Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-26 / 25. szám

A nagyüzemi termelés gyorsabb fejlesztésével

négy év alatt teljesítsük az ötéves tervet!

(Folytatás a 2. oldalról.)

be, holott megelőzőleg öntözés nélkül nem egészen 20 mázsát tett ki a szénatermés. Ebből is láthatjuk, hogy az öntözésbe fektetett beruházások minden üzemben sokszorosan megtérülnek.

Helyesen cselekedtek azok a szövetkezetek és állami gazdaságok is, amelyek úgy döntöttek, hogy 1961-ben 26 000 ha-on vezetik be az öntözőgazdálkodást. Harmadik ötéves tervünk szerint az öntözött területeket 175 000 ha-ra akarjuk kiszélesíteni, viszont jelenleg az öntözött területek csupán 50 000 ha-t tesznek ki. A legbelterjesebb körzetekben létesítendő nagy öntözőrendszereken kívül a talajjavítási társulatok kisebb arányú öntözőrendszereket építenek, halastavakat létesítenek és víztartályokat állítanak föl, amelyek mint vízforrások lehetőséget nyújtanak a kiterjedt öntözési program megvalósítására.

A hegyi és hegyaljai körzetekben külön jelentőséget kel! tulajdonítanunk a trágyalégazdaságoknak, amelyek megkétszerezik a takarmányhozamokat. A Kakaslomnici Állami Gazdaság például 10 trágyalé-öntöző készüléket tart üzemben, amelyekkel 500-600 ha-t öntöz és ha-onként 30 mázsa szénát, sőt többet is betakarít.

Bár az elért eredmények igazolják ennek a gazdálkodási módnak a yhelyességét, néhány esztendő óta a mezőgazdasági üzemekben mintegy 300 föl nem szerelt és kihasználatlan trágyalé-öntöző készülék hever. Ha figyelembe vesszük, hogy a trágyalé fölhasználásával akár meg is kétszerezhetjük a termést, a 300 készülék hevertetése a kérdéses EFSZ-ekben épp annyit jelent, mintha 15 000 ha rétet hagynának kaszálatlanul. Ez ha-onként 300 mázsás termés mellett annyi takarmánnyal egyenlő, amenynyi 10 000 000 liter tej előállítására lenne elegendő. Ez is olyan tartalék, amelyet nem hagyhatunk tovább kihasználatlanul. Az elmondottak főként a közép-szlovákiai, nyugat-szlovákiai, észak-morvaországi és dél-csehországi EFSZ-ekre vonatkoznak. A mezőgazdasági üzemek érdeke, hogy a nemzeti bizottságok és a készülékeket előállító üzemek segítségével már ebben az évben helyezzék üzembe a trágyalé-öntözőket, s hiánytalanul használják ki a nagy takarmányhozamok elérése céljából.

Az öntözőberendezések nagyarányú építése mellett minden termelési körzetben, főként a burgonyatermesztési körzetekben, folytatjuk a lecsapolási munkálatokat is. A lecsapolással egyenlő vízháztartással rendelkező nagyobb összefüggő területekhez jutunk, amelyeket ilyképpen jobban kihasználhatunk, s ezzel is elősegítjük a szántóterületek kiszélesítését.

Ami a talajjavitási munkálatokat illeti, ezek komplex intézkedéseket foglalnak magukban a talaj termőerejének fokozására, s a munkálatok végrehajtása a szövetkezetek többségét közelről érinti. Ezért vár ezeknek a munkálatoknak a biztosítása alkaWnával döntő feladat a talajjavítási társulásokra. Fontos, hogy a talajjavítási társulások mint a szocialista mezőgazdasági üzemek együttműködését biztosító szervezetek, önerőből tovább fokozzák részvételüket a talajjavítási feladatok megoldásában, szervezzék meg a helyi forrásokból beszerezhető építkezési anyagok kihasználását, s vegyék igénybe az egyéb forrásokat is a talajjavítási munkálatok megvalósítása alkalmával, végül pedig biztosítsák a talajjavitási létesítmények gyors, minőséges és olcsó megépítését.

A vízgazdálkodási viszonyok rendezése, ami messzemenöleg túlhaladja a voltaképpeni mezőgazdaság kereteit, ez a vízrendezés csupán akkor válhat hatásossá, ha egyidejűleg gondoskodunk arról, hogy talajaink elegendő televényt és növényi tápanyagot tartalmazzanak. Jóllehet ezekről a kérdésekről részletesen beszéltünk a IV. kongresszuson, az istállótrágya kezelésében és felhasználásában várt jelentős fordulat a mezőgazdasági üzemekben nem következett be. Ha a jelenlegi súlyos veszteségeket csupán felére sikerülne mérsékelnünk, a szerves anyagok hatalmas mennyiségén kívül annyi tápanyaghoz jutnánk, amennyi nagyjából a mezőgazdaság részére évente juttatott műtrágyák 40 #/o-ának felel meg. Ilyen irányú intézkedéseket azonban a mezőgazdasági üzemek a saját terveikben nem irányoznak elő kielégítő módon.

Kizárólag az istállótrágya kihasználásával szoros összefüggésben kell megemlítenünk azt a feladatot, amelynek értelmében a' mezőgazdasági

talajterület minden hektáraként 3 ms jó minőségű komposztot kell előállítanunk. Komposztálásra fölhasználhatjuk a különböző hulladékokat, ■ tárolás után visszamaradt anyagokat, az ipari melléktermékeket, a lignitport, az útkaparékokat, a hulladékbarnaszenet, amelyet Kaspar professzor szerint különösképpen hatásos, továbbá értékesíthetjük a halastavak iszapját, a növénytermesztési hulladékokat; stb. Gyakorlatilag tehát kimeríthetetlen forrás áll rendelkezésünkre azokból a szerves anyagokból, amelyeket a komposztokban fölhasználhatunk.

Jól szervezik a komposztkészítést a strakonicei járásban, éspedig az EFSZ-ek és gépállomás szoros együttműködésének érdemeként. A szövetkezetek mezei komposzttelepeket létesítenek, kihordják az istállótrágyét és a gazdasági udvarban föllelhetó hulladékokat, viszont a gépállomások a komposzttelep átkapálását, trágyaleves öntözését vállalják, s a komposztot különböző hulladékokkal, valamint tőzeggel egészítik ki. A gépállomás maga dolgozza föl azokat ■ hulladékokat, amelyek szállítása nagyobb távolságokra nehézségekbe ütközik; például a gépállomás dolgozói komposztolják a háztartási hulladékokat, a fütőház hamuját, a tőzeget és az ürüléket. Ha a komposztoláara alkalmas nyersanyagok felhasználását és szállítását, amely némelykor a költségek 70 °/o-át is kiteszi, jól megszervezzük, ezáltal lényegesen mérsékelhetjük a komposztok előállítására fordított költségeket.

Jelenleg az a célunk, hogy az előállított komposztok minősége is megfeleljen a mezőgazdasági termelés szükségleteinek. A Központi Vizsgáló és Ellenőrző Intézet adatainak tanúsága szerint a lerakott komposzttelepek nagyobb hányadából hiányzik a szerves anyagok elegendő mennyisége. Utóvégre nemcsak az a célunk, hogy kimutassuk, mennyi millió m* komposztot raktunk le. Hiszen mindenki jól tudja, hogy a komposzttömeg egymagában még nem segíti elő a termőerő fokozását.

A talaj maradéktalan kihasználása és termöerejének céltudatos fokozása megköveteli, hogy jól ismerjük a talaj életét és lényegét. Köztársaságunk egész területén végrehajtjuk a komplex talajvizsgálatot, amely egyszeri talajelemzésből és rendszeres agrokémiai talajvizsgálatból tevődik öszsze. A jobb termőtalajokkal rendelkező járások némelyikében ezt a vizsgálatot már idén megkezdjük.

A talajtani vizsgálatok végeztével a mezőgazdasági üzemek és nemzeti bizottságok megkapják a talajtérképeket, éspedig azokkal a konkrét javaslatokkal, amelyek a talaj termőerejének fokozására, a körzetesítés pontosítására és a termelési irányra vonatkoznak. Igen fontos, hogy maguk a szövetkezetek nyújtsanak segítséget a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia, a Központi Vizsgáló és Ellenőrző Intézet, valamint a gépállomási laboratóriumok dolgozóinak ezekben a munkákban, s aztán a nem kis költséget jelentő talajelemzés eredményeit a legjobban hasznosítsák.

Egyidejűleg a gépállomások és a Központi Vizsgáló és Ellenőrző Intézet útján agrokémiai talajelemzést is végzünk, amelynek alapján a szövetkezetek összeállíthatják majd trágyázást terveiket. Ilyképpen jobban, céltudatosabban kihasználhatják trágyakészleteiket és biztosíthatják a növényzet helyes tápanyagellátását.

Ilyen vonatkozásban ez idő szerint nagy tartalékokkal rendelkezünk. Ha a trágyázást a talaj agrokémiai sajátosságai és a különböző kultúrák igényei szerint végezzük, ez a kiutalt műtrágyák mennyiségének birtokában és helyes agrotechnika mellett megkétszerezheti a hektárhozamokat az eddigi igen sokszor szinte gépiesen végzett trágyázással szemben. De ezáltal a trágyázás jövedelmezőségét Is lényegesen emeljük.

Ha a talajtani és agrokémiai vizsgálatok eredményeit a mezőgazdasági üzemek hasznosítják, ez lehetőséget nyújt arra, hogy a talaj termőerejének fokozását és a növényzet tápanyagellátásának irányítását immár tudományos alapokon végezzük. Országos viszonylatban a talajvizsgálat eredményeit olyképpen hasznosíthatjuk. hogy céltudatosabban helyezzük szét és szakosítjuk a mezőgazdasági termelést, de könnyebb lesz a tervmunka, biztosabb a talajjavítási létesítmények szükségességének megállapítása, valamint a talaj minőségének új megítélése is.

A komplex talajvizsgálat végrehajtásáról intézkedő kormányhatározat,

amely semmilyen terhet sem hárít • mezőgazdasági üzemekre, hiszen a talajvizsgálat díjtalan, mindez újabb bizonyítéka, hogy az állam mindig nagy gondot fordít a szocialista mezőgazdasági termelés fejlesztésére.

A talajra és kihasználására fordított gondosság az a legnagyobb alaptartalék, amelynek birtokában a mezőgazdasági termelést fokozhatjuk. Munkánkat a talaj termőerejének megjavításával kell kezdenünk, ha az ötéves tervet hamarabb akarjuk teljesíteni a tervezettnél, hiszen a talaj a mezőgazdaság, a termelés alapeszköze. A talaj'termőerejének fokozását

A mezőgazdaság fejlesztésének az 1961-1905. évekre meghatározott terve feltételezi azt, hogy az ötéves terv utolsó évében a szántóterület minden hektárin országos átlagban 1230 kg gabonát és 579 darab tojást valamint a mezőgazdasági földterület minden hektárén 178 kg húst és 746 liter tejet termelünk ki. A mezőgazdasági össztermelésnek 1965-ben az 1960- ban ténylegesen elért eredményekkel összehasonlítva 24 %-kal kell emelkednie.

• Az árutermelés növekedése

A mezőgazdasági termelésnek ez a

tervezett fejlődése lehetővé teszi, hogy a lakosság élelmiszer ellátására

Strougsl elvtárs a beszámolóját mondja

1965-ben az 1960-as évhez viszonyítva 250 000 tonna hússal, 1,1 milliárd liter tejjel és 528 millió darab tojással többet vásárolhassunk fel. E feladatok teljesítésében döntő szerepet játszanak az EFSZ-ek, amelyek már ma mezőgazdaságunk egész árutermelésének 70 %-át biztosítják. A harmadik ötéves terv éveiben a megnövekedett élelmiszerfogyasztást teljes egészében mezőgazdasági termelésünkből kell fedeznünk, és csökkentennünk kell a legfontosabb élelmiszerek behozatalának arányszámát. Hiszen 1960-ban a hús és a húsipari termékek szükségletét saját termelésünk csupán 90 %-ban, a vajszükségletet 80 %-ban és a lakosság ellátásához szükséges gabonanemüek felét valamint a zsiradék nyersanyagok szükségletének egy harmadát fedezte.

Az össztermelésben és az árutermelésben a harmadik ötéves terv egyes éveire kitűzött feladatok teljesítésétől és túlszárnyalásától függ minden dolgozónk életszínvonalának további emelkedése. A társadalomnak a mezőgazdasági termelés gyors növelésére irányuló érdeke teljes összhangban ill a szövetkezetek valamint maguknak a szövetkezeti tagoknak érdekeivel is.

Az EFSZ-ek évzáró közgyűlésein és járási konferenciáin a szövetkezeti tagok többsége rámutatott a szövetkezetek termelése további fejlesztésének alapfontosságú problémáira.

• Saját takarmányokat!

Már az EFSZ-ek IV. kongresszusa határozatában kihangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésében a legfontosabb feladat a növénytermesztés emelése nevezetesen pedig elsősorban a takarmánytermesztés. Minden mezőgazdasági üzemben a termelés színvonala attól függ, menynyi takarmányt nyerünk a föld egy hektáréról. Az egész növénytermesztésből az államnak olyan mennyiségű terményt adnak el, amelyet hozzávetőlegesen a szántóterületnek egy negyedén termelünk ki. A szántóterület három negyedén és lényegében a rétek és legelők összterületéről elminden szövetkezetnek és állami gazdaságnak a termelési intézkedések első vonalába kellene állítania. Azt akarjuk, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a föld többet adjon, mint amennyit eddig adott, tehát nekünk is az a kötelességünk, hogy megadjuk a földnek mindazt, amit nem nélkülözhet. A talaj termőereje lényegében az emberi munka eredménye, tehát minden eszközt, tudományos és technikai ismeretet használjunk föl arra, hogy szövetkezeti mezőink még termékenyebb és hozamaink még gazdagabbak legyenek. Ez a gazdagság mindnyájunk gazdagságát jelenti.

ért termés a mezőgazdasági üzemek szükségletére marad meg, s e termények nagyobb részét takarmányok és vetőmagok teszik ki.

Ezzel szemben a szövetkezetek nagyobb része minden évben takarmányhiánnyal küzd. ami nemcsak hogy kedvezőtlenül befolyásolja az állattenyésztési eredményeket, hanem végeredményben kihatással van a növénytermesztésre az elégtelen Istállótrágya termelés következtében. A megoldást ezután nagyobb fokú állami vetőmag és ültetőanyag igénylésekben keresik. Ezt az állapotot elsősorban az okozza, hogy eddig nem minden szövetkezet fordított kellő gondot a pártunknak és a kormányunknak a mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó határozataiban e kérdést tárgyaló irányelvekre. A legjobb új istállóépületek, a gépesítés, az új technológiai eljárások és intézkedések alkalmazása semmit sem érne, ha nem lenne elegendő, jó minőségű takarmányunk. Több tejet, húst és tojást termelni, növelni a tejelékenységet és a súlyszaporulatot — mindez a takarmányoknál kezdődik.

Ezzel számolnia kell minden termelési tervnek, ezt kell tükröznie teljes egészében a szövetkezetek szocialista vállalásainak azon igyekezetükben, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítsék.

Az L állattenyésztés termelésének nyers értéke, mely 1960-ban egy hektár mezőgazdasági földterületen 2982 Kős-t tett ki, a terv szerint 1965-ben 3880 Kcs-ra, azaz 30%-kal kell emelkednie. A mezőgazdasági üzemeknek saját forrásukból nyert takarmánytermesztése. mely 1960-ban egy hektárra 19,6 mázsa takarmányegységet képviselt, 1965-ig 26,1 mázsára, azaz 33 %-kal kell emelkednie. Hasonlóképpen az emészthető fehérjék termelésében is 36 %-os növekedéssel számolunk. A termelésnek olyan növekedése, amint az a szövetkezetek terveiből kitűnik, nem biztosítja teljes egészében az állattenyésztés növekvő szükségleteit és nem engedi meg a szükséges tartalékok kialakítását. Ezért szükséges, hogy az állattenyésztési termékek árutermelésének biztosítására elsősorban a takarmánytermesztés megnövékedett feladatait, veszteségnélküli betakarításukat és leggazdaságosabb felhasználásukat tartsuk szem előtt.

Hiszen nem mehetünk tovább azon az úton, melyen a mezőgazdasági üzemek egész sora takarmánymérlegében 10 — 15 sőt több százalékos hiányt mutatott fel, amint ez az elmúlt években elég gyakori volt és tartalékok nélkül gazdálkodott.

így az 1959 —1960-as esztendőben a szövetkezetek egy fejőstehénre naponta 16 kg szilázst és három kg szénát termeltek ki, míg a tervezett 1900 liter tej kitermeléséhez legalább 30 kg szilázs és 4 kg jó minőségű széna volt szükséges. A harmadik ötéves tervben a tervezett 2350 literes tejhozam elérésére a téli időszakban egy fejőstehén számára a napi takarmányadagok biztosítására legalább 40 kg. szilázs és 5 kg kiváló minőségű széna szükséges.

• Feljavítani a takarmányok összetételét:

Nemcsak, hogy lényegesen növelnünk kell a takarmányok össztermelését, hanem egyúttal meg kell javítanunk összetételét is. Ez megköveteli, hogy a növénytermesztési termelés az árutermelés biztosítása mellett gondoskodjék elegendő saját takarmány kitermeléséről az egész év folyamán, Az egész évben egyenletes takarmányozásnak, és ezt a takarmányalap helyes megszervezésével minden szövetkezetben elérhetjük, rendkívüli jelentősége van mind az állati termékek termelése, mind pedig

Nagyüzemileg szervezett takarmánybázis — a mezőgazdasági termelés fejlődésének fő része

az állattenyésztés egész ökonomikájt

szempontjából Is.

Hogy milyen veszteségeket jelent a nem egyenletes takarmányozás az év folyamán, azt minden járásban éa

szövetkezetben könnyen kiszámíthatják. Az 1957-1960-as években az átlagos napi tejhozam tehenenként júniustól szeptemberig 5,36 litert, míg októbertől májusig csupán 4,56 litert tett ki. E nyolc hónap (októbertől májusig) alatt az átlagos tejhozam tehenenként és naponta 0,8 literrel, azaz 15 %-kal volt alacsonyabb a júniustól szeptemberig terjedő időszak havi átlagainál. Ha számításba vesszük az idei év elején kimutatott tehénállomány létszámát, úgy az októbertől májusig terjedő időszak alatt körülbelül 400 millió liter tejet, vagy csaknem 17 000 tonna vajat veszítünk, eltekintve a tehénállomány tenyészkondiciójában mutatkozó veszteségektől. Ennyivel rövidítjük meg közellátásunkat s ugyanakkor mezőgazdasági üzemeink bevételeit is.

Hogy a takarmánytermesztés felőli fokozott gondoskodás rövid időn belül mennyire meg tudja javítani a gazdasági eredményeket, azt a bruntáli járás úvalnoi EFSZ-ének példája mutatja, amely szövetkezet 667 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. Ez a szövetkezet 1958-ban a hátul kullogó, gyenge szövetkezetek közé tartozott. Két éven belül elsősorban azáltal tudták lényegesen megjavítani gazdálkodásuk eredményeit, hogy fokozott gondot fordítottak a takarmánytermesztés növelésére. Ez pedig kedvezően mutatkozott meg az egész állattenyésztés eredményeiben. A tehenek tejhozama az 1960-as év folyamán 474 literrel, a tojáshozam 30 darabbal, az egy hektár mezőgazdasági földterületre átszámított vágómarha termelés 10,5 kg-mal egy hektár szántóterületre a vágósertések termelése 19 kg-mal növekedett és jelentősen kedvezőbb eredményeket értek el a borjúnevelés valamint a malacelválasztás terén is, s jelentősen csökkentették az állatok elhullási arányszámát. Az állattenyésztés piaci árutermelése 1960-ban egy hektár mezőgazdasági földterületre 2392 Kös-t tett ki az 1959-ben elért 1115 koronával szemben.

Tavaly 75 vagon jő minőségű kukoricasilót, 60 vagon répaszilázst és 32 vagon cukorrépát termesztettek takarmánynak. A tervezett 32 vagon széna helyett 47 vagonnal takarítottak be. így minden számosállatra számítva 50 mázsa értékes szilázst és 16 mázsa szénát biztosítottak. Idei tervükben 52 vagon jó minőségű széna és 230 vagon szilázs kitermelésével számolnak. A kukoricával bevetett területet 53 hektárra emelik és 550 mázsás hektárhozamra számítanak. Ezen kívül növelik a takarmánynak termesztett cukorrépa vetésterületét is. Minden számosállatra 17 mázsa szénát és 81 mázsa silótakarmányt akarnak kitermelni.

A takarmányok fokozott termesztése tette lehetővé, hogy ez a szövetkezet már az év elejétől kezdve állandóan túlteljesíti az állati termékek eladási tervét és minden feltétele megvan arra, hogy az elkövetkező időszakban is jól teljesíti majd a terményeladás időtervét. Az elegendő takarmány biztosítására nagy mértékben befolyásolta a jól és idejében betakarított széna, kukorica és répa után fizetett prémium. A kellő takarmányalap biztosításáért kifizetett prémium a múlt évben igen jól bevált és ezért az úvalnoi EFSZ a prémiumalapot az 1960-ban kifizetett 43 000 koronáról az idei év tervében 83 000 koronára emeli.

Az úvalnoi EFSZ példája szemléltetően bizonyítja, hogy a mezőgazdasági össztermelés milyen jelentős növekedését lehet elérni rövid Időn belül is, ha a szövetkezet következetesen gondoskodik a takarmánytermesztés fejlesztéséről.

• Használjuk ki gazdaságosan a takarmányokat

A szarvasmarha alacsony termelékenységének egyik oka a kitermelt takarmányok nem gazdaságos felhasználása, főképp pedig az egyenetlen takarmányozás az év' folyamán. Míg tavasszal és nyáron pazarolunk fehérjékkel, főleg a tél végén teljes hiány mutatkozik és így kénytelenek vagyunk, amint mondják hússal (Folytatás a 4. oldalon)

1961. március 26.

rbiQMuvfr 5