Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-17 / 40. szám

Napjainkban, amikor pártunk 40. évfordulóját ünnepeljük, kell hogy emlékezzünk azokra a napokra, amikor munkát, kenyeret követelt a proletárok és szegényparasztok tömege. A régi kapitalista Cseh­szlovákiában mindennapos volt a munkások harca a betevő falatért, a kenyérért. Országszerte városok, falvak népe igyekezett lerázni ma­gáról a bilincset, amely egyre jobban szorította, fojtogatta. Eb­ben a küzdelemmel, szenvedéssel teli éiet-halálharcban a kommu­nisták jártak az élen, kezükben a vörös lobogóval, ajkukon a párt himnuszával. „Föl, föl, ti rabjai a földnek..." a győzelem napjai jönnek...“ A nádszegi kommunisták is ke­mény küzdelmet vívtak, amíg eljutottak a győzelemig. Ám nemcsak önmagukért, de az adósság terhétől roskadozó kis- és középparasztok érdekeiért is síkraszálltak. A munka és kenyér követelése mellett felléptek a végre­hajtások ellen, amely mindennapos volt abban az időben. Az emlékezetes esemény 1932-ben történt. A faluban elterjedt a hír, hogy számos kis- és középparasztnál vég­rehajtást tervez az adóhivatal. Az adósok kétségbeestek, hiszen a vég­rehajtó irgalom nélkül lefoglalta a lovat, tehenet, sertést, ágyneműt, sőt a házat is elárverezte. A bajbajutot­tak a párthoz fordultak segítségért. A párt vezetősége elhatározta, hogy megakadályozza a foglalást, őrszemek A Horthy-rendszer idején ez az épü­letrész szolgált kínzókamrául, ahol a kakastoliasok nemcsak a kommu­nistákat, hanem a haladó gondolko­dású parasztokat is kínozták, ütle­gelték. lesték, mikor jön a végrehajtó. Az nem váratott magára sokáig, de sze­replése rövid, s dicstelen volt. A kommunistákból álló csoport Juhos György udvarán munka közben lepte meg a végrehajtót. Amikor tudtára adták, hogy azonnal távoznia kell a faluból, szitkolódni kezdett, de pár pillanat múlva örült, hogy ép bőrrel menthette irháját. Az Ököljog ugyan érvényesült, de a hatalmat bitorló csendőrszuronyok visszavágtak. Másnap összeszedték a kommunistákat. Többet közülük bi­lincsbe vertek, ami ugyan nem ment símán. Gombos Ferenc elvtárs nem hagyta annyiban a dolgot. Minden erejét latbavetve oly nagyot hadarí­­tott kezével, hogy a bilincselni szán­dékozó csendőrök egyike az izzó kályhának esett, a másik pedig az asztalra zuhant. Ekkor őrjöngő düh­vei öt csendőr rontott a hadakoző­­hoz. A földre tepertők, ütötték, rúg­ták, ahol érték. Végül szuronyt már­tottak Gombos elvtárs combjába. így történt, hogy a nádszegi proletárok és földmunkások vérrel pecsételték a parasztoknak nyújtott segítséget. Ez a vér festette a párt lobogóját vörösre, amely alá egyre több mun­kás és paraszt tömörült. A vörös lobogó Horthy csendőrei­nek is sok gondot okozott. Az 1939- ben szervezett mezőgazdasági sztrájk röplapok és ellenállásra buzdító ira­tok bizonyították, dolgoznak a kom­munisták. A kakastollasoknak az is fülébe jutott, hogy a pártszervezet rejtegeti a vörös lobogót, Házkuta­tás, vallatás és a vele járó ütlegelés nem segített. Az egész környéken ismert aranyhímzésű zászlónak nem akadtak nyomára. Két éven át tartott a hajsza, míg hitvány árulás követ­keztében csendőrkézre került a félt­ve őrzött kincs. Csak ezután lett hadd el hadd... A zászló jelenléte, piros színe megvadította a kakas­tollasokat. Pálfi Sándort és feleségét. ilhmvvtr 1961. május 17. Példás tejbeadók A Komáromi Járási Nemzeti Bi­zottság épületének folyosóján, szem­betűnő helyen egy táblát helyeztek el ezzel a felírással: A tej beadási tervének teljesítése. Rajta napon­ként változnak az adatok. Ottjár­­tunkkor a napi dátum alatt ezt olvashattuk: Terv: 71200 liter Valóság: 77 855 liter Tervteljesítés: 109.3 % — Ez így megy már március utol­só dekádja óta — mondja Tarcsányi András, a járási pártbizottság me­zőgazdasági instruktora és a járási tejbizottság elnöke. — Mi az a tejbizottság? — A tejbeadás teljesítésében az év elején a mi járásunk is igen rosz­­szul állt. Ezért egy bizottságot ala­kítottunk, amely kivizsgálta a le­maradás okát és megtette a szük­séges intézkedéseket. — Mi okozta a lemaradást? — A szövetkezetek a tej felét fel­etették az állatokkal és csak a maradékot adták a közellátásnak. Ezenkívül sok hiányosságot találtunk a takarmányozás terén is. — Milyen intézkedéseket fogana­­toaitottak? — Határozatot hoztunk, hogy t szövetkezetek a kifejt tejnek csak a 25 %-át, az állami gazdaságok pedig csak a 20 °/o-át etethetik fel az állatokkal. Ezenkívül szakembe­reket küldtünk a szövetkezetekbe, akik segítettek kiküszöbölni a ta­karmányozásban előforduló hibákat. — S az eredmény? — Március utolsó dekádjában 3000 liter tejjel túlszárnyaltuk a beadási tervet, április első dekád­jában több mint 20 000 liter tejet, s a második áprilisi dekádban pedig már 40 000 liter tejet adtunk terven felül. A beadott tej mennyisége napról napra növekszik, s így július 15-ig letörleszthetjük az év első hónapjaiban szerzett adósságot. — Melyik szövetkezet érdemel dicséretet? Anton Hlásny, mezőgazdász vében Júlia Kasáková május elseje előestéjén a prágai Várban átvette a Munkaérdemrendet.- Sikerül teljesíteniük a párt megalakulásának iO. évfordulójára tett munkafelajánlásukat ? — Egészen biztosan sikerűH' fog — válaszolt mindnyájuk nevenen Kasáková elvtársnö, s a körénk se­reglett asszonyok szótlanul bólin­tottak Mintha gyerekjáték lenne silókukoricából 10 hektáron 1000 mázsás és szemtermésre vetett ku­koricából 15 hektáron 100 mázsás átlagos hektárhozamot elérni! Nincs sok idő a beszélgetésre. Mindegyikük odavet egy-két szót, de már siet is a munkája után. Hazánk mezőgazdaságában 814 000 nő dolgozik, s ennek döntő része, éppen úgy mint a dunaivánkai asz­­szonyok, a növénytermesztést vette gondjaiba. S a nők már sok helyen a hazájukat építő dolgozók élére törtek. Ez év májusáig 112 nő kapta meg a Munkaérdemrendet, továbbá 351 nőt az „Érdemes építőmunká­ért“ érdemrenddel és 982 nőt a „Kiváló munkáért" érdemrenddel tüntettek ki. Ez év májusában a kitüntetett nők száma még jobban megnövekedett, s ehhez hozzájárul­tak a dunaivánkai asszonyok is.-g«r­— A kolárovői szövetkezet, amely minden nap 1000 liter tejet ad ter­ven felül, továbbá a pribetai szö­vetkezet, amely 120 %-ra, a Dóim? Peter-i szövetkezet, amely 122 °/o-ra és a mudronovói szövetkezet, amely az év eleje óta állandóan 120 %-ra teljesíti a tejbeadás időtervét. Di­cséret illeti a modranyi szövetkezet állatgondozóit és fejőit is, akik már­cius óta, amikor a tejbizottság mű­ködésbe lépett, 2,5 literrel növelték a napi állatonkénti tejhozamot.-gir­munkaverseny kezdődött mind a nö­vénytermesztés, mind az állattenyész­tés szakaszán. Pártunk 40. évforduló­jára kötelezettséget vállaltak a cso­portok, s ezen belül az egyének is. A fejők azt ígérték, hogy az évi 2263 literes tehenenkénti átlagot 100 liter­rel emelik. S az eredmény máris mu­tatkozik. Bartalos Gusztáv elért tej­átlaga az első negyedévben a terve­zett 6,2 literrel szemben 8,2 liter volt, amely 2952 litert tesz ki évre számítva. Az anyasertésgondozók 12 helyett 14 malacot akarnak elválasztani. Ez nagy szó a tavalyi 11 darobos malac­­átlaggal szemben, de teljesíthető, mert Nagy Hermina, Juhos József és Szabó István anyasertés-gondozók aredménye mutatja, hogy kocánként 14 malacot választanak el. A süldőknél Sándor Ferenc, Csóka József, a hízóknál Győri István és Csőz Lajos már áprilisban elérték a vállalt súlygyarapodást. A dolgozók igyekezete ezrekben csúcsosodik ki, hiszen a vállalások akik a párt legaktívabb vezetői vol­tak, becipelték a csendőr-laktanyára. Először ájulásig verték őket, később az embert csupaszra vetkőztetve, a tüzes kályha mellé állítva égették. A börtön, az internálótábor, a kín­zás nem törte meg az új életért küz­dő embereket. Tudták, bíztak benne, a győzelem napja elérkezik. Ebben nem csalatkoztak. A hős szovjet ka­tonák 1945-ben meghozták a várva várt szabadságot. A nádszeglek éltek az adott lehe­tőséggel, elsők között alakítottak szövetkezetét. Ütjük nehéz, görön­gyös volt, de gazdálkodásuk évről évre fölfelé ívelt. Mint a múltban, most is a párt áll az tlen. Irányítá­sával példamutatással a felmerülő hiányosságok eltávolításával egyre szilárdabb, gazdagabb a szövetkezet. Ezt ékesszólóan bizonyítják Bartalos Lajosnak, a szövetkezet elnökének szavai, aki az évzáró gyűlésen beje­lentette: „Szövetkezetünk az 1960-as pénzügyi tervét túlteljesítette. A 9123181 korona helyett 10 653 819 koronát vételeztünk be. Ez az ösz­­szeg az 1959 évi 5 934 881 koronának csaknem kétszerese. Hencze Béla, a szövetkezet zoo­­technikusa számokban érzékeltette az utóbbi években megtett fejlődést, amely a következőképpen fest: A szarvasmarhaállomány 1956-ban 530 darab volt, most 1336; sertés 1385, jelenleg 3160; apróbaromfi 2300 darab volt, most pedig 12 000-et tesz ki a kacsákkal együtt. Az eredmények és a több mint 10 milliós bevétel mögött öntudatos és szorgalmas emberek állnak. Munkájuk nyomán bőven kamatozik a 25 mil­liót érő vagyon. A közösbe tömörült 360 család megtalálja számítását. Hi­szen az összvagyon értékéből minden család 70 000 koronát mondhat ma­gáénak. A szövetkezet tagsága bizton néz a jövőbe. Minden alapjuk megvan az anyagi és kulturális felemelkedésre. Soha olyan rohamléptekkel nem fej­lődött a közös, mint napjainkban. A szövetkezet pártcsoportja most is jó munkát végez. Februárban szocialista értéke csupán az állattenyésztésben 300 000 koronára rúg. De a növénytermesztők sem ma­radnak le az állattenyésztők mögött. Juhos Dezső mezőgazdász méltán beszél arról a lelkesedésről, amely a növénytermesztők munkáját, ver­senyző kedvét dicséri. A jó munka­­szervezés, az agrotechnikai határidők betartása már tavaly meghozta a várt eredményt. Az egyénekre felosztott kukorica- és cukorrépa termése pá­ratlan volt a környéken. Például ku­koricából Sárkány Vitus 64,80 má­Ez évben minden bizonnyal még szebb eredmények születnek. A szo­cialista munkaverseny vezetése jó kezekben van. A versenyértékelő bi­zottság Nagy Alajossal az élen min­den hónapban értékeli az elért ered­ményeket és egyben feltárja a ver­senyt gátló hiányosságokat. A pártszervezet és a nemzeti bi­zottság szervez, mozgósít. Ez a harc már más mint a régi. A föld népe nem munkát s kenyeret követel, de azon fáradozik, hogy a tavalyi tíz Kitüntetett asszonyok Gombos Ferenc elvtárs, a Párt vete­rán harcosa a régi pártház előtt. Klip-klop, klip-klop. A keményre taposott mezei úton ütemesen csat­tognak a lovak patf! * 1----‘ TM:" den gödörnél na­gyot zökkenve, zö­rögve közeledik az asszonynéptől hem­zsegő kukoricaföl­dek felé, s egy­­egy nagyobb gi>­­dörnél alaposan meg kell kapasz­kodnunk, hogy le ne repüljünk az ülésről. Hajlonganak az asszonyderekak; itt-ott tréfás meg­jegyzés, majd kitörő kacagás röp­pen, s a napfény megcsillan a job­bára már őszülő fejeken. Bizony nem a község fiataljaiból, hanem az idősebb asszonygenerációból tobor­­zódott össze a dunaivánkai szövet­kezet, most már Munkaérdemrend­del kitüntetett növénytermesztő csoportja. Egyszerű, fejkendős falusi asszo­nyok. Valóban ők azok, akiknek munkája oly sokat ér az ország számára, hogy kiérdemelték a ha­Kasáková zánkban adományozott egyik leg­nagyobb kitüntetést? Még nem is olyan régen, 1955-ben a dunaivánkai szövetkezetben is hamupipőke gyanánt kezelték a kukoricát. Alig 30 — 32 hektáron ter­mesztették, és szép termésnek köny­velték el a hektáronkénti 26 — 30 mázsás átlagos szemhozamot. Ki gondolta volna akkor, hogy 1960-ban már 80 hektáron termesztenek ku­koricát, s az átlagos hektárhozam 69,20 mázsa lesz, sőt egy három hek­tárnyi kísérleti parcellán elérik a 113,37 mázsás átlagot! Anton HLÁSNY a szövetkezet me­zőgazdásza, a nagy hozamok mestere nem győzi eléggé dicsérni a több mint 70 asszonyból álló mezei cso­port munkáját. — A mi asszonyaink, Júlia Kasá­ková vezetése alatt, mindig a nagy hozamok úttörői voltak, ma is azok, és hiszem, hogy azok lesznek a jövő­ben is — hárította el magától a dicséretet minden egyes konferen­cián, ahol a dunaivánkai kukorica­termesztők és Anton Hlásny mező­gazdász példás munkáját dicsérték. S most itt állok a sokat emlege­tett asszonyok között, akiknek ne-Sverénykednek az asszonyok : ■ A szövetkezet példás dolgozói: id. Bozsenyík István, Sándor Ferenc, Juhos i Bálint, Szimcsik Ferenc, Sárkány Vitus, Győri Ráfael, Tóth Anna, stb. ■ (Nádszegi Kovács István felvételei) ; zsát, Juhos Bálint 57, Szimcsik Fe­renc 59,80 mázsás hektárhozamot ért el morzsoltra számítva. Cukorrépából Kohel István 555 mázsát, id. Bozse­­nyik István 544, Szimcsik Ferenc pe­dig 523 mázsát takarított be hektá­ronként. milliós bevétel idén 15 millióra nö­vekedjék. Ezzel párhuzamosan pedig fő igyekezetük arra irányul, hogy a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesítsék. Erre a vörös lobogó is kötelez. Sándor Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents