Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-07 / 63. szám

Elítéljük a nyugati hatalmak Kongó ellen elkövetett cselszövéseit! • A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állambiztonsági szer­vek amerikai kémet fogtak el. N. V. Szlavnov, az amerikai kémszolgálat ügynöke, titkos információkat próbált szerezni a Szovjetunió védelmi ere­jéről. • Bemutatkozott az új olasz kor­mány. Fanfani miniszterelnök rava­szul megfogalmazott kormányprog­ramjában ugyan elítélte a neofasisz­tákra támaszkodó Tambroni-kormány politikáját, ugyanakkor nem tett em­lítést az olasz baloldali képviselők követeléseiről, amely szerint demok­ratikus kormány megalakítása lenne szükséges Olaszországban. Kormánya külpolitikai programját a továbbiak­ban is a NATO-hoz hü állásfoglalás­ban fogalmazta meg. • A kanadai kormány bejelentette, hogy 500 katonát küld Kongóba, akik az ENSZ zászlaja alatt a rend és a béke fenntartását hivatottak szol­gálni. • Befejeződött a Japán Szakszer­vezetek Főtanácsának kongresszusa, amelyen többek között foglalkoztak a demokratikus mozgalom fellendülé­sével Japánban. A főtanács határozati javaslatában kijelenti, hogy támogatja a dolgozók gazdasági követelményei­ért folyó harcot. mesterkedése, akik Csőmbe bábkor­mányát arra akarják felhasználni, hogy továbbra is uralkodjanak a tar­tományban. Lumumba közölte, hogy Katanga problémája képezte az ENSZ képviselőivel folytatott tárgyalásai­nak egyik fő pontját. Elmondta, hogy az ENSZ az ő kérésére hozta azt a döntését, amely szerint Katangát az ENSZ egységei szállják meg. Lumum­ba ezt a kérését azért terjesztette elő, mert Katangát eddig egyetlen belga katona sem hagyta el, ami tel­jes ellentétben áll a Biztonsági Ta­nácsnak Kongóra vonatkozó határo­zataival. Kongó miniszterelnöke augusztus 3-án az IL-18 szovjet repülőgépen elutazott Londonból. Hazafelé vezető útján ellátogatott Tunéziába, Marok­kóba, Guineába, Libériába és Gháná­ba, ahol az említett államok minisz­terelnökeivel tárgyalt. Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtit­kára augusztus 2-án este a leopold­katangai kormány pénzügyminisztere az ENSZ főtitkárának bejelentését e szavakkal kommentálta: „Ha az ENSZ egységei Katangába lépnek, ez had­üzenet lesz ellenünk!" Az Associated Press elisabethvllle-1 tudósítójának jelentése szerint a ka­­tangai bábkormány miniszterelnöke kijelentette: „kormánya nem engedi meg az ENSZ egységeinek, hogy ka­tangába lépjenek". Csőmbe, az ENSZ egységeinek behatolását Katangába „agresszív cselekedetnek" minősítet­te és hozzátette, hogy Katangába ve­zető útjukat ki kell majd harcolniuk. Hasonlóképp nyilatkozott Munonbo, a katangai kormány „belügyminisztere" is. A La Stampa olasz lap külön tudó­sítójával folytatott beszélgetésében hangoztatta, hogy amennyiben az ENSZ egységei megkísérlik a Katanga területére a behatolást, tüzet nyitnak rájuk. (U.) Az atom- és hidrogénfegyverek betil­tásáért küzdő VI. világkongresszus előkészítő szakaszában japán béke­menetek vonultak fel az országban, követelve a tömegpusztító fegyverek eltiltását. Képünkön a japán gyer­mekek felvonulása látható. (Foto: Japan Press) A további hasznos együttműködés Véget ért a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XIII. ülésszaka Az általános és teljes leszerelésért oly szívósan küzdő szovjet politika az elmúlt héten újabb nagy jelentő­ségű javaslattal vonta magára a vi­lág közvéleményének figyelmét. M o­­z о г о v, az ENSZ mellett működő ál­landó szovjet küldöttség képviselője által beterjesztett javaslat azt indít­ványozza, hogy a világszervezet köz­gyűlésének következő ülésszaka a tagállamok kormányfőinek részvételé­vel vitassa meg a leszerelés kérdé­sét. E rendkívül nagy horderejű szov­jet leszerelési javaslat élénk vissz­hangot keltett világszerte. Az ame­rikai sajtó szokásos tartózkodó ma­gatartását kénytelen volt megváltoz­tatni, s látszólag úgy tett, mintha behatóan foglalkoznék a Szovjetunió kezdeményezésével. A „New York Herald Tribune“ cí­mű amerikai lap „Oroszország csúcs­megbeszélést követel 82 ország rész­vételével“ címmel boncolgatta a szov­jet kormány javaslatát. Legfrissebb értesülések szerint azonban az új szovjet kezdeményezéssel kapcsolatos amerikai álláspont — mint mindig — ezúttal is elutasító. A washingtoni kUIUgyminisztérium ködösen megfo­galmazott közleménye „taktikai ma­nőverezésnek" bélyegzi a szovjet kor­mány javaslatát és azt bizonygatja, hogy ha valamelyik államfő részt akarna venni a leszerelési problémák megvitatásában, azt megtehetné az ENSZ mellett működő leszerelési bi­zottságban is. Az USA ezzel az állásfoglalásával a leszerelési probléma megoldásának kerékkötőjévé vált. Az új szovjet leszerelési javaslat abban az időben látott napvilágot, amikor az Amerikai Egyesült Álla­mokban a lázas fegyverkezés és a hidegháborús politika levitézlett idő­szaka van visszatérőben. Ez még job­ban alátámasztja a Szovjetunió ve­zette szocialista tábor elszánt harcát a leszerelési probléma végleges meg­oldásáért. vvillei rádióban kijelentette, hogy szombaton az ENSZ egységei megkez­dik Katanga kongói tartomány meg­szállását. Hammarskjöld szavai sze­rint a Katangába állomásozó belga haderők visszavonulnak Kamina belga támaszpontra. Hozzáfűzte még, hogy a belga kormány „egyetért“ az ENSZ álláspontjával. Hammarskjöld hang­súlyozta, hogy azokról a helyekről, amelyeket az ENSZ egységei meg­szállnak, a belga haderőket azonnal ki kell vonni. Az ENSZ főtitkára beszámolt arról, hogy az ENSZ egységei előtt Elisa­­bethvillébe érkezik a főtitkár helyet­tese, Bunche, valószínűleg von Horn tábornoknak, az ENSZ haderői főpa­rancsnokának kíséretében. A megfi­gyelők úgy vélik, hogy az ENSZ pa­rancsnoksága ezekben a hadművele­tekben svéd katonai egységeket vesz igénybe. A Reuter-hirügynökség a megszál­lásról szóló- hírrel kapcsolatban idézi Kibwe, Katanga egyik miniszterinek nyilatkozatát, akit Csőmbe, a katan­gai bábkormány miniszterelnöke Pá­rizsba küldött, hogy támogatást kér­jen tervei végrehajtására. Kibwe, a BUDAPESTEN négy napig ülésezett a KGST XIII. ülésszaka, amely meg­vizsgálta a tagállamok egyes bizott­ságainak javaslatait és a további gaz­dasági együttműködés lehetőségeit, Javaslatokat tettek az európai szo­cialista országok kommunista és mun­káspárti képviselőinek 1960. február­jában Moszkvában tartott mezőgazda­­sági tapasztalatcsere-értekezlete út­mutatásainak végrehajtására irányuló intézkedésekre. Az ülésszak ajánlotta a KGST tag-, államoknak, hogy foganatosítsanak további intézkedéseket a kenyér- és takarmánygabona termesztésének nö­velésére — elsősorban a kukorica vetésterületének további bővítése ré­vén az állati termékek és más mezőgazdasági termékek termelésé­nek emelésére. Az ülésszak továbbiakban ajánlotta, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a mezőgazdasági gépgyártás és a me­zőgazdasági célokra szolgáló vegy­szertermelés távlati fejlesztésének főbb irányaira és mutatóira, továbbá határozatot hozott arra, hogy a KGST szervei szervezzék meg a népgazda­ság eme ágazataiban a további sza­kosítás lehetőségeinek tanulmányo­zását. Nagy jelentőséget tulajdonított az ülésszak a főbb mezőgazdasági ter­ményfajták, gépek és berendezések gyártása minőségi mutatóinak lénye­ges javítására, figyelembe véve a gyártás szakosítására elfogadott aján­lásokat. Az atomenergia békés célokra való felhasználása terén a KGST tagálla­mok együttműködésére állandó bi­zottságot alakítanak. * Közös kínai -burmal közleményt adtak ki a két ország közötti határ­kérdésről. A közlemény rámutat, hogy a tanácskozás a kölcsönös meg­értés és együttműködés jegyében folyt le. • A bolíviai dolgozók elítélik az Amerikai Egyesült Államok politiká­ját — jelenti a Prensa Latina hír­­ügynökség. Bolívia fővárosában több­ezer főnyi tömeg tüntetett, s köve­telte, hogy az USA hagyjon fel a kubai forradalom ellen indított impe­rialista hadjáratával. ♦ Home lord, az újonnan kineve­zett angol külügyminiszter diplomá­ciai vereséggel kezdte pályafutását. Az angol fővároson keresztül utazó Lumumba kongói miniszterelnököt felkérte, hogy. tárgyalni szeretne vele Kongó ügyében, aki azonban kijelen­tette, hogy rendkívül nagy elfoglalt­sága miatt nem tud időt szakítani a találkozásra. A Párizs melletti Rambouillet­­vadászkastély márványtermeiben két napon fit bizalmas jellegű tárgyalást folytatott DE GAULLE francia köz­­társasági elnök és ADENAUER nyu­gatnémet kancellár. A rendkívül gyor­san tető alá hozott francia —nyugat­német megbeszélés a világpolitikai eseményeknek abban az Időszakában zajlott le, amikor az Amerikai Egye­sült Államokban az elnökválasztást hadjárat teljes ütemben folyik, Lon­donban viszont a Macmillan-kabinet váratlan átszervezése körül támadt vita lecsillapítása okoz gondot. A francia —nyugatnémet újkeletű összefogás megint a régi recept sze­rint történt: a nyugati hatalmak kö­zül e két ország mindig a zavaros helyzetet használja fel pozíciója megerősítésére, másrészről a már oly sokszor meglazult Bonn —Párizs ten­gelyt próbálták szilárdabbra kovácsol­ni. Mindez azt bizonyltja, hogy Fran­ciaország is részese kíván lenni annak az amerikai politikának, amely gyor­sított ütemben kész korszerű tömeg­­pusztító fegyvereket adni a nyugat­német Bundeswehr kezébe. Ezzel akarja talán a francia tábor­nok-elnök végre kiharcolni a NATO- hatalmak között oly régóta vágyott vezető szerepet? De Gaulle elnök körmönfont politi­káját tárgyalópartnere, a bonni kan­cellár közismert dullest' hidegháborús dogmái egészítették ki. De bármilyen meggondolásból is ült le a Rambouil­let falai között De Gaulle elnök Ade­­nauerrel eszmét cserélni, ennek min­denképpen visszahatása lesz a fran­cia politikára. A Lengyel Népköztár­saság kormányának a NATO hatal­makhoz intézett nemrégi jegyzéke fényében joggal veti fel a kérdést: miként egyezteti össze a francia elnök az Odera-Neisse határ végle­gességéről vallott álláspontját azzal, hogy a nyugatnémet revansizmus Franciaországot is fenyegető képvise­lőjével bocsátkozik alkudozásba. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet küldött az atom- és hidrogénfegyve­rek betiltásáért küzdő Ví. nemzetközi értekezletnek, amely Hirosima és Nagaszaki brutális atombombatáma­dásának 15. évfordulója alkalmából jött össze Japánban. — A békeharcosok újabb nemzet­közi találkozása Japánban — hangzik az üzenet — kétségkívül nagy jelen­tőségű a nukleáris háború ellen küz­dő valamennyi ország harcának to­vábbi megerősítéséhez. Hruscsov elvtárs ismételten kije­lentette, hogy a Szovjetunió kormá­nya lankadatlanul küzd a háború el­hárításáért, majd leszögezte: — A szovjet emberek a japán nép­pel jó szomszédi és baráti kapcsola­tokat akarnak fenntartani, amely köl­csönösen előnyös mindkét országnak és megfelel a távol-keleti béke és biztonság érdekeinek is. * * * A múlt hét fontosabb eseményeiből még meg kell említeni a Német De­mokratikus Köztársaság kormányának emlékiratát, amelyet a potsdami egyezmény aláírásának évfordulója alkalmából tett közzé. Az emlékirat leszögezi, hogy másfél évtized telt el a történelem egyik legvéresebb háborújának befejezésétől, de a vi­lágnak nem minden részében okultak kellőképpen az eseményekből. A nyu­gati hatalmak támogatásával az egy­kori hitleri Németország véres gyil­kosai ülnek ismét Nyugat-Németor­­szág politikai életének vezető poszt­jain. — A történelem nem ismétlődhet meg, mert a világ népeinek ma már kellő ereje van ahhoz, hogy megaka­dályozza az újabb vérontást — hang­zik az üzenet. izenöt évvei ezelőtt, 1945. augusztus 6-án a korán reggeli órákban az USA felségjelét viselő három katonai repülőgép jelent meg Hirosi­ma japán város felett. Az egyik, egy Enola Gay márkájú légierőd, gyászos terhet vitt magával, az első atomtöl­tetű bombát, amely reggel 8 órakor hullt alá a mit sem sejtő, békés vá­rosra. A város pillanatok alatt láng­tengerré változott, a házak ezrével omlottak le, maguk alá temetve a lakosság tízezreit. A tűz és az atom­sugárzás további tízezreket tett örökre nyomorékká. Miért történt ez az esztelen vé­rengzés? Hiszen a háború ekkor már lényegében befejeződött, a fasiszta koalíció legerősebb hatalma, a hitleri Németország már a győzők lábai előtt hevert, Mussolini birodalma már jóval ezelőtt szétesett. Csak napok kérdése volt, hogy a fasiszta tengely harmadik tagja, a militarista Japán mikor rakja le a fegyvert. Hiszen ellenállása tel­jesen reménytelen volt a minden oldalról előrenyomuló és hatalmas erőfölényben levő szövetségesekkel szemben. A szovjet hadsereg augusz­tus 8-án döntő támadást indított a csendes-óceáni hadszíntéren és né­hány nap alatt teljesen megsemmisí­tette a japán militarizmus szárazföldi főerejét, s ezzel gyakorlatilag legyőz­te és harcképtelenné tette az utolsó, még fennálló fasiszta hadsereget. Miért volt tehát szükség erre a barbár vérontásra? Ez az állati tömegmészárlás az im­perialista politika lényegéhez tarto­zik, éppen úgy, mint a békés, szabad­ságukat védő népek megtámadása, mint a gyarmati kegyetlenségek, és éppen úgy, mint a Szovjetunió és a szocialista országok elleni rendszeres provokáció. Hirosima az első főpróbája volt az űj fegyvernek, az atombombának. Meg akarta félemliteni a népeket. Fenyegető ököl volt mindenki ellen, aki szembe mer szállni a kapitalista rendszerrel. Ezért kellett 300 000 bé­kés japáni polgárnak a legborzalma­sabb halállal elpusztulnia, hogy a ka­pitalisták elrettentsék a világ népeit és a félelem fundamentumán meg­alapozzák az amerikai monopóliumok világuralmát. Az azóta eltelt 15 év eseményei ékesen bizonyítják ezt. Azőt.a ugyan már megszűnt az imperialisták atom­egyeduralma, és a Szovjetunió nem­csak utolérte, hanem jóval túlszár­nyalta az USA-t a korszerű fegyverek gyártása terén, de ennek ellenére az imperialisták még mindig görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a megfé­lemlítés eszközeivel engedelmes szol­gájukká tegyék a világ népeit. Né­hány példa. A kapitalista hatalmak egyesült katonai ereje megtámadta a Koreai Népköztársaságot. Az ame­rikai monopóliumok vérrel és vassal zúzták szét Guatemala függetlensé­gét, majd 1956-ban a francia-angol koalíció fegyveres támadást intézett a fiatal, független Egyiptom ellen. Újabban amerikai repülőgépek gyúj­tóbombákkal égetik fel a kubai cu­kornád-ültetvényeket és gazdasági blokáddal akarják visszaállítani a ki­zsákmányolás rendszerét a felszaba­dult Kubában. Legutóbb pedig az új független Kongó vált az imperialista támadás színterévé. A megfélemlítés nyilai azonban el­sősorban a Szovjetunió és a szocia­lista országok felé irányulnak. Atom­­töltetű bombákkal terhelt gépek röp­ködnek a Szovjetunió határai felé és kémrepülőgépek kísérlik meg a beha­tolást a szovjetország területére, hogy megfélemlítsék a kapitalizmus igájából kiszabadult szocialista rend­szert építő nemzeteket. A második világháború óta eltelt 15 év azonban nem múlt el nyomta­lanul. Az erők viszonyában döntő vál­tozás állt be. A szocialista országok rohamos gazdasági fejlődésével pár­huzamosan a technikai haladás óriási lendülettel tör előre, és ma már a szocialista Szovjetunió a világ leg­erősebb katonai hatalma, amely két­ségtelenül vissza tud verni nemcsak a saját országa ellen irányuló minden támadást, de hathatós segítséget tud nyújtani minden megtámadott or­szágnak. Az imperialistáknak nem könnyű ezt a tényt beismerniük, de már vannak a túlsó oldalon is józan elmék, akik reálisan látják az erők mai helyzetét és fölemelik figyelmez­tető szavukat a kalandorpolitikával szemben. Walter Lippman, amerikai vezető publicista a New York Herald Tribune-ben leszögezi: a kommunista blokk és a mi nemzeti erőink össze­hasonlítása bizonyítja, hogy lemarad­tunk. Bizonyíték erre akármennyi ta­lálható Japántól egészen Kubáig“. Ezek a józan szavak még'nem hatol­tak el az illetékes fülekig, de szapo­rodnak a jelenségek, amelyek azt bi­zonyítják, hogy a népek tisztábban látnak, mint az imperialista vezetők. Mindinkább tudatossá válik, hogy a béke erői már olyan túlsúlyba jutot­tak. hogy el tudják venni a kedvét a támadóknak a háborús kalandoktól és meg tudják védeni a népek béké­jét. (-P) RÉGI CÉL, A RÉGI ÚTON Az Amerikai Egyesült Államokban véget ért a Demokrata Párt és a Köz­társasági Párt elnökjelölö kongresszusa, amelyen továbbra is a hideghábo­rús, agresszív politika folytatását helyezték ki­látásba. Az ELEFÁNT (a köz­­társaságiak jelképe) és a SZAMÁR fa demokraták jelképe) továbbra is a lázas fegyverkezés gyá­szos útján lovagol... (A moszkvai „Pravda" karikatúrája) Londonból jelentik (CTK): Patrice Lumumba, a Kongói Köztársaság mi­niszterelnöke augusztus 2-án a lon­doni repülőtéren sajtóértekezletet tartott, ahol az ENSZ székhelyéről hazatérőben megszakította útját* Lu­mumba elítélte a nyugati hatalmaknak a kongói kérdésben elfoglalt állás­pontját és hangsúlyozta: „Figyelmez­tetjük a Kongó elleni belga agressziót támogató nyugati országokat, hogy céljaikat nem érik el" Kongó minisz­terelnöke újra élesen elítélte a belga agressziót és így nyilatkozott: „Har­colni fogunk valamennyi belga egység kivonásáért Kongóból és még a két belga támaszpontról is." Hangoztatta, hogy Katanga elszakadása a belgák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents