Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-26 / 25. szám
£ nagyüzemi termelés gyorsabb fejlesztésével négy év alatt teljesítsük az ötéves tervet! (Folytatás a 4. oldalról.) Az állam külföldi vásárlásokkal biztosítja a lakosság számára a szükséges gabonaféléket. Ezzel lehetővé teszi az EFSZ-ek számára, hogy megteremtsék az elégséges takarmányalapot. Sok szövetkezet ötéves tervében. sajnos, nagymennyiségű takarmány vásárlással számol. Ez helytelen. Az állam nem fogja az EFSZ-eket takarmánnyal ellátni. Minden EFSZ-ben meg kell vizsgálni, hogy az állami szükséglet kielégítése után miképpen kell biztosítani a saját takarmányalapot és fokozatosan megteremteni a szükséges tartalékot. A szükséglet 15 százalékáig terjedő tartalék megteremtésének a terv elválaszthatatlan részévé kell válnia minden EFSZ-ben. A szocialista nagyüzemi termelés ezt megköveteli. A takarmányalapról történő gondoskodás fontos rész* az összes takarmányfajták jó kihasználása. A takarmányozás gazdaságosságának lényegét abban kell látnunk, hogy a takarmányt helyesen kell elkészíteni és gondoskodni kell annak célszerű összetételéről. Gondoskodni kell a takarmánykeverékek szügséges választékáról, az emészthető fehérjék és a szénhidrátok helyes viszonyáról az állatfajták és azok hasznossága szerint • A takarmánytermékek előállítása Teljes értékű keverékek használatával elérjük a magasabb hasznosságot és a zabegység szükségletet 1 kg súlygyarapodásnál 6.3 kg-ről 3.6 kgra csökkenthetjük. Ha a zabegység szükségletet az említett színvonalra csökkentenénk, - amely megfelel a belterjesen gazdálkodó üzemek szükségleteinek, — az a vágósertések tervezett termelésénél 1961-ben 400 ezer tonna zabegység megtakarítását tenné lehetővé. Ez bizonyítja, hogy milyen nagymennyiségű tápanyagot etetünk fel feleslegesen. Tavaly a magtakarmányak csak 25 százaléka volt keverékben feldolgozva, a többit mag formájában etettük'fel. A takarmánykeverék termelést olyan ipari színvonalra kell emelni, mint az a fejlett takarmányozási technikával rendelkező országokban van. Nem szabad megengednünk,;hogy a takarmány összetétele gyakran változzon és ez csökkentse a hasznosságot. Ezzel kapcsolatban jogosan bírálták a takarmánykeverő üzemek munkáját. Ebben áz évben nagymértékben ki kell szélesítenünk a takarmánykeverést oly módon, hogy a mezőgazdasági felvásárló üzemek szerződések alapján vásárolják fel az EFSZ-től és az állami gazdaságoktól a keverékek gyártásához szükséges termékeket, tehát a gabonát, hüvelyeseket, a szárított kapásnövényeket, takarmányokat és kész keverékeket szállítsanak nekik, melyeket fehérje koncentrátumokkal, antibiotikumokkal, szárított élesztővel, szárított tejjel és biochémiai pótlékokkal gazdagítanak Ez az eredményekre vezető út. A mezőgazdasági szárító üzemek kiépítésével, melynek folytán 700-aI emelkedik a szárítók száma, lehetővé válik a takarmányburgonya és cukorrépa nagy részének szárítása és nagyobb mennyiségű vitaminos szénaliszt előállítása. A szárítók és raktárak építésének szervezését öszhangba kell hozni a darálók és a keverő üzemek hálózatával, hogy ezáltal a szállítást is gazdaságossá tegyük. • Élesztős takarmányok Sok EFSZ és ÁG tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az erjesztett takarmány használatának nagy jelentősége van a gazdasági állatok hasznosságának emelése szempontjából. A szemléltető példák igazolják, hogy az erjesztett takarmány használata mellett a tejhozam napi 1 literrel, sőt többel is emelkedik. - Az erjesztett takarmány alkalmas nyersanyaga a melaszon kívül mindenekelőtt a cukorrépa, melyből 100 tehén számára 200 napra 680 — 700 mázsa elégséges, vagyis a két hektáron kitermelt mennyiség. Jól fel lehet használni a savót, a burgonyaszéritók, a keményítő- és cukorgyárak hulladékait is. Habár a savanyú tej termelésében most még komoly hiányosságok vannak, ezt mégis a hiányzó fehérjék pótlása szempontjából nagyra kell értékelnünk. A takarmányalap nagyüzemi szervezetének kiépítése minden mezőgazdasági üzemben ma a legjobb út, mely biztosítja mezőgazdasági termelésünk fejlődését, az új haladó technológia bevezetését és az önköltségek csökkenését. Ezt minden szövetkezetnek szem előtt kell tartania, amely a harmadik ötéves tervben el akarja érni az állattenyésztés tartós növekedését a közös gazdálkodás ökonómiájának emelkedését. A saját takarmányalap és a szükséges tartalékalap biztosíték a vállalások teljesítésére. A szarvasmarhanevelés az állattenyésztés alapja Nagyon igényes feladatok állnak a szövetkezetek előtt az állattenyésztés Szakaszán. A kongresszus előtti kampányban a figyelem joggal összpontosult a döntő ágazatra — a szarvasmarha tenyésztés fejlesztéséré és a lényegesen magasabb hasznosság elérésére. Komoly tény, hogy a harmadik ötéves terv kezdetén 60 ezer tehén hiányzott a tervezett állományból. Emellett az átlagos tejtermelés a múlt évben egy tehénre csak 1788 liter volt. Ezen a szakaszon csaknem az összes európai szocialista államok túlszárnyalnak bennünket. A szarvasmarha tenyésztés színvonalának feljavítása döntő lépést jelent egész mezőgazdasági termelésünkben. A vágómarha és a tej termelésének részaránya mezőgazdasági termelésünkben 22 százalék, a piaci termelésben pedig 35 százalék. A szarvasmarha kulcshelyzete a talaj termélékenységre és a hektárhozamokra gyakorolt befolyásából is nyilvánvaló. A szarvasmarha a legjobban kihasználja a takarmányt és a leggazdaságosabban alakítja át azt emészthető fehérjékre az emberi táplálkozás számára. • Növelni a szarvasmarhaállománjt Ebből a szempontból el kell utasítani olyan „elméleteket“, melyek szükségesnek tartják a szarvasmarha állomány csökkentését a hasznosság emelése érdekében. Hasonlítsunk csak össze két szövetkezetét, melyek kb egyenlő feltételek között gazdálkodnak. A hormericei EFSZ (Nyugat Prága-i járás) 100 hektáron 86 szarvasmarhát tart, amelyből 41 tehén. Az egész tejtermelés 100 hektárra 106 300 litert tett ki és a bevétel 100 hektárra 166 300 korona volt. Ezzel szemben a struhorovi EFSZ (kelet-prágai- járás) 100 hektáron csak 62 szarvasmarhát tart, amelyből 22 a tehén. 100 hektárra 23 600 liter tejet termel és a tejért csak 17 467 koronát bevételez. Ez az összehasonlítás a legjobb felelet a helytelen elméletekre. A szövetkezeti tagok és egész mezőgazdaságunk fejlődésének jól felfogott érdekében a legrövidebb időn belül lényegesen emelnünk kell a szarvasmarhaállományt. Legyen minden szövetkezet alapelve. hogy évente minden tehén után egy borjút kell nevelni. Jó példát mutat erre a zdireci EFSZ (Havlickúv Brod-i járás), ahol 1959-ben 100 tehéntől 93 borjút neveltek fel és a múlt évben már minden tehéntől egy-egy borjút nyertek. A szarvasmarha tenyésztéséről történő jó gondoskodás különösen az előrelátó borjúnevelés lehetőve tette a szövetkezet számára, hogy a múlt évben 125 tehéntől 20 borjút tudott eladni a szomszédos szövetkezetnek és ebben az évben 30 borjú eladásával számolnak. Emellett tervszerűen emelik a tehénállományt is. A helyes borjúnevelés Meg kell tehát kezdeni a borjúnevelést a saját tenyészetben és azt öszsze kell hangolni a nagyüzemi termelés feltételeivel. A borjúnevelést alapjában véve itatással kell végezni és a föccstejes időszak ideje alatt profilaktúriumokban kell elhelyezni. Azután pedig csoportos elhelyezést kell részükre biztosítani mélyalmozással, egyszerű fészerek alatt levő kutricákban szabad kijárattal a kifutókban. Ily módon kihasználjuk a borjak szellős nevelésnek előnyeit és a felével csökkentjük a tenyésztés munkaszükségletét. Ebben az évben pártunk központi bizottságának határozata alapján öt járásban bevezetjük a borjak pasztörizált, 2 százalék zsírtartalmú egalizált tejjel történő táplálását, vitaminős és antibiotikumos pótlékok hozzáadásával. Ez a módszer, mely szerint minden tejet felvásárolunk és helyette egalizált tejet juttatunk a tenyésztőknek, lehetővé teszi a borjúk táplálását egészségileg kifogástalan tejjel. Ez az egyik útja szarvasmarha állományunk egészségi ál-Nagy figyelmet a Jelenleg a szövetkezeteknél a tehenek 25.2 százalékát a háztáji gazdaságokban tartják. A tehénállomány azonban a háztáji gazdaságokban fokozatosan csökken. Ezért komoly feladata a szövetkezeteknek, hogy a borjúnevelés kiszélesítésével emeljék a közös gazdaságok tehénállományát, hogy ezzel pótolják a háztáji gazdaságok állományának csökkenését. Az állatállomány komoly csökkenése tapasztalható az egyénileg gazdálkodó parasztok gazdaságában is. A helyi nemzeti bizottságoknak és a szövetkezeteknek minden intézkedést meg kell tenniök, hogy a községben elérjék a tervezett állományt. lapota gyors megjavításának és a tuberkulózis leküzdésének. Helyesen gondolkodnak azok a szövetkezetek, amelyek kiszélesítik az üszők legelőn történő nevelését, olcsó szabadistállókban. A borjúk szabad istállózása és az önetetési módszer mellett egy gondozóra 60- 80 állatot bizhatunk. Ez a módszer 25 százalékos, vagy még ennél is nagyobb költségmegtakarítást jelent. tehéntenyésztésre A tej minőségére vonatkozó igény emelkedése és a jó közellátás megköveteli, hogy a nagy fogyasztó központok körzetében működő mezőgazdasági üzemek irányt vegyenek a tejtermelés emelésére. Ezekben az üzemekben lényegesen emelni kell a tehénállományt és meg kell szervezni az együttműködést a hegyividéki - és hegyaljai üzemekkel a borjútenyésztés terén. Számolni kell a tehénállománynak 40-50 darabra történő felemelésére 100 hektáronként, és évi átlagos 3000 liter hozammal. Ez 1200 — 150 liter termelését jelenti hektáronként. Szövetkezeti tagok, elvtársak! Sok szövetkezet eredményei bizony tjas, hogy vlj 115 elet* sl lehet érni a szarva imám i tenyésztés szí. nalának emelését és ezzel emelni az állattenyésztés altalános színvonalát. Pl. a Vysovice-I EFSZ (Prostejov-i járás) 437 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. 1960-ban minden hektárra 1006 liter tejet, 119 kg marhahúst, 161 kg sertéshúst és 258.6 darab tojást termelt. A Skalíce-i „Jlskra“ EFSZ Benesov-i járás egy ha mezőgazdasági területre 845 liter tejet, 218 kg húst, és 489 tojást termelt. Zitníková elvtársnő kollektívája, a Chochlná-I Május 1 EFSZ-ben, Trencin-i járás, a Munka szocialista brigádja címért versenyez. A kolektíva túlszárnyalta vállalását, mely 1 tehéntől 3200. liter tej. termelését tűzte' ki és átlag 3570 liter tejet termelt minden tehéntől. Zitníková elvtársnő 11 tehéntől egy év alatt 51 200 liter tejet fejt ki, amely átlagban 4 654 liter tejet jelent tehenenként. Lubomir Strougal mezőgazdasági miniszter továbbá rámutatott arra, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében nagy figyelmet kell fordítanunk az állatállomány egészségi állapotának feljavítására. A szarvasmarhaállomány rossz egészségi állapota az állatok termelékenységének csökkenéséhez vezet és egyik legfőbb oka a tehenek idő előtti kiselejtezésének. A betegségek elterjedésének okát az állatállomány helytelen gondozásában és takarmányozásában kell keresnünk, valamint abban, hogy az egészséges állatokat nem különítjük el a betegektől. Ezt a kérdést már a gümőkőros, tehenektől származó borjak elválasztásakor kell megoldani szoptatótehenek beállításával, vagy pedig a borjakat pasztőrözött, esetleg forralt tejjel itatjuk. Pártunk Központi Bizottsága februári ülésén határozatot hozott a szarvasmarhaállomány egészségi állapotának mielőbbi feljavítására, hogy Így a tenyészeteket legkésőbb 1968-ig megszabadítsuk a gümőkórtól. Kormányunk ennek érdekében a harmadik ötéves tervben 7,15 000 000 korona segélyt nyújt szövetkezeteinknek. Ezt az összeget elsősorban borjúszállások és a növendékmarha-szállások építésére kell fordítani. A szövetkezetek évi pénzügyi és termelési tervében be kell foglalni az állatállomány egészségi állapota feljavításának távlati tervét. Még ebben az évben minden gümőkórral fertőzött állományú szövetkezetben térbelileg elkülönített zárlatokat kell létesíteni, s ide kell áthelyezni minden fertőzés-gyanús állatot. Helyes, ha a gümőkőros állatokat egészséges növendékállatok tenyésztésével az üszők vágásának korlátozásával pótoljuk és azok szervezett áttelepítésével az egyes járások és kerületek arra rászoruló mezőgazdasági üzemeibe. Csak úgy javíthatjuk fel gyorsított ütemben az állatállomány egészségi állapotát, ha ez a feladat az összes szövetkezeti dolgozó szívügyévé válik s áz állategészségügyi és tenyészeti szolgálat e téren az eddiginél még nagyobb segítséget- nyújt a földműveseknek. A sertéshús termelésének növelése A harmadik «téves terv ideje alatt 32%-kal kell növelnünk a sertéshús termelését és országos átlagban egy hektár mezőgazdasági területre 97 kg sertéshúst kell előállítanunk. E téren az legnagyobb feladatunk, hogy a sertéstenyésztés és hizlalás nagyüzemi technológiájának széleskörű alkalmazásával növeljük a tér-* melést. Az utolsó három év alatt egész sor újfajta nagyüzemi technológiát prőháltunk ki, s ezek lényegesen hozzájárulnak a termelés belterjességének és a munka termelékenységének növeléséhez, valamint ahhoz, hogy a hagyományos tenyésztési módszerekkel szemben csökkentsük a termelési költségeket. A közös tenyészetekben az elválasztott malacok nagyüzemi nevelését kell elsősorban szorgalmaznunk. A malacok eddigi nevelési költségei aránytalanul nagyok, szövetkezeteinkben 230 koronát tesznek ki és gyakorlatilag 2-3 koronával drágítják a sertéshús kilójának előállítását. Új technológia E téren a nagyüzem' technológiát már a gyakorlatban is kipróbáltuk. Ez a technológia az anyakocák csoportos tenyésztése, amely legalább 120 anyasertés összpontosítása esetén a malacnevelés költségeit csaknem a felére csökkentik. Az említett nevelési módszert alkalmazzák Michal Slezák, Anna Stefková és Mária Hurbanová, a sobotistei (senicai járás) szövetkezet anyasertéseinek gondozói, akik 1959-ben 120 anyakocától állatonként átlagban 21, 1960-ban pedig 19,3 malacot választottak el, ezzel szemben az országos átlag anyakocánként évente csak 11 malac. A sertések moslékos és száraz takarmányozásánál alkalmazott önetetők előnyeiről mát szövetkezeteink legnagyobb része meggyőződött. Az önétetők lehetővé teszik a takarmány jobb kihasználását, 50-100 %kai növelik a súlygyarapodást és a munka termelékenységét csaknem az eddigi kétszeresére növelik. Az új technológia előnyeit azonban csak akkor használhatjuk ki helyesen, ha az eddiginél sokkal több sertést összpontosítunk és elegendő saját termelésű takarmányt biztosítunk. Ezeknek a termelési módszereknek a bevezetése a sertéshús termelési költségeinek csökkentéséhez vezet. Túlnyomórészt szervezési kérdéseken múlik, hogy ebben a termelési ágazatban rövid időn belül valóban ipari jellegű termelési formákat vezessünk be. A belterjes baromiinagytenyészetek Most áttérünk a baromfitenyésztés néhány kérdésére. Jelenleg nálunk minden lakosra évente átlagban 168 tojás jut, s ezt a mennyiséget 1965-ig 211 darabra kell növelnünk. A mostani személyenkénti 4,2 baromfihús-fogyasztást is 1965-ig évi 5,7 kg-ra növeljük. Mindez megköveteli, hogy az egy tyúkra eső átlagos évi tojáshozani az eddigi 105 darabról 1965-ig 126 darabra emelkedjen. A baromfiállomány 39,3 °»-a s a tyúkállománynak csak a 33 %-a van a szocialista szektorban. A szövetkezetek földjein nevelt tyúkállománynak több mint a fele a háztáji gazdaságokra esik. Ebben az évben föltétlenül el kell érnünk, hogy a szocialista mezőgazdasági üz*mek tyúkállománya elérje . az összállomány 50 %-át. A szövetkezetek baromfitehyészeteit nagyüzemi alapokra kell fektetni s a tudomány és gyakorlat leghaladóbb tapasztalatainak alkalmazásával kell tovább fejlesztenünk, hogy minden tyúktól 8-9 hónap alatt legalább 160 tojást kapjunk. A 10» 20 000 tyúkot befogadó nagytenyészetekre gondolok, amelyeket a szövetkezetek közötti együttműködés alaján sikeresen kiépíthetünk. A nagytenyészetekben lehetőség nyílik a munkálatok teljes gépesítésére, s így lényegesen növelhetjük • munka termelékenységét. A ketrecei vagy mélyalmos nagytenyészetekben egy ember 5000, sót még ennél is több tyúkot gondozhat, ezzel egyidejűleg szántóföldet takaríthatunk meg, továbbá növeljük a tyúkok termelékenységét és a téli hónapokban is egyenletes tojáshozamot biztosíthatunk, így lehetővé válik, hogy az üzleteket egész éven át friss és jó minőségű tojással lássuk el. Már csaknem minden kerületben hozzáláttak a baromfinagytenyészetek építéséhez, amelyek különösen a szövetkezetek termelésének szakosítása esetén vezetnek nagyon jó eredményekhez. A szakosított tenyészeteket feltétlenül az állattenyésztés többi ágazatával és a növénytermesztéssel összhangban kell kiépíteni. így például a Hostéradky- Reäov-i szövetkezet (vyskovi járás) 4000 tyűkot befogadó tojóházat épített. Az elmúlt évben a szántóterület minden hektárja után 1637 tojást és 27 kg baromfihúst termelt, s a tyúkok átlagos tojáshozama 170 darab volt. Az egy tojásra eső -termelési költségek 61 fülért tettek ki, s a baromfihús kilóját 12 koronáért állították elő. A baromfitenyésztés alapját a 100 ezer tyúkot befogadó tojás- és baromfihústermelö állami üzemet fogják képezni, amelyeket a nagyvárosok mellett építünk fel. Ezek az üzemek az állami gazdaságok és a szövetkezetek nagytenyészeteivel együtt lényegesen hozzájárulnak a termelés gyors növeléséhez és a termelésnek ezen a szakaszon az árak lényeges csökkentéséhez. • Szenteljük figyelmet a termelés többi ágazataira is Elvtársak és Elvtársnők, beszéltem a mezőgazdasági termelés néhány ágazatáról. Ebből természetesen nem szabad olyan következtetésekre jutni, hogy az említett ágazatakon kívül nincsen egész sor olyan lényeges kérdés, amelynek döntő jelentősége lehet főleg az egyes szövetkezetek és járások mezőgazdasági termelésének fejlődése szempontjából Elsősorban a gyümölcs- és zöldségtermesztésre gondolok. A harmadik ötéves tervben ki akarjuk szélesíteni a gyümölcstermesztést az addig többnyire kihasználatlanul fekvő területekre, s a hagyományos zöldségtermesztő körzetekben fejleszteni akarjuk a zöldségtermesztést. Egyúttal kiszélesítjük a termelők és kiskereskedelem közötti közvetlen kapcsolatokat, s így a mezőgazdasági üzemekre fokozott felelősség hárul az egyenletes árúellátásért és az árú eladásra való előkészítéséért. A szövetkezetekben különleges figyelmet kell fordítani mindazokra a termelési ágazatokra is. amelyek fontos helyet foglalnak el a mezőgazdasági termelésben és népgazdaságunkban. A komló, olajnövények és más ipari növények termelésére gondolok. A harmadik ötéves terv ezen a szakaszon konkrét (Folytatás a 6, oldalon.) 1961. március 26. 5 Fhiwfáff
