Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-26 / 25. szám
gyorsabb fejlesztésén! négy év alatt teljesítsük az ötéves tervet! feladatokat állít a szövetkezeteink geirtk szerint teljes mértékben tekjeelé, s ezeket a feladatokat lehetősé- sítenünk kell. , A gépesítés színvonalának növelésével és teljes kihasználásával a mezőgazdasági termelés iparosításáért Az állattenyésztés és a növénytermesztés fejlesztése alapvető kérdései nek megoldásával kapcsolatban a kongresszus előtti kampány keretében, főleg az évzáró közgyűléseken és a járási konferenciákon előtérbe kerültek a gépesítés kérdései. Jogosan bírálták az egyes mezőgazdasági üzemek hiányos gépi felszerelését, a gépek minőségét, továbbá a gépjavításban és a pótalkatrészekkel való ellátásban tapasztalható hiányosságokat. Ezzel szemben kevesebb szó esett mezőgazdasági üzemek gépeinek rossz karbantartásáról és a gépek elégtelen kihasználásáról. A IV. kongresszus óta nagy fejlődés állt be a gépesítés terén. Az 1959 és 1960-es években mezőgazdaságunk 4,5 milliárd korona értékben új gépeket és gépi berendezéseket kapott. Összesen 27 600 traktort, 2200 gabonakombájnt, 9300 kévekötőt, 6700 cséplőgépet, 6800 silókombájnt, 2800 tehergépkocsit, 24 300 traktorra kapcsolható pótkocsit, 5900 rakodót, 800 burgonyakombájnt, stb kaptunk. Szövetkezeteink ezen kívül az említett időszakban több mint 25 000 traktort, 3600 gabonakombájnt, 15 000 kévekötözőt, 6500 cséplőgépet, 14 000 pótkocsit és más gépet vettek át a gépállomásoktól, s ezeknek értéke elérte a 2,2 milliárd koronát. Gyors fejlődés a harmadik ötéves tervben A harmadik ötéves terv mezőgazdaságunk további nagyarányú korszerű gépesítését irányozta elő. Mezőgazdaságunk csaknem kétszer annyi gépet kap, mint a második ötéves tervben. Minden 1000 hektárnyi mezőgazdasági területre 2,3 millió korona értékű géppel és gépi berendezéssel számolunk. Pártunk Központi Bizottsága azt tanácsolja, hogy ezeket az eszközöket a mezőgazdasági termelés döntő szakaszaira, tehát, elsősorban a gabona, a takarmányfélék, a cukorrépa és a burgonya termesztésének egyetemes gépesítésére és a szállítás problémáinak megoldására fordítsuk. Ezzel egyidejűleg az állattenyésztési termelés gépesítésében is lényeges javúlás áll be. Elsősorban a tej és a sertéshús termelését, a takarmány előkészítését és a trágya kitakarítását kell gépesítenünk, továbbá a baromfinagytenyészetekben egyetemes gépesítést vezetünk be a gyakorlatba. Az előirányzott gépek leszállítása lehetőséget nyújt arra, hogy 1963-ig a gabona 65 %-át, 1965-ig pedig a 80 %-át egyetemes gépesítésen alapuló nagyüzemi technológiával takarítsuk be. Már ebben az évben 2800 gabonakombájnt, 4000 rendrakőt és 1500 rendfelszedő berendezést kapunk, úgyhogy a gabonát legalább 500 000 hektárról megosztott aratással és 370 000 hektárnyi területről kombájnokkal takaríthatjuk be. A hegyvidéki körzetek számára 240 munkaszélességű magajáró alvázra szerelt rendfelszedő aratógépet szerkesztettek, amely az említett körzetek legfontosabb aratógépe lesz. A takarmányfélék betakarítását 1963-ig 47 ,%'-ra és 1965-ig 93 %-ra nagyüzemi módszerekkel végezzük el, mivel ezalatt az idő alatt 10 700 magpsnyomású sajtológépet és 13 0(00 szárítóberendezést kapunk. Már 1961-ben 1500 magasnyomású sajtolőgépet és 2000 szárítóberendezést kapnak mezőgazdasági üzemeink. A cukorrépa betakarításának gépesítését a szedőgépek gyorsító ütemű előállításával oldjuk meg, amelyek lehetővé teszik a cukorrépa megosztott betakarítását. így 1965-ben a cukorrépa 66 %-át megosztott módszerekkel takarítjuk be és a további 28 %-át tökéletesített cukorrépakombájnokkal. Ezzel a két betakarítási módszerrel egyúttal megoldjuk a répa rakodásának gépesítését is. A burgonya termesztésének és betakarításának gépesítése terén rövid időn belül megoldják az előcsíráztatott burgonya ültetésének gépesítését is. A burgonya növényápolási munkálatainak gépesítése a tökéletesített sarabolők mielőbbi leszállításától függ, amelyekből 1961- ben 2300 darabot és 1962-ben 3000 darabot kell kapnunk. A harmadik ötéves terv alatt mezőgazdasági üzemeink összesen 13 500 tökéletesített sarabolót kapnak. Eddig még nem sikerült megoldanunk a burgonya betakarításának gépesítését a dombos és kötött talajokon. Ezért 1963-ig a vetésterületnek csak a 24 %-án és 1965-ig a 45.%-án oldhatjuk meg a burgonya betakarításának egyetemes gépesítését. A többi területeken kénytelenek leszünk a burgonya betakarítását továbbra is burgonyafelszedőkkel végezni. Fontos problémát jelent mezőgazdaságunkban a szállítás kérdéseinek megoldása, mivel a szállítás, rakodás és kirakodás gépesítése szorosan összefügg az állattenyésztésben és a növénytermesztésben alkalmazott nagyüzemi technológia bevezetésével. A szállítás legfontosabb eszköze mezőgazdaságunkban a pótkocsikkal ellátott traktor, amelyből már 1961- ben 24 400 darabot kapunk. A tehergépkocsikat mezőgazdaságunkban elsősorban a nagyobb távolságokra való szállításra és a csúcsmunkálatok idején használjuk. A szállítás kérdéseit mezőgazdaságunkban megfelelő pótkocsikkal, valamint a rakodási és kirakodási munkálatok célszerű gépesítésével oldjuk meg. A gabona, széna és a silóanyagok betakarításának nagyüzemi technológiáját nagyban elősegítik a nagy űrtartalmú adapterek segítséát nem térünk a nagy űrtartalmú járművek ipari gyártására, addig kénytelenek leszünk igénybe venni a nagy űrtartalmú adapterek segítségét, amelyeket könnyen rászerelhetünk a szokványos pótkocsikra. Ez évben és a jövő évben összesen 15 000 ilyen adaptert kapunk, s így a forgalomban levő pótkocsiknak körülbelül az Vi részét nagy űrtartalmúvá alakíthatjuk át. Szocialista munkaversenyekkel a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséért A gépállomások munkatartalmáról Teljesítsük kötelességeinket A gépállomások, amelyek átvették a szövetkezetek pótalkatrészekkel való ellátásának gondjait április 1- től kezdve gépi eszközöket és néhány más szükségleti cikket árusítanak mezőgazdasági üzemeinknek, így valóban támaszpontjai lesznek a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének és a gépi eszközök és berendezések kihasználásának. A EFSZ-ek járási konferenciáin sok küldött beszélt a gépállomások munkájáról. A felszólalók legtöbbje jogosan kritizálta a gépállomások munkáját, főleg a gépjavítás és a technikai tanácsadói munka terén előforduló hiányosságokat. Itt a legfőbb ideje annak, hogy a gépállomások felelős vezetői tudomásul vegyék, hogy nem szabad az ő szűk üzemi érdekeiket a járás mezőgazdasági fejlődésének érdekei fölé helyezni és tudatosítsák, hogy a gépállomás főfeladata, mezőgazdasági termelésünk támogatása. A gépi eszközök és mezőgazdasági gépek eladása óta szövetkezeteinkben gyakran tapasztalhatjuk, hogy ezek nincsenek eléggé kihasználva. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy sok helyen komoly hiányosságok mutatkoznak a nehéz mezőgazdasági gépek kihasználásában a szövetkezetek közötti együttműködés terén. Ezek a hiányosságok megmutatkoznak a nehéz mezőgazdasági gépek rossz kihasználásában szövetkezeteinkben. A Ceská Lipa-i járásban a gépállomás egy-egy kombájnjának teljesítménye a gabona és a repce betakarításában elérte átlagban a 126,5 hektárt, ezzel szemben a szövetkezetek kombájnjai átlagban csak 45 hektárt takarítottak be. A silőtakarmányok betakarításánál az átlagos teljesítmény a gépállomáson 63,4 hektár volt, ezzel szemben a szövetkezetekben csak 31,8 hektár. Hasonló helyzet volt a többi járásokban is. Ebben az évben ezen a téren is új utakra kell térnünk, és a saját szövetkezetünkben éppen úgy, mint a szövetkezetek közötti együttműködés terén, mindent meg kell tennünk a gépi eszközök teljes kihasználása érdekében. A DÓtalkatrészekről A bírálatok központját az EFSZ-ek összes járási konferenciáján a pőtalkatrész-ellátás képezte. Mi a helyzet? Gépgyáraink 1960- ban 28 %-kal több pótalkatrészt gyártottak, mint 1959-ben. A kereslet lényegesen emelkedett, mivel a gépek a gépállomásokról a szövetkezetekbe kerültek. Néhány pótalkatrész esetében például a trágyaszórőhoz szükséges láncok, valamint ékszíjak, kormánylemezek, fejőcsészék, a cukorrépafelszedőre szerelt eketestek, golyóscsapágyak, battériák és más pótalkatrészek esetében már néhány éve krónikus hiánynyal küzdünk. Ipari üzemeink feladata, hogy ezeket a hiányosságokat minél hamarabb kiküszöböljék. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek gyakran fölöslegesen gyűjtik a pótalkatrészeket és nem törődnek a gépek rendes karbantartásával és idejében történő javításával. Sok szövetkezetben ezen a téren nagy rendetlenség uralkodik. A pótalkatrészek terén tapasztalható hiányt még elmélyíti az a tény, hogy a gépállomások és a mezőgazdasági gépjavító üzemek nem újítják fel az elkopott alkatrészeket és gyakran kishiányú alkatrészeket is újakkal cserélik fel. Ezen a téren a legrövidebb időn belül radikális intézkedéseket kell foganatosítani. A Mezőgazdasági Minisznérium a nemzeti bizottságokkal karöltve mindent megtesz, hogy a gépállomások nagyobb mértékben mint eddig, az ' elkopott alkatrészeket felújítsák. A Gépipari Minisztériummal együtt megjavítsuk a pótalkatrészek tárolására és kiosztására, sát. Szövetkezeteinkben lényegesen nagyobb gondot kell fordítani a pótalkatrészek tárolására és kiosztására, s lényegesen meg kell javítani a gépek karbantartását. Kicsi érdeklődés mutatkozik a gépesítők iskoláztatása iránt, amelyet a járási nemzeti bizottságok a gépállomásokkal karöltve szerveznek szövetkezeteink megsegítésére. Pedig itt annak az alapelvnek kellene érvényesülnie, hogy a szövetkezetekben csak képzett szakemberekre bízzák a gépek kezelését, olyanokra, akik tökéletesen ismerik a gépkezelés módját s így képesek a gépet jól kihasználni. Máskülönben megtörténhetne, hogy a szövetkezetekben lesznek üres gépek, de nem lesznek emberek, akik ezeket a géntaLrot lzo7oln£ilz 3842 mázsát ad be, s 527 000 literes tejbeadási vállalását 531000 literre emelte. Vagy említsük meg az ost- 1 ravcei EFSZ-t, amelynek húsbeadási terve 1462 mázsát tesz ki; a szövetj kezet eleinte 1665 mázsa beadását vállalta, s a gazdálkodás eredményei- 1 nek elemzése után ezt a mennyiséä get 1799 mázsára emelte, í Ogy gondolom, hogy ha minden- szövetkezet - a tagság legszélesebb- körű részvételével, valamint a nem- zeti bizottság hiánytalan bevonásá, val és a járás hatásos segítségével i — végrehajtja a termelés és a lehe■ tőségek alapos elemzését, akkor egész • biztosan nem alig 200 olyan szövet' kezetünk lesz, amelyek a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesítik, ' hanem számuk megsokszorozódik. Hisszük, hogy minden szövetkezet . és állami gazdaság ismét fontolóra ‘ veszi saját lehetőségeit a tervezett » feladatok minél magasabb túlszárnya. lása érdekében. > Fontos azonban, hogy az üzemek ■ a maguk vállalásait a legaprőléko■ sabban tárgyalják le a tagsággal és i a munkaközösségekkel, mert a mező- i gazdasági termelésben egyetlen olyan • dolgozónak sem szabad lennie, aki i nem fogadja el a rábízott feladatokat • a szövetkezet vállalásának biztosítására. A tapasztalatok azt igazolják, hogy éppen a munkahelyeken lefolytatott közvetlen tárgyalások segítették elő a további tartalékok feltárását, aminek eredményeként sokkal gyorsabban emelkedhet a termelés, mint ahogyan a terv előirányozza. Hangsúlyoznunk kell, hogy a harmadik ötéves terv négy év alatti tel« • jesítésének mozgalma különösen most- követeli meg az egész mezőgazdasági ’ igazgatás és a szövetkezeti vezető- i ségek fokozott figyelmét, amikor az 1 ötéves terv első esztendejébe lép- i tünk. Az idei tervek és vállalások teljesítése, valamint túlszárnyalása döntő jelentőségű. Tehát minden szö• vetkezetben ismét részletesen ele• mezzék a termelés helyzetét és te■ gyék meg az intézkedéseket a vállalások teljesítése végett. A nemzeti bizottságok fordítsanak külön figyel( met azokra a szövetkezetekre, ame'■ lyek vállalásokat eddig nem tettek, ■ s hozzák helyre, amit elmulasztottak. i Minden szövetkezetben valamennyi ■ tagnak felelősséget kell éreznie a i vállalt kötelezettség teljesítése iránt, s mindennapos gondoskodással és ellenőrzéssel meg kell teremteni a terv ; teljesítésének elengedhetetlen feltételeit. Elvtársnők és EÍvtársak! Egyetlen társadalmi rendet építünk, a szocialista társadalmat alakítjuk ki és fejlesztjük, amelyben mindenkit egyforma jogok illetnek meg, de egyforma kötelességek is. Elvtársnők és Elvtársak! Szocialista társadalmi rendünk a termelőeszközök magántulajdonának megszüntetésével olyan körülményeket teremtett, amelyek közt a munka iránti viszony alapjaiban megváltozik. Kialakítottuk az elvtársi együttműködésen és a kölcsönös megsegítésen alapuló új társadalmi kapcsolatokat. Az EFSZ-ek közül 84%, az állami gazdaságok sorából pedig 95 % vállalta, hogy a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesíti. Viszont csak 189 EFSZ vállalkozott arra, hogy a harmadik ötéves terv mutatóit négy év alatt az árutermelés egész terjedelmében eléri. A szövetkezetek évi közgyűlései és járási értekezletei megmutatták, hogy a szövetkezeti dolgozók a harmadik ötéves terv lerövidítésére irányuló szocialista munkaversenyeket tényleg hazafias mozgalomnak tekintik, amely a mezőgazdaság minden dolgozójának ügye. Ami a termelési eredményeket, valamint a termelés és gazdálkodás színvonalát illeti, a mezőgazdasági üzemek közt ez idő szerint még számottevő különbségek mutatkoznak. Az élenjáró szövetkezetek és a legjobb dolgozók ugyanolyan körülmények között gyakran többszörösen jobb eredményeket érnek el, mint á gyenge és átlagszövetkezetek. Minden járásban kövessük az élenjárók és legjobbak példáját, hiszen a példa erősen vonz, s ez az erő hatalmas. Fontos viszont, hogy a konkrét példákat és az élenjáró dolgozókat az emberek megismerjék, s széles arányokban sajátítsák el tapasztalataikat és munkamódszereiket. Vannak például egyesített szövetkezeteink, amelyekben rövid idő alatt gyorsan elterjedtek azok a munkamódszerek és munkaszervezési tapasztalatok, amelyek az egyesült szövetkezetek közül a legjobb EFSZ-ben már megelőzőleg meghonosodtak. S ami egy szövetkezet keretei közt bevált, ezt rendszeresen vegyük át a járások, kerületek és az egész ország viszonylatában is. A szocialista építőmunka tapasztalatai nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista országban is bizonyítják annak a lenini tételnek az igazságát, hogy a haladó tapasztalatok értékesítése a széleskörű gyakorlatban a gazdaságok irányításának elengedhetetlen feltétele. Tehát a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésére irányuló hazafias mozgalmat emeljük a széles arányokban megszervezett szocialista munkaverseny rangjára, amelynek keretében vigyük át a gyakorlatba a legjobb dolgozók és szövetkezetek munkamódszereit, valamint bevált tapasztalatait minden gazdaságban, minden munkaszakaszon, éspedig az- i zal a céllal, hogy az átlagos és gyengébb szövetkezetek is érjék el a legjobbak színvonalát. Az élenjáró szövetkezetek haladó tapasztalatai jelentik azt a világítótornyot, amely megvilágítja az utat a többiek számára is, ahogyan ezt Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának januári ülésén .M azuveiKezeieK aiapvero Kötelessége, hogy legalább ánnyi terméket juttassanak a társadalomnak, amenynyit a terv megállapít. Viszont az állattenyésztési termékek felvásárlása a harmadik ötéves terv első hónapjaiban, amelyet négy év alatt akarunk teljesíteni, egyáltalán nem megnyugtató. Januárban és februárban az EFSZ- ek 10,153 tonna marhahússal, 17 342 tonna sertéshússal és 44 millió litfer tejjel maradtak adósak a közellátásnak. Az a tény, hogy a hús- és tejbeadás szerződéses feladatai nem teljesülnek, komolyan érinti az egész népgazdaságot. Hogy a dolgozók igényeit kielégíthessük, fokoznunk kell az élelmiszerek behozatalát külföldről. A behozott hús és vaj ellenében pedig ipari termékeket kell adnunk. Például az év első két hónapjában be nem adott hús és vaj mennyisége olyan értéket képvisel, amely 4672 Zetor—50-es traktornak felel meg. Ez körülbelül harmada annak a traktormennyiségnek, amennyit 1961-ben a mezőgazdaságnak szándékszunk adni. Nem kevés azoknak az EFSZ-eknek a száma, amelyek vezetőségének és tagságának meg kell változtatnia nemtörődömségét az állammal megkötött szerződések betartása iránt. Például a szövetkezetek aránytalan tejfogyasztása, a tej közvetlen eladása, a jogosulatlan házi sertésvágások stb. mind azt hizonyítják, hogy a szövetkezetek némelyike és ezeknek a tagsága a saját egyéni érdekeit a társadalom szükségletei elé helyezik. Az ilyen szövetkezetek magatartása fölött nem hunyhatunk szemet. Az állam hatalmas anyagi eszközökkel segíti elő a szövetkezeti terme- és fejlődését. Érthető tehát ha nem térhet napirendre a közvetlen állami segítség körül tapasztalt visszaélések fölött. Maguktól a szövetkezeti tagoktól elvárjuk, hogy az ilyen eseteket bírálják meg, nyilvánosan ítéljék el és a nemzeti bizottságok segítségével teremtsenek rendet saját soraikban. A kongresszust megelőző időszakban, a szövetkezeti közgyűlésen és az EFSZ-ek járási értekezletein egész sor indítvány hangzott el, amely az állattenyésztési termékek felvásárlási tervének teljesítésére irányult. A szövetkezeti dolgozók rámutattak, hogy a terv és a vállalások teljesítésének ellenőrzését sok helyütt semmibe veszik, sőt akadnak esetek, amikor ezt fölösleges tehernek és céltalan időpazarlásnak tekintik. Sok szövetkezetben a terv nem teljesítését nem tárgyalják le a szövetkezeti dolgozókkal, nem keresik meg azokat a módokat, amelyek megjavítanák a helyzetet. De a terv nem teljesítésében hibásak a járási és külön a helyi nemzeti bizottságok, valamint a mezőgazdasági szakbizottságaik is, amelyek sok helyütt nem kísérik figyelemmel a felvásárlási terv teljesítését, s nem vezetik a mezőgazdasgi üzemeket arra, hogy tegyenek eleget az állam iránt vállalt kötelességeiknek. Sőt, a felvásárlást nem szervezik meg céltudatosan, és nem biztosítják tervszerűleg a felvásárlási szervek és tejbegyűjtök némelyikének dolgozói sem. (Strougal elvtárs beszámolóját lapunk következő számában folytatjuk.) nelyesen megállapította. Az oteves terv termelési és begyűjtési feladataira irányuló szocialista munkavérsenynek elő kell segítenie, hogy a legjobb dolgozók és mezőgazdasági üzemek tapasztalatai elterjedjenek a széleskörű gyakorlatban. Ezért fontos, hogy minden mezőgazdasági üzem tárja föl lehetőségeit és erőtartalékait a termelés fokozása érdekében. Ez eddig nem történt mM, hiszen még mindig 1527 olyan EFSZ-ről és 18 állami gazdaságról tudunk, amelyek a harmadik ötéves terv Idő előtti teljesítésére nem tettek vállalást. De az eddig elfogadott vállalások színvonala sem iiti meg azt a mértéket, amely biztosítaná a mezőgazdasági termelés gyors fejlődését. Nem mindenütt hajtották végre az üzemek lehetőségeinek sokrétű elemzését. Ahol viszont ez megtörtént, az EF;SZ-ek a harmatuk ötéves tervben 'foglalt feladatodat már az 1961-es terv összeállításakor is figyelembe vették, s váltásaikat tovább emelték. Például a píseki járásban a bránicei EFSZ vállalni hogy 3172 mázsa cukorrépa helyett
