Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-04-30 / 35. szám

Országos tanácskozásunk a „Szabad Földművesu levelezői konferenciája Szliácson Németh Aranka Ha két jóbarát, iskolatárs hosz­­szabb távoliét után újra talál­kozik egymással, az első amit kér­deznek: hogy vagy, hogyan telt el az az idő, amióta nem láttuk egymást? Ilyen baráti, sőt úgy is mondhatnánk, hogy családi találkozásnak voltunk szemtanúi az elmúlt szombaton és vasárnap Szliácson. Lapunk szerkesz­tői találkoztak jó barátaikkal, a leve­lezőkkel, munkatársainkkal és olva­sóinkkal, hogy közösen megvitassák azokat a feladatokat, amelyek a har­madik ötéves tervből hárulnak mező­­gazdaságunkra, s hogy elmondják észrevételeiket, kívánságaikat a föld­művesek lapjával, a Szabad Földmű­vessel szemben, hogy az még haté­konyabban teljesíthesse feladatát. Közel száz levelező érkezett az ország minden tájáról, Gömörből éppúgy, mint Csallóközből. Egymás után foglalták el helyüket, olvasgat­tak. Jelen volt Nosko elvtárs a Mező­­gazdasági Kiadóvállalat igazgatója, Ján Svec elvtárs, testvérlapunk a „Rol’nícke noviny“ főszerkesztő he­lyettese, Rubík elvtárs, a „Zemédél­­ské Noviny“ szerkesztője és Nagy Jenó elvtárs, a Csehszlovák Rádió munkatársa. Az óra mutatója alig haladt túl a kilencen, amikor Perl elvtárs meg­nyitotta a konferenciát. Majd Major Sándor elvtárs, lapunk főszerkesztője emelkedett szólásra, hogy megtartsa alapos beszámolóját, amelyben ele­mezte mezőgazdaságunk mai helyze­tét, rámutatott az előforduló hiányos­ságokra, s részletesen beszélt azok­ról a feladatokról, amelyek a harma­dik ötéves tervből hárulnak mező­­gazdaságunkra. A mintegy másfélórás beszámolót a jelenlevők nagy figye­lemmel hallgatták. Nemegyszer he­lyeslőén bólogattak, majd máskor „nálunk is- ez a baj", é^ hasonló meg­jegyzéseket lehetett hallani. A főbeszámolót élénk vita követte. Az első, aki szót kért, Varga elvtárs, a köbölkúti szövetkezet mezőgazdá­sza volt. — Mezőgazdaságunk egyre több gépet kap — mondotta Varga elvtárs — és e téren arra kell ügyelnünk, hogy a gépek számával párhuzamosan növekedjék a szakemberek száma is. Ezt kell szem előtt tartaniuk a szö­vetkezeteknek, de a járási nemzeti bizottság osztályainak is. Hogy az elmondottakat alátámassza, példának saját szövetkezetét hozta fel, amely ugyanis nemrég német egyetemes traktorokat vásárolt. Amint mondotta, a kellő szakképzettség hiá­nyában az egyes munkagépek átsze­relése órák hosszat eltart. Ezért arra kérte a szerkesztőséget, hogy adja­nak az újságban nagyobb helyet a gépesítésnek. Hangsúlyozta, hogy szükség lenne a lap terjedelmének bővítésére. Felszólalása végén rámu­tatott a műtrágyaelosztás terén elő­forduló hiányosságokra. Kemény József levelezőnk többek között a szakosítás fontosságáról, va­lamint az istállózási költségek csök­kentéséről beszélt. Elmondotta, hogy tervezőink az istálló tervezésénél nem gondoltak a szakosításra és azok berendezése gyakran nem korszerű. — Ha az állattenyésztési termékek termelését "fokozni akarjuk, egészsé­ges állatokra van szükségünk — mondotta' vitafelszólalásában Patus Sándor gútai állatorvos. — Az előze­tes tervek azt mutatják, hogy nálunk, Gútán 1962-ig teljesen felszámoljuk a szövetkezetben a fertőző elvetélést. Ennek érdekében mintegy 40 — 50 000 védőoltást hajtottunk végre és 8 — 9000 között mozog a vérvizsgák száma. Obert János (Málas) a föld termő­erejének növeléséről beszélt. Michel­­berger elvtársnő (Őrsújfalu) beszá­molt szövetkezetük fejlődéséről, va­lamint rámutatott, hogy milyen káros a szövetkezet számára, ha a fiatalok otthagyják a szövetkezetét. Őt kö­vetően a fiatalok kértek szót. Méry kor szólásra emelkedett. De az öröm könnyei voltak ezek, ezt igazolják szavai is. — Sokat fejlődött a lap — mon­dotta —, de körülöttem is megválto­zott minden szinte napról napra. Oj lakóházak, gyárak nőnek gomba mód­ra, s hogy mi is megköszönjük pár­tunknak a rólunk való gondoskodást, a párt megalakulása 40. évfordulójá­nak tiszteletére elhatározta a szövet­kezetünk, hogy négy év alatt teljesíti a harmadik ötéves terv mutatóit. Racsko elvtárs a vegyszeres gyom­irtásról mondott néhány szót, Moto­­sics elvtárs pedig több olvasmányt, regényt, elbeszélést kért. Kiss Lajos (Andód) a kultúrforradalom betető­A konferencia résztvevői érdeklődéssel figyelik a beszámolót Versenyeznek a traktorosok A benyéki szövetkezet traktorosai nemrég versenybe léptek a szocia­lista munkabrigád büszke cím elnye­réséért. A nyolctagú csoport tagjai, Halász András vezetése alatt, sok értékes vállalást tettek, s hogy csak a legfontosabbat említsük: az állami tervhez viszonyítva 5 %-kal emelik a hektárhozamokat. A csoport tagjai azonban nemcsak dolgozni, hanem művelődni is akarnak. Mindnyájan részt vesznek a pártoktatáson és lá­togatják a szövetkezeti munkaiskolát is. Nagyon sokat olvasnak; mind poli­tikai, mind szakkönyveket. Negyed­évenként pedig közös kultúrelőadá­­sokon vesznek részt. V a h a 1 e c Im­re, U h r i n y ák András. Halász Lajos, S z i m c s á k András s a cso­port többi tagja is szocialista módon akar dolgozni és szocialista módon akar élni. A járás területén a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért meg­indult mozgalom még csak gyermek­cipőben jár, de ez még értékesebbé teszi a benyéki traktorosok úttörő munkáját. Iván Sándor (Kassa) Rozália elmondotta, hogy hogyan ta­nulnak, szórakoznak a Tornaijai Me­zőgazdasági Középiskola diákjai. Ko­vács Elvira (Dunaszerdahely) arról számolhatott be, hogy a mezőgazda­­sági műszaki középiskola diákjai kö­telezték magukat, hogy egy-egy ta­nulót megnyernek a mezőgazdasági tanonciskola számára. Marikovec elvtárs, aki bíz már nem fiatal, szeme könnyel telt meg, ami-Zólyom is készül május elsejére. A város terein szor­galmas munka jolyt már az elmúlt he­tekben is. A lako­sok díszítik, csino­sítják városukat, de alaposan kivet­ték részüket ebből a munkából az is­kolák diákjai is. Képünk az egész­ségügyi iskola I. osztályának tanu­lóit ábrázolja a vá­ros utcáin levő vi­rágágyak rendezése közben. (Foto: Tóth Elemér) Diiadi Mihály, Bálint János, Kole­­szár Mihály, Gizella Ignác s a többiek is a környező falvak szövetkezeteiből kerültek az iskolába. Nem haboztak annyi évi kiesés után sem, hogy újra tollat és könyvet fogjanak a kezükbe, élte a maga megszokott életét, szinte függetlenül a többi községektől. Csak a felszabadulás után kapott igazán új értelmet a falu élete a ki­zsákmányolástól mentes szocialista rendszerben. Azóta ez a község mind külsőleg, mind szellemileg gyökere­sen megváltozott. Mondhatnánk, hogy 50 év alatt nem épült annyi új lakó­ház, mint a felszabadulás óta eltelt 16 év során. De még sok mást is so­­rolhathánk bizonyítékul. Például azt, hogy annak idején a csak pár osz­tályt végzett szövetkezetesek ma ta­nulnak, hogy minél nagyobb hasznára lehessenek a szövetkezetnek, szocia­lista társadalmunknak. Nem egy me­zőgazdasági szakember került már ki a községből 1951 óta. Földműveseink szaktudását volt hivatva fejleszteni a most lezárult téli mezőgazdasági iskola is. A szövetkezetesek örömmel tanulnak. Különösen dicséretet érde­melnek Kecsei Gyula, Kovács Béla, Cseh István és Mátyus Lajos, akik az iskola legszorgalmasabb tanulói közé tartoztak. Szabó Gyula (Jablonica) zéséről, a ránk háruló feladatokról szólt. Többek között elmondotta, hogy nem tudja megérteni, vajon a szö­vetkezet vezetői miért vonakodnak attól, hogy a művelődési alapból hangszert vásároljanak a fiataloknak. — Nagy feladat, felelősség hárul mindnyájunkra, hogy négy év alatt teljesítsük az ötéves tervet — mon­dotta Henzsel elvtárs. — Több szak­emberre van szükségünk. Okvetlen fontos, hogy a szakemberek a terme­lésben, ne pedig az irodákban he­lyezkedjenek el. Nem helyes sok idős elvtárs eljárása sem, amikor pálcát tör a fiatal szakemberek fölött, ahe­lyett, hogy segítőkezet nyújtana ne­kik. Munkánkban sókat segít a föld­művesek lapja, a Szabad Földműves, de úgy gondolom, hogy az egyre nö­vekvő feladatok megkövetelik, hogy ez a lap bővített terjedelemben je­lenjék meg. Az Ipolysági Mezőgazdasági Iskola diákja, Kajtor Pál elmondotta, meny­nyire szeretik a tanulók a földműve­sek lapját, majd arra kérte a Cseh­szlovák Rádió magyar adásának szer­kesztőit, hogy tartsanak sajtószemlét a Szabad Földművesből. Takács elv­társ felszólalásában azokról a nehéz­ségekről beszélt, amelyek a rima­­szombati járás szövetkezeteiben for­dulnak elő. Bírálta a helyi nemzeti bizottságokat, amelyek nem minden­kor állanak feladatuk magaslatán. Végül arról tett említést, milyen fontos, hogy az idősebb szövetkezeti tagok is tovább bővítsék szakmai tudásukat. Czakó elvtárs arra kérte lapunk szerkesztőségét, hogy többet foglal­kozzék a fiatalok életével és gyak­rabban közöljön keresztrejtvényt, va­lamint a lap terjedelme bővítésének fontosságáról tett említést. Dr. Frideczky Ákos egyetemi tanár a .cukorrépa új egyelési eljárásról beszélt, amely nagyban megkönnyíti a munkát, valamint a teljes gépesítés jelentőségéről szólt. Megemlítette azt is, hogy 1970-ig minden szövetkezet­be jut majd egy mezőgazdasági fő­iskolát végzett szakember. Őt követően Szögei elvtárs kért szót, aki többek között ezeket mon­dotta : — Szövetkezetünk számos nehéz­séggel küzdött még nem is olyan régen, de összedugtuk a fejünketv s közösen, a helyi nemzeti bizottság segítségével, mondhatom, csaknem minden nagyobb hibát felszámoltunk. Ma már nálunk egyetlen egy tehenet és anyasertést sem tartanak háztáji gazdaságokon. (Erős taps). Bevezet-Dr. Frideczky Ákos egyetemi tanár tűk a szilárd bérezést, ami még job­ban fokozta a munkakedvet. — A fiatalok, akik a városba men­tek a faluból dolgozni, — mondotta Németh Aranka, - nem veszik észre, hogy a falu is milyen' rohamosan fejlődik és hogy falun is jól el lehet szórakozni. Sárogh elvtárs a munkaszervezés fontosságáról Tett említést felszóla­lásában, majd az előző felszólalókkal egyetértve, ő is a lap terjedelmének bővítését kérte. Danis Ferenc mezőgazdasági mér­nök azokról a nehézségekről tett em­lítést, amelyekkel az Ipolysági Mező­­gazdasági Műszaki Középiskola küzd tangazdaság hiányában. Ezután a szakemberek nevelésének fontossá­gáról tett említést. Zsebík Sándor, a körtvényesi szö­vetkezet mezőgazdásza vitafelszóla­lásában elmondotta, hogy náluk mi­lyen nagy segítséget nyújtanak az asszonyok. Trenka elvtárs (Madar) humorosan, de találóan elmondotta, hogyan sikerült végre Madáron is az iskolás diákokat bevonni a parkosí­tásba. Majd arról a segítségről be­szélt, amelyet iskolájuk pionírjai nyújtanak a helyi szövetkezetnek. Az idős, veterán harcos, Köpönczei Lajos a fiatalok szaknevelésének fon­tosságáról beszélt. Elmondotta, hogy a fiataloknak nem elég csak mindent elmondani szóban, hanem meg is kell mindent mutatni, mert a fiatal kíván­csi természetű. Utolsónak Csontos Vilmos költő szólalt felt, s felszólalása után az esti órákban befejeződött az országos konferencia első napja. A vita során mintegy 36-an szó­laltak fel. A felszólalásokat egytől egyig helyszűke miatt még meg sem tudjuk említeni: A vitát összegezve elmondhatjuk, hogy jó és 1 hasznos volt mind a szerkesztőség, mind pe­dig a levelezőink és külső munkatár­saink részére. Másnap csoportokban (szekciókban) azokat a feladatokat vitattuk meg levelezőinkkel, amelyek rájuk hárulnak felelősségteljes, oda­adó munkájukban. Örömmel tölt el bennünket, hogy a konferencián sok volt a fiatal, de nem hiányoztak az idősebb, tapasztalt elvtársak sem. Mindent összegezve, bátran állíthatjuk, hogy országos levelezői konferenciánk igen jól sike­rült, jobban, mint az elmúlt években. Szögei István, az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság titkára A felszólalások beigazolták Németh Aranka szavait, hogy a falu rohamo­san fejlődik, s vele fejlődik a falusi ember is. Baráti találkozás volt ez, s úgy is búcsúztunk el egymástól, mint régi jó barátok, családtagok: A viszontlátásra a legközelebbi kör­zeti, illetve országos konferencián­kon! Németh János s tanuljanaK, nogy segitnessenea a szövetkezetüknek. Lőrincsik igazgató is elismeréssel nyilatkozott róluk. S ha szorgalmuk nem hagy alább a szövetkezeti tevékenykedésük során sem, akkor azok a szövetkezetek, amelyekben ők dolgoznak, irányítanak, egy-kettőre a legjobbak közé „vere­­kedhetik fel“ magukat. P. L. Az Uhersky Rrod-i gépgyárban Ju­­racka és Vaculka elvtárs kollektívái közösen vitatták meg a vállalást. Kö­zös vita eredményeként komplex­brigádot létesítettek. Oj, haladó tech­nikai eljárást vezetnek be mindenütt, ahol arra megvannak az előfeltéte­lek. Ennek következtében még ez évben 100 000 koronával csökkentik a gyártási költségeket. Í5Ü SZÖVETKEZETI TAGOK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK ÉS GÉPÁLLOMÁSOK DOLGOZÖ1! TELJESÍTSÉTEK FONTOS FELADATOTOKAT SZ0CIA- 5a LISTA TÁRSADALMUNK BOLDOG ÉLETÉNEK LÉTREHOZÁSÁBAN! Í5Ö TELJESÍTSÉTEK AZ ELFOGADOTT KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSO- gfl KÁT, A SZERZŐDÉSEKET, GYORSAN HOZZÁTOK BE A LEMARADÁST r-'' A HCS- ÉS A TEJ FELVÁSÁRLÁSÁBAN! A TUDOMÁNY ÉS A TECII­­OÚ NIKÁ SEGÍTSÉGÉVEL HARCBA A MAGAS HOZAMOKÉRT! KEVESEBB ÉLELMISZERT ÉS TAKARMÁNYT IMPORTÁLJUNK, TÖBBET TER- 35 MELJÜNK IDEHAZA! m Sokai segített a szövetkezeti munkaiskola Jablonica a rozsnyói járás kisebb községei közé tartozik. Szerényen iiúzódik meg a dombok között. Vala­mikor el volt zárva a világtól, s úgy A Töketerebesi Mezőgazdasági Mes­teriskola folyosóján nagy csend és nyugalom fogadott. Nem tudtam, mire vélni a dolgot, amíg végül is Lőrin­csik János igazgató meg nem magya­vá7 fa — Vizsgáznák az öregdiákok. Most adnak számot két­évi munkájukról, a két év alatt szer­zett elméleti tu­dásról. A vizsgateremben azonban már ko­rántsem uralkodik nyugalom. Minden­ki szurkol, először saját magáért, az­tán meg a barát­jáért, a diáktársá­ért. Az állatte­nyésztési szak hall­gatóinak egyik csoportja is idegesen várja a pillanatot, mikor kell számot adniuk tudásukról, mikor szólítják őket a zöldasztal mellé. Kisdiákok módjára izgulnak, pedig valameny­­nyien munkától kérges kézzel nyúltak a könyv és a toll után, hogy gyakor­lati tudásukat elmélettel, szaktudás­sal bővítsék. Néhány perccel a vizsga után

Next

/
Thumbnails
Contents