Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-07-24 / 59. szám

A nemzetközi filmfesztivál napjaiból A Karlovy Vary-i nemzetközi film­­fesztivál már a vége felé jár, s csupán еду-két nap választ el minket attól, hogy a bíráló bizottság megítélje a filmeket és kiossza a díjakat a győz­tes művészeknek. Kern akarunk jósol­ni, azonban az eddig bemutatott ver­senyző filmek közül leginkább a Szer­­jozsa, Elő hősök (szovjet), A vizsgát folytatjuk, Magasabb szempont (cseh­szlovák), Egy éjszaka Rómában (olasz), Az államügyész úr rózsái (nyugat-német) és a Félbehagyott dal (szlovák-grúz) nyerte meg az ott levő szakemberek és nézők tetszését. FÉLBEHAGYOTT DAL Mielőtt a film meséjét ismertetnénk, el kell mondanunk e közös alkotás történetét. Tavalyelőtt grúziai film­küldöttség járt ná­lunk, amely többek között Presovot is meglátogatta. A küldöttségben levő színésznő, Csicsi-. nadze az egyik já­rókelőben felismer-, te régi grúziai ba­rátnőjét és iskola­társnőjét, a mos­tani Kovák János­­nét. A két barátnő együttléte folya­mán az itt élő grúz asszony elme­sélte élete történe­tét. A szívélyes be­szélgetésen jelen volt Nyikolaj 5га­­nisvili, az ismert rendező, akit na­gyon megragadott a tört énét és nyom­ban javasolta a szlovák filmművészeknek a közös produkciót. A rövid tárgyalások után szlovák és grúz írók tollából megszü­letett a forgatókönyv, s hamarosan megkezdődött a felvételezés mindkét nemzet rendezőinek vezetésével. Így született meg a közös filmalko­tás, így került vászonra egy fiatal grúziai lány és szlovák fiú élettörté­nete. íme a mese: A második világháború hazánkba sodorta Elikót, a fiatal grúz orvosnőt. Részt vett a Szlovák Nemzeti Felke­lésben, ott ismerkedett meg Tánnal, a szlovák partizánnal. Az egyik nagy ütközetben a fiú megsebesült és Eliko hajtotta végre rajta a műtétet: am­putálta a lábát. Ez a tény nagyon megrendítette a férfit, elvesztette életkedvét. Ebben a lelki állapotban a fiatal' orvosnő odaadó ápolása vált némi vigaszává. Idővel a bajtársiasság és rokonszenv szerelemmé növeke­dett, s Tán, ismét megtalálta élete ér-Tanítóink értekezletei a mezőgazdaság problémáival foglalkoztak telmét. A háború befejezése után az ifjú pár megházasodott és Eliko itt maradt Szlovákiában. A magasan művészi értékű film A fasizmus embertelenségét ábrázoló Magasabb szempont című film fősze­replőjét látjuk a képen meghatóan és hitelesen tükrözi a Presovon élő Novákék Házasságának történetét. A film bemutatóján részt vettek ők is, s amikor a moziban ki­­gyúlt a fény, Tán Kovák a többek között ezeket mondta: — Etethűbben és mélyebben nem is lehetett életünk történetét ábrázolni. Ha ezt mondja a film főhőse, aki mindezt átélte, akkor ez minden bi­zonnyal arra vall, hogy jó munkát végzett a két nemzet művészgárdája. Meggyőződésünk, hogy a népek kö­zötti mély barátságról, a csehszlovák és a szovjet ember szilárd kapcsola­tairól szóló filmünk kivívja а XII. nemzetközi filmfesztiválon a megér­demelt elismerést. B. Sole Gita • Nemrégiben a galántai járásban • körzeti értekezleteket tartottak a {tanítók, hogy megvitassák: miben és i hogyan járulhatnak hozzá pártunk •határozatának teljesítéséhez, amely­■ nek értelmében négy év alatt telje­sítjük a harmadik ötéves tervet a Smezőgazdaságban. • Pedagógusaink a mezőgazdasági jtermelés jelenlegi helyzetéből indul­• tak ki, s rámutattak a rjazani körzet 5 tanítóinak és tanulóinak példájára, ■akik jelentős mértékben hozzájárul­jak a Szovjetunió mezőgazdasági ter- Smelésének fejlesztéséhez. i Tárgyilagosan számoltak be arról ■ is, hogy az egyes iskolákban milyen ■ eredményeket értek el a kísérleti Jrészlegeken, a pionírgazdaságokon és ja társadalmi munka keretén belül. ■ Megállapították, hogy mezőgazdasá- Sgunk még nagyobb segítséget igé­­tnyel, s ezért még rendszeresebb- és ■tervszerűbb munkával kell hozzájá­­•rulniuk a mezőgazdasági termelés {fokozásához. Hangsúlyozták, hogy az jiskolákban is behatóbban kell foglal­kozni a növénynemesjtés és az állat­tenyésztés, valamint a talaj termé­kenységének növelését elősegítő kér­désekkel. Ügy döntöttek, hogy nép­szerűsíteni fogják a korszerű munka­­módszereket és az új technológiát. Ezeket az elméleti ismereteket a gyakorlatban még jobban érvényesí­tik, hogy a tanulók megismerkedhes­senek a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés legégetőbb problémái­val, s megkedvelhessék a mezőgaz­dasági termeléssel összefüggő mun­kálatokat. Nagyon jól sikerült a salai tanítók konferenciája, akik az EFSZ képvi­selőitől megfelelő kísérleti telepeket kértek, hogy így még jobban megva­lósíthassák kitűzött céljaikat. Az értekezletek általában megmu­tatták, hogy tanítóink nagy érdeklő­dést tanúsítanak a mezőgazdaság kérdései iránt, figyelemmel kísérik a szövetkezetek gazdálkodását s nagy­ban hozzájárulnak ezek fellendítésé­hez. Mindnyájunk kötelessége a taní­tók ilyenirányú törekvéseinek támo­gatása. Vadovics József, Galanta Becsüljük meg az ingyenes tanszereket és könyveket! Amikor tanítóink tudomására ju­tott, hogy hazánk ismét jelentős lé­péssel közeledik a kommunista tár­sadalom felé, azaz nemcsak a köz­oktatás lesz ingyenes, hanem a tan­szer és a könyv is, érdekes megfi­gyelést eszközöltünk a magyar 11 éves középiskolában, Fil'akovóban. Birtokunkban levő kimutatások alapján megállapítottuk, hogy az el­múlt iskolaév elején hány tanuló vett új tankönyveket, s ezeknek állapotát az év vége felé megvizsgáltuk. Ta­pasztaltuk, hogy az új könyvek csaknem SO %-a siralmas állapotban van, különösen az alsó és a közép tagozaton. Ez a tény nyomban figyel­meztetett bennünket arra, hogy mind a tanulókat, mind a szülőket elő kell készítenünk az ingyen tanszerek és könyvek használatának módjára. Elsődleges feladatnak tekintettük a szülői értekezlet összehívását, ame­lyen felhívtuk a figyelmet a közös­ségi vagyon megkímélésének fontos­ságára; hangsúlyoztuk, hogy ez nem­csak mindnyájunké, hanem ezekért mindnyájan is dolgozunk, és ha meg­rongáljuk a könyveket vagy tansze­reket, valamennyien károsodunk. Egyben felkértük a szülőket, hogy otthon gyermekeiknek hasonlókép­pen magyarázzák meg a közös va­gyon megkímélésének fontosságát. Ezzel a problémával foglalkoztak tanítóink az iskolaév utolsó heteiben, s arra törekedtek, hogy a tanulók tudatosítsák, érezzék, hogy az álta­luk használt könyvekből a következő évben az alsóbb osztályosok, följebb kerülve, szintén tanulni fognak. A tanítók rámutattak arra, hogy bizonyá­ra egy diák sem örülne annak, ha piszkos, megtépázott könyvet kapna, s ezért gondoljon arra, hogy az ő általa használt könyv megkímélt ál­lapotban kerüljön iskolatársa kezébe. Különösen az alsó osztályokban magyaráztuk és állandóan magyaráz­ni fogjuk az év folyamán, hogy az ingyen tanszer nem azt jelenti, hogy mindenki annyi tollat, ceruzát veszít el, amennyit akar, s annyi füzetet, rajzlapot tesz tönkre, amennyit bír. Ha a gyárakban és különböző más munkahelyen tudják ellenőrizni, hogy mennyi eszközre van szüksége egy munkásnak, úgy mi is meg tudjuk határozni, hogy körülbelül mennyi tanszert és könyvet kapjon egy ta­nuló. Minden gyereknek és szülőnek tudatosítania kell, hogy aki fölösle­gesen pazarolja, illetve föltűnően túllép egy bizonyos mennyiségét, vét a közösség ellen. Ilyen problémák foglalkoztatnak most minket; látjuk, hogy ismét elég nehéz, de nagyon szép nevelő fel­adat áll előttünk: ránevelni a diá­kokat még fokozottabb mértékben, mint eddig a közösségi tulajdonnal való bánásmódra, s így lassan elhin­teni lelkűkbe a kommunista rendszer első magvait. Mi, tanítók, meg va­gyunk győződve arról, hogy a szü­lök támogatása mellett ezt a felada­tot is sikeresen elvégezzük és hozzá­járulunk mindnyájunk jólétének, bol­dogulásának növeléséhez. LÖSKA LAJOS, tanító éiieU c&éfdés Nyáréjben a kertek alatt dolgozik a cséplőcsapat, Vastag, fátylas, sárga holdba lobognak vagy tizennyolcán, Sürögnek a porfellegben, amint az ott hajlik, lebben. A cséplőgép eldúdolja: országos nagy az ö dolga. Hangja porkéntt szálldogálva rárakódik szívre, fákra. S amíg a gép dúdol, szaval, égmagasra nő a kazal. Elmosódó nyárfák alatt teli zsákok toronylanak, S a friss búza szaga lágyan szétömlik az éjszakában. KÁLDI TÄNOS Szépe Pál (Borz Bonifác) és Czigle Gizella (Bokros Bo­­riska) a vígjáték egyik jelenetében a munkalendületben nem jut idő a szórakozásra, kultúrára. Hogy meny­nyire nem helytálló ez a feltevés, bizonyítja a kolárovói kultúráiét. A népművelési otthon nagyterme he­tente kétszer telt meg fiatalokkal. Bár különféle munkahelyeken dolgoz­nak, mégis találtak módot a rend­szeres összejövetelekre. A kitartó munka, a sokszor éjfélig elhúzódó próbák meghozták az eredményt. Nagy sikert aratott Sipos-Tarics „Da­lol a nyár“ című zenés vígjátéka, amelynek ősbemutatóját Kolárovón tartották szabadtéri előadáson. A sze­replők kivívták a nézők elismerését. Az előadás jó színvonalához nagyban hozzájárult Kopjék József tanító, a Juhász Árpád (Kolárovo) ***** ** ■****★*★*★* **★★*******★★★★* **** ********** ** **** '***********************■*** 9 szocialista munliatarigádolt feladata A szocialista életmód úttörőiként könyvelhetjük el a szocialista munka­brigádokat. Létük, célkitűzéseik vilá­gosan bizonyítják ezt. Gyárakban, mezőkön ott találjuk őket. Faliújsá­gok, versenytáblák dicsérik munka­eredményeiket, az újságok színes ké­pekben számolnak be életükről. Helytelen nézet lenne, ha a szo­cialista munkabrigádok létét csupán a termelés növelésének szükségessé­gével magyaráznék. Ez természete­sen elsőrendű feladataik közé tarto­zik. Megalakulásuk, illetve a cím el­nyerése is bizonyos, átlagon felüli munkaeredményhez fűződik. A szo­cialista munkabrigádokról alkotott elképzelésünknek, mint ahogyan azt már említettük, nem szabad tehát csupán a termelési eredményekre szorítkoznia. Előtérbe kell itt helyez­nünk a szocialista életformát, a szo­cialista módon való együttélés és együttmunkálkodás kérdését. Enélkül csupán munkabrigádokról beszélhet­nénk. Nem lenne meg az a tényező, amely ezt a munkabrigádot szocia­lista munkabrigáddá tenné. Mi most már az, ami ezeket a lel­kes, jókedvű, szorgalmas emberekből álló csoportokat szocialistává teszi? A szocialista munkaviszony kérdése Első helyen kell megemlítenünk a brigádok szocialista viszonyulását munkájukhoz. Ez nemcsak a felada­tok, a terv teljesítésére, illetve túl­teljesítésére vonatkozik. Itt a munka új értelmezésével találkozunk, ame­lyet a brigád tagjai nem anyagi ré­szesedésért végeznek el, hanem te­vékenységük a köz javára irányul. Minden szocialista munkabrigád ma­gas munkatermelékenységre törek­szik. Ennek elengedethetetlen alap­­feltétele a magasfokú gépesítés és — ami legalábbis ugyanolyan fontos — a jó munkaszervezés. Ebben az esetben a szocialista munkabrigád nem csupán a saját anyagi érdekelt­ségére gondol, hanem a köz javára dolgozik, a társadalom érdekében ja­vít munkáján, ezért igyekszik a ma­gasabb munkatermelékenység eléré­sére. A munkatermelékenység növelését a szocialista munkabrigádok kötele­zettségvállalásaiban mindig az első helyen találjuk. A termelés növelé­sére és minőségének megjavítására irányul a mélyebb és alaposabb szak­­képzettség elérése is. önzetlen segítséget nyújt a szo­cialista munkabrigád a lemaradó, gyengébb munkacsoportoknak, a bri­gádon belüli munkatársaknak. Miért van ez? Már említettük. A szocia­lista munkabrigád tagjai egyéni ér­dekeiket a köz érdekeivel hozzák összhangba. Munka után Nagy jelentőségű és — nem tú­lozzuk el, ha ezt mondjuk — létfon­tosságú feladata szocialista munka­brigádjainknak a dolgozók nevelése. Itt már a munka utáni időről, dél­utánokról, estékről van ’szó. Napi munkája után mindenki meg­érdemelten pihen. Hogyan használják ki a szocialista munkabrigádok a pi­henésre szánt időt? Kirándulásokat rendeznek, sportolnak, a fiatalok táncolnak, a klubhelyiségben szól a rádió, sakkoznak. Mindemellett nem feledkeznek meg a szórakozás ko­molyabbik oldaláról sem. A testi munka után felüdülést jelent az elő­adás, a könyv. Sokat ér egy ügyesen megszervezett olvasókör, iskolázta­tás. Mindennek életbeléptetése el­engedhetetlen feladat, emberformáló jelentőségű. Az, hogy a könyv, a ko­moly, tartalmas szórakozás eljut a legeldugottabb majorokba, települé­sekre, rendszerint az ott megalakult szocialista munkabrigád érdeme. * * * A szocialista munkabrigádok az új erkölcsök terjesztői. Igyezetükben összpontosítják mindazt, amire immár szocialista társadalmunknak szüksé­ge van. Munkaeredményeikkel, pél­dás életükkel úgyszólván mindenütt megállják a sarat. Ezért ez a moz­galom példátlanul gyors iramban szé­lesedik. Ma ezer és ezer munkacso­port versenyez, hogy elnyerje a szo­cialista munkabrigád címet. Mire enged következtetni ez a jelenség? Szocialista módon akarnak az em­berek élni. Ennek egyik bizonyíté­kául említhetjük meg Gaganova kö­vetőinek a mozgalmát. Jobb munka­­csoportból hátul kullogóba lépni át. — Micsoda szamárság! Ebből csak kára lehet az illetőnek. Haszna sem­mi esetre sem. — Találkozunk még ezzel a kispolgári értetlenséggel. Igaz, az átlépő pillanatnyilag nem nyert semmit sem. Viszont ha jó, példás munkájával segíti, ösztökéli, végül fellendíti a gyenge, lemaradótt csoportot, úgy nemcsak ő, hanem az egész társadalom nyer. Ez tehát a szocialista munkavi­szony, ez a szocialista munkabrigád főcélja. Az egyéni érdekekkel össz­hangban a köz, a társadalom javára dolgozni. Polák Imre A/ Őszinte hódolattal Az ablakon beszűrődő törékeny napsugár lágyan vetődött a polco­kon sorakozó könyvekre. Emberi sorsok, fájdalmak és örömök ten­gernyi sokasága rejlik a sima la­pokon. Időt és távolságot könnyű­szerrel áthidalva ismeri meg az ember egy másik nép, egy másik ország vagy világrész mindenkori életét. Ebben a csendes birodalomban - a Bratislavai Központi Könyvtár­­ban — találkoztam Pavla Kor • c sa g in utódaival, illetve hat szovjet emberrel. — Immár másodszor járok ná­latok — szólalt meg az őszülő Maria Ignatyejevna —, per­sze akkor más volt minden... egészen más... — Remegő hang­jából fojtott bánat volt érezhető. — Itt esett el a fiam, ide jöttem temetni. — A fátyolos szempár kétségbeesetten küszködött a köny­­nyekkel. Maria Ignatyejevna elfor­dult, hogy elrejtse egy anya fel­törő, örök bánatát. Amíg mozdulatlan alakját néz­tem, úgy tűnt, mintha a polcokon pihenő szovjet könyvek egyikének hősnője öltött volna eleven testet. — Milyen jó érzés látni — törte meg hosszú hallgatás után a csen­det - a romok helyében az új házakat, a bombatölcsérek nyomá­ban az üdezöld parkokat... — Ezeknél a szavaknál már egész lénye csodálatos megnyugvást, egyben féltő boldogságot sugár­zott felénk. Rövid ideig voltunk együtt, mégis elég volt ahhoz, hogy őszinte hódo­latot és szeretetet váltson ki be­lőlünk ez az asszony, aki a leg­drágábbat veszítette el, hogy bol­dogabban élhessünk. Ilyennek is­mertük meg Maria Ignatyejevnát, a moszkvai könyvtárosok küldött­ségének vezetőjét. B. SOLC G1TA Kiválóan alakítja a női szerepet, Elikót Lie Eliav (jobbra) Dodót, az orvosnő sógornőjét D. Csicsinakadze játsza. Kulturális élet Kolárovón ; leg- darab rendezője, s nem kevésbé ma-­­mun- guk a szerzők. Sípos Jenő, a komáro­­kerül mi Magyar Területi Színház művésze, Ilyen- személyesen segítette a csoportot a ebben szereptanulás idején. A szereplők közül szép telje­sítményt nyújtott Rigó Magda, (Ko­vács Ibolya cipő­gyári munkásnő szerepében), Ba­lázs Sándor, továb­bá Szépe Pál, Czig­le Gizella és Szépe Ferenc, valamint a kísérő zenekar, amely nagy fejlő­dést mutatott utol­só nyilvános fel­lépése óta. A színigárda már eddig is többször szórakoztatta a környék közönsé­gét, de az aratás és cséplés idején még több községbe látogat el, hogy a fáradságos munka után ilyen nemes pihenést nyújtson földműveseinknek. A lelkes művészcsoport méltón képviseli a csehszlovákiai magyar kultúrát, és reméljük, sikert arat majd az egyhetes magyarországi vendégszereplése alkalmával is. Megérett az idő a földművé: nehezebb, de egyben legszebb kájához. Rövidesen magtárba az egész évi munka eredménye, kor sokan azt mondják, hogy 1960. július 24.

Next

/
Thumbnails
Contents