Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-07 / 63. szám

A kassai járás állami gazdaságai Is vállalták, hogy lerövidítik az ötéves terv határidejét. Az egyes részlege­ken a terv megvalósítása érdekében alaposan megvizsgálták a lehetősé­geket. Például az aprófalui részlegen vállalták, hogy az istállótrágya mel­lett mindéi} hektár területre 4 m3 jó minőségű komposztot készítenek, s az összterület 10 %-át évenként mesze­­zik, ami elegendő a savanyú földek javítására. A talajjavítás érdekében a grajcári gazdaságban 30, az apró­falusiban 40, a szakalyi gazdaságban pedig 20 hektár vadvizes rétet lecsa­polnak, nem kevesebb szántóterületet pedig öntözéssel tesznek terméke­nyebbé. Az aprőfalusi részlegen úgy dön­töttek, hogy a következő években a szántóterület 34 %-án takarmány­féléket termelnek, s ebből 22 °/o lesz Számokban Mintha lába nőtt volna az elindított mozgalomnak, gyorsan terjed egyik községből a másikba. Mindenütt arra mozgósítja a szövetkezeti tagokat, hogy a lehetőségek szerint már a negyedik évben elérjék a harmadik ötéves terv termelési mutatóit. A kassai járásban az utóbbi napokban a nádasdi szövetkezetesek vállalták, hogy 1964-ben búzából 29, árpából 30, szénából 50, cukorrépából pedig 400 mázsát termelnek hektáronként. Az állattenyésztési termékek növelését pedig majd az segíti elő, hogy 1964- ben hektáronként 63 szarvasmarhát, illetve 29 tehenet, valamint 12 anya­kocát tartanak. Ezzel nemcsak elérik, hanem túl is szárnyalják a szövetke­zetükre 1965-re előirányzott állo­­mánysürüséget. Az említett eredmények elérése érdekében különösen a trágyagazdál­kodásra helyeznek nagy súlyt. A szal­mát szecskának fölvágva fogják al­mozni, s trágyatermelésük olyan mé­retű lesz, hogy földterületük 25 °/o-át minden évben istállótrágyázhatják. Ezenkívül minden hektárra 2.5 m3 komposztot készítenek, de ha figye­lembe vesszük azt, hogy a földterü­letnek évenként körülbelül 25 %-a esik komposztozás alá, akkor nem 2,5, hanem 10 m3 komposzt jut majd egy-egy hektárra. Trágyalével első­sorban a réteket és legelőket, vala­mint az évelő takarmányokat fogják öntözni. A szövetkezet tagjai arról is tár­gyaltak, hogy a szocialista munka­verseny kiszélesítése érdekében a termelőeszközöket, az élő és holt leltárt teljesen szétosztják a csopor­tok között. Határozatot hoztak, hogy a jövőben a vetést és ültetést csakis gépekkel végzik, mert így lehetővé teszik a gépi ápolás kibővítését. A silótakarmányok vetését 52 %-kal emelik. Azt is tervbe vették, hogy a közeljövőben 100 tehénnél bevezetik a gépi fejést, a sertéseknél pedig rövidesen áttérnek a leválasztott ma­lacok előhizlalására, a nagyobbaknál pedig az önetetéses hizlalásra. Iván Sándor (Koáice) az évelő takarmány. A tarlókeverékek vetésterületét a földterület 10 °/o-ára bővítik. Részben az is a takarmány­alap növelését szolgálja, hogy a mos­tani 90 hektárról 1964-re 210 hektárra növelik a cukorrépa vetésterületét Lehetőségeikhez mérten az állat­­tenyésztésben is a leghaladóbb mód­szereket alkalmazzák. A fejőstehene­ket a gazdasági udvar közelében mű­velt legelőn fogják legeltetni, termé­szetesen villanypásztorral. A növen­dékeket nyitott istállókban helyezik el, a 3000 tyúk számára pedig tojató­­ketrecet készítenek. Az alábbi táblázat arról számol be, hogy az 1965-re előirányzott .terme­léssel szemben milyen eredményeket érnek majd el a részleg dolgozói 1964-ben. Termelési mutató Terv 1965-re Vállalás 1964-re Fejési átlag tehenenként (lit.) 3255 3800 Tojáshozam tyúkonként (db) 150 160 Malacelválasztás kocánként (db) 15 15 Végezetül azt is érdemes megem­líteni, hogy a fenti vállalásokat a dolgozókkal történő beszélgetések alapján vetették papírra. A részlegen 4 csoport és 15 dolgozó vállalt köte­lezettséget a fenti eredmények el­érésére. A gazdaság igazgatósága pe­dig azt vállalta, hogy minden munka­­a lehető legjobb szakaszon igyekszik feltételeket meg­teremteni a terme­lés növeléséhez. Ezek alapján az aprófalusi részleg dolgozói jogosan bizakodnak, hogy a vállalt feladatokat nemcsak elérik,! hanem túl is telje­sítik.-án Jó kezdet: FÉL SIKER A jó kezdet: fél siker — tartja a közmondás. Az izsal helyi nemzeti bi­zottság tagjai pedig elmondhatják, hogy munkájuk jól kezdődik. A június 24-én tartott első ünnepi ülés óta tel­jes ütemben és terv szerint dolgoznak a megválasztott képviselők. Tudatá­ban vannak annak, hogy nagy felada­tok várnak rájuk mind a mezőgazda­­sági termelés, mind a kulturális élet Irányítása terén. A mezőgazdasági ter­melés terén elsősorban a szövetkezet tagjainak akarnak segíteni, akik vál­lalták, hogy négy év alatt teljesítik a harmadik ötéves terv termelési mu­tatóit. A mezőgazdasági termelést 1965-ig 40 %-kal akarjuk emelni. Tudjuk, hogy ezeket az eredményeket csak a helyes agrotechnikai módszerek alkal­mazásával és az új technológiával ér­hetjük el. Ennek érdekében emeljük a talaj humusztartalmát, s igyekszünk elegendő szerves trágyát és komposz­tot biztosítani . Folytatjuk a talajja­vítási munkálatokat is, hogy az öntö­zéssel is növelhessük a termények hektárhozamát. Az állattenyésztés számára is ele­gendő takarmányt akarunk biztosítani. Az évelő növények vetésterületét az egész talajterület 34 %-ára szélesít­jük ki, s egy számos állatra 40 mázsa silóanyagot biztosítunk. Növeljük az állatállomány 100 hektárra eső sűrű­ségét is. A harmadik ötéves terv ne­gyedik évében minden hektár szántó­földterület után 205 kg húst, 806 liter tejet és 525 tojást állítunk elő. A közeljövőben befejezzük a kul­­túrház építését. Az épület 220 000 ko­rona költséggel épül fel. A lakosság apraja-nagyja részt vesz ebben a munkában és már eddig is több mint 7000 brigádőrát dolgoztunk le. Épül és szépül községünk. A községünkhöz tartozó Kysuckán két tantermes isko­lát, Bokroson szintén iskolát építünk, utak javítására 20 000 koronát s a he­lyi nemzeti bizottság épületeinek, va­lamint a tűzoltószertár javítására 75 ezer koronát irányoztunk elő. Meg­kezdjük a tíz lakásegységes ház épí­tését is, és lehetővé válik az egészség­­ügyi központ kiszélesítése röntgen­­helyiséggel és anyatanácsadói termek­kel. Erre a célra 130 000 koronát Irá­nyoztunk elő. De a legnagyobb költ­séget (2 087 000 koronát) mégis az új iskola építése követeli meg, amely 9 tanteremmel, étkezővel és két la­kásegységgel épül meg. Szép feladatok megvalósítására vál­lalkozott az új helyi nemzeti bizott­ság. Hisszük, hogy a nép széles réte­geire támaszkodva nemcsak teljesíti, de túl is szárnyalja a kitűzött tervet. KURUCZ NANDORNÉ, Izsa A Zvolenba vezető betonút felett, hús erdő tövében, nyárfából faragott padokat, asztalokat és székeket állí­tottak a budcai szövetkezet juhászai. Ha vendég érkezik, friss juhsajt és fa­ragott csuprokban zsendice kerül az asztalra. Külföldi és belföldi turisták egyaránt szívesen állnak meg itt egy kis pihenőre. Július Krnác, a budcai szövetkezet első juhásza szíves szó­val kínálja a vendégeket és örömmel hallja az emberek dicséretét. Egy-Az új elnök Július Krnác és Ondrej Cief juhászokkal beszélget. ÚJ ELNÖK a szövetkezel élén szerű, szerény ember. Lubietován szü­letett, s ott tanulta meg a juhászmes­terséget, majd a podbrezovái vas- és kohómüveknél dolgozott. Amikor meg­kezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés, újra juhász lett, hogy a hegyeket jár­va összeköttetést tartson fenn a par­tizánok között. Csak a háború után került Budcára üzletvezetőnek. Segí­tett megalapítani a szövetkezetét, amely tíz évvel ezelőtt a második szövetkezet volt a zvoleni járásban. De csak az 50-es években kezdett Július Krnáö újra juhászkodni. A szövetkezet 649 hektárjából ugyanis 220 hektárt hegyi legelők képeznek. Ezért a szövetkezet vezetősége elha­tározta, hogy juhtenyészetet létesít. Budcán azelőtt sohasem tenyész­tettek juhokat, s így a szövetkezete­sek között nem akadt olyan ember, aki vállalkozott volna erre a munká­ra. Ezért Július Krnác otthagyta az üzletet és felcsapott szövetkezeti ju­hásznak. Ma már a szövetkezetben 144 juh áll termelékenységi ellenőrzés alatt, s ez az állomány egyetlen év alatt 4054 kiló sajtot és 487 kg gyap­jút adott. Tehát egyetlen juhtól 28 kiló sajtot nyertek, amelynek zsírtar­talma 52—56 °/o körül mozog, s a 144 juh összesen 98 943 korona évi bevé­telt biztosított. Július Krnác érti a mesterségét. A juhok legeltetésében alkalmazza a szarvasmarha legeltetésénél látott módszereket. Az egész legelőt kisebb területekre osztotta be, s a juhokat csak egyetlen elhatárolt területen le­gelteti. így sohasem fogynak ki a ju­hok a dús' legelőből. A hordozható aklot is bizonyos időközökben friss legelőre költöztetik. A lelegelt és egy­úttal megtrágyázott legelőt azután megművelik és ez évben már mütrá­­gyázzák is. Hiába voltak azonban a budöai szö­vetkezetnek jó dolgozói, ha a vezetők nem tudtak okosan gazdálkodni. A szövetkezet már fennállásának 10. év­fordulóját ünnepli, de még tavaly is ráfizetéses szövetkezet volt. Ez év elején a szövetkezet élére Stefan Slo­­siarik személyében új, tapasztalt el­nök került. Az új elnök munkáját di­cséri. hogy a budcai szövetkezet az állattenyésztésben már az első ne­gyedévben a járás legjobb szövetke­zetei közé emelkedett és a húsbeadás félévi tervét már áprilisban teljesí­tette. A talajjavítás! munkálatokról sem feledkeztek meg. Lecsapoltak 20 hektárnyi legelőt, s ezen a területen, ahol eddig csak savanyú fű nőtt, ma már burgonyát s zöldséget termesz­tenek. Ez év végéig további 45 hektár legelőt csapolnak le. Jó elnök vezetésével és a Július Krnáö juhászhoz hasonló szorgalmas tagok segítségével minden lehetőség megvan arra, hogy a nemrég még gyenge szövetkezet teljesítse kötele­zettségvállalását: négy év alatt elérje az ötéves tervben előirányzott terme­lési színvonalat. D. J. Szép eredményeket hozott a jól szervezett munka A 207,5 hektár gabona betakarítá­sához csupán egy kombájnja volt a Komáromi Állami Gazdaság nagykeszi részlegének. Persze, nem mindent erre terveztek, hanem az első perctől kezdve bevetették a munkába a három kévekötőgépet és az összes fellelhető emberi erőt is. Az utóbbit leginkább az bizonyítja, hogy a részleg 110 ál­landó dolgozója helyett naponta átla­gosan 180-an vettek részt a kenyér­csatában. Pedig szövetkezet is van a faluban, amelynek éppen úgy szük­sége volt a mun­kaerőre, mint a gazdaságnak. És a szövetkezet is jól áll a gabonabeta­karítással. Cmarkó János, a részleg vezetője készség­gel adott felvilágo­sítást arról, ho­gyan is sikerült idegen munkaerők nélkül ilyen ma­gasra felemelni a létszámot. — Nálunk az már szokássá vált, hogy az aratási munkában minden­ki részt vesz — mondotta. — Ezt úgy értem, hogy a családtagok is. De főképpen az isko­lások. ök el nem maradnának, amíg csak tart a mun­kából. Szűcs Kálmán ökonómus és Ко- Az utóbbi napon V á c s István cso­portvezető is jelen volt a beszélgetésnél. A továbbiakban kiderült, hogy mégsem véletlen a nagyméretű bekapcsolódás oka, ha­nem a jó szervezés eredménye. Mert például, ha az említett munkaerőkkel a tervezésnél nem számolnak, akkor nem is mehetett volna zökkenőmen­tesen a munkabeosztás. De ment. Gyakorlott fiatalok álltak a kombájn mellé és Dobronyi Jánosnak üzem­zavar miatt soha nem kellett állnia. A három kévekötőgép után sem maradt szét a kéve. Mihelyt akadt egy sorra való, összerak­ták szaporán a kereszteket, hogy szánthasson a lánctalpas. A cséplő­gépnél ugyan nem szervezték két váltásra a munkát, de mivel a szük­ségesnél 2—3 emberrel többet adhat­tak a géphez, azért az egy műszakot jól megnyújthatták. Bizonyság rá a napi 265 mázsás cséplési átlag. A másik cséplő is győzte a kom­bájnnal aratott gabona tisztítását, pedig a kitüntetett kombájnos EMAG 400-as gépjétől minden nap közel 300 mázsa gabonát hordtak a trakto­rok a szárítóhelyre. A fogatokkal együtt a traktorok is hibátlanúl el­látták a keresztek cséplőre fuvarozá­itt a munka. Hiszen a kévekötők a rájuk tervezett 130,5 hektár gabona aratását már július 20-án befejezték. — Többet nem is arattak? — kér­deztem. — Nem, mert a többit a kombájnra terveztük. Ha az idő közbe nem szól, az is rég befejezte volna a munkát — állítja az ökonómus. — így most be­csúszott egy kis szépséghiba. — Csupán szépséghiba? — No nem egészen — veszi át újra a szót a részlegvezető. — Tanulság Cmarkó részlegvezető naponként megnézegeti a mélykomposztot sát, s a kicsépelt és tisztított gabona raktárba szállítását. Szóval, olyan [ütemesen haladt a munka, hogy jú­­; lius 22-ig 190,5 hektárról learatták ja gabonát, 54 hektárról elcsépelték a termést, s a kombájnnal aratott 60 hektárról is kitisztították a magot. A tarlót is fölhántották 90 hektáron. Többet csak azért nem szántottak, mert néhány hektár kivételével alá­vetés van a fönnmaradt tarlóban. Csak azt furcsállottam egy kissé, amikor a részleg vezetője a következőket is megjegyezte:- Szinte reménységen felül ment a Kovács-csoport 283 mázsa gabonát csépelt ki is ez, hogy még a jónak mutatkozó tervhez sem lehet mindig görcsösen ragaszkodni. Kissé talán sántít a ha­sonlatom, de most valahogy olyannak látom aratási tervünk pontos betar­tását, mintha a 16,38 hektáros par­celláról hektáronként 22 mázsa árpát kint hagytunk volna, mert csak 25,5 mázsás hozamot terveztünk. — Szóval, igaz ami igaz — szólt bele Kovács István csoportvezető is —, a kínálkozó lehetőséget elszalasz­tottuk, mivel a kombájnra vártunk. Nincs tehát kibeszélés, hanem in­kább következtetés, tanulságlevonás. Így van ez rendjén, és csakis a dol­gok hasonló elemzése alapján jutha­tott el a nagykeszi részleg odáig, hogy a Komáromi Állami Gazdaságon belül a múlt éven megszerzett elsőségnek most is komoly esélyes. A részleg udvarában látható faliújság is erre hívta fel figyelmemet, amelyen az aratás napi állásán kívül a napi 9,3 literes tejhozam is ott ékeskedett. Pedig azzal még nem dicsekedhetnek, hogy tehénállományuk teljesen egésze séges. De takarmányuk van elegen­dő; még a múlt évről is maradt bőven. Most pedig már nemcsak a szálasból, hanem a szemesből is juttatnak a tartalékba, mert ugyebár a 47,5 má­zsás hektárhozam mégsem kicsiség. Bevallom, elsősorban ez a szép hektárhozam csalogatott Nagykeszibe. Persze az átlagos hektárhozamok még inkább furdalták kíváncsiságomat. Nos, azok is kellemesen megleptek, mert tavaszi árpából 39 mázsa ter­mett minden hektáron, vagyis 13,5 mázsával több a tervezettnél. Búzából 32 mázsás átlag ígérkezik, őszi árpá­ból a tervezett 25,3-mal szemben 32 mázsás hozamot takarítottak be. A magas hozamok titkát nem kel­lett különösebben keresnem, észre­vehettem határjárás közben. Idejé­ben felhántották a tarlót, leföldelt trágyahalmok álltak a dűlők szélén, szorgalmasan dolgoztak az emberek. Ezt az aratási eredményeken kívül hadd bizonyítsa egy másik adat is. Az, hogy bár a fejlett állattenyésztés következtében évenként a földterület 25 %-át istállótrágyázhatják, az ara­tás alatti rosszabb időt mégis kihasz­nálták arra, hogy brigádmunkával 550 m3 komposztot készítsenek. A gazdaság vezetője még nem is ezekre, hanem a fél hektárnyi mélykomposzt­­ra a legbüszkébb. Azt is aratás köz­ben készítették elő, s azóta napon­ként megnézegeti, hogyan érik, mikor kell trágyalevezni vagy tárcsázni, hogy a 35 vagonnyi televényböl 15 hektárt alaposan megtrágyázhassanak. Ezek után már azon sem csodálkoz­tam, hogy a részleg dolgozói cukor­répából 500, kukoricából pedig sze­mesen 50 mázsás hektárhozamot vár­nak (tavaly 47,2 mázsa termett sze­mesen). A gondos, jól szervezett munka csak jő eredményeket szülhet. Haraszti Gyula 1960. augusztus 7, Új módszerekkel a termelés emeléséért

Next

/
Thumbnails
Contents