Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-29 / 26. szám

A szocialista mezőgazdaság gyors fejlesztéséért

reálbérek egyidejű növelése mellett. Az iparnak ez a növelése lehetővé teszi számunkra, hogy valamennyi lakásunknak biztosítsuk az élet- és a kultúrszínvonal emelkedését.

Ilyen céljaink vannak az Ipar fejlesztésével, melynek fejlődése alapfeltétel társadalmunk felvirágozásához. Iparunk jelenlegi helyzete és annak fejlődése az 1965-ös évig szolgái alapul a mezőgazdasági- termelés növelésénél is és ezért belőle indulunk ki és reá fogunk támaszkodni. Csak így lehetséges gyors iramban áttérni a nagyüzemi termelésre a mezőgazdaságban.

Ezzel kapcsolatban főként azokkal a feladatokkal akarok foglalkozni, amelyeket mezőgazdaságunknak teljesítenie kell, hogy az iparral együtt teljes mértékben kivegye részét a szocialista társadalom felvirágzásáért folyó küzdelemből

Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely hazánkban vezeti a dolgozókat, alapos elemzések és tapasztalatok alapján, a néppel legszorosabb kapcsolatban meghatározza fejlődésünk politikai irányvonalát. Napi munkánkban a párt főirányelve által meghatározott célbői indulunk ki és ehhez a célhoz lépésről lépésre közelebbjutunk.

Nem akarok a múltból idézni. Csak azt akarom kihangsúlyozni, hogy a kommunista párt mindig azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus csak akkor győzedelmeskedhet, ha a munkások és a dolgozó parasztok között szoros kapcsolat jön létre. E politikai kapcsolat hiányában, a régi termelési formák elvetése és új szocialista termelési formák meghonosítása nélkül lehetetlenség volna létrehozni szocialista társadalmat és csak fél munkát végeznénk. Ezért a kommunista párt által vezetett munkásosztály minden erejével és minden eszközzel segíti a mezőgazdaságot az új termelési viszonyok létrehozásánál, mert tudatában van annak, hogy a parasztság szövetségese az új szocialista társadalom építésében.

Ezért mindkét osztály — a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság — szilárd egységet képeznek, közös a céljuk és visszatántoríthatatlanul haladnak előre ennek a közös célnak az eléréséhez. Ma a munkások és a parasztok kapcsolata olyan szilárd, amilyen azelőtt sohasem volt. Ez kommunista pártunk nagy győzelme. Ez volt politikájának alapja a múltban, ez a politikája a jelenben és ez lesz a jövőben is. Tény az, hogy célunk olyan társadalom létrehozása, amelyben nem lesz lényeges különbség a város és a vidék között, amelyben a fizikai és a szellemi munka is közelebb jut egymáshoz és a társadalom teljesen egységes alapon fog minden tekintetben fejlődni és mindkét osztály — a munkások és a parasztok - egyre közelebb kerülnek egymáshoz és a köztük levő különbség eltűnik. Ezek a szövetkezeti parasztok nagy távlatai, akik ma a munkásokkal együtt képezik a szocialista társadalmat, annak építői és a munkásokkal együtt fogják megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a kommunizmusba való átmenethez szükségesek:

Tény, hogy a kommunista társadalomban nem létezhetnek különböző osztályok. A kommunista társadalomban valamennyi ember egyenlő lesz, szükség szerint fognak felhasználni minden eszközt, amelyet a társadadalom alkot és teljes mértékben a társadalom rendelkezésére boesájtják minden tudásukat. Nekünk már ma meg kell teremteni a feltételeket, hogy munkánk és minden tevékenységünk az ilyen egységes társadalomhoz vezessen.

Tudatában kell lennünk annak, hogy a szövetkezetek létrehozása és az, hogy közösen gazdálkodunk még nem jelenti azt, hogy teljes mértékben oly mödon használjuk ki a szocialista termelés előnyeit, mint ahogy azt a társadalom megköveteli. A szövetkezetek létrehozásával komoly lépést csináltunk, mindenekelőtt politikai lépést, amellyel megteremtettük a feltételt a társadalom valamennyi eszközének kihasználására, az igazi szocialista nagyipari termelés fejlesztésének biztosítására. Ezzel áll öszszefüggésben — és én ezt kihangsúlyozom — az egyes társadalmi különbségek kiegyenlítése, amely a szövetkezeti paraszt a munkás és a nemzetgazdaság többi dolgozói között fennáll.

2 Sfilmúíyu_

1961. március 29

Elvtársak, képzeljük el, mit jelentene az, ha nem csinálnánk erélyes fordulatot a mezőgazdasági termelésben és megmaradnánk annál az állapotnál, amilyen az jelenleg. Beszéltem az ipar nagy céljairól az 1965-ös évig. A nemzetgazdaság fejlődésének kilátásai az 1980-as évig, amelyről jelenleg tárgyalunk, és amelyhez lehetőségték lesz hozzászólni, összehasonlíthatatlanul nagyobbak és messzebbmenőek. Az új tudomány és technika alapján az ipar gyorsan fejlődik majd és az ipari termelés grafikonja rohamos emelkedést mutat. Ha ezzel szemben a jövőben is olyan lassan fejlődne, mint eddig, nehézségekbe és ellentmondásokba ütköznénk a nemzetgazdaságban és természetesen ez befolyásolná szocialista társadalmunk további fejlődését. Ezért határozottan azt akarjuk, hogy az 1970-es évig a mezőgazdasági termelés eredményeivel és munkájának megszervezésével és formájával az eddiginél nagyobb mértékben járuljon hozzá szocialista társadalmunk fejlődéséhez.

Abból indulunk ki, hogy a szocializmus győzelme a falun megteremtette a feltételeket, hogy a mezőgazdaság elé új és sokkal igényesebb feladatokat állítsunk, amelyek megvalósítását csak a szocialista nagyüzemi termelés teszi lehetővé.

Az új körülmények, sikerek, amelyeket a második ötéves tervben a nemzetgazdaság fejlesztése terén elértünk, főként az iparban, lehetővé teszi számunkra, hogy több műszaki, tudományos, kulturális és szervezési eszközt összpontosítsunk arra, hogy a mezőgazdasági termelést az ipari termelés színvonalára emeljük. A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének terve és az az igyekezetünk, hogy a mezőgazdaság sokkal nagyobb mértékben járuljon hozzá társadalmunk gazdagságához, tehát szilárd szocialista alapokból indui ki, amelyeket megteremtettünk. A szövetkezeti parasztok, munkások és valamennyi dolgozó elvtársi együttműködése és közös aktivitásuk szolgál biztosítékul, hogy ezeket a komoly feladatokat teljesítjük.

Ha azt a célt tűzzük ki, hogy a mezőgazdasági termelést az Ipari termelés színvonalára emeljük, azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági termelés új lehetőségeihez képest teljes mértékben hozzájáruljon a nemzeti jövedelem létrehozásához és növeléséhez és sokkal nagyobb mértékben jusson érvényre az egész nemzetgazdaság fejlesztésében. El akarjuk érni, hogy valamennyi, az iparban, mezőgazdaságban avagy másutt dolgozó polgárunk egyenlő jogokkal és előnyökkel, de ugyanakkor kötelességekkel is élvezze a szocialista társadalom előnyeit. Azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági termelésben teljes mértékben érvényre jussanak a termelés legmodernebb formái, a munka újszerű megszervezése és ugyanakkor a munka jutalmazásánál az anyagi érdekeltség szocialista irányelvéből induljanak ki, érvényesítsék azokat a szociális és kulturális előnyöket, amelyeket a szocialista társadalom nyújt. Ehhez szükséges, hogy a mezőgazdaság minden dolgozója teljes mértékben tudatában legyen mezőgazdaságunk további szocialista fejlődése fontosságának, hogy támogasson mindent, ami haladó szellemű, amit bevezetünk mezőgazdaságunkba, ami szocialista társadalmunk javát szolgálja, és járuljon hozzá minden eszközzel hazánk további felvirágzásához.

És ez az alapvető kérdés. Egyrészt az ipar hatalmas értékekkel és eszközökkel járul hozzá a társadalom fejlődéséhez, amelyekkel támogatjuk mezőgazdaságunk fejlődését is. Továbbra is támogatjuk a mezőgazdaságot és ti jól tudjátok, hogy milyen jelentősége van a szövetkezetek és állami gazdaságok termelésének növelésénél. Másrészt azonban a mezőgazdaság lehetőségeinek ellenére nem járul hozzá olyan mértékben a társadalom fejlődéséhez, mint ahogy arra képes volna. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy ez főként szövetkebeti parasztjaink hibájából történik. Nem, ez a mezőgazdaság előbbi fejlődésében rejlik, amely a kapitalizmusba nyúlik vissza, továbbá a mezőgazdasági termelés eddigi kisüzemi módszereiberf. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a termelési viszonyok megváltoztatásának folyamatát lényegében az utolsó néhány év alatt valósítottuk meg. Nem akarhatjuk tehát, hogy a mezőgazdaság már most egyszerre adjon mindent, amit a szocialista nagyipari termelés adhat, itt olyan folyamatról van szó,, amelyet csak nem régen kezdtünk, de már ma ezeket a lehetőségeket ki akarjuk használni, hogy a mezőgazdaság a társadalomnak az eddiginél állandóan

több értéket adjon. Ezért most az a feladatunk, hogy a mezőgazdaságban is biztosítsuk jórészt az eredményes nagyüzemi termelést.

Engedjétek meg. hogy megállják annál a feladatnál,' amelynek értelmében a mezőgazdaságnak 1970-ig színvonalával el kell érnie az ipart Ez a kiegyenlítődés lényegében a mezőgazdasági termelés magas hatékonyságát jelenti, kihasználva mindazokat az eszközöket és lehetőségeket, melyeket a mezőgazdasági nagyüzemi termelés nyújt. Tehát ez azt jelenti, hogy a termőtalaj teljes kihasználása mellett, a korszerű technika teljes kihasználásával mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, a nagyüzemi termelés kiváló megszervezésével szocialista mezőgazdasági üzemeinkben a lehető legtöbbet és legolcsóbban termelni.

Tehát mindenekelőtt a talaj teljes kihasználásához, ami a mezőgazdasági termelés fejlődésének elérésénél fő termelőeszköz. A talajt, amely a mezőgazdaság rendelkezésére áll, teljes mértékben kihasználjuk, a legcélszerűbben gazdálkodunk vele és növeljük termelőképességét.

Hazánkban egy lakosra csak 0,54 hektár mezőgazdasági talaj esik. Ebből következik, hogy mennyire fontos jól gazdálkodni minden hektárral, mennyire szükséges kihasználni és megművelni- minden darab földet, legyen az szántó, vagy mezőgazdasági föld. Ott, ahol ezt a földet nem tudjuk közvetlenül felhasználni a mezőgazdaságban, más módot kell találni, például a lejtőkön gyümölcsösöket létesíteni, fásítani stb. Azt a szántóföldet is, ahol ma például széltörők vannak és azok nem szükségesek, mivelhogy a talaj nem homokos, viszsza kell juttatni a termelésnek és az ilyen szélfogók helyett az utak mellé mindenekelőtt gyümölcsfát, avagy más hasznos fákat kell ültetni.

A talaj teljes kihasználása továbbá azt jelenti, hogy termelőképességét a trágyázás lényeges javításával növelni keli, tekintet nélkül arra, hogy a talajt természetes, avagy műtrágyával trágyázzuk. Szövetkezeteinkben jó tapasztalatokra tettünk szert a komposztozással. Parasztjaink régi tapasztalatainak és tudósaink legújabb ismereteinek felhasználásával a talaj termelőképességének növelése iránti gondoskodás terén a szocialista nagyüzemi termelés viszonyainak megfelelően -, de nem csak ami a megszokott műtrágyák használatát illeti, de az új lehetőségeket is, mint amilyenek az u. n. barnaszén-hulladékok felhasználása — bizonyára azt fogja eredményezni, hogy az egész talaj termőképesebbé válik.

A talaj kihasználásával és termékenységével szorosan összefügg a kellő vízmennyiség és nedvesség biztosításának kérdése nemcsak mezőgazdaságunk, hanem egész nemzetgazdaságunk számára. A víz sok szempontból egyre fontosabb és nagyon ésszerűen és tervszerűen kell vele gazdálkodni, éppen úgy, mint más alap-nyersanyaggal. Bizonyos, hogy nekünk nincsen fölösleges vízmennyiségünk. Ellenkezőleg. Emellett nemcsak a mezőgazdaság és az ipar fejlődése függ az elegendő vizmenynyiségtől, hanem a lakáskultúra és a városok és falvak tisztasága is.

Arra összpontosítsuk figyelmünket, hogy rögtön a forrásoknál felfogjuk a lehető legnagyobb mennyiségű vizet. Ebben rejlik a .talajjavítási társulatok nagy feladata az öntözőcsatornák, vízszabályozógátak, vízmedencék, halastavak építésénél és a medrek szabályozásánál. Ezek az akciók az állami intézkedésekkel együtt hozzájárulnak vízgazdasági helyzetünk megjavításához és lehetővé teszik mezőgazdaságunk számára, hogy jobban megbirkózhasson a természet szeszélyeivel.

A különböző nagyságú vízmedencék í-pítésének szükségességével kapcsolatban felül kell vizsgálni az eddigi egyoldalú gazdasági szempontot, amely a beruházási költségek átszámításánál 1 kwó-ra abból az elvből indult ki, hogy pénzügyileg csak nagy vízművek előnyösek az erőmüvek építésénél. Ma már új gazdasági szempontokból kell kiindulnunk. A víznek nemcsak nagy, hanem közepes nagyságú és kis vízmedencékbe való felfogásával kapcsolatos Intézkedések lehetővé teszik számunkra a víz sokoldalú felhasználását, ami rendkívül előnyös lesz számunkra. Erőművek építésével a kisebb vízgyűjtőkön lehetőségünk nyílik a felgyülemlett vizet villanyerő előállítására felhasználni. A beruházási összeg szétirásával valamennyi vízivlllanyerőmüre az 1 ktvő-ra eső beruházási költség nem lesz túlméretezett.

Tény az, hogy ilyen kisebb villanyművekre is szükségünk van, mivelhogy segítenek a csúcsfogyasztás

időszakának kiegyensúlyozásánál. Ezzel kapcsolatban felhozok egy példát. A'-jégkorong-világbajnokság napjaiban az egyes mérkőzések közvetítésének időpontjában a televízióban a villanyáram fogyasztás 170 MW-tal emelkedett, ami megfelel a hodonlni villanymű napi termelésének.

Ezen a példán mutatjuk be. hogy milyen kilengésekkel kell számolnunk a villanyáram fogyasztásának gyors elterjedésével a háztartásban, nem is beszélve arról, hogy mennyire emelkedik majd a villanyáram fogyasztása a mezőgazdasági üzemek gépesítésével. '

Hogy lényegesen jobban gondoskodjunk a talajról és annak kihasználásáról ez abból adódik, hogy az egész mezőgazdaság fejlődésének alapja a növénytermelés. Mindenekelőtt annak erőteljességétől és eredményeitől függ, hogy lesz-e elegendő élelmiszer a dolgozók számára, takarmány az állattenyésztés részére és nyersanyag a közszükségleti és élelmiszeripar ellátására.

Ha több gabonát, burgonyát, kukoricát, cukorrépát és szénát fogunk termelni, a mezőgazdasági termények külföldi behozatalát csökkenthetjük. Ezért a növénytermesztésnek az 1960- as évvel szemben 1965-ben 28,5 százalékkal kell emelkednie.

A növénytermesztésben nagy tartalékot jelent például a gabonanemüek, a kukorica, a kapásnövények egyenlőtlen hektárhozamának kiegyenlítése. A múlt év tapasztalatai, bár az egész országban jó feltételei voltak a növénytermesztésnek, megmutatták, hogy nemcsak az egyforma termelőterületek, hanem az egyes kerületek és szövetkezetek között is milyen nagyok a különbségek. Ma már van néhány élenjáró szövetkezetünk, amelyek elérik az 1965-ös évre tervezett eredményeket. Másrészt azonban olyan szövetkezetek is vannak, amelyek, bár jő termelési feltételekkel rendelkeznek, nagyon rossz eredményeket mutatnak fel. Ezekben a megokoiatlan különbségekben nagy tartalékai rejlenek a mezőgazdasági termelésnek, ezért az elmaradó EFSZ-ek feisorakozása az élenjáró szövetkezetek közé, rendkívüli jelentőségű.

A mezőgazdasági, termelés valamennyi problémájának megoldásánál az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell segítséget nyújtania a tudománynak és a kísérleti állomásoknak. Bizonyára tudjátok, hogy a kerületekben és közvetlen a mezőgazdasági üzemekben elkezdtük a mezőgazdaság felvirágzását elősegítő szervek és állomások megszervezését, kezdve a mezőgazdaság tudományosműszaki támogatására alakult központi tanácstól egészen a mezőgazdasági-erdészeti társaságokig.

Ezektől a tudományos intézetektől azt követeljük, hogy a mezőgazdasági gyakorlatban közvetlenül segítsék a tudományos-kísérleti ismeretek alkalmazását, hogy segítsenek a haladó gyakorlati tapasztalatok felhasználásánál, a mezőgazdasági üzemek termelési irányára vonatkozó tervek kidolgozásánál, tekintetbe véve a helyi adottságokat és a termelés szakosítását. Azzal számolunk, hogy azok a tudományos dolgozók, akik ezekben az intézetekben közvetlenül a helyszínen, a kerületekben és a falvakban fognak dolgozni, közvetlenül bekapcsolódnak javaslataik gyakorlati meg-^ valósításába és egyidejűleg segítenek az új problémák megoldásában, melyek tudományos kutatást igényelnek. A növénytermesztésben ez azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell a legjobb és a legmagasabb hozamú vetőmagíajták meghonosításáról az egyes kerületekben, vagy szövetkezetekben.

Mint az említettekből látszik, fontos intézkedésekről van szó, amelyek lényegesen hozzájárulnak a mezőgazdaság tudományos irányításához, a tudomány és a gyakorlat szorosabb kapcsolatához. Szükséges, hogy mind a Csehszlovák Tudományos Akadémia szervei, mind a nemzeti bizottságok szervei az egyes területeken és kerületekben nagyobb kezdeményezéssel és következetesebben teremtsék meg a feltételeket ezeknek a tudományoskísérleti állomásoknak a kiépítéséhez és tevékenységüknek sikeres fokozásához- Másrészt szükséges, hogy az EFSZ-ek teljes mértékben megértsék, mit jelentenek termelésük számára ezek az intézkedések és együttműködve ezekkel az újonnan létesített tudományos-kísérleti intézményekkel igyekezzenek felhasználni azok munkájának eredményét a gyakorlatban.

A másik jelentős feladat, amely előtt állunk az, hogy főként saját takarmányalapra támaszkodva biztosítsuk az állattenyésztés fejlődését. Az 1865-ös évben 100 hektár mezőgazdasági területre legalább 67

szarvasmarhát akarunk tenyészteni; ebből legkevesebb 32 tehenet, ezenkívül 79 sertést és 382 darab baromfit. Egy hektárra aránylag 177-178 kg húst akarunk termelni élősúlyban, ideértve a baromfit Is; 746 liter tejet és S79 darab tojást. Az utóbbi években az állattenyésztés fejlődése éppen a takarmányalap lassú növelésével volt lényegesen befolyásolva. Ezért felhívjuk a szövetkezetek és az állami gazdaságok figyelmét a saját takarmány alap megteremtésére és a helyes takarmánygazdálkodásra.

Összpontosítani kell figyelmünket a tehénállomány egészségi állapotára. A tehénállományból el kell távolítanunk a gümőkórt és a bangót (fertőző elvetélést), amelyek lényegesen csökkentik állattenyésztésünk gazdaságosságát. Az ehhez vezető út a nemesítés, amelyről teljes komolysággal gondoskodnia kell a Mezőgazdaságtudományi Akadémiának és magában a gyakorlatban kell helyes kiválasztással és keresztezéssel a hazai és külföldi szarvasmarhák között olyan saját fajtának a kitenyésztéséről gondoskodni, amelynek tehenei magas tejhozamot és a tej magas zsírtartalmát biztosítják. A dolgozók ellátását tejjel és vajjal gyorsan meg kell javítani. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága jóváhagyta azokat az irányelveket, amelyek értelmében az 1961-es év végéig fokozatosan bevezetik a 2,4 %-os tej árúsításét a dolgozók számára és az 1962-es év végéig az árúsltásra kerülő tej zsírtartalmát 3 %-ra emelik. Ennek érdekében a városokhoz közelfekvő EFSZ-ekben és állami gazdaságokban nagy termelőképességű tejgazdaságokat szervezünk. Az ilyen nagy feladatot egyedül az olyan gyors intézkedések bevetésével lehet biztosítani, amelyek a szarvasmarhák tenyésztésének gazdaságosságát növelik.

A sertéstenyésztésnek Is mindenekelőtt az eddigi fajták nemesítésével kell elérnie további eredményeket. A sertéshús termelésének növelését nagyhízlaldák létesítésével kell biztosítani a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban, továbbá be kell vezetni a takarmánynak korszerű, tömeges előkészítését. A fogyasztásra kerülő sertéshús mennyiségének emelkedése a gyorshízlalás módjától, a sertésállomány gyors felszaporodásától függ.

A mezőgazdaság termelésének növekedését biztosító további feladat a nagyüzemi baromfitenyésztés, ideértve mind a tojóstyúkokat, mind a húsbaromfit. Az ilyen baromfitenyésztést és tojástermelést nem csak a szövetkezetekben akarjuk megszervezni, hanem ipari módon az egyes nagyobb városok mellett is. Célunk: olcsó baromfihús termelése, hogy minél előbb alacsonyabb piaci áron bocsájthassuk a dolgozók rendelkezésére és ne kelljen már az államnak kiegyenlítenie az árkülönbözetet. Ugyancsak azt akarjuk, hogy a tojás termelési ára is csökkenjen és ezáltal olcsóbb legyen a tojás.

Ezek a feladatok mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben nagyok és igényesek. Teljesítésük azonban kötelező ránk nézve, mert csak így tudjuk biztosítani társadalmunk további, sokoldalú fejlődését. Teljesítésüknél nagy szerepet játszanak azok a kötelezettségvállalások, melyeket a szövetkezetek és at állami gazdaságok dolgozói tettek a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésére. Ez a mozgalom falvainkban mind szélesebb és szélesebb alapokra helyezkedik, egyre több szövetkezet és állami gazdaság részvételével. A szövetkezeti tagok kezdeményezését üdvözöljük é s hisszük, hogy a mezőgazdasági dolgozók még nagyobb igyekezetét váltja majd ki a mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítése és túlteljesítése érdekében, Azt hiszem, hogy ez a mozgalom növelni fogja a szövetkezeti parasztok felelősségérzetét a társadalom igényeinek kielégítése és az állam iránt. Többet termelni azt jelenti, hogy gazdagabbá tenni valamennyi dolgozónk asztalát, segíteni egész nemzetgazdaságunk fejlődésében. Ez jelenleg az államnak járó hús és tejtartozás kiegyenlítését jelenti, mint ahogy azt a kölcsönös szerződés leszögezte. A kötelezettségek és a szerződések az állami felvásárlószervek és a szövetkezetek között mindkét részre egyaránt kötelezők. Ugyancsak ez határozza meg, hogy miként értelmezik a társadalmunk iránti felelősséget. Ügy, mint ahogy az ipari üzem a terv elfogadásával termelési kötelezettséget vállal, a szövetkezet is kötelezi magát a szerződés aláírásával a termelésre és a termények leszállítására.

Högy teljes mértékben kihasználhassuk a földet és megkönnyítsük a