Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-03 / 62. szám
A betakarításig ápoljuk a maghozó zöldséget A tavalyi tapasztalataink igazolják, hogy nem mindenütt fordítottak kellő súiyt a zöldségfélék magtermesztésére, illetőleg azok megmunkálására és gondozására. Mindenekelőtt a gyomnövények elégtelen irtását, a munkálatok szervezetlenségét és a termés hanyag betakarítását kifogásoljuk. A magvak csépíése és tárolása sem volt szakszerűen elvégezve. Az elhanyagolt és felületesen végzett agrotechnikai munkálatok következtében csökkent a magvak értéke, csökkent a jövedelem is, ami jelent^ kárt okozott népgazdaságunknak. A veszteségek legfőbb okozója a gyomosság fokának értéklését követő nemtörődömség volt. Ugyanis a termelők a jól ápoltnak minősített veteményeiket a betakarításig tovább már nem gondozták. Amennyiben a zöldség magtermő területei rendszerint nem nagyok, nem is okozhat nehézséget ezek szakszerű és kellő időben való megmunkálása, főleg ha ez sokszorosan kifizetődik. Sokszor érthetetlen, hogy miért hagyják gondozatlanul e kis területeket a különben jól ápolt és fogyasztásra termesztett zöldség ágyásai között. Természetes, hogy ennek következménye visszatükröződött a termelés utolsó szakában a jövedelemben, amint az az alábbi mérlegből is kitűnik. Egy 2,2 hektárnyi területről magtisztító-állomásra beszolgáltatott 2274 kg petrezselyemmagban 11,7 % volt a gyommag. holott a terv szerint erről a területről körülbelül 1700 kg tiszta magtermésre számítottak. A beszolgáltatott 2274 kg petrezselyemmagból az első tisztítás után csak 1715 kg maradt, amelynek gyomtartalma 4 °/o-os volt, s ezért Hl. osztályúnak minősítették. A tisztítást azután különleges tisztítókkal többször is megismételték, amíg végre 11.77 kg lett a tiszta mag, de még mindig csak III. osztályú. A maradék 538 kg-nyi különben látszólag igen szép magot 77 %-os csírázási képessége ellenére is hulladéknak minősítették, mert 13 % elválaszthatatlan gyommagot tartalmazott. Ha ezt a veteményt a betakarításig helyesen ápolták volna, már az egyszeri tisztítás után (0,5 % gyommaggal) II. osztályúnak minősítik, ami annyit jelent, hogy az 1715 kg másodosztályú vetőmagért 68 600 koronát kaphattak volna. A valóság pedig az, hogy az 1177 kg III. osztályúért csak 29 435 koronát kaptak. Tehát az elhanyagolt agrotechnikai munkálatok hektáronként körülbelül 17 800 koronás kárt okoztak, nem számítva még a háromszori tisztítás költségeit. Ezt a kárt betetőzi az a körülmény. Gyümölcsfakátrány házi készítése A közönséges kátrány gyümölcsiára ártalmas. Maró anyagot tartalmaz, tehát Iák sebeinek bekenésére használni nem szabad. Hogy a kátrány használhatóvá váljék, nem kell mást tennünk, minthogy egy edényben egy óra hosszat lassú tűzön melegítjük. Ez alatt az idő alatt a fára ártalmas anyagok elillannak, s a kátrány megfelelő sűrűségűvé, jól kenhetővé válik. Néha előfordul, hogy az előírt főzés után még mindig híg marad; ebben az esetben további főzés mellett egy kevés porrá tört szenet adunk hozzá. hogy az 538 kg-nyi hulladékban maradt, különben jó minőségű petrezselyemmaggal, amelyből semmiképpen sem lehetséges a gyommagvakat eltávolítani, körülbelül 70 — 80 hektárt vethettek volna be, atni a fogyasztók asztalán körülbelül 700 tonna petrezselyemtöbbletet jelentett volna. Ez a veszteség az említett gyomosság értékelése utáni elhanyagolt egy kapálásnak tulajdonítható. Hasonló példákkal szolgálhatnánk a sárgarépa, hagyma, pórhagyma, kapor és egyéb zöldségfélék termesztésénél is. Ezért a magtermeiök főfeladata a magtermő zöldségfélék gondos gyomtalanítása, főleg az utolsó kapálás, mégpedig a gyomnövények maghozása előtt. Ez nagyon fontos és döntő jellegű körülmény a jó termés elérésében. Azok a gyomnövények, amelyek jelenléte nemkívánatos a zöldségfélék magtermelésénél, fel vannak sorolva a 46 440. számú csehszlovák normában, amely beszerezhető a „Slovenská kniha“ Nemzeti Vállalatnál (Bratislava, Fucikova ulica). Sokszor lehetetlennek tűnik az a körülmény, hogy a kézzel gondosan leszedett virágzat kicséplése után is akadnak gyomnövények a kicsépeit anyagban. Ennek a magyarázata, hogy a magasabb növésű gyomnövények maghuilásakor néhány mag a termesztett zöldség bugavirágzatán akad, s így igyekszik jövőjét menteni. Ezért elsősorban a magasabb növésű gyomokat irtsuk. Ne feledjük azt sem, hogy a betakarítás idejének helyes megválasztása lényegesen befolyásolja a mag mennyiségét, valamint annak csíraképességét, is. Különösen a nem egy időben érő magvak szedésénél igen fontos e körülmény figyelembevétele, mert az ezek egyszeri, általános aratása — amennyiben a nem beérett mag csíraképtelen — lényegesen csökkenthetné a jövedelmet. Óvatosan csépeljük a zöldségfélék , magvait, nehogy kárt szenvedjenek csíraképességükben, főképpen akkor, ha azokat nem megfelelő és nem jó! beállított cséplőeszközökkel végezzük Nagyon ügyeljünk arra, hogy a káposztafélék magvai közé ne keveredjenek hasonló nagyságú földrészek, mert ez a mag tisztaságának rovására menne, illetőleg rosszabb minőségű értékelés okozója lehetne. A kicsépelt 'anyagot száraz, szt llős helyen kell tartani, hogy megszáradjon és ne penészedjék. A 46 0310. számú csehszlovák norma értelmében a termelőknek előtisztítással olyan magot kell beszolgáltatniuk, amely a továbbiakban nem haladja meg a káposztafélék magjánál a 10. a gyökérzöldség-féléknél és a reteknél a 30, a hagymaféléknél a 20. az étkezési hüvelyeseknél a 15, a fűszerzöldségnél (ánizs, kömény stb.) a 30, a levélzöldség-féléknél a 28, a termést hozó zöldségféléknél (paradicsom, paprika) és a többi zöldségfélék magvainá! az- 5 %-os hulladékot. A magfelvásárló üzem feladata, hogy a beszolgáltatott anyagból a lehető legnagyobb mennyiségű elsőrendű vetőmagot biztosítsa, mind a termelők, mind a fogyasztók számára. Ez azonban csak úgy érhető el, hogyha a termesztők a felvásárló üzem szakembereinek tanácsára hallgatva termesztik a magvakat és ilyeneket szolgáltatnak be a „Sempra“ Nemzeti Vállalat bratislava-récsel felvásárló üzemébe. Andel Karol mérnök, a „Sempra" Nemzeti Vállalat dolgozója, (Bratislava-Récse) Trágyázzuk kertjeinket Helyes konyhakerti vetésforgóval egész nyáron át tartó folyamatos termeléssel 100-150 négyszögölről is fedezhetjük egy 4—5 tagú család egész évi zöldség- és főzelékszükségletét. Éppen ezért már most, júliusban lássunk hozzá, hogy a trágyázás idejéig kellően érett szerves trágyára tehessünk szert. Az istállótrágyával legalább azonos értékű. humuszképződés tekintetében pedig még értékeseb trágya; a komposzt. A hulladékok trágyává érlelését komposzttelepen végezhetjük. Alapul bármilyen vlzfelszívó, szerves hulladék megfelel; ezt 20 —30 cm vastagságban, 1,5 — 2 méter szélességben és olyan hoszszúságban rétegezzük, amennyi komposztálható anyagunk van. Oj komposzttelep létesítésére legjobb már enyészetben levő vagy elenyészett anyagot teregetni alapul. Az alap nedvessége 50 — 60 %-os legyen. A második réteg 10 — 20 cm vastagságban föld vagy csatornaiszap legyen, de igen kiváló az utcák csatornáinak, nyílt vizesárkainak kitisztításakor előkerülő, korhadéfeokat tartalmazó kaparék is. Erre hasonló magasságban hulladékot rétegezünk, mindig földdel vagy iszappal váltakozva, egészen addig, amíg el nem érjük a másfél méteres magassá-és got. Javul a komposzt minősége, ha a rétegekbe szénsavas meszet', cukorgyári mésziszapot is szórunk. Végül földdel borítsuk be az egészet, de olyan vékonyan, hogy azért levegőzhessen, s a komposztban kifejlődhessenek a mikro- és makroszervezetek. Időnként vízzel vagy trágyalévél öntözzük meg olyképpen, hogy néhány helyütt a tetején karóval lyukakat fúrunk. A takaró földréteget időnként nyissuk meg és tekintsünk a komposztba. Vigyázzunk, nehogy 50 fok fölé emelkedjék a hőmérséklete, mert különben nemkívánatos folyamatok játszódnak le benne. Legkedvezőbb a 30 — 40 fokos hőmérséklet. Ha nitrogénszegény anyagokat komposztálunk, 1 % osztravai salétromot is keverjünk hozzá. Közben egyszer-kétszer át keli raknunk, oly módon, hogy az egymás fölötti rétegek egymás mellé kerüljenek, s így egynemüvé váljék a komposzttrágya. Fáradságunknak meglepően nagy siker lesz a jutalma; már az első évben jelentős terméstöbbletet érünk el. 1960. augusztus 3.
