Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-26 / 25. szám
Megkezdte munkáját a genfi háromhatalmi értekezlet Most már a nyugati hatalmakon a sor Géniből jelentik (CTK): A nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi háromhatalmi értekezlet három hónapos szünet után újra megkezdte munkáját. Az első ülésen Carapkin, szovjet küldött nagy jelentő-Az elmúlt hét külpolitikai eseményei újból azokon a területeken összpontosultak, amelyek már hónapok óta a világ közvéleményének érdeklődése középpontjában állnak. Változatlanul a kongói kérdés az, amely leginkább figyelmet érdemel. A törvényes kongói kormány miniszterelnökének részvétele nélkül megtartott tananarivei értekezlet után a kongói bábvezetők azt gondolták, hogy az ország gazdasági és politikai élete most mér az 6 szájuk íze szerint fejlődik tovább. A fiatal köztársaság népe azonban nem adja fel a harcot, mert maga mögött tudja az egész világ haladó közvéleményét. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése, a Szovjetunió kormányának javaslatára, újból napirendre tűzte a kongói kérdést. A hét eleji ülésen a Szovjetunió küldöttségének vezetője, Gromiko elvtárs beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy a belga agresszorokra, Belgium NATO-szövetségeseire és Hammarskjöldre, az imperialisták lakájára hárul minden felelősség a fiatal afrikai köztársaságban lejátszódott tragikus eseményekért. A Szovjetunió határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben követeli: egy hónapon belül vonjanak ki minden külföldi katonát Kongó területéről, mert csakis így lehet megfékezni a kongói kérdés további elmérgesedését. Továbbá követeli a javaslat, hogy tartóztassák le és állítsák bíróság elé Lumumba és a többi kongói hazafi gyilkosait, Csombét és Mobutut. Az ENSZ-közgyűlés vitájában hazánk képviseletében beszédet mondott Václav David elvtárs, Csehszlovákia külügyminisztere, aki a többi között kijelentette, hogy népünk nagy figyelemmel és rokonszenvvel követi a kongói nép függetlenségi és szabadságharcát, és a leghatározottabban elitéli a Kongói Köztársaság elleni imperialista agressziót. Dávid elvtárs a továbbiakban sajnálkozásának adott kifejezést, hogy megvonták a törvényes Gizenga-kormánytól a jogos ENSZ-képviseletet, ugyanakkor olyan rendszer képviselői ülnek a világszervezet épületében, amely sem a kongói alkotmány, sem a Biztonsági Tanács határozatait nem tartja tiszteletben. Meg kell itt még említenünk, a törvényes kongói kormány egyik miniszterének a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetését is, ai^i a többi között határozottan követeli a belga katonai személyzet és tanácsadók azonnali eltávolítását Kongóból. Kanza miniszter hangsúlyozta, hogy a kongói béke és törvényesség felújítása elképzelhetetlen a törvényes kongói parlament összehívása nélkül. Amíg a világimperializmus változatlanul feszült helyzetet tart fenn az afrikai földrészen, a délkeletázsiai Laoszban is az imperialisták mesterkedéseinek vagyunk tanúi. A washingtoni Fehér Házban lefolytatott tanácskozáson, amelyen Kennedyn kívül részt vett Rusk külügyminiszter és az elnök több tanácsadója, behatóan foglalkoztak a laoszi kérdéssel. A New York “Times egyik tudósítója szerint Kennedy tanácsadóival arról tárgyalt, hogy az USA kormánya jelentősen fokozza Laosz katonai támogatását. A tanácskozáson állítólag a katonai segítség újabb formáiról és határozott intézkedések lehetőségéről is szó esett. Souvanna Phouma, a törvényes laoszi kormány miniszterelnöke rádiónyilatkozatot adott az imperialisták laoszi agressziójáról. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy a külföldi beavatkozás nagymértékben súlyosbította a laoszi helyzetet. Üdvözölte Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Laoszra vonatkozó javaslatait. A miniszterelnök véleménye szerint a laoszi kérdést szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt megtartott új, általános választásokkal lehet megoldani, s ezzel megadni a laoszi népnek a lehetőséget, hogy kifejezésre juttassa akaratát, megválassza a parlamentet és a kormányt. ségü beszédet mondott. Többi között kijelentette: — Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy három évi kitartó munka után minden feltétel létrejött az egyezmény mielőbbi megkötésére. Ehhez azonban az irtekezlet valamennyi résztvevőjének jóindulata kell. Elvárjuk, hogy tárgyaló feleink jóindulatúak lesznek, s elfogadják a megoldatlan kérdésekre tett igazságos és ésszerű szovjet javaslatokat, amelyek mindkét fél jogait és érdekeit tekintetbe veszik. Reméljük, hogy most, amikor az USA új küldötte vesz részt tárgyalásunkon, győzni fog a józan ész és a jóakarat, s eredményesen és gyorsan megoldhatjuk feladatainkat. Carapkin elvtárs eaután kifejtette a Szovjetunió kormányának nézetét, amely a tárgyalások további menetét illeti. A szovjet kormány különösen két kérdésnek szentel nagy figyelmet. Az egyik az ellenőrző szervezet fő végrehajtó személyének a kérdése. Ezzel kapcsolatban a Szovjetuniónak az az álláspontja, hogy eleve ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy bármelyik államcsoport érdekében kihasználják az említett ellenőrző szervezetet. Carapkin javasolta, hogy az adminisztrátori tisztség helyett létesítsenek háromtagú tanácsot, amelynek egyik tagja a Szovjetuniót és szövetségeseit, a másik az USA-t és szövetségeseit, a harmadik pedig a semleges államokat képviselné. A szovjet küldöttség még egy másik kérdést is kénytelen előterjeszteni. Arról van szó, hogy Franciaország atomrobbantási kísérleteivel megszegi a többi nagyhatalom által vállalt kötelezettséget, amely szerint egyelőre felfüggesztik az atomfegyver-kísérleteket. Ezzel ellentétben a francia atomfegyverkísérletek a lázas fegyverkezést szolgálják. Végül a szovjet küldött annak a reményének adott kifejezést, hogy a háromhatalmi értekezlet jelenlegi ülése meghozza a népek óhaját, és olyan eredménnyel zárul, amely a béke és a nemzetek közötti együttműködés megszilárdítását szolgálja. fítkt i EICHMANN, a tömeggyilkos (IV.) Egyik tisztje Így vallott róla: - Elchmann nem hagyta fényképezni magát. Személyazonossági igazolványképet is csak az SS-nél készíttetett a szükséges mennyiségben. Baráti kézfogás, amelynek híre bejárta az egész világsajtót. Nehru indiai miniszterelnök (jobbról) szívélyes fogadtatásban részesíti Koszigin elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesét, aki nemrég többnapos látogatást tett Indiában. (t) Azt mondják... Az egyenlítő felett egy csillaggal több ragyog: (Azt mondják Patrice Lumumba halott...) A testét megölték, mély sírba vetették - Azt mondják... ám a szó hazug! Lumumba él! Feltámadott! Afrika felett millió Csillag ragyog, Afrikában egy ember meghalhatott, s Afrikában megölhetnek még ezreket, de a szabadság szellemét, megölni nem lehet! Kevés az ólom ahhoz, kevés a kés, kevés az ember, az atom, kevés az emberi hatalom... Mert szabadság a barna hant maga, a puszta kő, a naplemente, a csírázó élet, a tavasz, a búza közt nyíló pipacsvirág, a szerelem, a csók, a vágy, a Kilima-Ndzsdró örökké havas, fennséges csúcsa s egy név, mely immár örök fénybe öltözött, s ragyog, ragyog a küzdők fölött, kik győzni fognak, mert szent harcosok!... Gál Sándor Két Ízben lefényképezték Budapesten, de a képeket dühében megsemmisítette és a lemezeket eltörte. Végül egy másik üldözője, „Manos“, Eichmann egyik volt barátnőjénél, Anna Hechlnél (Frau Mistelbach) rábukkant egy fényképre. Ennek segítségével (amikor az európai látogatásról visszatérő Eichmann-nét sikerült nyomon követni) találtak rá Eichmannra. 1960. május 11-én a munkából hazafelé tartó „Ricardo Clement‘‘-et a Buenos Aires-i General Pas Avenuen, amikor a Puente Saavedranál autóbuszra akart szállni, lefogták és autóba tuszkolták. Tíz napig tartották fogva, amíg végre alkalom nyílt repülőgépen történő elszállítására. Haifában több mint fél év őta napról napra kihallgatják Eichmannt. A csendesebb perceket izgalmas órák követik. Eichmann általában semmire sem akar emlékezni. A kihallgatók azonban ismerik már ezeket a kibúvókat, s nagy türelemmel faggatják tovább. Nürnbergben a nemzetközi bíróság tagjai még „csak" 40 000 aktából válogatták ki a bizonyítékokat. Haifa — tudós szakemberek segítségével — ezreit ismeri olyan bizonyítékoknak is, amelyek az ítélet elhangzása óta kerültek elő, szó szerint a föld alól. Előtárják Hermann Göring vallomását: — 1937 végén gazdasági csőd előtt álltunk. Én voltam a fegyverkezés végrehajtásával megbízott birodalmi marsall. Az 1938. november 12-i ülésen rámutattam arra, hogy a németosztrák-cseh zsidóktól 8-9 milliárd márkát kell összeszednünk, hogy folytathassuk háborús előkészületeinket. (Folytatjuk.) Válságban a Commcnwealth Londonban többnapos tárgyalásra került sor a 12 tagállamot magába foglaló Brit Nemzetközösség miniszterelnökei között. A tárgyalóasztalnál hat államot: Ausztráliát, Kanadát, Nagy-Brltanniát, a Dél-afrikai Uniót, Űj-Zélandot és a Közép-afrikai Államszövetséget fehér államférfiak képviselték, míg a másik hat ország: Ceylon, Ghana, India, Malájföld, Nigéria és Pakisztán nevében színes bőrű politikusok jöttek el az angol fővárosba. A Brit Nemzetközösséghez (Commenwealth) tartozó tagállamok miniszterelnökeinek idei értekezletén a többi között a Dél-afrikai Unió tagságának kérdése került előtérbe. A Dél-afrikai Unióban — kizárólag a fehérek részvételével — lefolyt népszavazás eredményeként ez év májusában köztársasági államforma lép életbe. Ennek következtében formálisan újból kérnie kellett felvételét • Commenwealthbe, Illetve eddigi tagságát meg kellett erősíttetnie. A szokásoknak megfelelően minden Ilyen értelmű döntésnek egyhangúlag kell megszületnie. Viszont a színesbőrű miniszterelnökök joggal jelentették ki, hogy a Dél-afrikai Unió kormánya méltatlan a további tagságra, hacsak Verwoerd miniszterelnök nem tesz ünnepi ígéretet kíméletlen fajgyűlölő politikájának megszüntetésére. A konferencia több napon át viharos vitákat váltott ki, végül Verwoerd bejelentette, hogy országa kilép a Brit Nemzetközösségböl. A Dél-afrikai Unió kiválása jeleníős gazdasági és politikai hatással lesz a Brit Nemzetközösségre. A majdnem 15 milliós ország gazdaságilag Afrika legerősebb és leginkább Iparosodott tőkésállama. Területén találhatjuk a kapitalista világ legjelentősebb aranybányáit, amelyek a nemzeti jövedelem mintegy 10 #A-át képezik. Gyapjútermelése az első helyek egyikét foglalja el a világgazdaságban. Külkereskedelmi szempontból nyersanyagtermelő ország. Főleg ásványi és mezőgazdasági termékeket szállít külföldre, leginkábh a Nemzetközösség országaiba. Angliának teljes mértékben érdeke lett volna megőrizni a Dél-afrikai Unió tagságát, hiszen Nagy-Britannia száméra mind gazdasági, mind katonai tekintetben lényeges támaszt jelentett a Cominenwealthben. S ami ennél fontosabb, a dél-afrikai arany- és gyémánttermelés nagymértékben biztosította az angol font szilárdságát a világpiacon. A Dél-afrikai Unió kiválása azonban nemcsak Anglia gazdaságára jelent súlyos érvágást, hanem komoly válságba sodorta az egész Brit Nemzetközösséget, amelynek tagjait egyre vékonyabb szálak fűzik egymáshoz.------------------------------------------— --------------------------------- ---------- ------Az Amerikai Egyesült Államok gazdasági nehézségei 8 i SznfarL _ fÖlBM&ifff 196T. március 26. Az amerikai elnökválasztás még eddig nem hozott olyan jeleket, amelyek az irányváltozásban bizakodó emberiség reményeinek megvalósulásával kecsegtetnének. Az űj elnök nyilatkozatai, különösen a legégetőbb politikai kérdésekről szólóak, nagyon homályosak és ellentmondók. Ami kevés pozitívumot tartalmaztak, annak értékét nagy mértékben lecsökkentették az új kormány tettei. (A kongói és laoszi politika, a Kubaellenes agresszió folytatása; stb.). Bizonyos azonban, hogy ami az Egyesült Államok gazdasági helyzetét illeti, az új elnök sokkal reálisabban látja és őszintébben tárja fel a bajokat, mint elődje. Eisenhower, a volt elnök minden nyilatkozatában szinte ünnepelte az USA nagyságát, felmagaszt8lta gazdasági erejét és igyekezett a derűlátást, az erőbe vetett hitet táplálni az amerikai polgárban. Kennedy látszólag merészen nyúl az amerikai nemzetgazdaság kérdéseihez, és amit mond. az nem nagyon kellemes az egyszerű amerikai fülének. Hogy ez az „őszinteség“ milyen őszinte, az egyelőre még talány. Jól tudjuk, hogy egy kis népszerűséghajhászásért az amerikai politika vezetői a múltban sem mentek a szomszédba. Tény azonban, hogy az elnök leleplezései nagyon közel állnak az igazsághoz, mert ilyen és hasonló tételeket már hallottunk még Kennedy „trónralépése" előtt is a nem hivatalos szervektől és a sajtótól. Kennedy elnök bejelentéseiből és a kongresszushoz intézett üzeneteiből éles vonásokkal rajzolódik ki a legnagyobb kapitalista ország gazdasági hanyatlásának grafikonja. Február 6-áp Kennedy a kongreszszushoz intézett üzenetében az arany példátlan méretű kiáramlásával foglalkozott. Szerinte ez a folyamat „drámai módon irányította rá a figyelmet az Egyesült Államok gazdasági helyzetében beállott változásokra“. Az aranytartalék ma a legalacsonyabb 1939 óta. Ezzel párhuzamosan növekszik az ország fizetési mérlegében mutatkozó hiány, amely 1951- től 1957-ig általában évente 1 milliárd dollárt tett ki és 1958-ban 3 és Vi mllliárdra, 1959-ben pedig már 3,8 milliárd dollárra emelkedett. Az őszinteségnek azonban van határa. Az elnök ugyanis nem foglalkozott a fizetési mérleg szüntelenül rosszabbodó helyzetének fő okaival, többek közt a nem produktív katonai kiadások állandó emelkedésével, a csatlós államoknak nyújtott katonai segélyekkel és a külföldön fenntartott katonai támaszpontok óriási költségeivel. Elárulta az új elnök azt is, hogy az ipar kapacitásának körülbelül csak 50 °/o-a van kihasználva. Ezt azzal indokolta, hogy a külső piacot mind nagyobb mértékben megnyirbálják az európai versenytársak, a belső fogyasztást pedig sújtja a nagyarányú munkanélküliség. Az elnök szerint ugyanis a teljes munkanélküliek száma 5,4 millió, a részleges munkanélkülieké pedig 1,7 millió. Ennek egyenes következménye, hogy az Egyesült Államokban mintegy 25 millió embernek nincsen megfelelő lakása. Eme üzenetét megelőzőleg február 2-án közzétett nyilatkozatában aggodalmának adott kifejezést afelett, hogy az Egyesült Államok gazdasági fejlődése az utóbbi 7 év alatt nyugtalanítóan lelassult. E súlyos szavakat talán nem is kellene kommentálni, ha az őszinte beismerést logikusan kísérné az okok feltárása és a helyzet megjavítására szolgáló reális elgondolás. De lássuk csak, mit kíván tenni az új kormány a bajok megszüntetésére? Talán csökkenteni a katonai kiadásokat, szorgalmazni az általános leszerelést, gondoskodni a javak szociálisabb elosztásáról, vagy talán kiterjeszteni a kereskedelmet a szocialista tábor országaival? t Ilyesmiről az elnöki koncepcióban említés sem történik. Az ilyen gyökeres intézkedések teljesen ellentétben állnak a monopolkapitalista állam lényegével, a világuralmi törekvésekkel, a szocialistajúbor ellen irányuló agresszív politikával és a gyöngébb nemzetek kizsákmányolásával. Orvosi nyelven szólva: az elnök tüneti kezeléssel, a megszokott toldozássalfoltozással akarja megerősíteni a beteg, elgyengült szervezetet. Lássuk csak, milyen intézkedéseket javasol: 100 000 új lakás építését, a munkanélküli segély folyósításának meghosszabbítását 39 hétre, némi köz<munkák kiírását és a rosszul fizetett alkalmazottak béreinek lényegtelen emelését. Ezen intézkedések hatékonyságát is kétessé teszi a nagy kérdőjel: miből és hqpnan? A kapitalista gazdaságpolitika kétféle módszert ismer: az adóemelést vagy az. áremelést. De a múlt tapasztalataiból már jól tudjuk, hogy mindkettő elsősorban a dolgozó embert, a kisfogyasztót sújtja. Tehát az ilyen tüneti kezelés csak egész rövid időszaki javulást hozhat. Az amerikai kisember sorsán ez édeskeveset segít. T% e van egy másik irányzat, amelyről az elnök mélyen hallgat, éspedig az, amely az USA gazdasági mérlegét külföldi injekciókkal akarja megjavítani. Az egyik ilyen gyorssegély a nyugatnémet kormány hozzájárulása a Nyugat-Németországot megszálló csapatok fenntartásához. Ebben az ügyben a tárgyalások már régebben folynak, s az elvi megegyezés meg is történt, most már csak az összeg magassága körül folyik a vita. Nemrégen nagy feltűnést keltett az a hír, hogy a nyugatnémet márkát a dollárral szemben felértékelték. Ez természetesen az USA kívánságára történt, hogy az amerikai export jobb feltételekkel indulhasson a külföldi piacokon a nyugatnémet kivitollel szemben. Hogy ez milyen mértékben járul majd hozzá az Egyesült Államok kiviteli mérlegének javulásához, ezt ma még nehéz lenne megállapítani. Kétségtelen azonban, hogy a világ népei drága árat fizethetnek a bonni engedményekért. Adenauer klikkje bizonyosan nem ingyen gyakorolja ezt a jótékonyságot a bajban levő versenytárssal szemben. Az ellenszolgáltatás: a német fegyverkezés emelése és az atomfegyver bevezetése a német hadseregbe. Ez pedig vérdij, amelyet a cinkos kap a gyilkostól a segítségért vagy a hallgatásért. A történelem lapjain sok bizonyítékot találhatunk arra, hogy a kapitalizmusnak saját pénzén kívül semmi sem drága. Az emberélet legkevésbé. Petri Endre
