett a román munkásmozgalomban. Az éles" eszü gyerek már az iskolapadban • • felismerte a burzsoázia és a mun,, kásosztály közötti különbséget. Érzékenyen érintette a tanítók igazságtalansága a munkás-gye" rekekkel szemben. Tlzenkétéves ■> korában mint tanonc került a ,, gyárba, s így segítette fiatalabb testvéreit. Apja halála után a családfenntartási gond teljesen az ő nyakába szakadt. Az első világháború utáni időszakban Zupkáékat Magyarországra sodorta a megélhetés. Itt ismerkedett meg Zupka elvtárs a munkanélküliséggel. Azonnal belépett a vasmunkások szakszervezetébe és alig 18 éves korában önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A Kommiin bukása után Grácból 1920-ban átjött Szlovákiába, ahol már rendszeres szakszervezeti munkát fejtett ki Banská Stiavnicában az állami bányák munkásai között. 1921-ben a pártalakítók között találjuk. Aktív tevékenységéért és harcos kiállásáért munkájából elbocsátják. Ekkor Prágába megy, ahol a smíchovi Skoda-gyárban dolgozik. Nem soká, mert egy sztrájkban való részvételéért újból az utcára kerül. A CSKP prágai kerületének és a Vörös Szakszervezetek vasmunkás-szövetségének vezetőségébe választják. A párt 1930-ban Kassára küldi, ahol tevékenységéért letartóztatják. A börtönből való kiszabadulása után egy évre Moszkvába küldik. Ez az egy esztendő fontos határkövet jelent életében: sokat tanul a Szovjetunióban, hogy taníthasson. Gazdag tapasztalatokkal tér haza, s a marxizmus-leninizmus tanaival felvértezve küzd bátran a parla-A Csehszlovák Köztársaság végzetes napjaiban, a cseh országrészeknek a nácik által történt megszállásakor többedmagával letartóztatják, s 16 hónapig a pankráci fegyházban tartják. Innen Drezdába és más koncentrációs táborba hurcolják, ahol Zápotocky, Kliment, Kópéivá, Dolansky, Vodicka és más elvtársakkal együtt 74 hónapos szenvedés után szabadul fel. 1945 májusában került haza, és ekkor megbízzák a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöki tisztségével, ugyanakkor megválasztják a Központi Szakszervezeti Tanács alelnökévé. Állami vonalon később kinevezik a Szociális Gondoskodás (népjóléti) Megbízotti Hivatala vezetőjének, úgyszintén tagja az SZLKP KB elnökségének, a CSKP KB elnökségének, végül a CSKP KB-nak. 1950-ben megválasztották a Központi Szakszervezet elnökévé. Népszerűségének és nemzetközi kapcsolataira jellemző, hogy a Világszakszervezeti Föderáció II. kongresszusán alelnöknek választották meg és ebben a funkcióban vett részt a pán-ázsiai szakszervezetek pekingi kongresszusán, majd később Budapesten, Bukarestben és Varsóban. Fáradhatatlan munkásságáért, érdemeiért 1955-ben Zupka elvtársat a Klemmt Gottwald Érdemrenddel tüntették ki. Most, amikor Zupka elvtárs 60. születésnapját jubilálja, vele ünnepelnek egykori harcostársai, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nagy családja és a nemzetközi munkásmozgalom sok tagja. Kívánjuk, hogy még sokáig jó egészségben dolgozzék a nemzetközi munkásmozgalom, a mi szocialista hazánk és a világbéke érdekében! Grek Imre
