Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-17 / 40. szám

1960-as évhez viszonyítva további 161 %-kal emelkedik. Amikor Coufal Bedrichtől, a jicíni Agrostroj gyártásvezető diszpécseré­től búcsút veszünk, úgy érezzük, so­kat köszönhetünk ezeknek a lelkes és odaadó embereknek. Munkájuk nyo­mán évről évre több nagyteljesítmé­nyű gépet kap mezőgazdaságunk. Ezek a gépek váltották meg a föld népét a robottól. A mezőgazdasági termelés komplex gépesítésével ér­hetjük el az ipar színvonalát, s ez lesz a munkások és parasztok meg­bonthatatlan szövetségének legszebb bizonyítéka. Kúti Szilárd Megérdemelték a Munkaérdemrendet Az őszhajú Fejtek Károly is azon fáradozik, hogy pártunk megalakítá­sának 40. évfordulójára tett vállalását becsülettel teljesítse különböző vasmegmunkáló gépen dol­gozik, röviden így foglalt össze: „Mi is segíteni akarjuk a mezőgazdasági dolgozókat, hogy ötéves tervüket négy év alatt teljesítsék és ezt a Segítséget pártunk megalakításának 40. évfordulója tiszteletére vállaltuk". A szocialista munkabrigádok egy­mással versenyre keltek, hogy az imént említett valóban rendkívülien kiemelkedő vállalásukat becsülettel teljesítsék. Fejtek Károly ősz fejét csavargatja és csak azt mondja: Tudod öcsém, én már 1917-től va­gyok a szakszervezet tagja, de még nálunk ilyen jól szervezett munkát nem láttam. Haján ezüstösen csillan a bújócskát játszó nap fénye és arcá­nak redöi öröme jeléül mosolyba folynak szét. Sebek Jindrich, a jicíni Agrostroj szakmunkása minden műszakban egy­idejűleg öt különböző vasmegmunkáló gépen dolgozik. a frissen kaszált lucerna szárát hen­gerek között laposra préseli és lehe­tővé teszi a veszteség nélküli egyen­letes és gyors szárítást. A Stribrny Vladimír elvtárs vezette negyedik részlegen a 2RZ-305 jelzésű és a kétmenetes aratáshoz szükséges rendrakő aratógép készül. Itt külö­nösen hatalmas lendületet vett a munka, mert a szövetkezeteink V. kongresszusán vendégként résztvett munkások lelkesítő szavára az ara­tásig előirányzott 1300 rendvágó el­készítése helyett 3000 rendrakó elő­állítására tettek vállalást, amit ere-Mezőgazdaságunk dolgozói büszkék lehetnek, hogy ilyen odaadó segítő­társakra találtak. Hiszen dr. Bilansky Premysl elvtárs, a gyár igazgató­­helyettesének szavai szerint 1948-hoz viszonyítva 1955-ben 282 °/ó-ra, 1960- ban pedig 450 %-ra emelték a terme­lést. Az ötéves terv szerint a mező­­gazdasági gépgyártás üzemükben az EZ ÉV ÁPRILIS 26-án Unneplősen kiöltözve siettek a henclovi szövet­kezet tagjai takaros kultúrházuk felé. Rendkívüli taggyűlésre igyekeztek, hogy átvegyék az Észak-morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság képvise­lőinek kezéből a vörös vándorzászlót és a pénzjutalmat az 1960-as év ter­melési feladatainak kiváló teljesíté­séért. De ebben az évbei/ sem tét­lenkedtek. Az első három hónapban a henclovi EFSZ évi beadási feladatait marhahúsból 96,6 %-ra, sertéshúsból 23,2 %-ra, tejből 31,2 %-ra és tojás­ból 32 %-ra teljesítette. így nem csoda, hogy 1961 május elseje ünnepének előestéjén Antonin NOVOINÍ elvtárs köztársasági elnök a henclovi szövetkezetei Munkaér­demrenddel tüntette ki. A MAGAS KITÜNTETÉS visszhang­jaként a növénytermesztési dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy fel­adataikat rövidített agrotechnikai ha­táridőkön belül végzik el, a fejónök pedig vállalták, hogy a már verseny­ben álló gépesítési csoport mellett ők is versenyre lépnek a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnye­réséért. így akarják kifejezni köszö­­netüket pártunknak megalakulása 40. évfordulója alkalmából. De lapozzunk csak vissza a szövet­kezet krónikájában, öt évvel ezelőtt 52 egyénileg gazdálkodó kis- és kö­zépparaszt, családtagjaival együtt, 151 hektáron megkezdte a közös gaz­dálkodást ebben a községben. Mint minden fiatal szövetkezetben, itt is nehéz volt a kezdet. Javukra írható azonban hatalmas szívósságuk, becsü­letességük és haladó szellemük. Igen hamar megtanulták a közös gazdálko­dás módját. Ezért már 1958-ban jó példájuk és sikereik a község csak­nem minden földművesét a szövetke­zetbe vonzotta, s azóta 115 szövetke­zeti tag 302 hektáron gazdálkodik. Üj tehénistállót, sertéshizlaldát, tyúk­­farmot építettek, s az átalakításokkal együtt épületeik összértéke már 2 890 000 koronát tett' ki, az eredeti 441000 koronával szemben. Hasonló­képpen az újabb korszerű gépek vá­sárlásával a géppark értéke 205 000 koronáról 587 000 koronára emelke­dett. A községben a múltban nagyon el­harapózott a szarvasmarha, gümőkór­­ja. Ezt a bajt sikerült leküzdeniük, s ma már szarvasmarhaállományuk teljesen egészséges. így 1960-ban már 939 000 liter tejet termeltek ki és ad­tak el, az 1958-as évben elért 656 000 literrel szemben. Az állománysűrűség 1961. január 1-én minden 100 hektár mezőgazdasági földre számítva 94,5 szarvasmarha, ebből 42,9 tehén, 12,8 sertés és 269 tojóstyúk volt. A FOKOZOTTABB GÉPESÍTÉS k«. vetkeztében feljavult a talajmüvelés és a növények ápolása. Ennek követ­keztében a hektárhozamok is megnö­vekedtek. Amíg 1956-ban hektáron­ként átlagban 29,7 mázsa búzát, 30 mázsa rozsot, 33 mázsa árpát, 30 má­zsa zabot és 301 mázsa cukorrépát takarítottak be, 1960-ban hektárho­zamaik búzából és rozsból átlag 5.5 mázsával, árpából 4,5 mázsával, zab­ból 13,2 mázsával és cukorrépából 119 mázsával emelkedtek. Jó gazdák lévén, közös munkájuk eredményét ésszerűen használják fel. A 22 koronát érő munkaegységek ki­fizetése után fennmaradó összeggel teljes egészében az alapokat töltik fel. A munkaegységeken kívül a szö­vetkezeti tagok minden kiskorú gver-Karhan Jarosíav, a henclovi szövet­kezet elnöke a Pferovi Járási 'Nemzeti Bizottság elismerő oklevelét vette át az első negyedévien elért kiváló ered­ményekért. mekére már negyedik éve havonta 65 koronát fizetnek családi pótlék címén, s munkaképtelenség esetén a szövet­kezeti tagok táppénzt kapnak. Amíg 1957-ben. prémium címén 5600 koro­nát fizettek ki, addig 1960-ban pré­miumokra már 95 000 koronát adtak. A jó munkafegyelem és kiváló ter­melési eredményeik igazolják, hogy helyesen cselekednek. Bár a henclovi munkaérdemrendes EFSZ-ben még sok olyasmi hiányzik, amit a szövetkezeti tagok szeretnének, mégis — a munkaérdemrendes prose­­nicei EFSZ-szel és a környező többi élenjáró szövetkezettel együtt — mérföldes léptekkel halad előre. Pél­dájával utat mutat minden szövet­kezeti gazdaságnak arra, hogyan lehet legjobban és leghamarabb sikeresen teljesíteni harmadik ötéves tervünk feladatait. VYSLOUZlL ARNOST Ez aztán igen! Coufal Bedrich gyártásvezető diszpécser bemutatja a frissen mázolt rendrakó aratógépeket, amelyekből a szocialista munkaverseny segítségé­vel még aratás előtt 300 darabot adnak át mezőgazdaságunknak (A szerző felvételei) alább egy évvel rövidebb idő alatt segítenek teljesíteni. A dolgos, szterény és halkszavú Cerník Józsefnél álltunk meg a sze­­relőpad mellett, akinek eddig 20 újí­tását vezették be, amelyek évente 5 millió korona értéket képviselnek. A társadalom részéré végzett mun­kájáért háromszor tüntették ki őt detileg szeptember 15-ig terveztek. Itt beszél maga a tett és hosszú lenne részletezni a megbeszélések és gyű­lések sorozatát, a több mint 200 kol­lektív és személyes munkavállalást, a két műszakról három műszakra történő áttérést, a vasárnapi többlet­­munkát és mindazt az odaadást, amit Sebek Jindrich, aki egymaga már öt Sedláková Mária felöltötte kabátját, s amint az asszonyok ezt tenni szok­ták, a tükörbe nézett, és átment a szomszédba Buckóvá Teréziáért, aki­vel együtt gondozza a tenyészserté­­seket. A krakovanyi szövetkezet megala­kulása, 1957 óta foglalkozik tenyész­­sertések nevelésével. Kiváló ered­ményeket érnek el. Saját tenyésztésű szlovák tájfajta kocájukkal 1958-ban Nyitrán bronzérmet, 1960-ban Prerov­­ban a tenyészállatok országos kiállí­tásán aranyérmet és elismerő okle­velet nyertek. Sedláková elvtársnő, férjével, aki az állattenyésztés vezetője, jól ért a tenyészsertések neveléséhez. Az ő érdemük, — a többi dolgozó Kalis Viktor zootechnikus, Buckóvá Terézia, Remisová Anna, Miezga Teodor és Gono Gáspár sertésgondoző eredmé­nyes munkája mellett —, hogy évről évre szebb eredményeket ér el szö­vetkezetük. Rendszeresen túlteljesítik tervezett feladataikat, és főképp az állattenyésztésben érnek el jelentős bevételeket. így például 1958-ban közellátásunk céljaira terven felül 180 mázsa ser­téshúst, 1959-ben 160 mázsát, a múlt évben pedig 10 mázsával többet, emellett azonban tavaly csaknem két­­szerannyi húst adtak be, mint 1958- ban. Ennek megfelelően bevételeik is jelentősek, hiszen 1958-ban az állat­­tenyésztésből származó bevételük 922 000 korona volt, a sertések faj­tenyészete pedig 242 000 koronát jö­vedelmezett. De 1959-ben az állat­­tenyésztésből már 1546 000 korona bevételt értek el, s ebből a fajállat­tenyésztés 344 000 koronát eredmé­nyezett. A múlt évben pedig 1992 000 korona bevételt biztosított állatte­nyésztésük, s ennek több mint egy­negyedét, pontosan 517 0Ö0 koronát a fajállattenyésztés biztosította. Amikor Sedláková Mária és Buckóvá Terézia az 1960-ban épített 500 férő­helyes tenyészsertés-istállóba jött, már itt dolgozott Miezga Teodor és Gono Gáspár. Bár ez évben a két nő már nem dolgozik itt, mégsem feled­keznek meg a tenyészsertésekről, amelyek kezük alól kerültek ki. Ez évben ugyanis megosztották a mun­kát. A két asszony a tenyészkondát gondozza, a férfiak pedig a fiaztató­­ban elhelyezett kocákat. A közeli hiz­laldából Remisová Anna üdvözölte őket, aki ebben az évben a hízóba fogott sertéseket gondozza. Tavaly még mind az öten a tenyészsertések körül foglalatoskodtak. Megjavították azonban a munka szervezését, s ez­által megnövekedett a munkatermelé­kenység. A sertésneveidében csaknem 280 süldő volt a kutricákban. Derék pél­dányok is nagy számban futkároztak köztük. Csaknem mindegyikük elite­­rekord és elite osztályozású. Ottjár­­tunkkor jőlesőn lepett meg az itt uralkodó tisztaság és higiénia. — Ez nem is olyan egyszerű dolog, - jegyezték meg a sertésgondozők. És bizony igazuk volt. A tenyészser­tések gondozásához hozzáértés és kedv is kell. Ezek az állatok különle­ges takarmányozást, gondozást, egész­ségügyi felügyeletet követelnek. — Nem emlékeznek arra, hány te­­nyészkocát és tenyészkant neveltek fel, illetve adtak el állatvásárokon? — 1959-ben 46 tenyészkocát és 36 kant, a múlt évben pedig összesen 163 tenyészsertést adtunk el. S ez évben? — ismételte meg a kérdést Sedláková Mária elgondolkozva. — Bizony, nem keveset. Tervünk szerint 162 tenyészsertést akarunk nevelni. Eddig már 12 tenyészkant adtunk el 170 kg átlagos élősúlyban. Most újabb 36 darabot szemeltünk ki a tenyész­állatvásárra. Jöjjön, nézze meg őket, érdemes. S megnéztük. A kutricákban valóban csupa kiállításra kívánkozó állatot találtunk. Közülük igen sok bármilyen nemzetközi kiállításon is megállná a helyét. E tenyészállatokat azonban legjobban a jő gazda tudja értékelni. És ma már országszerte jól ismerik a krakovanyi tenyészsertéseket. Ezért is oly nagy az érdeklődés irántuk. Ez pedig a legjobb bizonyítvány a krakovanyi szövetkezeti tagok szá­mára. j. s.- jbuwwff 5 1961. május 17. i szövetség § w/vwyvwvrvvvvwwvywyv. A föld fia ősidőktől ; fogva a fekete rög ! fölé hajolt, hogy a ; homlokáról lecsorduló ; verejtékét letörülve, ; kérőszemű gyerekei­­; nek kicsi kezébe egy ; karéj kenyeret adhas­­; son. A föld rabszol­­| gája gyakran elmond­­: háttá volna, hogy [ mennyire fáj kérges ; tenyerén a fölrepedt ■ seb és milyen nyilaló : fájdalom járja át a I a sajgó derék izmait. • Milyen fáradt volt a > gyöngéd anyai ölelés­­; re formált kar, amikor l a sarlót a homályborí­­[ tóttá fészer faoszlo­­í pába vágta, í Gyöngyöző verejték, ! sajgás, fáradtság és ► kemény harc volt a 1 kenyér útja, mire ! megérinthette az éhe­t6 száj. Tudta jól az élétvesztett kasza holdvilágnál hazatérő gazdája, hogy ezen a nyomasztó helyzeten csakis a gépek segítenének. De kívánhatta, hogy gép kerüljön a birtokos föld­jére? Nem! Hiszen egy-egy gép azt jelentette, hogy 20—30 ember vehe­tett vándortarisznyát a nyakába és reménytelenül róhatta az út porát. Ezen az áldatlan helyzeten csak a fölszabadulás változtatott. Az élőskö­dőktől megtisztult falu közös gazdál­kodáshoz látott, a parasztság szövet­kezetekbe tömörült és szövetségre lépett a munkásokkal. És jött a jobbját nyújtó acélkarú barát, akinek kézszorításában benne volt a kalapácsot markoló kéz odaadó és őszinte segítsége. A Párt egyen­gette a munkás-paraszt szövetség útját, amely nyomán megindult a gépek áradata a falu felé. Nem félt többé a parasztember a géptől, ma­gának nyergelte meg a vasparipát és a régente görnyedő hát kiegyenese­dett. Már napjainkig is nagy segítséget nyújtott a munkásosztály dolgozó parasztságunknak és ez a segítség a harmadik ötéves terv időszakában hatalmas mértékben fokozódik. L. Strougal elvtárs a szövetkezetek ötödik kongresszusán kijelentette: „A mezőgazdasági munkálatok alapos iríéretű gépesítése nélkül az ipar színvonalának elérése lehetetlen. Ezért harmadik ötéves tervünkben annyi anyagi eszközt biztosítottunk a gépekre és berendezésekre, ameny­­nyi lehetővé teszi, hogy 1960-hoz mérten 1965-ben az egy dolgozóra jutó technikai fölszerelést 141 %-kal emeljük, ami egy hektárra számítva 102 %-os növekedést jelent“. Számtalan munkáskéz gyártja a ki­tűzött cél eléréséhez szükséges 2800 gabonakombájnt, a 4000 rendrakót, a 13 000 szárítóberendezést és egyéb gépek hosszú sorát. A sok gyár közül látogassuk meg a parasztok szövetségeseit a jicíni Agrostroj mezőgazdasági gépgyárban, akik a következő öt évben mezőgaz­daságunk előtt álló föladatokat leu­munkaérdemrenddel. Emlékszik azok­ra az időkre, amikor „a munkás egy évi bére 4000 korona volt, ha sikerült a gyárban munkát kapnia, és a gyá­ros Knotek ugyanakkor 27-3 milliót söpört be mély zsebeibe“ — mondja, amikor a gyárban töltött 25 évre emlékezik. Az a bizalom, amelyet a Csehszlo­vákia Kommunista Bártja 40 éves fönnállása alatt magának megszerzett, további biztosítékot jelent a dolgozók kezdeményező törekvéseire minden munkaszakaszon. Ha például csak a legkisebb észrevétel híre is érkezik a gyár által előállított mezőgazdasági gépekkel kapcsolatban a mezőkről, nemcsak a „fejlesztési csoport“ dol­gozói, de a többiek is elgondolkodnak azon, mit is lehetne tenni a kezük alól kikerült szerkezetek megjavítása, tökéletesítése érdekében. Például az egyik aratógép-típus „kötözőfejét“ eddig három részből szerelték össze. Cerník elvtárs újltócsoportja rájött arra, hogy, ha ezt egy darabból öntik, akkor eltávolítják az üzemzavarok beállásának lehetőségét és így mun­kát és időt takaríthatnak meg a me­zőn, és a gyárban szorgoskodóknak egyaránt. De nézzük meg azt is, hogy mi történik a legújabb géptípusok mun­kaszakaszán. Készül a kétmenetes cukorrépa betakarításhoz szükséges 2-OCN-l jelzésű kétsoros répafejelő és a 2-VCZ jelzésű kétsoros répaki­emelő prőbasorozata. Már tömeggyár­tásba vették a MPZ-140 jelzésű szá­­lastakarmány-sajtolőt, amely például

Next

/
Thumbnails
Contents