Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-07 / 63. szám
As dllamügyész úr rózsái Wolfgang Staudte, ex elismert és bátor nyugatnémet rendező ebben a filmben ismét vádat emelt a fasizmus újjáéledése, elhatalmaskodása ellen. A film első méterei visszavezetik a nézőt a második világháború utolsó napjaiba. Rudi Kleinschmidtet, a német katonát bíróság elé állítják két doboz csokoládé ellopásáért. Az SS- bírőság elnöke, dr. Schramm halálbüntetést követel, mivel ezt a tényt súlyos, erkölcsi, némethez nem illő romlottságnak minősíti. A kivégzés végrehajtására kirendelt katonák, Schramm kíséretével, légitámadás miatt nem tudják teljesíteni a parancsot. Rudi megszökik, s a sors iróniájaként a szél mellé sodorja a Schramm által aláírt halálos ítéletet. Befejeződött a háború, s a film néhány évet ugorva egy kis német városba vezet minket. Látjuk, hogy az egyszerű német katonának nem kedvezett úgy az élet, mint a volt magasrangú hóhérnak. Dr. Schramm ismét államügyész, Rudi viszont utcai elárusító. A fiatalember vándorló útján gyanútlanul ugyanabban a városban telepszik le, ahol a „köztiszteletnek örvendő" államügyész működik. Ekkor kezdődnek a filmben a bonyodalmak, itt csendül ki a rendező éles antifasiszta hangja. Dr. Schramm üldözőbe veszi a fiatal fiút. Rudi szerelméhez menekül, de sehol sem talál nyugalmat. Idegei végül felmondják a szolgálatot, s mivel véget akar vetni ennek a hajszának, ismét ellop ugyanolyan két doboz csokoládét, mint annak idején, hogy valamiképpen a bíróság elé kerüljön és elmondhassa Schramm üldözésének , okát. A fasízálődő Nyugat-Németország bíróságának államügyésze azonban ismét Schramm. Annak ellenére, hogy vasidegzetű ember, ez az ügy mégis felkavarja. A vádbeszédbe belezavarodik, s szövegezésében összekeveri a 44-es eseményt a maival. A tárgyaláson résztvevők megdöbbentően hall-Friedrich Engels halálának 65. évfordulóján t Három művészhalál. Á közelmúlt napokban három halálhír érkezett a művészvilágból. Vása Prihoda, a híres cseh hegedűművész Bécsben, Hans Albers filmművész Berlinben és Földényi László, a budapesti Néphadsereg Színháza jellemszlnésze Budapesten elhúnyt. • Filmfesztivál Montevldeóban. A montevideói Sodre Színházba# nagy érdeklődés mellett folyik a dokumentumfilmek nemzetközi fesztiválja. A fesztiválon a következő államok vesznék részt: Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Délszlávia, Mexikó, Anglia, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Brazília és Olaszország. • Casals Párizsban. Pablo Casals, aki most ünnepelte 84. születésnapját, fiatal feleségével Porto-Ricoból Párizsba érkezett, hogy részt vegyen a tiszteletére rendezett zenei ünnepségeken. • Üj Solohov-film. A moszkvai Lenfilm-stűdióban elkészült Solohov „A csikó" című novellájának filmváltozata, amely a polgárháború szovjet harcosainak hősiességéről szól. Az új filmet V. Fetyin rendezte. • Színházjegy hagymáért. A londoni Old Víc Színház kelléktárából kifogyott a hagyma. Ez pedig komoly baj, mert a nagy sikerrel műsoron tartott V. Henrik című Shakespeare-drámában Pistol főszereplőnek a nyílt színen két egész hagymát kell elfogyasztania. Ilyenkor, nyár derekán Angliában is csak zöldhagyma kapható, s így a színház igazgatósága két színházjeggyel jutalmazza azt, aki 24 vöröshagymát bocsát a színház rendelkezésére. • A Szerjozsának „Messzi utca“ lesz a magyar címe. Amint tudjuk, Karlovy Vary-ban a Szerjozsa című szovjet film nyerte a nagydíjat. A film Panova szovjet írónő „Messzi utca“ című kisregénye alapján készült. f A Brom-együttes budapesti vendégjátéka. A rádióból is ismert Brom-együttes, ez a kitűnő csehszlovák tánczenekar, augusztus 10-től hosszabb ideig Budapesten, az állatkerti szabadtéri színpadon, továbbá Siófokon és több más városban vendégszerepei. • Nem fordítás, hanem ferdítés. Egy lyoni könyvkiadó-vállalat nemrég francia nyelven kiadta Kuznyecov szovjet író „A legenda folytatása“ című ismert művét. A fordítás hemzseg a durva hamisításoktól, s inkább ferdítésnek minősíthető. Az író tiltakozott a mű méltatlan eltorzítása ellen és az ügy hamarosan bíróság elé kerül. • A „Derék katona" filmen. Hasek világhírű művéből, a „Svejk, derék katona“ című humoros regényből Nyugat-Berlinben filmet készítenek. A főszerepet Hans Rühmann játssza. • Kiállítás a szlovák faluról. A martini múzeumban érdekes kiállítás nyílt meg, amely a szlovák falu múltját és jelenét mutatja be, s feltárja a szlovák falvak ígéretes jövendőjét is. • Ilja Erenburg új könyve. Hja Erenburg szovjet író „Emberek, évek és életek“ címmel új regényt írt, amelyet a Novij Mir folyóirat közöl folytatásokban. ják, amint határozott mozdulattal követeli a fiú halálát. Ekkor világlik ki Schramm múltja, ekkor árulja el önmagát. Rudit, a „bűnöst“ felmentik a vád alól, de annál kevésbé mentik fel állásától az államügyészt. A film erősen bírál, és fényt vet arra, hogy Nyugat-Németországban a volt hitlerista bűnösök ülnek a fontos helyeken, s egymást leplezve újból fasizálják az országot. Kiemelkedő része ennek a művészileg igényes filmnek a német ember jellemzése. Az államügyész, a született katona, aki szemrebbenés nélkül adta ki az utasítást a kegyetlenségrékre, családi körében az olvadozó, érzelgős, könnyet hullató apa, aki imádja Wágnert, Goethét stb. Ugyanakkor kiváló ábrázolást nyújt Staudte, amikor az egyszerű német embert bírálja. Az egész város tudja, hogy ki volt Schramm; otthon nagyon sokan felháborodnak, azonban abban a pillanatban, amikor az utcára lépnek, bűbájos mosollyal üdvözlik, köszöntik, hajlonganak előtte. Az apró hibáktól eltekintve nagy filmnek minősíthető ez az alkotás. Mély mondanivalójával, kiváló színészi teljesítményeivel nagy sikert aratott és méltó az első díjra, amelyet a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon kapott. bsg ZÁPOR Vágtat az égnek gyors kocsiján a vihar, tépi a felhőt nagy fene karmaival. Villám-ostora csattan, percig fényes az ég, húzzák már a vihart a sovány, nagy szürke gebék. A lovak izzadsága a földre csorog, áznak a házak, a zöldszínű nyárfasorok. Közbenyerít a vihar lova, dörren az ég: sürü a felhő, sarkai, mint a korom, feketék. Csobban a tócsa, az esőn szinte lábrakapott: Sárbuborékok csepjei ropják ünnepi táncukat ott. Lassan a zápor eláll, felszárad a föld és messzebb-messzebb hangzik a tompa dübörgés. Aztán fényes csík ragyog át a tavon, süt már vígan a nap, ez a mennyei nagyhatalom. Tűnik a tócsa, vastag röggé szárad a sár, s friss kedvvel fiityörészik a fán a madár. HARS GYÖRGY Az államügyész úr A Rajna-vidéki textilgyáros család életét az apa kényúri hajlamai jellemezték. Például fiát, Friedrich Engeist a tanulás abbahagyására kényszerítette, mert kereskedőt akart belőle faragni. E célból Brémába küldte, s az ifjú ott figyelt fel a haladó irodalomra. Itt írta első cikkeit, amelyek „Az első Németország“ nevű radikális csoport újságjában jelentek meg. A nyitott szemű Friedrich már fiatal korában felfigyelt a kapitalizmus igazságtalanságára, Huszonkét éves korában küldte be cikkeit a „Rheinische Zeitung“-ba, amelyet Marx irányított. Ekkor kezdődött a tudományos szocializmus két megalapítójának törhetetlen barátsága. Később Brüsszelben és Párizsban együtt folytatták munkásságukat. Kidolgozták a Kommunista Kiáltványt, amelyben bebizonyították, hogy az emberiség történelme az osztályharc történelme, s hogy az új kommunista világrend szükségszerűen és feltétlenül győzelmet arat. Az 1848-as forradalmak idején mindketten visszatértek Németországba, hogy minden erejükkel a forradalmat támogassák. Lapjuk, a „Neue Rheinische Zeitung“ minden számában leleplezték a burzsoázia népelnyomó politikáját, de nemcsak német vonatkozásban, hanem Európa többi országának viszonyai között is. Az íráson kívül munkésgyüléseket, sztrájkokat szerveztek, s ezért a hatóságok mindkettőjüket üldözték. A tudományos szocializmus megteremtői 1864-ben megalapították a munkások nemzetközi szövetségét, az első internacionálét. Marx halála után 1899-ben Engels a megszervezője és vezetője a második internacionálénak. Engels kiemelkedő művei az „Anti- Dühring“ és „A természet dialektikája“, amelyben a marxista filozófiát alkalmazza a természetre. Engels, a kiváló bölcsész, közgazdász, történész, természettudós több nyelven írt. és beszélt tökéletesen. Óriási tudása ellenére is szerény ember maradt, akit munkás kortársai nagyon szerettek. Hetvenötéves korában, 1895-ben halt meg. Halála felmérhetetlen vesztesége volt a nemzetközi munkásmozgalomnak, de szelleme, művei soha nem gyengülő erővel mutatják az utat boldog kommunista jövőnk felé. E. B. Guy de Maupassant A napokban emlékezünk meg a nagy francia realista író születésének 110. évfordulójáról. Maupassant jómódú szülők gyermeke, de a családi boldogságot sohasem ismerte. Szülei rövid házasság után elváltak, anyja nevelte. Gyermekéveit Normandiában élte le, ott ismerte meg a parasztok és a halászok életét. Kezdő lépésit az irodalomban Flaubert, anyja rokona irányította. Első kiadott müve egy lírai verseskötet, utána egy novelláskötet, a „Tellierház“, amelynek sikere nagy hatással volt további munkásságára. Pompás megfigyelő képessége, halhatatlan novelláinak művészi nyelvezete, kiváló jellemző ereje tette őt naggyá a világirodalomban. Műveiben könyörtelenül kifigurázta a kispolgári, vallási és társadalmi előítéleteket, az ún. „jó társaság“ önzését és képmutatását. Már 30 éves korában előreveti árnyát élete nagy tragédiája, a családi terheltség. Először látási zavarok, majd kínzó fejfájások, látomások gyötörték. Negyvenkét éves korában öngyilkosságot kísérelt meg, hogy a kínos végtől, a őrültségtől megszabaduljon. Ez a kísérlete nem sikerült, s életét az előre rettegett zárt intézetben fejezte be. Rendkívül termékeny írónak mondható, aki közel 200 novellát és számos regényt adott ki. Leghíresebbek „Az élet", „Péter és János“, „Erősebb, mint a halál“ című regényei. Ecsetelte bennük a falu, a vidéki kisváros és Párizs minden társadalmi osztályát Harminc évvel ezelőtt Makszim Gorkij, a szocialista realizmus megalapítója így jellemezte Maupassantot: „A francia irodalom nagy zsenijét, a novellák óriási mesterét közelinek érzem szívemhez, mert sokat nyújtott nekem". E. B. A topoínicai és pálovcei egyesült szövetkezet dolgozói befejezték a gabona cséplését. A jól végzett munka után jólesik egy üveg hűtött sör. Szép hektárhozamokat értek el. Árpából hektáronként átlagban 40 mázsa magot takarítottak be, s a búza hektárhozama is csak valamivel kisebb. A kereszténység eredetéről, szerepéről az egyes társadalmi formákban és a Vatikánról I960, augusztus 7. . (I.) Amíg az embernek egész szer számkészlete mindössze néhány kődarabból állt, addig az isteneit is kövekben, fákban, bokrokban képzelte el. Később, amikor már eszközei fejlettebbek voltak, és vadászattal foglalkozott, akkor már isteneit a vadállatokban látta és azokat tisztelte. Amikor áttért a vadászatról az állatok megszelídítésére és az állattenyésztésre, akkor isteneit is háziállatok formájában képzelte el, mert ez volt az a természeti erő, amelytől az élete függött. Amikor a munkaeszközök fejlődésével az ősközösségi társadalom végén és a rabszolgaság kezdetén megismerkedik az ember a földműveléssel, akkor azokat a természeti erőket kezdte el isteníteni, amelyektől a földművelés és az állattenyésztés sikere függött. Tehát a bomló ősközösségi társadalmak és rabszolgatársadalmak főistene mindenütt a napisten, aki az időjárás legfőbb irányítója volt. A hívők szerint ő adta a napfényt, a hideget, a meleget, az esőt és a szárazságot, a tavaszi ébredést és az őszi hervadást. Az emberek a földművelést befolyásoló természeti erők között a legfontosabbnak és ezért a legnagyobb csodának tartották a napot, hiszen ez érintette legközelebbről munkájuk eredményét. E természeti jelenségeket a primitív társadalmak embere úgy magyarázta, hogy az őszi hervadás, illetve a tavaszi feltámadás a napistennek vagy a napisten fiának (tavaszistennek) a műve. A vallásos képzelet szerint azért hervad el a természet, mert ősszel a napisten meghal, a sötétség gonosz erői a legtöbbször megölik, s tavaszszal azért ébred újra a természet, mert a tavaszisten újra feltámad. Már ebből is láthatjuk, hogy az ember az osztálynélküli társadalomban megteremtette a maga istenéit, mert nem tudta megmagyarázni azokat a természeti jelenségeket, amelyekkel találkozott. Mint ahogy előbb említettük, az osztálynélküli társadalom emberének föistene a napisten volt, akinek minden jót és rosszat tulajdonított, mert foglalkozásával (vadászat, földművelés, állattenyésztés) és munkájának eredményeivel ez függött össze a legjobban. A földművelés isteneiből alakultak ki fokozatosan a rabszolgatársadalom létrejöttével a rabszolgatársadalom istenei Persze, ez már a vallás fejlődésében is új korszakot jelentett: az osztálytársadalmi vallások korszakát. A RABSZOLGATARIÖ RENDSZER kialakulásával új korszak kezdődik az emberiség életében: az osztály társadalmak kora. A termelőerők fejlődése eredményeként csökkent az ember kiszolgáltatottsága, tehetetlensége a természettel szemben. Ugyanakkor azonban megszűnt a társadalom tagjainak gazdasági és politikai egyenlősége; az egyik osztály elnyomta és kizsákmányolta a másikat. A rabszolgatartónak rabszolgája felett korlátlan hatalma volt: eladhatta, büntetlenül kínozhatta vagy megölhette. A dolgozónak tehát nemcsak a természet ellen kellett nehéz harcot vívnia, hanem egyre jobban előtérbe került a kizsákmányolok elleni harc, akiknek ki volt szolgáltatva. Ezzel megkezdődik az osztályharc az elnyomók és elnyomottak között. Ezért az osztálytársadalmak vallásaiban — a természettel szembeni tehetetlenség mellett — fokozatosan egyre nagyobb mértékben az osztálytársadalom erőivel szemben érzett tehetetlenség, a kizsákmányolöknak való kiszolgáltatottság érzése nyomul előtérbe. A dolgozó az _ osztálytársadalmakban ki van szolgáltatva az uralkodó osztály önkényének, terrorjának kizsákmányolásának, a kizsákmányolás okozta nyomornak, a nyomor okozta betegségeknek, az osztálytársadalom más, véletlen és váratlan csapásainak, amilyenek a háború, éhínség, járványok stb. A rabszolgatársadalomban nem szűnik a félelem a titokzatos, érthetetlen természeti jelenségektől, de a természet erőivel szembeni tehetetlenség, félelem és kiszolgáltatottság érzését a kizsákmányolok már tudatosan felhasználják a dolgozó tömegek megfélemlítésére. A napisten hatalma megváltozik a rabszolgatársadalomban, már nemcsak napisten, hanem egyúttal „az istenek atyja és az emberek királya“ is, vagyis a kizsákmányolok hasonmása, a társadalomban uralkodó úri osztály mennyei visszfénye. Ahogy a bomló ősközösség! társadalomban fokozatosan kialakulnak a törzsszövetségek kiváltságaiból a királyságok, az istenek közt is megjelenik a „főisten". A napisten fokozatosan főistenné válik, a többi isten pedig a napisten alárendeltje. Az „egyisten“ az egy királynak, az egyeduralkodónak fantasztikusan felnagyított képmása. A marxizmus azt tanítja, hogy az eszmék nem földöntúli erők sugallatára jönnek létre, hanem minden eszmét azokból a körülményekből kell magyarázni, amelyek között létrejött, így minden eszme végső soron két forrásból ered. Egyrészt és főleg azokból a társadalmi-gazdasági körülményekből, amelyek között az eszme keletkezik és hat, másrészt a megelőző eszmékből, elméletekből, amelyek előző nemzedékek során jöttek létre. Tehát a kereszténység eredetét is ebből a szemszögből kell magyaráznunk, vagyis a bomló abszolgatársadalom körülményeiből és az előző pogány vallásokból, illetőleg az előző pogány filozófusok műveiből. (Folytatjuk) -sv —
