Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-03 / 62. szám
Hat és fél százalékos tej „Liszenko gazdaságában“ Szűrén Lenonovics Joanniszján, akinek az irodájában ülök, poharat tesz az asztalra. aztán kiszól egy fehérköpenyes asszonynak: — Legyen szíves, töltse meg a kanosokat! „Boros helyen“ az ilyesmi mindennapos dolog. A vendéggel megkóstoltatják a gazdaság termését. De mit rejteget sz;jtror,\ra ez a kancsó, amelyet most hoznák? Hiszen itt, Moszkva környékén, a Tudományos Akadémia genetikai kísérleti telepén, azaz rövidebben, „Liszenko akadémikus gazdaságában“ még egy árivá venyigét sem melenget a nyá.ti napsugár. / „MÍ GÍZLELT" EREDMÉNY Nincs időm a tűnődésre: ^ j^t kancsó máris ott fehérlik az ászt* ion fehérük mert tej van benne. Ilyen „áldomást" is ritkán iszik az ember, Emeljük hát a poharakat a világ minjjen pótyásbabájának az egészségére, erősödjenek békében! / Joanniszján clvl^j-a a fejét rázza. — Nem, ez nenl va(<j pici babáknak. Megfeküdné a gyomrukat. Most már kíváncsian felhörpintem a tejet. Micsoda s(jru, zsíros ital! Az üres pohárnak is majdnem olyan a színe, miinE? tClí lenne, annyi tej ragadt az oldalára. — Mennyi a zsírtartalma ennek a tejnek? — Hat — hat és fél százalék. — Csak nem valami dúsító gépet találtak fel? — ilyesmivel nem foglalkozunk. Ellenben már évek óta éppen azt tűztük ki legfőbb feladatként, hogy teheneink magas zsírtartalmú tejet adjanak. Amint láttam, helyesebben ízleltem, ezt a feladatot nagyszerűen oldották meg. Hat és fél százalék! Ez bizony nem kis szám. Nálunk a tavalyi mezőgazdasági kiállításon nagydtjat nyert tehenek közül egyetlen egy sem adott 4 százalékosnál nagyobb zsírtartalmú tejet. Egyedül a Szultán nevű magyartarka bika „nagyanyja“ adott. AMIKOR ELKEZDTÉK Persze, nem Így volt mindig. Joanniszján, az a fekete hajú, zömök, örmény származású tudós, aki a gazdaság állattenyésztési telepét vezeti, jól emlékszik, hogyan indultak. Amikor 1945-ben viszszajött a harctérről és leszerelt, az első „békés küldetése“ az volt, hogy részt vett ennek a gazdaságnak a megszervezésében. Teheneket, bikákat vásároltak a környező kolhozokban, és elkezdték a munkát. Eleinte nem valami nagy sikerrel; 1947-ben a tehenek átlagosan 1987 liter tejet adtak, 3,3 %-os zsírtartalommal. Az egyik szomszédos kolhozban ugyanakkor az átlagos tejhozani meghaladta a 3000 litert. A gazdaságban tehát javítani kell az eredménye De hogyan? Joanniszján azt javasolta, hogy új fajtákat hozzanak, amelyek jobban telelnek. Liszenko akadémikus azonban idézte azt az orosz közmondást, hogy: „A tehénnek a nyelvén van a tej“. Vagyis: a gondosabb, szakszerűbb takarmányozást állította előtérbe. Ami azt illeti, eleség tekintetében addig igen mostohán bántak a jószággal. Mihelyt változtattak ezen, a tnjelés is javult. Például 1948-ban már átlagosan 4000 liternél többet aHfak a tehenek, 1954-ben pedig Lísz.'.Tko gazdasága országos rekordot ért el: 6785 literre emelte az istálíóátlagot. AZ ÖSSZENŐTT GYÖKEREK Milyen könnyű is ezt leírni. A vendég Ült a karosszékben, mellette egy pohár tej és kényelmesen másolja a grafikont, amelyet Joanniszján eléje tesz. Csak amikor hirtelen eszébe jut, hogy tulajdonképpen nem a Kárpátmedence jó éghajlatú síkságain jár, hanem ezer kilométerre északabbra, akkor döbben rá, mennyivel nagyobb gond itt a takarmányt előteremteni, márpedig a gazdaság az utolsó szemig maga termeli 440 szarvasmarha eleségét. És ráadásul ehhez mindössze 550 hektárnyi terület áll rendelkezésére, a legelőket, erdőket is beleértve. Liszenko tanácsára a gazdaság dolgozói ekkor új kísérletbe kezdtek: egy fészekbe korai és kései fajtát ültettek. Ennek nagy visszhangja támadt szakmai körökben. Sokan aggódtak; azt mondták, nem lesz semmi eredmény. Állításuk igazolására Darwin tanaira hivatkoztak: az erősebb legyőzi a gyengét a létért folytatott küzdelemben. Az egyik fajta gyökerei elszívják majd a tápanyagot a másiktól. így valamennyi növény elpusztul. Joanniszjánék izgatottan várták a nyarat. És mi történt? A telep vezetője benyúlt a fiókjába és elővett két rövidre metszett kukoricaszárat, gyökérzettel együtt. — íme ez történt. Szépen, testvériesen megosztoztak a tápanyagon. Próbáltam megállapítani, melyik gyökér, melyik szárhoz tartozik. Nem tudtam. hiszen annyira összenőttek, mintha egyetlen növény gyökerei lennének. A „Füles“ újság útvesztő rejtvényein eligazodni gyerekjáték ehhez képest! Az aggodalmaskodóknak nem lett igazuk. Félreértették Darwint. Az egy fészekbe vetett kétféle mag szép növényeket érlelt. A gazdaság együtt takarította be és silózta a két fajtát. „DALIA“ ÉS UTÓDAI Liszenko kísérleti telepén egyébként sok merész, érdekes dologgal kísérleteznek, ami néha meglepi a kívül álló szakembereket, akik nem ismerik tüzetesebben az itt folyó munkát. Például milyen egyszerűnek is tűnt fel egyesek számára az. amikor a gazdaság 6 — 6,5 százalékra növelte a tej zsírtartalmát. Eleinte ez nagyon nehezen ment Amikor a gazdaság 1954-ben 6785 literes átlagos tejhozamot ért el, a zsírtartalom még csak 3,5 % volt, sokféle fajtatéresztezéssel próbálkoztak, hogy növeljék a tej zsírosságát. Haladtak is szépen előre. De a sok zsírt adó tehenek vagy gyengén tejeltek, vagy kistestűek voltak. Végül egy kis Jersey-bikát, a „Bogatyirt“ (Dalia) vetették „harcba“. Kosztromai tehenekkel párosították. Az utódok kitűnő, igen zsíros tejet adtak. Erre aztán egyes szakemberek a „Bogatyír“ jó tulajdonságaira kezdtek esküdözni. Már tanulmányt is készítettek, amely szerint minden siker titka „Bogatyier" kivételes képessége. Joanniszjánék azonban figyelmeztették őket: várják meg a dolgok végét, mert nem ilyen egyszerű ez. A magas zsírtartalom igen sok tényező kedvező találkozásán múlik. Nem mindegy ugyanis, hogy a Jerseyt milyen fajtával keresztezik. De sok függ a tehenek gondozásától, takarmányozásától is. Ezeknek az adatoknak a tudományos rendszerezése és összesítése nyomán lehet majd csak megbízható tanulmányt közzé tenni, amely általános érvényű választ ad arra, hogyan sikerült ilyen magasra emelni a tej zsírtartalmát a „Liszenko-gazdaságban“. LÄMPÄCSKÄK A TÉRKÉPEN De az élet addig is megy tovább. Joanniszján elvtárs nagy falitérképhez vezet, megnyom egy gombot és lámpácskák gyúlnak ki. Jelzik, hogy a Szovjetunió milyen területein kaptak eddig a kolhozok tenyészállatokat ettől a gazdaságtól. Bizony, már nagyon sok kolhoz növeli eredményeit ezekkel a kitűnő tehenekkel. Ez pedig jelentős dolog. Hiszen ebből a tejből több vaj készülhet és gyorsabban teljesülnek a hétéves terv célkitűzései a vajtermelés növelésében. Hiszen jó. zsíros tej ez. Amint Joanniszján elvtárssal a „bűcsűpoharat“ iszszuk, arra gondolok, milyen kár, hogy nincs kéznél egy kis kenyér. Becsaphatnám a gyomromat! Azt hihetné. hogy tejet kapott és vajaskenyeret. E e к Gyula, a Szabad Föld szerkesztője „Űri módon“ élnek a bocik, mert 6,5 'á-es zsírtartalmú tej áll rendelkezésükre V I960, augusztus 3.
