Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-29 / 26. szám

\SSSSZ négy év alatt tel]esítstik az ötéves tervet! letre számítva 62 darab körül kellene mozognia, amiből 32 tehén lenne. A aertéséllománynak nem kellene na­gyobbnak lennie 22 — 25 darabnál 100 hektár mezőgazdasági földterületre számítva, (ebből 4-5 anyakoca), ba­romfiból (tyúkból vagy pulykából) pedig 80 — 160 darab juthatna ugyan­erre a területre. Hogy a hegyi körzetekben belter­jes állattenyésztést lehet folytatni, azt a szövetkezetek egész sora bizo­nyítja. Például a trutnovi járásban a prosecnéi EFSZ-nek már 1959-ben 100 hektár mezőgazdasági földre szá­mítva 75 darab szarvasmarha jutott, amiből 38 tehén volt. Az egy tehén­re eső tejélékenység 2273 liter (egy hektár mezőgazdasági földre 856 liter jut), a tojástermelés pedig 209 darab erre a területre átszámítva. Milyen módon biztosítják e körül­mények között a magas termelést? Takarmányozási vetésforgót vezettek be és a szántóföldi növények ter­mesztését alárendelték az állatte­nyésztés szükségleteinek, főképpen a szarvasmarha-tenyésztésnek. A pro­­aeénéi EFSZ szénaszárltáshoz szük­séges szárítókat állított fel, s ezzel jóminőségű takarmányhoz jut. A gom­bosherén kívül szarvaskerepet ter­mesztenek, amely minőségben a lu­cernával egyenlő. A szükséges vető­magvakat maguk termelik. • Együttműködés az alföldi körzetekkel A hegyi körzetek nagyterjedélmü legelői kihasználásának egyik útja a hegyvidéki szövetkezetek együttmű­ködése az alföldi állami gazdaságok­kal és mezőgazdasági üzemekkel. Az együttműködés ilyen formájára pél­dául szolgál a jó eredményeket ki­mutató EFSZ legeltetési egyesülés a dél-csehországi kerületben, ahol 1960-ban a Sumaván ilyen módon körülbelül 10 000 hektár legelőt hasz­náltak ki, ahol az alföldi EFSZ-ek csaknem 5000 szarvasmarhát legel­tettek. Jó példákat látunk a hegy­vidéki és az alföldi EFSZ-ek együtt­működésére Szlovákia területén is. A Hontianska Vrbica-i EFSZ szarvas­­marháit a Liptovsky Mikulás járás­beli Ludrová szövetkezetének lege­lőin legeltette, a jasovai EFSZaZiar nad Hronom járásbeli krahulei EFSZ legelőit használta, stb. A hegyvidék állami gazdaságainak helyes terme­lési beállításával és az alföldi mező­­gazdasági üzemekkel történő együtt­működés kibővítésével, érvényesítjük e nehéz körülmények között is a szo­cialista mezőgazdaság előnyeit. alapul szolgálnak a szocialista mun­kafelajánlások kidolgozására és a szövetkezeten belüli szocialista mun­kaverseny kibontakozására.- A termelés Irányításának hatékony­sága szempontjából szövetkezeteink­ben nagy jelentősége van az alapos munkaszervezésnek, mivel lehetővé teszi, hogy mind a szövetkezeti ta­gok, mind a szövetkezetek vezetőinek esetében következetesen érvényesít­sük a személyes felelőség elvét min­den termelési szakaszon. Ha azt akar* juk, hogy az emberek felelőséget vál­laljanak valamiért, akkor szükséges, hogy megismertessük velük felada­taikat és kötelességüket. Helytelen és nem segíti a termelést, ha a fel­adatokról csak a szövetkezeti iroda négy fala között beszélünk és a szö­vetkezet évi termelési és pénzügyi tervét csak a könyvelő és^két-három vezető ismeri tüzetesebbed. • Az üzemen belüli önálló elszámolás Az irányítás hatékonyságának nö­velésére az egyes szövetkezetek ve­zetősége érvényesíti az üzemen belüli elszámolás elvét. Milyenek ezek az elvek? Lényegében nincs itt másról szó, csak az ismert jelszó maradéktalan érvényesítéséről; legyen mindenki jó gazda a maga munkahelyén. Az üzemenbelüli elszámoláson ala­puló munkairányítás jó példáját ta­lálhatjuk a bősi szövetkezetben (Du­­najská Streda-i járás). Ez a szövet­kezet 1958-ban még igen gyengén gazdálkodott. Amikor ezt a szövetke­zetét 1959-ben új szakemberekkel erősítették meg, hozzálátták az üze­menbelüli elszámolás elvének érvé­nyesítéséhez. A tervezett feladatokat aprólékosan szétosztották az egyes termelési csoportok és farmok kö­zött, és minden egyes dolgozóval részletesen megbeszélték a rá váró feladatokat. Ezen kívül az egyes munkahelyekre szétírták a termelés­hez szükséges pénzeszközöket és ter­melési eszközöket, amelyek a felada­tok teljesítése érdekében a munka­­csoportok és farmok rendelkezésére állnak. Kidolgozták és következetesen érvényesítik a prémiumrendszert, amely magába foglalja a munka mi­nőségéért és az agrotechnikai határ­idő betartásáért fizetett egyszeri pré­miumokat, valamint a termelési fel­adatok túlszárnyalásáért és az elő­irányzott termelési költségek csök­kentéséért járó prémiurhokat. Természetes, hogy ilyen körülmé­nyek között a szövetkezetekben ki­zés. Biztosan mindnyájan egyetérte­nek azzal, hogy a szövetkezetek leg­nagyobb részében még nem vezették be a termelési feladatok teljesítésé­nek és az egyes munkahelyek gaz­dálkodásának folyamatos ellenőrzését, sőt még ma is akadnak olyan szö­vetkezeti tagok, akik úgy gondolják, hogy ez fölösleges. De lehet-e egyál­talán jól vezetni egy nagy .gazdaság munkáját a csoportok és az egyes dolgozók munkateljesítményének és tervteljesítésének állandó ellenőrzése nélkül? Elvtársnők és elvtársak, ez lehetetlen. Az ipari üzemekben ez már természetes dolognak számít, s a szövetkezeteinkben is természetes­sé kell válnia. A feladatok teljesíté­sének ellenőrzése az irányítás elvá­laszthatatlan tartozéka, mivel lehető­vé teszi, hogy a felmerülő hiányossá­gokat idejében kiküszöböljük s meg­felelő intézkedéseket hozzunk a gaz­dasági eredmények megjavítására. S mindez az összes szövetkezeti dol­gozó érdekében történik. Sok jól gazdálkodó szövetkezet kö­szönheti sikereit, többek között a szövetkezeti gazdálkodás jó irányítá­sának és ellenőrzésének. A jól veze­tett elsődleges könyvelési nyilván­tartás alapján szövetkezeteink figye­lemmel kísérhetik a mezei munka­­csoportok és állattenyésztő csoportok gazdálkodásának eredményeit, állan­dóan figyelhetik és értékelhetik a ter­melési költségeket s a nyilvántartás adatai alapján rendszeres időszakok­ban elemezhetik a gazdálkodást. A gazdálkodás rendszeres elemzése szövetkezeteinkben mély bepillantást nyújt a szövetkezet gazdasági életébe s ennek alapján a dolgozók figyelme a legjobban lemaradozó termelési sza­kaszokra irányul, továbbá meg tudják állapítani az alapvető termelési fel­adatok fontossági sorrendjét. A terv teljesítésének és az egész szövetke­zet gazdálkodásának ellenőrzésekor jobb munkát kell kifejteniük a szö­vetkezetek ellenőrző bizottságainak. Szövetkezeteink ma már mezőgaz­dasági nagyüzemek, s ez a jellegük a jövőben csak erősödni fog. Ezért a gazdasági mutatók ellenőrzése és elemzése útján szerzett adatok alap­ján rugalmasan irányíthatjuk a ter­melést, kidolgozhatjuk a szövetkezet termelésének távlati fejlődési tervét és helyes termelési irányzatát. Ezen kívül a szövetkezet összes tagjainak lehetősége nyílik a gazdálkodás hely­zetének megismerésére, a szövetke­zet bármely szakaszán előforduló hiá­nyosságok okainak megállapítására i ennek alapján döntéseket hozhatnak a szövetkezet további gazdálkodására vonatkozólag. Mindez hozzájárul * szövetkezeti dolgozók kezdeményező készségének kibontakozásához. Szövetkezeteinkben javítsuk meg a munka szervezését és irányítását A nagyüzemi termelési módszerek és a magasabb szintű munkaszerve­zés meghonosítása szövetkezeteink­ben nagyban hozzájárul a termelés belterjességének növeléséhez. A nagy­üzemi termelési feltételek között olyan munkaszervezést kell kidolgoz­nunk, amely a termelési feladatok -teljesítése és túlszárnyalása érdeké­ben az iparhoz hasonlóan lehetővé teszi az öszes termelőeszközök és a munkaerő teljes kihasználását, és ezzel egyidejűleg csökkenteni a ter­melési költségeket is. Földműveseink hagyományosan jól gazdálkodó emberek. Ez a tulajdon­ságuk a szövetkezeti termelésben is érvényesül. Néha azonban elfeledkez­nek arról, hogy amikor nem törődnek a termelés növeléséhez és gazdasá­gosságához vezető helyes munkaszer­vezéssel, gyakorlatilag ugyanolyan hibát követnek el, mind amikor par­lagon hevertetik a földet. Ezért szükséges, hogy a kongresz­­azus foglalkozzon ezzel a kérdéssel és megmutassa, hogyan kell gyors ütemben megjavítani a munkaszer­vezést. Az EFSZ-ek járási konferenciáin sok küldött hangsúlyozta felszólalá­sában, hogy az állandó munkacsopor­tok szép termelési eredményeihez nagyban hozzájárul a jó munkaszer­vezés. Szövetkezeteink fokozatosan nagy gépesített gazdaságokká változnak át. Elsősorban az ő érdekük és egyúttal az egész mezőgazdasági termelésünk érdeke is, hogy rendesen kihasznál­ják a gépeket és gépi berendezése­ket. A vyíovicei szövetkezetben (pros­­téjovi járás), valamint több élenjáró szövetkezetben is az állandó munka­­csoportok vezetői — az ipari üzemek termelését közvetlenül irányító tech­nikusokhoz hasonlóan — nemcsak irányítják és szervezik a munkacso­port összes tagjainak munkáját, ha­nem felelnek a gondjaikra bízott ter­melési eszközök teljes kihasználá­sáért is. Az állandó munkacsoportok munka­­szervezése lehetővé teszi, hogy a csoport munkáját egyenesen a szö­vetkezet illetékes szakemberei irá­nyítsák. Az úsilovi Hajnal EFSZ-ben (domazlicei járás) a termelés irányí­tásának kérdéseit megtárgyalják az elnök, a mezőgazdász, a zootechni­­kus és a gépesítő rendszeresen meg­tartott gyűléseken, majd mindegyik a maga szakaszán biztosítja a felada­tok teljesítését. A mezőgazdász felel a növénytermesztésért és személye­sen irányítja a mezei munkacsopor­tok vezetőit; a zootechnikus az állat­­tenyésztésért felelős és személyesen irányítja a tenyészetek vezetőit. A gépesítő felel a gépállomány üzem­­képességéért, az üzemanyag gazdál­kodásért, a gépalkatrészek beszerzé­séért és a gépek karbantartásáért Az állandó termelőcsoportokat olyar gépi felszereléssel látják el, amelyet teljesen kihasználhatnak. • A konkrét feltételekből kell kiindulni Ami a gépesítést és a gépek terv­szerű kihasználását illeti, a munkí szervezésekor mindig az adott konk­rét feltételekből kell kiindulni. A ki­sebb szövetkezetekben egyelőre még lehetséges egy gépesített csoportba összesíteni az összes gépi eszközöket, de a nagyobb szövetkezetek terme­lési feltételeinek ez a szervezés már nem felel meg. A nagy területeken gazdálkodó szövetkezetekben előnyö­sebb, ha a gépi eszközöket az állandó munkacsoportoknak adjuk át. Ter­mészetesen, csa,k az olyan gépeket, amelyeket ki tudnak használni. A gé­pek munkájának szervezéséért és a termelés érdekében két műszak út­ján elérhető teljes kihasználásáért a csoportvezető felelős. Az 6 vezetése alá tartoznak a traktorosok is. A trak­torosok a gépek rendes karbantartá­sáért és javításáért a gépesített cso­port vezetőjének felelősek, aki fele­lősséget vállal azért, hogy az összes gépi felszerelés állandóan üzemképes legyen. Helyes azonban, ha egy gé­pesítő csoportba összpontosítjuk azo­kat a gépi eszközöket, amelyeket az egyes munkacsoportokban nem tud­nak teljesen kihasználni, vagy ame­lyekből a szövetkezetben jelenleg nincsen elegendő. Ebben az esetben a szövetkezet mezőgazdásza az egyes termelési szakaszok szükségletei sze­rint a gépesítő csoport és az illeté­kes munkacsoport vezetőjével karölt­ve az egyes munkálatok elvégzésére a munkacsoportokban központilag irá­nyítja és üzemelteti a gépi eszközö­ket. Például a masovicei Vörös Csillag EFSZ (nyugat-csehországi kerület), amely 1183 hektár mezőgazdasági te­rületen gazdálkodik, minden mezei munkacsoportnak három traktort adott a szükséges traktorra kapcsol­ható munkagépekkel együtt. A nehéz gépi eszközöket például a 3 lánc­talpas traktort a tehergépkocsit, a 4 gabonakombájnt, egy burgonya- és egy cukorrépa kombájnt, valamint a 2 trágyarakodót a gépesítő csoport­ba összpontosították. A gépeket az egyes traktorosok szocialista tulaj­donába helyezték. A gépi eszközök javítását és karbantartását két ko­vács, három gépjavító és egy raktár­­nok végzi, akik szervezésileg a gépe­sítő csoporthoz tartoznak. Nem elég azonban, ha a szövetke­zet csak a gépi eszközöket osztja szét megfelelően. Szövetkezeteink a következő években további gépeket kapnak, amelyek lényegesen növelik majd a munkafolyamatok gépesítésé­nek fokát és lehetővé teszik a fő növények termesztésének egyetemes gépesítését. Ez. természetesen, na­gyobb igényeket támaszt az emberek és a gépi eszközök munkájának szer­vezésére az egyes munkacsoportokon belül. Ezért szükséges, hogy az idény­munkálatok tartamára előre megfon­tolt termelési terveket dolgozzunk ki. Továbbá szükséges, hogy bizto­sítsuk a gépek és az emberek mun­kája közötti összhangot. A Slatiná nad Upou-i (náchodi járás) és a De­­vínska Ves-1 szövetkezetben (Brati­slava és vidéke járás), továbbá a „Szovjet-barátság“ EFSZ-ben (Nova Vés nad Popelkou, semilyi járás), va­lamint más szövetkezetek példája is bizonyítja, hogy a gépekre és egyé­nekre kidolgozott munkatervek jó A knézevesi Május 9. EFSZ (Praha északi járás) egyike azoknak a szö­vetkezeteknek. amelyek a Hl. orszá­gos kongresszus javaslatára követ­kezetesen bevezették az érdem sze­rinti jutalmazás elvét. Ebben a szö­vetkezetben érvényesítették az alap­bérezés és prémiumozás haladó for­máját. Az állattenyésztésben a dol­ján. A tervezett termelési feladatok túlszárnyalását a gazdasági tevékeny­ség- minden- szakaszán prémiummal jutalmazzák. A helyesen alkalmazott anyagi ér­dekeltség kihat a termelés ered­ményeire. A mezőgazdasági nyers­termelés és egy hektárra eső meny­­nyisége 1960-ban 53,5 %-kal nagyobb volt, mint 1957-bén. Ugyanakkor 21,7 százalékkal növekedett az egy mun­kaerőre eső termelés, a takarmány­alap feltöltése közel 82 %-kal az oszthatatlan alapé pedig 106 %-kal növekedett. Az egy dolgozóra eső átlagos évi bér 13 750 koronát tesz ki, és a szövetkezet dolgozóinak 1960-ban összesen 285 262 koronát fizettek ki prémium formájában. ' De a szövetkezetek egész sorában nem alkalmazták a bérezés java­solt elveit. A növénytermesztésben dolgozó tagokat a legtöbb szövetke­zet csak a teljesítménynormák alap­ján bérezi és csak a szövetkezetek 8 %-a fizeti a dolgozókat az elért termelési eredmények után. Az ál­lattenyésztési termelésben jobb a helyzet, mivel a szövetkezetek 88 százalékéban az állatok termelékeny­sége után fizetik a dolgozókat. A prémiumok rendszerének alkalmazá­sa egyáltalán nem kielégítő. Az ál­lattenyésztési termelésben csak a szövetkezetek 40 %-a vezette be a prémiumozást, s a növénytermesztés dolgozóinak csak a szövetkezetek csekély negyedrésze fizet prémiu­mot. A tervezett takarmányszükség­let csökkentéséért pedig alig 208 szövetkezetben jutalmazzák pré­miummal a dolgozókat. Mindenkinek az érdemei szerint A felvásárlás úi rendszere az egy­séges felvásárlási árakkal együtt olyan kedvező helyzetet teremtett szövetkezeteinkben, hogy most az eladott mezőgazdasági termékekért kapott bevétel és a szövetkezet fej­lődésének üteme válóban a termelés növekedésétől és az árutermelés nagyságától függ. Az áru átlagos árát pedig annak minősége alapján állapítják meg. Tudjuk, hogy valamikor ez nem így volt. A bevétel és az átlagos eladá­si ár döntő mértékben a. kötelező beadás és az árutermelés közötti aránytól függött. A szövetkezeteknek a termelés nö­velésétől és gazdaságosságától füg­gő anyagi érdekeltsége összefügg a szövetkezeti dolgozóknak a saját munkaeredményeiken alapuló, he­lyesen alkalmazott anyagi érdekelt­ségével is. Helyes bérezéssel növeljük a szövetke­zeti tagok anyagi érdekeltségét A kongresszus küldöttei nagy érdeklődéssel hallgatják a beszámolókat. bontakozott a szocialista munkaver­seny, amely nagyban hozzájárult ; szövetkezet eredményeinek gyors nö­veléséhez. A munkacsoportok tagja szocialista tulajdonba veszik a rájul bízott alapeszközöket és fokozatosat olyan feltételeket teremtenek, hog; a munkában versenyző csoportok be­kapcsolódhassanak a szocialista műn­­kabrigád címért folyó versenybe, t szövetkezeten belüli munkaverseny sokoldalúan támogatja a győztesek nek szánt prémiumok rendszere é: a legjobb állatgondozónak, traktoros nak, mezei csoportnak stb. juttatót vándorzászló, valamint az agitáció; munka összes formái. A bősi szövetkezet így már 1960 ban a járás jól gazdálkodó szövetke zeteinek sorába verekedte fel magát • A gazdálkodás ellenőrzése és elemzése Az üzemen belüli elszámolás elvei; alapuló gazdálkodás szerves tartozék a jól szervezett ellenőrzés és elem gozókat az elért termelékenység utón fizetik, a növénytermesztésben pedig az elért hektárhozamok alap-o aj at teijesitmenynormak Nem lehetünk megelégedve a sa­ját teljesítménynormák- kidolgozá­­‘ sának menetével sem. Sok szövet­- kezet csak találomra állapítja meg őket, vagypedig gépiesen átveszi a * minisztérium által kiadott minta­­teljesítménynormákat anélkül, hogy azokat a helyi feltételek és a rendel­­‘ kezésükre álló termelőeszközök alap­ján pontosítanák. így sok szövetke­zetben alacsonyak a normák, ami nagyobb munkaegységszükséglethez ' a munkafegyelem hanyatlásához, to­vábbá rossz munkaszervezéshez és tervezéshez vezet. A teljesítménynormák helyes rneg- i állapítása, azok felülvizsgálása és t pontosítása érdekében minden szö­- vetkezetben bizottságot kell alakí­tani a Munka normázásáre, és « sa­ját teljesítménynormák kidolgozásá­ba minél több szövetkezeti dolgozót kell bevonni. Ugyanakkor elvárjuk a járási nemzeti bizottságok és a védnöki üzemek dolgozóitól, hogy az eddiginél hathatósabb segítséget nyújtsanak a szövetkezeteinknek a munkálatok normázása terén. Minden szövetkezetben fokozato­san ki kell dolgozni a technikailag alátámasztott normákat, és az 1962- es év kezdetétől be kell vezetni a díjazás új egységes rendszerét, ahogyan azt a kongresszus előtti kampány vitaanyagaiban a szilárd bérezés rendszerével kapcsolatban javasoltuk. Az élenjáró szövetkeze­tek példája szerint a prémiumok ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents