Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-04-02 / 27. szám
MICHAL CHUDÍK elvtárs beszámolója az SZNT ülésén (Folytatás az 1. oldalról) Idén azonban az állattenyésztési termékek felvásárlási tervének teljesítése*annyira nem kielégítő, hogy fenyegeti a dolgozók zavartalan hús-, tej- és vajellátását. Március 20-ig mezőgazdaságunk Szlovákiában több mint 2519 tonna hússal és 20 364 000 liter tejjel maradt adósa közellátátásunknak. Ez az oka, hogy a hentesflzletek előtt hosszú sorokat látunk, az üzletekben pedig kevés a vaj. Az itthoni hiány pótlására több élelmiszert kell behoznunk külföldről. Ez persze azzal jár, hogy több ipari terméket kell kiszállítanunk, holott ezekre sokszor magunknak is szükségünk lenne. Ez az állapot tarthatalan, s valamennyiünket mozgósít arra a harcra, hogy elhárítsuk a felvásárlás fogyatékosságainak okait, s a hús. tej és tojás felvásárlása tervének 100 százalékos teljesítését elérjük. 15 601 liter tejet termelt. Ebből 10 259 litert belső fogyasztásra fordított, 4597 litert szétosztott a tagok között a munkaegységekre, 21 litért eladott a faluban és az államnak mindössze 724 litert adott el. Még olyan tagok is részesültek ebből a tejből, akik a háztájin is tehenet tartanak. A podolincei EFSZ ez év februárjában 7219 liter tejet termelt ki. Ebből 1754 litert a tejüzembe szolgáltatott, 3639 litert eladott a tagoknak és 3639 litert, tehát több mint á felét, takarmányozásra fordított. A faluban naponta 4 liter tejét vásárolnák fel egy tehéntől, s ennék következtében csak 22,3 %-ra teljesítik a térvet. Felvetődik a kérdés, vajon a nemzeti bizottságok ezekben a falvakban hogyan gyakorolják az államhatalmat, amikor eltűrnek ilyen törvényellenes állapotot. És miért tűrik ezt a helyzetet a tejüzem dolgozói is, akik egyrészről felvásárlók, másrészről pedig a piac éllátói tejjel és egyéb tejtermékekkel. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy nem minden tejüzem dolgozója áll az új tejfelvásárlási forma feladatai megszervezésének magaslatán. Egyes községekben, főleg szövetkezeti községekben az EFSZ-t bízták meg a szövetkezeti tagoktól és a földnélküliektől történő tejfelvásárlással, de a legtöbb esetben még mindig magánszemélyek végzik a tejfelvásárlást. Sem az első, sem a másik esetben a felvásárlók nincsenek anyagilag érdekelve, hogy a termelők között meggyőző munkát fejtsenek ki a terv teljesítése érdekében. Az eddigi munkaszervezéssel nem tudjuk biztosítani dolgozóink tejjel és tejtermékekkel történő ellátását. Arról van szó, hogy az összes tejmennyiséget, akár a szociálisát szektorban termelik is azt ki, vagy as egyénileg gazdálkodó parasztok és • földnélküliek, haladéktalanul bocsássuk az egész társadalom számára, mint ahogy azt az iparban dolgozó munkások teszik a saját termékeikkel. Falvainkon, ahol tejcsarnokok vannak, nem engedhetjük meg, hogy egyes személyek üzérkedjenek a tej és egyéb melléktermékei közvetlen felvásárlásával. Ahol nincs külön,tejcsarnok, csak indokolt mennyiségű tejet kell meghagynunk, s a lakosság tejszükségletének kielégítését, fokozatosan a fogyasztási szövetkezeteken keresztül kell biztosítanunk. A ml feladatunk, képviselő elvtársak, hogy választókerületeinkben hathatósan segítsük a nemzeti bizottságokat, az EFSZ-ek vezetőségeit: politikai és szervező munkát fejtsünk ki a polgárok nevelése érdekében. Az észak-morvaországi kerület példája nyomán tovább kell fejlesztenünk a „minden tehéntől egy literrel több tejet naponta“ mozgalmat, A tej felvásárlásában az utolsó időben lényeges javulás állt be a nyugat-szlovákiai kerületben. A keletszlovákiai kerületben azonban továbbra sincs javulás. Szükséges, hogy még határozottabb intézkedéseket tegyünk, hogy a legközelebbi időben teljesítsük, sőt túlteljesítsük a tej felvásárlásának tervét és így minden községben kiküszöböljük a lemaradást. Javítsuk meg a felvásárlás módszereit Ezek a problémák nem véletlenül merültek föl, hanem azoknak a fogyatékosságoknak a folytatásai, amelyek már a felvásárlás vonalán 1960- ban is fölmerültek. A fogyatékosságok gyökere mindenekelőtt, hogy a nemzeti bizottságok nem értékelik kellő mértékben azt a kiterjesztett jogkört és felelősségét, amely az új területi rendezés folytán rájuk hárul, de a szövetkezetek és állami ' gazdaságok is kevesebbet törődnek a felvásárlási tervek teljesítésével. Tavaly Szlovákiában több mint 3200 vagon kenyérgabonával és több mint 4200 vagon burgonyával kevesebbet vásároltunk föl a tervezettnél. A húsfelvásárlási terv mindössze 94,8 °/o-ra teljesült, aminek következményeként az állami alapokból 12 416 tonna hús hiányzik. Tavalyról 27 191 000 liter tejjel és 1698 000 tojással maradtunk adósak. Az elmúlt évi tapasztalatok már csak azért is tanulságosak, mert az 1960-as esztendő volt az első,1 amikor a termékeket már új rendszer szerint vásároltuk föl. A mezőgazdasági termékek felvásárlásának új rendje a nemzeti bizottságok kiszélesített jogkörére és felelősségére támaszkodik, különösen azokra a nemzeti bizottságokra, amelyeket az új területi rendezéssel összefügésben káderekkel erősítettünk meg. A felvásárlás szerződéses rendszere több alkalmat ad a szövetkezeteknek, hogy jobbak kihasználják a természeti és gazdasági adottságokat a mezőgazdasági termelés céltudatos szakosítására, valamint belterjességének fokozására. Ez idő szerint falvainkon több mint 3000 olyan nemzeti bizottsági titkár dolgozik. aki az államtól kapja fizetését, s a szövetkezetekbe is száz és száz olyan mezőgazdasági szakember, valamint szervező ment át, akit szintén .állami eszközökből fizetünk. Ennek ellenére sok nemzeti bizottságban a szervezési ‘színvonal igen alacsony, ami leginkább a mezőgazdasági termelés irányításában tükröződik. * * * A tej árutermelésének fokozására Szlovákiában olyan tartalékokkal rendelkezünk, amelyeket távolról sem merítettünk ki. A CSKP XI. kongresszusának határozata a szlovákiai mezőgazdasági dolgozók feladatává tette, hogy a harmadik ötéves terv esztendeiben érjék utoj az ugyanolyan körülményekkel rendelkező cseh országrészek mezőgazdasági termelésének belterjességét. Ez a feladat különösen fontos a tej termelésének és felvásárlásának biztosításában. • Amíg 1960-ban a cseh országrészek a mezőgazdasági talaj hektáraként 562 liter tejet állítottak elő, Szlovákiában ez a mennyiség csupán 407 liter. A cseh országrészekben tehenenként 1832 liter, Szlovákiában pedig 1750 liter tejet fejtek ki. Mialatt a cseh országrészekben hektáronként 399 liter tejet vásároltak föl, a szlovákiai átlag mindössze 172 liter. Bárhogyan is vizsgáljuk ezt a kérdést, a különbségek túl magasak és indokolatlanok, mégha figyelembe is veszszük a mezőgazdaság különböző fejlődését a történelem folyamán. Több tejet kizárólag a tehénállományok gyarapításának útján termelhetünk. S ilyen tekintetben a helyzet nem a legjobb, Szlovákiában a tehenek állománya a várt emelkedés helyett több mint 5000 darabbal csökkent, s az EFSZ-ek az 1961-es esztendőre tervezett tehénállományok létszámának mindöszsze csak a 83 %-ával indultak a harmadik ötéves tervbe. Ez az állapot a szövetkezeti vezetők, a funkcionáriusok és a mezőgazdasági termelés irányításáért felelős nemzeti bizottsági dolgozók nem kielégítő gondoskodásának a következménye. Az EFSZ-ek közös tenyészeteiben a mezőgazdasági talaj 100 hektárakéht a nyugat-szlovákiai kerületben 18,6, a közép-szlovákiai kerületben csak 12,7 és a kelet-szlovákiai kerületben 12,9 tehenet tartanak. Itt az ideje, hogy ezt a kérdést rendezzük, hiszen ez az állapot a tej termelésének és felvásárlásának tervteljesítését az egész harmadik ötéves terv ideje alatt fenyegeti. Tehát már 1961-ben a legnagyobb figyelmet kell fordítanunk a tehenészetek kérdésére. Alapintézkedésként lényegesen többet kell törődnünk az üszők nevelésével, jókori megtermékenyíti etésével és ellésével. Ez idő szerint az állattenyésztésnek épp az üszőnevelés a legelhanyagoltabb szakasza, s ézén sürgősen segítenünk kell. 1961. január 1. napjával Szlovákiában több mint 40 000 volt a kétévesnél idősebb és meg nem termékenyített üszők száma, s közülük majdnem 30 000 db-ot az EFSZ-ekben találtunk. Földmúvesszövetkezeteink számottevő hányadában immár szakképzett állattenyésztők dolgoznak, és sokan közülük az államtól kapják fizetésüket, önként felmerül a kérdés: mit tettek az EFSZ-ek vezetői és ezek a dolgozók, hogy ilyen a helyzet? De a járási nemzeti bizotságóknak is ismerniük kellene ezeknek a dolgozóknak a munkáját, s rá kellene őket vezetniük arra, hogy céltudatosan törődjenek a tehénállományok gyarapításával és főként az üszőkre fordítsanak gondot. Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! A lakosság élelmiszerellátásában jelenleg a tej felvásárlása a legnagyobb probléma. Idén a nyugat-szlovákiai kerületben 316 090 000 liter tejet, a közép-szlóvákiai kerületben 130 290 000 litert és a kelet-szlovákiai kerületben 125 670 0Ó0 liter tejet kell felvásárolni. Ez összesen szlovákiai méretben 572 050 000 liter tejet jelent. Vajon hogyan teljesítjük ezeket a megnövekedett feladatokat? Ez év március 20-ig a nyugatszlovákiai kerületben 2 300 000 liter tejjel kevesesebbet vásároltunk fel, mint az elmúlt év ugyánilyan időszakában. Viszont a tehenek száma ebben a kerületben a múlt évhez hasonlítva 3000 db-bal több. A közép-szlovákiai kerületben 862 000 liter tejjel kevesebbet vásároltunk fel, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Legrosszabb a helyzet azonban a kelet-szlovákiai kerületben, ahol jelenleg csak 65 "/lira teljesítjük a tejfelvásárlást, s nem kevesebb mint 3136 000 liter tejjel kevesebbet vásároltunk fel, mint a tavalyi év ugyanilyen időszakában. A tej felvásárlásában mutatkozó hiányosság okát nemcsak a termelésben kell keresnünk, hanem az EFSZ- ek, a nemzeti bizottságok, főleg azok albizottságainak és leginkább a tejüzemek felelős szerveinek hiányos politikai-szervezési munkájában. Azáltal, hogy az új felvásárlási forma szerint a termelést és felvásárlási feladatok nem az egyes szövetkezeti tagokra hárulnak, hanem az egész szövetkezetre, gyakran előfordul, hogy a tagok kibújnak a felvásárlás felelőssége alól. A mezőgazdasági termékeknek az állami tartalékokba történő folyamatos felvásárlása biztosításáról szóló irányelv kimondja, hogy ha valamelyik szövetkezet nem tudja biztosítani a tej felvásárlását a közös gazdaságból, akkor a tagok háztáji gazdaságából kell azt biztosítani. Az EFSZ-ek vezetősége azonban nem kielégítően tesz eleget ezeknek a kötelessségeknek, és sok nemzeti bizottság sem eszközöl változást ezen a téren. Sok esetben, amikor a szövetkezet vezetősége ugyan kijelölte a tagság kö2ött, hogy milyen mértékben vegyen részt a tejfelvásárlás tervének teljesítésében, az EFSZ vezetősége nem szervezte meg a felvásárlást, nem követte és nem értékelte ki, hogy a tagok milyen mértékben teljesítik feladatukat. A nyugat-szlovákiai kerületben is sok szövetkezeti tag nem a tejüzemeken keresztül értékesíti a kitermelt tejet, hanem más úton teszi pénzzé. Február végéig a háztáji gazdaságokban tartott 33 900 tehéntől mindössze 1773 000 liter tejet adtak közellátásunknak, ami tehenenként átlag 52 litert tesz ki. Még rosszabb a helyzet a közép-szlovákiai kerületben, ahol 38 900 háztáji tehén után az év első két hónapjában tehenenként 18 liter tejet adták be a kelet-szlovákiai kerületben pedig 60 700 tehén után csak 164 000 liter tejét adtak a közellátásnak, ami tehenenként átlag 2 liternek felel meg. Például a trebisovi járásban levő Sirník községben a szövetkezet 12 %-ra .teljesíti tejfelvásárlási tervét, a háztáji után pedig, ahol 101 tehenet tartanak, egy liter tejet sem adtak a közellátásnak. Az ugyancsak ebben a járásban levő Novosod község földművesei 6,6 %-ra teljesítik tejfelvásárlási tervüket, a háztáji 130 tehén után pedig mindössze 96 liter tejet adtak el. Természetesen vannak jó példák is, ahol a szövetkezeti tagok szívügyüknek tekintik, hogy szövetkezetük eleget tegyen az állam iránti kötelességének. Például a bratislavai járásban levő Jarovce község szövetkezetesei a háztájin tartott minden tehén után naponta 4 liter tejet adnak a közellátásnak, s ha ez így megy tovább, az év végéig minden tehéntől 1500 litert adnak dolgozóink asztalára. Hasonló jó példát mutatnak a dunaszerdahelyi járásban levő Bác község szövetkezetesei és más szövetkezetek egész sora, ahol bizonyára tudatában vannak annak, hogy ha ők elegendő ipari cikket kapnak a várostól, felelősséggel tartoznak azért, hogy az ezeket az ipari termékeket előállító dolgozók asztalára elegendő mennyiségű hús. tej és egyéb mezőgazdasági termék kerüljön. Szlovákiában a szövetkezetesektől ez év első két hónapjában tehenen-Biztosítsunk elegendő és jó takarmányt További tartalékokat a tej árutermelésének fokozására az jelent, ha a fejősteheneket jól gondozzuk éí helyesen takarmányozzuk. A szövetkezetekben gyakori tünet, hogy télen a szarvasmarha akár 10 %-ot is vészit súlyából a nem kielégítő takarmányozás miatt. Ez persze nem fokozza a tejtermelést^ Tavasszal azután az 50 kg-mal soványabb tehénnek előbb az eredeti tápláltsági állapotba kell kerülnie, s így nemcsak télen, hanem a nyári időszak elején is komoly tejmennyiséggel vagyunk szegényebbek Ez a magyarázata, hogy minden intézkedésünk az elengedő és jó minőségű takarmánykészlet biztosítására irányul. Főként a nedvdús és a teljes értékű silótakarmányokrói kell gondoskodunk, mert ezek képezik az egyenletes tejtermelés alapját az egész esztendőn át, mindenekelőtt pádig a téli hónapokban. Ezzel összefüggésben változatlanul fontos kérdés maradt, hogy fokozzuk a tejes érettségben betakarított silókukorica hozamait. De ilyen vonatkozásban sem értük el az elvárt színvonalat. Noha a szövetkezetek jelentős része már meggyőződött az ilyen silókukorica termesztésének előnyeiről, tavaly mégis mindössze 300 mázsa silókukoricát takarítottunk be hektárátlagban, ami legföljebb az előző évek hektárhozamaival egyenlő. Hatalmas takarmánytartalékokat jelentenek a szarvasmarha részére a rétek és legelők, amelyek Szlovákiában 900 000 ha-ra terjednek. Amíg 1957 és 1938 közt a rétek szénatermése hektárátiagban 37 mázsát tett ki, 1955-ben ez a mennyiség 26 mázsára és 1960-ban meg éppenséggel húsz mázsára süllyedt. Tehát nem elég, hogy nem érjük el a háborút megelőző évek rétgazdálkodási szintjét, hanem még romlik is a helyzet. Ennek nem egyéb az oka, minthogy a takarmányadagok fehérjetartalmát biztosító réteket nem trágyázzuk helyesen, nem ápoljuk jól és termésüket nem takarítjuk be gondosan. A szocialista szektor Szlovákiában immár a talajterület több mint 80 százalékát tartja művelésben, viszont a háziállatok állományának csupán a felét tenyészti. Az adott körülmények közt tehát a közös gazdaságoknak elegendő takarmánnyal kellene rendelkezniük. A helyzet viszont az, hogy a tavaszi hónapokban évről évre takarmányszűkével küzdünk. Végképpen föl kellene már számolnunk ezeket a fogyatékosságokat, s első teendőket már a termelési tervben biztosítanunk kell a, takarmányforrásokat. A takarmánytermesztést ne tekintsük holmi kiegészítő ágazatnak, hanem vegyük Mindnyájunk ügye, hogy több hús kerüljön asztalunkra dig elért legmagasabb állomány. Ezekből 2 160 000 a hízósertés. Ha tekintetbe vesszük, hogy Szlováikában a sertésfelvásárlási terv 1500 000 db 90 kg-os átlagsúlyú sertés felvásárlását irányozza elő, akkor a mai állományból kiindulva, ezt a tervet nemcsak teljesíthetjük, hanem túl is szárnyalhatjuk. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a sertésállomány széthelyezése terén. Amíg állami és központilag irányított gazdaságok állományának száma terven felüli, a földművesszövetkezetek állományából 85 000 sertés hiányzik. Ugyanakkor azonban a szövetkezetek tagjainak sertésállománya és hústermelése aránytalanul emelkedik. Amíg az év elején az EFSZ-ek állománya 243 000 félévesnél idősebb sertésből állott, az EFSZ-ek tagjainak 213 000 ilyen sertés volt a birtokában. Azok a földtelen hizlalók, akiknek legnagyobb része ugyancsak a szövetkezetek tepmelte takarmányból hizlalja sertéseit 78 500 db félévesnél idősebb sertést hizlaltak. Tehát a (Folytatás a 4. oldalon) rtuMfvtf_ 3 1961. április 2. :udomásul végre, hogy ez az állat:enyésztés alapja. S most, tavasszal, mielőbb fejezzük je a rétek és legelők ápolásának munsálatait. Továbbmenőleg pedig mind izervezetileg, mind technikailag jól részüljünk föl a takarmányfélék időjeni és színvonalas betakarítására, helyes tartósítására és tárolására, hogy minden mezőgazdasági üzem a nélkülözhetetlen takarmánytartalékokkal is rendelkezzék. A rétek fűtermését és a szántóföldi takarmányokat éppoly gondosan, szervezetten és felkészültséggel kall betakarítanunk, mint a gabonát. \ Képviselő Elvtársnők és Elvtársak! A tejellátáshoz hasonlóan a lakosság húsellátása is nagy gondot okoz nekünk. Szlovákiában egy kerület sem teljesíti a húsfelvásárlási tervet, és március 20-ig 2519 tonna hússal maradtunk adósak a közellátásnak. A legnagyobb hiány a vágósertések felvásárlásában mutatkozik. A helyzet annyival is komolyabb, hogy — összehasonlítva a múlt évnek ugyanezzel az időszakával - jelenleg 1690 tonnával kevesebbet vásároltunk fel, amelyből Nyugat-Szlovákiát 1100 és Kelet- Szlovákiát 520 tonna terheli. Ennek a helyzetnek az okát — akárcsak a tejnél — az elmúlt évben ítéli keresnünk, amikor 14 750 tonna hússal maradtunk adósak a közellátásnak. A területi és kerületi szerveknek az a magyarázkodása, hogy azért nem teljesítettük a felvásárlási tervet, mert földmüVesszövetkezeteink a harmadik ötéves terv első évének sikeres tervteljesitésére készülnek, nem volt helytálló. Be kell vallanunk, hogy a sertéshús felvásárlása, amely húseledeleinknek majdnem a felét képezi, sokkal komolyabb gondot okoz nekünk, mint bármikor azelőtt. A gazdasági állatok összeírásának alapján ez év kezdetén több mint 2 400 000 sertésünk volt, ami az edlobban szervezzük me? a teifelvásárlást ként átlagban 19,7 liter tejét vásároltunk fel. Ezzel sZemben a cseh országrészekben ugyanébbéh az időben a háztájiakról egy-égy tehéntől átlag 156 liter tejet kaptunk. Ha Szlovákiában is minden háztáji tehén után anrtyi tejet vásároltunk volna fél, mint a cseh országrészekben, akkor 20 000 000 literrel több tej jutott volna a közellátásnak. így teljesítettük volna az előírt mennyiséget. Különösen a kelet-szlovákiai kerületben vegyék ezt tudomásul. Ha itt minden háztáji tehén után legalább 1,5 liter tejet vásároltunk volna fel, ami csak a fele annak, amennyit a cseh órszágrészekben naponta felvásárlunk, a kerület ném lenne adós, s a tejfelvásárlásban ném az utolsó, hanem az első helyen állna köztársaságunkban. A kelet-szltA'ákiai kerületben több mint 10 000 tehén van a mezőgazdasági földterülettel nem rendelkező termelők tulajdonában, akik egyáltalán nem vesznek részt az állami téjellátásban. Az egyénileg gazdálkodó parasztok csupán 80 %-ra teljesítik a tejfelvásárlás tervét, s naponta Vt liternél kevesebb tejet adnak tehenenként. A poprádi járásban 5020 egyénileg gazdálkodó földműves 10 357 tehenet tart. Közülük eddig csupán 2807, tehát 56 %-a kezdett eleget tenni tejbeadási kötelezettségének. Az ugyanebben a járásban levő Kravany község földművesei egyáltalán nem kezdték meg tejbeadási tervüknek teljesítését. Chmelnica községben például 132 földműves közül csupán 27 gazdálkodó kezdte meg tejbeadási tervét teljesíteni. Még a helyi nemzeti bizottság egyik tagja is, akinek ugyancsak beadási kötelessége van, sem kezdte meg adóssága törlesztését. A kelet-szlovákiai kerületben a tej felvásárlási tervének teljesítése ko,rüli kedvezőtlen helyzet onnan ered, hogy ebben a kerületben más kerületekből kell a tejet és egyéb tejtermékeket pótolni, hogy eleget tegyünk a fogyasztók igényeinek. Amikor bírálólag szólunk a háztáji gazdaságok és a még egyénileg gazdálkodó földművesek tejbeadásáről, sajnos, ez nem jelenti azt, hogy a2 EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban minden rendben van ezen a téren, Szövetkezeteinkben egyrészt túl nagy a belső fogyasztás, másrészt különböző üzérkedés! tüneteknek vagyunk tanúi. Hogy nevezhetnénk másként mint az államfegyelem durva megsértésének és a legnagyobb fokú közömbösségnek a Banská Bystrica-i járásban levő sasovál EFSZ esetét, amelyről Antonín Novotny elvtárs, a CSKF KB első titkára, köztársasági elnökünk is beszélt a kerületi és járási funkcionáriu jk értekezletén. Az említeti szövetkezet ez év első két hónapjábar