Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-26 / 25. szám

Riport a jövőből

a szántóföldre; a sáv szélein egyenes

pontozott világltóvonal húzódott. Az ember könnyen eltalálta, hogy mi ez: a rádioaktív anyag sávja, amely a helikopteren levő lokátor képfelületén villog, s helyettesíti a jelzőket. A pilóta eszerint tájékozódik, s mint a festő az ecsetjével, a szántóföldre permetezi a folyadékot.

Ivanov az asztalifiókból enyhén sárgás folyadékot tartalmazó üveget vett ki és megrázta:

— Ezzel kezeljük a földeket: 8-as számú kopolimer. Ennek a vegyi anyagnak csodálatos tulajdonsága van. Ha a földbe jut, a folyadék csöppjei maguk köré vonják és összetartják a szétszórt földszemcséket. A talaj szinte egy pillanat alatt viszszanyeri eredeti rögös összetételét. Igazán csodálatos anyag, a termékenység varázsszere. Mindenki, akinek nem közömbös a földről történő gondoskodás, tudja, hogy ez mit jelent.

Hiszen voltak olyan idők, amikor nemzedékeken át kihasználták és kimerítették a földet, s megfosztották értékes tulajdonságától, a morzsalékos szerkezettől, vagyis megfosztották légzési és vízfelvevő képességétől. így a termékeny talajt porrá változtatták. A természet ezért megbosszulta maflát: a tavaszi szelek

elhordták a föld felületéről a porszemcséket, a fiatal vetéseket kitakarták. Viharok alkalmával helyenként az egész termőréteg semmivé vált.

Közben Ivanov időről időre a távolsági szelektor segítségével beszélgetett a pilótákkal, sőt egyszer ingerülten kiáltotta:

— Mit csinál, Skorodihin? ...! Figyelje a vonalat! Nem hagyhat ki egész földsávokat! Fokozza a tartályokban a nyomást!

Azoknak, akik már befejezték a feladatukat, utasítást adott a leszállásra. Lélegzetfojtva figyeltük a képet; a kopolimerrel bepermetezett földekre furcsa alakú traktorok érkeztek, amelyeknek egyáltalán nem volt motorjuk. (Később megmagyarázták nekünk, hogy távolról, vezeték nélkül szolgáltatott energia hajtja őket.) Futó ló sebességével húzták a traktorok a vibráló boronákat.

— A tizennégyes kész! A hatos kész! — Hallottuk a pilóták hangját.

— Leszállni! — adott rövid parancsot Ivanov.

(Befejezése a következő számban.)

A tanítók napján hálával és szeretettel adózzunk tanítóinknak, akik Járatta, ságot nem ismerve dolgoznak, nevelik ifjúságunkat. (Foto: ŐTK)'

A tanítók napján

Az érsekújvári EFSZ befejezte a tavaszi árpa és a tavaszi keverékek vetését. A rétek és legelők rendezéséről sem feledkeztek meg, s a tervnek megfelelően 100 hektár rétet és legelőt javítottak fel. Eddig 766 hektárra szórták ki a műtrágyát. A tavaszi árpát már a surányi szövetkezetesek is elvetették, mégpedig a tervezett 506 hektár helyett 315 hektáron.

A tavaszi munkálatokkal igen szépen halad az alsópéli szövetkezet is. Az árpa, keverékek, valamint a zab vetését 100 %-osan elvégezték. A 100 hektár rét és legelő tervezett feljavítását szintén végrehajtották.

Járásunk egyik legnagyobb szövetkezete, az udvardi, március közepéig elvetette a tavaszi árpát 459 hektáron, 23 hektáron pedig a zabot. A tervezett 44 hektár rétet és legelőt is rendezték.

A rubányi EFSZ-ben a tavaszi árpát 500 hektáron, a tavaszi keveréket 10 ha-on, a zabot pedig 40 hektáron vetették el. Derekasan dolgoznak a kéméndi szövetkezet tagjai is. Eddig 205 hektár tavaszi árpát, 23 hektár keveréket, 21 hektár zabot, 4 hektár mákot és 6 hektár borsót vetettek. Állami gazdaságaink közül a legszebb eredményt a mikulásiak

Hazai hírek

• Tejiparunk 30 féle sajtot gyárt,

amelyeket nemcsak hazánk lakosai kedvelnek, hanem keresett élelmiszercikkek az EAK-ban, az NDK-ban, Ausztriában, NSZK-ban és másutt is. A harmadik ötéves terv végén már 50 %-kal több sajtot fogunk gyártani.

o Elsőként a köztársaságban megkezdte működését Bratislavában a Technika Házához tartozó újítási intézet. Az intézet feladata, hogy öszszegyűjtse és népszerűsítse a hazai és külföldi munkások és újítók legjobb tapasztalatait.

• Befejezés előtt áll az Építészeti Kísérleti Intézet új épülete Bratislavában.

összehívták

a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülését

Prágából jelentik (ŐTK): A Varsói Szerződés tagállamainak kormányai elhatározták, hogy 1961. március 28-ra Moszkvába összehívják a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének csúcsértekezletét, amelyen a külügyminiszterek, a honvédelmi miniszterek és a fegyveres erők főparancsnokai is részt vesznek.

tbwMutr /

1961. március 26.

A iMszlómajori Állami Gazdaságban nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre, különösen az utánpótlásra, a borjak nevelésére. Felvételünkön a borjak itatását örökítettük meg. (Foto: Németh)

érték el. a tervnek megfelelően árpával 482 hektárt, tavaszi keverékkel 230 hektárt, zabbal pedig 115 hektárt vetettek be. A Párkányi Állami Gazdaságban pedig 560 hektár árpa, 84 hektár keverék és 20 hektár zab került már a földbe.

TÖTH JÁNOS, Érsekújvár

Kissé meglepett minket a szerkesztő javaslata, s nem tudtuk, hogy tréfál-e, vagy komolyan beszél.

— Jó riportra van szükségünk! Tegyenek egy hivatalos utat a jövendőbe! Nem szabunk önök elé határozott feladatokat, az anyagot maguk választhatják meg. Cselekedjenek úgy, ahogy azt az adott körülmények közt jónak látják.

Könnyű ezt mondani. Szemünk előtt felmerültek a távoli jövő szép körvonalai. Vajon milyen témát válaszszunk? A rádió éppen Asztrahánról beszélt. Hirtelen elhatároztuk, hogy oda repülünk.

A talajtermékenység varázsszere

Az ember már évezredek óta műveli a földet. De a földműves munkájának eredménye mindig a természettől, a kegyetlen elemektől függött. Az ember csak korunkban szállt szembe velük törhetetlen akaratával és eszével, a tudomány, a technika és gazdag tapasztalatai segítségével. S a természeti erőket megfékezte. Vajon milyen lesz az ember és a föld közötti viszony a jövőben?

... A repülőtér, amelyre leszálltunk front mögötti területre emlékeztetett. A starthely fölött helikopterek röpdöstek, amelyek egymás után szálltak le. Tartálygépkocsik közeledtek feléjük, s csakhamar a szivattyúk ütemes működése vált láthatóvá. Feltűnt az emberek feszült várakozása, akik fontos légi beavatkozásra készültek.

Elvezettek bennünket a légierők parancsnokához, Ivanovhoz. Félig átlátszó falú, tágas helyiségbe léptünk, a parancsnoki fülkébe, ahol az asztal mellett kemény arcvonású férfi ült,

Szorgos munka az újvári járásban

a mezogazaasagi íegieroK repuioegyenruhájában. Futólag ránk tekintett, miközben valakihez tovább beszélt:

— Ellenőrizzétek a lokátorok érzékenységét. Egy órai időtök van a mi körzetünk megművelésére. Hasonlítsátok össze óráitokat: az enyémen éppen 12 óra 10 perc. Van valami kérdeznivalótok?

Ivanov előtt keskeny, hosszú távolsági szelektor feküdt, amelynek kis képfelületén látható volt, amint a pilóták a helikopterek fülkéjében órájukat igazítják.

— Indulás jelre! — mondta Ivanov és hozzánkfordult: — Ugye, újságírók? Már jelentették nekem, hogy jönnek.

Hellyel kínált bennünket. A függöny, amely az egyik falat takarta, szétnyílt, s a telelokátor nagy képfelületén zöldes fény villant meg.

— Ha megengedné, akkor részt szeretnék venni a légi műveletben. Nem repülhetnénk mi is az egyik helikopterrel?

A parancsnok elnézőn mosolygott.

— Föl sem kell kelniük a karosszékükből és mindent jól fognak látni. így sokkal többet megtudnak.

A képen a hömpölygő ködből szántóföld körvonalai bukkantak elő. Fölötte helikopterek keringtek.

Ivanov elcsavarta az ebonit gombot; új kép jelent meg. Nagyon szomorú látvány volt; a szél homokfelhőket kergetett, amelyek eltakarták a napot. A sárgásszürke ködfal olyan gyorsan hömpölygött felénk, hogy szinte elhúzódtunk a képtől. Ivanov még egyet fordított a gombon, most már csak a földeket és a helikoptert lehetett látni, amely után sűrű, széles ködfátyol vonult. A köd mindig lejjebb ereszkedett, s végül széles sávban leszállt

Evek őta immár hagyományossá vált, hogy a tavaszvárás idején, Komensky Ámos János, a nagy cseh pedagógus születése napján, március 28- án, a tanítók napját ünnepeljük. Köszöntjük ebből az alkalomból tanítóinkat, akik megtanítottak bennünket és gyermekeinket a betűvetés tudományára és vezetik őket a tudományok világába. Nagy és felelősségteljes munka ez, hiszen nagyrészt rajtuk múlik, hogy ifjúságunk ne váljék útvesztetté és tétován bolyongóvá, hanem a világ reális ismeretében tegye magáévá a szocialista humanizmus mélységét, igazságát és a tudományos világnézetet.

Igényes és teljes embert, örökös önművelést s önmagunkkal szemben vasszigort megkövetelő munkával kell nevelnünk a jövő nemzedékét, hogy az világosan fölismerje a haladás irányát, 5 megtalálja a valóraváltás járható útját. Tehát ma már nem csupán az a feladata a pedagógusnak, hogy megértse pártunk politikáját és kormányunk intézkedéseit, hanem neveljen is. Formálja olyanná a reá bízott ifjúságot, hogy az majd az életben saját munkája területén tevékenyen és kezderaényezően meg is tudja valósítani céljainkat. S s cél középpontjában az ember, az emberről való gondoskodás, az ember igényének minél teljesebb kielégítése, a béke, az alkotás áll.

Központi probléma ma az ember nevelése. A nevelés, a tanító munkájának fontossága abból következik, hogy a nagy gazdasági feladatok teljesítéséhez, a műszaki színvonal állandó emeléséhez, a termelékenység gyors növeléséhez elengedhetetlenül szükséges a művelt, kulturált dolgozók sokasága. Ezért foglalkozunk olyan rendkívül nagy figyelemmel hazánkban és minden szocialista országban az Ifjúság nevelésének prob* lémáival, az oktatási ügy kérdéseivel, a tanítók szerepének, jelentőségének, munkájuk fontosságának tudatosításával.

Ezért ünnepeljük ma és minden évben országszerte meleg szeretettel a tanítókat, gyermekeink második szüleit. A mester a műhely lelke, a tanító egyre gyarapodó tudása és szilárd jelleme a sikeres nevelés döntő tényezője. Döntő tényező, de nem egyedüli tényezője az ifjúság nevelésének. Mert az egész társadalom nevel, a jövő nemzedékéért mindnyájan felelősek vagyunk. Szép szavak helyett a tavaszi virágcsokor mellé munkájukat könnyítő segítséggel is köszöntsük tanítóinkat. A járási és helyi nemzeti bizottságok pedig segítsék hozzá tanítóinkat olyan munkakörülmények kialakításához, hogy azok hiánytalanul eleget tehessenek feladataiknak. Például ne halmozzunk el egy tanítót számtalan, iskolán kívüli feladattal, mert nem marad azután ideje, energiája a legfontosabb munkára: az iskolai munka tökéletes elvégzésére, a gyermekeink sikeres neveléséhez szükséges állandó önművelésre.

A szocializmus győzelmével keletkezett új körülmények között a tanító értékét ma már elsősorban az iskolában elért eredmények szabják meg. Meg aztán az is, hogy hányán igyekeznek a falu lakosai közül, nemcsak az ifjúság, de a felnőttek köréből is, magasabb műveltségi szintet, szakképzettséget szerezni, s hányán járnak a dolgozók esti iskolájába, különböző szakmai, nyelvi művészeti és más tanfolyamokra. És elsősorban: hogy minden tanuló sikeresen elvégzi-e az alapfokú iskola 9 osztályát. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink termelésének emelése is több szakértelmet, nagyobb áttekintést és általános műveltséget követel meg földműveseinktől.

A legszebb ajándék tanítóink részére az lenne, ha a nemzeti bizottságok, az EFSZ-ek vezetősége, funkcionáriusai olyan fölvilágosító és meggyőző munkát végeznének tanítóinkkal egyetemben, hogy a szülők a falu lakossága szégyellje, ha a községben netán egy gyerek nem végzi el az alapfokú iskolát, viszont legyen büszke minden lakos arra, hogy a falujukból hányán tanulnak sikeresen mezőgazdasági, gépipari, közép- vagy főiskolán, hányán lesznek orvosok, tanítók, de különösen mezőgazdászok és állattenyésztők.

Váljék az iskola hatalmas szószékévé az emberi haladásnak, a történelmet formáló nép eszméjének, legyen gyakorló színtere a legnemesebb kommunista erkölcsnek.

A tanítók napja alkalmából köszöntjük gyermekeink második szüleit, s ez alkalomból kívánunk a tanító elvtársaknak jó egészséget, erőt népünk szeretetével övezett, kiváló, sikeres munkájukhoz.

Példás nevelő

szeret olvasni is, különösen a történelmi regényeket kedveli.

— Hogyan győzi a rengeteg munkát?

— Csak egy kis hivatásszeretet kell hozzá, jómagam pedig szeretem a hivatásomat. Komoly, felelősségteljes munka ez, mert rajtunk, tanítókoji múlik, hogy milyen emberek kerülnek ki az iskoláinkból. Mindig azon fáradozom, hogy akik a kezem alól kikerülnek, szilárd meggyőződésű, szocialista emberekké váljanak.

Dolgozik, tanul, előadásokat szervez. Az iskolában kitűnő munkát végez. De már nem messze von március 28-a ,amikor a kerületi nemzeti bizottságon átveheti majd a jó munkájáért járó „példás tanító" kitüntetést.

Gratulálunk Németh Károly elvtársnak, s a többi tanító elvtársnak is, akik hozzá hasonlóan végzik munkájukat. -t-Sokat beszélek nekik a saját gyermekkoromról, amikor, bárhogy szerettünk volna is, nem lehetett tanulnunk, mert nem volt rá pénzünk.

Nyomdában inaskodott, s 1945- ben szabadult, de leghöbb vágya továbbra is a tanulás maradt. S amikor lehetővé vált, azonnal beiratkozott a főiskolára és el is végezte, méghozzá kitüntetéssel. Azóta még nem hiányzott diákjai közül. Reggel nyolckor mindig pontosan ott van az osztályában, és megkezdődik a vándorlás az állatok és különféle vegyületek, sók, savak birodalmában.

S aki azt gondolná, hogy de bizony ezzel aztán már véget is ért a nap, nagyot tévedne. Németh Károly vezeti ugyanis a szövetkezeti tagok iskoláztatását, a szlovák nyelvtanfolyamot, diákjaival néha késő estig színdarabot gyakorol. Szabad estéit pedig tanulásra, továbbképzésre fordítja. Nagyon

Németh Károly,

I pozsonypüspöki 9 íves . középiskola tanítója, csendes, szerény ember. Már

II éve tanít Püspökin s mindenki sze-éti s megbecsüli fcó'zvétlenségéért és segítő készségéért. Mert nincs a szövetkezetnek vagya lemzeti bizottságiak olyan ügyesbajos dolga, amiben ne segítene szívesen.

Tanító. Mégpedig nem is akármilyen. Diákjai nagyon szeretik, s örömmel várják a vegytan- és biológia-órákat, mert Németh elvtárs mindig tud valami újat, valami szépet mondani. Hát meg még a maga készítette szemléltető eszközök!- Mindig úgy igyekszem tanítani - mondja —, hogy a tanulóim dolgát megkönnyítsem, s mégis minél többet megjegyezzenek martuknak a magyarázatomból.