Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-03 / 62. szám
A tudomány mezőgazdaságunk szolgálatában A CSKP XI.' kongresszusa leszögezte, hogy a mezőgazdasági termelésünket 1965-ig, az 1957-es színvonalhoz viszonyítva, körülbelül 40 %-kal kell növelnünk. E feladat teljesítése döntő fordulatot követel meg mezőgazdaságunkban, mindenekelőtt a munktermelékenység fokozását, az önköltségek egyidejű csökkentése mellett. E célok előmozdítása érdekében az egyik múlt évi kormányhatározat- elrendelte egy külön Műszaki Fejlesztési Állami Bizottság felállítását, amelynek főfeladata az, hogy segítséget nyújtson népgazdaságunk műszaki színvonalának és hatékonyságának emeléséhez. Ennek a bizottságnak az igyekezete mezőgazdasági téren arra irányul, hogy kiküszöbölje a mezőgazdaság lemaradásának okait. Széles körben rendszeresíteni kell a növénytermesztés és az állattenyésztés komplex gépesítését. Következetesen ki kell használni a vegyi készítményeket és a haladó technológiai eljárások előnyeit. Az ipar segítsége valóban nem csekély. így például 1965-ben kombájnokkal fogják betakarítani nálunk a gabonafélék 60 %-át, a kukorica 90 %-át, a cukorrépa 80 °/o-át, a burgonyának pedig legkevesebb 40 %-át. Hogy mekkora a jelentősége a mezőgazdaságban a technika fejlesztésének, megemlítjük, hogy mezőgazdaságunk legfontosabb tevékenysége még ma is a gabonafélék termesztése és betakarítása. Ennek megfelelő a gabonatermelés gépesítési színvonala is. Ez a termelési ág még mindig tekintélyes kézi munkaerőt követel, mert a gabonatermeléssel kapcsolatos munkák egyelőre nincsenek egyenlő arányban gépesítve. A termőtalaj előkészítése és a vetési munkák terén a gépesítés színvonala nagy általánosságban megfelelő. A betakarítási munkák egymaguk a gabonatermelésre eső munkaerőszükséglet 76,5 %-át képviselik, s ezért itt kell szóhoz jutniuk a technikának és az új technológiai eljárásoknak. Megoldatlan probléma a gabona betakarítás utáni kezelésének gépesítése, mert a gabona szárítása, elraktározása és a későbbi kezelése külön-külön munkát jelent. E termelősor legfontosabb folyamatait, különösen az utószárítást, a hőmérsékletszabályozást stb. részben félautomata berendezésekkel lehet végezni. Ezzel a földművesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban sok raktárhelység szabadul fel. Az emberi munkaerőszükséglet az eddigiek 10 — 15 %-ra csökken. Továbbá nagymértékben mérséklődnek a beruházási költségek, valamint a veszteségek is. % Tudjuk, hogy az állattenyésztés fejlesztése tápanyagokban gazdag takarmányalapot követel. Manapság betakarítás közben tekintélyes veszteségek lépnek fel, minthogy a legkisebb késedelem is a tápanyagtartalom csökkenését eredményezi. További károkat okoz a kedvezőtlen időjárás. Teljes gépesítés esetén a takarmánynövények betakarítását az időjárástól függetlenül el lehet végezni. A kaszálást, forgatást, összegyűjtést, szárítást egyaránt gépek segítségével Végezhetjük. Ily módon a munkaerőszükséglet körülbelül Vs-re csökken. 1960. augusztus 3. jes egészében gépesíteni kell. Az e célból kidolgozott új technológia révén az egy hektárnyi kukoricára eső eddigi 254 munkaóra helyett a jövőben csak 100 munkaórára lesz szükség. A négyzetes vetést a pontosan vető gépek végzik, melyeknek gyártását a roudnicei Agrostroj üzem vállalta. A kukoricacsöveket kétsoros kombájn tördeli le, egyúttal levágja a kukorica szárat is, amely külön kocsira kerül. Silókukorica betakarítására különleges silókombájnokat használhatunk. A gépesítésnek és az automatizálásnak az új technológiai eljárásokkal történő összekapcsolódásából nagyüzemi termelési módok születnek meg az állattenyésztésben is. Nem kevésbé fontos a szerepük vegyipari termékeknek is mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Tudjuk például, hogy a növénytermelés fokozása nagymértékben a helyes műtrágyázástól függ. A harmadik ötéves terv folyamán vegyipari üzemeink bevezetik a kombinált műtrágyák termelését, amelyek az egyes növényfajtáknak legmegfelelőbb arányban fogják tartalmazni a nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb szükséges anyagokat. A műtrágyák a könnyebb kezelhetőség, szállítás és raktározás érdekében granulált, szemcsézett alakban kerülnek majd forgalomba. Nagy figyelmet' kell szentelni a mű-1755-ben Trianonban, a francia királyi kertészetben egy csodálkozó csoport állta körül M. Tillet, a tudós kertész és műkedvelő botanikus sakktábla-szerű búzaparcelláit. A hajporos, parókás, cqpfos, masnis, selyemharisnyás látogatók közt volt a földművelésügyi miniszter és néhány akadémikus is. Bámulva tekintettek hol a magyarázó Tilletre, hol a parcellákra. Tillet kísérleti úton bebizonyította, hogy a búza kőüszögbetegségét mikroszkopikus nagyságú gomba okozza. Ennek spórrái a fertőzött vetőmagról a csíranövénykékbe kerülnek, belenőnek a kalászba, s anélkül, hogy a búzaszem héjában kárt tennének, a szem belsejét zsírosán összetapadó, hering szagú (a trimetilamintól) spóraportömeggé változtatják. Csépléskor a kőüszögös szemek széttöredeznek, s a rájuk tapadó milliónyi gombaspóra megfertőzi az új búzavetés csíranövénykéit is, úgyhogy az új búzavetések is üszögösek lesznek. Azért nevezik ezt a betegséget kőüszögnek, mert a szem — ellentétben a búza másik üszögbetegségével, amikor teljesen spóraporrá változik — kemény marad. Tillet így bizonyította be, hogy a kőüszög-betegséget gomba okozza: azon a parcellán, ahol az üszögbeteg szem spóraporával beszórt búzát vetett, üszögös búzát aratott, jeléül annak, hogy a betegség fertőző. Tillet ezzel egy évezredek óta vitatott és az egész emberiséget érintő betegség trágyázás további, haladó módszereinek is. Idetartozik például a vízmentes ammóniummal végzett trágyázás, amely nagy megtakarításokat eredményez mind a mezőgazdságnak, mind a vegyiparnak, minthogy előállítása olcsóbb, mint az egyéb nitrogéntrágyáké. Szakértők becslése szerint a termés 25 — 30 %-át a gyomnövények és a kártevők pusztítják el. Ennek a tekintélyes mennyiségnek a „visszaszerzése“ elsősorban a vegyészek feladata. Igyekezetük arra összpontosul, hogy olyan új, hatékony szereket állítsanak elő, amelyek elpusztítják a gyomnövényeket, s ugyanakkor elősegítik a kultúrnövények fejlődését. Nagy károk érték a múltban és érik még ma is a kukoricaföldeket. Pedig létezik már hatékony szer, a Simazin, amely a kukoricára ártalmatlan, a gyomnövényeket azonban elpusztítja. Az összehasonlító kísérletek kimutatták, mennyivel gazdagabb termést nyújtottak az így kezelt silókukoricatáblák. Fehérjékre és keményítőegységekre átszámítva a többlet 30 % volt. A vegyipar segítsége a _ mezőgazdaságnak a műanyagok előállításában is megnyilvánul. Jól használhatók a műanyagok az élelmiszer tartósításában, a zöldségtermesztésben, a vízlecsapolásban és az öntözésben stb. is. Nem kevésbé fontos segítséget kap a vegyipartól az állattenyésztés, különösen a szintetikus takarmánytermesztésben, valamint a hagyományos takarmányfajtákat dúsító anyagok termelésében. Ha végül megemlítjük azt is, hogy a legközelebbi évek során tovább fokozódik majd a rádióizotopok mezőgazdasági, kihasználása, látjuk, hogy élelmiszeriparunk és hústermelésünk korszerűsítése valóban gyors lépésekkel halad előre. okát derítette fel. Hiszen Theiophrasztusz, Arisztotelész nagyhírű tanítványa (i. e. 372 — 282) még a harmatot és a „telihold melegét“ vallotta a baj okául. Tillet idejében a búza általában annyira üszögös volt, hogy fehérebb lisztet — a királyi udvartartás részére — csak az őrlés előtti többszöri mosással tudtak készíteni. Tillet tehát a betegség fertőző gombatermészetét már ki tudta mutatni, de orvosságot nem talált ellene. Jóval később Prévost (1807) jött rá, hogy a rézüstben forralt víz (ekkor rézionok kerülnek a vízbe) némileg pusztítja a spórákat. Ez az út vezetett a korszerű fémhatóanyagú vetőmagfertőtlenítők, vagyis csávázó szerek előállításához és széleskörű alkalmazásához. Az azonban kétségtelen, hogy az emberiség Tilletnek köszönheti a betegség felfedezését, amelyet róla Tilletia foetidának neveznek. Sózva ízletesebb a legelő Jelenleg a moszkvai terület Gorkijkolhozában — és még több más helyen is — a só oldatát az AMZ-2 jelzésű trágyalépermetezővel szórják el a legelőkön. Bebizonyosodott, hogy a sóoldat igen jó étvágygerjesztő és ezzel a legeltetés igen jól érvényesül. A búza kőiiszögjét már 200 éve ismerik Közismert dolog, hogy a mezőgazdaság egyik legnagyobb jelentőségű terménye a kukorica, amely egy hektárról a legtöbb tápanyagot szolgáltatja, legkisebb költségek mellett. Hogy a kukorica termesztése egyre szélesebb körben elterjedhessen, a velejáró munkákat tel-
