Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-29 / 26. szám
négy év alatt teljesítsük az ötéves tervet! LUBOMÍR STROUGAL elvtárs beszámolója az EFSZ-ek V. kongresszusán . (Folytatás az előző számból.) Márpedig az állattenyésztési termékek fokozatosabb felvásárlására megvannak a lehetőségek, amit az itt következő összehasonlítás is bizonyít. A közép-csehországi kerület szövetkezetei naponta átlagban tehenenként 3,8 liter tejet adnak át a tejcsarnokoknak, holott a kelet-szlovákiai kerületben az átlagos tejbeadás mindössze 0,7 liter, a nyugatszlovákiai kerületben 2,5 liter, a délmorvaországi kerületben 3,4 liter és az észak-morvaországi kerületben 3,5 liter. Még szembetűnőbbek a különbségek a különböző EFSZ-ek közt a járás keretében. A szövetkezeti árutermelési terv teljesítéséhez megfelelő mértékben hozzá kell járulniuk a háztáji gazdaságoknak is, főként ami a tejet és tojást illeti. A szövetkezeti tehénállományok 25,2 %-át a háztáji gazdaságokban találjuk, a tyúkok majdnem felét tenyésztik a háztáji gazdaságban, ugyanakkor a háztáji gazdaságok többségében a takarmányhelyzet lényegesen jobb, mint a szövetkezetben. Hogy ezt a tartalékot a szövetkezetek miképp használják föl adósságaik kiegyenlítésére és árutermelési feladataik megoldására, ezt szintén példával világítjuk meg. Amíg a dél-morvaországi kerület háztáji gazdaságai tehenenként átlagban 2,4 litert adnak be, a közép-szlovákiai háztáji gazdaságokban tartott tehenektől csak 0,3 liter tej jut a közellátás céljaira. A mezőgazdasági termékeket az állam előre megállapított szilárd árakon vásárolja meg, s olyan mennyiségben veszi át, amennyit a szövetkezettel megkötött szerződésben vállalt. A mezőgazdasági termékek eladása tehát a szövetkezetek száméra komoly és biztos jövedelmet jelent, amitől nemcsak a közös gazdálkodás további fejlődésének üteme, hanem a szövetkezeti tagok jövedelme is függ. Ha a mezőgazdasági termékek eladásával az EFSZ-ek eleget tesznek az állam iránt vállalt kötelességeiknek, ezzel egyidejűleg megalapozzák a szövetkezeti dolgozók életszínvonalának további emelkedését. Kongresszusunkon a termékek felvásárlása körül felmerülő néhány további fogyatékossággal is szembe kell néznünk. Mindnyájan tudjuk, hogy tavaly kenyérgabonából igen szép hozamokat takarítottunk be, ám ennek ellenére az EFSZ-ek 20 866 tonna búzával és rozzsal adósak államunknak. Az egész búzatermésből az EFSZ-ek természetbeni járandóságként több mint 500 000 tonna búzát osztottak szét, ami a jó minőségű búzatermés több mint 30 °/o-át teszi ki, ugyanakkor a társadalom szükségleteire mindössze 286 C00 tonna, vagyis 26,8 % maradt. A természetbeni javak felosztásának eddigi gyakorlata magukban a szövetkezetekben is nehézségeket okoz, éspedig azért, mert nem tudják megfelelőképpen biztosítani a közös állattenyésztés részére elegendő takarmányalapot. Sok EFSZ nemcsak a társadalom rovására gazdálkodott rosszul a természetbeni javakkal, hanem megfontolatlan gazdálkodásuk káros következményeit saját állattenyésztésük is megérzi. A szövetkezeti alapszabályok világosan leszögezik, hogy a természetbeni járandóságok és háztáji gazdaságok kizárólag a szövetkezeti dolgozók családja személyes szükségleteinek fedezésére szolgálhatnak. A szövetkezeti család legfőbb jövedelmét a közös gazdaságban végzett munkának kell biztosítania, s nem annak, hogy a szövetkezeti tag a természetbeni javakkal és a háztáji gazdaság termékeivel kereskedik. Ezeket az elveket át kell vinnünk a gyakorlatba, s biztosítanunk kell, hogy mindenki teljesítse kötelességeit a társadalom iránt. Ezek alapvető kérdések, amelyek megoldására kongreszszusunkon rendkívüli figyelmet kell fordítanunk. Ä tavaszi munkák Elvtársak és Elvtársnők, Ebben az időben már folynak a tavaszi munkák, amelyek jelentősen befolyásolják a növénytermesztés idei eredményeit. A döntő tényező ebben a munkák meggyorsítása a minőség figyelembevételével. Nagyon helyesen járnak el azokban a szövetkezetekben, amelyekben teljes mértékben kihasználják a korán beköszöntött tavaszi időt a gabonafélék gyors vetésére és ezzel kellő előnyt szereznek ezek fejlődéséhez, és időt nyernek a tavaszi munkák második szakaszának megkezdéséhez. A korai .vetés és a tavaszi munkák általános meggyorsítása azért is fontos, mert több EFSZ-ben még sok tavaszi búzát kell elvetni az eddig be nem vetett kenyérgabona területeken. De nemcsak a gabonafélék korai vetéséről van sző. A gyakorlat bizonyltja, hogy a cukorrépa és a kukorica korai vetése meg a burgonya ültetése a jó termés alapját képezi. A cukorrépát a lehető legrövidebb időn belül kellene elvetni, hogy így lehetővé váljon annak egyelése legkésőbb május 20-tól. Már a tavaszi munkák idején történik meg a döntés a kukoricatermés sorsáról. Ezt igazolja egyes élenjáró szövetkezetek, mint például a drásovi, az ivánkai, a tomásovi EFSZ és más szövetkezetek /példája, amelyek tavaly 700 sőt több mázsa jóminőségű silőanyagot termeltek, vagy pedig több mint 60 mázsa szemeskukorica termést értek el hektáronként, csak azért, mert a föld előkészítésétől kezdve állandó gondozásban részesítették a növényt. Ezért ezekben a napokban'mindenütt be kell fejezni a trágyázást, és jól felkészülni a kukorica négyzetes vetésére, valamint a gépesített és vegyi gyomirtásra. Az, ami a kukoricára vonatkozik, kisebb mértékben a burgonyára is érvényes. Hogy a helyzetet ezen a vonalon már most jelentősen megjavítsuk, jelenleg különös figyelmet kell szentelni az ültetésre szánt burgonyának és a talaj előkészítésének. Le kell számolnunk azokkal az elavult nézetekkel, miszerint a burgonyát csak jól átmelegedett földbe lehet ültetni. Ezek az elméletek a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban elveszítették létjogosultságukat, ami csupán az ültetés idejének elodázásához és ezzel a hektárhozamok, gyakran 50 százalékos csökkentéséhez vezet. Helyes lesz tehát, a burgonya ültetést már április első felében megkezdeni és legkésőbb május elején befejezni azt. Idén a tavaszi munkák gyors és jó minőségű elvégzése erőteljes lépést jelent harmadik ötéves tervünk első esztendejében. Tehát az új technológiát és a nagyüzemi munkaszervezést a legnagyobb mértékben kell felhasználni a kukorica vetése és ápolása közben, továbbá a gabonafélék és a kukorica vegyszeres gyomirtása, valamint a tudományos alapon álló agrotechnika alkalmazása esetén. Ez a termelés fokozására tett vállalásaink teljesítésének útja, ez a gazdag termés alapja! Az EFSZ-ek további gazdasági felvirágzásáért Beszéltem a mezőgazdasági termelés fejlesztésének néhány alapvető kérdéséről harmadik ötéves tervünkben és a feladatok teljesítésének útjáról a termelés, valamint a piaci árúelőállítás biztosítása szempontjából. E közben világos célt tűztünk magunk elé: egységes földművesszövetkezeteinkből jól szervezett, nagy teljesítményű szocialista nagyüzemi gazdaságokat létesíteni. Az élenjáró szövetkezetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a jő gazdálkodás az nemcsak a föld jó megművelését, az állatállomány gondozását és az elegendő gépieszközzel történt ellátottságot jelenti, mert ez a megfelelő gazdasági és szervezési előfeltételek megteremtésének kérdése is, a szövetkezet saját termelésének és az egész szövetkezet fejlesztésének érdekében. . Ez megköveteli mezőgazdaságunk új irányba történő fejlesztését, amelyhez az előfeltételeket minisztériumunknak, a mezőgazdasági tudománynak, a nemzeti bizottságoknak gyorsan meg kell teremteniük,' melyek anyagi és műszaki alapot és Szolgálatokat biztosítanak a mezőgazdaság számára. Országunkban a természeti viszonyok, amelyek befolyással vannak a mezőgazdasági termelésre, igen eltérőek gyakran még járáson belül, vagy a szomszédos mezőgazdasági üzemek között is. Nézzük például a Kutná Hora-i járást. Az Elba mentén jól terem a zöldség, míg 20 kilométerrel távolabb, Zbraslavice környékén, már jellegzetes burgonya körzetet találunk, nagymennyiségű krumpli és len részesedéssel. A természeti viszonyok ezen változatossága nem szabad hogy kerékkötőjévé váljék a termelésnek, ellenkezőleg, szükséges azok jobb kihasználása a termelés helyes szakosításával. Ezt a feladatot az egységes földművesszövetkezetek egyedül és egyszerre nem oldják meg. Megvalósításukra fokozatosan, a járási nemzeti bizottságokkal karöltve kerülhet sor. E kérdés megoldásának szerepelnie kell úgy a hosszúlejáratú, valamint a szövetkezetek évi terveinek tárgyalása közben olymódon, hogy a megvalósulás felé közeledjen az egységes földművesszövetkezetek nagyüzemi termelésében a piaci termények számának csökkenése. Ezzel a nagyüzemi termelés részére lehetővé válik az egyes termények termesztési területének feltétlen kiszélesítése és a marhaállomány fajta szerinti összpontosítása. Hasonló változások megvalósításáról van szó a mezőgazdasági termelés megszervezésében, mint amilyenen az ipar már átesett, és amely a gyártás összpontosításával és szakosításával régen megmutatta előnyeit. Összpontosítás és szakosítás A nagyüzemi termelés összpontosítással és szakosítással történő céltudatos megoldása jelenleg mezőgazdaságunk takarékosságának, valamint a szocialista mezőgazdasági üzemek szervezésének alapvető kérdése. Eme alapvető kérdések rendezésének szükségességét érzik maguk a szövetkezetek. Bizonyítja ezt az a tény, hogy 1959 szeptembere óta a CSKP KB-nak ajánlatára 4632 EFSZ egyesült és 1772 új egységet alakított, melyek átlagos földterülete a cseh országrészekben 700, Szlovákiában pedig 1059 hektár. Az egyesített szövetkezetek nagyrészt csupán rövid ideje gazdálkodnak közösen, ezért még nem tudták teljes mértékben kihasználni a nagyüzemi szervezés minden előnyét. Ennek ellenére a jő eredmények már mutatkoznak. A nagyobb gazdasági egységekben mindenekelőtt jobb a gépi eszközök kihasználása, s így lehetőség nyílik a nagyüzemi munkaszervezésre az állandó munkacsoportokban, kialakulnak a feltételek a nagyüzemi technológia gyorsabb bevezetésére és az építkezési beruházások ésszerű megvalósítására, valamint széthelyezésére. Bár a szövetkezetek egyesítésében nem a gyengébb EFSZ-ek kérdése rendezésének értelmét látjuk, a valóság az, hogy gyakran eltérő gazdasági szinten lévő szövetkezetek egyesülnek. A legtöbben önök közül ismerik, vagy legalább is olvastak a domazlice járásbeli brnírovi „Csehszlovák- Szovjet Barátság“ EFSZ-ről, amely a Munkaérdemrend viselője. Ez az EFSZ 1959 végén egyesült öt környező szövetkezettel. Az egyesült EFSZ-ek munkaegységének szintje jelentősen különbözött. Az eltérés a legjobb és a legrosszabb között csaknem 16 korona volt. Az egyesült szövetkezetben a legerősebb egység, Brnírov alapszabályait fogadták el és áttértek a háztáji gazdaság nélküli munkálkodásra. Az eredmény már az első évben megmutatkozott mind a termelésben, mind a gazdasági eredményekben. Az egyesült szövetkezetben az egy dolgozóra számított teljes termelés 23 százalékkal, a tej piaci termelése 28 százalékkal, a húsé pedig 30 százalékkal emelkedett. A munka jutalmazása ugyancsak növekedett, munkaegységenként átlagban 6 koronával. Természetes, hogy csupán az egyesítés az első évben kimagasló eredményeket nem hozhat. A „Csehszlovák-Szovjet Barátság“ EFSZ-ben azonban a munkaszervezés terén az intézkedések egész sorát hajtották végre. Elvégezték az állattenyésztés szövetkezeten belüli célszerű széthelyezését és jobban osztották be a dolgozókat az egyes termelési szakaszokra. Mi ebből a ’ tanulság ? Az, hogy a munkaszervezés és a termelés színvonalára alapvető módon hatást gyakorol az egyesült szövetkezetben éppen a legerősebb. És ez egészen természetes. A jól gazdálkodó szövetkezet eredményei annyira meggyőzőek, hogy tapasztalatait készséggel veszik át az egyesült szöyetkezet többi egységei is. Hiszen a gazdaságosabb termelés megnövekedett bevételt biztosít a szövetkezetnek és nagyobb jutalmat ad a tagoknak. Ezt pedig mindnyájan megértik. Az egyesített mezőgazdasági üzemekben létrejönnek a termelés nagyobb összpontosításának előfeltételei, és ebből kiindulva a termelés helyes szakosítása is. Nem rövidlejáratú feladat ez, azonban fokozatosan minden szövetkezetben megoldható. Miért egyesülnek EFSZ-eink? De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyesítés olyan eseteit, melyeknél pártunk irányelveit nem alkalmazták helyesen. A CSKP Központi Bizottsága kihangsúlyozta, hogy az egyesítésnél körültekintőbben kell eljárni, és hogy nem helyes az aránytalanul nagy szövetkezetek alakítása. Az egyesítést nemcsak azért csináljuk, hogy nagy gazdasági egységeket hozzunk létre, ahol a termelést továbbra is a régi módszerek szerint szervezik, az egyes terményeket ezen túl is széttagoltan kis területeken termesztik, s nem teremtődnek meg a szakosításnak előfeltételei. Ilyen egyesítés csak megnehezíti az irányítást és a munkaszervezést, a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztését azonban nem segíti. Az említett szövetkezetek példája bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemek egyesítése nem lehet csupán maguknak az EFSZ-eknek az ügye, a mezőgazdasági szervek és az irányító apparátus dolgozóinak segítsége nékül. Nem érjük el célunkat — a nagyüzemi termelés szintjét, ha az egyesített szövetkezetben nem végezzük el a termelés átszervezését úgy, hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljük. Ezért ajánlotta a CSKP KB-nak februári ülése az EFSZ-ek egyesítésének beszüntetését ez év őszéig és a figyelmet az összevont EFSZ-ek megerősítésére fordítani és az igyekezetei a járáson és szövetkezetben egyaránt termelési és a felvásárlási feladatok teljesítésére összpontosítani. Az idei őszig tartó időszakot arra kell felhasználni — és amit most mondok, nemcsak a szövetkezeteknek szól, hanem főképpen a járási nemzeti bizottságoknak, a mezőgazdasági beruházási központoknak, tervező intézeteknek és egyébb szervezeteknek —, hogy az egyesített szövetkezetek megerősödjenek szervevetkezeti téren, hogy a termelést valóban nagyüzemi módon biztosítsák, a haladó technológia és munkaszervezés minden elvének alkalmazásával. Az egyesített szövetkezetek gazdálkodásának kibővülése eredményeket hoz a termelésben és az általános gazdálkodásban. Erre kell most a legfőbb figyelmet irányítani. Ne egyesítsünk az egyesítésért, hanem azért, hogy emeljük és gazdaságosabbá tegyük a termelést. Ez a szövetkezetek és az egész társadalom érdeke. Az egyesült szövetkezetek legnagyobb része megértette gazdasági körzetük bővülésének igazi értelmét, melyet helyesen a termelés szövetkezeten belüli célszerű széthelyezésére és a szakosításra használnak fel. így járt el a kelet-csehországi kerületben a Pokrok EFSZ, amely a répatermelő körzetben 1061 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A növénytermesztés főágazata a cukorrépatermesztés, az állattenyésztésben pedig a tejtermelés. A szövetkezetesek a nagy gazdasági egység adta előnyös lehetőségeket kihasználva állatállományukat fajta szerint leginkább egy, esetleg két helyen összpontosították a helyi adottságok szerint. Az 500 darab fejőstehén és a borjak Slezonicén történő elhelyezésében abból a lehetőségből indultak ki, hogy itt megvalósítható a gazdaságmelletti vetésforgó trágyaleves öntözéssel és a szakaszos legeltetés. A növendékállatokat Lipnicén és Beskovicén helyezték el, ahol kihasználják a már létező épületeket és itt lehetőség adódik a szántóterület csökkentése nélkül legelős kifutókat létesíteni. A hústermelésre beállított marhaállomány 117 darabját Turovban összpontosították, ahol jól kihasználható a fejőstehenek részére alkalmatlan istálló. A sertéstenyésztés törzsállományát Slezonicén helyezték el, ahol rendelkezésre állnak az istállók és az ottani szövetkezetesek a sertéstörzsállomány nevelésében többéves gyakorlattal rendelkeznek. A haszonkocák és a hizlalásra beállított sertésállomány Turovban nyert elhelyezést a községen kívül, miután az itteni vetésforgóba iktatták be a burgonyatermesztést. Célszerűen helyezték el a víziszárnyas és a tyúktenyésztést is. Az állattenyésztés olyan elrendezésével, amely összhangban áll a gazdasági egységek tenyésztési beállításának megfelelő vetésforgóval, az állatok nagyobb összpontosítása következett be és ezzel kialakult az új technológia érvényesítésének, valamint a jobb munkaszervezésnek az előfeltétele, ami lehetővé teszi a termelési költségek csökkentését. Egyúttal célszerűen kihasználták a meglévő épületeket és a helyi viszonyokat az egyes községekben. Ennek és más szövetkezeteknek, mint például a V. Chvojnoinak Üsti környékén, a Druzba EFSZ-nek Kutná Hóra vidékén és a Kolín melletti Február 25. EFSZ tapasztalata azt bizonyítja, hogy a növénytermesztés, de fők|ppen az állattenyésztés széthelyezésénél az egyesített EFSZ-ek területén nemcsak a természeti adottságokat kell figyelembe venni, hanem a rendelkezésre álló gazdasági épületek célszerű kihasználását az egyes községekben, a munkáerő viszonyokat és a tagok termelési ta^ pasztalatait, valamint a községek helyzetét, a lakásviszonyokat, a művelődési, társadalmi és egyéb létesítményeket illetőleg. A szövetkezetesek érdekeivel állna ellentétben, ha a nagyobb gazdasági egységek kialakítását az ösztönszerűségre bíznánk. Az egyesítésnek nem szabad sem szerelemből, sem pedig érdekből kötött házasságnak lennie. Szövetkezeti gazdálkodásunk fontos szakasza ez a szocialista nagyüzemi termeléshez vezető úton. Az egyesítést nem lenne szabad befolyásolnia sem a tisztséget viselők személyi viszonyának, sem pedig az egészségtelen helyi patriotizmusnak, hanem kizárólag csak az egész szövetkezet és a teljes társadalom érdekének, amely a termelés további emelésére és gazdaságosabbá tételépe irányul. Ennek megvalósítását kapkodás nélkül, nagy körültekintéssel kell végezni. Ezért tulajdonít pártunk a jó politikai és gazdasági előkészítés munkájának olyan fontosságot az egyesítésnél. Minden járásban ki kell dolgozni a mezőgazdasági termelés széthelyezése megszervezésének távlati tervét. Ez lehetővé teszi, hogy az egyesítés céltudatosan és tervszerűen menjen végbe, az egyes üzemekben végrehajtott szakosítás megfeleljen a természeti és gazdasági viszonyoknak, továbbá hogy a beruházást képező építkezések megfeleljenek a tervezett EFSZ-ek követelményeinek. A mezőgazdasági termelés összpontosítását és szakosítását nem érjük el egyszerre minden szövetkezeti gazdaságunkban. Ezek fokozatos megvalósítása közben minden esetre biztosítani kell a termelési és beadási feladatok terv szerinti teljesítését, és állandóan szem előtt kell tartani azt, hogy a nagyüzemi szervezet fontos eszközévé váljon a mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység fokozásának, nemkülönben az önköltség csökkentésének. • A hegyi és a hegyaljai körzetek Nagy termelési tartalékokat találunk, különösen a tejtermelés fokozásában, a tenyészmarha nevelésben és a marhahúselőállításban a hegyi és hegyaljai szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol a rétek és legelők' nagy részesedésével, adva vannak a természetes szarvasmarhatartás feltételei. Bár a termelésnek a szarvasmarha tenyésztés felé történt irányításával az elmúlt években kedvező részleges eredményeket értek el, a hegyvidéki körzetek állattenyésztésének összetétele még mindig nem megfelelő. Ezek még állandóan aránylag nagy sertésállománynyal rendelkeznek. A húsbeadás feladatát itt elsősorban a szarvasmarha hizlalással, baromfival és bárányhússal kell teljesíteni. A hegyi körzetek egész átlagában a marhaállománynak 100 hektár mezőgazdasági földterü-4 Wiikrfvts 1961. március 29.
