Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-28 / 43. szám

Hálásak az olvasók vét képező könyvtár dolgozzék. S ami a fogyatékosságokat illeti... Azok tényleg nem olyan jellegűek, amelyeket a lehető legrövidebb időn belül ki ne küszöbölhetnének. Polák Imre Tavaszi szemle Magas csúcson állok, s nézem, hogy nyüzsög alattam az ország; Itt új gyárat építenek, amott a régi romot bontják ... a tág rónákon dohogó gépek — a parasztok álmai azok — a régi senkik, a részaratók, de gazdagok ma ... be gazdagok... Talpam alatt remeg a szikla, a mélyben szenet robbantanak, s a város szélén — hogy legyen lakás — magasra nőnek a piros falak. Kohók torkából vörös fény csap ki, s fortyogva tör elő az anyag, s formákba simulva szilárdul • lassan kemény acéllá, mely örök marad. Gál Sándor-Egyre élénkül falvaink kulturális é&te. Mindez szorosan összefügg a szövetkezetek fellendülésével, erő­södésével. Tudjuk, hogy a gazdasági­lag fejlett falvakban a kultúra az emberek gondolkodásmódja is hatal­masat változott, illetve a kulturális élet eddig nem tapasztalt lendületet vett. így van Abafalván is. Lehetne-e másképp? A mai viszonyok között nehezen lenne másképp elképzelhető.. Az emberek rengeteget fejlődtek, magukénak érzik a közöst; a s -ía­­lizmusban a szocialista falu felépíté­sében látják egyedül jövőjüket. Per­sze, ezt a lényeges változást nem­csak a termelési viszonyok változá­sával, illetve a szocialista termelési viszonyok bevezetésével értük el, hanem... S itt, ezen a helyen, a falun dol­gozó, áldozatos, gyakran nehéz, de szép munkát végző falusi kultúr­­munkásokra kell gondolnunk. Mert Abafalván sem ment minden magától. Szükség volt azokra az emberekre, akik hatni tudtak a falura, nevelni tudták az embereket s főként a fia­talságot. Ezek közé tartozik például Ferencz István is, aki a szövetkezet traktorosa, de úgyszólván minden este a fiatalok között találhatjuk. Önzetlenül és sokat törődik a fiata­lokkal. Oktatja őket elbeszélget ve­lük a szövetkezet problémáiról s es­ténként a klubhelyiségben találkozik velük, ahol megtárgyalják a nap ese­ményeit. Ha már felsorolásba kezdtünk, nem feledkezhetünk meg semmi esetre sem a falusi népkönyvtár vezetőjéről, Jankó tanító elvtársnőről sem. Ő szintén azok közé tartozik, akik szívvel-lélekkel dolgoznak Abafalva kulturális életének a szocialista em­ber megformálásának megteremtésén. A népkönyvtár, amióta ő vette ke­zébe a gyeplőt, megélénkült, az em­berek szívesen járnak könyvet köl­csönözni. S szóljunk most már azokról is, Czomorú a libádi múlt. Szomo­­rú, mint annyi más hozzá hasonló falucska múltja. Amikor megérkeztek az őszi idők, a szal­matetős házacskák összekuporod­va húzták meg magukat a sártól borított utcákban, ahol girbe-gör­­be utakat vájt ki a pocsolyás víz. Nyáron pedig égette a mezítlábos emberek talpát a forró, vastag por, amelyen a nap sugarai rak­tak tüzet, és ha véletlenül a bo­szorkányok forgószele utazott vé­gig a falun, a legjobban tette az ember, ha elbújt. Itt, a falu közepén simogatta a sápadt hold a kaszát, kapát, ge­reblyét és más szerszámot cipelő, horpadt mellű férfiakat, vontatott járású nőket, akik mielőtt a nap első sugarai a bélai határra estek volna, már ki is fáradtak a mun­kában. Látástól vakulásig! Az iz­zadtság könnycseppéi barázdákat húztak az apró gyerecskéken is, akiknek a helye még az iskola padjaiban lett volna. Gyarapodott a munka, hízott a báró, a nagyságos Ulmann zsebe, aki a Riviera pompás termeiben szórta a pénzt. A munkásfelesé­gek, a gyerekek lefekvése után, keserű gondban, sósízű könnyek­ben nyelték a bánatot. Dolgozni a báróra, a káptalanra, az eszter­gomi érsekre!... — Bizony, nehéz volt még akkor is — mesél János bácsi —, amikor 49 elején 13-an megalakítottuk a szövetkezetei. Nevettek rajtunk, csúfolódtak a kulákok és a meg­tévesztettek. A szövetkezet megalakulása dön­tően befolyásolta a falu tovább­fejlődését. Sikerei, eredményei döntően hatottak a falu kulturális életére, az emberek gondolkodá­sára is. Megszépült a falu, sok új ház épült, vasrácsos kerítések­kel. Az emberek három autóbusz­­szal utazhatnak a városba bevá­sárolni; ugyan erre sem sokáig lesz szükség, mert a füstös kocs­mahelyiséget a közeljövőben új üzletté alakítják át. A faluban.,van ugyan művelődési otthon, de kicsinek bizonyul, nem elégíti ki a kultúrára szomjas falu népét. A szövetkezet 50 000 koro­nával járult hozzá az új népműve­lési otthon építéséhez. A libádiak remélik, hogy az új otthon hama­rosan felépül, s ide járhatnak majd szórakozni munka után, itt tölthetik szabad idejüket. A gyerekek, az új nemzedék, akiknek fogalmuk sincs azokról az időkről, amikor apáik a csendőrök előtt feküdtek Eperjesen véresen, hogy ma boldog életük legyen, most már egy új, szép, korszerű iskolában tanulhatnak. S ha már az iskolánál tartunk; a járás isko­laügyi osztálya, úgy gondoljuk, többet foglalkozhatna, a libádi ta­nítókkal, akik valahogy idegen­kednek a tömegmunkától, amelyre bizony a faluban nagyon nagy szükség lenne. Épülnek az új házak, utak, jár­dák, és az emberek napról napra változnak. Milyen gyorsan változik a világ! Régi álom, a merész vágy, s ma már van, létezik, él. És az emberek boldogok. A faluban televízió-antennák merednek az égbe. Tizenhat évvel ezelőtt még rádió sem volt a fa­luban, s ma már minden házban van, de nem elégíti ki az embe­reket. Televízió kell! Az antennák hétköznapok egymás után bújnak ki a cserepes házak tetején, egyre több a mo­torkerékpár és az autó. Általában jól dolgoznak a falu­ban a tömegszerv.ezetek, a fiata­lok lelkesek, törődnek a falu kul­turális életével, a szövetkezettel, mégis nagyobb tevékenységet fejt­hetne ki a helyi CSISZ-szervezet. a Kulturális munka terén ugyan a CSISZ fiataljai szép eredménye­ket értek el, de ezzel még nem merülhet ki a szervezet tevékeny­sége. Reméljük, hamarosan javul a helyzet. A szövetkezeti dolgozók számára már készülőben van ^ szövetkezeti klub, amely majd megfelelő helyiséget és irányítást biztosít fiataloknak, a tömegszer­vezeteknek. Mindannak ellenére, hogy Libá­don kevés a fiatal, mégis a téli hónapokban jó munkát végeztek. Már ami a kulturális tevékenysé­get illeti. Műsoros estet rendez­tek, amellyel a környező falvakba is ellátogattak. A faluban zenekar is alakult, amelynek tagjai szin­tén a fiatalokból tevődtek össze. A könyvet is szeretik a libádi fia­talok, tudják, hogy ez a tudás forrása. Az emberek szeretik a közöst, évről évre szebb eredmé­nyeket érnek el. Vitatkoznak, meg­hányják-vetik a falu fejlődésének a dolgát, s mondjuk meg bátran, akadnak türelmetlenkedők is, akik mindent egyszerre szeretnének, A falu lassan, de biztosan halad a magasfokú szocialista kultúra ki­építése felé. Lehetetlen, hogy az emberek ne vegyék észre a nagy változást, és remélhető, hogy a libádiak még nagyobb lendülettel és több szor­galommal látnak hozzá az új szo­cialista falu kiépítéséhez. Bajza Vince A műveltebb faluért 4 ímm 1961. május 28. A forradalmi fejlődések korszakát éljük. A technika olyan rohamos fej­lődéssel halad előre, hogy még cso­dálkozunk az egyik vagy másik új-r donság nagyszerűségén, — s máris újabb meglepetéssel szolgál, nagyob­bal a tegnapinál. Igen, az az igazság, hogy a tudomány és a technika egyre tökéletesebb vívmányairól csupán tu­domást szerezni is alig győzünk. Jog­gal vetődik fel tehát a kérdés, hogy miközben a tudomány, illetve a tu­dományokat birtokló ember a világűrt is meghódította, hogyan változik, mi­lyen gyorsan fejlődik eközben fal­vaink kulturális élete. Ha a szó szerinti értelemben vett kulturális tevékenység alakulását vesszük figyelembe, akkor azt kell mondanunk, hogy ezen a téren biz lemaradás tapasztalható. Legalábbis ahhoz viszonyítva, amit a fejlődésben sok más területen észlelhetünk. A fa­lusi emberek bizonyos részének kul­turális tevékenysége még mindig na­gyon szűk területre, jóformán az olvasásra, egy-egy filmelőadás vagy színdarab megtekintésére, esetleg né­hány előadáson, kulturális megmoz­duláson való részvételre okrlátozódik. Pedig a gazdasági változások gazdag lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy szövetkezeti parasztságunk kulturális tevékenysége összhangban legyen az előttük álló feladatokkal. Novotny elvtárs az EFSZ-ek V. kongresszusán hangsúlyozta, hogy falvainknak a gazdasági változások mellett rövid időn belül kulturális téren is jelentős változást kell elér­niük. Ma már nem évszázados távlat, hogy szövetkezeteseink központi fű­téssel, vízvezetékkel ellátott épüle­tekben fognak lakni. Nem messze az idő, amikor a falueléri a város szín­vonalát. Mindez olyan gyorsan bekö­vetkezik, amilyen gyorsan mezőgaz­dasági termelésünk eléri az ipari termelés színvonalát. Ez pedig, úgy mondhatjuk, egészen közeli jövő. Természetes, hogy falvaink lakóira ezek a nagyszerű, a falusi ember fel­­emelkedését szolgáló tervek komoly feladatot rónak. A gazdasági téren tervezett változások elképzelhetetle­nek kulturális fejlődés nélkül. S ezen a téren még rengeteg a tennivaló. A szerkesztőségi posta érzékeny fokmérője falvaink életének, tehát kulturális tevékenységének is. Ősztől tavaszig özönével érkezik a híradás, az örömteljes büszkélkedés, hogy egyik helyen kultúrműsorral léptek fel, a másik helyen tanfolyamot vagy önképzőkört szerveztek, irodalmi es­tekkel, ismeretterjesztő előadásokkal bővítették tudásukat. Gyakori az olyan eset, hogy a tömegszervezetek szinte versenyeznek a munkában, de mindezt a jót csak a téli hónapok némelyikére mondhatjuk el nagy ál­talánosságban. Az év nagyobb részé­ben, tavasztól őszig, sok helyen tel­jesen meglanyhul minden kulturális tevékenység,' minden megmozdulás, amely hratékonyan elősegítené a fsilu szellemi felemelkedését. Hogy miért van ez így? Sok helyütt arra hivatkoznak, hogy a mezőgazdasági munkák időszakában nincs lehetőség a kultúra ápolására. Ez azonban csak látszatigazság, mert ahol akarat van, ott lehetőséget is találnak. Igaz ugyan, hogy a téli idő­szak alkalmasabb a nagyobb szabású dolgok előkészítésére, megszervezé­sére, de mindez még nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején nem szervezhetünk kultűr­­brigádokat aktuális műsorral, s a többi kulturális rendezvény, mint például a filmelőadás kezdetét, illet­ve idejét nem hozhatjuk összhangba az arató, cséplő, betakarító szövet­kezeti tag szabad idejével. Bár a falu már mindenütt gazdasági egységgé forrott, kulturális téren több helyen még mindig nem való­sult meg az egységes irányítás, vagy ha már régebben is tető alá került a művelődési otthon, nem teljesíti maradéktalanul feladatát. Pedig a művelődési otthon, amely a helyi nemzeti bizottság mellett működik, gazdaságilag is erős szerv, főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy a szövetkezet szintén támogatja, s ezek szerint valóban hatékonyan elősegít­hetné a tömegszervezetek kulturális munkáját a nyári időben is. De nem mindig csak a művelődési otthonokon múlik. Sok esetben maguk a tömeg­szervezetek is idegenkednek a „kö­­zösködéstöl“, előtérbe helyezve bi­zonyos anyagi kérdéseket. További lehetőség, amely falvain­­kon bontogatja szárnyait, a szövet­kezeti klub szintén feladatának te­kinti a tömegszervezetek munkájának irányítását, felélénkítését. E két lehetőség kihasználása, tehát a művelődési otthon munkájának a megjavítása s a szövetkezeti klub megalakítása, egyik előfeltétel ahhoz, hogy falvainkon megszűnjék a kultu­rális munka idényjellege, s még na­gyobb iramban éri el döntő győzel­met a kulturális forradalom. -hi-Szocialista falu - szocialista fiatalok akiket ezek az emberek, persze ko­rántsem említettük mindegyiküket, nevelnek. Szóljunk hát Abafalva fia­taljairól, idősebbjeiről egyaránt. Mi jellemzi őket a legjobban? Szorgalmas, becsületes emberek, s mint említettük, szeretik a közös gazdaságot, fáradoznak annak s.ike­­rein, s munkájukkal előrelendítik. Ez jellemző természetesen a fiatalokra is. Szorgalmasak dolgosak. De ami kulturális tevékenységüket illeti — itt bontakozik ki talán legjobban te­vékenységük napi munkájuk után —, arról nagyon, de nagyon sokat le­hetne írni. Tudják a fiatalok, hogy elsősorban műveltségre van szüksége a falunak, hogy csak művelt, széles látókörű emberek tudják megteremteni a jövő társadalmát. Ezért hát a kultúrmun­­ka terén alaposan nekiláttak a mun­kának. Kitünően működik a faluban a színjátszó csoport. Ondrejcsák elv­társ vezetésével aránylag rövid időn belül tanulták be Fehér Klára „Nem vagyunk angyalok" című vígjátékát, s tegyük hozzá, hogy műkedvelőkhöz képest magasszínvonalú volt a be­mutató. A szereplők kitűnő alakítá­sokkal lepték meg a közönséget. S szólnunk kell arról is, hogy Ondrej­csák elvtárs a szövetkezet könyvelő­je, s napi fáradságos munkája után is talált magának időt arra, hogy a színjátszókkal foglalkozzék. S ezt a sikert a következő követte. Fehér Klára mai tárgyú színműve után Eg­ri Viktor „Amikor a hárs virágzik“ című művéhez láttak hozzá. S mit árul el e két színmű? Azt, hogy Aba­falván mind a színjátszók mind a nézők nagy érdeklődést tanúsítanak a mai színművek iránt. Ezért dicsé­ret illeti a falut, s azokat, akik e színműveket betanulták, tanulják, s sikerre viszik. Mert távlati terve is van a színjátszó csoportnak. A két mű bemutatása után Lovicsek Béla új színművével szeretnék meglepni a közönséget. Nem lehet e rövid cikk keretében teljes képet rajzolni kulturális élet­ről, az emberekről, a fiatalokról. Mindenesetre elmondhatjuk róluk, hogy szeretik falujukat, s minden igyekezetük arra irányul, hogy Aba­falva szocialista faluvá váljék. • P. T. üalvainkon mindenütt utat tör magának a szocialista kultúra, műveltség. A falu kultúrmunkásai a kulturális forradalom betetőzésén fá­radoznak. Céljuk: művelt, szocialista falusi embereket, szövetkezeti dolgo­zókat nevelni. A műveltség, a tudás forrása a könyv. Ezért kell ma nagy súlyt fektetnünk a falusi népkönyv­tárak munkájára, ezért kell velük szerfelett, sokat törődnünk, s gon­doskodnunk arról, hogy a falu olvas­son értékes műveket, a szocialista falu fejlődését szolgáló könyveket vegyen a kezébe. Nagymácsédon, bár V könyvtár ré­gebben is megvolt, tényleges munká­ról csak egy évre visszamenőleg be­szélhetünk. Ekkor kapott ugyanis a könyvtár megfelelő helyiséget, amely messzemenő könyvtári életet tud majd biztosítani. A könyvtár tehát megkezdte működését, s noha az első lépések ingatagok, mégis szép ered­ményekről számolhatunk be. — A könyvtár látogatói főleg fia­talok — kezdi beszámolóját Grell Zsuzsa elvtársnő, a könyvtár vezető­je — a felnőttek közül aránylag még kevés az olvasónk. Szívesen olvasnak a nagymácsédi fiatalok, s ez örvendetes jelenség. Érzik a könyv szükségességét, amely­ből sajnos... — Hát ami a könyvek számát ille­ti... — szövi a beszélgetés fonalát Grell elvtársnő — bizony ... Egyszó­val kevés a könyv. Kevés ... Valamivel több „csak" mint más­félezer s ez ma már kevés. Több kell a ma falujának. Azoknak az em­bereknek, akik nem is olyan régen csak a kalendáriumot, s esetleg az imádságos könyvet olvasgatták. Gyen­gén állnak a szakirodalom terén, már ami a mezőgazdasági szakkönyveket illeti. A klasszikusok műveiből is na­gyon hiányos a könyvtár készlete, s a legnagyobb baj, hogy a mai írók műveiből sem kapnak meg mindent, s nem a szükséges példányszámban. A könyvtár vezetője arról is emlí­tést tett, hogy kevés magyar nyelvű könyvvel rendelkezik, s így a szlo­vákul nem tudó magyar lakosok nem juthatnak elegendő könyvhöz. Nem tudjuk, hogy a könyvek elosztásánál csúszott-e be a hiba. de úgy gondol­juk, sok függ a megrendeléstől. A könyvtár számára elsősorban azokat a könyveket rendeljék meg, amelyek szükségesek az olvasók politikai és szakmai tudásának fejlesztéséhez. Fontos, hogy ezeket a könyveket ma­gyar nyelven is megrendeljék, illetve megkapják. Szükséges ez a szocialista falu fejlesztéséhez, a szocialista em­ber kiformálásához. Mert azt mind­nyájan tudjuk, hogy a könyv az em­beriség legnagyobb kincse, a műve­lődés, a tudás kiapadhatatlan forrá­sa, tehát a könyvtárnak és a helyi nemzeti bizottságnak is gondoskodnia kell arról, hogy a falu minden egyes lakosa, a szlovák nyelven nem tudók is olvashassanak, de nemcsak a klasszikusok műveit, hanem a mai szerzők magyar nyelven megjelenő műveit, a politikai és szakirodalmat is. A könyvtár, mint már említettük, most bontogatja szárnyait. Vitaeste- ’ két, könyvismertetéseket, írói estek • megrendezését tervezik. íróink közül Gyurcsó Istvánt és Szabó Bélát sze­­retnék mihamarabb vendégül látni. 1 Szóljunk még pár szót a könyvtár vezetőjéről, Grell Zsuzsáról. Fiatal tanítónő, örömmel, lelkesedéssel vég- ; zl munkáját. Türelem kell, nagy tü­relem hozzá. Az idősebb embereknek például nem elég csak egy bizonyos könyvet ajánlani. — Elmondom nekik a könyv tar­talmát, megmagyarázom egyes rész­leteiben — beszél Zsuzsa munkájá­ról. — Persze aztán hálásak, ha meg­nyerte' tetszésüket a könyv, s újat kérnek. S bezzeg örül Zsuzsa, ha az idő­sebb bácsik, nénik megdicsérik, hogy jó könyvet adott nekik a tanító „né­ni". Hisz neki csak kell tudnia, me­lyik az az igazán „jő" könyv, amit a János bá, a Boris néne megért, tanul belőle, no meg elszórakozik rajta. Ha felmérjük a könyvtár egyéves útját, elégedettek lehetünk a fejlő­déssel. A népművelődési otthon ve­zetője, Madarász elvtárs, s a helyi nemzeti bizottság is fokozott figyel­met szentel a munkának. A helyiség megfelelő, a kisebb-nagyobb fogya­tékosságok kiküszöbölése után min­den előfeltétel adva lesz, hogy Nagy­mácsédon egy jól működő, a falu kulturális életének a központját, szí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents