Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-03 / 62. szám

Különleges verseny riáé Stéfén gaídasági mér­nök, a cabaji szövétkezet mezőgazdásza határtalan Jókedvvel lépett be a szö­vetkezeti Irodába. Az ajtón át utána röppenő szellő meglőbálta a mennyezetről lógó hirtelenében font aratőkoszorút, amelyét valószínűleg a traktorosok fabrikáltak ösSze. Ezt a szövetkezet elnökének adták, ő, a mezőgazdász bődítőan illatozó rózsa­csokrot kapott a tagságtól. Pedig csak először élte át velük az aratók örömét, amikor az utolsó kalászok is a földre hullnak. Még ma is Nit­­rán lakik, ahol egy Ideig a kerületi nemzeti bizottsá­gon dolgozott. Csak dolgozni jár reg­gelenként a szö­vetkezet tagjai kö­zé, de máris úgy érzi. mintha már réges-régen közé­jük tartoznék. Sze­me még mindig az aratási verseny lá­zától csillog. Éjt nappallá téve dol­goztak; 480 hek­tárról 10 nap alatt betakarították a gabonát s ennek háromnegyed ré­szét már ki Is csépelték. — De a tarlóhántással eléggé le­maradtak — vetjük oda, s a jelen­levők úgy néznek ránk, mintha ün­­neprontók lennénk. — Kellett minden traktor a kévék és a termény behordására. De már tegnap óta 15 pár 16 és 5 szalma­lehúzó dolgozik a tarlón, s a tarló­hántást is két műszakban végezzük. Egy-kettőre készen leszünk ezzel a munkával is. Látszik, hogy az aratás jó erő­próba volt, s az emberek most már bíznak erejükben, képességeikben. Nem csoda, ha a két műszakban dol­gozó cséplőgépek mellett sziporkázó jókedv uralkodik, s a szín alatt ma­got tisztító gépeknél hatalmas kupa­cokban állnak a szállításra kész ga­bonától duzzadó zsákok. Amint a nap folyamán kitudódott, a növénytermesztési csoportnak más oka is van erre a mindenütt tapasz­talható örömre. — Még sem ült hamarabb ünnepet az állattenyésztési csoport — kaca­­rásznak megelégedetten. — Nem akartak kötélnek állni, amikor azt ajánlottuk, hogy az aratási ünnepen igyunk áldomást az ő győzelmükre végeztek, s ha elérik a várvavárt napi 1000 literes beadást, akkor valóban megérdemlik az áldomást. Mit lehet mondani Ilyen szép mun­kaeredmények láttán? Megemlíteni talán, hogy az istállókban és azok környékén még elég sok a többéves istállótrágya ? Vagy pedig azt, hogy a teheneknek és növendékmarháknak jobb, egészségesebb kifutókra lenne szükségük? Azt hiszem, fölösleges. Hiszen a mezőgazdász már számba vette az összes fellelhető Istállótrá­gyát és alig várja, hogy most, az ara­tási munkálatok elvégzése után ki­­hordathassa a jövő évi termés alá. S a zootechnikusok, akik munkatár­saikkal rövid néhány hónap alatt há­romszorosára növelték a tehénállo­mány tejtermelését, egészen biztosan nem állnak meg a megkezdett úton, hanem újabb munkasikerekkel tető­zik az eddigi eredményeket. Mert szinte törvényszerűségnek számít, hogy amikor a területi át­szervezés kapcsán szövetkezetekbe került szakemberek tudása a föld­művesek tapasztalatával párosul, ha­talmasat lendül a mezőgazdasági ter­melés kissé lassan mozgó szekere. Gajdács Irén Kombájnos és tanítómester A cséplőgépek két műszakban ontják a magot. Az „ellenfelek” Csendes a falu, mozgalmas a határ A bdlyi szövetkezet telepén csak a nappali őrt találom, s tőle tudom meg, hogy az elnök valahol kint van a határban az aratók között. * Az Eszenke-dűlöben dolgozik a leg­nagyobb csoport. A kévekötőgépek gyorsan forognak a táblák körül, az emberek a kévéket rakják formás keresztekbe. Kékes bácsival, a közel 70 esztendős paraszttal elegyedek beszélgetésbe. — Nézze ezt az életet! — mutat a dúskalászú búzára, majd egy telt kalászt a kezébe vesz, szétdörzsöli és elégedetten nézegeti a kövér sze­meket ★ ★ ★ Elbizakodós nélkül Alacsony, barna és szívős termé­szetű férfi Mocbiehel elvtárs a szódői nemzeti bizottság titkára. Kinn áll a határ kellős közepében, a Patak­­dűlőn. Először jobbra-balra tekintget, legelteti szemét a dús termésen. Majd tovább haladva Nap János kombáj­­nossal találkozik, aki karbatett kéz­zel fogadja. — Hát ez így is mehet ily nagy 'dologtévő időben? - néz rá megle­pődve a kombájnosra. — Miért ne! — válaszol magabiz­tosan —, aki dolgát elvégezte, annak lehet. Mi már készen vagyunk — mutat a húszhektáros árpaföldre —, a 147 hektár árpát tíz nap alatt rend­­betettük. S mindezt két kombájnnal és két aratógéppel — teszi hozzá a munkaérdemrendes kombájnos. — És a termés hogy fizet? - kér­dezősködöm. — Elég jól! — szól közbe a titkár. ■ Huszonöt hektáron 31 mázsás ter­mésátlagot értünk el. Igaz, hogy volt gyengébb termésünk is, de a 27-28 mázsa meglesz hektáronként, az össz-termést tekintve. így tehát a tervezett hektárhoza­mokat túlteljesítették. Mindamellett az elbizakodottság itt nem észlelhető. M. G. Az elnököt távolabb találom. Lázár mezőgazdász szintén a traktorosok közelében tartózkodik. A gépek mun­káját ellenőrzi, meg aztán — úgy mondják — néha egy kis biztatás is elkél. Hiszen a járási versenyben mind az aratásban, mind a gabona­beadásban elsők akarnak lenni. Mi­kor e sorokat írom (július 23-án) a bolyi szövetkezetesek a 300 hektár gabonából 225-öt már learattak. A két cséplőgép Is ütemesen dolgozhat, mert jó Idő esetén szekérről csé­pelnek, ha hordani nem lehet, akkor pedig az asztagből. Igyekezetük nyo­mán bizonyosan megvalósul a ter­vük, hogy a terebesi járásban a ga­bona betakarításban tényleg elsőként végeznek.. Balogh Kálmán, Királyhelmec ★ ★ ★ A Labore partján Esőterhes felhők borították az eget. A bési szövetkezeteseknek új­ból kellett szervezniük az esti mun­kabeosztást. Hiszen az aratás annál inkább sürgős, minél jobban Ijesztget az időjárás. Titka Zoltán mező­gazdász már kora hajnalban aggodal­masan kémlelte az eget. — Bennünket legalább egy hétig elkerülhetne az eső! - mondotta. Nem sokáig tétovázhattak. Rövid időn belül munkába indult az egész falu. Kora reggeltől késő estig zaka­toltak a kévekötők. Szabó Arnoltj traktoros és Csatlós László gép­kezelő azon a napon is több mint 7 hektárt arattak. A másik táblában a 2M—330-as jelzésű kombájn is gyorsan falta a 'gabonát, amely a La­bore mentén jó dúsra kifejlődött. Sok helyen le is dűlt, ezért a kézi kaszát is elő kellett venni. A bési szövetkeeetesek minden erőt és minden eszközt kihasználnak, hogy a lehető legkisebb szemveszleséggei betakaríthassák a gazdag termést. CSATLÓS ISTVÁN, Bés JÖL SZÁMOLNÁK A vízkeleti szövetkezet már telje­sítette gabonabeadását. Árpából a tervezett 24 vagon helyett 24,8 va­gont szállítottak a begyűjtési üzem­be. Ebből 10 vagon elismert vetőmag, s a többi elsöosztályú sörárpa volt. Már elvégezték a 190 hektárnyi árpa cséplését. Most a búzát csépelik. Nagy az öröm a szövetkezetben, hi­szen árpából 34 mázsás hektárhoza­mot értek el és a búzából is 32 má­zsás átlagos hektárhozam mutatko­zik. K. F. ★ ★ ★ SEGÍTENEK A KATONÄK A szepsi EFSZ a gabonabeadásban versenyre kelt a makranci, jánoki, bodollöi és somodl szövetkezettel. Hogy a nemes versengésben eredmé­nyesen helytállhassanak, azért a ga­bonabetakarítást alaposan megszer­vezték. A jói kijavított gépekkel ed­dig szépen halad az aratás. Különö­sen Bartók Valentin és A m r 6 к János traktorosok tűntek ki a mun­kában. A szövetkezetnek nagy segítséget nyújt védnökük, a helyi katonai ala­kulat. Az aratás idején egy teher­gépkocsi, két kombájnos és 20 to­vábbi katona dolgozik a szövetke­zetben, Szerda, július 27. Csallóközön végig csendesek a gabonatáblák. A többna­pos eső mélyen feláztatta őket. Nagy­­kesziig csak az országút betonján folyik a munka: szárltgatják, egy-két helyen már tisztítják a gabonát. Ta­lán ezek az előzmények teszik feltű­nővé, hogy a Nagykeszi Állami Gaz­daság udvarából kombájn dübörög a mező felé. Utána indulunk. Álló gabonát sehol nem lát a szem. Az egyik tarlón kalásszal az ég felé kévék álldogálnak. Olyanok, mintha segítséget kérnének, mert a napot gyakran eltakarják a felhők. A kom­bájnos befordul a tarlóra. Mély nyo­mot vág a nehéz gép. Az egyik la­posban kerekei alatt megcsúszik a sáros talaj. Pedig már alig 20 méterre van a szétállogatott keresztsor. Pár perc múlva tengelyig leássa magát Dobronyi János kombájnja. Traktor siet segítségére. Sikerrel. Szilárdabb talajra kerül az arató-csépló. A kom­bájnos a tarlót szemlélgeti. — Talán mégis jobb lenne holnapig várni — mondogatják többen is. — Olyan nincs — válaszol a kom­bájnos —. hiszen négy napja lessük a jobb időt Aztán a fentesebb részen újra indul a gép. Odakanyarodik a kévesorhoz. Egy-két igazítás, és működésbe is lép a cséplőszerkezet. Először a kom­bájnos áll oda etetőnek, hiszen fönt a nyeregben úgysem akad egyéb dolga, mint továbbmenni, ha a gép előtt elfogyott a gabona. Azt pedig Varga Béla segédkombájnos is jól elvégzi, elvégre Dobronyi János mel­lett tanulja a mesterséget, aki az el­múlt évben a 208 hektáros teljesít­ményért aranyérmet és 1000 korona jutalmat kapott. Most sem adja alább — így állítja ő, persze elsősorban nem a jutalomra, hanem a teljesítményre gondol. Igaz, hogy ettől még messze áll, mert július 22-ig, az esős idő be­álltáig „csak“ 78 hektár árpát és búzát etetett meg öt éve hű társával, az EMAG 400-assal, de hiszen az ország gabonájának akkor még csaknem 80 %-a lábon állt. Már eddig is két hely áll mögötte, mert mivel náluk később érett be a gabona, két és fél napra átruccant az ekeli részlegre. Tizen­nyolc hektár tarló maradt a gépe után. A 78 hektárról pedig 30,74 vagon gabonát juttatott a magtárba. Szabó Ernő vagy Chudy kombájnos a na­gyobb területről Is kevesebbet. És végeredményben a kombájnnak még­sem mindegy, hogy 25 avagy 40 mázsa magot kell kicsépelnie egy-egy hek­tárról. Igaz, hogy most csak a terü­letet értékelték. De a végén az ösz­­szegezésnél már mindent számításba vesznek. Gyorsan falja a kévéket a riégynapi koplalásra kényszerített kombájn. Szép Lajos, az igazán szép szál gyerek, Jani bácsi .mozdulatait lesi, hogy ha eltanulta, átvehesse tőle az etetést. A kombájnos szemléltetően magyarázza a fogásokat. Még néhány szakavatott fogást bemutat, aztán át­adja a helyét, hogy a gép orrától fi­gyelhesse az inas-etető munkáját. És még valamit: a gép szívdobogását, mint orvos a pácienséét, hogy ha kell, hát azonnal beavatkozhasson. De megy minden a maga rendjén, éppúgy nin­csen hiba. mint szezon alatt öt éven keresztül nem volt. Szaporán telnek a zsákok, már vagy 25 sorakozik a tarlón. A kombájnos eddig figyelést eláruló arcizmaira mosoly lopakodik; úgy szól oda a jó újoncnak mutat­kozó fiatalember felé: — Lajos, mára másfél vagon a norma. A fiatalember ráemeli tekintetét, 6 is elmosolyodik, aztán — hogy szá­mokban beszéljek — olyan 20 %-os gyorsítással, de legalább 50 %-kal nagyobb figyelmességgel adagolja a kévéket a kombájn torkába. % Nem csoda, neki is Dobronyi János, kitüntetett kombájnos a tanítómes­tere. Haraszti Gyula KIS HÍREK a kelet-szlovákiai kerületből Sikerrel indullak Gyakori eset, hogy az újonnan ala­kított szövetkezetek tagjai bizony­talankodva teszik meg az első lépé­seket a közös gazdálkodásban. Rend­szerint attól félnek, hogy nehezen megy majd az összpontosítás, s a gyenge állattenyésztési eredmények következtében kevés lesz a jövede­lem. Geca községben sem volt ez másképp. A helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet segítségével azonban rövidesen magabiztosakká váltak. Az átalakított és módosított istállókba 141 szarvasmarhát össz­pontosítottak. A 60 tehenet a nagyobb istállókba igyekeztek elhelyezni, hogy a termelést gazdagoságosabbá tegyék. A kezdetleges sertésólban a 104 ser­tésről Lesko Erzsébet és Majoros Mária gondoskodik. Nappal már vil­lanypásztorral őrzik az állatokat. Legszebb eredményeket a baromfi­nevelés terén érték el. Van 3600 csi­béjük, ezek nagy része rövidesen piacra kerül. Az 1200 kacsából is szép pénz kerül a szövetkezet pénz­tárába. Jő a gecai föld, ígéretes távlatok elé néz a szövetkezet. Már tervez­getik a baromfitenyésztés kibővíté­sét, haltenyésztésre is gondolnak^És elsősorban az építkezés ütemének • A moldavai szövetkezetben dol­gozik Bendzsák János tapasztalt kom­bájnos, aki szocialista munkaversenyt indított el a kombájnosok között. Bendzsák János kötelezettséget vál­lalt, hogy kombájnjával összesen 270 hektár gabonát arat le. Ebből 130 hektárról a moldavai szövetkezetben, s a többit a szomszédos szövetkeze­tek földjein. Már első nap, alig öt óra alatt, 150 mázsa árpát aratott le és csépelt ki. • A kezmaroki járásban is határ­idő előtt akarják befejezni az ara­tási munkálatokat. Stefan Kysela kombájnos kötelezettséget vállalt, hogy 210 hektár gabonát arat le és 483 tonna magot csépel ki. Stefan Kysela versenyre hívta Kelet-Szlová­­kia összes kombájnosait. • A kelet-szlovákiai kerületben a moldavai járás szövetkezetei kezdték meg elsőként a gabonabeadást. Az első napon 11 vagon terményt szállí­tottak a moldavai begyűjtő-üzem rak­tárába. • A kerületben eddig már 220 szö­vetkezet és 8 állami gazdaság vállal­ta, hogy a harmadik ötéves terv fel­adatait 4 év alatt teljesíti. További 157 szövetkezet és 7 állami gazdaság kötelezettséget vállalt, hogy a ter­melési feladatok egyes mutatóit egy évvel hamarabb eléri. A mozgalom eddig a legnagyobb méreteket a tre-Segítenek a szomszédoknak ^®Jeés 3 ^ichaiovcei járásokban meggyorsításán fáradoznak, mert tud­ják, hogy az állattenyésztés gazda­ságossá tételéhez elengedhetetlen a korszerű istállók kiépítése. Andreas Sándor, Kosice A stúrovói szövetkezet július 13-án befejezte a gabona aratását. Az ara­tással egy időben felhántották a ga­bona vetésterületének 80 %-át. Az aratás befejezése után a stúrovói szövetkezet aratógépei a szomszédos szövetkezetek segítségére siettek. Nánán 40 hektáron aratták le a ga­bonát, majd a szálkái szövetkezet gabonaföldjeire mentek. A szövetke­zet kombájnját pedig Andódra he­lyezték át az aratási munkálatok meggyorsítása érdekében. Dobrocka József, Bcnke Lóránt és Farkas Mik­lós traktorosok kévekötőgépeikkefaz idei aratás keretében túlszárnyalták a 100 hektáros teljesítményt. A §tú­­rovói szövetkezet úgy tervezi, hogy július végéig teljesíti gabonabeadást. Ivanics Gábor, Stúrovo • A haji szövetkezet tagjai őrön mel jelentették, hogy a háztáji ga; dálkodásból teljesítették a tojásbe adás egész évi tervét, sőt 16,2 °/o-k túl is szárnyalták. Augusztus 15- teljesítik a tejbeadási tervet is. • A bidovcei szövetkezet az eh félév mérlege szerint igen.■ jól ga: dálkodott. A bevételek tervét 200 0( koronával túllépte, s ennek csakne: a fele az állattenyésztésből ered Főleg a sertéstenyésztéssel dicsekec hétnek, amely havonta 38-40 mázs sertéshúst eredményez. 1960, augusztus 3. is. Most mégis kénytelénék alkálmaz­­kodni. A zootechnikusok nincsenek a kö­zelben, s így Griac mezőgazdász ve­zet minket az „ellenfél“ birodalma félé. S lám, ahelyett, hogy azok ve­reségéről beszélne, a legnagyobb el­ismerés és egy kis közösködő dicsé­ret cseng ki szavaiból. Arról van szó, hogy az állattenyész­tési csoport ez évben valóban hősies harcot vívott a magasabb tejhoza­mért. Ez a harc márciusban kezdő­dött, amikor a tejelékenység állaton­ként alig érte el a 2,9 literes napi átlagot, s így naponként csak 300 — 320 liter tejet adtak át a közellátás­nak. A zootechnikusok munkához lát­tak. Rendet teremtettek az istállók­ban, kihordatták a magasba tornyo­suló trágyát, jobb istállőzási feltéte­leket biztosítottak, gondosan össze­állították az állatok étrendjét, beve­zették a naponkénti háromszori fe­­jést, és az állatgondozókat az elért termelési eredmények alapján jutal­mazzák. S egyszerre emelkedni kez­dett a tehenek tejtermelése. Először 3 literre, majd négyre, ötre, s ma már az átlagos tejelékenység 7,8 li­ter körül mozog. — Még az aratás befejezése előtt el akarták érni a nyolc literes napi átlagot, de mi hamarabb learattunk, mint gondolták - nevet a mezőgaz­dász. — Pedig eléggé igyekeztek. De a fejőnők hiába fejik ki az utolsó csöpp tejet is, csak nem tudják ösz­­szeszedni a szükséges mennyiséget. Ügy gondolták, hogy megünneplik azt a napot, amikor a márciusi 300 liter­rel szemben naponta 1000 liter tejet adnak az ország asztalára. Most 900 liter tejet küldenek mindennap a tejüzembe. De ezelőtt a teljesítmény előtt is le a kalappal! Nagy munkát

Next

/
Thumbnails
Contents