Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-20 / 58. szám
Évelő takarmányok vetőmagtermelésének kérdései Harmadik ötéves tervünk komoly erőpróba elé állítja mezőgazdaságunkat. Különösen vonatkozik ez az állattenyésztésre, és ezen belül az állatállomány számszerű növelésére, minőségének javítására és a termelékenység lényeges fokozására. Mindezek megvalósítására szilárd takarmányalapra van szükség. Nemcsak a szántóföldi takarmányterületek kiterjesztése a főcél, de az évelő szálastakarmányok minőségét és mennyiségét Is javítani keH. A hús, tej, gyapjú és tojás termelésének egyik alapja: a fehérje. Ebből következik, hogy a fehérjedús takarmányok, főleg a herefélék termelése mind fokozottabban lép előtérbe. A herefélék termelésének egyik legnagyobb akadálya a maghiányban keresendő. A herefélék vetőmagja, amelyekből azelőtt kivitelre is jutott, most a belföldi szükségletet sem fedezi. Mi ennek az oka? Minden bizonnyal az eddigi termelési módszerek. Л múltban a részben vagy teljes egészében külterjes gazdálkodást űző földművesek meglevő hereterületeik javarészét mag fogásra állították be, viszont saját szükségletükre nagyon kevés mag kellett. Ilyen körülmények között nem teremhetett olyan kevés, amiből piacra ne jutott volna. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése folyamán a külterjesség helyett a belterjes gazdálkodás lépett előtérbe. A takarmánymennyiség szükségszerű növekedésével a heremagfélék régi módszerek szerinti termelése ellentmondásba került. Ugyanis a meglevő területen — a szakszerűtlen, külterjes ápolás miatt - a terméshozam sokszor arra sem volt elegendő, hogy a gazdaságok saját szükségletüket fedezzék. Ugyanakkor még egy gátló körülmény is jelentkezett. Az állatállomány növekedésével fellépő takarmányhiány arra kényszerítette a nagyüzemi gazdaságokat, hogy a vetőmagterületeket mindinkább csökkentsék. Ezek után nem kellett csak néhány gyengébb termés, s ez hosszú évekre éreztette hatását. Jellemző példa erre a komárnói járásban gazdálkodó pribetai szövetkezet. Itt 1958-ban az elsőéves lucerna kifagyása következtében az évelő takarmányok területe egyharmadára csökkent. A megmaradt állomány kiritkult, gyomossá vált, tehát nem volt jó mag fogásra. Ennek következményeként az emlílett EFSZ-ben az évelő takarmányok területe alig éri el a szántóterület 11 %-át. Ezen a téren a nesvadi szövetkezet sem dicsekedhet szép eredménnyel. Bár 100 hektár herefélét jelöltek magfogásra, a termés nem fedezi a szükségletet, miáltal a járás egyik legnagyobb szövetkezete a szántóterület alig 12 °/o-án termel évelő takarmánynövényeket. A herefélék vetőmagjánál fellépő válságot mindenképpen meg kell oldani. Erre egyetlen mód adódik Külön vetőmagparcellák kialakítására kell törekednünk, amelyek függetlenek a szövetkezet takarmányalapjától. Vetőmagtermelésre minden EFSZ-nek és állami gazdaságnak be kell rendezkednie. Elsőrendű kérdésként kell tárgyalnunk, hogy hol helyezzük el ezeket a parcellákat. A leglényegesebb talán az, hogy az egyéb takarmányterületektől elkülönítve, lehetőleg kapások után, gyommentes területeket válasszunk telepítésre. A vetést az éghajlati viszonyok és az öntözési lehetőségek figyelembevételével ősszel vagy tavasszal végezzük. Lehetőleg nfe alávetésként, de főnövénynek vessük a magfogásra szánt lucernát. A sortávolságot úgy szabjuk meg, hogy a növényt gyomtalanítani tudjuk fogatos, gépi- vagy kézi erővel. A növény gondozását nem tárgyalom, mivel a lap hasábjain már számos cikk jelent meg a lucernamagfogás teendőiről. A megfelelően ápolt és betakarított kapásluccrna a külföldi tapasztalatok szerint 6 — 10 mázsa maggal is fizethet hektáronként. Az említett termelés esetén elérhető, hogy a szokásos, eddigi magnak hagyott területet csökkenthetjük, mégis nagyobb hozamot biztosítunk. Az eljárás tehát nemcsak a lucernamag termesztésének önköltségét csökkenti, de a takarmánykészletet is növeli. Hogy mekkora területet vessünk magfogásra, erre receptet adni nem lehet, mert minden gazdaságnak mások a termelési körülményei és más az irányelve. Példaképpen felhozom a bagotaí szövetkezetét, amelynek szántóterülete 1010 hektárt tesz ki. Jelenleg 140 hektár évelő takarmánya van. Ebből az ősz folyamán 50 hektárt kiszántanak, viszont az állatállomány megköveteli, hogy 240 hektárra növeljék a vetésterületet. A hiány tehát 150 hektár, amit a jelenlegi vetőmagtermelés és beszerzési lehetőség mellett biztosítani nem tudnak. Tegyük hozzá, hogy a szövetkezet, mondjuk, 10 mázsa magot piacra is akar adni, s így a vetőmagszükséglet 50 mázsa lesz. Alapul 5 mázsás hektárhozamot veszünk, így a vetőmagparcellának 10 hektárt kell kitennie, vagyis az egész szántóterület egy százalékát. A múltban már voltak akciók, hogy a lucerna- és herefélék magtermelését új irányba tereljék, de ezek az intézkedések nem vezettek eredményre. Az újjászervezett járások mezőgazdasági szakembereinek munkaprogramjába be kell iktatni az évelő takarmányok magfogásánál fennálló ellentmondások leküzdését. Ugyanakkor az EFSZ-eknek is számba kell venniük a lehetőségeiket és meg kell tenniük a lépéseket, hogy a régóta vajúdó, elégtelen aprómagtermesztés problémáit megoldják. Minden mezőgazdasági dolgozónak tudatosítani kell, hogy a harmadik ötéves terv teljesítése céltudatos munkát követel. Ennek egyik sarkalatos pontja: a takarmánytermelés helyes megszervezése és az elegendő vetőmag termesztése. Kemény József Üj gyomirfóeszköz A Nitrai Mezőgazdasági Főiskola agrotechnikai tanszékén olyan tarlóhántó ekét szerkesztettek, amelynek minden eketeste után tarlóporhanyító van felszerelve. Ez a lúdlábhoz hasonló vágóeszköz a talajt 10 — 15 cm mélyen forgatás nélkül porhanyítja és biztosítja a talajnedv megőrzését. Legfőbb előnye, hogy a gyommag nem kerülhet mélyebbre 6 cm-nél, annak ellenére sem, hogy a talajt 15 cm mélyen porhanyítják. Ez az új eke tehát tökéletes gyomirtást végez, mert a vele alászántott gyommagvak egy időben csíráznak. Jelenleg négy helyen kísérleteznek már ezzel az új ekével, amelyet Bratislavában gyártanak dr. Frideczky Ákos mérnök, egyetemi tanár útmutatásai szerint. A paradicsom fejtrágyázása A szovjet zöldségkertészek újabban fejtrágyázással fokozzák a paradicsom terméshozamát. Eejtrágyaként a paradicsomot a kénsavas ammonium és kálisó egyformán 0,5 í4-os, valamint a szuperfoszfát 5 */t-os keverékoldatával permetezik. A kísérletek eredménye szerint kiderült, hogy a fejtrágyázott paradicsom — a permetezések számának függvényeként — hektáronként 15,3 — 25,3 mázsával nagyobb termést adott A rózsalevél-darázs irtása Rózsafáink leveleinek egyik gyakori élősködője: a sárga rózsalevél-darázs. Pusztítása könnyen felismerhető arról, hogy a rózsalevél felső zöld rétegét a darázs lárvája elpusztítja, szinte átlátszóvá teszi. Ha jobban megvizsgáljuk az ilyen leveleket, felfedezhetjük rajtuk az apró hernyókat, amelyek sárgászöld színűek. A kártevő pusztítása egész nyáron tart. tehát ezért vizsgáljuk át többször rózsafáinkat és pusztítsuk kézzel a hernyókat. 1960. július 20. Ne halogassuk a kombájn után visszahagyott szalma kazalozását
