Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-04-02 / 27. szám
MICHAL CHUPÍK elvtórs beszámolóig qi SZNT ülésén (Folytatás a 3. oldalról) hizlalók e két csoportjának 50 000 sertéssel több volt a birtokában, mint az EFSZ-eknek, annak ellenére, hogy nem vesznek részt a húsáru termelésében. Enné! a helyzetnél azt is figyelembe kell venni, hogy amíg sok EFSZ-ben takarmány hiányában csak fenntartó adagokkal etették a sertéseket, a háztáji gazdaságokban elég, sőt annyi a takarmány, hogy abból 150 000 sertés felhizlalásához szükséges mennyiséget adhatnak el a magánhizlalóknak. Mindez károsan befolyásolja a közös hizlaldák hústermelését, mivelhogy majdnem egy évig, sőt esetenként tovább is eltart, amíg egy sertést 90 kg-ra hizlalnak. Mindennek az okát "elsősorban a szövetkezeti termények helytelen elosztásában*, kell keresnünk. Az EFSZ- ek alapszabályai kimondják, hogy első helyen az állami beadások, a vető- és takarmányalap állanak. A gyakorlatban viszont úgy van, hogy sok EFSZ vezetősége nem tartja be ezeket az elveket és — tekintet nélkül a beadási kötelezettségre — nagy menynyiségű gabonát oszt szét a munkaegységekre. Szövetkezeteinkben nemegyszer vagyunk tanúi, hogy azok a szövetkezeti tagok, akiknek sok a munkaegységük, 20 mázsa, sőt több gabonát is kapnak. Ha ehhez hozzászámítjuk a háztáji gazdaságban termesztett gabonamennyiséget, akkor azt látjuk, hogy némely szövetkezeti családnak 30 mázsánál is több a gabonája. Ezért vagy nagyobb számú gazdasági állatot tart, ami ellentétben áll a földművesszövetkezetek alapszabályaival, vagy pedig eladja gabonafölöslegét a magánhizlalóknak. Tehát mind az első, mind a második esetben vét a társadalom érdekei ellen. Ilyen körülmények között aztán sokszor fordul elő, hogy az EFSZ-ek az állami alapból kérnek takarmányt. Nem tudják megérteni, hogy az új felvásárlási rendszer bevezetésével az állami takarmánytartalékok lényegesen csökkentek. Az állam forrásai annyival korlátozódtak, amennyivel több gabona maradt a mezőgazdasági üzemekben. A közös termelés eredményeinek helytelen elosztása nem erősíti, hanem gyöngíti a szövetkezeti gazdálkodást, ellenkezik a tagok érdekeivel, csökkenti bevételeiket és ugyanakkor nagy mennyiségű hússal károsítja meg az állami alapot. Újból ismételni kell a régi, ismert igazságot, hogy csak ott lehetnek gazdag szövetkezeti tagok, ahol gazdag a szövetkezet. Ezért figyelmeztetni kell azokat a szövetkezeteket, amelyek helytelenül osztják szét terményeiket, hogy eljárásuk nemcsak rossz, hanem káros mind a szövetkezeti tagok, mind a társadalom számára. Az ilyen módszereket fel kell számolni., Valamennyi EFSZ-ben a szövetkezeti termelés eredményeit úgy kell felosztani, hogy azok összhangban legyenek a földművesszövetkezetek, azok tagjainak és a társadalom érdekeivel. Kizárólag ilyen módon szállhatunk szembe a takarmány- vagy a sertéseladásokkal kapcsolatos fondorkodásokkal, és csak így biztosíthatjuk az EFSZ-ek árutermeléséhez szükséges takarmánymennyiséget. Az EFSZ- ek közös hizlaldáiban levő vágósertések hizlalását elsősorban az etetés módjának megjavításával lehet elérni. Nem szabad továbbra is megelégedni az olyan állapottal, mint ahogy az a nyitrai járásban levő sladeckói EFSZ- ben van, ahol 1 kg súlygyarapodáshoz több mint 20 kg szemestakarmány szükséges. Ez a helyzet fz érsekújvári járásban levő kamocsai EFSZ-ben is, ahol minden sertés számára 4 mázsa abrakot és 2 mázsa burgonyát tartalékoltak, ennek ellenére azonban naponta és állatonként csak 13 dkg-os súlygyarapodást értek el. A helyzet megköveteli, hogy az ilyen szövetkezetekbe a járásokból, de főként az élenjáró EFSZ-ekből szakembereket küldjünk ki, akik útmutatással szolgálnak a takarmány helyes és gazdaságos kihasználására. Az olyan EFSZ-ben, ahol nincsenek meg a tervteljesítéshez szükséges körülmények a közös hizlaldákban, azonnal el kell kezdeni a vágósertések felvásárlását a háztáji gazdaságokból. A házi disznóölések idénye már elmúlt, a szövetkezeti tagok óljai azonban nemm állanak üresen. Tehát megvan továbbra is a lehetősége e felvásárlásnak. A nemzeti bizottságok az új körülmények között még nem találták meg az irányító munka hathatós módszereit. A régi módon dolgoznak. A kerületi nemzeti bizottságok a mezőgazdasági termelést körlevelekkel, statisztikai adatok gyűjtésével „irányítják“,. és sok szakember, ahelyett hogy személyesen részt venne az EFSZ-ek problémáinak megoldásában, a térmelési feladatok biztosításában, hivatalában ül, jelentéseket állít öszsze, vagy beszámolóján dolgozik, sőt nem egy esetben fordult elő, hogy a vezető funkcionáriusok hozzászólásait és felszólalásait készíti elő. Az ilyen munkát közvetlenül visszatükrözi a terv nem teljesítése és á felvásárlás lemaradása. cövetkező időben azok kiküszöbölésére az intézkedések megtétele lenne ä szakbizottságok feladata. A mezőgazdasági szakbizottságok azonban, sajnos, ezt a feladatukat nem végzik kielégítően, s ezzel alkalmat nyújtanak, hogy mind a szövetkezetek, mind az állami gazdaságok, de kiváltképp a magángazdálkodók minden komolyabb felelősségrevonás nélkül megússzák a tervek nem teljesítését. A közelmúltig általában kevés figyelmet szenteltek a negyedévi felvásárlási tervek teljesítésének a _ járási nemzeti bizottságok és kerületi nemzeti bizottságok. A szakbizottságok kevés figyelmet fordítanak a lakosság körében végzett meggyőző munkára, a tapasztalatok felhasználására s a dolgozókkal való szoros együttműködésre. Okvetlen szükséges ezeknek a szerveknek a működését fokozni és kiszélesíteni, hogy a kiváló dolgozók széles tömegeivel és a mezőgazdasági szakemberekkel együttműködve tevékenyen bekapcsolódjanak a pártunk és kormányunk által megszabott feladatok ellenőrzésébe, és hogy állandó szervezési munkát fejtsenek ki mezőgazdasági dolgozóink között. Nem lehetünk elégedettek a helyi nemzeti bizottságok titkárainak eddigi munkájával. A helyi nemzeti bizottság titkára nagyon fontos tényező, hisz ő irányítja, szervezi az egész nemzeti bizottság, a tanács, a nőbizottság és az albizottságok munkáját, természetesen csak akkor, ha becsületesen végzi munkáját. Nem beszélhetünk lelkiismeretes munkáról abban az esetben, ha a titkár tétlenül nézi, hogy a falu nem teljesíti az állam iránti kötelességeit. A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottságának képviselői joggal tolmácsolják azokat a követeléseket, hogy a helyi nemzeti bizottságok titkárait és a többi funkcionáriust is tegyék érdekeltté anyagilag a beadás teljesítése terén. Szükséges, hogy a járási nemzeti bizottságok vizsgálják meg a helyi nemzeti bizottságok titkárainak a munkamódszerét. Vajon nincsenek-e elárasztva felesleges adminisztratív munkával? Mert az ő elsőrendű feladatuk az, hogy jól megszervezzék a helyi nemzeti bizottságok' munkáját, s biztosítsák a politikai és a gazdasági célkitűzések elérését. Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak, Képviselők! A munkások és a parasztok szövetségének eredményeképpen el kell érnünk, hogy elegendő és jő minőségű élelmiszer kerüljön dolgozóink asztalára a városokban és az ipari központokban, viszont falvainkra is bőven kerüljön ipari termék. Saját erőnkből kell elegendő élelrhiszert biztosítanunk, s ezen a téren nagy segítségre számítunk a helyi nemzeti bizottságok részéről. Főleg a tej, hús és a tójás felvásárlása terén. Meg kell győzni szövetkezeteseinket, hogy ne csak magukra gondoljanak, legyen előttük világos, hogy nem elég, ha. csak saját maguk számára termelnek. Termelniük kell a társadalom számára is, hisz az is termel számukra. Fia szövetkezeti gazdaságainkat az ipari termelés színvonalára akarjuk emelni, úgy a tagoknak meg kell érteniük, hogy ez nemcsak annyit jelent, hogy jól felszereljük, gépesítjük a szövetkezetét. Elsősorban a munkafegyelem megszilárdítása, a közös tulajdon érintetlensége, s a tervek maradéktalan teljesítése szükséges ehhez. Az egyénileg dolgozó földművesek se bújjanak ki a felvásárlás tervének teliesítése alól Elvtársak és Elvtársnők! Hazánkban 56 ár mezőgazdasági föld jut egy lakosra. Ebből 38 ár a szántóföld. Az ezen a földön termesztett mezőgazdasági terményeknek nagyjából ki kellene elégíteniük lakosságunkat. Ezért aki ma gazdálkodni akar, annak a megművelt föld nagyságához mérten részt kell vennie a lakosság ellátásában. Véget kell vetni az olyan helyzetnek, amilyennek tanúi voltunk az elmúlt években, amikor a magángazdálkodó parasztoknak több mint a fele nem teljesítette beadási kötelezettségét. Például az elmúlt évben 6600 tonna vágóhízőval maradtak adósak a közellátásnak, ami az elmúlt évi kötelezettségüknek majdnem a felét teszi ki. Ebben az évben a politikai és szervező munkának az egyénileg gazdálkodó parasztok között sokkal hathatósabbnak kell lennie, hogy minden parasztnak már most meglegyen a lehetősége mind a sertéshús, mind a marhahús beadási tervének teljesítéséhez. Sok kerületben az elvtársak rögtön az év elején arra igyekeztek, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok már az első évnegyedben legalább 40 %-ra teljesítsék egész évi sertésbeadási kötelezettségüket. Igyekezetüket januárban siker koronázta, mert több mint 1400 tonna sertéshúst vásároltak fel. Februárban azonban már csak 90 %-ra teljesítették a havi felvásárlási tervet. Amint már említettem, a háztáji gazdaságokban hizlalt sertéseken kívül több mint negyedmillió sertés van olyanok tulajdonában, akik nem rendelkeznek földdel vagy nincsen fél hektárnál nagyobb földterületük. így ezek nem kötelesek vagy nagyon kismértékben kötelesek részt venni a közellátásban. Az év elején e két csoportban 120 000 db félévesnél idősebb sertés volt. A vágási engedéllyel kapcsolatos előírások értelmében ezek a hizlalók évente egy sertést ölhetnek le. Viszont nem ritkán fordul elő, hogy ezek az emberek több sertést hizlalnak, amelyek egy időben érettek a vágásra. A vágósertések felvásárlásának biztosításánál nem szabad megfeledkezni ezekről a hizlalókról sem, főként ha a vágási engedély kiadásával már igényüket kielégítették. Ezek a mi további tartalékaink, amelyekkel hozzájárulhatunk a felvásárlási terv eljesítéséhez. Ha helyesen közeleiünk ezekhez a tenyésztőkhöz és negmagyarázzuk nekik, hogy csak azt ikarjuk, hogy dolgozóink a városoklan és az ipari központokban ne állanak sorban a húsért, mint ahogy íem állnak sorban a cipőért, ruháért :s más ipari termékekért, meg vaiyok győződve, hogy teljes megérésre találunk náluk. * * * i A vágósertések felvásárlásával kapisolatban bírálóan kell szólni a me:őgazdas;ági felvásárló és ellátó üzenek dolgozóinak tevékenységéről, t felvásárlással megbízott dolgozókíak nincsen kellő áttekintésük az igyénileg gazdálkodó parasztok beidási kötelezettégéről, sőt azt sem .udják, hogy milyen sertések vannak íz egyéni gazdálkodók és hizlalók lirtokában. A sertések felvásárlását ;ehát nem szervezik, hanem csak átveszik a vágásra alkalmas állatokat is azokat továbbítják a húsfeldolgozó izemekbe. A mezőgazdasági felvásárló és ellátó üzemekben dolgozó ilvtársaknak végre meg kell érteniük, logy a párt és a kormány által jóvá1 íagyott új felvásárlási rendszer az 5 kezükbe helyezte a közellátás biz.osítását, de ugyanakkor kötelesek támogatni a mezőgazdasági üzemeket s termelési feladataik teljesítésében, szükséges, hogy ezeknek a vállalásoknak és üzemeknek vezető dolgozói i legsürgősebben felülvizsgálják a felvásárlás eddigi módját és a termények szervezett fölvásárlására fontosságának biztosítását valamennyi dolgozó ellátását. * * * Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! A mezőgazdasági termelés és felvásárlás feladatai rossz teljesítésének egyik főoka a nemzeti bizottságok és azok szerveinek gyenge szervezési munkájában rejlik. Sok nemzeti bizottság, annak ellenére, hogy már sok idő telt el jogkörének kibővítésétől még nincs teljes tudatában annak hogy felelős a mezőgazdasági termelés irányításáért, tervezéséért és gyors fejlődéséért. A nemzeti bizottságoknak kell megteremteniük a feh tételeket a termelési tervek teljesn tésére, valamint a felvásrlási ten egyenletes betartására. Hatékonyabb tömegszervezeti munkát fejtsünk ki a tervek pontos betartásáért A nemzeti bizottságoknak e szervezési alaphibájával együtt gyakran vagyunk tanúi a káros „jóindulatnak“ és az államfegyelem meglazulásának. Nem vonnak le következtetést a termelési a felvásárlási feladatoknak a nem teljesítéséből. A nemzeti bizottságok nem vonják felelőségre az EFSZ-ek és állami birtokok funkcionáriusait, sem pedig a magángazdálkodó parasztokat a termelési a felvásárlási feladatok nem teljesítésekor. Különböző módon kijátsszák a házi sertésvágásokra vonatkozó előírásokat. Sok esetben önkényesen állítanak ki kísérőlevelet a sertésre, nem kutatják az eladás okát, bár legtöbb lyen esetben fekete vágásról van szó. Tűrhetetlen az olyan felelöslenség. amely elnézi hogy egyes szövetkezeti tagok vagy az állami birtokok dolgozói magánhizlaldákat tartanak,-amelyekben 3 — 8 sertést hizlalnak, mint ahogy ez Svátoplukovo községben van. így Tóth István 51, házszám alatti lakos 8 sertést tart, ebből egy anyakocát és 4 hízósertést, 7 szarvasmarhát, ebből 3 tehenet. Ugyanakkor a közellátásra egy deci tejet sem adott. Az ilyen gazdaság mellett fogatra is szüksége van és ezért 2 lovat is tart. Ugyanez a helyzet a mojmírovcei EFSZ-ben is, ahol 40 szövetkezeti tag 133 sertést hizlal. Adam Taskár 8 sertést és 2 szarvasmarhát tart. Skrabár 4 sertést és 5 szarvasmarhát nevel; stb. Az andaci EFSZ elnöke maga tart 6 sertést, ebből egy anyakocát, továbbá 2 szarvasmarhát tenyészt. Az Aleksincei Állami Gazdaság 25 alkalmazottja 90 sertést hizlal. És mindezt a nemzeti bizottságok funkcionáriusai látják, de nem veszik tudomásul. Mindezeknek és a többi hiányoknak egy okuk és közös nevezőjük van, éspedig: a nemzeti bizottságok, albizottságaik és képviselőik rossz szervezési munkája. Ha a nemzeti bizottságok és valamennyi képviselőjük következetesen teljesítené a rájuk bízott feladatokat, nem lenne olyan rossz a helyzet a felvásárlásban. A termelés és a felvásárlás tervezésének új rendszere kedvező feltételeket teremt a természeti és helyi adottságok jó kihasználásához, a termelés növeléséhez és olcsóbbá tételéhez. Ezt azonban csak a nagyüzemi termeléssel és szakosítással lehet elérni. A piaci árutermelés feladatainak felbontásakor bírálóan kell fölülvizsgálni annak helytelenségét nemcsak az egyes körzetekre és termelési övezetekre, hanem 'az egyes termelési ágakra vonatkozólag is. így Közép- Szlovákiában a központilag tervezett üzemekben az 1960-as év tényleges beadásához mérten 54 %-kal csökkentették a tervet, míg az EFSZ- ekben 33 %-kal emelték. Nyugat- Szlovákiában az állami gazdaságok sertésbeadási tervét az 1960-as évhez viszonyítva 764 tonnával csökkentették, ugyanakkor az EFSZ-ekben 28 %-kal emelték. Az ilyesmi helytelen, mert amíg egyik helyen a terv s2igorú, másik helyen fölöslegesen laza. A tej beadásával kapcsolatban a helyzet fordított volt. Itt az állami gazdaságok számára teljesíthetetlenül magas tervet irányoztak elő, míg egyes EFSZ-ek számára alacsonyabbra állapították meg a beadási kötelezettséget, mint amilyen 1960-baii volt. Főként az egyéni gazdálkodók számára állapították meg az egyes kerületekben kisebb feladatokat, mint amilyenek azok az elmúlt évben voltak. így Komáromban egy tehénre í tavaly beadott 611 liter ellenére idér csak 126 litert írtak elő; Léván a tavalyi 690 beadott liter ellenére 311 litert és Érsekújvárott a tavaly beadott.-. 526 liter ellenére 256 litert Ugyanez a helyzet Kelet-Szlovákiábar is, ahol ugyancsak komoly hibák fordultak elő a feladatok felbontásakor A nemzeti bizottságok legtöbbjí már megállapította és eltávolított? ezeket a hibákat. Viszont szükséges hogy minden kerület, minden közséc felülvizsgálja a feladatok felbontásai és a funkcionáriusok minden lokálpatriotizmustól mentesen, csak a kü; érdekét tartsák szem előtt. Szükséges, hogy a nemzeti bizottságok állandó és tevékenyebb' tömegbZCtVCZCSl UiUUn.au lUJtoouon zv-i. w gozók között kint a termelésben. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak beszélünk a feladatokról és azok fontosságáról igyekszünk meggyőzni saját magunkat, gyűléseken, összejöveteleken, s ugyanakkor nincsen aki kimenne a dolgozók közé, ahol a feladatok megoldása történik. Elsősorban a nemzeti bizottságok képviselőinek a feladata — Szlovákiában 60 000 —, hogy választókörzetükben minden fontos intézkedést megtárgyaljanak választóikkal, megismertessék őket magukkal a feladatokkal, azok jelentőségével és mozgósítsák őket népgazdasági tervünk teljesítése érdekében. Ez az érdek megköveteli, hogy a szövetkezetesekkel, állami gazdaságok dolgozóival, traktorosokkal, állatgondozókkal s- a növénytermesztésben dolgozókkal stb. egyenesen a munkahelyükön, a mezőn vagy az istállóban beszéljünk. Az ilyen munkához azonban szükséges, hogy a képviselő választókerületében tökéletesen ismerje a helyzetet, az embereket. A mezőgazdasági termékek felvásárlása terén ismernie kell a szövetkezetek és állami gazdaságok s más mezőgazdasági üzemek feladatait; figyelnie, ellenőriznie kell a terv teljesítésének menetét, s az esetleges hibák előfordulásánál tudjon tanácsot adni. Hogy a nemzeti bizottságok következetesen teljesítsék küldetésüket, szükséges, hogy irányító munkájuk egyenesen a termelésből induljon ki, ennek megvalósításánál azonban nagy szükség van a képviselők, szakbizottságok, albizottságok és a nemzeti bizottságok összes szervének a segítségére. A mezőgazdasági termelés irányításánál és a felvásárlásnál eddig alig mutatkozik meg a plénumok, nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági szakbizottságok hatása. Ezek a választott szervek nem foglalkoznak kielégítően a mezőgazdasági termelés és a felvásárlás fontos kérdésével és semmi valós intézkedést nem foganatosítanak azok biztosítására. Eddig a mezőgazdaság irányításában legutolsó helyen a nemzeti bizottságok mezőgazdasági szakbizottságai állanak. A legtöbb közülük csak látszatra, vagy pedig egyáltalán nem is kapcsolódik bele a munkába. A legutóbb például az 1961-es gazdasági év terveinek az elkészítésébe sem kapcsolódtak be tevékenyen. Nagyon sok járási nemzeti bizottságon pedig a tervjavaslatokat sem tárgyalták le, mint például Povazská Bystricán. A helyi nemzeti bizottságok mezőgazdasági szakbizottságainak egyik fontos feladata: a felvásárlás menetének negyedévenkénti értékelése az állami gazdaságok, szövetkezetek stb. képviselőinek jelenlétében. A felvásárlás tervének nem teljesítésénél pedig a hibák megkeresése, s az el-Ä tavaszi munkák sikeres elvégzése elősegíti feladataink valóraváltását Ez évi terveink teljesítése szintén a tavaszi munkák időbeni és jó elvégzésétől függ. A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy két héttel hamarabb kezdjük meg a tavaszi munkákat. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok jól kihasználták az időjárás nyújtotta lehetőségeket. A múlt hét végéig már a gabonafélék 72 %-át 1 elvetették. A legjobb járásokban a vetést be is fejezték. Jelenleg az ősziek ápolására kell fordítanunk figyelmünket. Természetesen csak ott, ahol ez szükséges. Aránylag száraz áprilisra számíthatunk, jól meg kell tehát őriznünk a talaj vízkészletét a további talajelő, készítő munkák folyamán. Külön figyelmet igényel a takar- I mányok biztosítása. A tavaszi keve. rékeken, a silókukoricán kívül ebben ■ az évben nagy figyelmet kell szentel: nünk a burgonyatermesztésnek is, hisz a burgonya hiánya már évek óta ■ gátolja takarmányalapunk megszilár■ dítását. A burgonyatermesztés növe-Földművesszüvetkezetek, állami gazdaságok, fogyasztási szövetkeztek, háztulajdonosok figyelmébe! istállók, épületek, magánházak, lakások FERTŐTLENÍTÉSÉT, kártékony rágcsálók (egér patkány) IRTÁSÁT megbízhatóan, szakszerűen is gyorsan végzi a S L U 2 B A, Tüdővé druzstvo invalidov BRATISLAVA, Sládkovicova ul. c. 8 lése érdekében kapcsolódjunk be a popradi mozgalomba, amely már eddig is jelentős eredményeket hozott szövetkezeteinkben és az állami gazdaságokban.
