Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-26 / 25. szám
A nagyüzemi termelés gyorsabb fejlesztésével négy év alatt teljesítsük az ötéves tervet! LUBOMÍR STROUGAL elvtárs beszámolója az EFSZ-ek V. kongresszusán Elvtársnők és Elvtársak! Az EFSZ-ek V. kongresszusa a szövetkezeti dolgozók első olyan tanácskozása, amelyre abban az időszakban kerül sor, amikor a szocializmus hazánkban diadalmaskodott. Ezt a fényes győzelmet Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetése alatt értük el, amely 40 éves gazdag történelmének egész folyamán az élén állt annak a harcnak, amelyet dolgozóink vívtak a boldog életért, a szocializmusért. A párt vezetése alatt körülményeink közt alkotó módon érvényre tudtuk juttatni a lenini szövetkezeti terv alapelvéit és a Szovjetunió szoeialista mezőgazdaságának tapasztalatait. A szocialista termelési viszonyok a falun azáltal arattak győzelmet, hogy az egész talajterület majdnem kilenctized részén immár az EFSZ-ek és az állami szocialista szektor üzemei gazdálkodnak, s ezzel sikeresen megoldottuk a pártpolitika legfőbb feladatainak egyikét a szocializmus építésének korszakában. Az a régi falu, amelyet mély osztályellentétek és a lét bizonytalansága jellemeztek, visszavonhatatlanul a múlté. A 10 060 földmüvesszövetkezetben majdnem egy millió dolgozó paraszt tömörült közös gazdálkodás céljából, akik az egész mezőgazdasági taíajterület 67,3 %-át tartják művelésben, s az állami gazdaságokkal együtt a mezőgazdasági földek 87,1 %-án, valamint az egész szántóterület 90,4 %-án gazdálkodnak. A szocialista termelési viszonyok győzelmét a falun a dolgozó parasztság a munkásosztály nagy segítségével érte el, annak a munkásosztálynak a támogatásával, amely döntő erő a szocializmusért és kommunizmusért vívott harcban. A gazdálkodás szövetkezeti formája. amely mellett dolgozó parasztságunk végérvényesen és önkéntesen döntött, immár szilárd alkateleme új falvaink életének, amely nélkül a mezőgazdaság további sikeres fejlődését nálunk el sem tudjuk képzelni. Ezt a szilárd alapot már senki sem rendítheti meg, mert a szocialista társadalom elválaszthatatlan része, amely a szocializmus győzelme után a jövendő kommunista társadalom alapjait építi. Mezőgazdaságunk egész fejlődését döntő módon befolyásolják a földművesszövetkezetek, amelyek a legfőbb részt vállalják az egész mezőgazdasági termelésből. Második ötéves tervünk folyamán szövetkezeteink a mezőgazdasági talajterület 1 hektáraként a mezőgazdasági termékek értékesítését összesen 21 %-kal fokozták, összehasonlításban az 1955-ös esztendővel. A szövetkezetesítés széleskörű kiterebélyesedésének e korszakában a szövetkezetek gazdaságilag is megerősödtek. Amíg a nyers pénzjövedelemböl 1955-ben a szövetkezetek mindössze 9,3 %-ot fordítottak átlagban a szövetkezeti alapok ellátására, ez az arány 1960 végével köztársasági átlagban 18,2 %-ra emelkedett. Az 1960- as esztendő végével az EFSZ-ek termelési alapeszközeinek értéke már elérte a 37 és Vi milliárd koronát, s egy-egy szövetkezetre átlagban majdnem 3,5 milliós érték jut. A munka bérezésére fordított pénzjövedelem 1960-ban a mezőgazdasági talajterület hektáraként elérte az 1336 koronát, ami 19,8 %-kal több, mint 1955- ben. De falvaink szövetkezetesítésével munkánk nem ér véget. Soron következő feladataink értelmében a mezőgazdaságban végbemenő szocialista változásoknak maradéktalanul meg kell nyilvánulniuk abban, hogy a szocialista mezőgazdasági nagytermelés minden vonatkozásban tovább fejlődik, s ilyképpen a társadalmi szükségletek biztosításának, valamint a város és falu közti különbségek elhárításának alapját fogja képezni. Viszont a mezőgazdasági termelésben elért sikerek ez idő szerint nem felelnek meg sem a lehetőségeknek, sem népgazdaságunk szükségleteinek. A mezőgazdaság nem fedezi hiánytalanul azokat a növekvő igényeket, amelyeket a lakosság a kifogástalan minőségű élelmiszerek iránt támaszt. S épp a szövetkezetek azok, amelyek döntő részt vállalnak a mezőgazdasági termékek beadásából, s továbbmenőleg a dolgozók szükséglétéinek kielégítő előállításából. A fejlett szocialista társadalom építése megköveteli, hogy egész népgazdaságunk, egész társadalmunk szüntelenül fejlődjék. Hogy biztosítsuk dolgozóink életszínvonalának emelkedését, többet és olcsóbban kell termelnünk. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek viselnie és teljesítenie kell azokat a kötelességeket, amelyeket a társadalom iránt vállal. Népgazdaságunk valamennyi ágazatának feladatait terv foglalja össze. A mezőgazdaságban ezt a tervet nem teljesítjük, nem biztosítjuk a reánk háruló feladatokat. Iparunk, üzemeink dolgozói viszont a maguk tervét teljesítik és túlszárnyalják. Társadalmunk alapját a munkásparaszt szövetség képezi. Az ebből a szövetségből adódó kötelességeket mindenekelőtt úgy kell értelmeznünk, hogy a mezőgazdaság éppen úgy teljesíti a tervét, mint az ipar, éppúgy eleget tesz a társadalom iránti kötelességeinek, s elősegíti dolgozóink életszínvonalának emelkedését. Az egész mezőgazdaság fejlődésének biztosítására az a legjobb és leghatásosabb gyakorlati módszer, ha minden szövetkezetben, minden állami gazdaságban szüntelenül emelkedik a termelés, s a szó szoros értelmében naponta törődünk a terv teljesítésével, ami mind a vezetőségnek, mind a munkaközösségeknek s egyes dolgozóknak egyaránt a feladata. Tudjuk, hogy milyen gyorsan fejlődik a termelés gazdaságossága, a technika és a tudomány az ipar vonalán. Ha ezeknek a tényezőknek a fejlődése a mezőgazdaságban továbbra is lemaradna, ez kedvezőtlenül befolyásolná egész népgazdaságunk fejlődését is. Fejlett szocialista társadalom jól fejlődő szocialista mezőgazdasági nagytermelés nélkül elképzelhetetlen. Ezért tűzte ki pártunk a következő feladatot: a mezőgazdaságot tíz év alatt az ipar színvonalára kell __ emelnünk. Szocialista iparunk maradéktalanul értékesíti az összpontosításból, szakosításból, valamint a különböző üzemek együttműködéséből adódó előnyöket a termelés és munkatermelékenység állandó növekedése érdekében. Minden feltétellel rendelkezünk, hogy a mezőgazdaságban Is fokozatosan és céltudatosan osszuk meg a munkát, s ha kell, összpontosítsuk a feladatokat, továbbá szakosítsuk a termelést a különböző mezőgazdasági üzemekben. A harmadik ötéves terv anyagi biztosítása, főleg gépekkel és vegyi készítményekkel, lehetővé teszi a gépesítés és a vegyi készítmények használatának széleskörű érvényesítését, a nagyüzemi technológia rendszerítését, a fáradságos emberi munka kiküszöbölését, s így a mezőgazdasági termelés jellegének alapvető megváltoztatását, hogy megközelítse az ipari munka jellegét. Ezzel szorosan összefügg a nagyüzemi munkaszervezés és a munka egész kultúrája, amelynek azokra a haladó és határozott technológiai módszerekre kell támaszkodnia, amelyek lehetővé teszik a céltudatos munkamegosztást és a műszakok bevezetését a mezőgazdaságban is. Amikor szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelésre térünk át, ez megköveteli az irányítás magasabb minőségi színvonalát is, amely a szövetkezeti dolgozók olyan mértékű szakképzettségére számít, hogy ez a szakképzettség maradéktalanul elegendő legyen a nagyüzemi termelés megszervezésére, az új technológia és technika módszereinek alkalmazására. Ugyanakkor szövetkezeti dolgozóink anyagi érdekeltségének formáit is fokozatosan az iparban alkalmazott módszerekhez és formákhoz kell közelebb hoznunk. Mindenekelőtt a végzett munka mennyisége és minősége szerinti szilárd bérezés bevezetéséről van szó, s tovább kell mélyítenünk az anyagi érdekeltséget olyan értelemben is, hogy a dolgozó menynyiben segítette elő a termelés eredményeit és gazdaságosságát. Tehát a mezőgazdasági termelés felemelése az ipar színvonalára azt jelenti, hogy közvetlenül érvényesítenünk kell mind a szövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban azokat a termelési és ökonómiai intézkedéseket, amelyek tényleg biztosítják a nagyüzemi szervezést, a legfőbb munkaműveletek egyetemes gépesítését, és a dolgozók szaktudásának nélkülözhetetlen gyarapodását. Ezáltal oldjuk meg konkréten a mezőgazdaság és az ipar közeledését. Ennek a jelszónak a mély értelmét, amelyet Novotny elvtárs tűzött elébünk. továbbá az húzza alá, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi szervezéséért és formáiért vívott harc egyidejűleg harc az emberek átneveléséért, szövetkezeti dolgozóink jobb életéért és magasabb életszínvonaláért. Szövetkezeti parasztságunknak ettől a világos és örvendetes távlataitól élesen különbözik a kapitalista államok parasztságának helyzete. Amíg nálunk a nagyüzemi termelés továbbifejlődése szövetkezeti dolgozóink számára jobb és gazdagabb életet jelent, a kapitalista államokban a termelés összpontosításának folyamata tönkreteszi a kis- és középparasztokat, akiknek a nyomorúságán a kapitalisták keresnek. A legutóbbi 40 év alatt ez a folyamat például az Amerikai Egyesült Államokban azt jelentette, hogy majdnem 2 millió kis- és középfarm ment tönkre, ami az összes amerikai mezőgazdasági üzemek 43 %-a. S ez a folyamat az utóbbi esztendőkben gyorsan elharapózik. Hasonló a helyzet Nyugat-Német - országban is. A legutóbbi 10 esztendő során több mint 323 000 egyénileg gazdálkodó paraszt vesztette el gazdaságát. De további száz- és százezer kis- és középparasztra ugyanez a sors vár, hiszen 1959-ben és 1960-ban a nyugatnémet parasztság eladósodása újabb egymllliárd márkával szaporodott, s Immár közel 12 mllllárdot tesz ki. A többi kapitalista államban sem jobb a mezőgazdasági dolgozók helyzete. A mezőgazdaság tervszerűtlen fejlődése a kapitalizmusban szorosan összefügg azzal, hogy a kis- és középparasztok gazdaságait felszámolják, s az emberek koldusbotra jutnak. Egészen eltérő út'ez tehát, mint amilyet mi választottunk. Mi a szocialista mezőgazdasági nagytermelés útján haladunk. A szövetkezeti termelés összpontosítását és szakosítását tervek szerint valósítjuk meg, és még inkább tervek alapján fogjuk megvalósítani; olyan módon, amely a szocialista társadalom sajátja, s a városok és falvak dolgozóinak javát szolgálja. Hiszen a nagyüzemi termelés nemcsak elegendő jó minőségű terméket biztosít az egész társadalom számára, hanem egyidejűleg a szövetkezetek és szövetkezeti dolgozók részére is magasabb jövedelmet, juttat. Ez idő szerint minden járásban kiszélesedett az a mozgalom, amelynek céljaként a harmadik ötéves terv termelési mutatóit a mezőgazdaságban négy esztendő alatt akarjuk elérni. Ez újabb kifejezője annak, hogy a szövetkezeti parasztság teljesíteni akarja kötelességeit a társadalom iránt. Ezt a mozgalmat mindenképpen támogatnunk kell, hogy tényleg tömegmozgalommá váljék, s minden szövetkezeti dolgozó és az állami gazdaságok minden dolgozója tegye meg a maga vállalását. Ez az út vezet oda, hogy közös gazdaságok életében helyes irányt kapjanak és helyesen érvényesüljenek a szövetkezeti demokrácia elvei. Minden szövetkezeti tag fokozottabban vegyen részt a közös gazdálkodás igazgatásában és irányításában, s ennek mindenekelőtt az a lényege, hogy még tevékenyebben vegyük ki részünket a feladatok megoldásából és magasabb kötelezettséget vállaljunk, mint ahogyan a terv ezt tőlünk elvárja. A legjobb szövetkezetek termelési eredményei azt bizonyítják, hogy EFSZ-einkben már sok ilyen dolgoio nőtt föl. Ezt igazolja a szocialista munkabrigádok mozgalmának kiszélesedése is. Hiszen szövetkezeteink immár 930 olyan munkaközösséggel büszkélkedhetnek, amelyek ezt a címet már elérték vagy versenyeznek érte. Egész mezőgazdaságunk fejlődésének új szakaszába lép. A 'szocialista mezőgazdaság további fejlődésének határozottabban kell haladnia a nagyüzemi termelés útján. A párt, amely a Központi Bizottság és személyesen Novotny elvtárs vezetésével mezőgazdaságunk fejlődését irányítja, elvárja, hogy a mezőgazdaságunkban beállott szocialista változások hiánytalanul megnyilatkoznak a társadalom szükségleteinek kielégítésében, mégpedig a„többet, jobbat és olcsóbban“ elv alapján, s összhangban a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésének céljával. Hogy miként érhetjük el legbiztosabban és leggyorsabban ezt a célt, s miképpen fokozhatjuk a mezőgazdasági termelést és fedezhetjük népgazdaságunk szükségleteit, erről a szövetkezeti dolgozók ezrei beszéltek a taggyűléseken és az EFSZ-ek járási értekezletein. A harmadik ötéves terv feladataival összhangban, s összhangban a kongresszust megelőzd vitaanyaggal, 1961-ben és a további esztendőkben el kell érnünk, hogy feladatainkat ne csak teljesítsük, hanem túl Is szárnyaljuk. EFSZ-elnk fejlődése a legutóbbi, IV. kongresszus óta világosan megmutatkozik, persze eltekintve azoktól a fogyatékosságoktól, amelyek nincsenek összhangban a szocialista társadalom fejlődésével. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ez évi februári ülése részletesen foglalkozott mezőgazdaságunk időszerű problémáival, s levonta belőlük a megfelelő következtetéseket. Legfőbb tartalma V. kongresszusunk tárgyalásainak az legyen, hogy elemezzük az EFSZ-ek további fejlődésének alapvető kérdéseit, s megállapítsuk szövetkezeteink számára azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket az új szakaszban a termelés, gazda-A talaj termőerejének fokozása országos feladat Elvtársnők és Elvtársak! A szövetkezetek V. kongresszusát megelőző időszak legfőbb célja az volt, hogy a szövetkezetek a termelés és gazdaságosság alapos elemzése után kidolgozzák saját ötéves tervüket, valamint az 1961. évi pénzügyi és termelési tervet. A mezőgazdasági termelés valamennyi szakaszán a tartalékok feltárására a kongresszust megelőző első vitaanyag szolgált, amely megmutatta, hogy milyen úton érhetjük el a harmadik ötéves terv termelési mutatóit négy év alatt. Ez az anyag ahhoz nyújtott segítséget, hogy a szövetkezetek a maguk ötéves terveiben már tüntessék föl azokat a magasabb feladatokat is, amelyek a vállalásokból és a teljesítésükre irányuló intézkedésekből következnek. A kongresszust megelőző egész vita megmutatta, hogy a legfőbb tartalékok a talajerő kihasználásában rejlenek, s a mezőgazdasági termelés belterjességének színvonala számottevő mértékben a szántóterületek kiterjedésétől függ. Éppen ezért Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a növénytermesztés fejlődésének biztosításával kapcsolatban előtérbe helyezte azt a feladatot, hogy tovább szélesítsük a szántóterületeket és fokozzuk a talaj termöerejét. A Központi Bizottság februári ülése kitűzte azt a tervet, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a szántóföld terjedelmét 150 — 150 000 hektárral bővítjük. A szántóterületek kiszélesítésének első lehetősége, hogy . felszántsuk a kishozamú réteket. Nálunk a rétek és legelők majdnem 2 millió hektárra terjednek. A rétek és legelők minőségének ellenőrzésekor kiderült, hogy mintegy félmillió hektárra terjedő rétet szánthatunk föl. Ha a rétek bizonyos hányadát állandó szántófölddé alakítjuk át, vagy ha ezeket a területeket váltakozva használjuk, ez mégiscsak mindenképpen kifizetődik. Hiszen egy hektár rét, amelyről évente 25 mázsa szénát takarítunk be, nagyjából 100 kg emészthető fehérjét és 825 keményitőegységet szolgáltat. Tehát 6 esztendő alatt erről az egy hektáros rétterületről 600 kg emészthető fehérjéhez és 4950 keményítőegységhez jutunk. Viszont, ha ezt a rétet gondosan fölszántjuk, bevetjük zabbal, burgonyával, majd négy éven át ideiglenes rétként használjuk, amely például csak 70 mázsa szénát terem, ennek a hatéves vetésforgónak a jóvoltából 2150 kg emészthető fehérjével és 17580 keményítőegységgel gyarapíthatjuk állataink takarmányát, s ez nagy különbség. Tehát a rétek felszántása is igen fontos intézkedés a talaj termőerejének fokozására. Helyes lesz tehát, ha minden EFSZ és állami gazdaság feltöri a szántásra alkalmas, kishozamú réteket, hogy tovább bővítse a takarmányalapot az állattenyésztés fejlesztése érdekében. Ha egyidejűleg megakadályozzuk a ságosság, munkaszervezés és a szövetkezetek belső élete terén meg kell oldaniuk. nem gazdaságos földművelést, s minden hektáron belterjesen gazdálkodunk — s kihasználatlanul heverő föld majdnem minden községben akad elegendő -, akkor, a CSKP Központi Bizottsága által kitűzött és a szántóterületek kiszélesítésére irányuló feladatot igazán nem tarthatjuk megoldhatatlannak. Minden szövetkezet és állami gazdaság dolgozza ki a föld termőerejének megjavítására irányuló tervét, amely az adott körülményekből, szükségletekből és lehetőségekből induljon ki. Helyesen oldja meg ezt a kérdést a „9. kvéten“ EFSZ (Május 9. EFSZ), amely a jiCíní járásban fekszik. A talaj termőereje fokozásának komplex tervét a szövetkezet és a talajjavítási társulat tagjainak széleskörű részvételével, valamint szakemberek bevonásával dolgozta ki. A termőerő fokozását szolgáló Intézkedésekkel az EFSZ csökkentette a dűlők számát, megnövelte a táblákat, megakadályozza az erózió pusztításait és átdolgozta a vetésforgók rendszerét. Az intézkedések közül nem marad ki a trágyázási terv összeállítása sem, amelynek értelmében a föld termőerejét lstáilótrágyázással, komposztozéssal, zöldtrágyázással és meszezéssel javítják föl. Ezekhez kapcsolódik az öntözőberendezések és a lecsapoló csatornák építése, a halastavak tisztítása és kibővítése, a víztartályok építése, valamint a halastavi iszap és egyéb anyagok felhasználása komposztálás céljaira. A terv további agrotechnikai intézkedéseket is magába foglal; ilyenek az altalajlazítás és a szántóréteg mélyítése, a legelők felújítása, a gyomok és kártevők ellen vívott harc. A vízgazdálkodási létesítményeket a szövetkezeti dolgozók túlnyomórészt önerőből és a helyi források felhasználásával hozzák létre. Kiszámították, hogy egyedül ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása révén a szövetkezet körülbelül 40 %-kal emelheti a mezőgazdasági termelést. Követésre méltók ezek az intézkedések, amelyek helyességéről aligha kell bárkit is meggyőznünk. Sajnos azonban, a mezőgazdasági üzemek többsége egyelőre még csak meg sem kezdte a talaj termőerejének tervezett fokozását. Ez a helyzet annak ellenére, hogy az utóbbi években a Központi Bizottság kezdeményező erővel lépett föl, s Novotny elvtárs maga is hangsúlyozta, hogy a talajerő fokozásának országos mozgalommá kell szélesednie. Ha fokozzuk a talaj termőerejét, nemcsak rendszeresíthetjük a leghozamképesebb növények termesztését, hanem két termést is elérhetünk egy esztendő alatt. így biztosíthatjuk magunkat az évek némelyikének kedvezőtlen éghajlati alakulásával szemben, s ilyképpen gazdálkodhatunk tartalékokkal, amelyek a biztonság érzésével töltik el és megszilárdítják szövetkezeteinket. A szövetkezeti dolgozók széleskörű részvétele a termőerő fokozására irányuló munkálatokban, ez kétségtelenül hosszúlejáratú beruházás, amely azonban meghozza a maga állandó és biztos eredményét. S végtére minden jó gazdálkodónak arra is gondolnia kell, vajon mi lesz holnap, hogyan gazdálkodhat egy vagy két év múltán, s a sikeres gazdálkodásra jelenlegi munkájával alakítja ki a feltételeket. A talajba fektetett beruházások nem egyebek, mint nagyobb hozamok és maga^bb jövedelem a soron következő esztendőkben is. Egyelőre azonban úgy látszik, hogy sok szövetkezet nem igazodik ehhez az alapelvhez. Erre vallanak az idei első két hónap tervteljesítési eredményei, holott a talajjavítási munkálatokra igen kedvező körülmények alakultak ki. Ennek ellenére a talajavítási feladatok időtervét mindössze 60 %-ra teljesítettük, s a nem teljesített talajjavítási munkálatok értéke körülbelül 38 millió koronát tesz ki. A talajerőre fordított rendszeres gondoskodás egyik legfőbb tényezője, hogy rendezzük a vízgazdálkodási viszonyokat. MinderTekelőtt az öntözésre gondolunk, amely lehetővé teszi, hogy évente több termést takarítsunk be, igényesebb növényeket termeszthessünk és magasabb hozamokat érhessünk el, főként kapásnövényekből és takarmányfélékből. Például a tasovi EFSZ az elmúlt évben 22 ha réten rendszeresítette az öntözőgazdálkodást s három kaszálásból lmonként 90 mázsa szénát takarított (Folytatás a 3. oldalon) 2 föLPMÓV?/' 1961. március 26.
