Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-29 / 26. szám

A szocialista mezőgazdaság gyors fejlesztéséért

munkát az állattenyésztésben is, gépesítéssel a magasabb technika alapján kell biztosítanunk a termelést. Mezőgazdaságunk technikai felszerelésétől függ a mezőgazdasági termelés tervezett emelkedése, amely az 1965-ös évben az 1960-as év tervéhez mérten 23 %-kal fog emelkedni és az

1960-as év tervteljesitéséhez arányítva 28 °/o-ot tesz ki. A munka termelékenysége emelkedésének ugyanebben az időben több mint 50 százalékot kell kitenni az 1960-as év tényleges eredményeihez mérten. A növénytermesztés és az állattenyésztés teljes gépesítésével azt akarjuk elérni, hogy a munka nagyrészét gépek végezzék, és az emberi munkát nagy mértékben mellőzzük.

A gépesítést nem képzeljük azonban úgy el, mint ahogy azt ma például a cukorrépánál tapasztalhatjuk. Itt milyen változás állott be? Csak az, hogy a lovakkal húzott kocsik helyett a cukorrépát autókkal, vagy traktorokkal szállítják el a földekről, ugyanakkor azonban a rakodás villával történik. Azt akarjuk, hogy gépiparunk • cukorrépa termesztéséhez olyan gépekkel lássa el a mezőgazdaságot, amelyek a répát kiszántják, megtisztítják, összegyűjtik és felrakják a teherautókra. Fontos az a szempont, hogy a mezőgazdaságban a lehető legkevesebb legyen az emberi munka és ezt a szempontot érvényesíteni kell valamennyi mezőgazdasági gép szerkesztésénél.

Ahhoz, hogy a gépek mindig készenlétben legyenek, hogy teljesíthessék feladatukat, biztosítani kell közvetlen a termelés színhelyére azok leszállítását, karbantartását és javítását. Ezért elhatároztuk, hogy a gépállomások a gépesítés támaszpontjaivá és az egész mezőgazdasági termelés műszaki központjaivá válnak. Azt akarjuk, hogy a gépállomások a mezőgazdaság szükségletei szerint valósítsák meg a gépek leszállítását, hogy összpontosítsák és megszervezzék az e gépekhez szükséges pótalkatrészek és berendezések utánpótlását valamennyi termelési szakaszon, és gondoskodjanak az állattenyésztésben alkalmazott gépek és berendezések karbantartásáról és ugyanakkor felügyeletet gyakoroljanak a kisebb talajjavítási berendezések, vízvezetékek és villanyvezetékek fölött. További feladatuk, hogy a tanonciskolák és a tanfolyamok rendszerének segítségével a mezőgazdaság gépesítésének megfelelően műszaki dolgozókat neveljenek. Hisszük, helyes lesz, ha a gépállomások veszik kezükbe a traktorvezetők és más mezőgazdasági gépek kezelőinek kiképzését és felhatalmazást kapjanak minősítési bizonyítványok kiállítására. Ezzel a gyakorlati kiképzést közelebb hozzuk a mezőgazdasági termeléshez.

Ha mezőgazdaságunkat magas műszaki színvonalra akarjuk emelni, teljes mértékben alkalmazni akarjuk a gazdálkodás leghaladóbb módszereit és-ezzel kapcsolatban lényegesen növelni akarjuk a munkaszervezés színvonalát és a mezőgazdasági termelés irányítását a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségének elmélyítése mellett, tekintettel a termelés eredményeire, akkor világos, hogy olyan emberekre van szükségünk, akik jól értenek a technikához és képesek lesznek a mezőgazdasági termelésben érvényesíteni a tudomány és a gyakorlat leghaladóbb ismereteit.

Ezek a követelmények éppen ügy, mint a mezőgazdaság helyzete a társadalomban megkövetelték, hogy új módon oldjuk meg a mezőgazdasági oktatás egész rendszerét és a káderek nevelését a mezőgazdaság szükségleteinek megfelelően.

Lényegesen kibővítettük a tanulási lehetőségeket a mezőgazdasági irányzatú főiskolákon és elmélyítettük a szakképzést. Egész tanfolyamrendszert szerveztünk az EFSZ-ek elnökei és a többi funkcionáriusai számára. Mezőgazdasági ifjúságunk oktatására kétéves mezőgazdasági iskolákat létesítünk, amelyet minden mezőgazdaságban., dolgozó fiatal részére kötelezővé tesszük.

Már ma megmutatkozott, ha nem biztosítanánk a mezőgazdasági dolgozók gyors szakoktatását, háromnégy év múlva előfordulhatna, hogy a mezőgazdaságban lennének gépek, de nem lenne elég szakképzett ember, aki dolgozhatna velük. Azt akarjuk, hogy a falvak ifjúsága a mezőgazdaságban maradjon, hogy a termelés mestere váljék belőle és műveltségével egy szinten legyen az iparban dolgozó ifjúsággal. Azonban nem mindenütt értelmezik helyesen a szülők, a szövetkezetek és a kerületi nemzeti bizottságok ezt az alapvető problémát; ezt a fontos kérdést régi módon kezelik.

A mezőgazdasági oktatásnak ez az

egész rendszere hivatott annak biztosításira, hogy a mezőgazdaságban is — akárcsak az iparban — elegendő alap, középiskolai és főiskolai képzettségű dolgozó legyen. Az 1970-es évig 400-500 ha földre egy mezőgazdasági mérnököt szeretnénk alkalmazni, 150 ha mezőgazdasági földre egy középiskolás mezőgazdasági technikust, természetesen azonban nem a hivatalban, hanem a mezőn.

Ezek az intézkedések a mezőgazdasági oktatás terén a szövetkezeti tagok és a mezőgazdasági dolgozók minősítésének növeléséhez vezetnek, aminek nagy hatása lesz a munka megszervezésére, a mezőgazdasági termelés fejlődésére és fokozására. Mindez, természetesen a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltsége elvének betartása mellett kihatással lesz a termelésre, az EFSZ-ek és azok tagjai bevételének emelkedésére.

A mezőgazdasági termelésben az anyagi érdekeltség helyes elvének betartása mellett jelenleg szükséges az általános társadalmi-gazdasági változásokkal kapcsolatban az EFSZ-ek tagjainak szociális biztosításával is foglalkozni.

Az a véleményünk, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben a szövetkezeti tagok helyzete a termelésben és a jutalmazásban hasonló lesz, mint a nemzetgazdaság többi dolgozójánál, teljesen helyénvaló a feltételek teljes kiegyenlítéséről gondoskodni a szociális biztosítás szakaszán is. Természetesen ennek keresztülvitelénél tekintettel leszünk a szövetkezet munkájának eredményeire a társadalom, mint egész számára. Elvileg tehát valamennyi szociális juttatásra — akárcsak az alkalmazottak — azon szövetkezetek tagjai nyernének igényt, akik a mezőgazdasági termelésben elérték a meghatározott színvonalat és akik bevezették az állandó pénzbeli díjazást, valamennyi szövetkezeti alap elegendő ellátása mellett és akik háztáji gazdaság nélkül fognak gazdálkodni, esetleg az EFSZ tagjainak kívánságára csak apró háziállatokat tartanak.

Ami a többi szövetkezet tagjait illeti, módosítani akarjuk eddigi szociális biztosításukat, amely más lesz tekintettel eltérő gazdálkodásukra és jutalmazásukra.

Az új szociális biztosítás bevezetése, amelyet 1962. január l-től szándékszunk érvényesíteni, természetesen feltételezi a szövetkezetek szociális alapjainak növelését és egyidejűleg az állami költségvetésből eredő járulék növelését erre a célra.

A maga egészében az új szociális biztosítás valamennyi szövetkezeti tag életszínvonalának lényeges emelkedését jelenti és minden bizonnyal lényegesen könnyebbé teszi az ifjúság megnyerését a mezőgazdaság számára. Az új intézkedések fontos szerepet játszanak a munkások és a szövetkezeti parasztok egységének megszilárdításában. Reméljük, hogy egyidejűleg hozzájárulnak a szövetkezetek gazdasági helyzetének megszilárdításához és alapvető feladatuknak sikeres megoldásához — a mezőgazdasági termelés lényeges növeléséhez.

A mezőgazdasági nagyüzemi termeléshez vezető úton további elkerülhetetlen feltétel a nagyobb mezőgazdasági üzemek létesítése. Abból indulunk ki, hogy a mi körülményeink között a szövetkezeti gazdaságok területének legkevesebb ötszáz hektárnál kellene kezdődnie. Nagyobb mezőgazdasági üzemek létesítése lehetőséget nyújt számunkra a termelés szakosítására és a korszerű technika kihasználására, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben.

Az EFSZ-ek összevonása nagyobb egységekbe folyamatban van és eddig 5232 EFSZ társult és így 1925 egyesült EFSZ keletkezett.

1960. január l-ével szemben, amikor az EFSZ-ek területe átlagban 350 hektárt tett ki, jelenleg az EFSZ-ek átlagos területe 450 hektár. Ez az egyesítés és a nagyobb egységek létrehozása nagyon fontos az EFSZ-ek fejlődésének, a munka megszervezésének, a költségek csökkentésének és a munka termelékenységének növelése szempontjából már csak azért is, hogy éppen úgy, mint áz ipari termelésben egyre többet, jobbat és olcsóbban termelhessünk.

Ezek az intézkedések egyidejűleg rengeteg beruházási eszközt takarítanak meg számunkra, melyeket a mezőgazdasági termelés javítására fordíthatunk. Ez nagyon fontos esemény, és ezért az EFSZ-ek egyesítésénél meggondoltan kell eljárni. Nem helyes az EFSZ-ek egyesítését elhamarkodni, főként ott, ahol ahhoz

hiányoznak a feltételek és ahol nincsen biztosíték arra, hogy az egyesítés után emelkedik a termelés színvonala és megjavul az új szövetkezet gazdálkodása. Az ilyen esetek már előfordultak, és egyes helyeken az EFSZ-ek a szövetkezeti tagok megkérdezése nélkül egyesültek. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy az ilyen egyesítés nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. Azt gondoljuk, hogy helyes lesz, ha jelenleg az EFSZ-ek egyesülését beszüntetjük és minden figyelmünket és igyekezetünket az egyesült szövetkezetek megszilárdítására fordítjuk. Azt gondoljuk, hogy helyes lesz, ha szövetkezeti tagjaink ehhez a fontos kérdéshez ez év őszén térnek vissza, amikor már megfelelő tapasztalataik lesznek a már egyesített szövetkezetekből. Emellett hangsúlyozzuk, hogy

A résztvevők kitörő lelkesedéssel üdvözölték a kongresszusra érkező pártós kormányküldöttséget élén Antonín Novotny elvtárssal

a kerületi nemzeti bizottságok és a pártszervek a legnagyobb figyelemmel kísérjék az egyesült EFSZ-ek munkáját és a legmesszebbmenő támogatásban részesítsék, őket.

Az EFSZ-ek egyesítésénél nemcsak meggondoltan kell eljárni, hanem figyelmet kell fordítani a falu eljövendő fejlődésére és az ebből eredő mezőgazdasági termelés szakosítására, az egyesült EFSZ-ek beruházási építkezéseire. Főként arról van szó, hogy ne építsenek ma költséges berendezéseket azokon a helyeken, ahol azokkal az egyesült EFSZ-ek eljövendő fejlődésében nem lehet számolni. Itt a valóban célszerű tehénistállók, sertéshizlaldák és más épületek felépítésére gondolok, nem utolsósorban azokra a lakóházakra, amelyeket az EFSZ-ek a jövőben fognak építeni.

Ezzel van kapcsolatban a községek új igazgatási átszervezése ott, ahol már a szövetkezetek egyesültek. A kerületi nemzeti bizottságok összhangban a helyi nemzeti bizotságokkal és az egyes falvak lakóival megfontolják, hol lesz az igazgatás helye, az egyesült EFSZ-ek és falvak központja. Itt kellene számolniuk mindannak az összpontosításával és építésével, ami szükséges a polgárok életéhez és a társadalmi élethez, szóval az iskolák, óvodák, mozi, kultúrház, posta, üzletek, egészségügyi központ és más intézmények létesítésével, amelyekre a mai. de főként a jövő társadalmának szüksége lesz. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a lakóházak építése is azokra a helyekre legyen összpontosítva, melyekkel a falu fejlődése szempontjából számol. Azt akarjuk, elvtársak, hogy tökéletesen megértsétek, hogy a falu kulturális felemelkedésének lényeges kérdéséről van szó. Ennek a célnak az elérésénél azzal is számítunk, hogy fokozatosan valamennyi községben lesz vízvezeték és csatornázás, mert mindez szoros kapcsolatban van a társadalom kulturális fejlődésével, amelybe a falunak is be kell kapcsolódnia. Természetes, hogy mindezt fokozatosan fogjuk elérni azokban a falvakban, amelyek a falu jövő életének központjaivá válnak.

Ezzel szoros kapcsolatban van még egy kérdés. Falvaink régi módon vannak építve. A lakóházakkal együtt vannak építve az ólak, pajták és más gazdasági épületek, amelyek ma már nem szolgálják rendeltetésüket és ugyancsak nem szolgálják az egyesült EFSZ-ek céljait. Mit csináljunk a jövőben ezekkel a gazdasági épületekkel, hogyan járjunk el azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyekről beszéltem? Mi ma új falut építünk,

amelynek gazdasági épületei és Berendezései a falun kívül lesznek. A falu tiszta lesz, kiépített s színvonalas. Szükséges lesz, hogy a kerületi nemzeti bizottságok a helyi nemzeti bizottságokkal és a háztulajdonosokkal együtt fokozatosan rendezzék a falut, mivelhogy sem az államnak, sem a tulajdonosnak, sem pedig a szövetkezetnek nem lesz szüksége az említett épületekre, tehát nem is fogja őket karbantartani.

Az új, a jövő falujáról beszélünk, ez újabb változásokat igényel szövetkezeti parasztjaink gondolkodásában.

A jövő szocialista faluját anélkül képzeljük el, ami ma még at kisüzemi gazdálkodás csökevénye és ami mostanáig visszatükröződik az emberek különböző szokásaiban és hagyományaiban. Meggyőződésünk, hogy szövetkezeteinkben a nagyüzemi gazdálkodás következetes érvényesítésének további kihatása lesz a szövetkezeti parasztság gondolkozására, életére és kölcsönös viszonyukra, a társadalommal és annak követelményei iránti viszonyukra. Az új technika, a tudomány egyre nagyobb érvényrejutása a mezőgazdasági termelésben maga után vonja majd a munkakultúra állandó emelkedését, az új szocialista életforma jut győzelemre falvainkban.

Tisztelt Elvtársak.'

A párt Központi Bizottsága engem bízott meg azzal, hogy V. kongreszszustokon megismertesselek benneteket a mezőgazdaság feladataival és problémáival, amelyeket szocialista társadalmunk fejlődésével összhangban meg kell oldanunk. Beszámolómban beszéltem arról az útról is, amelyen haladni akarunk, hogy fokozatosan megteremtsük a kommunizmusba való átmenethez szükséges elkerülhetetlen feltételeket.

A kommunista társadalom megköveteli, hogy valamennyi tagja általános műveltségű és öntudatos ember legyen, hogy önfeláldozóan dolgozzanak a kommunista társadalom termelési és erkölcsi erejének növelésén, mert tőlük, fejlődésük fokától függ majd az ember elképzelhetetlenül magas életszínvonalának biztosítása, Ez az út vezet a szocialista rendszer végleges győzelméhez a kapitalizmus felett. Társadalmunk fejlődése, amelyet marxista-leninista alapon építünk, az emberek számára a munka és a művelődés új gyümölcseit hozza. Mi minden ember előtt megnyitjuk a békés élet hatalmas távlatait és meggyőződésünk, hogy célkitűzésünket és terveinket sikeresen teljesítjük.

A másik oldalon a kapitalista társadalom lépésről lépésre halad a megsemmisülés felé. A kapitalistáknak minden igyekezete, hogy letérjenek erről az útról, nem vezet és nem is vezethet tartós sikerhez. Az Amerikai Egyesült Államokban hat millió munkanélküli van. Évente tízezer farmer veszíti el földjét és családjukkal együtt a legszükségesebb létfenntartási eszközök nélkül állnak sorban a munkanélküliek millióival együtt egy darab kenyérért.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban például az acélipar termelőképességét csak 60 %-ra használják ki. Hasonló a helyzet más Iparágakban is. A kapitalizmus jövője egyre komorabb.

Széthullik a gyarmati rendszer is. Az a hatalmas vagyon, amely a kizsákmányolt, elnyomott országokból vándorolt a gyarmati hatalmak pénztárába, nagyon megvékonyodott, és a kapitalista piacok napról napra kisebbek lesznek. Ez minden esetre kihatással van a kapitalista országok belső helyzetére. Angolországban, Olaszországban, Belgiumban, Franciaországban és más kapitalista államokban elbocsátják a munkásokat és állami alkalmazottakat, és hatalmas sztrájkokra kerül sor, amelyekkel a dolgozók munkáért és azon jogaik megvédéséért harcolnak, amelyeket eddig kiharcoltak és amelyeket a monopolisták a nagyobb kizsákmányolás

érdekében meg akarnak tőlük vonni. Az aranytartalékkal és a valutákkal folyó különböző intézkedések is arra mutatnak, hogy a kapitalista világ rendkívül nehéz helyzetben van.

Ezzel szemben a Szovjetunió és a szocialista országok nagy szocialista és kommunista távlatukat építik. A nemzetközi események megvilágításában újból tudatára ébredünk, köztársaságunk teljesen más helyzetére, mint amilyenben a második világháború kitörése előtt volt, amikor a nyugati hatalmak sakktábláján csak bábuk voltunk.

Újból felfelé törnek a német militarizmusnak és monopolizmusnak azok az erői, amelyek a múltban agresszivitásukkal a világot rettenetes háborúba kényszeritették és nemzeteinket rabszolgaságba hajtották, hogy később valamennyiünket kiirtsanak.

Ma már ezek az erők újból nyíltan dicsekednek céljaikkal és minden bizonnyal állandóan bátrabbak lesznek eddigi szövetségeseik is, akik err* az útra vezették őket.

Mi ma azonban a szocialista országok egységes testvéri családjába tartozunk, szilárd baráti kapcsolataink vannak a Szovjetunióval, ami biztosítja számunkra politikai és kulturális fejlődésünket nemzeteink dicső és haladó múltjára támaszkodva, a proletár nemzetköziség szellemében. Ez ugyancsak hatalmas erő szocialista és kommunista célkitűzéseink teljesítésénél. Ezekben a tervekben és célkitűzésekben, egész igyekezetünkben az első helyen az új társadalmunkat építő ember áll.

A kapitalista rendszer és a szocialista társadalom teljesen ellenkező irányban fejlődő távlatának fényében is látni kell szövetkezeti parasztságunk helyzetét, a kapitalista országok parasztjainak helyzetével ellentétes biztonságát, azt a jelentős szerepet, amelyet szocialista rendszerünkben játszik. A szövetkezeti parasztok élete ma teljes mértékben kapcsolatban van a szocialista társadalom fejlődésével. Életük állandóan gazdagabb és egyre gazdagabb lesz, ha az egész szocialista társadalom gazdagabbá válik. Ezért feladata a munkásoknak, a szövetkezeti parasztoknak és a dolgozó értelmiségnek hozzájárulni a minden tekintetben gazdag társadalomhoz, erős szocialista köztársaságot építeni, amely egyre nagyobb mértékben járulhat hozzá a világ béke biztosításához.

Ezért küldött elvtársak, ha hazatértek szövetkezetetekbe, a szövetkezet valamennyi tagjával tekintsétek meg közös gazdálkodástokat, bíráljátok meg és vizsgáljátok felül újból terveiteket és kötelezettségvállalásaitokat azoknak a céloknak szemszögéből, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja tűzött ki számunkra. Gondolkozzatok, hogyan lehet a szövetkezetben legjobban megszervezni a munkát, a közös termelést, hogy becsületesen bekapcsolódhassanak a szocialista társadalom fejlesztésébe, abba a nagy történelmi folyamatba, amelyben már ma is megnyitjuk az eljövendő kommunista társadalom nagyszerű távlatait.

Emellett ne feledkezzetek meg arról, és állandóan gondoljatok arra, hogy nagy figyelmet kell fordítani az ifjúságra, amely ma velünk együtt dolgozik és később önállóvá válik és megvalósítja elgondolásainkat.

Az ezekért a célokért végzett munkátokhoz, a szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlesztéséhez és gazdag eredményeihez sok sikert kívánok.

Elvtársak és Elvtársnők, mi valamennyien, akik mint a küldöttség tagjai részt veszünk tárgyalásaitokon, meg vagyunk győződve arról, hogy hazánk szövetkezeteinek ez a kongresszusa kezdetét jelenti mezőgazdaságunk hatalmas fejlődésének és, hogy a szövetkezeti parasztok szilárd egységben a munkásokkal határozott lépésekkel haladnak előre a békéért, a kommunizmusért folytatott harcban.

Csehszlovák párt- és kormányküldöttség utazik a Román Népköztársaságba

A román Munkáspárt Központi Bizottságának, a Román Népköztársaság Államtanácsának és kormányának meghívására április első felében csehszlovák párt- és kormányküldöttség utazik baráti látogatásra a Román Népköztársaságba. A küldöttséget Antonín Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke vezeti. Tagjai: Viliam Siroky, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszterelnök,

Otakar Simúnek, a CSKP KB politika irodájának tagja, miniszterelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Vladimír Koucky, a CSKP KB titkára, Václav David, a CSKP KB tagja külügyminiszter, Vasil Biíak, aCSKE KB tagja, miniszter, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Alois Neuman a Csehszlovák Szocialista Párt elnöke, igazságügyminiszter, és Jaroslav Sykora, Csehszlovákia bukaresti nagykövete.